Hirlap, 1948 (3. évfolyam, 148/596 -228/676. szám)
1948-07-23 / 167. (615.) szám
4% anya ikreket vásárolt, hogy boldoggá tegye az urát, de az igazi anya visszavette gyerekeit , most itt a baj Szerdán B. László fodrászmester a rendőrség panaszirodáján kétségbeesve mondta el a következő történetet: — Feleségemmel boldog házasságban éltem, egyetlen vágyunk az volt, hogy gyermekünk legyen. Az Isten meg is hallgatta kérésünket. feleségem a napokban Győrbe utazott, hogy nehéz óráiban testvérénél lehessen, aki, mint ápolónő, szakszerűen tudja kezelni. Meg is kaptam Győrből a táviratot, amelyben feleségem értesített, hogy ikreink születtek. Örömömben azonnal Győrbe utaztam, majd visszajöttem Pestre és megvásároltam a kelengyét. Az apaság annyira elvette az eszemet, hogy a gyermekeket Győrben is és Pesten is bejelentettem. A gyermekek már hét hetesek voltak, az apa nem tudott állandóan Győrben lenni, ezért táviratokban sürgette feleségét, hogy jöjjenek haza, mert nagyon várja őket. A táviratokra nem kapott választ, ekkor leutazott Győrbe, és feleségét idegen helyen találta — gyermekek nélkül. Kiderült, hogyaz asszony nagyon félt a fájdalmaktól és ezértnem merte vállalni a szülést. Műtétet hajtatott végre magán, de hogy férjét ne tegye szerencsétlenné, keresett egy leányanyát, akinek „megvette“ gyermekeit.. Férjével elhitette, hogy azok saját gyermekei. Akkor kezdődött a baj, mondja a kétségbeesett férj, amikor a leányanya megbánta a dolgot és a gyermekeket visszakövetelte. Most kétségbeesetten szaladgál a leány után, mert anynyira beleélte magát az apaság örömeibe, annyira megszerette a csöppségeket, hogy nem bírná elviselni, ha az ikrek nem lennének az övéi. A rendőrség a vizsgálatot megindította. Mit csinálunk Mister Johnsonnal a vacsora után? Az olaszországi idegenforgalmi szakemberek ezidei gondjai Egy milánói újság a napokban szemére hányta az olasz kormánynak, hogy idegenforgalmi propagandára évente kevesebbet áldoz, mint például egy ismert milánói cég, amely egy újfajta tyúkszemirtószer népszerűsítésére évente 60 millió lírát irányzott elő. A lap azonban nem írta meg azt, hogy a kékegy Itáliának, illetékes helyek felfogása szerint, azért nincs szüksége propagandára, mert az olasz kormáy azzal számol, hogy még az év folyamán dolláráradat lepi el a citromnarancsligetek hazáját. A kormány ugyanis arról értesült, hogy néhány hét óta utazni vágyó és „európaéhes“ amerikaiak előre lefoglalták az összes, e nyár folyamán Európába induló hajók jegyeit. Azzal számolnak tehát, hogy őszig vagy 750.000 amerikai polgár főleg néhány hétre elinduló turkós és vakációzó érkezik Európába s ezekből legalább 50—60.000 Olaszországba jön. • Az olaszokat valóságos amerikaváró-láz fogta el s a már régóta szinte parlagon heverő olasz idegenforgalmi iparágban, amely, ha teljes üzemben van, vagy egy millió embert tud foglalkoztatni, ami— a családtagokat beleszámítva — 5 millió olasz kenyerét jelenti, a legnagyobb fokú idegesség uralkodik. Mit kellene tennünk, hogy azok az amerikaiak,'akik Franciaországban, Angliában, Svájcban, sőt más európai országokban is szórakozást és pihenést kereshet neki minél nagyobb számban éppen hozzánk jöjjenek el? — kérdi egy idegenforgalmi hetilap. Igaz, hogy a velencei canale grande-val a lidóval, a római Szent Péter-templom ékességeivel, a kolosszeum antik méltóságával, Szicília bájaival, Caprival, Nápollyal nem vetélkedhet egy ország sem. Ezzel szemben az amerikaiaknak hamar elment a kedvük attól, hogy Olaszországba jöjjenek, ha megtudják, hogy az olasz bürokrácia mi mindent ír elő az idegennek, aki oda akar utazni, amikor vízumokról, vámokról, orvosi bizonyítványokról, a konzulátusok igazoló irataikról van szó. Egy képes folyóirat például igen komolyan foglalkozik azzal a körülménnyel is, amely szerint az Európába érkező yankee, az átlagos amerikai turista állandó szórakoztatását, futószalagon pergő szenzációkat vár. Az egész ügynek, mondják az olasz nagyszállók igazgatói, akik egyelőre sóvár szemekkel lesik a várva-várt dollártulajdonosokat, két komoly kérdőjele van, amelyet most kell megvitatni és megoldani,mielőtt az amerikaiak megérkeznek és nem akkor, amikor már itt vannak. Reggel 8 órától kezdve — mondotta Brevi idegenforgalmi szakértő, aki Nápolyban várja a közeledő dollárért mindsta 10-ig Olaszország úgy, ahogy van, Velencétől kezdve Taormináig, kitűnő programot tud nyújtani.- Az idegennek mást sem kell tennie, mint megnézni a természeti szépségeket, megtekinteni az emlékműveket vagy régiségek«, a római kor vagy a középkor maradványait és az Olaszorszgban mindenütt található művészeti látványosságokat. De mit csinálunk Mister Johnsonnal vacsora után? — kérdezte Brevi jogosan. — A colosszeum, a holdfényes gondolázás Velencében, vagy a Vezúv hátborzongató éjjeli látványossága, igen szép. Az idegen, főleg az, amerikai azonban rendes, szabályos, sőt szabálytalan éjjeli életre is kiváncsi Európában és ebben a tekintetben nem tudunk neki sokat nyújtani. Páris, — mondotta az aggódó szakértő, — ebben a vonatkozásban össze sem hasonlítható Rómával, sőt még az erkölcsös Svájc is többet nyújthat e téren, mint mi... — Az olasz „idegenforgalmisták“ tehát most tényleg azon tö rik a fejüket, hogy milyen éjjeli program konkurálhatna Parissal, illetve a Riviérával. Ezen érdemes is gondolkodniok, mert 50.000 amerikai hetekig tartó olaszországi tartózkodása sok millió dollárt jelent. Idővel még sokkal több amerikai jön majd Európába, — mondotta egy Ronchetti nevű szakértő, — mert maguk az amerikaiak számolnak azzal, hogy a következő évek folyamán vagy 1,5 milliárd dollár vándorol át Európába, azoknak az amerikaiaknak zsebéből, akiket néhány hónap óta jellegzetes „Európa-láz“ fogott el s akik már a jövő nyárra jegyeztetik elő magukat a nagy utazási irodákban. Ezek szerint tíz éven belül vagy 5 millió USA-polgár szeretné „megnézni“ Európát Közöttük sok olyan is, aki nem , is annyira az öreg nappali, mint inkább a fiatal „éjjeli Európára“ kiváncsi. Ezek pedig, Signor Ronchetti véleménye szerint, hamar kereket oldanak másfelé, kellő vacsora utáni attrakciók hiányában... Holly Jenő Cséplési visszaélések ügye a szeg©«*» bíróság előtt A szegedi munkásbíróság most tárgyalja Antonyás István cséplőgéptulajdonos bűnügyét. Antonyás július 1. és 6. között ellenőr nélkül végezte a cséplést, hivatalos könyveket nem vezetett és így 51 mázsa gabonát elvont a beszolgáltatás elől. Ugyancsak ma tárgyalja a szegedi bíróság egy Szeged melletti pusztán ifj. Pápai Antal cséplőgéptulajdonos, Csizik Mihály cséplési ellenőr és tizenkét termelő ügyét, akik június 28. és július 8. közötti időben 55 mázsa gabonát vontak eli a beszolgáltatás elől,,. Szegények mozija Moziban voltam a hét elején. Amolyan mellékutcai kismoziban csak, szegények mozijában. Az utolsó előadásra mentem, egy kicsit korán érkeztem,megálltam hát a többi várakozó között s unalmamban azzal foglalkoztam, hogy az emberek arcából és tekintetéből próbáltam kitalálni, ki kicsoda lehet. Csupa munkája után élő szegény ember várakozott körülöttem, amint néztem — iparoslegények, gyári munkások, kereskedősegédek, kistisztviselők —, akiknek az arcára volt írva a kevés kereset, a megélhetés gondja, aprólakások konyhaszaga és az, hogy ez a mozi az egyetlen szórakozásuk. Lehettek úgy hatvanan, de azt hiszem, valamennyiük napi jövedelme nem tett ki együttesen sem 1000 forintot. Ilyenek voltak. Leginkább fiatalok és persze, javarészt párosan, amint illik és kell is. Mi lenne belőlünk szerelem nélkül? Csak elnéztem őket s az jutott eszembe, mi mindenen mehetnek ezek keresztül! Mennyi gondon, erőfeszítésen, verejtéken. Aztán beültünk a moziba és elkezdődött az előadás. Egér szerelmi történetet játszottak. Kedves történet volt, .Szép környezetben szép emberek hősiesen küzdöttek egymásért. Az első percekben még hallatszott egy-két beszélgető hang, lábcsoszogás, székreccsenés, aztán csend lett, a közönség nézte az előadást. Nézte és egyben élte is. Egy szép szerelem pergett le előtte, naiv és érzelgős ugyan, de hívő és megható. Amit látott,nem is szerelem volt, csak a szerelem fénye. Valami költészet a szerelemről. Ragyogó. Izamos. Vonító. Tiszta. Olyan, amilyenről .Ifjú korában álmodik az ember és amilyennek a szerelemnek lennie kellene, de amilyen nem lehet mindenféle ok miatt. Többek közt miattunk, emberek miatt sem, akik álmodunk róla. És a szegénység miatt. Mikor előadás után kigyulladtak a lámpák s körülnéztem, azt láttam, hogy mindenki mélyen meghatott, iparoslegények, munkások, kereskedősegédek, kistisztviselők és a párjaik, mind. Minden arc átjárt volt és fényes, felszabadult és melegenemberi. Nem is emberi: gyermeki. Lágy, jó, gyengéd és puha. A mindennapok kemény vonásai eltűntek az arcokról és olyan fények foglalták el a helyüket, amilyeneket a film hőseinek arcán láttunk. Léltekben egy kicsit valamennyien a történet hőseivé váltak. A férfiak az élet mély és hősi vonzásával nyúltak a párjaik karja alá, a nők lépése puha volt és omló, szorosan a párjukhoz simultak és bíztak bennük és sorsukat ujjongva adták a kezükbe. Csupa hős és hősnő lépett ki a moziból, csupa ideális ember, aki megfürdött az illúziókban. A giccsben? Nem! A szépben, a rendkívüliben, a fényesben, a csodálatosban, megfürdött az emberben, mélyen az ember legbensőbb vágyaiban. Megfürdött benne és azzá lett másfél órára, amíg az előadás tartott s egy időre talán még azután is. Megvígasztalódott, emelkedett lett, szép, gazdag és boldog. A szegények mozijában. Kinti az éjszakai égen csillagok ragyogtak s ők egész lényükben valami olyan könnyed lebegéssel mentek, hazafelé, mintha fehér felhőből szőnyeg futna a lábuk alatt. Dallos Sándor Is a sx®5 f«ntvasat isedsatte Az Angolpark vezetősége feljelentést tett ismeretlen tolvaj ellen, aki a park üzemeit fosztogatja. Nyomozó ment ki az Angolparkba, akinek többnapos figyelés után sikerült elfogni a tettest, amikor éppen az elvarázsolt kastély hajtószíját akarta levágni. A betörő, Horváth Gábor beismerte, hogy az összes angolparki lopásokat ő követte e. Bevallotta azt is, hogy márciusban három társával bandát szerveztek városligeti vetkőztetésre. Március közepén figyelmesek lettek arra, hogy egy szerelmespár a ligeti rom-Gerbeaud pincéjébe megy le. Utánuk mentek, a férfit leütötték, kettőjük lefogta a lányt, hogy addig a harmadik az eszméletlen férfitól óráját, pénzét és zsebtárcáját elvegye. Három társának kézrekerítése rövid időn belül várható. A márciusi áldozat eddig nem jelentkezett a rendőrségen. jaí pIAE?címŰ mása. 6 Szekszárdi levél a bikavérről és az illúzióról.. • Azt kérdezte egyik olvasónk, vájjon megszülettek volna Háry János históriái, ha az obsitos Szekszárd helyett például Mórott vagy Dörgicsén lakik? Én azt hiszem, soha sem tudtuk volna meg, hogy egy magyar huszár hogyan csípte nyakon a burkus Napóleont, ha Háry bátyó öblös meszelyesében nem szekszárdi bikavér csordogál. Mert a szekszárdi borban van erő, de nincs fantázia, a dörgicseiben meg csak csalódott öreg lányok szelíd bánata lakik, s hogy tovább menjünk, a kecskemétiben útonálló betyárok harcos kedve, a badacsonyiban emlékező vénasszonyok szendergése, a tiszahátiban ingerkedés, a homokiakban rátarti lányok heve, a soproniban megcsaltak keserű ízei, a villányiban pipázó öregek bodorodó emlékei (ezt legjobb alkonyatkor, diófa árnyékában inni), az érmellékiben gyermeki lágyság, a déliekben sugalló derű, az aradhegyaljaiban tüzes harag, ördögök könnyei, de a szekszárdi bikavérben valami több van, valami más, , valami egyedülvaló — ebben illúzió van, kedves olvasó. S mivel illúzió van benne, szóval szép hazugság, álom s egy más világ, Háry bátyó, ha lesúcszott torkán egy-két mélytüzű meszélyes, maga is hitte tán, hogy vitéz korában „fejekkel sátrát körülraká“ s a jól végzett munka után „a világ végénél lábát lelógatá“. . A présházak S hol születik ez a tündér!, halovány fényekben villódzó illúzió? A Baktán, a Bődön, a Bertinán, az Előhegyen., Paraszton, a Cinkán, a Remetehegyen... Alkonyat van, ballagok egy présház felé. Milyen világ ez? Omló lesz, vörös agyag. Fehérfalú pinceházak. Vérfoltos levelek. Kövér gyermeklányok arcát idéző gerezdek. Kis utak, öreg sajtárok, hűvös pincegádorok. Napszítta borosgazdák, akik Garay korában még ezüstpitykés bársonymellényt viseltek. Mézillatú lányok, akiknek piros lábaszárát aranyra festi a lebukó nap. Bortanyák és faragott, nehéz faajtókkal csukódó présházak, amelyek előtt diófa áll s a közelben lompos komondor hűsül. És fényes kanták, üveglopók, melyekben úgy csillog a bor, mint búcsúcsók költők homlokán. És himbálódzó bográcsok, hunyorgó rőzsetüzek, vörös lében úszó birkapörköltek, melyek ágyat vetnek a nehéz álmoknak és szép illúzióknak. Pincegádor előtt ülünk, egy pohár bor ízének finom mámorában. A gazda ingujjban, fekete csizmában, borfoltos kötényben. A komondor csupa alázattal, vájjon jut-e valamely birkacsont neki? A virágok álmosan, mert már készülnek elszenderegni. A lányok tüzesen, az öregek savós szemmel, a körtearcú gazdasszony vendégmarasztaló derűvel. S ekkor azt kérdi egy pesti ember a borosgazdától: — S aztán mikor lehet szüretelni? — Ha nem törnek össze az átfutó vonat ablakai, mikor a szőlőszemet a vasúti sínre tettük. Ha olyan kemény a szem, akkor már lehet. S pipázik tovább. Száll a kék füst, száll a párás illúzió. A mesemondók Errefelé mesélte egyszer Háry János, a vén gölöncsét: — Tudjátok, hány borbély van egy ezredben Taliánországban? — Tíz . . . húsz . . . — Isten nyila. Egy se. A kapitány egyszerűen kivezéryli a szá-'' zadot a borotvamalomhoz, s elkiáltja: Halb rechts! Sutty! s egyet fordul a malomkerék. Halb links! Sutty!s kész a borotválás. Akkor már úgy élt Háry bátyó, hogy végkép abbahagyta a munkát. Nem égetett követ, nem rakott többé kályhát; átadta magát a pipának, bornak, mesének és édes sehimittevésnek. Esténként felkocogott valamelyik présházhoz, bort kért s mesélt. S mikor elmesélte a borotvamalmot, a pinceszerén ott volt Garay János is. De a talián ezredet már nem írhatta meg; az Obsitos, Háry története akkor már megjelent. S mivel megjelent, féltek, hogy Háry János meg fogja szidni érte a szegény költőt, így hát csak álnéven mutatták be őt. És Hajlé Selasszié , hogy ki szerette még a szekszárdi bort költőkön, mesemondókon, csőszlányokon, szüreti kerepelőkön és felleghajtó kabátban ideérkező szegénylegényeken túl? Szerette Liszt Ferenc, aki egykor itt álmodott az Auguszt-kastély toronyszobájában, szerette IX. Pius, aki azt írta róla, hogy „ez a szekszárdi bor tartja fenn egészségemet és ép kedélyemet", s nagyon szerette Hajié Selasszié, aki koronázási lakomáján a legenda szerint csak szekszárdi bort ivott. Itt is udvarmestere útján a szekszárdi városi tanácsnak, küldenének neki néhány hordó vöröst, de mivel pénze nincs, hát párduc, leopárd, oroszlán, zsiráf és tigrisbőrökkel fizet. A szekszárdi csőszlányok már tigrisbundákról álmodoztak, a kerepelő szüreti bolond meg azon, hogy jövőre fekete cilinder helyett párduckucsmát nyom a kubakjába, mikor jött a háború és a császár néhány hordája a szekszárdi présházakban maradt. S szerette ezt a bort Garay János, a szegény betűvető, aki csak írt, álmodott, szeretett és hevült s mikor elborult aggyal meghalt, családja annyira rongyos maradt, hogy nemzeti gyűjtésből kellett felruházni őket. S szerette a szekszárdi vöröst Babits is, a latin mértéktartás, a római arany és a hűvös ész költője, s szerette még I. Béla, aki agyagedényekben minden útjára maga után hozatta s még régebben nagyon szerette egy ködbe vesző ismeretlen, aki több, mint ezerötszáz éves szekszárdi vasedény szőlőindája alá ezt véste görögül: „Áldozz a Pásztornak, igyál s élni fogsz.“ Aztán meghalt. De hiszen a szekszárdi vörösben minden csak illúziós... Ruffy Péter A Beszkárt kicsitattas kikre haragszik a közönség? A Beszkárt legutóbb közvéleménykutatást végzett, amelynek adataiból kiderült, hogy a főváros közönsége leginkább a nyitott kipufogóval száguldó kerékpárosokra és a száguldó autókra panaszkodik. Kifogásolják továbbá az új autóbuszok fából készült ülőhelyeit, mert a fordulóknál lecsúsznak róla. A közönség azt is ajánlja a Beszkártnak, hogy ne sűrítse a megállóhelyeket, de kéri, hogy az összes új autóbuszokon olyan jelzőszámokat helyezzenek el, amelyek minden oldalról láthatóak. Főszerkesztő: KATONA JENŐ Felelős szerkesztő: BONYI ADORJÁN Felelős kiadó: Dr. BERKES RÓBERT Nyomásért felel: AGÁRDI KÁROLY BUDAPESTI ŐSZI VÍSÉ SZEPTEMBER 3—IS. VÁROSLIGET Kiállítók helydíjkedvesményes jelentkezéss estik július Elig