Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-01-14 / 4. szám

siját kezébe“. — Gisquet ur ezt mesének nyilatkoztatja. (Ta’tanúra hagyja szerepének leggyűlöletesb részét: itt álunkul bűntársnak vallani magát. A’ tanú igen hevesen azt feleli, hogy Gisquet ur hazudott, ’s az elnök rendreutal tására kinyilatkoztatja, mikép távozni fog, ha nem engedik neki, az igazat kimondani. — Az elnök: „Önnek vallomásai szerint tehát Nieul asszony a’ nyereségnek negyedrészét vala kapandó, a nélkül hogy ahhoz valamivel adózzék ?“ — A’ tanú: „Igen“ — Parquin: „Én kötelezem magam’, azon levelekkel, mellyek a’ perbeli irományok közt találtatnak, e’ vallomás’ igaztalanságát megmutatni.“ _Mauuuin : „Én pedig kötelezem magam’, ugyanazon oklevelekből az ellenkezőt bizonyítani be“. — Gisquet: „Kinyilatkoztatom , hogy a’ tanú’ előadása hamis.“ — Erre bőszél vita támad az ismeretes puska- és szuronyszállítvány mínt, mellyet Foucaud Gisquet’ hasznára 1831dik évben hajtott. Ez utóbbi akkor közbenjáró volt Pericz Kázmér és Souft marsai között. Mellőzzük e’ tárgyat, mivel a'törvényszék’ ítéletére nem lehetne semmi befolyása. — Ezután a’ tanuvallatas folytattatok. Pálmáért ezredes, a’ belgiumi tábornokkartól, kinyilatkoztatja, hogy ő vitte meg Gisquet urnak Foucaud’ párviadalra hivását, kinek féltékenysége föl ébredé. Gisquet ur azt felelte, hogy evvel, kit tisztel és szeret, nem fog inni; ha talán Foucaudnak pénzre van szüksége, kész neki 50—60,000 frankot kölcsönözni. Foucaud boszúsan háríta el az utóbbi ajánlatot. — Ezután egy másik tanú, Blanc, a’ „les Hirondelles“ nevű omnibusvárt alat’ ügyvivője, hallgattatott ki. Ez eleinte nem igen akart vallani Gisquet ellen, kire haragudni nem volt oka. De Mauguin által kérdésekkel ostromoltatott, ’s vallatásából kisült, hogy, midőn megigértetett neki az omnibus válla- lat’ engedménye, a’ 400 részvény’ egy részét Gisquet Károly urnak, a’vádló’ testvérének, Grassal urnak, az előbbi’ titoknokának, és Nation Péternek, az igazgatóság’egyik tisztviselőjének, adta. Gisquet azt monda erre, hogy ő abból, mit a közebeli emberek cselekedtek, sem egyenesen sem mellékesen nem húzott soha hasznot, s a tanú véleményére hivatkozik, ki igen szárazon ezt teleli: „Nem, egyenesen soha, mellékes haszonról semmit sem tudok. Csak Isten tudhatja azt.“ (Kaczaj a’ hallgatók közt.) A" részvények’ értékét — folytató a’ tanú — ama’ társaknak későbben lefizette, "s aztán egyedüli vállalkozóvá lön; különben is amazok nem adtak pénzt a’ vállalkozni’ alapításához. Az elnöknek azon kérdésére, miképen osztattak fel a’ részvények Blanc és társai között, azt felelé a’ tanú, hogy erre nézve hűtlenné jön hozzá emlékezete, 's nem nyilatkozhatik.— A’ dec. 129-ei ülést csaknem egészen ismét a’ tanuvallatás foglalta el, mellynek csupán fontosabb részleteit közöljük. — Edmond Blanc, orvosdoctor, az előbbinek testvére, hivaték Gisquet’ kívánságára. Ennek kérdésére: hiszi e a’ tanú, hogy ő (Gisquet) az engedményt megtagadja vala, ha szinte baráti ’s rokoni arra nézve nem lettek volna is érdekítve? ez jön a’ felelet: „Nem hiszem, de mégsem merem az ellenkezőt mondani.“—A’ főügyész: „De ön mégis bizonyítja, hogy a’ rendőrigazgató úr, midőn száját az engedmények’ megadására kinyitá, a’ négy részes közül mindegyiknek 100,000 tallérnyi tulajdont ajándékozott?— A’ tanú: „Igen, ez az én véleményem.“ — A’ két következő tanú Napon és (írásnál vala, amaz még most is igazgat’) a’ rendőrigazgatóságnál; mindketten vigyázva és tartózkodóban szóltanak, mivel maga a’ főügyész’ mondása szerint, mint ama’nyerekedő omnibus vállalatnak részesei, sokat köszönhettek Gisquet urnak. A’ főügyész’ kérdésére: Valljon Gisquet ur maga tolta e testvérét mint részest a’ társaságra, ’s annak a’ nyereségben részesülését beiktatta e mint föltételt az engedmény-adásba? Napon ur teljességgel csak kitérőleg és határozatlanul felel. — Nicolas ur, főtiszt a’ rendőrigazgatóságnál, kinyilatkoztatja, hogy az omnibus engedmény adást különben mindig hivatalos tudósítás előzi meg. Ő nem emlékezik, hogy illy tudósítás létetett volna a’ „Hirondelles’“ felállításakor. Rieue Blanc osztálynok arnak kötelessége, úgymond, erről mindenkor gondoskodni. Gisquet azt állítja, hogy létetett illy tudósítás. Az elnök parancsolja, keresnék föl e’ tudósítást a rendőrigazgatóság’ irományai közt. — Gisquet: „De hisz megtörténhetnék, hogy e’ tudósítás elveszett volna; egyébiránt bizonyosan megtétetett.“ Az iromány-csomó némi idomulva előhozatott. Az elnök: „Én imint az irományokat csak futólag néztem át. Nekem úgy tetszik, az sül ki belőlök , hogy Antoine Blanc az 1835diki május 1 jén kérelemlevelet adott be egy omnibus vonal’ felállítása iránt; erről nincs semmi tudósítás, pedig az engedmény megadatott. Későbben A. Blanc úr két uj vonalra kívánt engedményt. E’második engedményről találok tudósítást, melly az ellen szól, pedig az engedményt az irományok közt találom. Egyébiránt ismétlem, hogy az irományokat csak igen felületesen néztem át; az ügyvéd urak részükről megvizsgálhatják.“ Fenillant a’„les Parisiennes“ nevű omnibus-társaság’ egyik ügyvivője, ki ezután hallgattatott ki, a’ főügyész’ megjegyzése szerint haragudni látszik Foucaudra ügyvetély- é s keresetirigylésből. Azt beszéli, hogy társaságban volt Foucaud urral. De ez csak akkor történt, midőn látó, hogy Foucaud hatalmas befolyással bírt az akkori rendőrigazgatónál, Gisquet urnál, é s engedményeket nyert omnibus vonalakra, mellyek az övéinek utjokban állottak. Mint veszedelmes versenytárssal akart tehát Foucaud urral egyességre lépni, melly utóbbi megígérte neki, hogy négy számot, mellyent részére Gisquet ur biztosított, 40,000 frankért Feuillantnak engedend; de a’ vállalat dugába dőlt, ’s a’ 40,000 frank nem fizettetett ki. Az elnök Foucaudhoz: „Ha e’ 40,000 frank kifizettetett volna, hogyan osztotta volna el ön?“ Foucaud: tizezer frank Nieul asszonynak igértetett; a’ többit Gisquet urnak vittem volna, ki hihetőleg felét átengedte volna,nekem.“ Parquin erre kinyilatkoztatja, hogy Gisquet ur fen tartja magának, Foucaud urat mint hamis tanút későbben törvényesen üldözhetni. Tegnap, úgy mond, Foucaud 10,000 frankról beszélt, mellyek Nieul asszonynak valónak szánva; ma pedig azt mondja, hogy a többi nyereséget Gisquet urral kellett megosztania. FT vallomásban ellenmondás és hamis tanúbizonyság foglalohtatik. Az elnök: „A‘ szekirnek az eltérő vallomást foja jegyezni“. — Továbbá nagy érdeket gerjeszté Hediard urnak, Gisquet’ titoknokának é s 25 év óta meghitt emberének, vallomása, a’ mennyiben l’oucaudhoz irt leveleinek egyike (1835diki május’26ról) a’ spanyolországi beavatkozásról is tesz említést; miről azonban, minthogy a’jelen pertárgyhoz nem tartozik, itt bővebben nem szólunk. — Az utolsó tanú, ki ez ülésben hallgattaték ki, Siguier volt, a’ „les Sylphides“ nevű omnibus-társaság’ ügyvivője. Ő kinyilatkoztatja , hogy midőn engedményei megkapta, Persin rendőrtisztnek 18,000 frankot fizetett, abbeli fáradsága’ jutalmául, hogy őt az igazgató úrhoz elvezette. Azonkívül kötelezte magát, Pradel asszonynak, Gisquet’ kedvese’anyjának, húsz év alatt 100,001 frankot fizetni. Azonban csak 5000 frank adatott Pradel asszony" kezébe, mivel a’ vállalat nem jövedelmezett é s felhagytak vele. Az esküttszék’ dec.31 kei ülésében a’ kihallgatás Guisquet ur’ ügyében a’Messager ellen befejeztetett. Gisquet ur meg maga szólt; ahhoz ragaszkodott, hogy ő mindenütt melléknézetek nélkül a’ közjó’ érdekében cselekedett. Azon, az omni bús-vállalat’ tulajdonosától Moreau-tól Gisquet ur’vejének Nay urnak átengedett 25 részvényre nézve, kisült, hogy ez nem tekintethetik közvetlen ajándéknak, mert Nay ur azok nominális értékét 25.000 ftk. megfizette ; de közvetve ezen átengedés alpuri mégis ajándék volt, minthogy e részvények akkor börsei pénzfolyam szerint 50,000 frankot értek. Az ülés’ végével Parquin ügyvéd beszédet tarta a’ vádló’ nevében. Pajta volt, megmutatni, hogy minden, mi előhozatott, nem egyéb rágalmazásnál, mi már csak abból is kitetszik , hogy mindezen állított tett dolgok egy 4—5 hónapi időközben forognak, mialatt Gisquet ur’ hivataloskodásának, melly pedig öt évig tartott, egyéb folyamából semmi rész nem említtetik. Clrense elleni főtanu, Foucaud ur, ellen azt vitató Parquin, hogy annak vádjai személyes ingerültségből származnak, minthogy ama’, feleségéhez intézett levél által, mellyben Gisquet arra törekszik ezt (Foucaud’ feleségét) bírni, hogy Nieul asszonyt szerelemféltővé tegye, magát megsértetnek hiszi. — A’ st. denisi választók, kik Gisquet urat követőkké választók,mint mondatik, folyamodást szándékoznak a’ kamarának benyújtani, mellyben kizáratását kérik. Madrid, dec. 26. A’ követek’ kamarája dec. 24kei illésében a’ kormányt felhatalmazó Cordova és Narvaez generálokat törvényszék elébe állítni. — Madridi, 25kéről szóló levelek szerint Borso di Carminati general és Pezuela ezredes a’ negyedik könnyű lovasezredből, elbocsáttatásukat keréli, mivel van Halen general azon 200 carlosi fogolyt, kiknek életük’ fentartását ők megigérék, agyonlöveté. E’ vezér’ szószegésén ’s barbari kegyetlenségén megbotránkozva, semmit sem akarnak többé tudni olly dologról, melly magát illy borzasztó kicsapongások által becsteleníti. (Ugyane’ levelek azon megjegyzést teszik, hogy van Halen general, mig olly kegyetlenül bánik a’ carlosiakkal, Valenciában saját vezértársának, Mendez—Vigonak, ki egy ultrarevolutioi párt által okozott féllázadásban agyonlövetett, halálát büntetlenül hagyja. Van Halen general reszket e’ párt előtt, ’s gyengesége e’ tekintetben olly nagy, hogy a’ xese politico ’s a’ valenciai főügyelő állásaikat odahagyák, mert a’ szükséges utalmat benne fel nem találhatók. Valenciában és Aragóniában még mindig a’ régi história. A’ carlosiak, bár hátcsapataikból néhány embert veszítsenek is, zsákmányaikat nagyobbrészint bátorságba hozzák, ’s mindig ismét olly vidékeken nyomulnak át, mellyektől egészen elvágva látszanak lenni. Mialatt van Halén Terveiből Segorbe felé ment, hasznot húzandó a" chestei ütközetből, Cabrera , ki van Fialen’ állása által a’ tartomány’ belsejéből kizárva lenni látszék, ez utóbbinak jobb szárnya mellett Calamohába vonult (dec.ükén), ’s két hadlábra oszolva, egyik egyik 2500—3000 emberből állván, egész Középarragoniát elárasztó szinte Epila és la Mueláig, és zsákmánnyal rakottan az Ebro, hoszanta ismét visszatért a’ belrészekbe Albalate és Lezáróba. A’ Mir osztály gyengébb vala, hogysem mást tegyen, mint valamelly rideg csapatot megtámadjon. Van Halén későn tért ismét vissza’s 17- kén Teruelbe megérkezett. E’ száguldozás’ következtében a’ közlekedés Madriddal öt napig vala félbeszakasztva. Az ország’ felfegyverkezése eddigelé csak Saragossa’ környékében folyik; már három zászlóal gyüjtetett össze, ’s tisztek is neveztettek ki, de még fegyver s öltözet nem adatott ki, minthogy eddigelé még minden csak ideigleni. Mert van Halen még nem hagyta helyben a’saragossai junta által kidolgozott rendszabályt, ’s egyedül csak a’ hadi munkálatokra látszik magát szorítni, mellyekből szinte csekély positivus hasznot húz. — Meer báró azonban a’ carlosiak felett diadalt vitt ki. Aran’völgyében, a’ franczia határon, Viella helységnek csekély őrsége elégedetlenségből a’ parancsnokot meggyilkolta, ’s két, csapatnak, mellyek Leridából oda küldettek, a’ bemenetelt elzáró. A’ lakosok’ egy része a’ carlosiakat hivá segítségül; több főnök, mintegy 1600 katonasággal csakugyan eljőve, ’s a’ lázadókat az erősségben, az említett két századot pedig a’ helységbe zárkózni kényszeríték; Espana gróf maga állott a’ felső Seyre felett, melly a’ völgy’ torkolatát fedezi, csapatjával; de Meer báró egyetértőleg a’ leridai osztállyal, a' carlosiakat 11. és 12kén megtámadó; ezek először Estavon ’s aztán Tribiából űzettek ki, melly úttal egy századjok el vágatok az egésztől. Egész veszteségük mintegy 400ra létetik; az Arán völgybe nyomult carlosiak azt most odahagyák, hogy a’ gróffal egyesüljenek. Arcoitia, dec. 19. A’ derék Marc to general’ helyzete igen bajos. Közötte ’s az igazán vakbuzgó párt között, melly a’ király’ fő hadi szállásán csaknem kizáró befolyást gyakorol, nyílt ellenségeskedés uralkodik, melly itt nem marad a’ privát viszonyok’ körében, hanem minden szenvedélyességgel gyakorolja a’ legkártékonyabb befolyást a’ nyilványos ügyekre. — így e’ pártgyűlölség volt az, mi a’ f. h. 3kai ütközetben Marototól a’ győzedelem’ gyümölcseit elragadó, Balmaseda brigádos elhagyván lovasságával hirtelen a" csatáiért, mi által Maroto" bal szárnya egészen fedetlen maradt,s maga a" general is azon szemlátomást!Veszélybe jutott, hogy az ellenségtől elfogatik. () tegnapelőtt érkezett ide, eltökélve, vakbuzgó elleneinek kártékony befolyását semmivé tenni, vagy a" parancsnokságról lemondani. Isten őrizzen az utóbbitól, mert ő rajta kívül don Carlos-nak most egy generálja sincs, ki képes volna a’ meglevő elemekkel nagy eredményekhez jutni. Maroto birja a’ közkatonák ’s alrendű tisztek' szeretetét és bizodalmát; de a’ főbb tisztek közt sok ellensége van. E’ körülmény miatt korlátlan hatalommal kell bírnia, ha azon veszélynek nem akarja kitenni magát, hogy minden vállalat’ alkalmával hátráltassák ,s valami nagynak végrehajtásában gátoltassék. Ő most elismeri elkövetett hibáját, hogy ezt ki nem kötötte a’ fővezérség’ átvételekor, de el van tökélve, ezt a’ nélkül meg nem tartani. — A’ királynét legjobb akarat és helyes ítélet lelkesítik, s a jóindulatnak mindnyáján is rá építik reményüket. — Az asturiai herczeg nyájas viselete által megnyeri a’ szíveket, ’s a’jelmondat, mellyet kardjára metszete : „Victoria o muerte“ (győzödelem vagy halál), a’ legjobb reményeket gerjeszti. Németország. (Vége a’ porosz hivatalos nyilatkozásnak.) „A’ gneseni és poseni érsekmegyében történt eseteken kívül az 1838. april. 9kei cabineti rendeletből („Gesetzsammlung“ 240.) is merít okot panaszra a’ sept. 13-ai allocutio. A’ kir. kormány ezáltal felhíva látja magát, olly tett dolgokat felvilágosítni, mellyeket, a’ béke’ és kibékülés’ szellemében, legörömestebb a’feledésnek adott volna által. —Az európai keresztény statusokban a’ felségi jogból eredő azon intézvény áll fen, melly szerint a’kormány az országbeli catholicusderűs és a’ római szék közötti közlekedéseknél közbenjárólag lép fel. Mert minthogy a’ pápa idegen országban törvényhozást nem gyakorolhat, a’ kormány határozza meg, törvényhozói hatalmánál fogva, engedtessék e valamelly pápai rendeletnek alkalmaztatás, vagy nem, valamint a’papság’Rómába teendő jelentéseinél ’s közléseinél is közbenjárólag avatkozik. Csak Belgiumban létezik, mennyire tudjuk , az 1831ki alkotmány által más intézkedés. — Egészen e’ szempontból kiindulva történt eddig is a’ pápai szék ’s Poroszország’ catholicus egyházi szóvivői között a’ közlekedés a’ kir. kormány által. Fia ez közbenjárását egyes esetekben megtagadó, úgy az csak a’ felemlített czélnak szoros és következetes tekintetéből történt. Fia névszerint az allocutioban érintett esetről áll, midőn a’ kormány méltó aggodalommal vonakodott néhány professornak a’ hermesi irományokat tárgyazó 1835. sept. 26kai breve alávetési oklevelét Rómába küldeni. Illy személyes alávetési oklevelet a’ római szék senkitől sem kívánt, 's a’ kir. kormány annál kevesbbé lehet, hajlandó azt Rómába küldeni, mivel az 1835. sept. 26kai breveről tudomást nem véve, semmi módon hozzájárulnia nem lehetett, nem akart, nehogy egy kérdés felől, mellyet a’ pápai udvar már maga is bevégzettnek szeretne, a’ pártnézetek ismét felizgattassanak. Egész a’ legújabb ideig szinte soha sem volt oka a’kir. kormánynak a’ rómávali közlekedés iránt fenálló törvényes rendszabályok’ megsértését korholni. Sőt inkább a’ kebelbeli clerusnak azon bizonyítvánnyal tartozik a’ kormány, hogy szándékai’ tisztaságát méltánylotta ’s az illető rendszabályokat mindenkor megtartotta. A’ régi rendnek ez állapota egyszerre, addig hallatlan, a’ kebleket legnagyobb ingerültségbe hozó lett dolog által, megzavartaték. F. é. mart. vége felé a’ porosz Rajna-tartományban a’pápai nunciusnak Brüsselben akkori ügyviselője Spinem Alajos’ nevében egy mart. 14ről költ, egy itteni cath. paphoz intézett leirat, részint írott részint nyomtatott példányokban, titkon elterjesztetett, mellyben dr. Hüsyen esperesnek a’kölni érsekmegyében káptalanigazgatóvá lett választatása nem-canoninak, ugyszinte egy általa kibocsátott böjt-rendelet semmitévőnek nyilatkoztatik, ’s az akkori böjtre nézve rendeltetik, hogy a’ hívek azon inspensatióval bátran élhetnek, mellyet múlt évben az érsek bocsátott ki. Az oklevél’ valódisága Spinelli’ vallomása által kétségtelenné tétetett. Azt, valljon a’ pápai szék ügynökét ez engedmény’ kibocsátására felhatalmazta e, mint abban erősíttetik, nemlehetett azóta kipuhatolni. Minthogy azonban attól kelle tartani, hogy Spinelli’ erősítése, miszerint ő a’ pápai felhatalmazással bir, a’catholicus népségtől hitelt nyerend, ’s minthogy illynemű lépésre még mások következhettek ’s a’ tartományban komoly izgatásokat támaszthattak volna: ő felsége a’ király az aprikei rendeletet bocsátó ki, melly az „idegen papi elöljáróknak“ vallási és egyházi viszonyokat tárgyazó rendeletei’ terjesztése elleni rendszabályokat, a’fenálló törvények és intézmények szerint, foglalja magában. A’ római udvar később Spinelli’ cselekvésmódját, egy e’ végett tett panaszra, formaszerint rész alá. Az apriikei legfelsőbb rendelet azonban annál inkább erőben marad, mivel a’ pápa, allocutiojának azon részében, melly a’poseni érseknek törvénytelen, bírói büntetés alatti cselekvésmódját tárgyazza, ezt mint „meggyőzhetetlen lélekezőt“ dicséri, ’s a’ porosz monarchia’ minden egyéb püspökeiről hasonló, fejedelmük iránti kötelességeiket ’s esküjüket megszegő ’s az ország’ alkotmányát aláásó cselekvésmódot tesz fel“. A’ brandenburgi Választó- ’s Uj tartomány’ gyűlésének elbocsátó kormánylevelében October’ 14-éről a’ többek közt mondatik: ,,A’ javaslatnak,megjobbíthatlan gonosztevőket tengerentúli idegen tartományokba száműzni, kivitelét nagy nehézségek akadályozzák. Máris tétettek eziránt idegen kormányokkal alkudozások, de a’ mellyek semmi eredményre sem vezettek, mivel még egy ország sem akart nagy gonosztévőket elvállalni,’s azok már az éjszakamerikai statusokba sem bocsáttatnak többé. Mindazáltal statusministeriumunkat ez ügynek még további feszegetésével megbíztuk.•• Elegy. Christianiából dec. 24kéről érkezett tudósítások jelentik, hogy ő felsége a’ király 21kén közörvendezés és nagy örömjelek közt oda megérkezett. A’ belga képviselő-kamara’ dec. 26kai ülésében De-