Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1838-06-04 / 45. szám

nyival kevésbbé tartoznék, hogy az Uly munkákhoz a föl­desuradalmak­­is közbirtokosságok is, a' mennyire e’ munkák oket érdeklik, járulni kötelesek volnának, ezeknél fogva a'jobbágytelken lakó nemesek is, a' mennyire e’ munkák­ból a reájok haszon háramolna, hozzájárulni tartozván, a kivetés­ kulcsa és módja iránt adandó javaslat végett a ro­vás és összeírás­ átvizsgálásával foglatoskodott küldöttség megbizatik, tudósítása váratván. 8. Bartakovich Albert egyházi helytartó úr, abbeli felszólíttatásának következtében, hogy a plébánosok az egy­házi vizsgálatoknak, a’ községgel leendő közülhetések végett, megyéjükben hivatozó nyelvre való áttételére utasíttassanak, tudósítja e’ megye’ Rendéit, hogy eziránt az illető plébános urak az utasítást már megkapták; a mi azonban ugyanazon felszólításban foglalt abbeli kívánságot illeti, hogy a szá­madások is szinte a megyékben divatozó nyelven készíttes­senek , e’ részben az egész hazában divatozó azon egyenlő szokást, mellynél fogva ezen számadások a’ nm. Helytartó- Tanácsnak mindenünnen deák nyelven küldetnek föl, meg­változtatni hatás­körét meghaladónak és illy változtatásra nézve a’ nm. Helytartó-Tanácstól függését nyilatkoztatván, é s ennélfogva e’ kívánat' sikeresítésére a’ tisztelt főbb hely­nek e’ megye’ részéről leendő megkéretését legczélirányosabb módnak ajánlván, ezekhez képest a KK. és RR. akkép vi­lágosítván előbbi végzésüket, hogy a’ számadásoknak min­denütt magyar nyelven vitelét óhajtják, ennek országszerte leendő behozása végett a nm. Helytartó-Tanácsot megkéretni rendelték. S.-A.-Ujhelyen (Zemplén vármegyében) május’20 di­­kán és 21 kén táczmulatságok tartattak a’ Duna kiöntése által károsultak’javára; első estre 250, második estre pedig 130 pengő forint szedetett be e’ szent czélra. A’ vizkárvallottak’ javára kiadandó munkánkról szóló jelentést az Erdélyi Híradó­ ’s Erdélyi Hírlap szerkesz­tőségei is ingyen vevék föl. „Az erdélyi Híradó­ szerkesz­tése is örömmel elfogadja — úgy mond, mit szívesen köszö­nünk — e’ szép ezélzatu munkára az előfizetést.“ A p­ss­z t­r I­a. Bécs, május’ 29. Maria­ Ludovica fő és parmai uralkodó herczegné Ő Felsége tegnapelőtt délben audientiákat adott Schönbrunnban. — Ma érkezett a’ fővárosba Károly Főherczeg Badenből, hogy ő Felsége’ holnapi névünnepére a’ felséges családi körben s talán némelly fővárosi tisztel­kedéseknél is jelen legyen. Az itteni őrizet ugyanis holnap reggel nagy díszben a' Lerchen föld mögötti sikra megyen ott tartandó egyházi ünneplésre, mellyen, mint hiszik, a’ Főherczegek is jelen leendnek. — Udvari újságunk’ tegnapi száma már hivata­losan tudósít Miklós császár’ nagylelkű adományáról a' ma­gyarországi vizkárosultak javára. E’ hit itt igen nagy hatá­sú volt s nevelé e' fejedelem’ itteni tisztelőinek nagy számát. Következő a' múltkor említettük kézirat, mellyet orosz császár ő felsége Hardegg grófhoz intézett: „Azon nagy vizárnak hite, melly Magyarország’ egy részére, de kivált­­képen Buda és Pest városokra nézve olly pusztító volt, annál inkább felkeltő részvétemet, mivel én, mint a’ dicsőült Fe­­rencz császár ő felségétől nekem adott huszárezrednek első tulajdonosa, ezen országra nézve nem vagyok egészen ide­gen. — Épen ezen tulajdonságom kétszeresen ösztönöz arra, hogy excellentiád iránt abbeli óhajtásomat fejezzem ki, mi­szerint ama’ rettentő természeti esemény által okozott károk’ enyhítéséhez magam is járulhassak. E’ czélra öt ezer ara­nyat szántam, mellynek hova fordítása iránt excellentiád, kérem. (­ cs. kir. Felsége’ parancsát kérje ki. Sz.-Pétervár, apr. 17. 1838. Miklós, m. k., a’ 9.számú cs. k. huszár­ezrednek első tulajdonosa.“ Hlaffyhri ta­nula. A felsőház május ikei ülésében a’ yeomanry’ haszna feletti kérdés az oppositio által ismét felizgattatott ’s némelly fejtegetésekre vezetett mind a­ két részről. Winchilsen gróf t. i. bizonyos levelezést kért előterjesztetni, mellyből ki fog világolni, hogy a' ministerium ama’ nemzeti őrség’ megszün­tetésében személyes érdekekből cselekedett ’s barátjai’ hasz­nára kivételeket tett, midőn e' polgár katonaságnak olly osz­tályait, mellyek i­­­lyest személyektől vezéreltettek, nem oszlatá fel. Melbourne lordnak semmi kifogása sem volt az említett levelezés’ előmutatása ellen, de úgy vélekedék, hogy a’ ne­mes gróf arra nézve, mit benne feltalálni reményi, igen meg­­csalatkozottnak látandja magát. (Kaczaj.J A’ mi azon gán­csot illeti, mintha a’ ministerium ez ügyben barátjai’ érdeké­ben cselekedett volna, ez azoktól épen az ellenkezővől vá­­doltatik. Valóban az alsóházban több szabadelmet állítá, hogy a' ministerium a’ yeomanryt csak a' tory oppositio' tekinte­téből kimélé, holott e’ polgárkatonaságot, melly csak fegy­ver a’ toryk' kezében a’ nép ellen, már rég meg kellett vol­na szüntetnie. — Magok a minister lapok igen is alaposnak találják Melbourne feleletét, s fájlalják, hogy a ministerek reformjaikban általában nem fogtak több merészséggel a’ do­loghoz. Mindaddig, úgy vélekednek, mig a’ toryk semmi fon­tosabb tárgyról nem panaszkodhatnak, mint a’ koronázás­ és a’ yeomanryról, addig az újításokkal sem igen létetik ha­ladás; ellenben bizonyos, hogy az oppositio ministeri meg­támadásaiban nem szorítkoznék illy dibdáltságokra. A’ főmi­nister’ mai nyilatkozásaiból minden esetre kitetszik, hogy a ministerek ez ügyben is megint engedékenyek voltak conser­­vativ elleneik iránt, mert mig eleinte a’ lovag yeomanryt csak azon kerületekben szándékoztak meghagyni, mellyek­­­ben rendes katonaság nincsen, most már elhatározák, e polgárkatonaságot mindenütt megtartani, hol lenállásuk ké­retik , ’s a’ helyett hogy a’ szándéklott egész csapatok fel­oldását sürgetnék, már most egyes csapatok’ gyengítésével megelégesznek. A’ teljes eloszlatásra általában okai a’ költ­ségkímélés' szükségét említik, mit Winchilsea gróf minden esetre megengedett ugyan, mivel, úgymond, igen jól tudja, hogy egy fillér sincs a’ kincstárban; azonban mégsem hiszi, hogy a költségkimélés a’ szándék­ott eloszlatásnál olly nagy leendne, hogy általa egy fegyveres hatalom’ kevesbítése iga­zoltathassák, melly hatalom felkeléseknél és lázadásoknál mindenkor leghathatósb, mivel a’ helyminőséget ’s a’ la­kosokat jobban ismeri, a’ lázadók pedig neki kevesbbé sze­gülhetnek ellen mint a’ sorcsapatoknak. E’ nézethez állott többek közt Wellington herczeg is, következőkép nyilat­kozván : „Lázadásnál legfontosb, hogy eszközök kéznél legye­nek, azt lehetőleg hamar s kevés vérontással elnyomni. (Hall­juk!) Úgy vélem tehát, hogy mindig olly fegyvererőnek, melly leginkább hordaná magán ennek bélyegét, adandó az elsőség. E’bélyeggel pedig, úgy látszik nekem, különösen a’yeo­manry bir, s vissza lehet emlékezni, hogy hol ez közelben vagy épen helyben volt, ritkán ütött ki lázadás. Ezt tartom a­ legerősb gyám­oknak megtartatásukra, s főleg a’ lovas yeomanryre nézve, mert az általam említett esetekben gya­logságot nem is kellene használni.“ Ugyanilly értelemben nevezte Feel Robert úr az alsóházban a’ yeomanryt egy alvó hatalomnak, mellynek fő elsősége abban fekszik, hogy a lázadásnak elejét veszi,’s mellynek annál nagyobb dicsősége, minél ritkábban használtatik. A' ministeri részről ellenben megjegyezteték, hogy a’ yeomanry mégsem áll mindig illy szenvedőleg,mert elég eset fordult már elő, hogy a’ yeomanry cselekvőleg használtatott, a’ rendes katonaság’ segítségére, ’s hogy kiki jól emlékezhetik még az 1819ben volt man­chesteri szomorú történetekre, hol a’ yeomanrynek a refor­máló népgyülekezetbe közbevetése által teljes polgári hábo­rúra került a’ dolog. Fortunán lord a’ yeomanrynél még azon körülményt is aggasztónak tartá, hogy bér nélkül szolgál­ván, nem áll a kormány’ föltételetlen ellenőrsége alatt, a mi mindig bajos dolog; önkénytes szolgálatokat a’ kormány, úgy vélekedék, csak nagy elővigyázattal használhat, mivel innét könnyen káros bitorlások származhatnának. A’ felsőháznak május’ 22-ei ülésében az izlandi sze­génybill’ második olvasása 149 szóval 20 ellen elfogad­tatott. Az alsóház máj. 18. ülésében a­ kincstár’ cancellárja a’ költségvetést terjeszté elő. Az évenmult számadási év statusjövedelme, mint a’ minister előadó, 2,532,000 font sterlinggel volt kevesebb a’ múlt évinél. Mi a’ kiadásokat illeti, megjegyzé Spring-Rice úr, hogy az új keletindiai adósság’kamatai’s a’ canadai lázadás által váratlanul okozott költségek, minden kölcsönvétel vagy adó­ felemelés nélkül, fedezve vannak. Noha máskor a’ biztosság Canada’ részére csak 208,000 ft., de a’ legközelebbi évben 680,000 ft. sterlingbe került. A’ múlt évi előszámításokban a’ lefolyt év jövedelmeit 47,240,000 ’s a’ kiadásokat 46,090,000 ftra számi­otta ki; de az eredmény egészen ellenkező lett: a be­vétel csak 46,090,000 volt, a’kiadás ellenben 47,519,000 ftra rúgott fel. A’ jelen évre a’ minister 47,271,803 ft. jövedelemre számolt, s 47,479,000 ft. kiadásra, a’ mi te­hát több mint 200,000 fontnyi hiányt teendne. A’ legroszabb esetben , vélekedék, e’ deficit talán 500,000 írtra, de többre nehezen­­mehetend. Mindazáltal sem kölcsönfelvételt sem adófelemelést nem akart javasolni, mivel teljes bizodalom­­mal van , hogy a' statusjövedelmek nem sokára ismét gya­­rapulni fognak, mire már most is kedvező előjelek mutat­koznak ; hiszen Canning 1827. még egy 2,900,000 ftnyi hiánynál is a’ jövendőben bizakodik, ’s reményében nem csalatkozott. Elcsüggedésre a’ mostani pénzü­gyviszonyok­­ban a’ minister legkisebb okot sem lát, mert, igy véleke­dők, a’ canadai békételenségek, ’s a’ keletindiai termesztők’ javára bekerült adósság nélkül a' jövedelmekben nem hi­ány, hanem felesleg mutatkozott volna. Még azt is felhozá, hogy a’ legközelbi­­ívben a’ statusadósság’ egy része, t. i. a’ bizonyos időre szóló évdijak, enyészni kezd, hogy évről évre kevesedik ez évdijasok­ száma, ’s hogy 18­ izben ezúton egy 3,057,000 fontnyi évi teher fog megszűnni. A’ kincs­tári cancellárnak e’ számításokra alapított segély-javaslata az volt, hogy adassanak ki 13 millió fontnyi kincstári vál­tók a’ jövendő pénzügyi évre. A’ ház a javaslatot szava­zás nélkül elfogadta. A’ legújabb new-yorki tudósítások szerint a’ két gőzös: Sirius és Great- Western, az első 17, a’ második 14 napi utazás után, apr. 23-án az ottani kikötőbe szerencsésen megérkezett. A’ Great­ Western apr­ 2kán költ leveleket ho­zott magával Lyonból, tehát Francziaország’ közepéből 21 nap alatt, sok anekdotát beszél, mellyek hihetőleg mind rejtvényesek. Nem politicai történet ez, mert Talleyrand’ ideje már elmúlt: ő soha sem fogta meg az alkotmányos uralkodás’ létének szükséges föltételeit. A császárság’ megbukásakor 60 éves valt, s azon idő­ uralkodásának despotai ’s az ország’ bel­sejében korlátlan hatalmához levén szokva, soha sem sze­rezhetett fogalmat egy alkotmányos kormány’ bajairól és gyengeségéről. Időről időre azt kívánta a’ követválaszt­ások­­nál, hogy a ministerium e’ vagy ama’ követet valamelly vá­lasztó­ kerületben (arondissement) választassa, ’s vállat vo­nított, midőn hallá, hogy meg fogják próbálni, de sikere felől nem bizonyosak. A’ politica reá nézve még mindig a' diplo­matában állott, s azért azon időpont, melly az 183­)diki forradalmat rögtön követé, egyetlenegy pillanat volt, melly­­ben ő valóságos befolyást gyakorolt. Itt, kedves helyén volt, hogy a’ cabinetek’ érdekeit és erőit felszámíthassa, össze­­csoportosíthassa ’s egymásra nézve felülmúlhassa. Az idők azóta megváltoztak; a’ nehézség többé nem kivid, hanem be­lül van, ’s itt ő egészen körén kivid volt. Az uj nemzedék tőle tanácsot kért, mint a hajdankorban a’ sphinxet vagy az oraculumot tudakolták; mert némi babonás véleményben vol­tak csalhatlansága felől; de tanácsát mégis ritkán követték, mivel ő más időket teve föl. A’ néptömegre nézve szinte my­­thologiai személlyé lön, ’s midőn ezelőtt néhány héttel je­lenté, hogy az academiában Reinhard gróf dicsérőbeszé­dét akarja felolvasni, ez leirhatlan vágyat gerjesztett a’ be­szélő múmia’ láthatása iránt. Azon gyülölség, mellyet min­den megbukó uralkodóház’ elhagyása által vont azelőtt ma­gára, az idő’ hoszúsága ’s a’ politicai szenvedélyek’csila­­podása által mérsékeltetek,­­s­ mivel azon iskola, melly min­denek felett a' sikert tekinti, ‘s mindent anyagi eredmény’ szerint ítél meg, itt nagy előmenetelt tön. Talleyrand több csodálótól ’s kevesebb ellenség- és megvetőtői környezve hal meg, mint azon férjfiúra nézve, kinek olly sokat vethetni szemére, várni lehete, 's azon mód, mellyel szerencsés ön­zése felől beszélnek, korunk’ erkölcsiségének kevés becsü­letet szerez. (Alig. 7. lev.) A’ Gazette Talleyrand’ életéről ’s halála’ következ­ményiről elmélkedvén, ez utóbbira nézve ekkép szól: „Mond­hatni , hogy Talleyrand ur volt a’ jelen kormánynak lelke. Nem sokára észre is veendik’s értendik azt, hogy nincs többé az erőművész, ki a­ rendszert alkotta, s annak kerekeit az eltöréstől vagy elakadástól megóvta. Vannak mesterek, kik nem tűnhetnek el művök mellől ennek veszélyeztetése nél­kül, kivált mikor a’ mű olly bonyolódott és nehéz bánalmú, így állván a’ dolgok, igen könnyű kimagyarázni azon láto­gatásokat, mellyeket a’ nagyhírű beteg élete’ utolsó per­­czeiben kapott.“ Nem nehéz átlátni, hova czéloz a’ jámbor Gazettenek e’ vészterhes jósolgatása a’ kormányerőmű’ kö­zelgő szétbomladozásáról ’stb.; nyolcz esztendeje már, hogy ő minden, bármi csekély eseménynél is hasonló bom­­ladozásnak ’s felfordulásnak csiráit fedezi fel, mellyekbül azonban az ő óhajtása szerint Francziaországra nézve egy igen szép és áldott jövendőnek kell kifejledezni. Egyébiránt minek ide külső vagy egyes belső események, miután, mint a’ Gazette naponkint ismétli, az ő pártja az igazi ’s egyedül nemzeti párt, mellynek elvei ’s óhajtási a’ nép’ minden osztályiban elterjedtek ’s mondhatni, országos köz véle­ménnyé váltak? — Talleyrand herczeg’ temetése máj. 22 én reggel ment végbe, miután a’ test a’ herczeg’ palotájában egy díszravata­lon ki vala téve. A’ menet, mellyhez 7 királyi hintó csat­lakozott, számos kísérettel 11 órakor indult meg a’ mennybe­menetelről nevezett templom felé, hol halotti áldozat tartatott, ‘s utóbb a’ koporsó egy sírboltba térett le addig is, mig az el­­húnyt kívánsága szerint Valencaybe szállíttatik. A’ boritó­ négy végét Soult marsal, Pasquier báró, Malé gróf és Broglie herczeg tartották. Ha­ro altábornok­ egészségállapotja máj­ 20kán igen aggasztó volt. Egy fájdalmas műtételt állott ki; Gérard mar­sal csaknem szünet nélkül nála van. Jelenleg a’ hírlapokat többnyire Hubert­ pere tölti be; megjegyzendő itt azon botránkoztató körülmény, miszerint az esküdtszék’ elnöke a’ vádlottakkal tekintetét lealacsony­ító párbeszédekbe bocsátkozik. Francziiaország Paris, május’ 18. Tallegram, halála a" jó Páris várost meglepte; na­gyon el van ez foglalva utóbbi napjainak történetével, és Spanyolország". Telegrafi tudósítás. „Bayonne, május’ 20. Don Carlos Estellát 19kén elhagyta, Guipuzcoa felé megy. — Ugyanazon nap León hadkémletet tartott Oreizaigs, ’s visz­­szavonult Lerin felé. (Tehát hihetőleg ez alkalommal meg­veretett.) — Madridból 19ig semmi nevezetes.“ (Monite i­r.) A’ Commerce ’s ebből a’ Quotidienre következő hí­reket adnak a’ carlosi hadról: „Mióta don Carlos Erro urat, ki a’ franczia legitimistákkal! közösüléseiben minden­kor bizonyos tartózkodásban maradt, magától eltávolította, azóta, mint többször említettük, egészen a’ castiliai párt’ karjaiba veté magát, melly pártot a’ baskok oja­atero­k (ettől: ojala! adná az ég!­t. i. hogy Madridba juthassunk) gúnynévvel illetnek. Ez által a’ praetendens a’ privilegiált tartományok’ legtöbb befolyással biró ’s iránta legtöbb hiv­­séggel viseltetett embereitől teljesen különvált. Első minis­tere, nem csupa nevezet szerint, hanem tettleg, bizonyos don Jose Arias de Tejeir, galíciai fi­ús fiatal ügyvéd volt.

Next