Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1838-11-22 / 94. szám

Narvaez’ seregéből valóban több zászlóal közeledik ki­­öl­ről a’ város felé. A’ regens királyné, kinek ez tudtára adaték ’s ki a’ ministerek által Narvaeznek adott parancs­­ról semmit sem tudott, Aldania general által azonnal meg­­kérdezteté a’ főkapitányt, l'tukrugu generált, mit jelentsen e’ seregnyomulás. De ez szintolly keveset tudott ama’ pa­rancsról ’s azért egy tisztet kiílde el, hogy a’ dolgok’ állá­sáról meggyőződjek. Minthogy ez azon hírrel jött vissza, hogy Madrid’ kapui előtt csapatok állnak, a’ főkapitány támadástól tartott, ’s elhatározd, közfelkelésre doboltatni, hogy a’ polgárkatonaság fegyverre keljen. Szerencsére még idején előztetetett meg e’ határozat’ végrehajtása, ’s ezáltal a’ rész következés, mellyet e’ félreértésnek az éj’ homályában szükségképen szülnie kellett volna. Mert mind a’ két rész , különösen, ha a’ csapatok kötelességüknek tartották volna a’városba nyomulni, kölcsönösen ellenség­nek fogja tartani egymást. Mivel a’ f­elkelési dobszó abba­maradt, Madrid’ lakóinak többsége csak tegnap reggel tudta meg, mik történtek az éjjel. Lassankint minden jó­formán kivilágosodott ’s tegnap este a’ polgárkatonaságbeli 8 zászlóal’ ’s 2 lovasosztály’ főnökei Narvaez generál’ la­kába mentek, őt bizonyossá tenni, hogy gondolkozásmód­ja’ őszinteségéről meg vannak győződve, ’s eddigi magavi­selete felett legteljesebb tetszésüket nyilványi­ták. A’general mind őket mind az alkotmányos alcaldokat, kik hasonló szándékból jelentek meg nála, a’ kölcsönös egyetértés’ minden jeleivel bocsátá el. Három zászlóalnak a’ tartalék hadseregből már most Lak­e generállal Valladolidba kell m­enni, hogy a’ várost megtámadtatástól óvja. Tudva van ugyanis, hogy Merino­ 26kán 1500—2000 gyaloggal ’s 200 lovassal Lodosa és Calahorra között az Ebrón átkelt ’s az őt üldöző csapatoktól már nem érezhetett utót. Van Halen general 25kén 10 zászlóallal ’s 000 lóval Albalateban volt, ’s Agerbe brigádos 4 zászlóallal ’s 200 lóval Muniesában, Llangostera 3 zászlóallal Castelferasban. A’ valenciai posta tegnapról kimaradt.­—Azon gyorskocsin, melly minap az Ocana’ túlpartján a’ lázadók (factiosos) által lefoglalta­tok Frias herczegnek egyik veje, Anglona herczeg is talál­kozott. A’ rablók 10,000 piaster váltságdijt kívánnak érte. Madrid, nov. 2. A’ legközelebbi vasárnapon volt revolutioi mozgalomnak, melly a’ ministerium’ előrevigyá­­zati intézkedései által sikeretleníttetett, azon következése volt, hogy (iniroga és Narvaez generálok elbocsáttatásuk­­ért folyamodtak ; az első azáltal lelé magát sértettnek, hogy jogaiba avatkozott az utóbbi, midőn Madrid’ kapuit, mely­­lyek az ő parancsnoksága alatt állnak, elfoglald. Az egyet­értést e’ két general között helyreállítni, egy harmadikra kelle a’ hibát hárítni, ’s Hubert hadminister jön az áldozat. E’ tárcza tegnapelőtt óta ideiglen Frias herczeg ministerel­­nök’ kezeiben van. Quiroga’ general elbocsáttatása nem fogadtatott el. Ő erre proclamatiot bocsátott a’ nemzeti őr­séghez, mellybert lemondásának el nem fogadását a’ király­né’ részéről jelenti. Narvaez general négy hónapi távo­zást kért egy Andalusiába teendő utazásra, hogy ott a’ tar­talék hadseregnek uj osztályait képezze. A’ ministerium, úgy látszik, ajánlatát helybenhagyja,­­ elutazandik, ’s itt csak egy osztályt hagyand Amurillas marquis’ vezérlete a­­latt. A’ ministerium folyvást igen veszélyes helyzetben van. A’ visszatarlási rendelet, a’ don Carlosnál hivatalban ál­lók’gyermekei és feleségei iránt, neki (a’minist­eriumnak) a’ közvéleményben igen ártott. Kétlik, hogy a’ kevés nap alatt egybeülendő, cortes által gyámolíttatni fog. Madrid, nov. 3. Valencia oct. 26án Lopez general által ostromállapotba tétetett. 27én választattak a’ nemzeti katonaság' uj tisztjei. 28án uj elfogások történtek ’s a’ gya­núsokra erőszakos kölcsön vettetett. 29kén a’ nemzetőrség* több személyeket fogott be a szomszéd falukban, ’s ezen egész idő alatt (mint a’ lapok bizonyítják) ,,a’ béke és a’rend egy pillanatig sem zavartatott meg.“ A’ túlzók örvendnek ezen lépéseken, míg a' kormánynak hallgatni kell, mert hisz maga hagyá jóvá a' visszatorlási junta’ felállítását Saragos­­sában. Más a’ Pardinas osztályabeli 104 fogoly tisztek’ hely­zete Ilorcajoban. Martalékai ők azon kínzó rettegésnek, hogy éltöket, mellyet hirnevök’ szaporítása nélkül a’ csatatéren megmentettek, most már, a’ saragossai lázadás’ következté­ben , a’ tömléezben vesztendik el, írtak ők e’ végett od­. 16án San Miguel generálnak egy levelet, mellyben felszó­lítják, hogy a­ carlosiak ellen ne kövessen el erőszakot, kü­lönben ők esnek okvetlenül a’ visszatorlás’ martalékaid. Hozzá teszik még ehhez, hogy a‘ győztes velők mindeddig kímélet­tel bánt. A’ levél ’s a’ tisztek­ nevei itt nyomtatásban meg­jelentek , ’s előre látható, hogy, ha a’ kormány a’néptől erővel használt visszatorlást hova hamarább nem szüntetheti meg, vég nélküli vérontás támadand, minthogy Cabrera csak ürügyre vár, hogy újabb mészárlásokat tehessen. A’túlzók csak vért és vért kiáltoznak. De ezen vérnek a’ csatatérem­ ontása helyett, ők csak védetlen foglyok’ hóhéri, nem az elesett polgárok­ halálát koszulók, hanem politicai czélokat vadászók. Valenciában, Murciában, Alicanteban uj visszator­­lásokra adtak okot, ’s ha a’ carlosiak ezeket végrehajtják, akkor az elesendő áldozatok csak egy csoport bujtogatót, mellyet saját pártjokhoz számíttattak, mint sorsuk’szerzőit fognak okozhatni. Saragossa, oct. 31. Mit pártatlan személyek régóta előre láttak, teljesült, mi most már egy respublicai revolutio’ véres pályájára léptünk; a’ Valenciában fogva ült tizenhá­rom carlosi tiszten hidegvérüleg elkövetett gyilkossága, ’s Mendez Vájó generálnak, e’ város’ másod parancsnoká­nak, nem kevesbbé borzasztó meggyilkoltatása, fogalmat s veszély adandnak önnek arról, mit képesek tenni a’ spanyolok, ha a rend­, és elöljáróik iránti engedelmesség’ ösvényét elhagy­ják. Ez nagyon is igaz. A gyász és könyek’ napjai elkez­dődtek e Szerencsétlen ország lakosira nézve, ’s nemso­kára hollandjuk az özvegyek’ fohászait s az árvák fajait egész Spanyolországon keresztülzengeni. — Már iparkod­nak a’ hatóságok városunkban, igen magok a hatósá­gok is iparkodnak a' legiszonyúbb kegyetlenségekre elő­készíteni a’ közönséget. „Jobb,“ úgy mond ma reggel San Missuel general egy bírónak, ,,jobb , húsz carlosi foglyot meggyilkolni, mint a népet kétségbe ejteni; hadd törjek fel a’ börtönök’ kapuit, s talán száz carlosi fog megfojtatni.“ — Ez a generálok és polgári elöljárók két­színű okoskodása, kik az ártatlan, szabadelmű és alkotmá­nyos királyné’ nevében parancsolnak! Majd mondja talán önnek valaki, hogy a’ nép dühösen kiabál, s hogy el van szánva, megboszulni a’ 36. altiszt (sergent) meggyilkolta­tását, kik a’ maellai ütközetben fogattak el, s kiket Cab­rera agyonlövetett. Tökéletesen bizonyossá tehetem önt, hogy a’ leghitelesebb oklevelek szerint, mellyek szemeim e­­lőtt vannak, egy szó sem igaz ezen altisztek állított gyil­kosságában. Következő a’ dolog igazi fogalma: Azon, né-a melly falusiak által adott tudósításra, hogy Cabrera 36 al­tisztet lövetett agyon, San Miguel a legilletlenebb levelet ir­ta neki, mellyre a’ carlosi vezér a legilledelmesebb kifeje­zésekkel felelt. Miután a’ leghatározotabban állította, hogy ezen altisztek közül egyetlenegy sem végeztetett ki, ezt adá hozzá : „Akarja ön , hogy még nagyobb bizonyságát adjam méltányságonmak ’s annak, hogy azok életét, kik keze­imre kerülnek, kímélni kívánom . E pillanatban több mint négy ezer fogoly van hatalmamban­, kiknek ugyanazon éle­lemrészeket adatom, mellyeket saját katonáimnak, s mind­azt , mire szükségük van. — Ha a maellai ütközet kezde­tén senkinek sem kegyelmeztem, ez csak Pardinas koráb­bi parancsa’ következtében történt, hogy t. i. a’ mi katoná­inknak ne kegyelmezzenek. Ön a’ carlosi vezéreket barbá­roknak és zsarnokoknak nevezi, holott azok soha semmi alkalommal nem bántak roszul a’ foglyokkal, és meg sem engedték, hogy velök valaki roszul bánjék. Elmondhatják e ezt a’ királyné’ szolgálatában levő pártos generálok? Em­lékezzék csak ön a’ carlosi foglyok’ iszonyú konczoltatásira, mellyek Barcellonában ’s m­ás városokban történtek! Keve­set gondolok azon incselkedésekkel, mellyekkel engem azok, kik magokat liberálisoknak nevezik, olly bőkezű­leg halmoz­nak el; a’ nemzet’józan része, melly mindenre, mi mind­két részről történik, pártatlansággal ügyel, nekem igazságot fog szolgáltatni. Minden cselekedetem szilárd és lelkismere­­tes meggyőződésből ered. Nem engedem magamat sem szen­vedély, sem boszúszomj által vezéreltetni; de bizonyossá te­hetem önt felőle (’s legyen meggyőződve, hogy megtartom mindazt, mit ígérek), hogy katonáimat nem hagyandom bün­tetlenül gyilkoltatok“— Mi úgy vagyunk itt Saragossában, mint valamelly tüzokádó hegyen. A’ kitörés néhány nap múlva alkalmasint meg fog történni. Kile­nez órakor es­te. Az utczák telvék napszámosokkal ’s a’ legalsóbb nép­osztálybeli emberekkel. A’ várbeli katonaság közt nagy in­gerültség uralkodik. Az egész városban e’ kiáltás hallik: „Halál a’ carlosi foglyokra!“— Tiz órakor. Épen most hivattak össze San Miguel által a’ polgári ’s katonai hatósá­gok, hogy azon carlosi foglyok’ számáról tanácskozzanak, kiket meg akarnak zsinegeltetni.“ A’ Ciudadrealban megjelenő Boletin szerint oct. 26ról Nogueras general a’ Narvaez general által megkezdett ré­­mülési rendszert folytatja Manchaban. Egyik száguldozá­sa’ alkalmával la carlosi jutott kezére , kiket azonnal a­­gyonlövetett. Az Eco del Comercio így ír: „Narvaez general le­tette vezérségét, ’s lemondása elfogadtatott. Mondják, hogy Narvaez general azon aggodalmak’ következtében szánta el erre magát , mellyeket neki a’ ministerium múlt kedden este szerzett. A’ lemondás kétségkívül azért fogadtatott el, mi­vel a’general azon terhes jogtalanságot vonta magára, hogy Manchát buzgalommal békítse ki a’ pártosok iránt, melly szembetűnő ellentétet képez a' ministerium’ szelídségével. A’­ ministerium óhajtotta e’ lemondást; kívánsága meghall­gattatott. “ Könnyen megfoghatni az okokat, mik bennünket hall­gatásra birtak egy tett dolog felett, melly Madrid’ egész né­pességét foglalatoskodtatja. Narvaez general’ elbocsátta­tá­sát értjük; ezen elbocsátás most már bevégzett lett dolog. (Correo Nációnál.) Bayonne, nov. 5. November’ harmadika’ éjjelén a monagorristák, kiknek a’ franczia kormány a’ határszél falukbani tartózkodást megengedé, Bayonnen keresztül men­tek ’s a’ jean-pied-deporti után indultak el, mint mondják, Valcarlosba menendők. Tetemes mennyiségű lőpor, ’s más védszerek, ökröktől huzattatván, huszonhat födött társze­kereken, szállíttattak. Más, puskákkal terhelt kocsik, teg­nap reggeli 8 órakor mentek városunkon keresztül. Mint­hogy a’ „Paz y fueros“ jelszó nem nyert sok párthiveket, a’ munagorristák a’ christinókhoz csatlakoztak, a’ bitorlás’ se­regeivel, melly a’ kiváltságokat eltörölte, közösen tartaná­nak szállást. E’ szerint a’ munagorristák nem egyebek christinai guerilláknál. Beira herczegnő’ egyik kísérője ezt írja utazásuk’ veszélyeiről és kalandjáról a’ Hazel te du Midi hírlap­hoz:­ „Sötét éjszakán egy széles és mély folyamot kel­lett átgázolnunk, úgy hogy állunkig ért a­’ viz, és pedig 30 lépésre egy rendőrhelytől. A’ herczegnő majd befult, mivel azon ember, ki hátán vívó,­­egy lyukba esett. Mi­után az éj’egy részében hegyeket és mélységeket másztunk meg, a’ herczegnét, ki nem bírt továbbmenni, egy szikla’ űrébe kelle rejtenünk, ’s én kénytelen valok, az ő meg­nyugtatására, szüntelen mellette járkálni, pisztolyt tartva kezemben. Minő éjszaka ! “ Schweiz. A’ fenemlített hivatalos tudósításban, mellyet az ágos­tai Allgemeine Zeitung kivonatban közöl, Metternich her­czeg előleg néhány kétséget fejez ki, im valljon jól cse­­­e­lekedett e a’ szövetséggyülés, midőn sept.­éken az 1836 ki­s- dug.­likei végzést, az idegen politicai szökevényeket ille­­t­ főleg, eltörlüttnek nyilatkoztató, ’s a’ központi hatása­in azon rendkívüli teljes hatalomtól megfoszt’, mellyet ne­­u ki ama’ végzés adott; minthogy folyvást eleg tetemes szá­nzon alárendelt szökevényeknek, kik ama’ végzés’ első , czikkelye alá esnek, a’ hatóságok’ figyelmét kikerülni és Schweizban folyvást megmaradni tudott, mások ugyane­­t e­zen osztályból Selnyeizba visszatértek. Ezek után folytat­­­­­ja: „Mindenfelől tudósíttatunk, hogy első hírére a’ Lucern­­i- ben mutatkozott hajlandóságnak, amaz 1836 ki végzést meg­­szüntnek nyilatkoztatni, a’ legfontosabb politicai szökevé­­­­nyek, kik nyugati Európában szétszórvák ’s névszerint a­­zok, kik az ifjú Olaszország’ színét teszik, azonnal készü­leteket kezdettek tenni a’ Schweizba utazásra. Ott akarnak­­ újra, minden látszat szerint, jól ismert főnökeikkel, kik­­ szinte Schweizba visszatértek, egyesülni; ez országot akar­­á­ják ismét összeesküvéseik’ középpontjául *’s veszedelmes járásaik’ kimeneteli pontjául választani. Áthatva a’ tisz­telettől szomszédunk’ jogai és politikai ’s igazgatási füg­getlensége iránt, valóban soha sem akarunk befolyást gya­­k­­­orolni a’ rendszabályok’ természetére ’s alakjára, miket­­ Schweiz, szövetségének alkotmányszerű törvényei után,­­ szükségeseknek tartand arra, hogy népjogi köteleztetései­­­­nek hasonló lépcsőn a’ többi statusokkal, mellyek az euró­pai nagy összeköttetést képezik, megfelelhessen. De a’ mit csonkítatlanul ’s egyenesen kívánunk, az e’ kötelezteté­­seknek megtartatása ellenünkben. Ha tehát Schweiz a’­­ szövetséggyülés által ’s ennek nem létében a’ főhelytől kép­­i viseltetve, egy önmaga által szabad akarattal hozott neta’­­ következtében megfosztatnék azon módoktól, hogy irán­­­­tunk­ népjogi köteleztetéseit teljesíthesse, ha ebből orszá­gunkra nézve jogainknak megsértése eredne, midőn azt kívánjuk, hogy szomszédunk’ földe ne legyen ránk nézve­­ folyvást a’ békétlenségek’ ’s bajok’ széke, ’s ha végre illy­­ szomoritó helyzetben kénytelenülve látnok magunkat, bar­­, melly eszközzel is védeni olly ügyet, melly nekünk Schweiz’ , minden szomszédival ’s általában valamennyi statussal, mellyek a’népjogi elveket tiszteletben tartják, közös; ak­kor bizonyára a’ feleletleher nem Ausztriára fog esni azon­­ viszonyok’ háborgásáért, mellyeket mindenkor nyílt és jó ■ barátsági lábon óhajtottunk fentartani.“ A’ főhely a’ cantoni hatóságokkal egy, Velenczéből f­od­. Likáról kelt hivatalos iratát közlé Metternich herczeg­­t­nek Bombelles gróf ausztriai követhez , a’ Schweizban tar­tózkodó politicai menekvőket tárgyazót, mellyet a’ követ­kező körlevéllel kisért: „Körlevél valamennyi cantonok­­’ hoz. Luzern, nov. 7.,1838. Nagy tekintetű urak, kedves­­ hiv szövetségeseink! O excja Bombelles gróf cs. k. auszt­riai rendkívüli követ és meghatalmazott minister’ részéről a’ szövetséggyülés’ elnökével közöltetett másolatban az ide mellékelt, múlt od­. Sdikán Velenczében kelt hivatalos iro­mánya Metternich herczeg cs. k. ausztriai statuscancellar urnak a’ nevezett követ úrhoz. A’ szövetségi főhely e’ hi­vatalos irat’ tartalmát sokkal fontosabbnak találta, hogy­­sem késhetnék, azt valamennyi cantonok’ hatóságainak gondos megfontolásába ajánlani. Ha a’ főhely a’ másolat­ban itt fekvő hivatalos irattal tökéletesen egyet­ért is abban, hogy Schweiz, valamint minden egyéb önálló status, mind­azon köteleztetések’ teljesítésével tartozik, mellyeket a’ népek’ joga az európai statusrendszer’ mindenik statusának egyiránt ’s kivétel nélkül elejébe szab, úgy más részről nem osztozhatik egészen azon nézetekben, melly­ekből ama’ hivatalos irat, Schweiznak a’ többi statusok iránti népjo­gi viszonyai’ fentartására intézett akaratját illetőleg, kiin­dul; valamint azon conclusum’ megsemm­ítésének, mellyet a’ szövetséggyülés 1836-beli augustus’ 26dikán a’ háborgó politicai menekvőkre nézve hozott, sem tulajdoníthat annyi fontosságot, mennyit e’ megsemm­ítésnek a’ cs. k. auszt­riai cabinet tulajdonít. Ugyanis egy részről, teljes ere­jükben fenállanak még a’ szövetségi főhely által a’ szö­vetség’ nevében 1834beli junius’ 24én adott ’s a’ szövetség­gyülés által ugyanazon évi július’ 22-én jóváhagyott bizto­sítások. Ezen biztosítások’ (Zusicherungen) értelme ez volt: a’ szövetségi főhely’ nézete az, hogy a’ minden önálló sta­tust kétségkívül illető azon jog mellett, melly szerint az külföldi menekvőket, kik magokat csendesen viselik, be­fogadhat, egyszersmind azon köteleztetés is áll, hogy olly menekvőket, kik a’ nekik adott menekhellyel más statu­sok’ nyugalmának megzavarására visszaélnek, olly hely­zetbe tegyen, mellyben nekik hasonló zavarok’ okozása jö­vőre lehetetlenné váljék. E’ most kifejezett népjogi elvből indulva ki, Schweiz tehát ezentúl is minden olly menek­­vőt, ki a’ menekhely’ jólétével mi,is statusok’ nyugalmá­nak zavarására visszaélni törekedni fog, hazáriból kiuta­sítaná ’s nekik a’ visszatérést többé meg nem engedendi.— Más részről az 1836.beli augustus’ 23 dikán hozott, a’ há­borgó menekvőket illető, szövetséggyülési conclusum csak egy kivételképi, az akkori körülmények által okozott, az említett népjogi általányos elvnek kezelései határozó rend­szabálynak tekinthető, melly már utolsó czikkelyének ér­telme szerint is elenyészendő vala, mihelyt a’rendkívüli körülmények, mellyek okozók, el­­fogtak háríttatni. A’ szövetséggyülési főhely 183 idiki április’ 25k én, midőn a’ folyó évi rendes szövetséggyülési tractandumok’ alkalmá­val az említett conclusum­ot e’ részbeni felhatalmazottsá­­gához képest megszűntnek ’s megsemmisültnek nyilatkoz­­tatta, azon nézetből eredt ki, miszerint a’ rendkívüli kö­rülmények ,­ mellyek ama’ conclusum­ot okozók, csaku­gyan megszűntek. E’ szerint azt, a’ conclusum­ot I.­­ . azon legjobb birodalomban szünteté meg, miszerint valamennyi

Next