Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1838-01-26 / 8. szám

fejtemény’ folytatásának czélja vezette. Most a' helyzet el van határozva; a' következések tömérdekek. A kormány kiragadtatok pályájából, ’s Malé úr’ elbocsáttatása itt semmit sen­ fogna segítni; mert a’ titok, mellyet leleplezett, nem csupán övé. Most más eszközre lesz szükség, hogy a’ kerékvágásából kilökött szekeret meg lehessen indítni. — A' Lengyelország iránti pótlékjavaslat egyike a’ legag­gasztóbb kudarczoknak a’ ministeriumra, sőt a’ kormányra nézve is azon állásban, mellybe az magát Anglia’s a’ szárazföldi hatal­masságok között helyezte. Malé úrnak a’ pótlékjavaslat elmellőzésére fordított törekvései növelik azon eredmény fontosságát, melly az idegen diplomatiában nagy megindu­lást okozott, így tehát a‘ négyes-szövetség a ministerek­nek a’ spanyol kérdés iránti nyilatkozása által megsemmisit­­tetett, ’s a’ monarchai szövetséget tárgyazó viszonyok nem kevésbbé határozattan gyengíttettek meg a’ Lengyelor­szág iránti pótlékjavaslat 's a’ válaszfelirásnak Spanyolor­szágot illető czikkelye által. Spanyolország". Januar. 5kén költ faragossai levelek (a’ Moniteur­­ben) ezeket jelentik: „Calatayud’ kormányzójának hivata­los tudósításából kitetszik, hogy Basilio Gardia 2500 gyalog emberrel 's 1200 lóval e’ városba bement. A’ da­­rocai út mellett fekvő dombokra előőrök állíttattak. A' car­­losiak, miután a’ várostól 15,000 kemény piasztert kiván­­tak, mellyeket összeszerezni nem lehető, Hozáson és Terre­­ron keresztül tovább mentek Ateen, Éke­n pedig Rubierca felé, Calatayud erőségtől folyvást egész tisztelettel távol ma­radván, ’s több faluk’ elöljáróit magokkal vivén. — Cabre­ra, mint mondják, Daroca’ vidékén, Castan­­er­o pedig Alfamenben van. Hiszik, hogy e' külön párthadak egye­sülni fognak ’s hogy a’ praetendens, 20 zászlóaljal, a’ bur­­gosi után magát hozzájok kapcsolandja. — Megmagyaráz­­h­atlan Orna general’ viselete, ki Cabrerával minden ütkö­zetet kikerülni (igyekezvén, visszatért Valenciába.“ (D­e­­cemb­­erről szóló madridi levelekben az mondatott, hogy Oraa elbocsát­tatását kivánta.) Bayonneból január­ 8-kán kelt levelek szerint, nem­hogy a’ Merino ’s Bo­ve­­la marquis­’ vezérlése alatt meg­indult hadszállítvány a’ Menavölgybe — mint minap jelentve volt — visszaűzetett volna; sőt inkább a’ Balmasedát éle­lemmel ellátni akaró christinai hadak verettek meg, ’s egész’ Villanuevaig kergettettek vissza a’ hatodik cassiliai ’s ötödik biscayai zászlóaljól don Pablo Saus­­ parancsnoksága alatt, melly alkalommal 40 társzekér esett a’ carlosiak’ hatalmá­ba. — A’ bilbaói őrseregnek egy része (mint mondják 2500 ember), melly i. h. 3-kán kirohanást tön, és tiz car­­losi gyalogszázad közt ütközetre került a’ dolog, mellyben az utolsók győztek. — Navarrában (San Francisco Gar­cia­­ nem több mint 9 zászlóaljal, egy eleségszállítványt, melly Pamplona’ számára volt rendelve, Tafallába, honnan elküldetett, visszatérni kényszerűé. E’ szállítvány’ őrkisé­­rete 3500 emberből állott, ’s egy hasonerejű hadi test indult ki Pamplonából, hogy a’ szállítványnak a’ várba mehetését annál könnyebbé tegye. E’ két egyesült hadi testet Garcia megveré.—Estellából 3kán kelt levelek szerint Basilio Garcia hadmenetét az Ebron túl akadály nélkül folytatta. San Sebastianból f. h. -ről írják, hogy Inconstant angol fregat és Prince Regent szállítóhajó oda érkeztek, a’ brit segédsereg’ maradványát fölveendők ’s Angliába visz­­szaviendők; nem is akar több Spanyolországban maradni, mint azon 200 láncsás, kik jelenleg Renteria falut tartják elfoglalva. Passagesben 900 angol tengeri katona veszte­gel, 2 mérnök - és egy pattantyússzázaddal, a’ nélkül mindaz­­által, hogy az ottani vonalakon majd minden nap előforduló ütközetekben részt vennének. San Sebastiánból januar. Szól igy írnak: „Espartero fővezér’ közeledtére, ki 8—10 zászlóaljal ’s néhány lovas századdal nyomult elő, a’ carlosiak­­Merino, Boveda marquis stb. alatt) visszamentek a’ Menavölgybe ’s későb­ben egész’ Orduniáig hátráltak. Reményeik, hogy a’ chris­­tinók e’ vidéken minél előbb megtámadást kezdenek. Don Carlos, ki néhány nap óta Llodióban tartózkodik, tegnapelőtt Durangóba váratott; de nem tudni, megérkezett e csakugyan oda.“ ,,E’ terv—úgymond a’ Sun. —nagy elégedetlenséget oko­zott a’bankigazgatók és a’ status’ egyéb hitelezői közt. Álta­la nem csak a’ kormány mentetik fel azon szükségtől, hogy az adósságot nyomban kifizesse, hanem az adók jöven­dőre nézve kétszer annyit hozókká tétetnek mind eddig vol­tak, mert kész­pénzben lesznek fizetendők, holott most fél részben az értéktelen papiros is elfogadtatott. Ez kétségkí­vül hi­­szeges a’ státushitelezők iránt; de úgy látszik, a’ körülmények parancsolják a’ terv’ elfogadását, minthogy különben épen lehetetlen volna a’ kormányt folytatni.“ — Dec. 28 dikán Rio de Sabrosa báró azon indítványt tévé: szólíttassék fel a’ kormány, hogy a’ cortesnek minden ed­dig a’ status’ hitelezőinek tett fizetésekről teljes számadást adjon be. Ezen indítvány elfogadtatott. — A’ ministerium­­nak közelgő változása, melly a’ túlzó democratákat hozandja kormányra, mindinkább hihető. — Egy a’ tarto­mányok állapotját tárgyazott vitatkozás’ alkalmával Fran­­zini ur igen szomorú­ lajstromát adta elő a múlt 1837 folytában elkövetett rablásoknak és gyilkolásoknak. Csak néhány tartományában ezen kis országnak a’ múlt évben 1412 gyilkosság és 3219 rablás követtel,ett el! — Lissabonból január. okén költ tudósítások szerint, a’ pártos guerillák közül, mellyek az országot olly sokáig nyugtalanítók, néhányon semmivé tétettek. Montego ve­zér’ csapatja d­ecemb. Ifikán az üldözésére ment néhány spanyol (?) osztálytól megtámadtatván, egy heves csatában majd egészen felkonczoltatott; 40 elesett ’s a’ győztesek gazdag zsákmányra tettek szert, mellyen kivid 48 lovat, puskákat, karabinokat stb. nyertek. Mint mondják, a' guerilla’ vezére az elestek között van. — A’ cortesgyülési munkálatok igen csekélyek. — A’ statuspénztár’ szüksége orvosolhatlan, ’s a’ ministerek nem képesek illendő költ­ségvetést előterjeszteni. Azonban a’ republicanus clubok teljes munkásságban vannak. (Times.­ Portugália. Lissabonból az angol hírlapokban dec. 3 idikeig ter­jedő h­irek közöltétnek. A köz figyelmet akkor ott kire­­kesztőleg Oliveira urg uj pénzügyi javaslata foglaló el, melly, bármilly gáncsolólag ítél is felőle a’ köz vélemény, jobbnak nem létében, úgy hiszik, a’ cortes által végtére is jóvá fog hagyatni. A’ javaslat abból áll, hogy a’ régi kintlévő papirospénz, mellynek januarius’ l jével be kelle váltatni, tőkepénzzé tétessék, ’s a’ tulajdonosinak adott azon engedelem, hogy adóik’ felét ezen pénzzel fizethessék, egy esztendeig fü­ggesztessék fel; későbben azonban ismét le­hessen vele adókat, de csak egy negyedrészig, fizetni. Az uj papirospénz­t certificatumoknak nevezik­, mellyet e régi h­elyett kiadni akarnak, 5—6tal fog száztól ka­matozni; e’­mellett egy törlő-pénztár is (Tilgungsfond), melly évenkint 2 pcentet fizessen ki, lenne felállítandó. Hréme­t­ország. A’ porosz status újság jan. 4- kén következőt közöl: „Az egyházi stb. ügyek’ ministere, Altenstein báró, a’ pápai allocutio’ következésében ezen irományt bocsátó a’ Rajna tartomány’ főelnökéhez, Bodelschiving - Velmede úrhoz: „Mig Kegyed a kölni érseki megye kö­zös hatáskörünket érdeklő egyházi viszonyainak további kifejtésére az érsek’ hivatali munkásságának megakasztása felől a’ k. kormány által Rómába küldött nyilatkozások s az ugyanoda a’ kölni főkáptalan által a’ nevezett megye’ egyházi igazgatása’ átvétele felől megküldött tudósítás kö­vetkeztében a’ szent­szék’ bölcseségébe helyezett tökéletes bizodalommal velem együtt várakozott. Kegyednek is a legnagyobb csodálkozással kellett eltelnie , látván , hogy ő szentsége a' papa, a’ nélkül hogy ama’ nyilatkozásokat ’s a’ főkáptalan’ tudósítását bevárná, már a’ múlt hónap’ lödike­n a’ cardinalok’ egy titkos consistoriumában beszé­det tartott a’kölni dolgok felett, melly közvetlenül azután a’ nyilványos hírlapokban meg is jelent. Mikép vala lehetséges, azt kérdjük, a’ privát tudósítások’ és hirlapok’ zavaros for­rásából egy sok, neki szint és charactert adó körülmények­től kísért eset­" tettlegi lefolyását meríteni, a nélkül hogy a" megigazítást vagy megerősítést bevárnák azon helyről, melly egyedül vala képes e’dolgot az igaz és teljes világban előter­jeszteni? Mikép nyerhetett e’ tettlegi felfogás annyi hatalmat az érzésen, hogy ez olly nyelven fakadjon ki, melly épen nem a’ fájdalom’ panaszaként, hanem inkább a’ szemrehányás’ sza­vaiként hangzik egy olly kormány ellen, melly iránt a’ római udvar már a’ múlt században, de kivált 1814 óta, különös bizodalommal viselteték, ’s ezt a’ legújabb időkig többféle előfordult esetekben is bebizonyította? Örömest kerestük volna az ingerlettség’ okát azon első meglepetésben, mely­­lyet a’ kölni érsek’ hivatali munkásságának elakasztásáról érkezett egyszerű hir önmagában okozott, ha a’ római ud­varral volt közlekedésünkből nem lett volna világos előttünk, hogy ezen udvar, tökéletesen tudván vitatkozásaink ere­detét , természetét ’s kifejtését a kölni érsekkel, a’ most bekövetkezett fordulást mint igen közellévőt szükségképen várhatta, föltévén, hogy az érsek bitorlásainál (primapuncten) tovább is megmarad, ’s a’ királyi kormány hajlandó nem lesz a’ monarchiában a’ statusnak a’ catholica egyház iránti viszonyai ’s az ezekkel kapcsolatban lévő nagy fontosságú érdekek fölött rég megállapított rendet azoknak feláldozni. A’ kölni’ érsekkel múlt martius hónap óta a’ k. kormány részéről történt értekezések’ illy szomorú kimenetelének le­hetősége itt már rég tekintetbe vala véve, s arra a római udvar már május hónapban, ugyszinte másod ízben júniusban, még csak bizodalmasan ugyan , de mégis igen határozottan, ’s mint az irományok mutatják, nem csak pusz­ta szóval, az ottani k.­követ által figyelmessé téve. Minő fordulatot, vettek az említett értekezések augustus és Sep­tember hónapokban, azt az érdeklett udvar olly úton tudta meg, melly iránt önmagának a’ legtökéletesb bizodalommal kelle viseltetnie. Azon lépésekről, mellyek által az érsek az akkor köztem és közte folyt levelezés’ tárgyát és tartal­mát egy igen aggasztó módon nyilványosokká tenni nem tartózkodott, a hirlapok, különösen pedig azok, mellyek az Alpokon innen is túl is figyelemmel olvastatnak, a’részvevő közönséget igenis nagy készséggel értesítek. Az igazságnak minden egyéb eltorzítása mellett e­ hirlapok ahhoz legalább annyiban hívek maradtak, hogy olvasóiknál legkisebb kétsé­get sem hagytak a’felől, miszerint az érsek el van határozva, a’ rendszabás" kivitele előtt épen nem hátrálni, hanem inkább arra a’ k. kormányt szorítani. Azon nap", t. i. nov. 15-ég, mellyen ez iránt az illető utasítás Kegyedhez elküldetett, az akkori k. követ Rómában szinte utasítást kapott, hogy az ottani udvart király ő fölségének határozatáról azonnal bizo­­dalmasan tudósítsa. Korábban ezt tenni lehetetlen volt, mivel a legfelsőbb határozatnak végképi megállapítása csak kevéssel azelőtt történt meg, miután t. i. azon nyi­latkozás bevezetéséből, mellyel az érsek az én October’ aodikai ismeretes levelemre ugyanazon hó 31 diktál vá­laszolt, minden reménységgel fel kelle hagyni az iránt, hogy ő hivatali hatáskörének az ország’ törvényei által hozott, s ő kívüle a’ monarchiának semmi más püspökétől át nem hágott határit meg fogja ismerni. De szintolly kevéssé le­hetett a rendszabás kivitelét tovább halasztani, hogy igy minden esetre a k. határozatról való tudósítás még a kivi­tel előtt Rómába juthasson, mivel azon esetek után, mely- Iyek bizodalmas levelezésemnek lent érdeklett nyilván­ossá­­tételére következtek, a köz­rend’ és csend’érdekében egy pillanatnyi időt sem lehetett elveszteni. Mindazáltal mihelyt a’ királyi ügyvivő a’ hozzá november’ Lufikén intézett 's ugyanazon hó’­­adikán Rómába érkezett hivatalos irományt megkapta, semmit sem késett, a’ meghagyott bizodalmas közlést a római udvarnak megtenni. Ila néhány nappal azután, már december’ dikikén, privátlevelek és hirlapok a’ rendszabásnak, mellynek elhatározva tételét, a’ k. ügy­vivő csak épen most adá hírül, valóságos kivitelét is elk­i­­resztelék Rómában, akkor a nevezett ügyviselő természe­tesen még nem lehetett, azon állapotban, hogy a’ dolog’ valóságos lefolytat olly elcsavarások ellen, miilyen pél­dául az, mintha az érsek nagy fegyverkészülettel űzetett volna el székhelyéről, a kellő fénybe helyezhette volna. A’ neki e’ végre nyomban a’ legfelsőbb határozat’ kivitelé­­rőli tudósítás után Berlinből megküldött utasításoknak a’ Rajnától közvetlenül az Alpokon kert szinű­yitó privát­ leve­lek által szükségképen meg kellett előztetniek. De mégis a’ közelebbi hivatalos felvilágosítások’ biztos várásában ’s azoknak, erre támasztott minél előbbi közlésének fentartása mellett, a’ k. ügyvivő abbeli sürgető kivánságát fejezd ki a’ római udvarnál, hogy ez addig, mig e’ hivatalos köz­leményeket ’s a’ kölni főkáptalan’ tudósítását az érsek ellen kivitt rendszabásról megkapandja, tehát minden esetre csak rövid ideig. Ítéletét e’ tárgyról függeszsze fel, vagy leg­alább annak bárminemű nyilván­osításától tartózkodjék. — Nem kevesbbé igazságos csodálkozásunk, ha magáról a’ mi bánásmódunkról az allocutioban kimondott ítéletet vizs­gáljuk. Ugyanis ez által az érsek ellen kivitt rendszabás­nak egyetlen okáu­­ és a j­ap­j­án­­ az érseknek a’ vegyes házasságok iránti bánásmódtól vonakodása hozatik fel. Ugyae a’ római udvar sok más az érsek ellen tett pa­naszokból, névszerint az ismeretes 18 tétel’ (theses) fel­állítása’ és a’ bonni professorok elleni bánásmód’ alkalmá­val, igen jól tudja, hogy egy a’ monarchia’ alaptörvényivel megférhetetlen egyházi hatalomnak általán­os és semmi jómódú előterjesztésnek nem engedő bitorlás, melly a’ ve­gyes házasságokra csak különösen alkalmaztatva, még sú­lyosabban, egyszersmind az adott szónak megszegése által is lett nyilván­­ossá, volt azon ok, melly miatt végre az érsek’ hivatalbeli hatásának határt kellé vetni.“ „Mi pedig az allocutioban a’ vegyes házasságok iránti gyakorlatnak a’ nyugoti porosz tartományokban eredetéről mondatik, az csodálkozásunkat a’ legnagyobb nehezteléssé változtatja. Milly hirtelenség, mennyi vakmerőség fekszik azon vádban, hogy e’ gyakorlat (praxis) egy mesterséges koholmánynak, vagy, mint más helyen mondatik, a’ világi hatalom" kényszerítő szorongatásának köszöni támadását! Tehát illy kevéssé ismerik túl az Alpokon egy olly király’ kormányát, melly 40 év' lefölyta alatt csak a’ tiszta igaz­ságnak, gyöngéd mérsékletnek ’s lélekismeretes igazság­szeretetnek kifejezése volt ? Mig egy olly főpapnak fölté­teletlen dicséret osztatik ’s fejére minden erények’ koszo­rúja tétetik, ki, bármilly kevéssé akarjuk is különben pri­vát characterét csorbítani, azon körben, mellyben hatott, hozzá -férhetetlensége, nyájastalansága, indulatossága és gyanakodása miatti keserű panaszokat fakasztott, ’s ki nem átallotta a’ világos ígéretén alapult királyi birodalmát ki­játszani ’s magát az országos törvényeken és renden, mit sem tekintve, túltenni; azalatt nem gondolták meg, hogy azon nemes püspökök, kik egyházuk’ érdekét nem vélték megsérteni, ha a’ statussal*­ egyetértést bölcsen és jámbo­rul fentartani igyekezének, ám a’ vád által közvetve egy­szersmind ollyanokat bélyegeztetnek, mint kik a’ világi ha­talom cselszövényeitől magokat behálóztani engedek, vagy azon hatalom’ követelésinek egyházuk’ jogait gyáván fel­­áldozák. Nem ugyanazon egy vegyes lakosság’ viszonyai’ természetéből eredő szükség, melly miatt a’ nyugoti tar­tományok’ püspökei kivonataikat a szent szék’ elejébe ter­­jeszték, volt e az, melly által, midőn az 1836. martius­ 25 dikei breve írásaikra válaszul megérkezett, arra ösztö­­nöztettek, hogy e’ brevenek gyakorlati alkalmazása iránt, kellő tekintettel a’ hazai törvényekre, a’ status kormány-

Next