Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1838-08-02 / 62. szám
termi, hogy a‘ fel kenést a’ mailmii érsek végzi, de a kir. vaskoronát a' patriarcha’ segedelmével teszi Ő Felsége fejére, mire a’patriarcha, mint ifjabb cardinal, a kardot kod fel Ő Felségének, mig az érsek az országaimat nyújtja által. E’ fenséges szertartás" kezdetét 101 ágyulövés és valamennyi harangok' zúgása hirdetendik. A koronázati menet, midőn is Ő Felsége a’ linzi koronát hordandja fején, gyalog indul a’ cs. palotából a’ főtemplomba. Császárné Ő Felsége a’ palota’ balkonárél nézendi a’ menetet 's utóbb a’ templomban karzatára indul. Templomba léptekor a Felséget a' két bibornok ’s a' lombard-velenezei királyság' 18 püspöke fogadják 's vezetik a’ nagyoltárhoz, hol is az említett koronázás történik. Mihelyt itt Ő Felsége a’ trónra lép, a lombard-velenezei főudvarmester felkiált: Viva Ferdinando imperatore et re nostromit a’jelenlévők viszhangoztatnak. Felajánláskor (offertorium) Ő Felsége egy súlyos arany pénzt ad által. Vége lévén a' templombani szertartásoknak, Ő Felsége egész koronázati díszruhában, a' vaskoronával fejen, a' királypálczával és almával kezeiben, a’ császári palotába tér vissza, hol az ország’ czimérnöke és főméltóságai’ előlépése mellett a' balkonra lő ki, magát a’ népnek megmutató. Erre következik a’ nagy császári banket (vendégség), mellyben a' Császárné, a’ cs. Főherczegek és Főherczegnék ’s a’ két bibornok vesznek részt, ’s mellynél az ország méltóságai teszik a szolgálatot, mig a követek a karzatokon vannak jelen. Mihelyt Ő Felsége alattvalói’ egészségéért ivott, megszólalnak az ágyuk, Ő felsége az asztaltól felkel ’s az ünnepélynek vége. — Császárné Ő Felségének tegnapelőtti névnapja egész csendben illetett meg az Udvarnál. __Töplitzi, e’ h. 24dikéről szóló tudósítás szerint az orosz koronaörökös September’ 5dikén érkezik Bécsbe. Özv. Császárné (J Felsége vezetendi ittléte alatt a’ tisztelkedéseket. Ferencz Károly Főherczeg holnapután érkezik ide Töplitzből vissza, s a’ jövő hó’ fidikán Innspruck felé indul. — Egy legfelsőbb határozat által Öcs. kir. Felsége a’ kapitányénál alabb rangú hadi tisztek’ díjának rég tervezett fölemelését kegyelmesen megengedni méltóztatott. Ehhez képest ezentúl az első rendű hadnagy’ havi díja 28, a' főhadnagyé 32, s a' kapitány-hadnagyé 50 forint leend pengő pénzben. Egyszersmind a’ tiszti sor ezentúl, a’ zászlótartóság’ (Fähnrich) elmellőztével, a’ hadnagyokon kezdődik. lanyarbanilla. Az alsóház’ jussfikai ülésében azon bili, melly szerint a’ londoni pénzcsarnok’ fölépítésére a’ bevitt széntől vám fogna szedetni, 102 szóval 37 ellen harmadszor olvastatott fel. — Ezután O'Connell kérdésére a’ gyarmatok’ alstatustitoknoka, sir G. Grey, jelenté, hogy Jamaicából azon tudósítás érkezett, miszerint az ottani törvényhozó gyűlés jun. Okén a’ fekete növendékek’ egészleni felszabadítását f. é. augustus’ ijére határozta. A’ bili mindjárt átküldetett a’ törvényhozó tanácshoz, mellyet ez némi változtatásokkal visszaküldött. A’ trinidadi törvényhozóság is felszólíttatott e’ példa’ követésére. A felsőház jullékes ülésében Lansdowne marquis az iránt ten indítványt, hogy a’ ház biztossággá alakuljon a’ fiatal gonosztevők’ büntetését ’s ja vitását tárgyazó törvényjavaslatra nézve, ’s ez alkalommal következőket jegyze meg e’ tárgyról: „Bizonyosan észrevették Önök, hogy néhány év óta a’ fiatal gonosztevők’ száma, azaz olylyanoké, kik még tizenkettedik évüket el nem érték, igen megszaporodott. Így volt ez, tapasztalás szerint, Európa’ minden részében, de Angliában nagyobb mértékben, mint a’ többi státusokban. Szoros vizsgálatok rendeltettek, hogy ennek gyanítható okai, ha lehet, kitanultassanak. Némellyek azt a’ népesség’ gyors növekedésének ’s a' nagy gyárvárosok' felvirágzásának tulajdonítják, mig mások Anglia’ társas állapotában sajátságos viszonyokra akarnak találni, mellyekből e’ bajt következtetik. De bármi legyen is oka, a’ romlottság iszonyúan növekszik a’ fiatalság között. Manchesterben négy esztendő alatt 8610 egészen magára hagyott gyermek találtaték az utczákon. Számuk 1832ik évben 11154re ment, 1833ban 2104re, 1834ben 2117- re,'s 1835ben éljen 2435re. .Londonban még nagyobb ezen arány. A’ két utóbbi évben az egész országban 5174 fiú ’s 1275 leány állíttatott különféle vétségekért törvényszék’ elébe, kik közül még egy sem volt Ifi esztendős. Már sok év óta gondolkodtak a’ felől, hogy az efféle vétkesek’ számára, tekintettel javításukra, külön börtönök készíttessenek, mert a’ fenállók e’ czélra nem elegendők. Azok ugyan, kiknek gondviselésére e’ szerencsétlen vétkesek bízva, voltak, kitelhetőleg iparkodtak arról gondoskodni, hogy ezek valamennyi megrögzött gonosztevőtől elkülönítessenek; de a dolog’ vizsgálatával megbízott választmány úgy vélekedők, hogy ama’ börtönök, ha szinte meglett gonosztevők’ javulására alkalmasok volnának is, gyengébb korú vétkesekre nézve teljességgel nem czélszerűek, ’s ezért a házunk e’ törvényjavaslat elfogadás végett ajánltatik.“ A törvényjavaslat ezután csekély változtatásokkal a’ biztosságon keresztül ment.— Továbbá a’ ház, Wharncliffe gróf indítványára, a békebirák’ kinevezése fölött vitatkozott, melly alkalommal a’ lordkancellárt és lordhelytartót e tekintetben illető jogok szolgáltak vitatárgyul. Törvény szerint t. i. a’ lordeancellár nevezi ki a’ békebirákat; ő azonban, a’ szokáshoz képest, e’ részben az illető grofsag lóidhelytai fojának ajánlásihoz alkalmazza, magát. Most Wharneliffe gróf arról panaszkodik, hogy a’ mostani lordcancellár egyes esetekben e’szokástól eltávozott, ’s a’ lordhelytartótól tanácsot nem kérve, a’ grófság’ lakosinak folyamodására tett illy kinevezéseket, így — mond a’ nevezett gróf — egy kerületben annyira ment a’ dolog, hogy annak békehíréi Ifi whig és egy conservativből állottak. Azon nézetet, miszerint a’ békebirák között bizonyos politicai súlyegyennek kell lenni, ha a’ népnek hozzájuk bizodalma van, ’s miszerint a’ mostani kormány arról tartozik gondoskodni, hogy az ő politicai színét viselő téri fiák közül is neveztessenek, ki békebirák (mert a’ lordhelytartók többnyire a’ torypárthoz tartoznak ’s ezért főleg torykat is ajánlnak békebirákul), e’ nézetet, mondom, nem helyesle Wharneliffe, mivel, úgy merul, az igazságszolgáltatásba a’ politicát teljességgel nem kell belekeverni. A’ lordkancellár erősen véde a’ maga cselekvésmódját. Természetesen nem engedő meg, hogy valamelly párt iránti előszeretettől hagyja magát vezéreltetni, hanem úgy ada elő a’ dolgot, hogy neki, miután hatalmában áll a’ békebirák’ kinevezése, azok’ kérelmire, ki a’ békebirói hivatalokból történt kizáratás által magokat megsértve lenni levék, tekintettel kell viseltetnie, ha őket tekintetre méltóknak tartja, ’s ha az illető helytartó nem veszi tekintetbe. ,,A’ lordeancellár — úgy mond —szükségképen politicai párthoz tartozik a’ statusban, ’s igen természetes, hogy ugyanazon nézetű személyek hozzá fordulnak, midőn valakit békehíréül kívánnak; de bizvást állíthatom, hogy én a’ békebirákat soha sem választottam kizárólag csupán egy pártból. (Halljuk, halljuk!) Sőt inkább helyes arányt igyekeztem behozni ezen collegiumokba. Talán azt akarná valaki állítani, hogy olly státustisztviselőre, mint a’ lordcancellár, nem lehetne bizni azt, mi egy lordhelytartóra bizathatik? (Halljuk, halljuk !) Igaz ugyan, hogy a’lordhelytartónak legjobban kell ismernie a’ grófsági viszonyokat, ’s ezért az ő ajánlatai méltán tekintetbe veendők ; de ha a’ lordhelytartónak bizonyos személyek ellen épen semmi kifogása sincsen, ’s őket békebirákká mégsem nevezi ki, ámbár erre a’ lakosok’ tetemes részétől megkéretett, ez esetben a’ lordcancellárnak van joga, ezt tenni, különben puszta szó volna, hogy a’ kinevezések az ő belátására vannak bizva. A’ nemes gróf a’ westridingi régibb békebirói lajstromnak elsőbbséget ad, de nem azért, mintha az újabb ellen valami kifogása volna, hanem , mivel a’ régit ama’kerület’ némelly érdekeire nézve kedvezőbbnek tartja; ugyde ebből még épen nem következik, hogy az uj lajstrom a’ köz érdeknek is ellenére van. (Halljuk, bábjuk!) A’ békebiróság a’ köz érdek’ hasznára és szolgálatára van rendeltetve, ’s ámbár lehet egyesek’ becsvágyának czélja, de a’ kirekesztés’ elvét nála behozni nem szabad, különben a’ békebirák’ tanácsa ép, egészséges állapotban nem tartathatik fen, akár a’ lordhelytartó, akár a’ lordkancellár legyen aztán a’ pártszellemnek vezére ’s intézője. Én örömest elhiszem, hogy azon grófságokban, hol ilyes kirekesztés gyakoroltatik, kilencz esetben tiz közűl nem a’ lordhelytartók vétkesek, mint kik sokkal magast lelkű ’s becsületszeretőbb férfiak, hogysem illy igazságtalanságot követhetnének el. Ellenben igen természetes, hogy az emberek, inkább vagy kevésbbé, politicai nézeteik’ befolyása alatt vannak, ’s e’ befolyás a’ békebirák’ ajánlása mellett is mindenkor uralkodó volt, mig végre a’ súlytöbbség az egyik párt mellett nyilatkozott.“—* Wellington hg. egy értelemben szólott Wharneliffe gróffal; különösen azt mondá, hogy a’ békebirák’ kinevezésének a’ legnagyobb megválasztással kell történnie; nem szabad ebben a’ ki tudja kitől eredő ajánlásokra tekinteni ’s a’ politicai pártok’ indítóokainak befolyást engedni; ezt a’ parlament az angol városhatósági bili’ alkalmakor világosan kijelentette, félrevetvén azon indítványt, melly szerint a’városhatóságoknak azon jog vala tulajdonítandó, hogy bizonyos személyeket békebiróságra ajánlhassanak. Csupán akkor lehet az igazságszolgáltatás tiszta és megvesztegetetlen, ha a’ fiáitok’ befolyásitól menten tartathatik.— Az errei válasz már a’ lordcancellár’ beszédének végén ki valt mondva , miután tudva van, hogy épen az érdeklett pártbefolyások igyekeztek eddig a’ whigpártot a’ békebirói hivatalokból a’ lehetőségig kirekeszteni. A’ volt cancellár, Brougham lord, azonban meg nem állható, hogy előbbi baráti’s miniszertársai ellen ez úttal is ki ne keljen, oda nyilatkozván egyszersmind, hogy ő, részéről, midőn lordkancellár volt, magát mindenkor a’ lordhelytartó’ véleményéhez és javaslatához szabta.— Végre a’ vitatkozás berekesztetett, a’ nélkül hogy valami eredményt szült volna, ’s valóban alig is lehet ez ügyet mindaddig, mig az országban két olly élesen elválasztott párt áll egymásnak ellenében, mind a’kettőre nézve kielégítőleg intézni el; mert egyenesen kimondani, hogy fele a’ békebiráknak az egyik, fele a’ másik pártból választassák, annyi volna, mint a’ politicának az igazságszolgáltatásbai befolyását elvképen állítani fel;— következőleg örökké a’ lordcancellár’ és lordhelytartó’ ítéletére kell hagyni, hogy ezek olly férfiakat válasszanak, kikben elegendő részrehajlatlanságot ’s pártatlanságot vélnek feltehetni, de mi mellett soha sem lesz elkerülhető az, hogy az oppositio az uralkodó pártot a’ vele tartó emberek iránti részrehajlásról ne vádolja. Az alsóház' jul.ifikéi ülésében, az izlandi tized bili’ vitatása alkalmával, Howiek lord had minister beszédet tarta , melly a’ toryknak nem volt ínyökre. A’ tized’ ellenzése , monda, Izlandban nem beszedetése’ módjából ered, hanem onnan származik, hogy a’ népnek nagy többsége ezáltal kényteleníttetik olly egyházat gyámolítni, melly nem övé. A’ szónok előbb a’ mellett szavazott, fordítatnék 50,000 font sterling az izlandi statusegyház’ jövedelmeiből általányos népczélokra, de közben meggyőződött, hogy az izlandi catholicusok’ elkeserültsége az uralkodó egyház ellen sokkal nagyobb, mintsem ez adomány által magokat megnyugtatni hagynák. Előrelátja, hogy nem igen távol álló időben sokkal komolyabb, kiterjedtebb kérdés forgand fen, t. i. a’ kérdés, ha valljon általában fenállhat vagy fenálljon e még egy ariglien uralkodó egyház Izlandban? (Halljuk, halljuk, halljuk! 's O’Connell' hányás hizlalása.') Ha ő (bármennyi kifogás tétethessék is ez ellen) az előterjesztett rendelet mellett szavaz, épen azért teszi, mivel ezáltal e’ nagy kérdést az izlandi egyház’ fenmaradhatása felett még halaszthatni reményű. (Halijai!) A’ Times azt hiszi, hogy még kevés év előtt illy nyilatkozás egy minister’ szájából a’ parlamentben nem fogott kisebb felháborodási förgeteget okozni, mint ha a’ monarchia’ eltöröltetését hozta volna szőnyegre. Hawes úr felkapja ezen a’minister által odavetett szót, ’s nevetségesnek találja, pénzt adni egy crisis’ elmellőzésére , melly előbbutóbb mulhatlanúl mégis beálland. Egyszersmind lenge morálnak bélyegzi, midőn az izlandi tagok nem átallják kimondani, miképen a’pénzt elfogadják ugyan, de az izgatást még tovább is folytatandják. Őszintén kellene, így vélekedik, felállniok ’s kimondani: „Nem akarjuk pénzeteket, de szuronyegyházatokért (the church of bayftnet) sem fizetünk egy shillinget is többé!“ Némelly ellen ’s melletti beszédek után fölkele O'Connell: „Nem az izlandi nép az — ugy mond — melly egy protestáns statusegyház’ fenállását követeli Izlandban. Az angol nép akarja, hogy ez fenálljon, ’s hol van tehát itt az igazságtalanság, midőn az angol népről feltesszük,hogy kedvencz bábjáért fizettessek is? (Halljak! és kaczaj.) Ha az angolok egyházat akarnak az izlandi nép’ kevésb számának, jól van ! de akkor vigyék a’ költségeket is. Szóval, a’ statusegyház Izlandban nem egyéb mint angol fényűzési czikkely,s ennek megfizetését nem reánk, izlandi catholicusokra kell tolni. De azt mondják, ne adja ide Anglia pénzét, mivel a’ rendszabály nem igér alapos orvoslást. Megérdemli e az egész próbatétel általában a’ fáradságot? Elfeledtetette a’ tized’története? Azonban a’nagyrabecsült baronet’ (Feel II.) javaslatát főpontjában elfogadó a’ kormány, mivel ő is, vohigek úgy mint toryk , érezik, hogy Izlandban változásoknak történni szükségképen kell. A’ bili mellett szavazok, mivel valamelly egyezést óhajtok, de bizonyára semmit sem reménytek a’próbatét’végeredményétől. A’ tizedek’ története Izlandban vérrel van jegyezve, ’s az eredeti igazságtalanság e’ rendszabás által el nem kerültetik. Mi az adományt illeti, tudjuk, hogy ha itt keresztül is vihetnek, az egy más helyen mégsem menne keresztül,s anynyi volna, mint csalni az izlandi népet, ha illyesek’ elfogadásával kecsegtetők.“ (Halljuk!) Erre szavazáshoz fogtak, ’s a’ ministerek, a’ toryk ’s O’Connell által gyámolítva, az angol radicalok ellen, kikhez ugyan még némelly mérsékelt szabadelmű is csatlakozott, többséget arattak 170 szóval fi ellen. Azon kilátás, hogy a’ négerek az egész brit Nyugatindiában még ezen év’ folytában megnyerendők teljes szabadságukat, a közfigyelmet újólag e’ rendszabás’ azon következésére fordította, miszerint általa néhány gyarmatokban talán, habár rövid időre is, egyszerre megszűnnek a’ munkáskezek, ’s azon eszközökre, mellyek által e’ bajon segíteni lehessen. Jelesül Guianában attól tartanak, hogy a’ négerek , mihelyest tanulásidejök kitelik, első szabadságmámorukban a’ partmelléki ültetvényekből kiköltözendenek ’s az ország’belsejébe vonulva, itt ön kezükre kezdendenek földművelést. A’ brit Guiana nagyobb földterülettel bir 100,000 angol négyszegmérföldnél, lakosi’ száma pedig nem sokkal tesz többet ugyanannyi főnél, ’s igy igen természetes, hogy az ott még nagy mennyiségben lévő lakatlan ’s műveletlen föld hatalmasan fogja a’ négereket, kik rajta magok’ urai lehetnek, kecsegtetni. Azért is, már darab idő óta gondolkodtak arról, honnan lehetne az ottani ültetvényekbe más, olcsó munkásokat kapni. Erre egy keletindiai néposztály, az úgynevezett hill-kúlik, legalkalmasbnak látszott. A’ hill-kúlik ugyanis túlnépesült hazájokban csak alig találnak némi keresetet, ’s így könynyen rábirathatók volnának, hogy alkuszerű táplalat és fizetés mellett bizonyos esztendőszámra a’ nyugatindiai ültetvényesekhez szegődjenek. Hanem ezen, a’kormánytól különben jóváhagyott rendszabás Angliában nagy opposition talált. Sokan t. i. úgy vélekednek, hogy ez csak egy újabb neme lenne a’ rabszolgaságnak és rabszolgakereskedésnek. Különösen Brougham lord ezen alkalmat is megragadta, a’ ministeriumot ’s kivált a’ gyarmatministert, Glenelg lordot, szemrehányásokkal terhelni. A’ keletindiai társaság’ igazgatóinak egy minapi gyűlésében is indítvány létetett, kérelmet bocsátani az alsóházhoz, mellynél egy, a’ bulikat érdeklő bili nem sokára szóba fog jőni, e’ bili ellen; azonban az igazgatók’ többsége ellenkező véleménnyel volt, ’s igy a’ kérelem elmaradt. Hiszik mégis, hogy e’ társaságnak egyes tagjai mindent el fognak követni ama’ bili’ megbuktatására. Egy calcuttai kereskedőháznak azon ajánlása, miszerint ő bizonyos áron kész az ültetvényeseknek bulikat szerezni, a’ rendszabás’ ellenzőinek méltó okot adott tovább is azt vitatni, hogy itt csakugyan ismét emberekkel akarnak kereskedni. Ehhez járul még azon Angliába legújabban érkezett tudósítás, miszerint két hajó, mellyek illy Nyugatindiába szegődött kálikkal Calcuttából Demerarába már meg is érkeztek, a’ rabszolgahajók’ módjára annyira túl voltak terhelve, hogy többen a’ szerencsétlenek közűl útközben meghaltak. Az égövi ’s az é'lelem’ változása is nagy okot ad azon aggodalomra, hogy a Keletindiában száraz sziklavidéken élt kulik Guiana’ mocsáraiban csakhamar el fognak hullani. Magában Demorarában még azt is felhozák, hogy e’ munkások’ átszállítása káros befolyással lesz a’ gyarmat’ erkölcsiségére, minthogy nők nem küldetnek velök. —Ellenben a’ rendszabás védői, kik t. i. illy munkás-szegődtetést, akár Európából, Asiából vagy Afrikából történjék, szükségesnek tartanak, hacsak több ültetvénynek, kivált Berbice-ben és Demerarában, mellyekben igen tetemes angol tőkepénzek feküsznek, végképi elenyészése nem akartatik , azt állítják, hogy ami bajokon, nagy részint legalább , könnyű segitni, ’s hogy általában épen semmi keménykedés vagy jogsértés az a’ kálikra nézve, ha ezek magokat öt esztendőre alkuszerív munkára lekötik, ’s azon egy pár pence helyett, mellyet hónukban naponkint nagy üggyel bajjal keresnek, Myugatindiában ugyanannyi shillingre tesznek szert. „Sirius“ gőzös által Angliában jun. 21iig terjedő híreket kaptak Montreálból. Egy Felső-Canada’ erdeibe vonult lázadó csapat jun. 21kén nem messze Shortllitlstől, a’Niagara mellett,egy csapatocska kir. lovassággal megütközött ’s ezt megverő ’s lefegyverkeztető; de négy nappal későbben, 25kén, a’ lelkűitek ugyanazon helyen nagyobb erővel támadtattak meg, megverettek 's főnökeik, kik között úgy mondatik, több egyesült statusokbeli lakos, első-