Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1837-09-26 / 25. szám
tartott, mellyben el lön határozva, hogy e’ biztosság ezentúl, a’ hírlapok’ közvetlen képviselői’ kirekesztésével, merő követekből fog állani. Ez által azt reményük elérni, hogy a’ különböző pártok’ emberei könnyebben egyesülhetnek, minthogy a’ legszélsőbb bal oldal’követei is letették a’ hódolatesküt ’s igy a’ júliusi monarchiát elismerték, következőleg a’ választóktól nem tartathatnak olly nyilt és elszánt republicanusoknak , mint a’ sajtónak illyes viszonyok által le nem kötött képviselői. — Hogy a’ legitimista lapok is előléptek egy választási programmal , mellyben a’ képviseleti rendszert minden következményeivel együtt elfogadták, ennek oka először az, mivel a’ Gazette de France’ rendszere után a’ legitimisták mindent előmozdítanak, a’ mi véleményök szerint lépésről lépésre, mozgásról mozgásra a’ társasági szerkezetnek egy újabb felfordulására vezethet, mellynek végén ők még mindig egy második restauratióról álmodoznak. Második oka pedig az , mivel a’ legitimisták látják, hogy a’ mostani választási rendszernél az ő pártjokból csak kevés olly fért fiú juthat a’ követkamarába , ki az általános politikai érdekeket felfogni ’s azoknak képét viselni alkalmatos volna. Tudva van ugyanis, hogy a’ választások most a’választó-kerületek’ (arrondissement) városaiban, nem pedig, mint a’restauratio’ ISIzdiki választó-törvénye rendedé, a’megyék’fővárosiban történnek; innen ered aztán azon számos, csupán egy helynek érdekeit képviselő követ, miilyenek az utolsó követkamarát is olly nyomorává és szolgaivá tevék, mert őket, megbízóik’ tökéletes megnyugovásával, a’ ministerium akármikor megvásárló, ha illető kerületeiknek valami egyedárt vagy kiváltságot engedett. Ezen , minden párttól elismert hiba és visszaélés az , mellyen most a’ választási biztosságok az által akarnak segíteni, hogy olly jelölteket ajánlanak, kik csak általános politikai érdekeknek lesznek képviselői. Spanyolország’, Madrid, September’ 3-A’ királyné mellé adandó régensségről készülő terv mindinkább megállapodik, ’s most már közelebbi adatokat irhatok felőle. A cortesgyűlésben azon indítványt akarják tenni, hogy a’ királyné mellé négy személy adassék, kik vele a’régensséget vigyék. Az indítványt Caballero, e’carlo jacobinus, fogja tenni, ki ez iránt már a’ többséggel értekezett ’s annak megegyezését bírja. Mint hiszik, a’ kérdés titkos ülésben fog fölvétetni, minthogy a’ vitatások alatt kétségkívül heves kikelések fognak történni a’ királyné ’s a’ camarilla ellen. A’ királyné ellen teendő vádak’ anyagja már ki van dolgozva , ’s azokba a’ franczia követ is be fog vonatni, minthogy őt erővel is mint részest akarják előállítani azon összefogásban , melly most a’ királyné ’s a’ mérsékelt párt között fenáll. A’ szándékba vett régensség’ tagjai már ki vannak jelölve ’s ezek : Arguelles, Gil de la Cuadra, Sancho és Caballero, mind a’ követkamara’többségéhez tartozók. A’ Morning - Herald a’ spanyol háborúhoz ekképen szól: Lord Palmerston ugyanazon játékot kezdi űzni Spanyolország’ keleti partjain, mellyet az éjszaki partokon a’ királynénak olly nagy kárára ’s Anglia’ gyalázatjára játszott volt. Hadi hajóink tüzet adnak a’carlosiakra, mihelyt ezek az ágyuk’ lövéskörébe lépnek, ’s tengeri katonák szállhatnak a’ szárazra, hogy a’ barcelonai, valenciai ’s malagai népszemetnek csatáit vívják ki, mellyek pedig minden egyebet tesznek, csak a’ magok’ ügyéért nem küzdenek. Mi lett eredménye azon fél millió pénznek ’s azon 8 vagy 9000 brit emberéletnek, mellyek ezen mocskos hadviselési rendszerben a’ cantabriai partokon már feláldoztattak ? Felelet: egymást érő veszteség a’ királyné’ hadai’ részéről, az angol fegyver’ meggyaláztatása , don Carlos’ hadi erejének ’s erkölcsi befolyásának pedig olly nagyra növekedése a’ félszigeten , hogy azt a’ mi whiglapjaink, ha valaki nekik Anglia’ beavatkozásakor előre megjósoló , kába ábrándozásnak mondották volna. Azonban mi azt hiszszik, hogy habár a’ carlisták’ vitézsége ’s ügyökhözi hiv ragaszkodása, ugyszinte vezéreiknek ügyessége sokat tett is arra , hogy a’ madridi kormány a’ gyengeségnek és zavarnak mostani szánandó állapotjába sűlyedjen , mégis ugyanerre e’ kormánynak és tisztviselőinek elerkölcstelenedése még többet tett. Mig az ország’ segélyforrásai meglopottak , eltékozoltattak, mig a’ regenskirályné, ’s az ő udvara és ministerei minden lehető torkosságban és bujaságban tobzódtak , azalatt a’ katonaság’ zsoldja hónapokig elmaradt, ’s nem volt, ki élelmezéséről gondoskodjék. Miután már ezen seregeket csupán a’ zsold tartá egybe, ’s miután a’la granjai szerencsés katonalázadás, mellynek a’ Calatrava - ministerium lételét köszönő, szemök előtt állott: mi csoda, ha felkelnek, ha tiszteiket megölik ’s a’ fegyveres és féktelen kétségbeesésnek minden kicsapongásira vetemednek? ’S ezen példányokat akarják aztán a’ brit katonák által is tanultaim, midőn őket a’ sikerült lázadásnak példáival érintkezésbe hozzák! Vajha soha ne érezze Anglia azon borzalmakat, mellyeket whig kormányozó szerencsétlen nem-avatkozási háborújok által Spanyolországra átadni segítettek! — Paris, September’ 14-Madridból September’ -én költ tudósítás szerint e’ hónap’ idiki titkos ülésben ,,a’ kormányzó - királynénak’ letétele sozatott indítványba ’s ezen indítvány vitathatónak nyilatkoztatott. A’ vitatás azonban elhalasztaték, hogy a’ tárgy későbben nyilvános ülésben terjesztessék elő. Előbb San Miguel E varisto a’ nemzet’ veszélyeiről egy nyilatkozványt késziteni. A’ mozgalmi párt Arguelles’ ’s Calatrava’ kezébe akarja a’ kormányzóságot adni. — A’ ministeri tanács’ többsége a’ párisi érsek’ pásztori levelének a’ státustanácshoz küldetését, mint czéliránytalant, félre vetette. — A’ választók’ részvétlenségét bizonyítja azon körülmény , hogy a’ szajnai kerületnek épen most megjelent választó-jegyzéke 20,000 helyett csak 15,000 választót foglal magában. A’ már alakuló választási biztosságok a’ késedelmes választók’ beírását sürgetik. — Toulonból folyvást lőszert, fegyvereket ’s tábori holmit stb. szállítanak Bonába. (Korresp.) arra, hogy valaki illyesmit hihessen, gondolhasson ? Illy nagyszerű munkában szorgosan kellene ügyelni mindenre , mi a’ a’ nemzeti becsület’ akármiképeni sérthetésére okot adhat. Ugyan hová lett itt a’ magyar hiúság, a’ magyar nemzeti büszkeség ez urakban? Vagy igen, kéjmámorukban elfeledkeztek mindenről! ’s a’ honfi örvendjen, kurjongasson! Rég nem láttam vagy hallottam, hogy nemzeti ünnepen úgy megvalósult volna ezen közmondás: ,,Sirva vigad a’ magyar,’ mint a pesti nemzeti színház’megnyitása’ alkalmával. Nem tudom, minő volt a’hangászat, azt nem hallottam, mert későn jöttem, — azaz későn fértem, vergődtem be a’ színházba (veszi e észre kedves barátom, hogy allegorizálok ?). De ha a’ többi adott tárgyakról kellene vagy lehetne következményt tenni ’s ítélni, kész volnék hinni, hogy ez valami „savanyú-édes“ melódia lehetett. — „Árpád’ ébredése“ legalább illyen; a’ magyar táncz utána édes, ’s a’ vak „Belizár,“ melly ezt követte, ismét savanyú; igy tehát az egész édes-savanyú volt! Árpád ugyanis fölkelvén , eltelik örömmel, ’s örömében igy kiált föl: „Oh nemzet! oh hon! ismét látlak-e? stb. „Üdvözllek oh hon! népem, üdvözöllek.“ ’s ez édes; ’s utóbb, mivel az üres utczákon senkit sem lát — meglehet, éjféltájban költetett fel, mikor becsületes ember nem botorkál az utczákon, ’s mert ez a’ lelkek’ órája, vagy ha fényes nappal, a’ hoszu sötéthez szokottnak szemfényét elvette a’ vakító világ — már kétségbeesik, ’s azt gondolván, hogy a’ hon, mellyet alkotott, elmúlt vagy eltöröltetett, ezekre fakad: „Oh sit fogadj el, ’s többé meg ne nyílj.“ ez már savanyú. Örül ’s könyvt váltva a’ honalkotó fővezér’ nemzetéből irmagyl maradt költő is, kire Árpád, vagy inkább ki Árpádra bukkan. Azt mondja ezen „irmag,“ hogy „mink elaljasodtunk!“ ’s ezt a’ nemzeti színház’ megnyitásakor mondja ő, a’ költő mondja ezt a’ magyar publicumnak szemébe! ’s ez ki is van nyomtatva, ’s még is illyen sajtó- és szólásszabadságért, melly az egész nemzetet valódiképen sérti, nem kap e’ költő becstelenitési pert? vagy nem ítéltetik nyelvbirságra? Vagy igaz! hiszen nincs neki pénze, ’s aztán „múlta licent . . .“ stb. Minekutána pedig ezen jámbor költő az antignál tovább sopánkodott, sértett, ’s beszonta a’ honalkotó fővezért, ki annyi méltatlanságok miatt már nemzetét is meg akarja tagadni, egyszerre örülni kezd, ’s azon elaljasodott nemzetről azt mondja, hogy fenn lévén Prometheusa, ez „— óriási fájdalmában is Olly törhetetlen most, mint valaha.“ ’S aztán hálát ad Árpádnak, hogy ébredésivel új pálya nyílik. Jegyezze meg kedves barátom, hogy én itt sem színi kritikát, sem bírálatot valami költői munka fölött írni nem akarok, mert akkor még elmondanám: mennyi ellenmondás van „Árpád ébredésében,“ hogy sem Árpád, sem a’ vele beszélgető költő logikát soha sem tanult, ’s az aesthetikának soha hirét sem hallotta, ’s több efféléket, ’s bírálatomat a’ „Figyelmezőbe“ küldeném. Én jelen levelemben csak azt akarom Önnek megmutatni, hogy a’ pesti nemzeti színházban az első mulatság édes-savanyú, vagy savanyú-édes volt, ’s azért tovább megyek. Míg a’ költő Árpáddal a’ magas házak között — a’ Hatvani-kaput keresve — botorkál, addig a’ derék napszámos hazafiúságáért a’ színház’ ajtaja előtt kinevettetik.— Ez édes! — Jő utána, de már a’ színpadon — egy kétségbeesett színésznő, ’s meg akar Halni bújában, nem lelvén irgalmat senkinél ’s menedéket az őt faggató, sanyargató rémképek előtt. Ez ismét savanyú, ’s pedig, ha olvassa az ember ezen jelenetet, vastagon savanyú. Általában az egész allegória, azonkívül , hogy minden legcsekélyebb aesthetica’ ’s gyöngédségnek hiával van, valóságos gunyirat a’ nemzetre, színházra ’s színészekre. ’S illy művel, mellyet, hacsak nem hirdetik ’s nyomtatják, senki sem fogott volna Vörösmartynknak tulajdonitni, illy gunyirattal, mondom, nyitják meg a’ pesti magyar színházat! ...................................oh Árpád! Dőlj sírba ismét, ’s többé föl ne kell, Hogy látni illyest kénytelen ne légy Még egyszer! . . . . . . Továbbá a’ vak ’ elzárt adák először (azaz „Árpád’ ébredése“ után) színészink. A’ testvér horvátok (a’ pesti német színházról már létetett szó ez érdemben) midőn 1834- ben zágrábi német színházukat megnyitók, Körner’ „Zrínyijét“ adák, egy, tárgyát tekintve, valóságos nemzeti darabot; ’s mi magyarok, az első nemzeti színpadon Belizárt látjuk először, ’s pedig még nem is jeles fordításban! De ha legremekebb volna is fordítása, minek a’ mindenképen idegen vak Belizár! — Nemzeti szellem kívánta azt, hogy színházában első estre sírva mulasson a’ magyar? — Oh igazgató ur ! ki „kritikai lapjaiban“ annyira megrovatni (aesthetice akarok szólani, különben más kritikushoz illő igét kellene használnom) engedte dicsőült Kazinczynkat a’ „Perien der heiligen Vorzeit’“ fordításáért, adjon számot e’ sértő tettéért a’ nemzetnek ! — De el is feledém , hogy nincs jogom ezt követelni, engedelmet vakmerőségemért. Vakok vagyunk, igen; vakabbak mint Belizár volt a’ nemzeti színpadon; ’s ezt akarták nyilván azon allegorizáló urak értésünkre adni, úgye? Oh, a’ nélkül is jól tudjuk mi azt, hogy a’ Hatvani - kapunál álló pesti színházzal nem fognak megnyílni szemeink. Többet írnék, de bánatom ’s boszúságom elfojtja elmélkedésimet. Éljen boldogul. * * Portugália. Az angol hírlapokban következő nyilatkozvány (manifestum) foglaltatik, mellyet az ideigleni portugál kormányzóság (régensség) augustus’ 21 -én Torres Vedrasból bocsátott ki: „Mindenki előtt tudva van, miképen ő leghívebb felsége, dicső emlékezetű dom Pedro, miután az ország’ régi alaptörvénye szerint őseitől Portugália’ koronáját öröklötte, erről önként ’s maga jószántából mondott le, ugyanazon oklevél által uj alaptörvényt ’s uj uralkodóházat létesítvén ’s e’ két engedményt olly szorosan kötvén egymással össze, hogy ezek azon pillanattól fogva, midőn a’ nemzet reájok megesküdött, elválaszthatlanokká lettek. Az is tudva van , milly hűtelenség által próbált egy portugál vérből származott királyi herczeg bennünket e’ hasznoktól megfosztani, sőt mint sikerült is neki, a’ nemzet’ egy részét némi ideig megigázni, melly közben a’ zsarnokságot pártütéssel egyesíté. Mindazáltal nevezetes volt azon egyenesség is, mellyel kevés számú tántoríthatlan férfiak esküjükhöz híven, ama’ magvát az ellentállásnak megőrizék, melly minden, annak szétzúzására fordított törekvéseket meghiusíta, ’s mellynek, miután későbben erejét a’ charta’ szerzőjének vezérlése alatt kifejté, sikerült azt, (t. i. a’ chartát,) visszaállítani’s ő leghívebb felsége’ II. dona Maria’ trónját ’s az uralkodóháznak ugyanazon charta által alkotott fejét megerősíteni. —■ Szükségtelen, emlékezetbe visszaidézni mindazon számos és terhes áldozatokat, mellyekbe ezen eredmény a’ portugál nemzetnek került, mert azokban valamennyi osztálya a’ társaságnak több vagy kevesebb részt ven; de tagadhatlan lett dolog, mellyet senki sem hozhat kétségbe, hogy azon pillanattól fogva, midőn a’ charta az országban visszaállitatott, egy hang sem emelkedett a végre, hogy ő leghívebb felsége’ jogát a koronához, vagy a népét a’ chartában megirt biztosítmányokhoz kétessé tegye, még pedig egy szomszéd országban folyó polgári háború’ viszontagságainak’s minden szabadelműi rendszer’ ellenségei’ hajtogatásainak daczára. Szinte tudva van az is, hogy egyedül ’s csupán apró haramiacsapatok, mellyek erőszakoskodásukat a’politika’ álartírával fedék el, és mellyeknek sem segédforrásaik, sem bizonyos főnökeik nem voltak, az ország’ különféle pontjain pillanatnyi rendetlenségeket támasztottak. Illy állapotban volt ezen ország a’ restauratív’ korszakától fogva 1830- iki September’ jéig, mint ama’ napig, mellyben Lissabon’ népsége, olly férfiaktól, kiknek czéljairól a’ nemzet cselekedeteik szerint ítélhet, megcsalatva ’s felbujtva, azon intézvények ellen, mellyek a’ trónt és országot védék, lázitó zajt merészlett ütni, ’s azon társas köteléket, melly a’ portugálokat egyesíté, el akarta szaggatni, helyébe egy majdnem olly hamar megszegett mint kötött szerződést (az 1820. vagy 221ki alkotmányt), csalóka Ígéretek’ lenge hálóját, egy színlett democratián alapított oligarchiát állítandó; e’ pillanattól fogva a’ letett hit kigunyoltatott, a’ kormánypaloza a’ királyné’ közében széttöretett. Miután a’ charta, melly bennünket egyesíte, lábbal tapostatott ’s a’ társas kötelék elszaggattatott, az uralkodó oligarchia kifejté terveit ’s játszók a’ nemzettel, egy szintett nemzeti képviselőséget láván össze, mellyre erőszakkal tola véleményt; daczolt a’ trónnal is, megfosztván ezt azon szabadságtól, hogy tanácsadóit maga választhassa ’s a’ királynét az elébe szabott oklevelek’ megerősítésére kényszeríté. Az oligarchákat azon kába remény táplálta, hogy azok, kiknek egyenessége egy erős lábon álló és számos hadsereg által védett bitorlónak ellenszegült, fejeket egy gyalázatos iga alá hajtandják , melly sem rokonérzettel sem állandósággal nem bir; de csakhamar tapasztalák, milly hiúk voltak reményeik; mert ámbár a’ chartának legjelesb védőit a’ köz hivataloktól eltávolították , a’ szabadító hadsereget felbomlasztották ’s csaknem semmivé tették , mindazáltal e’szózat: „Elljen a’ charta’s a’ királyné!“ alig harsant meg az ország’ legvégső szélén, azonnal viszhangra is talált minden tartományban , és a’ kívánságok’ ’s vélemények’ összehangzása mintegy varázsütés által egyesíté a’ vitéz férfiak’ színét, kik a’ nép’ áldáskivonatitól kisérve a’ főváros felé tódultak, a’ hazát ’s ő felségét megszabadítandók. Az ő felsége’ fogsága közben az ország’ kormánya’ javára ideiglen rendelt kormányzóság kötelességének tartja, ő felsége’ ’s az ugyanazon ügyért küzdő hű portugálok’ nevében, érzelmeit, terveit ’s czélját ünnepélyesen kinyilatkoztatni ’s megfejteni azon okokat , mellyek tagjait arra bírták, hogy azon tettlegi kormány ellen, melly a’ hazát m. e. September’ éke óta tartja járma alatt, fegyvert fogjanak. — E’ szerint a’ kormányzóság kinyilatkoztatja: 1) hogy a’ dicső emlékezetű IV. dom Pedro által a’nemzetnek önként engedett ’s ettől elfogadott, eskűvéssel megerősített ’s dicsőségesen visszaállított portugál királysági alkotmányos chartán mint olly alaptörvényen kívül, melly a’ trón’ előségeit (praerogativa) ’s a’nép’ jogait szabályozza, semmi más szerződést el nem ismer ’s nem fog elismerni; 2) hogy ugyanazon chartának ollyan módosítását, melly más eszközök, nem pedig ezen alaptörvénytől a’ netalán szükségeseknek tartandó reformokra’s javításokra nézve rendeltek által téteték, el nem ismeri ’s nem fogja elismerni; 3) hogy mindazon végrehajtó, politikai ’s törvényhozósági okleveleket, mellyek az országot 1936. September’ 9ke óta járom alatt tartó különféle tettlegi kormányoktól, vagy e’ kormányok által összehívott akárminemű gyűlésektől adattak ki, semmit érőknek ’s a’ portugálokra nézve kötelező erő nélkülieknek tekinti; 4) hogy egyetlen czélja, a’ nemzetet és trónt, az ország’ alkotmányos chartája által számára biztosított előségek’, ki