Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1838-09-17 / 75. szám
cs. k. várban pompás tánczmulatság, mellyre négy ezer személy vala hivatalos, adalék az ujonan diszesített s ékszerezett Karyatid-teremben. Hí agy Britannia ,,Widgeon, k. postahajó tegnap indult el Doverből őfelségét a’belgák’ királyát ’s a’ királynét Ostendeből Yainsgate-t“ József, az egykori spanyol király, a lg. 31én Philadelphia“ postahajón Portsmouthbol Sf-Forkba vitetem^,a^‘ai(!storiei törvényszéki ülésben hozott halálos ítélet ama’ tébolyodott John Tant' párthívei es bűntársai leholt' a’ csendőr és kemer hadnagy’ meggyilkoltatásábani két fő részesnél életfogytigi, egynél pedig tiz évi száműzésre valtoztattatott. Mas hat egy évi teltházi munkára ’s egy hónapi magányos elzáratásra ítéltetett. A’ csendőr’ özvegye a’ kormánytól evpénzt nyer. . A’ M. Chronicle írja: „Fel vagyunk hatalmazva, közzé tenni, hogy főtiszt, dr. Hook sem ki nem tetetett kap Hnságából, sem nem jelentetett neki, az udvari kápolnábani predikáczióval felhagyni, mint a’ Times regele.“ Izland’ lordhelytartója, Normanby marquis (Mulgrave lord), most ez országnak nyugati részét utazza be ’s a’ népesség’ szabadéinál és catholicus részéről mindenütt olly felírásokkal üdvözöltetik, mellyekben a' lord' igazgatásáért szeretet’ és hála’ kifejezései foglaltatnak. Kanadai hírek ’s azon tudósítások, melyeket onnan a kormány egyenesen kapott, igen kedvező tartalmúak. Durham lord, mint már tudatik, Alsó-Canadába visszatért ’s Ken rajta volt, minden a’ tartomány’ nyugalmára s jóllétére szükséges rendszabályokat elővenni. Felső tanadában a’ polgár katonaságot már el lehete bocsátni, ’s minden ujjag békés tekintetet ölte magára. A’ támadás mindenütt cl°va ra nyomva. Durham lord a’ gyarmatok’lakosai közt Jó én kedvesdé teve magát, ’s habár a’ franczia lakosok között Alsó-Canadában még némi ingerültség uralkodott is, Durham gróf mégis minden lehetségest megtett, mind a’ két felekezetbeli szenvedélyek’ lecsendesítésére, ’s a’ birodalom iránta napról napra növekedett. A’ törvényszékek azonban még mindig a’ befogott lázadók pereivel foglalkoznak. Jul. 30. a’ halálra ítélt Morcán, egy pensylvaniai catholicus, ki a’ shortiusi fölkeltek közzé tartozott, Niagarában kivégeztetett, a torontoi hadi törvényszék 1() lázadót itelt halálra; Parker-t ’s még más négy vele megszokottét újra befogtak. A’ Vermudába száműzött lázadók oda már megérkeztek, ’s adott becsűletszavakra, hogy meg nem szöknek, engedelmet nyertek, az egész szigeten szabadon járhatni. Paris, sept. 1. Egy, a’ legocsmányabb szerű, törvényszéki botrány, brossard general’ pere, jelenleg jóforma figyelmet gerjesztett ’s valóban iszonyú érdeket szűlendett, ha Francziaországban hasonló fertelmekhez az egykedvűségig nem szoktak volna, ’s illy erkölcsi botrány L nzffirítsn, ahal mir reg- csömörig nem m.li.tak. volna jól. Abd-el-Kader csaknem egyetlen volt, ki ez egész szenynyes történetben méltólagos nemesen viselé magát. Ő vonakodék élelmiszereket Tlemecenbe pénzért küldeni, minthogy hitvallása tiltá neki, az ellenségnek pénzen hasznokat eladni. Az álnok Durand azonban le tudta győzni az emir kétségeit, midőn neki, brossard’ nevében, a’ marseillesbeni arab foglyok’ kiadását igéré. Az arab fejedelem erre emberségre és parolára élelmiszereket küldött a’ demeceni kiéhezett őrség’ számára. Abd-el-Kader, ki csak később tudá meg , hogy foglyainak visszaadása franeziaország’ részéről egyedül a’ politikának ’s emberiségnek műve volt, ’s nem megtérítés élelem szállításáért, mellyért neki készpénz járulandott, elég nemes vagy okos vala, noha őt brossard 41,000 frankban megcsaló, a’ dolog felől hallgatni. A’ mohamed főnök különös módon csaknem egyedül áll minden részesültek között e’ gyalázatos történetben tisztán , mig valamennyi egyéb, keresztény úgy, mint zsidó ügyvivőket, Brossardot, Durandot, Puigot, sőt magát Bugeaud generált is, mint később kisült, a’ gazság’ bélyege terheli. A’ perpignani hadi törvényszék’ aug. 30-ai ülése rendkívül zajos volt Butreaud general’ durvasága által, ki mindjárt eleinte azzal, hogy a’ védbeszédeket, az elnök’ intései’ daczára, több ízben félbeszakasztó, formaszerinti zenebonát támasztott, teljességgel nem akarván tűrni, hogy Brossard ügyvéde az ő (Bugeaud’) magaviseletét a’ perbeli oklevelek szerint felvilágosítsa. E’ bűnvádak valóban ollynemírek, mellyekből Bugeaud sokkal vétkesebbnek látszik mint Brossard; sőt az ügyvéd egy levelét is olvasá a’ hadministernek Bugeaudhoz, mellyben ennek a’leghevesebb szemrehányások tétetnek azért, hogy a’ szállítási szerződésekbe avatkozott, mellyek sokkal károsabbak voltak a’ statusra nézve, mint a’ többiek mindnyájan, mellyek az ő megérkezése előtt köttettek. Bugeaud’ állása e’ negyedik tanácskozásnapon azáltal lön illy kínossá, hogy egy magát védő vádlott szerepét kelle fölvennie, ki kényszerítve volt, a’hallgatók nagylelkűségére hivatkozni, hogy szót nyerjen, mi hoszas vitatkozásra adott alkalmat, valljon törvény szerint e’ módon a szólás megengedhető e neki vagy nem. Bugeaud egyébiránt olly hallatlan, olly gyűlöletes módon vitte a’ maga’ védelmét, hogy őt az egész gyülekezet’ morgása ’s hangos boszankodása félbeszakaszták. Midőn Bugeaud mind a’ gyülekezetnek mind az elnöknek ellenszegült, ’s teljességgel nem akarta elhallgatni, a’vitatkozás csaknem lázadással végződik. Bugeaudnak e’ perbeni törvénytelen föllépése természetesen fő indítóokul szolgál Brossard’ fölebbvitelére. Bugeaud ez ülésből a’ közvélemény előtt örökre megsemmisülve megy ki. Több izben említé, hogy a’ közöttes Puij ij Mando között fenforgott ügyet, mellynek alkalmával ő 12.000 frankot tett zsebébe, mindenkinek, még magának a’ koronaherczegnek is, minap elbeszélte, ’s e’ legfőbb személytől feltoldoztatást nyert; megvallá, hogy, ámbár a legfőbb kormányhivatal’ egyikével volt megbízva Algírban, az igazgatáshoz és felügyeléshez épen semmit sem ért, mivel ő csak elősereg’ generálja; megvallá, hogy Shcard szállítási szerződését, mellyet szemére hánynak, aláírta, anélkül hogy elolvasta volna, jóllehet tudta, hogy a’ felügyelő (intendant) könnyelmű és tapasztalatlan; szóval: magát védeni akarván, olly vallomásokat ten , mellyek őt szükségképen minden parancsnokságtól örökre elmozdítják. — A’ hadi törvényszék által azon vallomásokra nézve, mellyeket Bugeaud tett, Brossard iránt bebizonyított részrehajlás; az ebből kitetsző kedvezés Bugeaud iránt, kinek minden megengedtetik; Bugeaud’ dicsérgetései, mellyeket a’ kormányügyvéd kárhoztatási tudósításához kapcsolt; Ben Durand kétszinűsége’s érdemellensége, ki felől Brossard’ védője megmutatja, hogy Algírban még minden generált megvesztegetett Abd-el-Kader’ részére; azon álnokság, melly Bugeaudnak Brossard elleni vádjában foglaltatik — mindezen körülmények, mellyek kiváltképen az említett napon érkezett tudósításokból sülnek ki, igen komor világot vetnek mindazon akadályok tulajdonképekű indítóokaira, mellyek Algír’ gyarmatosítását gátolják, s melylyeket nem annyira abban, hogy a’ cabinet e’ gyarmatról le akar mondani, mint a’ mostani rendszeresen elterjesztett megvesztegetésben kell keresni. — A’ műveltség’ ’s kereszténység’e’ nassionariusinál nem csoda, hogy Afrika’mohamedanusai közt még olly kevés a proselyta. Perpignan, aug. 31. Brossard general az ellene hozott ítélet ellen a’ felebbvitel’ eszközéhez folyamodott. A la rochellei lámpatorony előtt, hol a’ szökés ’s más vétkek miatt elitélt katonák raboskodnak , i. é. május’lékén egy fekete zászló tűzetett föl, mellyen egy halálfej, több keresztbe vetett tőr s ezen fölirás: „Fegyverre, nép! Halál I. Filepnek!« valának láthatók. Ugyanakkor a’ foglyok felszólításokat szórtak le, mellyeket azonban a' nép igen egykedvűleg fogadott. A’ börtön’ őrsége elősietett s a’ csendzavarókat csekély fáradsággal engedelmességre birta. Ezek tizenöten voltak, és mindnyájan római ’s görög republicanusok’ (péld. Brutus, Vassius, Sextus, Coriolanus, Catilina, Caliisthenes, Xenophon, ’stb.) neveit vették föl. Különféle levelezések, jelképek, tőrök’s kések találtattak nálok, és egy fa kard, mellyre Brutus a’ többit eskette; továbbá az esküforma, melly által az összeesküttek magokat a’ „száz és egy“ nevet viselő egyesület iránt hűségre kötelezték; végre több igen orthographiátlan költemény stb. A’ pecséten ez valt olvasható: „Halál a’ királynak, 101 !“ A’ vádlottak hadi törvényszék’ elébe állíttattak: kisült, hogy közülök csak öt volt tulajdonképeni vezér , a többi pedig tudatlanság vagy túlzás által elvakított műszer, kik magokat „az emberjogok társasága’“ tagjaiul adák ki ’s a’ legnagyobb hidegvérűséggel „királygyilkosoknak” nevezők. Egy közülök, Coriolanus, fia Davance őrnagynak, ki a’ lochi hídnál a’ legelsők között víva az ausztriai sánczokat, s Bonapartétól díszkardot és keresztet nyert. Coriolanus és négy bűntársa száműzésre (deportatio) s letételre (degradatio), a’ többiek részint két s három esztendei, részint hat hónapi lánczbüntetésre ítéltettek. A’ Párisból St.-Germainnek vivő vasúton az első évben , t. i. 1837 aug. 26kától 1838 aug. 26ig, egészben 1,375,396 személy szállítattott ’s 1,550,144 frank 35 ch. jövedelem vétetett be. 6 — 8 mérföldnyi kerületben, úgy tekintethetnek most elhagyottak. A’ lakosok a’ kapott parancsot, gabonáikat a’ megerősített helyekre szállítani, ’s mindennemű szállító eszközeiket láb alól eltenni, pontosan teljesítők. Cabrera szakadatlan támadásokat tett a’ számitványokra; nem kevesebb mint 9 ütközetet számlálnak a’ christonóknak Alanizbéli kitakarodása óta; a’ közlekedések Valencia és Ainarezzel végkép megszakadtak , a’ carlosiak folyvást megszállva járták Forcalt és Sallibonát, amaz Moreilától éjszaknyugatnak,emezlelkesetnek feküvén. Morelia’ostroma azonban a carlosiakat gátolá, hogy az egész nyugati vidékét a Cella, Jalon s Huerva hoszanta pusztíthassák é s több mint 30,000 darab marhát rejtek zugaikba hajthassanak. E’ pusztítása a’ veteményeknek s marháknak már hónapok óta tart, ’s bizonyára az első vala, mit megakadályozni kellett, de Oraa akkor olly kevés katonasággal birt, hogy Velencia királyságból is alig távozhatott. Exportéra, akár a’ kormány’ parancsára, akár saját tervezése után, úgy látszik, még csak előbb a’ morellai ostrom’ kimenetelére várt, hogy szükség’ esetében csapatokat küldözhessen ki. Madrid, aug. 26. Ma reggeli 3 órakor két futár, egyik az éjszaki táborból, a másik Arragoniából érkezett ide. Az első egy iratot hozó Espartero\6, ki ujlag elbocsáttatásáért folyamodik, azon lányi geléssel, hogy ha az neki nyolcz nap alatt, ki nem szolgáltaik, a’ parancsnokságot Alaiu kezeibe adandja. Lelkiesmérete már nem engedi őt, úgymond, egy elhagyatott, kiéhezett, meztelen és elcsüggedt hadsereget vezérleni. A’ második futár Oran tói hasonlókép igen száraz szavakban hozza e’ general’ elbocsáttatási kérelmét. Valencia, aug. 25. Tegnapelőtt este Cabrera, Forcadell ’s Lleurostera csoportjai Hazaiba nyomultal , melly sok három órányira van Valenciától. E’ tünemény az egész vidéket rettegésbe hozá. 24kén reggeli 9 órakor a partosok Alboraga felé, a várostól három óranegyednyire, nyomultak elő, ’s a’ környéket 400 gyalog- és lovassal megszállak. Cabrera maga Almaceda és Meliana között megállót, ’s aztán a’ moncadai útra tért. Hadi ereje 3000 gy.-.le* ’s 300 lovasból állott. Miután a’ párosok Gaternába nyomultak ’s a’ folyón átkeltek, két csapatra oszlanak; az egyik Quarte felé ment, hova este 6 órakor megérkezett; a’''másik Manices’ irányában indult el. Burjasolban keresztülmentében éjjel több házat gyújtott fel, mások között a’ biróét is. — Egy angol hadihajó jött tegnap este kikötőnkbe, ’s a’ kapitány maga’ és legénysége’ szolgálatát ajánló kormányzónknak, mi el is fogadtatott. Legyen már, hogy a’ város’ magatartása a’ carlosiakat megdöbbenté, vagy, hogy nem vala más ezéljok , mint a’ tartományt éléséig’, marha', pénz’ ’s főleg lovak’ elhordásával kipusztítani, annyi bizonyos, hogy éjjel Quartet odahagyák 's ujjokat a' folyó’ mentében folytatók; e’ pillanatban még mindig távolodnak a’ várostól: Franczia ország’. Spanyolországr. Aug. 27-ről érkezett tudósítások szerint Oran general hivatalos tudósításai, Morelia’ ostromának megszüntetéséről, az előtti este érkeztek volt meg a’ hadi ministeriumba, mire a’ ministerek azonnal összegyűltek ’s következő végzéseket hoztak: 1) Don Manuel Latre hadminister haladék nélkül a’ központi hadsereghez menend, a morellai ostrom megszüntetése’ valódi okait kitudandó ’s minden szükségeseknek látszó rendszabályokat megteendő. 2) Az ő távolléte alatt don Juan Aldania veendi át ideiglen a’ hadminister! működéseket. — Ornn general azt mondja tudósításában, hogy ő 22kén valamennyi ágyújával Alcanizba érkezett. — Egy hasonlat 27én Madridból indult levél szerint (a’ Bon Sens hírlapban), a’ posta’ elindultakor, legnagyobb forrongás uralkodott a’ fővárosban , a’ puerta del Sol körül tetemes csoportulások alakultak. Az őrök mindenütt kettőztetve voltak , számos őrcsapat vonult keresztül az utczákon, piatzokon ’s nyilványos sétahelyeken; a’ ministerek elleni elkeserültség legfőbb fokra hágott; kitöréstől lehete tartani; a’ pórság a’franczia követ’ pálcáját megtámadással fenyeget«. Bayonne, aug. 30. Moreirára nézve még mindig megfoghatlan előttem, mikép támadtathatott meg egy minden fontosság nélküli, csak egy tuczet ágyúval védett hely kétszer haszontalanul olly hadsereg által, melly bizonyára szükség-, boszúvágy- ’s magábani birodalomtól vala lelkesítve. Cabrera’ védelme egyébiránt e’ főnök’ cselekvőségét, talentumát’s befolyását tanúsítja. E’ környék’ lakói olly vakbuzgók, hogy a’ Bastellar- és Benifazarból megszökött 270 fogoly’ nagy részét mindenfelé üldözék ’s iszonyúan kivégezék; »le minden helységek is, Morelia tól :CKWCI*. A’ szövetség gyűléssel Napoleon Lajos’ ügyében közlött oklevelek között a’ következő jegyzék is találtatik, melylyet a franczia első minister Montebello herczeghez intézett. „Paris, aug. 14. 1838. Herczeg ur! Előttem feküsznek aug. 5 és lükén költ hivatalos tudósításai, ’s figyelmesen olvastam mindazon részleteket, mellyek azokban azon szövetséggyülési ülés felől foglaltatnak, mellyben az ön által Francziaország’ nevében előterjesztett, Bonaparte Lajos’ kiutasítását tárgyazó jegyzék tanácskozásba vétetett. Semmit sem akarok szólani az előfordult beszédek’ hevességéről és azon módról, miként keltek ki némelly szónokok Francziaország és szövetsége ellen. Francziaország sokkal jobban ismeri erejét s méltóságát, hogysem meg nevetne olly beszédet, mellyet bizonyos meggyőződésünk szerint maga Schweiz sem fogna jóváhagyni. De ön újra megfoghatóvá teendi a’ főhely előtt, hogy itt annak tudásáról van szó, valljon megmarad e Schweiz a’ mellett, hogy a’vendégjog’ fentartásánál fogva kebeleben cselszövényeket ’s egy szomszéd status’ nyugalmát megzavaró köztudomású szándékokat egyesítsen ,s utalma által bátorítson. Fölteheti e valaki jó lelekkel, hogy Bonaparte Lajos meghonosult semveszi, tiurgaui polgár, midőn egyszersmind követeléseket tesz Francziaország feletti uralkodásra? Van e joga Schweiznak, birtokán olly vállalatokat megengedni, melylyek, ha szinte semmi tetemesebb sikerre nem számolhatnak is, de mégis—mint 1836iki octoberben —politicai botrányt okozhatnak, ’s néhány meggondolatlan vagy rászedett embert elragadhatnak? Lehetetlen, hogy az ép közvélemény Schwveizban, mint másutt, ne méltányolja érdem szerint azon kifogást, melly a’ Thurgau canton által Bonaparte Lajosra ruházott polgárjogban ellenünk vettetett. Eleget tett e Bonaparte Lajos e’ canton’ alkotmánya’ 25 ik czikkelyének? Lemondott e Francziaországról, előbbi hazájáról? Ha ez megtörtént, mikép fejtethetnek meg aztán egész magaviseleté ’s legújabb próbatétel, a’ Laity által készült röpirat, azon bizomány, mellyet ő Laitynek adott, ’s a’ Laitynél talált levél, mellyet Bonaparte Lajos saját kezével irt? Nem annyit tenne e az, mint minden igazság ellen cselekedni, magát a’ körülményekhez képest majd schwweizinak, majd franeziának adni ki; francaidnak, hogy Francziaország’ nyugalma és jólléte ellen vétkezzek; schweizinak, hogy megtartsa azon menedékhelyet, hol dugába dűlt büntetésre méltó próbatétek után uj cselek szövethetnek és uj megtámadások készíttethetnek? Bonaparte Lajos csakugyan eléggé bebizonyította, hogy legkisebb hálaérzetre sem fogékony, ’s hogy hoszabb türelem, a’ franczia kormány’ részéről, őt csak megerősíthetné elvakultságában, ’suj koholmányokra bátoríthatná. Mindezeknél fogva, herczeg úr, Francziaországnak önmaga iránti kötelessége, nem tűrni már tovább, hogy Schweiz engedékenysége által az arenenbergi cselszövényeket még többel te