Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-06-03 / 44. szám

nézve csak alárendelt fontosságú. Hihető, hogy Espartero ezen sikerek után törekedni fog, a’ tartományok’ belsejébe nyomulni, ’s az Orduna felé vivő bilbaói országutat­ megszál­lás, hogy munkálatit Diego Leoneival összekapcsolja; ezen esetben szükséges Balmasedát megvenni. A’christinai főpa­rancsnoknak, mielőtt ezen eredményeket elérte, még nagy nehézségekkel kellene küzdenie. Hadseregének meggyen­gítése hinnünk hagyja, hogy e’ vállalat sikerülte még igen kétséges. — Beszéltek Cabrerának egy uj győzedelméről van­ Halera seregein, a carlosi general Balmaseda y ,egytt­­értve kétségtelenül Cabrerával, egész Guadalajaraig nyo­mult elő Új-Castiliában, egy nagy szállítmányt, melly Mad­ridból a’ középponti hadsereghez küldetek, lefoglalandó. A yenbe’, Amor’ és Parra’ osztályai segítségül mentek e’ szállítmánynak. Balmaseda a’ magáénál sokkal nagyobb fegyvererő által megtámadtatva, vitézül védelmezte magát azon álláson, mellyet elfoglalt, úgy hogy Morelia gróf időt nyert az ide érkezésre. Ez olly hévvel rohant a’ christinók­­ra, hogy kevés pillanatban meggyőzettek ’s futásnak ered­tek. A’ christinók’ vesztesége több mint 1000 emberre be­csültetik; a’ carlosiaké, úgy látszik, csekély volt. De az üt­közet alatt a’ szállítmányt elveszték szem elől, ’s azt hiszik, hogy az kíséretével együtt visszatért Guadalaxarába. E’ vá­ros csak 12 mérföldre fekszik Madridtól. Látszik, hogy Morelia gróf munkálatait bátran egész a’ főváros’ közéle­téig folytatja. Ebből magyarázhatók az eddigi közlekedé­sek’ megszakadása Madriddal. A’ Sentinelle des Pyrenees szerint don Diego Leon chris­­tinai general máj. 13-án Arronizból Lerin felé visszavonult; fedezőcsapatja a’ visszavonuláskor a’ carlosi lovasságtól so­kat szenvedett. Egy bayonnei levél 18ról a’ christinók’ ezen expeditióját teljesen elszerencsétlenü­ltnek írja. Lodosába, mint mondatik, több mint 1500 sebesültjeik érkeztek. Németország, Berlin, május’ 16. Mint halljuk, a’poseni érseknek ajánlat tétetett, miszerint vagy tulajdon családja’ kebelében, vagy rokoninak jószágán választhatja lakását, ha viszont becsületszavával kötelezi magát, sem hivatalos foglalatos­sághoz nem kezdeni, sem vissza nem térni titkon eddigi egy­házmegyéjébe. Egyszersmind erre nézve egy igen nyájas csendlakkal kináltaték meg Sziléziában; de Dunin, ki — úgy látszik — igen következetesen teljességgel nem akar semmi okot adni, mellyből világi hatalom’ lépéseibeni meg­egyezése következtethetnék, állhatatosan megmarad aláza­tos engedelmességében, tűrni, mi rá szabatik, a’ nélkül hogy protestálna, de egyszersmind a’ nélkül hogy a’jogot elismerné. [Frank, M.­ Stuttgart, május’ 22. A’ mai ülésben Knapp követ szólott, mielőtt, úgy mond, a’ külügyi ministerium’ állása feletti tanácskozás elkezdődnék, bátorkodik szóba hozni egy ügyet, melly alkalmasint osztatlan részvétet fog gerjeszteni a’ kamarában. Hannover a királyság’ állapotja tudni Ilik fe­lette sajnos. Óhajtotta volna a’ szónok, hogy a’ kamarának e’ minden német statust, különösen az alkotmányos statusokat, olly közelről érdeklő ügy iránti részvéte egy a’ ministerhez annak állapotjára nézve intézendő tudakozásban nyilatkoz­hatnék, mi igen természetes volna. De más részről az sem ismeretlen előtte, milly tekintetek szólanak az illyen tudako­zás ellen, ’s ennélfogva annyival inkább kénytelen attól elál­­lani, mivel a’ királyi statuskormány eddigi lépései által, a’ mennyiben ezek ismeretesek,méltán számot tarthat a’ kama­ra’ teljes és legháladatosb elismerésére. Csak azt kívánja te­hát, hogy ezen elismerés a’ jegyzőkönyvbe iktattassék, azon nyilatkozással, miszerint bizton reményük a’ rendek, hogy sikerülene a’királyi statuskormány’folytonos fáradozásinak, Hannover a királyság’ mélyen megrendült jogállapotját, mi miatt egész Németország’ nyugalma és bátorsága veszélyben látszik forogni, szövetség törvényszerű­leg minél hamarabb helyrehozni.­— Feuerlein és báró Sturmfeder követek egyet értettek a’ szónokkal; e’tárgyban bizonyosan csak egy hang leend e’ teremben. Zwergjem szinte megegyezett az indít­ványozóval, kivált a’kormányhoz azért intézendő köszönetre nézve, hogy — a’ mennyiben hallatott — ez ügyben eddig e­­lő a’ kamara’ szellemének ’s óhajtásinak megfelelőleg mun­kált. Az egész kamara azonnal elfogadá az indítványt és a’ nyilatkozást felkiáltás által, mire a’ külügyek’ ministere, Be­­roldingen gróf, igy szóla: „Csak megelégedésére szolgálhat a’ kormánynak, az épen most hallott nyilatkozásokból meg­érthetni, mikép a’ nagytekintetű­ kamara bizik benne, hogy — mindenkor a’ jogállapot’ fentartására törekedve — a’ szövetség’ alaptörvényeit veendi vezérfonalul.“ [Schwab, M.) Hannovera, május’ 19. A’ f. h. okai hirdetmény, (L. a’ Hírnök’ 39. sz.) úgy látszik, több, névszerint Bremen h­erczegségi, testületeknek okot ’s alkalmat adott a’ status­alaptörvény’ fentartása végetti lépésekre. Bremen herczeg­­ségnek mindkét városa, Stade és Buxtehude, a’ német szö­vetséghez folyamodott a’ jogállapot’ fentartása iránt, ugy­­szinte több parasztrendi testület is, névszerint kettő a’Marsch-i kerületekből, tudniluk Kehdingen vidék és Neuhaus-Ostin­­ger választókerület. Celle város hasonlókép kérelmet nyúj­tott be a’ szövetségnek a’statusalaptörvény’ fentartása iránt, mit, hir szerint, más testületek is követendenek. A’ 3kai hirdetmény’ további következésein tekinthetők több köve­tek’ lemondásai. Törökország, London, máj. 10. A’ milly nagy aggodalmak táplál­­tattak azon állás végett, mellybe a’ porta és Mehemed­ Ali magokat tevék, mégis már ismét meg lehet egészen nyu­godni, sőt reménység vagyon, hogy nemcsak a’ béke fog helyreállittatni keleten, hanem formaszerinti egyezkedés is köttetni a’ porta és Mehem­ed Ali között, ha az alkirály ha­jolni fog azon ajánlatokra, miket a’ szultán a’ béke’ értel­mében tenni akar, vagy inkább máris tett. A’ szultán átlátja, hogy minden jövedelmet kimeríttetnek az országnak , ha e­­zen nagy katonai demonstratio nem mérsékeltethetik, mely­­lyet az ellenséges becsapások’ elhárítására fentartani szük­séges. Sokáig ezen állapotot ki nem állhatni. A’ szultán te­hát azt gondolá, hogy sokkal jobb volna a’ dolgot a’ leg­­végsőségre juttatni, ’s a’ végső eszközökhöz nyúlni, egy olly kérdés’ eldöntésére, melly minél tovább halasztatik, a’ portának annál nagyobb kárával oldathatik meg. Az ide­gen követeknek csak igen nyomos előterjesztései által tar­­tathatók vissza. De most arra tart számot, hogy feláldozása kellőleg méltányoltatni fog. Ő még azt is "teszi — úgy mond — hogy ama’ sok megbántás’ ellenére, mellyet Me­­hemed Alitól tűrnie kelle, kész hozzá közeledni ’s olly e­­gyezkedést kötni vele, melly alkalmas legyen a’ békét meg­erősíteni, mind a’ portának mind Mehem­ed Alinak módot nyújtván, a’ művelődés’ kifejlődését nyugalommal előmoz­dítói, ’s a’rendkívüli rendek alól szabadulni, mellyek mind a’ portát mind Mehemed Alit nyomják. A’szultán Mehemed Alinak függetlenséget, egyiptomi király’ czímével ’s utóda­inak az egyiptomi trónon öröködésével ajánl, olly enged­ményt, mellyet az alkirály már régen keres, ’s mire min­den gondolata ’s tette irányozvák. A’ szultán e’ mellett az idegen követek’ kezességét helybenhagyja­ ’s elfogadja. Azt kívánja azonban, hogy Mehemed Ali mindent azon láb­ra állítson vissza, mellyen a’ dolgok a’ kiutalnah-i béke előtt állottak, ’s uj országa’ határait azon sugár­körre korlátozza, mellyre ama’ szerencsétlen táboro­záskor terjedtek, melly a’ portának olly sok áldozatába került. A’ szultán nem kételkedik, hogy Mehemed Ali a’ dolgok’ ezen elrendelésében meg fog e­­gyezni, valamint meg van győződve, hogy az idegen hatal­masságok azt elfogadhatónak talalandják ’s közbejáru­­landnak, hogy létrehozassék, ’s igy minden kétes esetek el fognának háríttatni, mellyeknek különben a’ porta kité­tetve maradna, ha ez alkalmat nem használva, minden a’ bi­zonytalanság’ állapotában hagyatnék, mellyben már évek óta vagyon. — E’ nyilatkozás létetett itt a’ napokban. Meg fog most mutatkozni, mint gondolkozik erről cabinetünk ’s a’ többi cabinetek, ’s mit szándékozik tenni. — (Ha vissza­emlékezünk, hogy Mehemed Alinak a’ fönebbi követelés szerint Syriáról, Mesopotamia­ ’s Adana tartományról kel­lene lemondania — mind fontos helyek katonai tekintetben szintúgy, mint hajóépitési faszállításra — úgy megítélhetni, mennyire hihető, hogy azt Egyiptom’ helytartója elfogadja.) Máj. 14-én a’ szultán az Ad­lie nevű orvosi iskolát láto­­gatá meg Galata-Seraiban. Ezen intézet’ igazgatója Bernard, cs. kir. ausztriai fő tábororvos, és Abdullah effendi a’ he­­kimbasi (protomedicus) a’ szultánt az iskola’ kapujánál fo­­gadák, ’s a’ fogadására elkészített terembe kisérék. Dr. Ber­nard erre az intézetnek egyik hallgató teremébe összegyűj­­té az előkészítő­­ osztályok’ 170re menő tanítványait, kiket ő fenségének bemutatott, őket szorgalomra ’s engedelmes­ségre , mi a’ fejedelem’ nagylelkűsége iránti hála’ legbizo­nyosabb jele, inté ’s a’ nagyúrnak valóban atyai gondjaiba továbbra is ajánlá. Ő fensége ezek után következő szókat intéze a’ tanulókhoz: „Alattvalóim’jóllétét előmozdítandó ’s a’ szenvedő emberiségen segítendő birattam ez intézet’ ala­pítására, azon férjfiú’ meghívására Európából, ki ezt kor­mányozni képes és méltó, semmi költséget ’s kiadást nem kímélvén ennek felkészítésére, szóval mindent megtenni mi tőlem függ, annak gyarapodása’ biztosítására. Most tehát már minden csak a’ ti igazgatástoktól (dr. Bernardhoz és Osman effendihez fordulva) és a’ ti alkalmazástoktól (a’ ta­nulókhoz) függend, azon óhajtásoknak, mellyeket népem’ ’s hadseregem’ javára nézve táplálok, ’s a’ bizodalomnak, mellyet bennetek helyezek, megfelelni.“ — Mialatt ezek után dr. Bernard a’ szultánnak a’ mellékteremben a’ 43 se­bészt mutatá be ’s jelenlétében több bekötéseket vitete véghez, mellyek’ megtekintetésében ő fensége tudvággyal kérdezősködik az illető sérülések felől, ’s megelégedését jelenté ki a’ sebészek’ ügyessége felett, a’ tanulók hallga­­tóteremeikbe mentett, hol dr. Bernard az egyes tanítókat mutatá be a’ nagyurnak, ki általok aztán önmaga által meg­nevezett néhány tanulóval próbatétet tartatott tanulmányaik­ból. —Miután a’ szultán még a’ háló- és ebédlőteremeket ’s az intézet’ kórházát megtekinté, a’ megelégedésnek ismételt nyilatkozásaival az egésznek elrendelése ’s igazgatása iránt, elhagyá az iskolát, mellynek évkönyveiben e’ nap azon nagy becsületért, mellyben részesült, feledhetetlen maradand. Konstantinápolyban a’ nyilványos egészségi álla­pot folyvást megnyugtató; Smyrnában azonban,a’ legutób­bi tudósítások szerint, néhány dögvész­eset tapasztaltatott. Amerika. A’ hamburgi Börsenhalle következő tudósításokat kö­zöl, mellyek Panamán és Uj-Yorkon keresztül a’ Great­ Western hajóval érkeztek Angliába, ’s egészen ellenkezőleg az angol hírlapokban foglalt utolsó tudósítások által gerjesz­tett várakozással, egészleni megveretését jelentik a’ peru­­boliviai confoederatio’ protectorának, Santacruz generálnak, a’ chileiek által Burnes general’ vezérlése alatt. Az ütközet január­ 20-án tartalék Pennan mellett, hol Santacruz, kinek 6000 embere volt Moran, Herrera ’s Bermudez generálok alatt, állomásain délelőtti 11 órakor a’körülbelül hasonerejű chileiek és antifoederalista peruiak által, Bulnes’ és Gamar­­ra’ vezérlése alatt, megtámadtatok. Egyik állomás a’ másik után vétetett meg ostrommal, ’s 4 órakor kivívatott a’diadal; a’ chilei lovasság csak akkor kelt csatára, midőn a’ peru-bo­­liviaiak már megfutamodtak, ’s nagy vérontást vitt véghez közöttük. Maga Santacruz megmenekedett mintegy 100 em­berrel, ’s másnap 25 tiszt’ kíséretében láttatott, serényen űzetve a’ chileiektől, kik őt elfoghatni reményléki A’holtak’ és sebesek’ száma mindkét részen tetemesnek mondatik. Gamarra, szokás szerint igen pompásan irt harczi tudósítá­sában, tökéletesnek nevezi a’ győzedelmet,­ ’s kinyilatkoz­tatja, hogy azt a’ chilei dicső hadsereg’ hasonlíthatlan vitéz­ségének köszönhetni. Egy másik tiszt hivatalos tudósításá­ban az állíttatik,­­ hogy a’ peru-boliviai hadsereg’ minden generáljai megölettek vagy megsebesíttettek, ’s hogy soha sem küzdetett ki tökéletesebb győzedelem Amerikában. Elegy. Stockholm, május’ 14. Bizonyos lévén immár, hogy a’­király május’ 17k énél tovább maradand Cristianiában, az itteni hírlapok, úgymint az Aftonbladet és a’ Dagligt Alle­­handa, nem mulasztják el felhívni a’ norvégeket, hogy május’ 17két szokás szerint ünnepeljék meg, ’s ne engedjék magokat attól eltartóztatni a’ király’ jelenléte által. Ez nap mint tudva van, évnapja a’ norvégiai első alaptörvénynek , melly 1814ki május’ 17kén határozta Norvégiát Svécziától elválasztatni, ’s Christian herczeget norvégiai királlyá hir­­dette ki. A’ két országnak későbben történt egyesítése utáni első években e’ nap egészen elfelejtetett. De 11 vagy 10 év óta ünnepelni kezdék azt Christianiában ’s ném­elly más városokban, jóllehet a’ hatóságok gátolni törekedtek, mi néha nyugtalan jeleneteket okozott. De csakhamar megszűn­tek a’ hatóságok e’ dologba avatkozni, ’s igy lassan kint csil­lapodott a’ május’ like’ megünneplése iránti buzgóság. Az utóbbi években csak kevés nagy népcsoportot lehet e moz­gásban látni e napon. Nem sokára meghalljuk, hogyan m­ult el a’ nevezett nap az idén. Athen, máj. 12. Mindkét felségünk odahagyá máj. ikén a’ fővárost, Humeliába utazandó, melly útnak tartása előleg negyven napra h­atároztaték. Csak innen Kasai­ (hat óra járás Athéntől), meddig t. i. a’ Thebának vivő országut elkészült, használak a’ fő utazók saját kocsijokat, onnan az egész út lóháton fog tétetni. Hetvennégy ló (a’ teherhor­dókat is beletudva) rendeltetett e’ szolgálattételre, ’s a’ te­temes karaván mindenkép tekintetet fog gerjeszteni. Király és királyné az egész útra a’ görög viseletét választék. Corfuból május’ Írni érkezett levelek jelentik a’ ro­­niai szigetek’ parlamentjének sir Howard Douglas lord-fő­biztos által történt rögtöni eloszlatását. A’ parlament’ leg­nagyobb befolyással biró tagjainak egyike Londonba meny, e’ rendszabály­ ellen előterjesztéseket teendő. * Május’ 13., 14., és 15kén Londonban hó esett, több éjen át meg volt fagyva. Pénzkelet. Bécs, május’ 31. Dunavizállás junius’ 2kán: 11' 2", A’ status-kötelezvények’ közép ára volt 5 peres p. p. . . . 10725/, » » » . » » 4 „ — » v 11 n ii 3 *­­, a ... 81 *a Kölcsönvett 1834. évről, 500 font............................ ... (5671/­­ 1821. „ 100 ................................„ . . . 161­1 Bécsi statusbank-kötelezvény 2*/a poentért . . . „ . . . CZ Bank-részvények darabonkint................................„ ... 1521*/a M­­agyar hírlapok’ heti szemléje. Május’ 20. — 26. Az Ismertető „Legújabb liget-készítés“ czím alatt ismét és ismét sürgeti a’ homokos alföldnek fákkali beültetését, minek hasz­na az aránylag csekély költség és fáradság mellett több mint szem­betűnő. Ezen ’s még néhány hasonló húrokat szeretett honunkban nem lehet elégszer megpendíteni, sőt néha, mint itt­ történik, egy kissé keményebben is megrántani. „Mibe kerülne — úgy mond az értekező — e’ tájakat a’ lakó nemes communitásoknak, helységeknek ’s roppant népességű királyi vag­y mezővárosoknak fákkal itt ott beültetni, ’s birtokaikat e’ szerint virító szépekké ’s hasznothajtóbbakká tenni? Ismerjék el már valahára azon csalhatlan igazságot, hogy a’ hol a’ természet némi tárgyakra nézve mosto­hának mutatkozik, ott az emberi elme ’s szorgalom bámulandókat vihet végre, csak akarjon. Akarni pedig kell; mert ki nem pirul el, midőn a’ külföldi utazók sivatag pusztáinkról olly gunyolólag ér­tekeznek, lomhaságunkat vádolják, ’s égbekiáltó véteknek tartják, honunk’ televenydus tévéit miveletlenül hagyni. Igaz, hogy erőnk kevés, de tudjuk azon latin közmondást: gutta cavat lapidem —, ’s ha mi ezt csekély erőnkkel követnők, és sivatagainknak csak egy kis részecskéjét is évről évre fákkal elültetnék, úgy hiszem, egy nemzedék’ hunytéval az utódok nem csak hogy áldanák szor­galmas apáikat, de egyszersmind bennük a’ szorgalom’ tüze fel­­ébresztetvén, az apáinktól tanult ’s hűen öröklött nemzeti tunya­ságunkat munkásság váltaná fel, minek csalhatatlan következése a’ nemzeti boldogság leendene! Tagadhatatlan igazság az, hogy a’szorgalmatlan nép sem istenét, sem fejedelmét, sem nemze­tét,­ sem magát, sem gyermekeit nem szereti, hanem csak fruges consumere nati. Ez az oka, hogy az illy emberek’s nemzetek egyik tulságból a’ másikhoz eszeveszetten tántorodnak, ’s bol­dogságokat földre tiporják önmagok, mégis boldogtalanságukért mást okoznak. Engedelem e’ kicsapongásért, de nem tehetünk róla, hogy hazánk’ sorsán vérző szívvel sóhajtozunk, óhajtván, hogy e’ most kezdendő országgyűlés , habár „per excerpta“ is a’ nép’szorgalmára hathatni, üdvös törvényeket hozna, mellyek az atyáskodó Kormánytól kétségen kívül helybenhagyást nyervén, a’ hazát boldoggabbá tehetnék, mint minden más egyéb, a’fejedel­met ’s nemzetet inkább keserítő, tárgyak. Itt lenne már valahára az idő, közvetlen a’ mezőgazdaság’ előmenetét ’s gyarapítását, köz­vetve pedig honunk’ boldogságát előmozdítani. Mit úgy hiszem nemzetünk’ atyjai minél előbb teljesítendnek.“ Ugyanitt a’ Stasser- Hecksch- és Preusz-féle gyapjúmosás felől némelly figyelemre­méltó dolgok mondatnak el; névszerint, hogy ezen mosás által a’ gyapjúból a’ piszok kivétetik ugyan, de az egyszersmind kiveszi a’ gyapjút erejéből, úgy hogy az igy mosott gyapjú, ha soká fekszik, szárazsága mellett elveszti g­y­a­p­j­u m­i­n­ő­s­ég­é­t és szőrré válik; de elveszti természetes színét is, úgy hogy esett birka’ gyapjúnak lehetne gondolni. Mindez további meggondolást és tapasztalatgyűjtést érdemel. Az Athenaeum­)M­­us és közhasznú czikkely: „Az égetett agyagról, mint ásványtrágyáról“, mutatvány Balásházy János ur­nak „Háztartás’ és mezei­ gazdaság’ tudománya“ czímű munkája’ sajtó alatt lévő második kötetéből. — A’ Figyelmezőben több, a’ magyar academia által kiadott eredeti ’s fordított színműveket bí­rálnak Szontagh Gusztáv és Schedel Ferencz. A’ Rajzolatok’ 41 ik számában arra figyelmeztet Munkácsy úr, hogy a’ folyó évi julius’ -jétól kezdve a Rajzolatok egyszers­mind politicai lapokká fognak alakulni. Mindaz, a’ mit ez alka­lommal M. ur, mintegy programmaképen, a’ leendő politicai Raj­zolatokról elmond, olly helyes, olly józan, olly rend- és béke­­szerető és jámbor, hogy, ha neki sok előfizetője és olvasója lesz, akkor ő bizonyosan tetemes és a’ legüdvösebb hatással leend a’ közvéleményre. A’ Jelenkor és az athenaeisták minden esetre tart­hatnak tőle egy kicsinyt, mert M. ur, mint tudjuk, átkozottul őszinte egy ember; a’ mi a’ szivén, az a’ száján is van, legyen az aztán akármi a’ mi kő! — Ugyanitt további mutatványt olvas

Next