Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-09-26 / 25. szám

tartott, mellyben el lön határozva, hogy e’ biztosság ezen­túl, a’ hírlapok’ közvetlen képviselői’ kirekesztésével, merő követekből fog állani. Ez által azt reményük elérni, hogy a’ különböző pártok’ emberei könnyebben egyesülhetnek, minthogy a’ legszélsőbb bal oldal’követei is letették a’ hódo­­latesküt ’s igy a’ júliusi monarchiát elismerték, következőleg a’ választóktól nem tartathatnak olly nyilt és elszánt repu­­blicanusoknak , mint a’ sajtónak illyes viszonyok által le nem kötött képviselői. — Hogy a’ legitimista lapok is előléptek egy választási programmal , mellyben a’ képviseleti rendszert minden következményeivel együtt elfogadták, ennek oka elő­ször az, mivel a’ Gazette de France’ rendszere után a’ legi­timisták mindent előmozdítanak, a’ mi véleményök szerint lépésről lépésre, mozgásról mozgásra a’ társasági szerkezet­nek egy újabb felfordulására vezethet, mellynek végén ők még mindig egy második restauratióról álmodoznak. Második oka pedig az , mivel a’ legitimisták látják, hogy a’ mostani választási rendszernél az ő pártjokból csak kevés olly fért fi­ú juthat a’ követkamarába , ki az általán­os politikai érdeke­ket felfogni ’s azoknak képét viselni alkalmatos volna. Tud­va van ugyanis, hogy a’ választások most a’választó-kerüle­tek’ (arrondissement) városaiban, nem pedig, mint a’restau­­ratio’ ISIzdiki választó-törvénye rendedé, a’megyék’főváro­siban történnek; innen ered aztán azon számos, csupán egy helynek érdekeit képviselő követ, miilyenek az utolsó követ­kamarát is olly nyomorává és szolgaivá tevék, mert őket, megbízóik’ tökéletes megnyugovásával, a’ ministerium akár­mikor megvásárló, ha illető kerületeiknek valami egyedárt vagy kiváltságot engedett. Ezen , minden párttól elismert hi­ba és visszaélés az , mellyen most a’ választási biztosságok az által akarnak segíteni, hogy olly jelölteket ajánlanak, kik csak általán­os politikai érdekeknek lesznek képviselői. Spanyolország’, Madrid, September’ 3-A’ királyné mellé adandó régensségről készülő terv mindin­kább megállapodik, ’s most már közelebbi adatokat irhatok felőle. A­ cortesgyű­lésben azon indítványt akarják tenni, hogy a’ királyné mellé négy személy adassék, kik vele a’ré­­gensséget vigyék. Az indítványt Caballero, e’carlo­ jaco­­binus, fogja tenni, ki ez iránt már a’ többséggel értekezett ’s annak megegyezését bírja. Mint hiszik, a’ kérdés titkos ülésben fog fölvétetni, minthogy a’ vitatások alatt kétségkí­vül heves kikelések fognak történni a’ királyné ’s a’ camarilla ellen. A’ királyné ellen teendő vádak’ anyagja már ki van dolgozva , ’s azokba a’ franczia követ is be fog vonatni, mint­hogy őt erővel is mint részest akarják előállítani azon össze­­fogásban , melly most a’ királyné ’s a’ mérsékelt párt között fenáll. A’ szándékba vett régensség’ tagjai már ki vannak je­lölve ’s ezek : Arguelles, Gil de la C­ua­d­ra, Sancho és Caballero, mind a’ követkamara’többségéhez tartozók. A’ Morning - Herald a’ spanyol háborúhoz ekképen szól: Lord Pa­lmerston ugyanazon játékot kezdi űzni Spa­nyolország’ keleti partjain, mellyet az éjszaki partokon a’ királynénak olly nagy kárára ’s Anglia’ gyalázatjára játszott volt. Hadi hajóink tüzet adnak a’carlosiakra, mihelyt ezek az ágyuk’ lövéskörébe lépnek, ’s tengeri katonák szállhat­nak a’ szárazra, hogy a’ barcelonai, valenciai ’s malagai népszemetnek csatáit vívják ki, mellyek pedig minden egye­bet tesznek, csak a’ magok’ ügyéért nem küzdenek. Mi lett eredménye azon fél millió pénznek ’s azon 8 vagy 9000 brit emberéletnek, mellyek ezen mocskos hadviselési rendszerben a’ cantabriai partokon már feláldoztattak ? Felelet: egy­mást érő veszteség a’ királyné’ hadai’ részéről, az angol fegy­ver’ meggyaláztatása , don Carlos’ hadi erejének ’s erköl­csi befolyásának pedig olly nagyra­ növekedése a’ félszige­ten , hogy azt a’ mi whiglapjaink, ha valaki nekik Anglia’ beavatkozásakor előre megjósoló , kába ábrándozásnak mon­dották volna. Azonban mi azt hiszsz­ik, hogy habár a’ carli­­sták’ vitézsége ’s ügyökhözi hiv ragaszkodása, ugyszinte ve­zéreiknek ügyessége sokat tett is arra , hogy a’ madridi kor­mány a’ gyengeségnek és zavarnak mostani szánandó állapot­­jába sűlyedjen , mégis ugyanerre e’ kormánynak és tisztvi­selőinek elerkölcstelenedése még többet tett. Mig az ország’ segélyforrásai meglopottak , eltékozoltattak, mig a’ regens­­királyné, ’s az ő udvara és ministerei minden lehető torkos­ságban és bujaságban tobzódtak , azalatt a’ katonaság’ zsold­­ja hónapokig elmaradt, ’s nem volt, ki élelmezéséről gon­doskodjék. Miután már ezen seregeket csupán a’ zsold tartá egybe, ’s miután a’la granjai szerencsés katonalázadás, melly­nek a’ Calatrava - ministerium lételét köszönő, szemök előtt állott: mi csoda, ha felkelnek, ha tiszteiket megölik ’s a’ fegyveres és féktelen kétségbeesésnek minden kicsapongásira vetemednek? ’S ezen példányokat akarják aztán a’ brit kato­nák által is tanultaim, midőn őket a’ sikerült lázadásnak példáival érintkezésbe hozzák! Vajha soha ne érezze Anglia azon borzalmakat, mellyeket whig kormányozó­ szerencsét­len nem-avatkozási háborújok által Spanyolországra átadni segítettek! — Paris, September’ 14-Madridból September’ -én költ tudósítás szerint e’ hónap’ idiki titkos ülésben ,,a’ kormányzó - királynénak’ letétele s­ozatott indítványba ’s ezen indítvány vitathatónak nyilat­koztatott. A’ vitatás azonban elhalasztaték, hogy a’ tárgy későbben nyilvános ülésben terjesztessék elő. Előbb San Miguel E vari­s­to a’ nemzet’ veszélyeiről egy nyilatkoz­­ványt késziteni. A’ mozgalmi párt Arguelles’ ’s Cala­trava’ kezébe akarja a’ kormányzóságot adni. — A’ minis­­teri tanács’ többsége a’ párisi érsek’ pásztori levelének a’ státustanácshoz küldetését, mint czéliránytalant, félre ve­tette. — A’ választók’ részvétlenségét bizonyítja azon körül­mény , hogy a’ szajnai kerületnek épen most megjelent vá­lasztó-jegyzéke 20,000 helyett csak 15,000 választót foglal magában. A’ már alakuló választási biztosságok a’ késedel­mes választók’ beírását sürgetik. — Toulonból folyvást lő­szert, fegyvereket ’s tábori holmit stb. szállítanak Bonába. (Korresp.) arra, hogy valaki illyesmit hihessen, gondolhasson ? Illy nagy­szerű munkában szorgosan kellene ügyelni mindenre , mi a’ a’ nemzeti becsület’ akármiképeni sérthetésére okot adhat. Ugyan hová lett itt a’ magyar hiúság, a’ magyar nemzeti büszkeség ez urakban? Vagy igen, kéjmámorukban elfeled­keztek mindenről! ’s a’ honfi örvendjen, kurjongasson! Rég nem láttam vagy hallottam, hogy nemzeti ünnepen úgy megvalósult volna ezen közmondás: ,,Sirva vigad a’ magyar,’ mint a­ pesti nemzeti színház’megnyitása’ alkalmá­val. Nem tudom, minő volt a’hangászat, azt nem hallottam, mert későn jöttem, — azaz későn fértem, vergődtem be a’ színházba (veszi e észre kedves barátom, hogy allegorizá­­lok ?). De ha a’ többi adott tárgyakról kellene vagy lehetne következményt tenni ’s ítélni, kész volnék hinni, hogy ez valami „savanyú-édes“ melódia lehetett. — „Árpád’ ébre­dése“ legalább illyen; a’ magyar táncz utána édes, ’s a’ vak „Belizár,“ melly ezt követte, ismét savanyú; igy tehát az egész édes-savanyú volt! Árpád ugyanis fölkelvén , eltelik örömmel, ’s örömében igy kiált föl: „Oh nemzet! oh hon! ismét látlak-e? stb. „Üdvözllek oh hon! népem, üdvözöllek.“ ’s ez édes; ’s utóbb, mivel az üres utczákon senkit sem lát — meglehet, éjféltájban költetett fel, mikor becsületes em­ber nem botorkál az utczákon, ’s mert ez a’ lelkek’ órája, vagy ha fényes nappal, a’ hoszu sötéthez szokottnak szem­fényét elvette a’ vakító világ —­ már kétségbeesik, ’s azt gon­dolván, hogy a’ hon, mellyet alkotott, elmúlt vagy eltö­röltetett, ezekre fakad: „Oh sit fogadj el, ’s többé meg ne nyílj.“ ez már savanyú. Örül ’s könyvt váltva a’ honalkotó fővezér’ nemzetéből irmagyl maradt költő is, kire Árpád, vagy in­kább ki Árpádra bukkan. Azt mondja ezen „irmag,“ hogy „mink elaljasodtunk!“ ’s ezt a’ nemzeti színház’ meg­nyitásakor mondja ő, a’ költő mondja ezt a’ magyar publi­cumnak szemébe! ’s ez ki is van nyomtatva, ’s még is illyen sajtó- és szólásszabadságért, melly az egész nemzetet valódiképen sérti, nem kap e’ költő becstelenitési pert? vagy nem ítéltetik nyelvbirságra? Vagy igaz! hiszen nincs neki pénze, ’s aztán „múlta licent . . .“ stb. Minek­utána pedig ezen jámbor költő az antignál tovább sopánko­dott, sértett, ’s beszonta a’ honalkotó fővezért, ki annyi méltatlanságok miatt már nemzetét is meg akarja tagadni, egyszerre örülni kezd, ’s azon elaljasodott nemzetről azt mondja, hogy fenn lévén Prometheusa, ez „— óriási fájdalmában is Olly törhetetlen most, mint valaha.“ ’S aztán hálát ad Árpádnak, hogy ébredésivel új pálya nyílik. Jegyezze meg kedves barátom, hogy én itt sem színi kri­tikát, sem bírálatot valami költői munka fölött írni nem aka­rok, mert akkor még elmondanám: mennyi ellenmondás van „Árpád ébredésében,“ hogy sem Árpád, sem a’ vele beszél­gető költő logikát soha sem tanult, ’s az aesthetikának soha hirét sem hallotta, ’s több efféléket, ’s bírálatomat a’ „Fi­­gyelmezőbe“ kü­ldeném. Én jelen levelemben csak azt aka­rom Önnek megmutatni, hogy a’ pesti nemzeti színházban az első mulatság édes-savanyú, vagy savanyú-édes volt, ’s azért tovább megyek. Míg a’ költő Árpáddal a’ magas házak között — a’ Hat­vani-kaput keresve — botorkál, addig a’ derék napszámos hazafiúságáért a’ színház’ ajtaja előtt kinevettetik.—­ Ez édes! — Jő utána, de már a’ színpadon — egy kétségbeesett szín­észnő, ’s meg akar Halni bújában, nem lelvén irgalmat sen­kinél ’s menedéket az őt faggató, sanyargató rémképek előtt. Ez ismét savanyú, ’s pedig, ha olvassa az ember ezen jele­netet, vastagon savanyú. Általában az egész allegória, azon­kívül , hogy minden legcsekélyebb aesthetica’ ’s gyöngédség­nek hiával van, valóságos gunyirat a’ nemzetre, színházra ’s színészekre. ’S illy művel, mellyet, hacsak nem hirdetik ’s nyomtatják, senki sem fogott volna V­örös­m­a­r­ty­n­knak tu­­lajdonitni, illy gunyirattal, mondom, nyitják meg a’ pesti magyar színházat! ...................................oh Árpád! Dőlj sírba ismét, ’s többé föl ne kell, Hogy látni illyest kénytelen ne légy Még egyszer! . . . . . . Továbbá a’ vak ’ el­­­zárt adák először (azaz „Árpád’ éb­redése“ után) színészink. A’ testvér horvátok (a’ pesti né­met színházról már létetett szó ez érdemben) midőn 1834- ben zágrábi német színházukat megnyitók, Körner’ „Zrí­nyijét“ adák, egy, tárgyát tekintve, valóságos nemzeti dara­bot; ’s mi magyarok, az első nemzeti színpadon Belizárt látjuk először, ’s pedig még nem is jeles fordításban! De ha legremekebb volna is fordítása, minek a’ mindenképen idegen vak Belizár! — Nemzeti szellem kívánta azt, hogy színházában első estre sírva mulasson a’ magyar? — Oh igazgató ur ! ki „kritikai lapjaiban“ annyira megrovatni (aes­­thetice akarok szólani, különben más kritikushoz illő igét kel­lene használnom) engedte dicsőült Kazinczynkat a’ „Perien der heiligen Vorzeit’“ fordításáért, adjon számot e’ sértő tet­téért a’ nemzetnek ! — De el is feledém­ , hogy nincs jogom ezt követelni, engedelmet vakmerőségemért. Vakok vagyunk, igen; vakabbak mint Belizár volt a’ nem­zeti színpadon; ’s ezt akarták nyilván azon allegorizáló urak értésünkre adni, úgy­e? Oh, a’ nélkül is jól tudjuk mi azt, hogy a’ Hatvani - kapunál álló pesti színházzal nem fognak megnyílni szemeink. Többet írnék, de bánatom ’s boszúsá­­gom elfojtja elmélkedésimet. Éljen boldogul. * * Portugália. Az angol hírlapokban következő nyilatkozvány (manifes­tum) foglaltatik, mellyet az ideigleni portugál kor­mányzóság (régensség) augustus’ 21 -én Torres Vedras­­ból bocsátott ki: „Mindenki előtt tudva van, miképen ő leg­hívebb felsége, dicső emlékezetű dom Pedro, miután az ország’ régi alaptörvénye szerint őseitől Portugália’ koroná­ját öröklötte, erről önként ’s maga­ jószántából mondott le, ugyanazon oklevél által uj alaptörvényt ’s uj uralkodóházat létesítvén ’s e’ két engedményt olly szorosan kötvén egymás­sal össze, hogy ezek azon pillanattól fogva, midőn a’ nem­zet reájok megesküdött, elválaszthatlanokká lettek. Az is tudva van , milly hűtelenség által próbált egy portugál vér­ből származott királyi herczeg bennünket e’ hasznoktól meg­fosztani, sőt mint sikerült is neki, a’ nemzet’ egy részét némi ideig megigázni, melly közben a’ zsarnokságot pártütéssel egyesíté. Mindazáltal nevezetes volt azon egyenesség is, mellyel kevés számú tántoríthatlan férfiak esküjükhöz hí­ven, ama’ magvát az ellentállásnak megőrizék, melly min­den, annak szétzúzására fordított törekvéseket meghiu­­síta, ’s mellynek, miután későbben erejét a’ charta’ szerzőjé­nek vezérlése alatt kifejté, sikerült azt, (t. i. a’ chartát,) visszaállítani’s ő leghívebb felsége’ II. don­a Maria’ trónját ’s az uralkodóháznak ugyanazon charta által alkotott fejét megerősíteni. —■ Szükségtelen, emlékezetbe visszaidézni mindazon számos és terhes áldozatokat, mellyekbe ezen eredmény a’ portugál nemzetnek került, mert azokban valamennyi osztálya a’ társaságnak több vagy kevesebb részt ven; de tagadhatlan lett dolog, mellyet senki sem hozhat kétségbe, hogy azon pillanattól fogva, midőn a’ charta az országban visszaállitatott, egy hang sem emelkedett a végre, hogy ő leghívebb felsége’ jogát a koronához, vagy a népét a’ chartában megirt biztosítmányokhoz kétessé tegye, még pedig egy szomszéd országban folyó polgári háború’ viszontagságainak’s minden szabadelm­űi rendszer’ ellenségei’ hajtogatásainak daczára. Szinte tudva van az is, hogy egyedül ’s csupán apró haramiacsapatok, mellyek erőszakoskodásukat a’politika’ álartírával fedék el, és mellyeknek sem segédforrá­­saik, sem bizonyos főnökeik nem voltak, az ország’ különféle pontjain pillanatnyi rendetlenségeket támasztottak. Illy álla­potban volt ezen ország a’ restauratív’ korszakától fogva 1830- iki September’ jéig, mint ama’ napig, mellyben Lissabon’ népsége, olly férfiaktól, kiknek czéljairól a’ nemzet cseleke­deteik szerint ítélhet, megcsalatva ’s felbujtva, azon intéz­­vények ellen, mellyek a’ trónt és országot védék, lázitó zajt merészlett ütni, ’s azon társas köteléket, melly a’ portugá­lokat egyesíté, el akarta szaggatni, helyébe egy majdnem olly hamar megszegett mint kötött szerződést (az 1820. vagy 221ki alkotmányt), csalóka Ígéretek’ lenge hálóját, egy szín­­lett democratián alapított oligarchiát állítandó; e’ pillanat­tól fogva a’ letett hit kigunyoltatott, a’ kormánypaloza a’ királyné’ közében széttöretett. Miután a’ charta, melly ben­nünket egyesíte, lábbal tapostatott ’s a’ társas kötelék el­­szaggattatott, az uralkodó oligarchia kifejté terveit ’s játszók a’ nemzettel, egy szintett nemzeti képviselőséget láván össze, mellyre erőszakkal tola véleményt; daczolt a’ trónnal is, megfosztván ezt azon szabadságtól, hogy tanácsadóit maga választhassa ’s a’ királynét az elébe szabott oklevelek’ meg­erősítésére kényszeríté. Az oligarchákat azon kába remény táplálta, hogy azok, kiknek egyenessége egy erős lábon álló és számos hadsereg által védett bitorlónak ellenszegült, fe­jeket egy gyalázatos iga alá hajtandják , melly sem rokonér­zettel sem állandósággal nem bir; de csakhamar tapasztalák, milly hiúk voltak reményeik; mert ámbár a’ chartának legje­­lesb védőit a’ köz hivataloktól eltávolították , a’ szabadító hadsereget felbomlasztották ’s csaknem semmivé tették , mindazáltal e’szózat: „Elljen a’ charta’s a’ királyné!“ alig harsant meg az ország’ legvégső szélén, azonnal visz­­hangra is talált minden tartományban , és a’ kívánságok’ ’s vélemények’ összehangzása mintegy varázsütés által egyesíté a’ vitéz férfiak’ színét, kik a’ nép’ áldáskivonatitól kisérve a’ főváros felé tódultak, a’ hazát ’s ő felségét megszabadítan­­dók. Az ő felsége’ fogsága közben az ország’ kormánya’ ja­vára ideiglen rendelt kormányzóság kötelességének tartja, ő felsége’ ’s az ugyanazon ügyért küzdő hű portugálok’ ne­vében, érzelmeit, terveit ’s czélját ünnepélyesen kinyilatkoz­tatni ’s megfejteni azon okokat , mellyek tagjait arra bírták, hogy azon tettlegi kormány ellen, melly a’ hazát m. e. Sep­tember’ éke óta tartja járma alatt, fegyvert fogjanak. — E’ szerint a’ kormányzóság kinyilatkoztatja: 1) hogy a’ dicső emlékezetű IV. dom Pedro által a’nemzetnek önként en­gedett ’s ettől elfogadott, eskű­véssel megerősített ’s dicső­ségesen visszaállított portugál királysági alkotmányos char­tán mint olly alaptörvényen kívül, melly a’ trón’ előségeit (praerogativa) ’s a’nép’ jogait szabályozza, semmi más szer­ződést el nem ismer ’s nem fog elismerni; 2) hogy ugyan­azon chartának ollyan módosítását, melly más eszközök, nem pedig ezen alaptörvénytől a’ netalán szükségeseknek tar­tandó reformokra’s javításokra nézve rendeltek által téteték, el nem ismeri ’s nem fogja elismerni; 3) hogy mindazon végrehajtó, politikai ’s törvényhozósági okleveleket, mellyek az országot 1936. September’ 9ke óta járom alatt tartó kü­lönféle tettlegi kormányoktól, vagy e’ kormányok által össze­hívott akárminemű­ gyűlésektől adattak ki, semmit­ érőknek ’s a’ portugálokra nézve kötelező erő nélkülieknek tekinti; 4) hogy egyetlen czélja, a’ nemzetet és trónt, az ország’ al­kotmányos chartája által számára biztosított előségek’, ki­

Next