Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1838-11-22 / 94. szám
Narvaez’ seregéből valóban több zászlóal közeledik kiölről a’ város felé. A’ regens királyné, kinek ez tudtára adaték ’s ki a’ ministerek által Narvaeznek adott parancsról semmit sem tudott, Aldania general által azonnal megkérdezteté a’ főkapitányt, l'tukrugu generált, mit jelentsen e’ seregnyomulás. De ez szintolly keveset tudott ama’ parancsról ’s azért egy tisztet kiílde el, hogy a’ dolgok’ állásáról meggyőződjek. Minthogy ez azon hírrel jött vissza, hogy Madrid’ kapui előtt csapatok állnak, a’ főkapitány támadástól tartott, ’s elhatározd, közfelkelésre doboltatni, hogy a’ polgárkatonaság fegyverre keljen. Szerencsére még idején előztetetett meg e’ határozat’ végrehajtása, ’s ezáltal a’ rész következés, mellyet e’ félreértésnek az éj’ homályában szükségképen szülnie kellett volna. Mert mind a’ két rész , különösen, ha a’ csapatok kötelességüknek tartották volna a’városba nyomulni, kölcsönösen ellenségnek fogja tartani egymást. Mivel a’ felkelési dobszó abbamaradt, Madrid’ lakóinak többsége csak tegnap reggel tudta meg, mik történtek az éjjel. Lassankint minden jóformán kivilágosodott ’s tegnap este a’ polgárkatonaságbeli 8 zászlóal’ ’s 2 lovasosztály’ főnökei Narvaez generál’ lakába mentek, őt bizonyossá tenni, hogy gondolkozásmódja’ őszinteségéről meg vannak győződve, ’s eddigi magaviselete felett legteljesebb tetszésüket nyilványiták. A’general mind őket mind az alkotmányos alcaldokat, kik hasonló szándékból jelentek meg nála, a’ kölcsönös egyetértés’ minden jeleivel bocsátá el. Három zászlóalnak a’ tartalék hadseregből már most Lake generállal Valladolidba kell menni, hogy a’ várost megtámadtatástól óvja. Tudva van ugyanis, hogy Merino 26kán 1500—2000 gyaloggal ’s 200 lovassal Lodosa és Calahorra között az Ebrón átkelt ’s az őt üldöző csapatoktól már nem érezhetett utót. Van Halen general 25kén 10 zászlóallal ’s 000 lóval Albalateban volt, ’s Agerbe brigádos 4 zászlóallal ’s 200 lóval Muniesában, Llangostera 3 zászlóallal Castelferasban. A’ valenciai posta tegnapról kimaradt.—Azon gyorskocsin, melly minap az Ocana’ túlpartján a’ lázadók (factiosos) által lefoglaltatok Frias herczegnek egyik veje, Anglona herczeg is találkozott. A’ rablók 10,000 piaster váltságdijt kívánnak érte. Madrid, nov. 2. A’ legközelebbi vasárnapon volt revolutioi mozgalomnak, melly a’ ministerium’ előrevigyázati intézkedései által sikeretleníttetett, azon következése volt, hogy (iniroga és Narvaez generálok elbocsáttatásukért folyamodtak ; az első azáltal lelé magát sértettnek, hogy jogaiba avatkozott az utóbbi, midőn Madrid’ kapuit, melylyek az ő parancsnoksága alatt állnak, elfoglald. Az egyetértést e’ két general között helyreállítni, egy harmadikra kelle a’ hibát hárítni, ’s Hubert hadminister jön az áldozat. E’ tárcza tegnapelőtt óta ideiglen Frias herczeg ministerelnök’ kezeiben van. Quiroga’ general elbocsáttatása nem fogadtatott el. Ő erre proclamatiot bocsátott a’ nemzeti őrséghez, mellybert lemondásának el nem fogadását a’ királyné’ részéről jelenti. Narvaez general négy hónapi távozást kért egy Andalusiába teendő utazásra, hogy ott a’ tartalék hadseregnek uj osztályait képezze. A’ ministerium, úgy látszik, ajánlatát helybenhagyja, elutazandik, ’s itt csak egy osztályt hagyand Amurillas marquis’ vezérlete alatt. A’ ministerium folyvást igen veszélyes helyzetben van. A’ visszatarlási rendelet, a’ don Carlosnál hivatalban állók’gyermekei és feleségei iránt, neki (a’ministeriumnak) a’ közvéleményben igen ártott. Kétlik, hogy a’ kevés nap alatt egybeülendő, cortes által gyámolíttatni fog. Madrid, nov. 3. Valencia oct. 26án Lopez general által ostromállapotba tétetett. 27én választattak a’ nemzeti katonaság' uj tisztjei. 28án uj elfogások történtek ’s a’ gyanúsokra erőszakos kölcsön vettetett. 29kén a’ nemzetőrség* több személyeket fogott be a szomszéd falukban, ’s ezen egész idő alatt (mint a’ lapok bizonyítják) ,,a’ béke és a’rend egy pillanatig sem zavartatott meg.“ A’ túlzók örvendnek ezen lépéseken, míg a' kormánynak hallgatni kell, mert hisz maga hagyá jóvá a' visszatorlási junta’ felállítását Saragossában. Más a’ Pardinas osztályabeli 104 fogoly tisztek’ helyzete Ilorcajoban. Martalékai ők azon kínzó rettegésnek, hogy éltöket, mellyet hirnevök’ szaporítása nélkül a’ csatatéren megmentettek, most már, a’ saragossai lázadás’ következtében , a’ tömléezben vesztendik el, írtak ők e’ végett od. 16án San Miguel generálnak egy levelet, mellyben felszólítják, hogy a carlosiak ellen ne kövessen el erőszakot, különben ők esnek okvetlenül a’ visszatorlás’ martalékaid. Hozzá teszik még ehhez, hogy a‘ győztes velők mindeddig kímélettel bánt. A’ levél ’s a’ tisztek nevei itt nyomtatásban megjelentek , ’s előre látható, hogy, ha a’ kormány a’néptől erővel használt visszatorlást hova hamarább nem szüntetheti meg, vég nélküli vérontás támadand, minthogy Cabrera csak ürügyre vár, hogy újabb mészárlásokat tehessen. A’túlzók csak vért és vért kiáltoznak. De ezen vérnek a’ csatatérem ontása helyett, ők csak védetlen foglyok’ hóhéri, nem az elesett polgárok halálát koszulók, hanem politicai czélokat vadászók. Valenciában, Murciában, Alicanteban uj visszatorlásokra adtak okot, ’s ha a’ carlosiak ezeket végrehajtják, akkor az elesendő áldozatok csak egy csoport bujtogatót, mellyet saját pártjokhoz számíttattak, mint sorsuk’szerzőit fognak okozhatni. Saragossa, oct. 31. Mit pártatlan személyek régóta előre láttak, teljesült, mi most már egy respublicai revolutio’ véres pályájára léptünk; a’ Valenciában fogva ült tizenhárom carlosi tiszten hidegvérüleg elkövetett gyilkossága, ’s Mendez Vájó generálnak, e’ város’ másod parancsnokának, nem kevesbbé borzasztó meggyilkoltatása, fogalmat s veszély adandnak önnek arról, mit képesek tenni a’ spanyolok, ha a rend, és elöljáróik iránti engedelmesség’ ösvényét elhagyják. Ez nagyon is igaz. A gyász és könyek’ napjai elkezdődtek e Szerencsétlen ország lakosira nézve, ’s nemsokára hollandjuk az özvegyek’ fohászait s az árvák fajait egész Spanyolországon keresztülzengeni. — Már iparkodnak a’ hatóságok városunkban, igen magok a hatóságok is iparkodnak a' legiszonyúbb kegyetlenségekre előkészíteni a’ közönséget. „Jobb,“ úgy mond ma reggel San Missuel general egy bírónak, ,,jobb , húsz carlosi foglyot meggyilkolni, mint a népet kétségbe ejteni; hadd törjek fel a’ börtönök’ kapuit, s talán száz carlosi fog megfojtatni.“ — Ez a generálok és polgári elöljárók kétszínű okoskodása, kik az ártatlan, szabadelmű és alkotmányos királyné’ nevében parancsolnak! Majd mondja talán önnek valaki, hogy a’ nép dühösen kiabál, s hogy el van szánva, megboszulni a’ 36. altiszt (sergent) meggyilkoltatását, kik a’ maellai ütközetben fogattak el, s kiket Cabrera agyonlövetett. Tökéletesen bizonyossá tehetem önt, hogy a’ leghitelesebb oklevelek szerint, mellyek szemeim előtt vannak, egy szó sem igaz ezen altisztek állított gyilkosságában. Következő a’ dolog igazi fogalma: Azon, né-a melly falusiak által adott tudósításra, hogy Cabrera 36 altisztet lövetett agyon, San Miguel a legilletlenebb levelet irta neki, mellyre a’ carlosi vezér a legilledelmesebb kifejezésekkel felelt. Miután a’ leghatározotabban állította, hogy ezen altisztek közül egyetlenegy sem végeztetett ki, ezt adá hozzá : „Akarja ön , hogy még nagyobb bizonyságát adjam méltányságonmak ’s annak, hogy azok életét, kik kezeimre kerülnek, kímélni kívánom . E pillanatban több mint négy ezer fogoly van hatalmamban, kiknek ugyanazon élelemrészeket adatom, mellyeket saját katonáimnak, s mindazt , mire szükségük van. — Ha a maellai ütközet kezdetén senkinek sem kegyelmeztem, ez csak Pardinas korábbi parancsa’ következtében történt, hogy t. i. a’ mi katonáinknak ne kegyelmezzenek. Ön a’ carlosi vezéreket barbároknak és zsarnokoknak nevezi, holott azok soha semmi alkalommal nem bántak roszul a’ foglyokkal, és meg sem engedték, hogy velök valaki roszul bánjék. Elmondhatják e ezt a’ királyné’ szolgálatában levő pártos generálok? Emlékezzék csak ön a’ carlosi foglyok’ iszonyú konczoltatásira, mellyek Barcellonában ’s más városokban történtek! Keveset gondolok azon incselkedésekkel, mellyekkel engem azok, kik magokat liberálisoknak nevezik, olly bőkezűleg halmoznak el; a’ nemzet’józan része, melly mindenre, mi mindkét részről történik, pártatlansággal ügyel, nekem igazságot fog szolgáltatni. Minden cselekedetem szilárd és lelkismeretes meggyőződésből ered. Nem engedem magamat sem szenvedély, sem boszúszomj által vezéreltetni; de bizonyossá tehetem önt felőle (’s legyen meggyőződve, hogy megtartom mindazt, mit ígérek), hogy katonáimat nem hagyandom büntetlenül gyilkoltatok“— Mi úgy vagyunk itt Saragossában, mint valamelly tüzokádó hegyen. A’ kitörés néhány nap múlva alkalmasint meg fog történni. Kilenez órakor este. Az utczák telvék napszámosokkal ’s a’ legalsóbb néposztálybeli emberekkel. A’ várbeli katonaság közt nagy ingerültség uralkodik. Az egész városban e’ kiáltás hallik: „Halál a’ carlosi foglyokra!“— Tiz órakor. Épen most hivattak össze San Miguel által a’ polgári ’s katonai hatóságok, hogy azon carlosi foglyok’ számáról tanácskozzanak, kiket meg akarnak zsinegeltetni.“ A’ Ciudadrealban megjelenő Boletin szerint oct. 26ról Nogueras general a’ Narvaez general által megkezdett rémülési rendszert folytatja Manchaban. Egyik száguldozása’ alkalmával la carlosi jutott kezére , kiket azonnal agyonlövetett. Az Eco del Comercio így ír: „Narvaez general letette vezérségét, ’s lemondása elfogadtatott. Mondják, hogy Narvaez general azon aggodalmak’ következtében szánta el erre magát , mellyeket neki a’ ministerium múlt kedden este szerzett. A’ lemondás kétségkívül azért fogadtatott el, mivel a’general azon terhes jogtalanságot vonta magára, hogy Manchát buzgalommal békítse ki a’ pártosok iránt, melly szembetűnő ellentétet képez a' ministerium’ szelídségével. A’ ministerium óhajtotta e’ lemondást; kívánsága meghallgattatott. “ Könnyen megfoghatni az okokat, mik bennünket hallgatásra birtak egy tett dolog felett, melly Madrid’ egész népességét foglalatoskodtatja. Narvaez general’ elbocsáttatását értjük; ezen elbocsátás most már bevégzett lett dolog. (Correo Nációnál.) Bayonne, nov. 5. November’ harmadika’ éjjelén a monagorristák, kiknek a’ franczia kormány a’ határszél falukbani tartózkodást megengedé, Bayonnen keresztül mentek ’s a’ jean-pied-deporti után indultak el, mint mondják, Valcarlosba menendők. Tetemes mennyiségű lőpor, ’s más védszerek, ökröktől huzattatván, huszonhat födött társzekereken, szállíttattak. Más, puskákkal terhelt kocsik, tegnap reggeli 8 órakor mentek városunkon keresztül. Minthogy a’ „Paz y fueros“ jelszó nem nyert sok párthiveket, a’ munagorristák a’ christinókhoz csatlakoztak, a’ bitorlás’ seregeivel, melly a’ kiváltságokat eltörölte, közösen tartanának szállást. E’ szerint a’ munagorristák nem egyebek christinai guerilláknál. Beira herczegnő’ egyik kísérője ezt írja utazásuk’ veszélyeiről és kalandjáról a’ Hazel te du Midi hírlaphoz: „Sötét éjszakán egy széles és mély folyamot kellett átgázolnunk, úgy hogy állunkig ért a’ viz, és pedig 30 lépésre egy rendőrhelytől. A’ herczegnő majd befult, mivel azon ember, ki hátán vívó,egy lyukba esett. Miután az éj’egy részében hegyeket és mélységeket másztunk meg, a’ herczegnét, ki nem bírt továbbmenni, egy szikla’ űrébe kelle rejtenünk, ’s én kénytelen valok, az ő megnyugtatására, szüntelen mellette járkálni, pisztolyt tartva kezemben. Minő éjszaka ! “ Schweiz. A’ fenemlített hivatalos tudósításban, mellyet az ágostai Allgemeine Zeitung kivonatban közöl, Metternich herczeg előleg néhány kétséget fejez ki, im valljon jól cseelekedett e a’ szövetséggyülés, midőn sept.éken az 1836 kis- dug.likei végzést, az idegen politicai szökevényeket illet főleg, eltörlüttnek nyilatkoztató, ’s a’ központi hatásain azon rendkívüli teljes hatalomtól megfoszt’, mellyet neu ki ama’ végzés adott; minthogy folyvást eleg tetemes szánzon alárendelt szökevényeknek, kik ama’ végzés’ első , czikkelye alá esnek, a’ hatóságok’ figyelmét kikerülni és Schweizban folyvást megmaradni tudott, mások ugyanet ezen osztályból Selnyeizba visszatértek. Ezek után folytatja: „Mindenfelől tudósíttatunk, hogy első hírére a’ Lucerni- ben mutatkozott hajlandóságnak, amaz 1836 ki végzést megszüntnek nyilatkoztatni, a’ legfontosabb politicai szökevények, kik nyugati Európában szétszórvák ’s névszerint azok, kik az ifjú Olaszország’ színét teszik, azonnal készületeket kezdettek tenni a’ Schweizba utazásra. Ott akarnak újra, minden látszat szerint, jól ismert főnökeikkel, kik szinte Schweizba visszatértek, egyesülni; ez országot akaráják ismét összeesküvéseik’ középpontjául *’s veszedelmes járásaik’ kimeneteli pontjául választani. Áthatva a’ tisztelettől szomszédunk’ jogai és politikai ’s igazgatási függetlensége iránt, valóban soha sem akarunk befolyást gyakorolni a’ rendszabályok’ természetére ’s alakjára, miket Schweiz, szövetségének alkotmányszerű törvényei után, szükségeseknek tartand arra, hogy népjogi köteleztetéseinek hasonló lépcsőn a’ többi statusokkal, mellyek az európai nagy összeköttetést képezik, megfelelhessen. De a’ mit csonkítatlanul ’s egyenesen kívánunk, az e’ köteleztetéseknek megtartatása ellenünkben. Ha tehát Schweiz a’ szövetséggyülés által ’s ennek nem létében a’ főhelytől képi viseltetve, egy önmaga által szabad akarattal hozott neta’ következtében megfosztatnék azon módoktól, hogy irántunk népjogi köteleztetéseit teljesíthesse, ha ebből országunkra nézve jogainknak megsértése eredne, midőn azt kívánjuk, hogy szomszédunk’ földe ne legyen ránk nézve folyvást a’ békétlenségek’ ’s bajok’ széke, ’s ha végre illy szomoritó helyzetben kénytelenülve látnok magunkat, bar, melly eszközzel is védeni olly ügyet, melly nekünk Schweiz’ , minden szomszédival ’s általában valamennyi statussal, mellyek a’népjogi elveket tiszteletben tartják, közös; akkor bizonyára a’ feleletleher nem Ausztriára fog esni azon viszonyok’ háborgásáért, mellyeket mindenkor nyílt és jó ■ barátsági lábon óhajtottunk fentartani.“ A’ főhely a’ cantoni hatóságokkal egy, Velenczéből fod. Likáról kelt hivatalos iratát közlé Metternich herczegtnek Bombelles gróf ausztriai követhez , a’ Schweizban tartózkodó politicai menekvőket tárgyazót, mellyet a’ következő körlevéllel kisért: „Körlevél valamennyi cantonok’ hoz. Luzern, nov. 7.,1838. Nagy tekintetű urak, kedves hiv szövetségeseink! O excja Bombelles gróf cs. k. ausztriai rendkívüli követ és meghatalmazott minister’ részéről a’ szövetséggyülés’ elnökével közöltetett másolatban az ide mellékelt, múlt od. Sdikán Velenczében kelt hivatalos irománya Metternich herczeg cs. k. ausztriai statuscancellar urnak a’ nevezett követ úrhoz. A’ szövetségi főhely e’ hivatalos irat’ tartalmát sokkal fontosabbnak találta, hogysem késhetnék, azt valamennyi cantonok’ hatóságainak gondos megfontolásába ajánlani. Ha a’ főhely a’ másolatban itt fekvő hivatalos irattal tökéletesen egyetért is abban, hogy Schweiz, valamint minden egyéb önálló status, mindazon köteleztetések’ teljesítésével tartozik, mellyeket a’ népek’ joga az európai statusrendszer’ mindenik statusának egyiránt ’s kivétel nélkül elejébe szab, úgy más részről nem osztozhatik egészen azon nézetekben, mellyekből ama’ hivatalos irat, Schweiznak a’ többi statusok iránti népjogi viszonyai’ fentartására intézett akaratját illetőleg, kiindul; valamint azon conclusum’ megsemmítésének, mellyet a’ szövetséggyülés 1836-beli augustus’ 26dikán a’ háborgó politicai menekvőkre nézve hozott, sem tulajdoníthat annyi fontosságot, mennyit e’ megsemmítésnek a’ cs. k. ausztriai cabinet tulajdonít. Ugyanis egy részről, teljes erejükben fenállanak még a’ szövetségi főhely által a’ szövetség’ nevében 1834beli junius’ 24én adott ’s a’ szövetséggyülés által ugyanazon évi július’ 22-én jóváhagyott biztosítások. Ezen biztosítások’ (Zusicherungen) értelme ez volt: a’ szövetségi főhely’ nézete az, hogy a’ minden önálló statust kétségkívül illető azon jog mellett, melly szerint az külföldi menekvőket, kik magokat csendesen viselik, befogadhat, egyszersmind azon köteleztetés is áll, hogy olly menekvőket, kik a’ nekik adott menekhellyel más statusok’ nyugalmának megzavarására visszaélnek, olly helyzetbe tegyen, mellyben nekik hasonló zavarok’ okozása jövőre lehetetlenné váljék. E’ most kifejezett népjogi elvből indulva ki, Schweiz tehát ezentúl is minden olly menekvőt, ki a’ menekhely’ jólétével mi,is statusok’ nyugalmának zavarására visszaélni törekedni fog, hazáriból kiutasítaná ’s nekik a’ visszatérést többé meg nem engedendi.— Más részről az 1836.beli augustus’ 23 dikán hozott, a’ háborgó menekvőket illető, szövetséggyülési conclusum csak egy kivételképi, az akkori körülmények által okozott, az említett népjogi általányos elvnek kezelései határozó rendszabálynak tekinthető, melly már utolsó czikkelyének értelme szerint is elenyészendő vala, mihelyt a’rendkívüli körülmények, mellyek okozók, elfogtak háríttatni. A’ szövetséggyülési főhely 183 idiki április’ 25k én, midőn a’ folyó évi rendes szövetséggyülési tractandumok’ alkalmával az említett conclusumot e’ részbeni felhatalmazottságához képest megszűntnek ’s megsemmisültnek nyilatkoztatta, azon nézetből eredt ki, miszerint a’ rendkívüli körülmények , mellyek ama’ conclusumot okozók, csakugyan megszűntek. E’ szerint azt, a’ conclusumot I. . azon legjobb birodalomban szünteté meg, miszerint valamennyi