Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-10-10 / 29. szám

nr négy szóban.) •— Berry ez veszedelmesen beteg volt, de most már gyógyul. Mauguin Parisba visszaérkezett. Chateaubriand ur St. Malóban egy sirt emeltet magának. — Ma r r a s t Armand , ki a’törvényszék’fenyítéke elöl Londonba szökött volt, ott egy hírlap’ szerkesztését veszi által, minekutána Parisban , mint a’ „Tribune"“ egykori fő szerkesztője, a’ szabadságot elvetemült örömleánynyá ’s tántorgó dacchánsnővé alacsonyitotta le. Mert a’ szabadság nem korlátlanság, hanem épen a’ korlátlanság legnagyobb ellensége a’ szabadságnak , mivel a’ köz érdekben történő korlátozás a’ közszabadságnak lényegi föltétele és védelme. — Malé ur’ ministeriumát annak ellenségei röviden igy festik: „le ministére neutre, c’est á direnni.“ (Egy párthoz sem szító, azaz semmi ministerium.) — Walsh ticegróf, barátja tette ment, és Génonde urak nem régiben a’ nyomozó bíróság előtt állottak Berry herczegnével ’s egymás közt folytatott levelezéseik miatt, mellyeket nálok lefoglaltak ’s mellyekben a’ kormányra nézve veszedelmes tervekről és szándéklatokról vala szó. — Lord Seymour a’ francziaországi pályákon Franc és Lidia lovával több jutalmat nyert, mellyek’ értéke 26,000 frankig rúg. — A’ két Elsier leányasszony ’s Perrot ur Párisba visszaérkeztek ’s köz tetszéssel léptek föl; Grisi tánczosné nem tetszett annyira. A’ párisiak általában, mint hajdan a’ görögök és rómaiak, igen sünten látogatják a’ balleteket. A’ franczia tánczművészet "Vestris Kajetánnak köszöni fölmelkedését, ki a’ nagyoperaházban 1746 ban lépett föl először, ’s azt csak ISOOban hagyta el. Stoltz énekesnő a’ „Hugenots“ czimű daljátékban rendkívül tetszett. — Az angol királyné a’következő évre lord Albemarle-t nevező az eghami lóversenyek’ igazgatójának. Mondják , hogy ő felsége az abroncsruhák’ régi divatját ismét fel akarja éleszteni az udvarnál.— E * *f. Bécs, octob. 6. A’ Ferdinand-éjszaki vasút’ munkálatai már annyira haladtak , hogy a’ legközelebbi hónapban az ünnepélyes megnyitást lehet reményleni Bécstől a’ történeti hintatagramig. A’ locomotívek (gőzkocsik) már itt vannak , 's a’ felséges udvar számára pompás kocsik készítettek. — A’ portugali királyné’ szerencsés szüléséről Lissabonból ide tegnap estre érkezett tudósítás Szász-Koburg Ferdinánd herczegnek, a’ királyné’ apjának , itt lakó családját fölötte megörvendeztette. Mondják, B°gy az újon szülött herczeg’ ősanyját, az özvegy Koháry herczegnét, az öröm és meglepetés ájulásba ejtette. Ő Felsége a Császár ezen szülés által nagy-nagybátyjyá (Grosseheim), Ő Felsége’nagybátyjai pedig ős-nagybátyákká lettek. Özvegy Császárné Ő Felsége e’ hónap’ 8dikára váratik Schönbrunnba vissza. — Gróf Ko 11 o wrah status és conferentialis minister e’ h. 24dikén fog ide jószágairól megérkezni. — A’ veronai hadgyakorlatok ez úttal elmaradván, Ferencz Károly főherczeg korábban fog olaszországi útjából megtérni. A’ mailandi hírlap September’ 30 dikáról következőt közöl: „Legközelebbi October’ hónapban Verona’ tájékán, a’ Brescia és Mantua közötti síkokon, több nagy hadi gyakorlatnak kell vala történnie. Azonban Ő cs. k. Fenségének, a’ föherczeg- alkirálynak, ki mindenkor és mindent igyekszik elmellőzni , mi ezen áldott tartományoknak egészségállapotját veszélybe hozhatná, parancsára ezen hadi gyakorlatok ezúttal elmaradnak, még pedig nem azért, mintha közöttünk azon ásiai ragálynak, melly olly sok más országot sujtogat, nyomai mutatkoztak volna , hanem egyedül azon szándékból, hogy minden abbeli aggodalom elmellőztessék, mintha talán a’ seregek’ mozdulatitól elválaszthatatlan fáradalmak által az eddig egész Lombardiában fenálló kedvező egészségállapot veszélybe hozathatnék.“ iagy Sir Haimia. A’ „Windsor Express“ szerint a’ királyné September’ 29- dikén lóháton és fényes egyenruhában (?) fogott a’ szemlén megjelenni. A’ „Morning-Herald“ legújabb lapjában a’ spanyol dolgok ’s az angol kormány’ beavatkozása iránt következő kép nyilatkozik: „Azon „békés diadaljelek“, mellyeket Palmerston’ geniusa „nemavatkozási háborúja“ által Spanyolországban nyert, emlékezetét hihetőleg egészen más valamivel, mint dicsőséggel fogják fedezni. Ha a’ történetírás Anglia’ ifjas wigh-statustitoknokának érdemeit csak valamennyire is méltányolja , állása a’ „régi almanachban“ nem igen lesz irigylendő. A’ belga kérdés’ elintézésekor Palmerston’ jegyzőkönyveire, mellyek ember’, lő’ ’s ágyú’ munkáját valónak végzendők, bombáknak ’s ágyutekéknek kelle következniök, ’s e’ kérdés még sincs elintézve. Spanyolország’ sorsának elintézésekor Palmerston’ ágyutekéire ’s bombáira hihetőleg jegyzőkönyveknek kellene következniök ; mert minél erősebben halad ő a’ „nemavatkozás’“ vérpályáján, annál kevésbé boldogoi, kivévőn, hogy segedelmet nyújt don Carlos’ügyének, kinek soha sem folytak jobban dolgai, mint mióta végromlásán Palmerston lord iparkodik. Másfelől az „ártatlan Izabellának“ ’s régensné anyjának ügye még soha sem volt olly nyomorult állapotban, mint mióta a’ külministeriumnak megavult szép elméje e’ fenséges dámákat szerencsétlen utalmával meglátogatta. Mi lett azon 13,000 brit alattvalóból, kiket Palmerston lord és tiszttársai a’ békeszeretetével kérkedő vingheabinetben a’ zendülés szülte madridi kormány’ hadi szolgálatjába csábítottak ? Közűlök 7—8 ezernek csontjai a’ cant abriai partokon, vagy a’ vitoriai rónaságon, vagy a’ guipuzcoai hegyeken fejérlenek; a’ többi 3 — 4000 nyomorúan , rongyoson és gyámoltalanul kalandozza be az egyesült országot, sokan éltek’ napjáig megbénulva ’s elnyomorodva, mindnyájan pedig arról panaszkodván, hogy keservesen keresett zsoldjokra nézve megcsalattak azon erkölcstelen kormánytól, mellynek részére meg valónak fogadva, hogy a’ bank tartományokban az emberöldöklést olly vitéz, vendégszerető, nemeslelkű ’s jámbor népen kövessék el, mint csak valaha nemzeti jogainak’s intézvényeinek , törvényes fejedelmének ’s hona’ függetlenségének idegen megtámadok elleni védelmére kardot ránta. — Hol vagyon ama’ rettenetes Evans, ki őket a’ dicsőségre vezetendő ’s a’ háborút megérkezte után hat hétnél kevesebb idő alatt don Carlos’ semmivététele által bevégzendő vala? Bármilly nagy volt is buzgósága a’ spanyol zendülés ’s a’ spanyol piaszterek iránt, a’ guipuzcoai hegyeket mégis igen magasolá. Nem várta be, hogy spanyol granddá vagy marsallá legyen, hanem tanácsosnak tartá, vándorbotját venni ’s haza térni vvestminsteri választóihoz, magokra hagyván a’jól elkorbácsolt vvestminsteri gránátosokra, hogy gázoljanak ki, mint tudnak, azon bajból, mellybe őket vivő. Egy rendőrségi tudósításból látjuk, hogy ezen szerencsétlenek közül nehányan, kik, mivel követeléseiket a’ spanyol kormány nem vette figyelembe, éhhelhalásra jutottak, minap Evans’ ajtaján koczogának, törvényes kivánataik’ kielégítése végett pártfogásáért esedezvén; de, mint a’ tudósítás mondja, dölyfösen utasitattak el. Magában Spanyolországban bajtársaik közül többen gonosztévőkként verettek lánczra, mivel hátralévő zsoldjukat kívánták azon gyalázatos és istentelen kormánytól, mellyért verőket ontották! — Valóban méltó episodja e’ „gyáva albustier háború’“ nagy történetének! — Mi lett azon wrodwicíii ’s torveri hadi szerek’ tömérdek sokaságából, mellyeket Palmerston lord időről időre mint nemavatkozás’ tárgyait a’ carlosiak’ kiirtására Spanyolországba küldött? Azoknak egy része immár a’ carlosiak’ kezében van. Azon fegyverek (5000), mellyeket a’ christinók nem rég a’ herrerai csatamezőn, hol Buerens olly keményen megveretett, hányták el, többnyire, ha nem mind, Towerből és Londonból szállítattak. Ama’ milliónyi töltések, tűzczikákkal (raquete) ’s más egyéb lőszerekkel egyetemben, mellyek a’ carlosiak’ kezére Andouinnál kerültek, hol az Evas-féle segédsereg’ maradványa szintazon sorsra jutott, melly a’ franccia segédsereget múlt július hónapban Barbastrónál érte volt, kétségkívül azon tábori eszközökhöz tartoztak, mellyeket nem avatkozáspárti ministerünk nem rég külde a’ cantabriai partokra. Illyképen látja el Palmerston lord a’ carlosiakat fegyverrel és lőszerrel a’ brit közönség’ költségén; mert nem reménythetni, hogy a’fizetni képtelen Spanyolország azon fél millió font sterlingből, mellyet kormányunk ez után pazarolt el , hogy a’ hadakozó pártokat képesekké tegye, egymást jobban gyilkolni, csak egy fillért is valaha megadand ! — Úgy látszik, hogy még a’ királyi tengerészkatonáknak is azon zsákmány’ tömegéhez kelle adniok filléreket, mellyet a’ carlosiak audoaini győzedelmek’ gyümölcséül nyertének , mind elvétetvén sátoraik , mellyeket az olly vitézül megszaladt spanyol hadaknak kölcsönöztek ! Ezen „szabadelmü“ spanyol hadak, mellyek a’ gyilkolásban vitézek — katonalázadásokban másokat keresik — a’ védetlen papok’ és fegyvertelen foglyok’ hasonlíthatlan agyonverői — tulajdon tisztjeik’ egyetlen gyilkosai — békés indulatokat csak az ellenség előtt a’ síkon mutatják. Milly méltó bajtársai a’ brit katonáknak! Milly utánozandó mintái a’ hadi fenyítéknek! Azon hirnév, mellyet Evans Hernaninál szerzett, még felülmúld azt, mit O’Donnell Andoainnál hajta végre. Mit az egyik a’ segédseregből meghagyott, azt a’ másik szántszándékkal olly módon áldozta fel, mellynek a’ madridi kormányt tetemesen meg kell mentenie azon szerencsétlen követelők’ számától, kik pénztárához jogot tartanak. Míg O’Donnell general Madridban tartózkodik és a’ szerencsétlen segédsereg’ annyiszor megígért ’s annyiszor visszatartóztatott pénzének legalább egy részét megnyerni igyekszik , azalatt O’Donnell general a’ szerencsétlen embereket nem dicsőséghez, hanem sirhoz vezeti. Egy ministeri hírlap’ levelezője ezt mondja: „A’ közkatonák azt állítják, hogy ők megfogattak és lekaszaboltattak, hogy számuk megfogyjon, a’ kormány zsoldosokat’s más egyéb költségeket meg akarván kímélni. Ők nem ütnek pártot tisztjeik ellen, de nem akarnak tovább a’ gyáva spanyolokkal szolgálni.“ így beszél a’ „Chronicle’“ levelezője. Megtörtént dolog, hogy szerencsétlen földjeink közűl olly kevesen menekedtek meg az ellenség’ kardjától, hogy őket, mint segédsereget, semmivé letteknek tekinthetni. A’ segédsereg tünkre jutott, nem árulás által, vagy vitézség’ hiánya miatt tisztjei’ részéről; hanem mivel egy rész ügy mellett egy, nemzeti szabadságai iránt lelkesülten elfogult nép ellen kelle harczolnia , ’s jó vezérlés’ hiánya miatt, melly minden munkálatából, első megtámadásától fogva Hernaninál’s Fuenterrabia elleni táborozásától, andoaini utolsó merényeig, kitetszett. O’Donnell general vitéz tisztnek igen, de ügyes fővezérnek koránsem bizonyitá magát. Függetlenül azon védvonalak’ botor kiterjedésétől , mellyeket a’ fenforgó körülmények között ótalmazni elégnek tarthatta volna, úgy látszik, ugyanazon bakot lóvé, mellyet Evans mart. 16án a’ hernanni szerencsétlen ütközetkor, védetlenül hagyván oldalvást egy fontos szoros utat, mit az éleslátást ellenség közvetlenül hasznára fordított; mert a’ carlosiak’ feje ’s szive helyén van , hogy a’ hadi mesterséget sikerrel űzhessék. Midőn a’ mostanhoz képest még számos segédsereg Hernaninál olly iszonyúan megveretett, egy Lujan nevű corteskövet, mint jól emlékezünk, ki Evans general’ nagy barátjának festetett, kormányához egy tudósítást külde, mellyben elég vakmerő volt állítani, hogy egy angol ezred’gyávasága, mellyel futásnak eredt, két spanyol ezredet ijeszte meg, mi aztán általányos megveretést okozott. Ez valamennyi spanyol, franczia ’s tulajdon hírlapjainkban jelentve jön, és sehol sem láttuk, hogy a’ segédsereg’ parancsnoka ellenmondott volna. Ha ez igaz talált lenni, mit nem hiszünk, úgy a’ spanyolok most már semmivel sem tartoznak brit szövetségeseiknek; mert ámbár a’ jó vezérség’ említett hiányánál fogva hihető, hogy a’ carlosiak Andoaint még akkor is beveendők valának, ha a’ christinai spanyolok olly gyáván nem viselték volna magokat, másfelől mégis hihetetlen, hogy O’Donnell’ serege képes lett volna jó rendben visszavonulni, ha spanyol gyávaság a’ megveretést általános futássá ’s zűrzavarrá nem változtatja. O’Donnell general, úgy látszik, a’ szerencsétlen körülmények között erőt ’s elszántságot mutatott, mellyek a’ balesetet tetemesen enyhíteni fogják , ha a’ spanyol hadak’ nagy része — kik kétségkívül szörnyű hősök valamelly pártütésnél vagy utczai lázadásnál — olly igen nyulszivünek nem m. k. egyetem’ betűivel; második füzet, 1837, Pesten, Füskúti Länderer Lajos’ betűivel 8.“ Schams Ferencznek , ezen igen érdemes és igen tanúit hazánfiának itt idézett czímű folyóiratát lélekismeretben járó dolognak tartjuk, minden hazafinak, de különösen minden hazai bortermesztőnek figyelmébe és pártolásába ajánlani. A ki tudja, melly igen tanulságos és közvetlenül használható minden, a’ mit Schams uhir, ’s a’ ki csak távolról is érti vagy gyanítja a’ magyar bortermesztés’ és borkereskedés fontosságát, az sietni fog ezen fölötte olcsó és tanulságos folyóirat tartalmával megismerkedni ’s azt másokkal is megismertetni. Szó van ezen két első füzetben többek közt: hazánk szőlőművelésének jelen állapotjáról; a’ magyarországi szüretésmódról ; az 1834 és 1835diki bortermő esztendőkről körülményesen ; a’ szőlőoltásról, szerzőnknek saját tapasztalásai után ; a’ pinczegazdaság’ csaknem minden fontosabb foglalatosságairól; ’s végre az országos venyigeiskoláról, melly lételét szerzőnk’ tudománynyal párosult hazafiúi buzgalmának ’s legközelebb, mint annyi jó, fenséges Nádorunk’ magas pártfogásának köszöni. Ajánlására a könyvnek csak egy példát hozunk fel, de ollyat, melly, úgy hiszszük, minden hazafi és bortermesztő előtt a legnagyobb tekintettel bír, ’s melly egyszersmind kimutatja a módot, miképen lehet az illynemű közhasznú vállalatokat előmozdítani s országszerte gyümölcsözőkké tenni. T. i. Ő Felsége, uralkodó Királyunk, kegyelmesen megparancsolni méltóztatott, hogy a’ cs. k. Felséges házat illető ráczkevei uradalom’ minden községe’ számára Schams ur’ itt érdeklett folyóirásából két-két példány mindenkor vétessék meg. A’ munka egyébiránt magyar és német nyelven, külön füzetekben, jelenik meg, ’s egy-egy füzetnek, miilyen minden évben csak egy jő ki, ára nem több 30 krajczárnál pengő pénzben. Az országos venyigéi sír óla Hintán. *) Ezen venyigeiskola Buda főváros’ földbirtokán ama’ hires Sashegynek közelében, vagyis inkább aljában fekszik, melylyen a’ hírre kapott sashegyi (Adlersberger) jó veres bor terem. Tére egy részét teszi ama’ szép ’s messze lapult kert- és szőlőteleknek, melly t. Mayerffy Ferencz ur’ birtokához tartozik. Ezen ur’ bőkezűségének köszönhetni a’ venyigeiskola’ alapját, mellyet ő 10 egymás után következő esztendőre ezen közhasznú intézetnek ingyen átengedni szives volt. Az egész iskolatérnek legnagyobb hosza 1582 öl, legnagyobb széle 1031/, , melly azonban alább egész 16*4 ölig keskenyül le. E’ tért egy hat láb szélességű út két részre osztja, ’s ezeket több keresztutak 24 táblára, mellyek a’ vármegyék’ ’s nevezetesb szőlőhegyek’ venyigéinek elfogadására rendeltettek. Mindenik táblában külön tájékról hozott nevezetes szőlővessző fakadoz, ’s a’ mellé ásott karón mutatkozó bádoglapocska írásban láttatja a’ vessző’ szülőföldét. Egy-egy szőlősor húsz hasonfajú ’s természetű tőkét foglal magában, ’s minden sornak szinte van festett táblácskája, melly a’ közönséges venyigelajstromnak illető számát mutatja. Az egész iskolatér dúczokra szegzett léczekkel van körülövezve , csupán felső része áll zárva , a’ szükséges épületek’ elfogadására, millyek: egy pincze és borház. 1834 őszén ’s 1835 tavaszán kezdett Schams ura’ venyigegyűjtéshez, ’s csakhamar, több buzgó hazafi’ segedelmével Pest, Pozsony, Soprony, Zemplény, Hont és Nógrád vármegyék’ ’s az egész Bánát’ szőlővesszeit rendeltetésük’ helyére gyűjtötte’s beültette. 1835nek őszén a’ még hátramaradt szőlőfajok’ gyűjtése ’s rendezése történt. Leggazdagabb a’ szőlőfajokban Bihar vármegye, hol azok’ száma 88, Baranya 85, Pest 74, Pozsony 45, ’s a’ bánáti vármegyék 50 féle szőlőfajt nyújtottak. Ámbár azonban e’ sokféleség már is tetemes, még sem lehet azt teljesnek vagy kielégítőnek mondani, ’s az intézet folyvást több és újabb fajok’ beszerzése után lát. A’ vármegyék’ szőlőfajait, külön rendezve, magokban foglaló táblákon kivűl van még az iskolában két osztály magelvetésre, ’s egy harmadik kül földi venyigék’ elfogadására szánva. Ez utóbbiba fognak Ausztriának, Csehországnak, úgy Stájer- és Olaszországnak ’s a’ magyar tengermelléknek nevezetesb szőlőfajai szállítatni, hogy ez által kitanultassék, valljon azon fajok honunkban használhatók e. A’ venyigeiskolának fő czéljai: a’ szőlőtőke munkálását úgy intézni, hogy az iskolában minden tábla , minden vesszősor, és minden egyes szőlőfaj külön metszés alá vettessék , hogy ez által kitűnjék: nagyobb gyümölcsözés és jobb ’s állandóbb bor’ nyerhetése végett mikép messük különböző szőlőfajaink’ vesszek? — Továbbá, minthogy szőlőink Magyarországban hegyen és síkon fekszenek, szükség kitanulnunk, minő szőlőfajok szereznek amott, és minek imitt nagyobb nyereséget, szükség tudnunk, melly fajok termőnek a’ hegyeken legjobb, a’völgyekben pedig legtöbb ’s mégis jó italú borokat. Ezen két szempont vezérelje a’ szőlőmüvest munkálódásiban , mert mig itt bizonyos rendet nem tartunk, azaz mig ki nem tanuljuk, melly szőlőfajok szeretnek meszes földben, mellyek agyagban vagy homokban, mellyek fekete földben *) G Schams ur’ idézett folyóiratát. I. füzet 180’s köv. 11.