Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1837-08-04 / 10. szám
du thronen; egy tengeri viadalnak ábrázolata a’ Szajn a’ has sínjén a’pont-royal és pont de la concorde között; Garnier* kisasszony’ légutazása; nagy hangverseny a’ Tuileria-kertben, nagy tűzijáték a’ pont de la concordeon és a’ barrière du tronen, a’városháza’ és a’ diadalkapu’ kivilágítása gassal (légszesszel); a’ többi nyilvános épületek’ kivilágítása. A’ Na t io na 11 a’ Moniteurnek azon nyilatkozása, hogy már semmi júliusi árva, kiről gondoskodni lehetne, nincsen, még meg nem nyugtatta. Általában , viszonozza ez , még több évekig találkoznak Páris’ különféle kerületeiben illyenek, és ezeknek követelése annál szentebb, minél gyengébb idejökben vesztették el atyáikat. A’ Moniteur közli a’ párisi nemzetőrséget tárgyazó mindkét kamarától elfogadott ’s a’ király által is megerősített törvényt. E’ törvény’ kihirdetése előtt azt vették észre, hogy mostanig 30,000 katonáskodni köteles tudta magát a’ szolgálat alól kihúzni. A’ Messager szerint Talleyrand herzeg’ egészségi állapotja Yallayban aggasztó, annyira, hogy házi orvosa felgyógyulása felöl kétségeskedik. A’ köszvény, melly ellen, mig lábszáraiban tartózkodott, gyógyszereket használhattak, most már az élet’ nemesebb részeire vette magát. De La Mennais apát a’ kivoli utón lévő szállásáról eltávozott a’ nélkül, hogy hová menete tudva volna. Némellyek azt állítják , hogy Romába utazott, mások pedig, hogy a’ néma barátok’ (trappisták) szerzetébe állott. — Ezen hirre Marta József fráternek (Geramb bárónak) levele szolgáltatott alkalmat. Ez neki rimánykodik, hogy menjen vele Rómába , hogy ott a’ Jézus Krisztus’ helytartója’ lábaihoz boruljon és mondja: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened !“ Marseilleben Leonidas nevű gőzhajón, melly ide Levante Lói jött, egy utazó a’ dögvésznek kétségtelen jeleivel halt meg. Az egészségi felügyelőség a’ hajót tüstént elkülönözvén a’ többitől, szoros felvigyázat alá helyzé, ’s egyéb czélszerű rendeléseket is tön. A’Moniteur Algérien július’ 13ról jelenti, hogy minden a’ rendelkezétre készen álló gőz- és három kisebb hajók (Gabaren) Oranba küldettek, hogy ott katonaságot vegyenek fel, azt Bonába szállítandók. Maga a’főkormányzó is oda menend. Ennélfogva úgy látszik, nem fog sokáig halasztatni a’ constantinei táborozás ; mindazáltal ha a’ következő hírek, mellyeket a’ Toulonais Oranból 14ről közöl, megvalósulnának, akkor az afrikai háború előbb más irányzatot veend. E’ hírlap ugyanis azt jelenti, hogy a’ franczia seregre, melly Blidát birtokába akarta venni, a’ kabylok tüzet adtak. A’ hadláb’ parancsnoka erre magát visszahúzta, hogy új utasítványt kérjen. Nehány arab törzsökök ugyanis, mellyek eddig az emirt a’ hadban segítették, a’ nekik semmi hasznot nem hajtó békességet nem akarták elfogadni ’s mint mondják, Abd-el-Kadert megölték. Ezen hir még valósulást kíván. Egyébiránt 13ig Abd-el-Kader barátságos összeköttetésben volt a’ francziákkal; sőt megengedte , hogy a’ franczia sereg határőr-felváltás’ alkalmával birtoka’ egy részén keresztülmehessen A’ kereskedés az arabokkal, kik Orant élelemmel gazdagon ellátták, élénk volt ’s jövendőre jó vásárt ígér. Az élelmek’ ára, mellyekben eddig a’ város, mint tudva van , nagy fogyatkozást szenvedett, ezáltal tetemesen lejebb szállott. — Buge and tábornagy seregét a’ rómaiak’ módjára hasznos munkákkal foglalatoskodtatja ; ugyanis katonái M e e r s - el - Ke b ir be és Oranból Tlemezenben vivő országút’ csinálásán dolgoztak. Az afrikai szerződés ellen a’ párisi hírlapok keményen kelnek ki, mint ollyan ellen, melly a’ franczia fegyverek’ dicsőségét ferdíti ’s nehány mérő gabonáért ’s darab ökörért közel 15.000 mértföldet általenged, ugyanis azt hirlelé, hogy a’ pinezér hű szolgája az asszonynak, ő pedig maga részéről a’ fogadós iránt volt hú ; innen származtak a’ könnyek, ’s a’ háznak feldúlt nyugalma, melly aztán ma igy végződött. Most már mi is kaptunk enni, mit hamarjában lehetett, és a’ dolgot úgy találtuk, hogy ha már a’ mi ebédünk ezen történettől függött, kár, hogy elébb meg nem történt, mert egy mérfölddel tovább volnánk. Harsányi Pál: Gazdaság*. Összesített telek’ határozása’ (elkerítése) módjairól. Saját birtoknak idegentőli elválasztását javalja főképen a’ jó rend, termékeinknek bátorságosítása’s a’rész szomszédságból eredhető határbeli versengéseknek elhárítása. Úrbéri törvényeink’ értelmében összesített telkünk’ határait tehát bizonyos jelek, p. o. kő vagy faoszlop, határdombok által szükség kimutatni. Hol a’ deus terminus-t böszontani most is véteknek tartatik; hol az összesített telkeni gazdálkodás nem újság többé ; hol a’ vagyon’ szentsége annyira szivökbe van oltva a’ lakosoknak, hogy p. o. Szászországban igen lelkiösmeretbens járó dolognak tartaná valaki, egykét almájától megfosztani az országutakat környező azon tulajdonos’ gyümölcsöző fáját, ki azt szokás szerint földje’vonalában oda ültető, elégséges, de leggazdaságosb is, a’ telek’ határait pontról pontra élő fával, vagy egy mélyebb barázdafogással kijelelni. Hazánkban azonban, hol a’ közös gazdálkodás mellett miénket nem kímélvén mások, mi sem kíméltük a’szomszédét; hazánkban, hol nagy üggyel bajjal nevelvén föl az oltványt, midőn róla gyümölcsöt akartunk szedni, sajában néztünk körül csak kóstolhatni is egykét szemet, mert a’ nyúlánk fácskát is kivágták irigy kezek; hazánkban, hol összesített telken majomlag idomított gazdálkodás ezentúl fog csak életbehozatni, addig pedig megválni egyszerre közös gazdai szokásainktól nem csekély erőlködésbe fog kerülni: telkünket úgy körül szükséges kerítni, hogy attól minden idegen befolyhatás, kártételek, elidegenítések eltávoztassanak. Minden egyes gazdának még is külön kerítgetni akár élő, akár holt sövényzettel, árkolattal telke’ határait, a’ földtér’ tetemes veszteségével járó dolog lenne. A’ mennyiben tehát más’ telkével szomszédosok vagyunk, akárminemű telkek’ határozásának közösen kell megtörténni. A’ szomszédos telek’ tudtával kijeleltetvén a’ tulajdont egymástól választó vonalak, azokat eleinte közös erővel és költséggel kell megásni ’s eleven vagy holt sövénnyel ellátni ollyformán , hogy a’kerítésnek vagy árkolatnak épségben tartása, kijavítgatása, egy esztendőben egyik, másban másik szomszéd’ kötelességéül tétessék mindaddig, miglen ismét az elavult kerítést vagy beomladozott árkolatot közös erővel lesz szükség megújítani és felásni. Vizenyős helyeken a’ telek’ körülfogatása árkolással történjék; ez egyszersmind vizlehúzó csatornáét szolgáland. Az ároknak szélessége két és fél, mélysége három lábnyi lehet, megjegyeztetvén itten, hogy ezen közös választó-csatorna’ ásatásakor minden fél a’ maga telke’ részére hányja a’ kikerült földet; tisztítás’ idején pedig a’ tisztogató soros fél mindig maga részére. Hol fa nagy mennyiségben ’s olcsó áron szerezhető , a’ tövisét és vesszőt annak kiirtásával is megnyerhetni; illy helyeken legczélirányosb a’ telket gáttal elkerítni, melly 3 — 4 láb magasságra fonottan, tövissel koszorúzva csekély igazítás, javítgatás mellett számosabb esztendőkig szokott tartani, és csekély tért foglal el telkünkből. — Ellenben hol fa’ dolgában szűkölködünk, telkeink országutakkal határozvák, telkünk’ határait eleven sövényzettel kiültetni legillők, leghasznosabb mód. Tövises ákácz , vad tövis, eper, lítium’s efféle magvegyizék, a’ közönségesnél valamivel mélyebb barázdába sűrűn vetve, csakhamar gyökeret ver, sebesen felhajt, buján növekedik annyira, hogy nem csupán védfalut, de mennyiben időszakonként a’ galyakat szorgalmasan nyesegetni, irtogatni kell, hogy feleslegesen ne árnyékoljanak, fapótlékúl is szólA’ mostani szobrászat’ legnagyobb ’s legnehezebb feladásainak egyike, a’ Pantheon’ csúcsára tétetendő domborkép (bas-relief), kétévi szakadatlan munka után csakugyan bevégezteték. — Dávid szobrász az emlék’ felírását: ,,a’ hálás haza a’ nagy férfiaknak“ áttevő müvébe ’s bele lelket ’s életet, sőt mondhatnék — mozgást lehelt. A’ csúcs’ közepén egy oltáron emelkedik föl egy nagy méltóságos alak, homlokán csillagkoszorút viselő : ez a’ haza, melly fiai köztt, kik erényeik, tudományuk és kardjaik által tisztelők és szolgáják, polgári koronákat osztogat. Lábainál a’ história és szabadság ülnek, amaz táblájára jegyezvén a’ nagyok’ neveit, ez gyöngéden ’s erősen kötve koszorúkat, mellyeket a’haza itélend meg. Jobbra a’ polgári rend’ czimezetjei, balra a’ katonai dicsfények feküsznek. Ezen egyszerű elosztásnak egy jól sikerült ellentség felel meg. Egyik oldalán a’ gyűjtés és elmélkedés, másikon a’ munkásság és lelkesedés látszik: ott Malesherbes, Fénelon, Mirabeau, Voltaire, J. J. Rousseau, Monge, Manuel, Carnot, Laplace, Cuvier, David a’ képiró, Bichat az orvos ’stb . itt Bonaparte respublikál egyenruhájában, feltűnő inkább állása mint termete által; Kleber ’s egy minden nemű katonák’ csoportozata, a’ 32iki öreg gránátostól ama’ rettenhetlen fiúig, ki az arcolei hídon megtámadásra dobolt’s most mint dobos a’ párisi Jaik nemzetőrségnél szolgál. Mindkét vég’ szagaiban a’ csúcsnak ifjakat láthatni, kik komoly tanulmányokra szánták magokat, mielőtt a’ nemzeti jutalmazásokban részt vennének. Némellyek a’ polytechnikai oskola’ egyenruháját viselik, ’s számolásokba és problémákba, mellyeket Arago úr maga rajzola fel a’ kőre, látszanak elmerülve. (Journalles Débats.) Spanyolország’. A’ jul. 24-i Moniteur következő két újabb telegrafi tudósítást közöl: 1) Marseille, julius 22. „A’ la Mediterranée postahajó, melly Valeneiábúi 16án indult el, leveleket hoza, tudósítókat azon gyilkos ütközetről, melly e’ város mellett Oraa vezér’ hadosztálya ’s don Carlos’ előserege között történt. — Ezen ütközet’ eredményeit Valenciában még hivatalosan nem tudták; azonban a’ szárnyaló hírek szerint az alkotmányos ügyre nézve nem valónak kedvezők.“ — 3) Bourdeaux, julius’ 23-án esti 5 órakor. A’ II. hadosztály’ parancsnoka a’ hadminister úrhoz: „Oraa lókén Chiva’ környékén megtámadá a’ trónkövetelőt, ki folyvást Cueneónak látszik tartani. Fő hadi szállása ugyanazon nap Bannólban volt. A’ carlospártiak körülbelül 2000 embert vesztettek; a’ szökevények és foglyok ritkán érkeztek Valenciába. — Meer báró is (ki 13kán Manresától Felső - Catalonia felé indult) megütközött Prats de Llusanes mellett; az ellenség megveretteték ’s a’ Bergában elvesztett ágyuk viszsza fogjaltattak.“ A’jul. 25ki Moniteurben következő négy telegrafi tudósítás foglaltatik: l) Marseille, julius’ 21. A’ valenciai (franczia) consul Kika’ reggeléről igy ír: „Az ütközetet (inkább győzedelmet) tüzesen „vívák ki; a’ tudósitásoknak még nincs hivatalos „bélyegük, de a’ hírek kedvezők. — A’ kereskedők’ levelei két vagy három ezer carlospártinak „vesztét jelentik. —A’valenciai hatóságok’ hirdetménye jelenti, hogy két alavési század ment át „az alkotmánypártiakhoz.“ 2) Bayorne , julius’ 23. „Egy hivatalos tudósítás szerint, melly Saragossában 20kán tétetett köztudomásúvá, Orna lékén a’ carlosiakat Ampias mellett megtámadta ’s tőlök Chivát elvette. Terue’ kormányzója háromszáz sebesültnek odaérkeztét jelenti ’s azt mondja, hogy az ütközet késő éjszakáig tartott, és 18kán is folytattatok. — Ugyanazon nap Jaureguy egy carlosi zászlóaljat támadott meg Humain mellett, ’s belőle százig való embert ölt meg. A’ navarrai carlospártiak visszavonultak Ur zamanthaba.“ 3) Bayomie, julius’ 2-t. „20kán kilencz carlosi zászlóalj és öt lovas század ment át Zariateguy’ és Elio’ vezérlése alatt, Haro ’s Miranda között, az Ebrón. Egy löki hirdetmény jelenti, hogy e’ hadmozdulatnak czélja, don Carlost Madrid felé mentében segélni.“ 4) Bordeaux, julius’ 24. esti 5 órakor. „Oraa vezérnek 16ika’reggeléről szóló tudósítása az ellenség’ veszteségét a’ 15iki csatában többre teszi 1,500 embernél, kik között 400 fogoly, nagyszámú szökevény, 45 társzekér, sok fegyver és hadiszer. A’ trónkövetelő’ útirányáról semmi bizonyos nem mondatik.“ A’ Journal des Débats e’ tudósítások felől ezeket mondja: „Az ütközet, mellyről e’ tudósítások szólanak, ugyanaz, mellyet a’ tegnapi tudósítások jelentettek. Az előadások, mint látjuk, igen ellenkezők, mivel a’ tegnapiak arról értesítettek, hogy a’ nyereség nem az alkotmánypártiak’ részén volt. Majd csak későbben fogjuk megtudni az igazat, ha a’ levelezések szokott után ’s a’ hírlapok a’ határszélekről megérkeznek.“ — A’ Quotidienne a’ fentebbi tudósításokat ’s a’ tizenegyedik hadosztály’ parancsnokáét (a’ 15ki ütközetről) következő észrevételekkel kiséri: ,,A’ tizenegyedik hadosztály parancsnoka— mint látszik — dicsőségnek tartja, hogy Harispe generált (a’ 20ik hadosztály’ parancsnokát) a’ telegraff hazugságok’ koholásában felülmúlja. Hadi mesterséghez értő férfiú, ki azt mondja, hogy a’ trónkövetelő megverettetett, ’s még is terve szerinti irányban nyomul előre, mig győzője visszatér Valenciába! Igen szomorú fogalmunknak kell lenni Or arról, ha vele olly had’ fzését, melly 2000 embert vesztett, olly könnyen abbanhagyatjuk. A’ valenciai consul még tovább megy a’ nagyításban. Azt mondja, hogy a’ carlospártiak 2 — 3000 embert vesztettek; várjunk még egy pár napig ’s a’ madridi tudósítások azt fogják mondani, hogy a’ carlospártiak 30000 embert vesztettek ’s a’ maradék sereg békével folytatja útját Cuenca felé, mivel a’ christinai vezérek Valenciában pihenik magokat ki borostyánaikon. — A’ Bayonneból 23kán kelt tudósítás egy új ütközetről beszél, melly Ampias mellett 17kén tartatott. Lehetetlen volt, ezúttal eltalálnunk, mit akar a’ telegraf mondani, bár különben olly igen megszoktuk már, hogy írásbeli hibáit megigazítsuk. Ha az említett tudósítás szerint nézzük a térképeket (földabroszokat) ezeken sem Ampias nevű sem más helyet nem találunk, melly ahoz csak legkevésbé is hasonlítana. Mi tehát csak Chiva’ bevételét hisszük el, mellyet igen természetes dolognak tartunk. Chiva ugyanis két órányira fekszik Venta del Poyotól, hol a’ 15ki csata volt. Villareal’hadának fokán Chiván kívül kellett lennie , honnan a’katonaság, melly benne hagyaték, alkalmasint kitakarodott és igy Chivát a’ christinók 17kén elfoglalhatták a’ nélkül, hogy ezen elfoglalás sok emberükbe került volna. Egyébiránt Chivának 17ki bevétele mutatja, hogy Oraa 15ki győzedelme után szemességét annyira megerőltette, hogy két nap alatt ország után nem haladt többet négy franczia mérföldnél. Egy, Saragossában julius’ 17kén kelt levél (a’ Journal des Débatsban) következő részletes adatokat közöl a’ Venta del Poyo mellett julius’ 17ként történt ütközetről: „Saragossa, julius’ 17. Ezen most érkezek ide egy hírmondó Teriteiből, mellyet tegnap esti hetedfél órakor hagyott el. Egy másik Segorbéból délután érkezett ’s tudósítást hozott egy tüzes ütközetről, mellyet Oraa’ hadai, a’ valenciai nemzetőrségtől segítetve, két ,(3ik és 5ik) alavai, három (lső, 2ik és 3ik) castiliai ’s a’ navarrai 9ik zászlóaljjal tartottak. Ezen zászlóaljak a’ carlosi hadszállitvány’ előseregét képezék, ’s ugyanazoknak mondatnak, kik Villareal’ parancsnoksága alatt Castellon de la Planát ostromolták. — Az i5ki ütközet Poyo előtt az országúton történt; nehány óráig tartott; mindkét részről nagy elkeseredéssel harczoltak. A’ veszteség tetemes, mindkét részről 1000 embernyinél nem becsültetik kevesebbre. A’ valenciai derék nemzetőrség vigyázatlan mohósága’ következésében , mellyel az ellenségre rohant, többet szenvedett mint a’ sorkatonaság.“ — Meer báró’ hadmunkálatból egy Perpignan ban julius’ 19kén költ levél (ugyancsak a’ Journal des 1é batsban) ezeket jelenti: „T a 1 a r n ból julius’ 17én költ levelek jelentik , hogy a’ Catalonia’ főkapitánya 6000 emberrel Colomes helységet elfoglalta ’s a’ solsonai carlosi juntát felszólítatá , hogy magát adja meg, vagy 24 óra alatt takarodjék ki a’ városból, mellyet azon idő’ lefolyta után ágyaztatni fog. — Hasonló fenyegető felszólítások bocsátottak Cabildo’ hatóságához és papjaihoz is, kiknek vagyonjok’ ’s fejek’ vesztesége alatt parancsoltatott, hogy a’ general’ legálnak e’ zöldellő sövényzetek, országutak’ közelében pedig az edző és szárító port, melly különben veteményeinket kárunkkal fedi, sőt elöli, feltartóztatják. Szálé Péter.