Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1838-06-04 / 45. szám
nyival kevésbbé tartoznék, hogy az Uly munkákhoz a földesuradalmakis közbirtokosságok is, a' mennyire e’ munkák oket érdeklik, járulni kötelesek volnának, ezeknél fogva a'jobbágytelken lakó nemesek is, a' mennyire e’ munkákból a reájok haszon háramolna, hozzájárulni tartozván, a kivetés kulcsa és módja iránt adandó javaslat végett a rovás és összeírás átvizsgálásával foglatoskodott küldöttség megbizatik, tudósítása váratván. 8. Bartakovich Albert egyházi helytartó úr, abbeli felszólíttatásának következtében, hogy a plébánosok az egyházi vizsgálatoknak, a’ községgel leendő közülhetések végett, megyéjükben hivatozó nyelvre való áttételére utasíttassanak, tudósítja e’ megye’ Rendéit, hogy eziránt az illető plébános urak az utasítást már megkapták; a mi azonban ugyanazon felszólításban foglalt abbeli kívánságot illeti, hogy a számadások is szinte a megyékben divatozó nyelven készíttessenek , e’ részben az egész hazában divatozó azon egyenlő szokást, mellynél fogva ezen számadások a’ nm. Helytartó- Tanácsnak mindenünnen deák nyelven küldetnek föl, megváltoztatni hatáskörét meghaladónak és illy változtatásra nézve a’ nm. Helytartó-Tanácstól függését nyilatkoztatván, é s ennélfogva e’ kívánat' sikeresítésére a’ tisztelt főbb helynek e’ megye’ részéről leendő megkéretését legczélirányosabb módnak ajánlván, ezekhez képest a KK. és RR. akkép világosítván előbbi végzésüket, hogy a’ számadásoknak mindenütt magyar nyelven vitelét óhajtják, ennek országszerte leendő behozása végett a nm. Helytartó-Tanácsot megkéretni rendelték. S.-A.-Ujhelyen (Zemplén vármegyében) május’20 dikán és 21 kén táczmulatságok tartattak a’ Duna kiöntése által károsultak’javára; első estre 250, második estre pedig 130 pengő forint szedetett be e’ szent czélra. A’ vizkárvallottak’ javára kiadandó munkánkról szóló jelentést az Erdélyi Híradó ’s Erdélyi Hírlap szerkesztőségei is ingyen vevék föl. „Az erdélyi Híradó szerkesztése is örömmel elfogadja — úgy mond, mit szívesen köszönünk — e’ szép ezélzatu munkára az előfizetést.“ A pssz tr Ia. Bécs, május’ 29. Maria Ludovica fő és parmai uralkodó herczegné Ő Felsége tegnapelőtt délben audientiákat adott Schönbrunnban. — Ma érkezett a’ fővárosba Károly Főherczeg Badenből, hogy ő Felsége’ holnapi névünnepére a’ felséges családi körben s talán némelly fővárosi tisztelkedéseknél is jelen legyen. Az itteni őrizet ugyanis holnap reggel nagy díszben a' Lerchen föld mögötti sikra megyen ott tartandó egyházi ünneplésre, mellyen, mint hiszik, a’ Főherczegek is jelen leendnek. — Udvari újságunk’ tegnapi száma már hivatalosan tudósít Miklós császár’ nagylelkű adományáról a' magyarországi vizkárosultak javára. E’ hit itt igen nagy hatású volt s nevelé e' fejedelem’ itteni tisztelőinek nagy számát. Következő a' múltkor említettük kézirat, mellyet orosz császár ő felsége Hardegg grófhoz intézett: „Azon nagy vizárnak hite, melly Magyarország’ egy részére, de kiváltképen Buda és Pest városokra nézve olly pusztító volt, annál inkább felkeltő részvétemet, mivel én, mint a’ dicsőült Ferencz császár ő felségétől nekem adott huszárezrednek első tulajdonosa, ezen országra nézve nem vagyok egészen idegen. — Épen ezen tulajdonságom kétszeresen ösztönöz arra, hogy excellentiád iránt abbeli óhajtásomat fejezzem ki, miszerint ama’ rettentő természeti esemény által okozott károk’ enyhítéséhez magam is járulhassak. E’ czélra öt ezer aranyat szántam, mellynek hova fordítása iránt excellentiád, kérem. ( cs. kir. Felsége’ parancsát kérje ki. Sz.-Pétervár, apr. 17. 1838. Miklós, m. k., a’ 9.számú cs. k. huszárezrednek első tulajdonosa.“ Hlaffyhri tanula. A felsőház május ikei ülésében a’ yeomanry’ haszna feletti kérdés az oppositio által ismét felizgattatott ’s némelly fejtegetésekre vezetett mind a két részről. Winchilsen gróf t. i. bizonyos levelezést kért előterjesztetni, mellyből ki fog világolni, hogy a' ministerium ama’ nemzeti őrség’ megszüntetésében személyes érdekekből cselekedett ’s barátjai’ hasznára kivételeket tett, midőn e' polgár katonaságnak olly osztályait, mellyek ilyest személyektől vezéreltettek, nem oszlatá fel. Melbourne lordnak semmi kifogása sem volt az említett levelezés’ előmutatása ellen, de úgy vélekedék, hogy a’ nemes gróf arra nézve, mit benne feltalálni reményi, igen megcsalatkozottnak látandja magát. (Kaczaj.J A’ mi azon gáncsot illeti, mintha a’ ministerium ez ügyben barátjai’ érdekében cselekedett volna, ez azoktól épen az ellenkezővől vádoltatik. Valóban az alsóházban több szabadelmet állítá, hogy a' ministerium a’ yeomanryt csak a' tory oppositio' tekintetéből kimélé, holott e’ polgárkatonaságot, melly csak fegyver a’ toryk' kezében a’ nép ellen, már rég meg kellett volna szüntetnie. — Magok a minister lapok igen is alaposnak találják Melbourne feleletét, s fájlalják, hogy a ministerek reformjaikban általában nem fogtak több merészséggel a’ dologhoz. Mindaddig, úgy vélekednek, mig a’ toryk semmi fontosabb tárgyról nem panaszkodhatnak, mint a’ koronázás és a’ yeomanryról, addig az újításokkal sem igen létetik haladás; ellenben bizonyos, hogy az oppositio ministeri megtámadásaiban nem szorítkoznék illy dibdáltságokra. A’ főminister’ mai nyilatkozásaiból minden esetre kitetszik, hogy a ministerek ez ügyben is megint engedékenyek voltak conservativ elleneik iránt, mert mig eleinte a’ lovag yeomanryt csak azon kerületekben szándékoztak meghagyni, mellyekben rendes katonaság nincsen, most már elhatározák, e polgárkatonaságot mindenütt megtartani, hol lenállásuk kéretik , ’s a’ helyett hogy a’ szándéklott egész csapatok feloldását sürgetnék, már most egyes csapatok’ gyengítésével megelégesznek. A’ teljes eloszlatásra általában okai a’ költségkímélés' szükségét említik, mit Winchilsea gróf minden esetre megengedett ugyan, mivel, úgymond, igen jól tudja, hogy egy fillér sincs a’ kincstárban; azonban mégsem hiszi, hogy a költségkimélés a’ szándékott eloszlatásnál olly nagy leendne, hogy általa egy fegyveres hatalom’ kevesbítése igazoltathassák, melly hatalom felkeléseknél és lázadásoknál mindenkor leghathatósb, mivel a’ helyminőséget ’s a’ lakosokat jobban ismeri, a’ lázadók pedig neki kevesbbé szegülhetnek ellen mint a’ sorcsapatoknak. E’ nézethez állott többek közt Wellington herczeg is, következőkép nyilatkozván : „Lázadásnál legfontosb, hogy eszközök kéznél legyenek, azt lehetőleg hamar s kevés vérontással elnyomni. (Halljuk!) Úgy vélem tehát, hogy mindig olly fegyvererőnek, melly leginkább hordaná magán ennek bélyegét, adandó az elsőség. E’bélyeggel pedig, úgy látszik nekem, különösen a’yeomanry bir, s vissza lehet emlékezni, hogy hol ez közelben vagy épen helyben volt, ritkán ütött ki lázadás. Ezt tartom a legerősb gyámoknak megtartatásukra, s főleg a’ lovas yeomanryre nézve, mert az általam említett esetekben gyalogságot nem is kellene használni.“ Ugyanilly értelemben nevezte Feel Robert úr az alsóházban a’ yeomanryt egy alvó hatalomnak, mellynek fő elsősége abban fekszik, hogy a lázadásnak elejét veszi,’s mellynek annál nagyobb dicsősége, minél ritkábban használtatik. A' ministeri részről ellenben megjegyezteték, hogy a’ yeomanry mégsem áll mindig illy szenvedőleg,mert elég eset fordult már elő, hogy a’ yeomanry cselekvőleg használtatott, a’ rendes katonaság’ segítségére, ’s hogy kiki jól emlékezhetik még az 1819ben volt manchesteri szomorú történetekre, hol a’ yeomanrynek a reformáló népgyülekezetbe közbevetése által teljes polgári háborúra került a’ dolog. Fortunán lord a’ yeomanrynél még azon körülményt is aggasztónak tartá, hogy bér nélkül szolgálván, nem áll a kormány’ föltételetlen ellenőrsége alatt, a mi mindig bajos dolog; önkénytes szolgálatokat a’ kormány, úgy vélekedék, csak nagy elővigyázattal használhat, mivel innét könnyen káros bitorlások származhatnának. A’ felsőháznak május’ 22-ei ülésében az izlandi szegénybill’ második olvasása 149 szóval 20 ellen elfogadtatott. Az alsóház máj. 18. ülésében a kincstár’ cancellárja a’ költségvetést terjeszté elő. Az évenmult számadási év statusjövedelme, mint a’ minister előadó, 2,532,000 font sterlinggel volt kevesebb a’ múlt évinél. Mi a’ kiadásokat illeti, megjegyzé Spring-Rice úr, hogy az új keletindiai adósság’kamatai’s a’ canadai lázadás által váratlanul okozott költségek, minden kölcsönvétel vagy adó felemelés nélkül, fedezve vannak. Noha máskor a’ biztosság Canada’ részére csak 208,000 ft., de a’ legközelebbi évben 680,000 ft. sterlingbe került. A’ múlt évi előszámításokban a’ lefolyt év jövedelmeit 47,240,000 ’s a’ kiadásokat 46,090,000 ftra számiotta ki; de az eredmény egészen ellenkező lett: a bevétel csak 46,090,000 volt, a’kiadás ellenben 47,519,000 ftra rúgott fel. A’ jelen évre a’ minister 47,271,803 ft. jövedelemre számolt, s 47,479,000 ft. kiadásra, a’ mi tehát több mint 200,000 fontnyi hiányt teendne. A’ legroszabb esetben , vélekedék, e’ deficit talán 500,000 írtra, de többre nehezenmehetend. Mindazáltal sem kölcsönfelvételt sem adófelemelést nem akart javasolni, mivel teljes bizodalommal van , hogy a' statusjövedelmek nem sokára ismét gyarapulni fognak, mire már most is kedvező előjelek mutatkoznak ; hiszen Canning 1827. még egy 2,900,000 ftnyi hiánynál is a’ jövendőben bizakodik, ’s reményében nem csalatkozott. Elcsüggedésre a’ mostani pénzügyviszonyokban a’ minister legkisebb okot sem lát, mert, igy vélekedők, a’ canadai békételenségek, ’s a’ keletindiai termesztők’ javára bekerült adósság nélkül a' jövedelmekben nem hiány, hanem felesleg mutatkozott volna. Még azt is felhozá, hogy a’ legközelbiívben a’ statusadósság’ egy része, t. i. a’ bizonyos időre szóló évdijak, enyészni kezd, hogy évről évre kevesedik ez évdijasok száma, ’s hogy 18 izben ezúton egy 3,057,000 fontnyi évi teher fog megszűnni. A’ kincstári cancellárnak e’ számításokra alapított segély-javaslata az volt, hogy adassanak ki 13 millió fontnyi kincstári váltók a’ jövendő pénzügyi évre. A’ ház a javaslatot szavazás nélkül elfogadta. A’ legújabb new-yorki tudósítások szerint a’ két gőzös: Sirius és Great- Western, az első 17, a’ második 14 napi utazás után, apr. 23-án az ottani kikötőbe szerencsésen megérkezett. A’ Great Western apr 2kán költ leveleket hozott magával Lyonból, tehát Francziaország’ közepéből 21 nap alatt, sok anekdotát beszél, mellyek hihetőleg mind rejtvényesek. Nem politicai történet ez, mert Talleyrand’ ideje már elmúlt: ő soha sem fogta meg az alkotmányos uralkodás’ létének szükséges föltételeit. A császárság’ megbukásakor 60 éves valt, s azon idő uralkodásának despotai ’s az ország’ belsejében korlátlan hatalmához levén szokva, soha sem szerezhetett fogalmat egy alkotmányos kormány’ bajairól és gyengeségéről. Időről időre azt kívánta a’ követválasztásoknál, hogy a ministerium e’ vagy ama’ követet valamelly választó kerületben (arondissement) választassa, ’s vállat vonított, midőn hallá, hogy meg fogják próbálni, de sikere felől nem bizonyosak. A’ politica reá nézve még mindig a' diplomatában állott, s azért azon időpont, melly az 183)diki forradalmat rögtön követé, egyetlenegy pillanat volt, mellyben ő valóságos befolyást gyakorolt. Itt, kedves helyén volt, hogy a’ cabinetek’ érdekeit és erőit felszámíthassa, összecsoportosíthassa ’s egymásra nézve felülmúlhassa. Az idők azóta megváltoztak; a’ nehézség többé nem kivid, hanem belül van, ’s itt ő egészen körén kivid volt. Az uj nemzedék tőle tanácsot kért, mint a hajdankorban a’ sphinxet vagy az oraculumot tudakolták; mert némi babonás véleményben voltak csalhatlansága felől; de tanácsát mégis ritkán követték, mivel ő más időket teve föl. A’ néptömegre nézve szinte mythologiai személlyé lön, ’s midőn ezelőtt néhány héttel jelenté, hogy az academiában Reinhard gróf dicsérőbeszédét akarja felolvasni, ez leirhatlan vágyat gerjesztett a’ beszélő múmia’ láthatása iránt. Azon gyülölség, mellyet minden megbukó uralkodóház’ elhagyása által vont azelőtt magára, az idő’ hoszúsága ’s a’ politicai szenvedélyek’csilapodása által mérsékeltetek,s mivel azon iskola, melly mindenek felett a' sikert tekinti, ‘s mindent anyagi eredmény’ szerint ítél meg, itt nagy előmenetelt tön. Talleyrand több csodálótól ’s kevesebb ellenség- és megvetőtői környezve hal meg, mint azon férjfiúra nézve, kinek olly sokat vethetni szemére, várni lehete, 's azon mód, mellyel szerencsés önzése felől beszélnek, korunk’ erkölcsiségének kevés becsületet szerez. (Alig. 7. lev.) A’ Gazette Talleyrand’ életéről ’s halála’ következményiről elmélkedvén, ez utóbbira nézve ekkép szól: „Mondhatni , hogy Talleyrand ur volt a’ jelen kormánynak lelke. Nem sokára észre is veendik’s értendik azt, hogy nincs többé az erőművész, ki a rendszert alkotta, s annak kerekeit az eltöréstől vagy elakadástól megóvta. Vannak mesterek, kik nem tűnhetnek el művök mellől ennek veszélyeztetése nélkül, kivált mikor a’ mű olly bonyolódott és nehéz bánalmú, így állván a’ dolgok, igen könnyű kimagyarázni azon látogatásokat, mellyeket a’ nagyhírű beteg élete’ utolsó perczeiben kapott.“ Nem nehéz átlátni, hova czéloz a’ jámbor Gazettenek e’ vészterhes jósolgatása a’ kormányerőmű’ közelgő szétbomladozásáról ’stb.; nyolcz esztendeje már, hogy ő minden, bármi csekély eseménynél is hasonló bomladozásnak ’s felfordulásnak csiráit fedezi fel, mellyekbül azonban az ő óhajtása szerint Francziaországra nézve egy igen szép és áldott jövendőnek kell kifejledezni. Egyébiránt minek ide külső vagy egyes belső események, miután, mint a’ Gazette naponkint ismétli, az ő pártja az igazi ’s egyedül nemzeti párt, mellynek elvei ’s óhajtási a’ nép’ minden osztályiban elterjedtek ’s mondhatni, országos köz véleménnyé váltak? — Talleyrand herczeg’ temetése máj. 22 én reggel ment végbe, miután a’ test a’ herczeg’ palotájában egy díszravatalon ki vala téve. A’ menet, mellyhez 7 királyi hintó csatlakozott, számos kísérettel 11 órakor indult meg a’ mennybemenetelről nevezett templom felé, hol halotti áldozat tartatott, ‘s utóbb a’ koporsó egy sírboltba térett le addig is, mig az elhúnyt kívánsága szerint Valencaybe szállíttatik. A’ boritó négy végét Soult marsal, Pasquier báró, Malé gróf és Broglie herczeg tartották. Haro altábornok egészségállapotja máj 20kán igen aggasztó volt. Egy fájdalmas műtételt állott ki; Gérard marsal csaknem szünet nélkül nála van. Jelenleg a’ hírlapokat többnyire Hubert pere tölti be; megjegyzendő itt azon botránkoztató körülmény, miszerint az esküdtszék’ elnöke a’ vádlottakkal tekintetét lealacsonyító párbeszédekbe bocsátkozik. Francziiaország Paris, május’ 18. Tallegram, halála a" jó Páris várost meglepte; nagyon el van ez foglalva utóbbi napjainak történetével, és Spanyolország". Telegrafi tudósítás. „Bayonne, május’ 20. Don Carlos Estellát 19kén elhagyta, Guipuzcoa felé megy. — Ugyanazon nap León hadkémletet tartott Oreizaigs, ’s viszszavonult Lerin felé. (Tehát hihetőleg ez alkalommal megveretett.) — Madridból 19ig semmi nevezetes.“ (Monite ir.) A’ Commerce ’s ebből a’ Quotidienre következő híreket adnak a’ carlosi hadról: „Mióta don Carlos Erro urat, ki a’ franczia legitimistákkal! közösüléseiben mindenkor bizonyos tartózkodásban maradt, magától eltávolította, azóta, mint többször említettük, egészen a’ castiliai párt’ karjaiba veté magát, melly pártot a’ baskok ojaaterok (ettől: ojala! adná az ég!t. i. hogy Madridba juthassunk) gúnynévvel illetnek. Ez által a’ praetendens a’ privilegiált tartományok’ legtöbb befolyással biró ’s iránta legtöbb hivséggel viseltetett embereitől teljesen különvált. Első ministere, nem csupa nevezet szerint, hanem tettleg, bizonyos don Jose Arias de Tejeir, galíciai fiús fiatal ügyvéd volt.