Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-10-20 / 32. szám

az előbbi igazgatóság által követett rendszer folytattatni fog.“ A’ „Moniteur“ oct. 7én következő telegrafi tudósítást kö­zöl Bayonneból oct. 4ről: „Espartero’ tudósítása szerint ezen general sept. 24dikén két mérföldnyire volt Atienzától, hol don Carlos vala, ’s ennek hátseregéből 2­5dikén 30 em­bert fogott el. A’ praetendens, mindig meredek gyaloguta­­kon futva, átkelt a’ Dourón, hogy Zariateguyval egyesüljön, ’s 27dikén túl vala Arandán. Espartero folyvást sarkalta őt.­­• Az arragoniai mozgó csapatok’ parancsnoka Bonnet ül­dözőbe vette Moreno generált, ’s hadából Tena főtisztet és 50 carlistát elfogott é s 200 puskát zsákmányolt. Moreno’ többi serege Cabrerával egyesült, ki 27dikén, csupán 2000 emberrel, Cantaviejába visszatért. Orna Ter­idben volt. Guergue folyvást fenyegeti a’ határszélen fekvő helysége­ket.“ — A’ „Quotidienne“ ezen telegrafi hírekre következő jegyzeteket teszen : „fia don Carlos mindig meredek gya­logútokon fut, akkor neki, úgy látszik, nagy zavarban kell lenni ágyúi miatt, mellyek pedig még sem estek Espar­tero’ kezébe. Egy, a’ carlosi hadtól elvett ágyú kétségkívül olly diadali jel lenne, melly szintúgy megérdemelné a’ hiva­talos tudósításokba iktatást, mint harmincz elmaradozónak fogolylyá tétele. Mi nem ismerjük azon Moreno generált, kit Bonnet christinai vezér kerget; a’ carlosi főtiszti kar’ feje (Moreno) kétségkívül a’ had’ derekával van; a’ telegraf min­den hihetőség szerint hibázott a’ névben. Térnél 12 sp. mér­földre esik Cantaviejától. Méltán csodálhatni, mikép engedte Oraa, húsz órai menet ’s három egymást követő győzedelem után, mellyekben a’ carlosiakat mindenkor teljesen szétverte, Cabrerát illy messze haladni. A’ mi azon 2000 embert illeti, mellyből most Cabrerának egész ereje áll, erről nem aka­runk vitatkozni; támadja meg csak őket Oran’s veszítse el­­az ütközetet, akkor, bizonyosak vagy­unk, a’carlisták mind­járt tízszer annyian lesznek.“ — Telegrafi tudósítások a’ Moniteurben oct. 9dikéről : „Bay­onne, oct. 7dikén. Egy expeditio , melly részben sikerült is, és mellynél lord J. N­­ay közremunkált, indult ki San Seba­­stianból e’ h. Odikán , hogy Guetariát, egy a’ carlosiak’ ke­zében levő biscayai kisded kikötőt, meglepje. Más­nap az expeditio tetemes zsákmánynyal tért vissza. — San Sebas­­tianban hire volt, hogy don Carlos visszatért Navarrába. Sanz’ csapatjai, mellyek Cabrerától elváltak, hogy don Car­­lossal egyesüljenek, a’ Madriddali közösülést (Saragossán által) két napig megszakaszták.“ A’ „Quotidienne“ ezen te­legrafi tudósitá­shoz következő megjegyzést teszen: chri­stinók, kik a’ bask tartományi erősségeket még mind bírják, igen szomorú helyezetben lehetnek, ha a’ telegraf kénytelen, egy védetlen falunak, melly csak két mérföldnyire esik San Sebastiantól , megrohanását győzedelem gyanánt hirdetni.­­ Megjegyzést érdemel , hogy a’ christinók ezen nagy hadi tett’ kivitelére lord J. H*y’ hadi hajóira szorultak. Holott a’ szá­raz felől sokkal rövidebb az út a’ két hely között ; valamint az is, hogy mindjárt más nap, miután sokat zsákmányoltak, azaz sokat raboltak, kénytelenek voltak San Sebastianba visszatérni.“ A’ madridi „Gaceta“ szüntelen Luciana grófnak a’ had­­ministerhez küldött tudósításait közli az ellenség’ fizetéséről, mellyet a’ nevezett gróf soha sem ér utól, ’s tudósításaiban mindig 20 — 30 fogolyról beszél, kik az utóseregből estek hatalmába. Madrid, sept. 27. Mióta a’ praetendens Madrid alól el kezdett vonúlni, ka­tonái közt, úgy látszik, nemcsak elcsüggedés, hanem a’ fenyítéknek tökéletes felbomlása állott be. Brihuegánál ke­vésbé múlt, hogy don Carlos Luchana (Espartero) general által be nem kerítetett ’s tiszti karával együtt fogságba nem esett; azonban szerencsésen elinalt mégis Alcolea del Pina­­ron keresztül Medina Celibe vagy Siguenzába. Alcoleában katonái megbocsáthatatlan csínyokat követtek el. A’ posta­kocsit, melly Saragossa felől érkezett épen oda , egy jól öl­tözött ’s jó j­o­r­ú carlosi tiszt öt közlegénynyel (láncsások vol­tak) megállítá, ’s a’ benn­le három utassal, t. i. az angol kor­mánytól gén. Ora a’ főhadi szállására biztosul küldött Lacy ezredessel ’s annak két segédtisztével, felette durva módon bántak. Az utasoknak bajuszait kitépték, ládáikat feltörök, ’s látván, hogy azok angolok ’s leveleik vannak az angol kö­vethez, mind az utasokat mind holm­iaikat magokkal elhur­­czolák. így adta elő az itteni hivataloknál a’ postakocsi’ ve­zetője a’ dolgot. Csakhamar e’ történet után a’ három angol tisztnek cselédei is megérkeztek egy paraszt szekeren Alcol­­eába, ’s őket egy másik carlosi csoport kifosztogatással fenyegette ; minthogy azonban a’ kocsis ezen katonákat is­merte, 20 piaszter’ letétele mellett embereit megmentette. Sokkal roszabbul volt a’ szinte Saragossából jövő gyorsko­csinak dolga, mellynek utasai mindenökből kifosztottak , sőt még egy kisded is minden ruha nélkül hagyatott. A’ carlis­ták itt azt beszélték , hogy ők ama’ három angol tisztet agyon­­­lőtték. Minthogy tehát azóta semmi hir sem jött felölök ’s igy legalább is fel kell tenni, hogy őket a’ carlisták fogva tartják: az itteni angol követ nagy nyugtalanságban van mi­­attok, ’s meghagyta Wylde ezredesnek, ki mint angol biz­tos gr. Luciana’ főhadi szállásán van , hogy menjen a’ prae­­tendenshez ’s kívánja tőle a’ tisztek’ kibocsáttatását; azon­ban nem lévén hihető , hogy mostani helyezetében a’ prae­tendens akármi angol hivatalbelit is maga elébe bocsásson, Villi­er­s az egyszersmind egy tegnap elindult franczia ku­rír által lord Palmerston­hoz is irt további utasításokért. Kétségen kívül van, hogy Angliában igen hajlandók lesznek, ’s méltán is, ezen tisztek’elfogatását — kik, mint az angol követség’ tagjai, mert ezen charactert adák nekik, a’ népjogi védelme alatt állottak — úgy tekinteni, mint egy vakmerő kihívást a’ praetendensi részéről, s azt mint illyet minden lehető módon megboszulni. September’ 22ikén elfogadta a­ cortes azon biztossági ja­vaslatot, melly szerint, a’ többi közt, minden Európában le­vő spanyolok, kik a’ kormány’ engedelme nélkül külsőldén tartózkodnak, ’s három hónap alatt az alkotmányra hitet nem tesznek ’s a’ királyné’ kormányának hűséget nem esküsz­nek, minden nyugpénzöket, fizetésüket, rendeiket ’s tiszte­letbeli hivatalukat elvesztik és többé semmi hivatalra sem al­kalmaztathatok. Ezen határozat azon spanyolokra is kiter­jed, kik a’ kormány’ engedelmével mulatnak a’ külföldön, ha azok a’ kitett idő alatt az alkotmányra meg nem esküsznek. A’ gén. Quiroga által kiadott azon tilalom, hogy a’ ma­dridi hírlapok a’ hadi mozdulatokról szólni ne merjenek, visszahuzatott. A’ „Constitutionnel“ által közlött azon hirt, mintha don Carlos súlyosan megbetegedett volna, a’ „Gazette“ és több más hírlap mesének és üres koholmánynak mondja, hogy egeret szüljön); lábak nélkül­e, vagy hány lábbal, milly költséggel ’s miképen? Örömünkben szinte felriadnunk kellene, tudván, hogy a’ ragyogó, szellemdús, semmi fárad­ságtól sem irtózó, olly sok hazafiúi dolgot ritka állhatatos­sággal kivivő ’s mint országgyűlési szónok és iró védelmező gróf Széchenyi István e’ vállalatra az európai pénzaristo­­cratiának legmagasb fokán álló Sin­a báróval, ki hir szerint sok millió ezüst forintnyi értékkel, ’s igy több pénzzel bir, mint egész tartományok, e’ vállalatra egyesült. — N­os ékes­szólás, tudomány, komoly akarat és tömérdek tőkék vezér­lenek valamelly nagy vállalatot, ez utóbbiak rendszerint a’ tő­kepénzesek által jobbára minden műipar’kárával csak pénzcsar­nokokra ’s nyerekedésekre fordittatnak , ott az akadály nél­küli kivitelnek csakugyan könnyűnek kellene lenni. Gróf Széchenyi — mint épen a’ gőzhajóvali magasztalt utazás az utazók’ hálájára bizonyítja , mint a’ „Maria-Anna“ Linczbe ’s innen visszafelé Bécsbe mentekor közönségesen csodáltatik — Magyarország’ számára sok nagyot törekedett életbe hozni; minélfogva bizton reménybhetnek, h­orgy ő ’s báró­­in a módot fogtak találni a’ műveltség’ ’s kereskedés’ előmenetelét tárgyazó nagy köz hasznok’ megszerzésére, a’ nélkül hogy ez az országnak nehezére esnék ; sőt a’ nélkül, hogy az említett sarkalatos kiváltságok megsértetnének, mint ez egy férfiútól, ki olly rövid idő alatt annyi milliót szerzett, ki azáltal országnagygyá, ’s ha a’ szerint akarna élni, az eu­rópai nagy urak’ egyikévé lön, méltán váratott, mint a nála teremtőhöz hasonlólag, a’ dolog’ könnyű kivitelére csak er­szénye’ kinyitása kivántatnék, hogy ezáltal magjának a’ ma­radék’ örök háláját biztosítsa. Most már a’ nem rég nyom­tatásban megjelent tanácskozásokból olvassuk, hogy száz évre köretett kiváltság a’járandóság’ beszedésére, hogy a’ partoknak a’ hid’ mindkét részén teendő szabályozása végett a’ Duna mellett nyerendő épitőhelyeknek, mellyek közül né­­mellyiknek öle most már 80 ezüst forinttal is fizettetik, tu­lajdona kivántatott. Ez a’ közönséges vélemény szerint a’ sok millióhoz még egy keveset adna, ’s a’ tengerkincset sza­­poritná egy borszivattyuhoz hasonlólag, hol végre magában a’ hordóban egy csep bor sem marad. Ezt nem reményijük, sőt azt is olvassuk, hogy mások ugyanazt csak 30 évig tar­tandó kiváltság mellett készek teljesíteni a’ nélkül, hogy tu­lajdont követelnének *), de még dicséretesbet olvasunk olly­­anokról, kik az egész tőkepénzt minden költségekre nézve három évre akarják kölcsön adni 4x/2 percentért, minden egyéb pótlás nélkül. Ila az ország, azaz a’ vármegyék mind­nyájan , egy nagy tőkepénzt 4 percent, hypothecára kölcsön vennének , és pedig nemcsak ezen hídnak, hanem Pozsony­­nál és Komáromnál is és a’ hol az ország kívánja, hasonlók­nak építésére ; ha a’ fölveendő tőkepénz csak a’ legszü­ksé­­gesb utaknak minél előbbi megcsináltatására, a’ Pest és Szol­nok között építendő több mint egy század óta tervezett csa­torna’ létesítésére ’s Buda ’s Pest városokban élő fák’ ülteté­sére ’s jó utczakövezet’ készítésére fordíttatnék, hogy a’ tudo­mányok’ academiájához , musaeumhoz és Ludovicaeához lega­lább biztosan is kényelmesen lehessen eljutni; ha ollyan tő­kepénzesek, kik köztü­ olly sokan magyar termények, dohány, gyapjú stb. által nagy urakká lettek, ezen tőkepénzeket 4 percentért 30 évre kölcsön adnák, e’ vállalatokat minden más érdek nélkül magok intéznék , úgy virágzó kereskedésünk ’s mű­­iparunk, elméleti kérdések helyett, mellyek boldoggá sen­kit, hanem mindnyájunkat egymás közt egyenetlenekké tesz­nek, és a’ szükséges szeretet helyett csak gyű­lölséget szülnek az országban, fenten magasztaltatnék. Ha a’ vármegyék, jó­szágbirtokosak (földesurak) , városok és alattvalók összesen, ezen tőkepénz’ visszafizetését, az utóbbiak ugyan az adó’ módjára , a’ többiek pedig mint más ajánlatoknál (oblatum) magok között felosztanák, ez senkinek sem fogna nehezére esni ; az egész ország’s minden termesztő, nagy hasznát lelné benne, ’s kétségkívül ötven percent nyereséggel jutalmazná meg a’ hazafi áldozatot, de senki sem nyerne többet, mint magok a’ nevezett tőkepénzesek, kik többnyire nagy birtoko­sak és kereskedők egyszersmind; ’s ez bizonyos próbakőüt is szolgálhatna az igaz hazafiakra nézve, kik aztán mint ilyé­nek igen méltók volnának arra, hogy mint magyar nemesek és országnagyok (mágnás) az egész országtól örömzajjal fo­gadtassanak. P. F. r­övid f­i­gy­el­m­ez­t­eté­s. Báró Sina azt mondja , hogy ha az előre teendő vizsgálatok’ következésében a’ hídépítésnek lehetőségét technicai és pénz­ügyi tekintetben át fogja látni, kész annak építését magára vállalni. Az ő ajánlása is csak talánra megy ki, mert nem azt mondja: „Én saját veszélyeztetésemmel a’ hidat felépítem, mert tudom, vagy hiszem stb., hogy lehetséges,’s hogy hasz­not is fog hajtani.“ Ha igy nyilatkozott volna, úgy a’ dolog­nak illy féle előhaladását tartóztatni vétek volna. — Azonban ezen ajánlattal nem siettetik a’ czélnak elérése, mert báró Sina határidőt nem szab, mellynek lefolyása után vagy alatt előleges munkáit végzendi, sőt hátráltatik, ha báró Sinának a’ vállalat illy módon átadatik, mert azon időközben azon előleges munkákat egyéb senki sem fogja tétetni. Ha már egy, két, három esztendő’ lefolyta után báró Sina azt nyilatkoztatja, hogy az ő emberei által tett vizsgálatokból, mellyeket nyilvánítói még eddig nem is volna köteles, a’ do­log’ lehetetlensége kiviláglott, úgy vége szakadna az egész dolognak. Ha pedig concurrentia van, ’s más is dolgoztat, talán kedvezőbb következmény sül ki, ’s legalább több oldal­ról lesz felvilágosítva a’ tárgy; ’s lehet, hogy más valaki le­hetőséget fedez fel ott, hol báró Sina csak lehetlenséget lát, lehet, hogy jobb műértőkre talál, megelégszik hét nyolcz per­­centum nyereséggel, holott amaz kilencz, tíz, tizenegy stb. percentumot kíván , szóval báró Sinán kívül még mások is találtathatnak,a­kik képesek valamit észszel ha nem is olly szörnyű mértéktelen nyerekedési vágygyal kivinni, ’s ezeknek olly hirtelenkedve ’s peremterre minden utat elzárni csak­ugyan sok és törvénytelen. Pedig báró Sina azon pénzért, mellyet előleges munkákra forditand, és mellynek fele neki arra adandó volna, mit nem kíván­ minő súlyos rabságba teszi száz évre a’ közipart? a’ nagy tarifával mennyire halasztja a' 26ik Art. sik­sában ki­tett czélnak elérését, melly a’ hídnak fizetés nélküli használá­sát tárgyazza? Ila a’ concurrentia által csak azon egyet is eszközölhetni, hogy az ország a’ fent irt czélt száz év helyett 50 alatt érné el, már száz percentum nyeresége volna. Ellenben a’ mi tervünk ebből áll: 1szor. Jótékony concur­­rentiát provocálunk a’ terv’ és előleges munkák’ nyilványitása által, hogy az országnak ’s maradékainknak mennél kedve­zőbb feltételeket szerezhessünk; e’ végre 2 szor. Előleges munkákra teendő költségek’vitelét magunkra vállaljuk, akár ezeket a’ nagyméltóságú küldöttség eszközöltesse, akár mi magunk. Az elsőt azért javasoltuk, hogy igy nyilván­ossá tétetvén, több és nagyobb concurrentiát provocálhassunk, a’ mi a’ második esetben nem történik , mert akkor úgy mint báró Sina javasolja, tervünket csak annak idejében köteleztet­­nénk a’ Küldöttségnek előmutatni, nehogy más minden költ­ség nélkül használhassa. 3szor. Ha az építés lehetetlennek találtatik, költségeinknek visszatérítését az országtól nem kí­vánjuk. 4szer. Ellenkező esetben csak úgy, mint akárki más, tartunk számot a’ vállalatrai concurrentiára. 5ször. Sem ked­vezést, sem elsőbbséget nem követelünk, sem 6szor feltéte­leket, a’ tarifának idő előtti meghatározását nem kívánjuk, mert ezek úgy is a’ törvény’ értelme szerint csak akkor hatá­­roztathatnak meg, ha a’ terv és költség’ kiszámítása a’ kül­döttség által elegendőleg rostálva lészen. 7szer. Ha már va­laki az építést felvállalandja, pénzünket az által visszatérí­­tetni, és­­szor az ad­táknak *4 részét nekünk általadatni kí­vánjuk,’s ez volna a’ mi fáradságunknak egyedüli, de méltó ju­talma. — Mellyik a’ két terv közül mérsékeltebb ? mellyik lenne a’ hazának nagyobb hasznára? könnyű megítélni. — Tegyük fel, hogy a’ czél’ elérése végett áldozatokat kelljen tenni, legyenek e azok ollyanok, hogy egy próba miatt mindjárt a’ jövendőségnek jobb reménye örökre el legyen zárva? Báró Sina kíván minden concurrentiát távoztatni. — Mi provocáljuk azt. — Báró Sina előre kiköt terhes feltételeket. — Mi alkalmat nyújtunk, hogy a’ legkedvezőbbek lehessenek, mit báró Sina kizár. — Báró Sina nem mondja, hogy defi­nitive épít, nem biztosítja arról az országot, mert még a’ kivihetőség probléma. — Mi is azt teszszük. — Báró Sina törvény elleni határozásokat kíván. — Mi a’ törvényt egész kiterjedésében megtartani kívánjuk. — Báró Sinában vagyon, úgy mondják, nagy biztosság; ámde ő is részvényeseket ke­res, és fog keresni. — Azt mi is fogjuk tenni, mert egyes személyben elegendő biztosság még sincs, bár­milly gazdag legyen is. — Most pedig a’ biztosság’ kérdése csak abban forog, ha előleges munkákra elegendő fundus van e vagy nincs? Ila a’ vállalatról magáról lesz szó, akkor lesz még csak helye ezen kérdés’ méltó és szükséges l­eszegelésének. Költ Pesten, junius’ 12k én 1837. Wodianer Sámuel és társai. *) Ezen társaság, mellyben a’ pesti nagykereskedő Wo­dián­er Sá­muel kölcsönözi nevét, számos érdemteljes és gazdag tagokat fo­g­lal magában, mellyek közt csak a’ Sztáray, Orczy, Dietrich, Marczibányi stb. nevek elég biztosságot nyújtanak a’ legköltsé­­gesb hídnak felépithetésére. A’ dolog’ állása legjobban kitetszik azon „rövid figyelmeztetés“ által, mellyet e’ társaság i. e. junius’ 12én az álló hid’ tárgyában kinevezett küldöttségnek benyújtott, ’s melly ezen értekezés’ végén áll. A’ szer­t. Portugália. Lissabon , sept. 18­ Törvényes trónörökös’ születése igen fontos volt olly or­szágban , hol a’ trónöröködés olly gyenge lábon áll, a’trón­­követelők pedig annyin vannak, hogy a’ királynénak magzat nélküli halála’ esetében közöttük támadandó vita, ezen úgyis olly szerencsétlen , polgárháborúk miatt egészen tönkre ju­tott, a’ politicai pártok által annyira elszaggatott status’ zűrzavarait még szaporítani fogná. Legelőbb is dom Mi­guel állana ismét elő ; nagy pártja gyámolítaná. Dom Pe­dro’ második leánya , Jan­u­aria Brazíliában, azt monda­ná : Én vagyok nőném után a’ legközelebbi trónörökös. — Nem, viszonozná dom Pedro’özvegye, leányom donna Ame­lia közelebbi joggal bir, mert donna Januaria a’ brazíliai trónra tarthat számot. — Korántsem, igy szólna donna Isa­bel Maria infánsnő; donna Amelia Párisban született ’s nem lehet portugali királynő; ez engem illet, mint dom­ Pedro’ idősb bugát. — Nem, az nem lehet, kiáltaná donna Anna infánsnő, mostani L­o­u­­­é marquisné ; itt férfi utódok vannak, kiket a’ trón illet, én ragadom meg elsőszülöttem­ részére a’ kormány’ gyeplőjét. — Ki tudna illy szövevényes pert eligazítani? Nem fogná e mindenik párt fölfegyverzeni h­íveit, viadalra szállandó ? Nem fogna e egy hatodik párt, melly most úgyis mozog, t. i. a’ respublicai, azután egész erővel föllépni ’s mondani: Közfiletek egyet sem illet a’ ko­rona, nekünk nem kell többé korona, takarodjatok! — De

Next