Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1838-09-17 / 75. szám

cs. k. várban pompás tánczmulatság, mellyre négy ezer sze­mély vala hivatalos, adalék az ujonan diszesített s ékszere­­zett Karyatid-teremben. Hí agy Britannia ,,Widgeon, k. postahajó tegnap indult el Doverből őfel­ségét a’belgák’ királyát ’s a’ királynét Ostendeből Yainsgate-t“ József, az egykori spanyol király, a­ lg. 31én Philadelphia“ postahajón Portsmouthbol Sf-Forkba vite­te­m^,a^‘ai(!storiei törvényszéki ülésben hozott halálos íté­let ama’ tébolyodott John Tant' párthívei es bűntársai le­­holt' a’ csendőr és k­e­mer hadnagy’ meggyilkoltatásábani két fő részesnél életfogytigi, egynél pedig tiz évi száműzés­re valtoztattatott. Mas hat egy évi teltházi munkára ’s egy hónapi magányos elzáratásra ítéltetett. A’ csendőr’ özve­gye a’ kormánytól evpénzt nyer. . A’ M. Chronicle írja: „Fel vagyunk hatalmazva, köz­zé tenni, hogy főtiszt, dr. Hook sem ki nem tetetett kap­ Hnságából, sem nem jelentetett neki, az udvari kápolnábani predikáczióval felhagyni, mint a’ Times regele.“ Izland’ lordhelytartója, Normanby marquis (Mulgrave lord), most ez országnak nyugati részét utazza be ’s a’ népesség’ szabadéinál és catholicus részéről mindenütt olly felírásokkal ü­dvözöltetik, mellyekben a' lord' igazgatásáért szeretet’ és hála’ kifejezései foglaltatnak. Kanadai hírek ’s azon tudósítások, melyeket onnan a kormány egyenesen kapott, igen kedvező tartalmúak. Dur­ham lord, mint már tudatik, Alsó-Canadába visszatért ’s Ken rajta volt, minden a’ tartomány’ nyugalmára s jóllé­tére szükséges rendszabályokat elővenni. Felső t­anadában a’ polgár katonaságot már el lehete bocsátni, ’s minden uj­­jag­ békés tekintetet ölte magára. A’ támadás mindenütt cl°va ra nyomva. Durham lord a’ gyarmatok’lakosai közt Jó­ én kedvesdé teve magát, ’s habár a’ franczia lakosok kö­­zött Alsó-Canadában még némi ingerültség uralkodott is, Durham gróf mégis minden lehetségest megtett, mind a’ két felekezetbeli szenvedélyek’ lecsendesítésére, ’s a’ biroda­­lom iránta napról napra növekedett. A’ törvényszékek a­­zonban még mindig a’ befogott lázadók pereivel foglalko­znak. Jul. 30. a’ halálra ítélt Morcán, egy pensylvaniai catholicus, ki a’ shortiu­si fölkeltek közzé tartozott, Nia­garában kivégeztetett, a­ torontoi hadi törvényszék 1() lá­zadót itelt halálra; Parker-t ’s még más négy vele megszo­kottét újra befogtak. A’ Vermudába száműzött lázadók oda már megérkeztek, ’s adott becsűletszavakra, hogy meg nem szöknek, engedelmet nyertek, az egész szigeten sza­badon járhatni. Paris, sept. 1. Egy, a’ legocsmányabb szerű, tör­vényszéki botrány, b­rossard general’ pere, jelenleg jó­forma figyelmet gerjesztett ’s valóban iszonyú érdeket szű­­lendett, ha Francziaországban hasonló fertelmekhez az egykedvűségig nem szoktak volna, ’s illy erkölcsi botrány L nzffirítsn, ahal mir reg- csömörig nem m­.li.tak­. volna jól. Abd-el-Kader csaknem egyetlen volt, ki ez egész szeny­­nyes történetben méltólag­os nemesen viselé magát. Ő vo­­nakodék élelmi­szereket Tlemecenbe pénzért küldeni, mint­hogy hitvallása tiltá neki, az ellenségnek pénzen haszno­kat eladni. Az álnok Durand azonban le tudta győzni az emir kétségeit, midőn neki, b­rossard’ nevében, a’ mar­­seillesbeni arab foglyok’ kiadását igéré. Az arab fejede­lem erre emberségre és parolára élelmi­szereket küldött a’ d­emeceni kiéhezett őrség’ számára. Abd-el-Kader, ki csak később tudá meg , hogy foglyainak visszaadása fran­­eziaország’ részéről egyedül a’ politikának ’s emberiségnek műve volt, ’s nem megtérítés élelem­ szállításáért, mellyért neki készpénz járulandott, elég nemes vagy okos vala, noha őt b­rossard 41,000 frankban megcsaló, a’ dolog fe­lől hallgatni. A’ mohamed főnök különös módon csak­nem egyedül áll minden részesültek között e’ gyaláza­tos történetben tisztán , mig valamennyi egyéb, keresztény úgy, mint zsidó ügyvivőket, Brossardot, Durandot, Puigot, sőt magát Bugeaud generált is, mint később kisült, a’ gazság’ bélyege terheli. A’ perpignani hadi törvényszék’ aug. 30-ai ülése rend­kívül zajos volt Butreaud general’ durvasága által, ki mind­járt eleinte azzal, hogy a’ védbeszédeket, az elnök’ intései’ daczára, több ízben félbeszakasztó, formaszerinti zenebonát támasztott, teljességgel nem akarván tűrni, hogy Bros­sard ügyvéde az ő (Bugeaud’) magaviseletét a’ perbeli ok­levelek szerint felvilágosítsa. E’ bűnvádak valóban ollyne­­mírek, mellyekből Bugeaud sokkal vétkesebbnek látszik mint Brossard; sőt az ügyvéd egy levelét is olvasá a’ had­­ministernek Bugeaudhoz, mellyben ennek a’leghevesebb szem­rehányások tétetnek azért, hogy a’ szállítási szerződésekbe avatkozott, mellyek sokkal károsabbak voltak a’ statusra nézve, mint a’ többiek mindnyájan, m­ellyek az ő megérke­zése előtt köttettek. Bugeaud’ állása e’ negyedik tanácsko­­zásnapon azáltal lön illy kínossá, hogy egy magát védő vád­lott szerepét kelle fölvennie, ki kényszerítve volt, a’hall­gatók nagylelkűségére hivatkozni, hogy szót nyerjen, mi hoszas vitatkozásra adott alkalmat, valljon törvény szerint e’ módon a szólás megengedhető e neki vagy nem. Bugeaud egyébiránt olly hallatlan, olly gyűlöletes módon vitte a’ maga’ védelmét, hogy őt az egész gyülekezet’ morgása ’s hangos boszankodása félbeszakaszták. Midőn Bugeaud mind a’ gyülekezet­nek mind az elnöknek ellenszegült, ’s teljességgel nem akarta elhallgatni, a’vitatkozás csaknem lázadással végző­dik. Bu­­geaudnak e’ perbeni törvénytelen föllépése természetesen fő indítóokul szolgál Brossard’ fölebbvitelére. Bugeaud ez ülésből a’ közvéle­m­é­n­y el­őt­t ö­rö­kre megse­m­­mi­sülve megy ki. Több izben említé, hogy a’ közötte­s Pui­j ij Mando között fenforgott ügyet, mellynek alkalmával ő 12.000 frankot tett zsebébe, mindenkinek, még magának a’ koronaherczegnek is, minap elbeszélte, ’s e’ legfőbb sze­mélytől feltoldoztatást nyert; megvallá, hogy, ámbár a legfőbb kormányhivatal’ egyikével volt megbíz­va Algírban, az igazgatáshoz és fel­ügyeléshez épen semmit sem ért, mivel ő csak elősereg’ generálja; megvallá, hogy Shcard­ szállítási szerződését, mellyet sze­mére hánynak, aláírta, a­­nélkül hogy elolvasta volna, jól­lehet tudta, hogy a’ felügyelő (intendant) könnyelmű és ta­pasztalatlan; szóval: magát védeni akarván, olly vallomáso­kat ten , mellyek őt szükségképen minden parancsnokságtól örökre elmozdítják. — A’ hadi törvényszék által azon vallo­másokra nézve, mellyeket Bugeaud tett, Brossard iránt be­bizonyított részrehajlás; az ebből kitetsző kedvezés Bugeaud iránt, kinek minden megengedtetik; Bugeaud’ dicsérgetései, mellyeket a’ kormányü­gyvéd kárhoztatási tudósításához kap­csolt; Ben Durand kétszinűsége’s érdemellensége, ki fe­lől Brossard’ védője megmutatja, hogy Algírban még minden generált megvesztegetett Abd-el-Kader’ részére; azon ál­nokság, melly Bugeaudnak Brossard elleni vádjában foglal­tatik — mindezen körülmények, mellyek kiváltképen az említett napon érkezett tudósításokból sülnek ki, igen ko­mor világot vetnek mindazon akadályok tulajdonképekű­ in­dítóokaira, mellyek Algír’ gyarmatosítását gátolják, s mely­­lyeket nem annyira abban, hogy a’ cabinet e’ gyarmatról le akar mondani, mint a’ mostani rendszeresen elterjesztett megvesztegetésben kell keresni. — A’ műveltség’ ’s keresz­ténység’e’ nassionariusinál nem csoda, hogy Afrika’moha­­medanusai közt még olly kevés a­ proselyta. Perpignan, aug. 31. Brossard general az ellene hozott ítélet ellen a’ felebbvitel’ eszközéhez folyamodott. A la­ rochellei lámpatorony előtt, hol a’ szökés ’s más vétkek miatt elitélt katonák raboskodnak , i. é. május’­lékén egy fekete zászló tűzetett föl, mellyen egy halálfej, több keresztbe­ vetett tőr s ezen fölirás: „Fegyverre, nép! Halál I. Filepnek!« valának láthatók. Ugyanakkor a’ fog­lyok felszólításokat szórtak le, mellyeket azonban a' nép igen egykedvűleg fogadott. A’ börtön’ őrsége elősietett s a’ csendzavarókat csekély fáradsággal engedelmességre bir­­ta. Ezek tizenöten voltak, és mindnyájan római ’s görög republicanusok’ (péld. Brutus, Vassius, Sextus, Coriolanus, Catilina, Caliisthenes, Xenophon, ’stb.) neveit vették föl. Különféle levelezések, jelképek, tőrök’­s kések találtattak nálok, és egy fa kard, mellyre Brutus a’ többit eskette; továbbá az esküforma, melly által az összeesküttek mago­kat a’ „száz és egy“ nevet viselő egyesület iránt hűségre kötelezték; végre több igen orthographiátlan költemény stb. A’ pecséten ez valt olvasható: „Halál a’ királynak, 101 !“ A’ vádlottak hadi törvényszék’ elébe állíttattak: kisült, hogy közülök csak öt volt tulajdonképeni vezér , a többi pedig tudatlanság vagy túlzás által elvakított műszer, kik mago­kat „az emberjogok­ társasága’“ tagjaiul adák ki ’s a’ leg­nagyobb hidegvérűséggel „királygyilkosoknak” nevezők. Egy közülök, Coriolanus, fia Davance őrnagynak, ki a’ lochi hídnál a’ legelsők között víva az ausztriai sánczokat, s Bo­napartétól díszkardot és keresztet nyert. Coriolanus és négy bűntársa száműzésre (deportatio) s letételre (degradatio), a’ többiek részint két s három esztendei, részint hat hónapi lánczbüntetésre ítéltettek. A’ Párisból St.-Germainnek vivő vasúton az első év­ben , t. i. 1837 aug. 26kától 1838 aug. 26ig, egészben 1,375,396 személy szállítattott ’s 1,550,144 frank 35 ch. jö­vedelem vétetett be. 6 — 8 mérföldnyi kerületben, úgy tekintethetnek most elhagyottak. A’ lakosok a’ kapott parancsot, gabonáikat a’ megerősített helyekre szállítani, ’s mindennemű szállító eszközeiket láb alól eltenni, pontosan teljesítők. Cabrera szakadatlan támadásokat tett a’ számitványokra; nem ke­vesebb mint 9 ütközetet számlálnak a’ christonóknak Al­a­­nizbéli kitakarodása óta; a’ közlekedések Valencia­ és A­inarezzel végkép megszakadtak , a’ carlosiak folyvást megszállva járták Forcalt és Sallibonát, amaz Moreilától éjszaknyugatnak,emez­­lelkesetnek feküvén. Morelia’ostro­ma azonban a carlosiakat gátolá, hogy az egész nyugati vidékét a Cella, Jalon s Huerva hoszanta pusztíthassák é s több mint 30,000 darab marhát rejtek zugaikba hajthassanak. E’ pusztítása a’ veteményeknek s marháknak már hónapok óta tart, ’s bizonyára az első vala, mit megakadályozni kellett, de Oraa akkor olly kevés katonasággal birt, hogy Velencia királyságból is alig távozhatott. Exportéra, akár a’ kormány’ parancsára, akár saját tervezése után, úgy látszik, még csak előbb a’ morellai ostrom’ kimenetelére várt, hogy szükség’ esetében csapatokat küldözhessen ki. Madrid, aug. 26. Ma reggeli 3 órakor két futár, egyik az éjszaki táborból, a másik Arragoniából érkezett ide. Az első egy iratot hozó Espartero\6­, ki ujlag elbo­­csáttatásáért folyamodik, azon lányi geléssel, hogy ha az neki nyolcz nap alatt, ki nem szolgáltaik, a’ parancsnoksá­got Alai­u kezeibe adandja. Lelkiesmérete már nem enge­di őt, úgymond, egy elhagyatott, kiéhezett, mez­telen és elcsüggedt hadsereget vezérleni. A’ második futár Oran tói hasonlókép igen száraz szavakban hozza e’ general’ elbocsáttatási kérelmét. Valencia, aug. 25. Tegnapelőtt este Cabrera, Forcadell ’s Lle­urostera csoportjai Hazaiba nyomultal , melly sok három órányira van Valenciától. E’ tünemény az egész vidéket rettegésbe hozá. 24kén reggeli 9 órakor a partosok Alboraga felé, a várostól három óranegyednyire, nyomultak elő, ’s a’ környéket 400 gyalog- és lovassal meg­szállak. Cabrera maga Almaceda és Meliana között megál­lót­, ’s aztán a’ moncadai útra tért. Hadi ereje 3000 gy.-.le*­­ ’s 300 lovasból állott. Miután a’ párosok Gaternába nyo­multak ’s a’ folyón átkeltek, két csapatra oszlanak; az egyik Quarte felé ment, hova este 6 órakor megérkezett; a’''má­sik Manices’ irányában indult el. Burjasolban keresztülmen­tében éjjel több házat gyújtott fel, mások között a’ biróét is. —­ Egy angol hadi­hajó jött tegnap este kikötőnkbe, ’s a’ kapitány maga’ és legénysége’ szolgálatát ajánló kormány­zónknak, mi el is fogadtatott. Legyen már, hogy a’ város’ magatartása a’ carlosiakat megdöbbenté, vagy, hogy nem vala más ezéljok , mint a’ tartományt éléséig’, marha', pénz’ ’s főleg lovak’ elhordásával kipusztítani, annyi bizonyos, hogy éjjel Quartet odahagyák 's ujjokat a' folyó’ mentében folytatók; e’ pillanatban még mindig távolodnak a’ várostól: Franczia ország’. Sp­any­o­l­o­r­s­z­ágr. Aug. 27-ről érkezett tudósítások szerint Oran general hivatalos tudósításai, Morelia’ ostromának megszünteté­séről, az előtti este érkeztek volt meg a’ hadi ministeriumba, mire a’ ministerek azonnal összegyűltek ’s következő vég­zéseket hoztak: 1) Don Manuel Latre hadminister haladék nélkül a’ központi hadsereghez menend, a morellai ostrom megszüntetése’ valódi okait kitudandó ’s minden szüksége­seknek látszó rendszabályokat megteendő. 2) Az ő távolléte alatt don Juan Aldania veendi át ideiglen a’ hadminister! működéseket. — Ornn general azt mondja tudósításában, hogy ő 22kén valamennyi ágyújával Alcanizba érkezett. — Egy hasonlat 27én Madridból indult levél szerint (a’ Bon Sens hírlapban), a’ posta’ elindultakor, legnagyobb forron­gás uralkodott a’ fővárosban , a’ puerta del Sol körül tete­mes csoportulások alakultak. Az őrök mindenütt kettőztetve voltak , számos őrcsapat vonult keresztül az utczákon, pia­­tzokon ’s nyilványos sétahelyeken; a’ ministerek elleni el­­keserültség legfőbb fokra hágott; kitöréstől lehete tartani; a’ pórság a’franczia követ’ pálcáját megtámadással fenyeget«. Bayonne, aug. 30. Morei­rára nézve még mindig megfoghatlan előttem, mi­kép tá­madtathatott meg egy min­den fontosság nélküli, csak egy tuczet ágyúval védett hely kétszer haszontalanul olly hadsereg által, melly bizonyára szükség-, boszúvágy- ’s m­agábani birodalomtól vala lel­kesítve. Cabrera­’ védelme egyébiránt e’ főnök’ cselekvő­ségét, talentumát’s befolyását tanúsítja. E’ környék’ lakói olly vakbuzgók, hogy a’ Bastellar- és Benifazarból meg­szökött 270 fogoly’ nagy részét mindenfelé ü­ldözék ’s iszo­nyúan kivégezék; »le minden helységek is, Morelia tól :CK­WCI*. A’ szövetség­ gyűléssel Napoleon Lajos’ ügyében közlött oklevelek között a’ következő jegyzék is találtatik, mely­­lyet a franczia első minister Montebello herczeghez inté­zett. „Paris, aug. 14. 1838. Herczeg ur! Előttem feküsz­­nek aug. 5 és lükén költ hivatalos tudósításai, ’s figyelme­sen olvastam mindazon részleteket, mellyek azokban azon szövetséggyülési ülés felől foglaltatnak, mellyben az ön által Francziaország’ nevében előterjesztett, Bonaparte La­jos’ kiutasítását tárgyazó jegyzék tanácskozásba vétetett. Semmit sem akarok szólani az előfordult beszédek’ heves­ségéről és azon módról, m­iként keltek ki némelly szónokok Francziaország és szövetsége ellen. Francziaország sokkal jobban ismeri erejét s méltóságát, hogysem meg ne­vetne olly beszédet, mellyet bizonyos meggyőződésünk szerint maga Schweiz sem fogna jóváhagyni. De ön újra m­egfog­­hatóvá teendi a’ főhely előtt, hogy itt annak tudásáról van szó, valljon megmarad e Schweiz a’ mellett, hogy a’ven­dégjog’ fentartásánál fogva kebeleben cselszövényeket ’s egy szomszéd status’ nyugalmát megzavaró köztudomású szándékokat egyesítsen ,s utalma által bátorítson. Fölteheti e valaki jó lelekkel, hogy Bonaparte Lajos meghonosult sem­veszi, tiurgaui polgár, midőn egyszersmind követelése­ket tesz Francziaország feletti uralkodásra? Van e joga Schweiznak, birtokán olly vállalatokat megengedni, mely­­lyek, ha szinte semmi tetemesebb sikerre nem számolhat­nak is, de mégis—mint 1836iki octoberben —politicai botrányt okozhatnak, ’s néhány meggondolatlan vagy rá­szedett embert elragadhatnak? Lehetetlen, hogy az ép közvélemény Schwveizban, mint másutt, ne méltányolja érdem szerint azon kifogást, melly a’ Thurgau canton által Bonaparte Lajosra ruházott polgárjogban ellenünk vette­tett. Eleget tett e Bonaparte Lajos e’ canton’ alkotmánya’ 25 ik czikkelyének? Lemondott e Francziaországról, előb­bi hazájáról? Ha ez megtörtént, mikép fejtethetnek meg aztán egész magaviseleté ’s legújabb próbatétel, a’ Laity által készült röpirat, azon bizomány, mellyet ő Laitynek adott, ’s a’ Laitynél talált levél, mellyet Bonaparte Lajos saját kezével irt? Nem annyit tenne e az, mint minden igazság ellen cselekedni, magát a’ körülményekhez képest majd schwweizinak, majd franeziának adni ki; francaidnak, hogy Francziaország’ nyugalma és jólléte ellen vétkezzek; schweizinak, hogy megtartsa azon menedékhelyet, hol dugába dűlt büntetésre méltó próbatétek után uj cselek szö­vethetnek és uj megtámadások készíttethetnek? Bonaparte Lajos csakugyan eléggé bebizonyította, hogy legkisebb há­laérzetre sem fogékony, ’s hogy hoszabb türelem, a’ fran­czia kormány’ részéről, őt csak megerősíthetné elvakultsá­­gában, ’suj koholmányokra bátoríthatná. Mindezeknél fog­va, herczeg úr, Francziaországnak önmaga iránti köteles­sége, nem tűrni már tovább, hogy Schweiz engedékeny­­sége által az arenenbergi cselszövényeket még többel te

Next