Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-08-04 / 10. szám

du thronen; egy tengeri viadalnak ábrázolata a’ S­z­aj­n a’ has sínjén a’pont-royal és pont de la concorde között; Garni­er* kisasszony’ légutazása; nagy hangver­seny a’ Tuileria-kertben, nagy tűzijáték a’ pont de la concorde­­on és a’ barrière du tronen, a’városháza’ és a’ diadalkapu’ kivilágítása gassal (légszesszel); a’ többi nyilvános épüle­tek’ kivilágítása. A’ N­a t i­o n­a 11 a’ Moniteu­rnek azon nyilatkozása, hogy már semmi júliusi árva, kiről gondoskodni lehetne, nincsen, még meg nem nyugtatta. Általában , viszonozza ez , még több évekig találkoznak Páris’ különféle kerületeiben illye­­nek, és ezeknek követelése annál szentebb, minél gyengébb idejökben vesztették el atyáikat. A’ Moniteur közli a’ párisi nemzetőrséget tárgyazó mindkét kamarától elfogadott ’s a’ király által is megerősí­tett törvényt. E’ törvény’ kihirdetése előtt azt vették észre, hogy mostanig 30,000 katonáskodni köteles tudta magát a’ szolgálat alól kihúzni. A’ Messager szerint Talleyrand herzeg’ egészségi állapotja Yallayban aggasztó, annyira, hogy házi orvosa felgyógyulása felöl kétségeskedik. A’ köszvény, melly ellen, m­ig lábszáraiban tartózkodott, gyógyszereket használhattak, most már az élet’ nemesebb részeire vette magát. De La Mennais apát a’ k­ivoli utón lévő szállásáról eltávozott a’ nélkül, hogy hová­ menete tudva volna. Né­­mellyek azt állítják , hogy Romába utazott, mások pedig, hogy a’ néma barátok’ (trappisták) szerzetébe állott. — Ezen hirre Marta József fráternek (Geramb bárónak) levele szolgáltatott alkalmat. Ez neki rimánykodik, hogy menjen vele Rómába , hogy ott a’ Jézus Krisztus’ helytartója’ lábai­hoz boruljon és mondja: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened !“ M­arseilleben Leonidas nevű gőzhajón, melly ide Le­va­n­t­e Lói jött, egy utazó a’ dögvésznek kétségtelen jeleivel halt meg. Az egészségi felügyelőség a’ hajót tüstént elkü­­­lönözvén a’ többitől, szoros felvigyázat alá helyzé, ’s egyéb czélszerű rendeléseket is tön. A’Moniteur A­l­g­é­r­i­e­n július’ 13ról jelenti, hogy min­den a’ rendelkezétre készen álló gőz- és három kisebb ha­jók (Gabaren) Or­an­b­a küldettek, hogy ott katonaságot vegyenek fel, azt Bonába szállítandók. Maga a’főkormányzó is oda menend. Ennélfogva úgy látszik, nem fog sokáig h­alasztatni a’ constantinei táborozás ; mindazáltal ha a’ követ­kező hírek, mellyeket a’ Toulonais Oranból 14ről kö­zöl, megvalósulnának, akkor az afrikai háború előbb más irányzatot veend. E’ hírlap ugyanis azt jelenti, hogy a’ franczia seregre, melly Blidát birtokába akarta venni, a’ kabylok tüzet adtak. A’ hadláb’ parancsnoka erre ma­gát visszahúzta, hogy új utasítványt kérjen. Nehány arab törzsökök ugyanis, mellyek eddig az emirt a’ hadban segí­tették, a’ nekik semmi hasznot nem hajtó békességet nem akarták elfogadni ’s mint mondják, Abd-el-Ka­dert meg­ölték. Ezen hir még valósulást kíván. Egyébiránt 13ig Abd-el-Kader barátságos összeköttetésben volt a’ francziák­­kal; sőt megengedte , hogy a’ franczia sereg határőr-felvál­tás’ alkalmával birtoka’ egy részén keresztülmehessen A’ ke­reskedés az arabokkal, kik Orant élelemmel gazdagon ellát­ták, élénk volt ’s jövendőre jó vásárt ígér. Az élelmek’ ára, mellyekben eddig a’ város, mint tudva van , nagy fogyatkozást szenvedett, ezáltal tetemesen lejebb szállott. — Buge and tábornagy seregét a’ rómaiak’ módjára hasznos munkákkal foglalatoskodtatja ; ugyanis katonái M e e r s - e­l - K­e b i­r b­e és Oranból Tlem­ezenben vivő országút’ csinálásán dolgoztak. Az afrikai szerződés ellen a’ párisi hírlapok keményen kel­nek ki, mint ollyan ellen, melly a’ franczia fegyverek’ dicső­ségét ferdíti ’s nehány mérő gabonáért ’s darab ökörért közel 15.000­­ mértföldet általenged, ugyanis azt hirlelé, hogy a’ pinezér hű szolgája az asszony­nak, ő pedig maga részéről a’ fogadós iránt volt hú ; innen származtak a’ könnyek, ’s a’ háznak feldúlt nyugalma, melly aztán ma igy végződött. Most már mi is kaptunk enni, mit hamarjában lehetett, és a’ dolgot úgy találtuk, hogy ha már a’ mi ebédünk ezen történettől függött, kár, hogy elébb meg nem történt, mert egy mérfölddel tovább volnánk. Harsányi Pál: G­azdaság*. Összesített telek’ határozása’ (elkerítése) m­ó­dj­air­ól. Saját birtoknak idegentőli elválasztását javalja főképen a’ jó rend, termékeinknek bátorságosítása’s a’rész szomszédság­ból eredhető határbeli versengéseknek elhárítása. Úrbéri tör­vényeink’ értelmében összesített telkünk’ határait tehát bizo­nyos jelek, p. o. kő vagy faoszlop, határdombok által szük­ség kimutatni. Hol a’ deus terminus-t böszontani most is véteknek tartatik; hol az összesített telkeni gazdálkodás nem újság többé ; hol a’ vagyon’ szentsége annyira szivökbe van oltva a’ lakosoknak, hogy p. o. Szászországban igen lelkiösmeret­­bens járó dolognak tartaná valaki, egykét almájától megfosz­tani az országutakat környező azon tulajdonos’ gyümölcsöző fáját, ki azt szokás szerint földje’vonalában oda ültető, elég­séges, de leggazdaságosb is, a’ telek’ határait pontról pontra élő fával, vagy egy mélyebb barázdafogással kijelelni. Hazánk­ban azonban, hol a’ közös gazdálkodás mellett miénket nem kímélvén mások, mi sem kíméltük a’szomszédét; hazánkban, hol nagy üggyel bajjal nevelvén föl az oltványt, midőn róla gyümölcsöt akartunk szedni, sajában néztünk körül csak kós­tolhatni is egykét szemet, mert a’ nyúlánk fácskát is kivág­ták irigy kezek; hazánkban, hol összesített telken majom­lag idomított gazdálkodás ezentúl fog csak életbehozatni, ad­dig pedig megválni egyszerre közös gazdai szokásainktól nem csekély erőlködésbe fog kerülni: telkünket úgy körül szük­séges kerítni, hogy attól minden idegen befolyhatás, kárté­telek, elidegenítések eltávoztassanak. Minden egyes gazdá­nak még is külön kerítgetni akár élő, akár holt sövényzettel, árkolattal telke’ határait, a’ földtér’ tetemes veszteségével járó dolog lenne. A’ mennyiben tehát más’ telkével szomszédo­sok vagyunk, akárminemű telkek’ határozásának közösen kell megtörténni. A’ szomszédos telek’ tudtával kijeleltetvén a’ tulajdont egymástól választó vonalak, azokat eleinte közös erővel és költséggel kell megásni ’s eleven vagy holt sövénnyel ellátni ollyformán , hogy a’kerítésnek vagy árkolatnak épség­ben tartása, kijavítgatása, egy esztendőben egyik, másban másik szomszéd’ kötelességéül tétessék mindaddig, miglen ismét az elavult kerítést vagy beomladozott árkolatot közös erővel lesz szükség megújítani és felásni. Vizenyős helyeken a’ telek’ körü­lfogatása árkolással tör­ténjék; ez egyszersmind vizlehúzó csatornáét szolgáland. Az ároknak szélessége két és fél, mélysége három lábnyi le­het, megjegyeztetvén itten, hogy ezen közös választó-csa­torna’ ásatásakor minden fél a’ maga telke’ részére hányja a’ kikerült földet; tisztítás’ idején pedig a’ tisztogató soros fél mindig maga részére. Hol fa nagy mennyiségben ’s olcsó áron szerezhető , a’ tö­visét és vesszőt annak kiirtásával is megnyerhetni; illy helye­ken legczélirányosb a’ telket gáttal elkerítni, melly 3 — 4 láb magasságra fonottan, tövissel koszorúzva csekély igazítás, javítgatás mellett számosabb esztendőkig szokott tartani, és csekély tért foglal el telkünkből. — Ellenben hol fa’ dolgá­ban szűkölködünk, telkeink országutakkal határozvák, tel­künk’ határait eleven sövényzettel kiültetni legillők, leghasz­nosabb mód. Tövises ákácz , vad tövis, eper, lítium’s efféle magvegyizék, a’ közönségesnél valamivel mélyebb barázdába sűrűn vetve, csakhamar gyökeret ver, sebesen felhajt, buján növekedik annyira, hogy nem csupán védfalut, de mennyiben időszakonként a’ galyakat szorgalmasan nyesegetni, irtogatni kell, hogy feleslegesen ne árnyékoljanak, fapótlékúl is szól­A’ mostani szobrászat’ legnagyobb ’s legnehezebb feladá­sainak egyike, a’ Pantheon’ csúcsára tétetendő domborkép (bas-relief), kétévi szakadatlan munka után csakugyan bevé­­gezteték. — Dávid szobrász az emlék’ felírását: ,,a’ hálás haza a’ nagy f­é­r­­­f­i­a­k­n­a­k“ áttevő müvébe ’s bele lel­ket ’s életet, sőt mondhatnék — mozgást lehelt. A’ csúcs’ közepén egy oltáron emelkedik föl egy nagy méltóságos alak, homlokán csillagkoszorút viselő : ez a’ haza, melly fiai köztt, kik erényeik, tudományuk és kardjaik által tisztelők és szol­gáják, polgári koronákat osztogat. Lábainál a’ história és szabadság ülnek, amaz táblájára jegyezvén a’ nagyok’ neveit, ez gyöngéden ’s erősen kötve koszorúkat, mellyeket a’haza itélend meg. Jobbra a’ polgári rend’ czimezetjei, balra a’ katonai dicsfények feküsznek. Ezen egyszerű elosztásnak egy jól sikerült ellent­ség felel meg. Egyik oldalán a’ gyűj­tés és elmélkedés, másikon a’ munkásság és le­l­k­e­s­e­­dés látszik: ott Malesherbes, Fénelon, Mirabeau, Voltaire, J. J. Rousseau, Monge, Manuel, Carnot, Laplace, Cuvier, David a’ képiró, Bichat az orvos ’stb . itt Bonaparte respu­blikál egyenruhájában, feltűnő inkább állása mint termete által; Kleber ’s egy minden nemű katonák’ csoportozata, a’ 32iki öreg gránátostól ama’ rettenhetlen fiúig, ki az arcolei hídon megtámadásra dobolt’s most mint dobos a’ párisi J­aik nemzetőrségnél szolgál. Mindkét vég’ szagaiban a’ csúcsnak ifjakat láthatni, kik komoly tanulmányokra szánták magokat, mielőtt a’ nemzeti jutalmazásokban részt vennének. Némellyek a’ polytechnikai oskola’ egyenruháját viselik, ’s számolásokba és problémákba, mellyeket Arago úr maga rajzola fel a’ kőre, látszanak elmerülve. (Journal­­les Débats.) Spanyolország’. A’ jul. 24-i Moniteur következő két újabb telegrafi tu­dósítást közöl: 1) Marseille, julius 22. „A’ la M­edit­er­ranée postahajó, melly Va­le­ne­iábúi 16án indult el, leveleket h­oza, tudó­sítókat azon gyilkos ütközetről, melly e’ város mellett Oraa vezér’ hadosztálya ’s don Carlos’ előserege között történt. — Ezen ütközet’ ered­ményeit Valenciában még hivatalosan nem tudták; azonban a’ szárnyaló hírek szerint az alkotmányos ügyre nézve nem valónak kedvezők.“ — 3) Bourdeaux, julius’ 23-án esti 5 órakor. A’ II. hadosztály’ parancsnoka a’ hadminister úrhoz: „Oraa lókén Chiva’ környékén megtámadá a’ trónkövetelőt, ki folyvást Cue­ne­ónak látszik tar­tani. Fő hadi szállása ugyanazon nap Ban­nólban volt. A’ carlospártiak körülbelül 2000 embert vesz­tettek; a’ szökevények és foglyok ritkán érkeztek Valenciába. — Meer báró is (ki 13kán Manre­­sától Felső - Catalonia felé indult) megütközött Prats de Llusanes mellett; az ellenség meg­­veretteték ’s a’ Bergában elvesztett ágyuk visz­sza fogja­lt­attak.“ A’jul. 25ki Moniteurben következő négy telegrafi tudó­sítás foglaltatik: l) Marseille, julius’ 21. A’ valenciai (franczia) consul Kika’ reggeléről igy ír: „Az ütközetet (inkább győzedelmet) tüzesen „vívák ki; a’ tudósitásoknak még nincs hivatalos „bélyegük, de a’ hírek kedvezők. — A’ kereske­dők’ levelei két vagy három ezer carlospártinak „vesztét jelentik. —A’valenciai hatóságok’ hirdet­­­ménye jelenti, hogy két a­la­vési század ment át „az alkotmánypártiakhoz.“ 2) Bayor­ne , julius’ 23. „Egy hivatalos tudósítás szerint, melly S­aragos­­sában 20kán tétetett köztudomásúvá, Orna lékén a’ carlosiakat Ampias mellett megtámadta ’s tőlök Chivát elvette. Terue­­’ kormányzója háromszáz sebesültnek odaérkeztét jelenti ’s azt mondja, hogy az ütközet késő éjszakáig tartott, és 18kán is foly­tattatok. — Ugyanazon nap Jaureguy egy carlosi zászlóaljat támadott meg Hu­main mellett, ’s belőle százig való embert ölt meg. A’ navarrai carlospár­tiak visszavonultak Ur z­a­m­a­n­t­h­a­­­b­a.“ 3) Bayomie, julius’ 2-t. „20kán kilencz carlosi zászlóalj és öt lovas század ment át Zariateguy’ és Elio’ vezérlése alatt, Haro ’s Miranda között, az Ebrón. Egy löki hirdetmény jelenti, hogy e’ hadmozdulatnak czélja, don Carlo­st Madrid felé mentében segélni.“ 4) Bordeaux, julius’ 24. esti 5 órakor. „Oraa vezérnek 16ika’reggeléről szóló tudósí­tása az ellenség’ veszteségét a’ 15iki csatában több­re teszi 1,500 embernél, kik között 400 fogoly, nagy­számú szökevény, 45 társzekér, sok fegyver és ha­diszer. A’ trónkövetelő’ útirányáról semmi bizonyos nem mondatik.“ A’ Journal des Débats e’ tudósítások felől ezeket mondja: „Az ütközet, mellyről e’ tudósítások szólanak, ugyanaz, mellyet a’ tegnapi tudósítások jelentettek. Az elő­adások, mint látjuk, igen ellenkezők, mivel a’ tegnapiak ar­ról értesítettek, hogy a’ nyereség nem az alkotmánypártiak’ részén volt. Majd csak későbben fogjuk megtudni az igazat, ha a’ levelezések szokott után ’s a’ hírlapok a’ határszélek­ről megérkeznek.“ — A’ Quotidienne a’ fentebbi tudósí­tásokat ’s a’ tizenegyedik hadosztály’ parancsnokáét (a’ 15ki ütközetről) következő észrevételekkel kiséri: ,,A’ tizenegyedik hadosztály parancsnoka­­— mint látszik —­ dicsőségnek tartja, hogy Harispe generált (a’ 20ik hadosztály’ parancsnokát) a’ telegraff hazugságok’ koholásában felülmúlja. Hadi mester­séghez értő férfiú, ki azt mondja, hogy a’ trónkövetelő meg­­verettetett, ’s még is terve szerinti irányban nyomul előre, m­ig győzője visszatér Valenciába! Igen szomorú fogalmunk­nak kell lenni Or a­rról, ha vele olly had’ f­­zését, melly 2000 embert vesztett, olly könnyen abbanh­agyatjuk. A’ valenciai consul még tovább megy a’ nagyításban. Azt mondja, hogy a’ carlospártiak 2 — 3000 embert vesztettek; várjunk még egy pár napig ’s a’ madridi tudósítások azt fogják mondani, hogy a’ carlospártiak 30000 embert vesztettek ’s a’ maradék­ sereg békével folytatja útját Cuenca felé, mivel a’ christinai ve­zérek Valenciában pihenik magokat ki borostyánaikon. — A’ Bayonneból 23kán kelt tudósítás egy új ütközetről beszél, melly Ampias mellett 17kén tartatott. Lehetetlen volt, ez­úttal eltalálnunk, mit akar a’ telegraf mondani, bár különben olly igen megszoktuk már, hogy írásbeli hibáit megigazítsuk. Ha az említett tudósítás szerint nézzük a­ térképeket (föld­abroszokat) ezeken sem Ampias nevű sem más helyet nem találunk, melly ahoz csak legkevésbé is hasonlítana. Mi tehát csak Chiva’ bevételét hisszük el, mellyet igen természetes dolognak tartunk. Chiva ugyanis két órányira fekszik Ven­ta del Poyotól, hol a’ 15ki csata volt. Villareal’hadá­nak fokán Chiván kívül kellett lennie , honnan a’katonaság, melly benne hagyaték, alkalmasint kitakarodott és igy Chi­­vát a’ christinók 17kén elfoglalhatták a’ nélkül, hogy ezen elfoglalás sok emberükbe került volna. Egyébiránt Chivának 17ki bevétele mutatja, hogy Oraa 15ki győzedelme után sze­mességét annyira megerőltette, hogy két nap alatt ország után nem haladt többet négy franczia mérföldnél. Egy, Saragossában julius’ 17kén kelt levél (a’ Jour­nal des D­é­b­a­t­sban) következő részletes adatokat közöl a’ Venta del Poyo mellett julius’ 1­7kén­t történt ütközet­ről: „Saragossa, julius’ 17. Ezen most érkezek ide egy hírmondó Teriteiből, mellyet tegnap esti hetedfél órakor hagyott el. Egy másik Segorbé­ból délután érke­zett ’s tudósítást hozott egy tüzes ütközetről, mellyet Oraa’ hadai, a’ valenciai nemzetőrségtől segítetve, két ,(3ik és 5ik) alavai, három (lső, 2ik és 3ik) castiliai ’s a’ navarrai 9ik zászlóaljjal tartottak. Ezen zászlóaljak a’ carlosi hadszállitvány’ előseregét képezék, ’s ugyanazoknak mondatnak, kik Villareal’ parancsnoksága alatt Castellon de la Plan­át ostromolták. — Az i5ki ütközet Poyo előtt az országúton történt; nehány óráig tartott; mind­két részről nagy elkeseredéssel harczoltak. A’ veszteség tetemes, mindkét részről 1000 embernyinél nem becsülte­tik kevesebbre. A’ valenciai derék nemzetőrség vigyázatlan mohósága’ következésében , mellyel az ellenségre rohant, többet szenvedett mint a’ sorkatonaság.“ — Meer báró’ hadmunkálatb­ól egy Perpignan ban julius’ 19kén költ le­vél (ugyancsak a’ Journal des 1­­é bat­sban) ezeket je­lenti: „T a 1 a r n ból julius’ 17én költ levelek jelentik , hogy a’ Catalonia’ főkapitánya 6000 emberrel Colomes hely­séget elfoglalta ’s a’ solsonai carlosi juntát felszólí­­tatá , hogy magát adja meg, vagy 24 óra alatt takarodjék ki a’ városból, mellyet azon idő’ lefolyta után ágyaztatni fog. — Hasonló fenyegető felszólítások bocsátottak C­a­­bildo’ hatóságához és papjaihoz is, kiknek vagyonjok’ ’s fejek’ vesztesége alatt parancsoltatott, hogy a’ general’ le­gálnak e’ zöldellő sövényzetek, országutak’ közelében pedig az edző és szárító port, melly különben veteményeinket ká­runkkal fedi, sőt elöli, feltartóztatják. Szálé Péter.

Next