Híradástechnika, 1970 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
ASZTALOS LAJOS kohó- és gépipari miniszterhelyettes A híradástechnikai és a műszeripar fejlesztési elképzelései a IV. ötéves terv időszakában* Most amikor jubileumi évet ünnepelünk, visszatekintve örömmel állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt negyed században, a korábban viszonylag szűk keretek közt és egyoldalúan fejlesztett gépiparunk a népgazdaság egyik legfontosabb ágává fejlődött és ezzel széles és biztos anyagi bázist teremtett szocialista társadalmunk gyors felemelkedéséhez. A gépipar gyorsütemű fejlesztése már az iparosítás első időszakában megkezdődött. A gépipari termelésen belül az utóbbi években nőtt a munkaigényes alágazatok aránya, fejlődtek a világviszonylatban is legdinamikusabb, illetve legjelentősebb gépipari alágazatok, mint a híradástechnikai és a műszeripar. E két alágazat fejlődésének dinamikáját jól jellemzik a következő statisztikai adatok: Amíg az utóbbi 20 évben a gépipar termelése 7,3-szeresére növekedett, addig a fejlődés a híradástechnikai és a vákuumtechnikai ipar területén 20- szoros, a műszeripar területén pedig közel 23-szoros volt. Az elért eredmények jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar iparpolitika a szocialista iparosítás folyamatában kiemelt ágazatként tovább fokozza azoknak a potenciális lehetőségeknek a realizálását, amelyeket az elektronika területén megnyilvánuló gyors tudományos-technikai fejlődési lehetőségek magukban rejtenek, s amelyeknek kiaknázása a hazai adottságokat tekintve is kedvező lehetőséget jelent. Jelen időszakban, amikor a IV. ötéves terv fejlesztési koncepcióinak megalapozásán dolgozunk, vizsgálat tárgyává kell tenni a gépipar és az egyes alágazatok legjellemzőbb fejlődési tendenciáit. A III. ötéves terv időszakában a gépipar részarányát tekintve — mind a társadalmi termék-, mind a nemzeti jövedelem-termelés vonatkozásában — megtartja az iparon belüli vezető szerepét. A várható fejlődés 1970-re 1965-höz képest mintegy 50%, amely évi 8,4% növekedésnek felel meg. A gépipar részesedése az ipar termeléséből 1970. évben várhatóan közel 33%, a nemzeti jövedelem termeléséből pedig 35% körül alakul. 1970-ben a gépipar fogja szolgáltatni az ipari export közel 47— 48%-át. Ezen belül a rubel viszonylatú kivitel 59%-át, a dollár relációjú kivitel 23%-át a gépipar teljesíti. Az export gazdaságossága mind szocialista, mind tőkés viszonylatban kedvezőbb az ipar átlagos deviza kitermelésénél. A dollár viszonylatos export az 1968. évi visszaesés után gyors ütemben bővült. Újszerű kapcsolatok alakulnak ki magyar és tőkés vállalatok között, a kooperáció és licenc-együttműködés területén. A javulás ellenére, a gépipar részvétele a dollárviszonylatú exportban — termelési potenciáljához és nem egy szakágazatnál a már kialakult színvonalhoz képest is — mennyiségben még mindig alacsony. Gyártmányaink műszaki színvonala a tervidőszak alatt számos területen emelkedett, és termékeink többsége a műszaki paramétereket, valamint az árakat tekintve versenyképes a szocialista piacokon. A tőkés piacokon az exportképesség műszaki feltételei — a termékek szűkebb körét érintően — jelenleg is biztosítottak. A tőkés piaci versenyképesség fokozása tekintetében a lehetőségeket ezideig csak részben használtuk ki. A licencek, gyártási eljárások vásárlása ugyan meggyorsult az utóbbi években, amit bizonyít, hogy az iparban vásárolt licenciák több mint 90%-a a gépipar területén realizálódott, de még mindig alacsony a külföldi tudományos műszaki eredmények átvételének részaránya, a kutatási, fejlesztési ráfordítások keretein belül. A termelés technikai színvonala, technológiai szerkezete — egyes eredményektől eltekintve — elmarad a nemzetközi színvonal figyelembevétele alapján támasztható követelményektől. A szakosított alkatrészeket és előgyártmányokat előállító üzemek színvonala és termelési részaránya ma még nem biztosít megfelelő hátteret a kedvezőbb * Kivonat Asztalos Lajos miniszterhelyettesnek az Országos Híradástechnikai és Műszeripari Gazdasági Konferencián elhangzott előadásából.