Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-06-03 / 44. szám
nézve csak alárendelt fontosságú. Hihető, hogy Espartero ezen sikerek után törekedni fog, a’ tartományok’ belsejébe nyomulni, ’s az Orduna felé vivő bilbaói országutat megszállás, hogy munkálatit Diego Leoneival összekapcsolja; ezen esetben szükséges Balmasedát megvenni. A’christinai főparancsnoknak, mielőtt ezen eredményeket elérte, még nagy nehézségekkel kellene küzdenie. Hadseregének meggyengítése hinnünk hagyja, hogy e’ vállalat sikerülte még igen kétséges. — Beszéltek Cabrerának egy uj győzedelméről van Halera seregein, a carlosi general Balmaseda y ,egyttértve kétségtelenül Cabrerával, egész Guadalajaraig nyomult elő Új-Castiliában, egy nagy szállítmányt, melly Madridból a’ középponti hadsereghez küldetek, lefoglalandó. A yenbe’, Amor’ és Parra’ osztályai segítségül mentek e’ szállítmánynak. Balmaseda a’ magáénál sokkal nagyobb fegyvererő által megtámadtatva, vitézül védelmezte magát azon álláson, mellyet elfoglalt, úgy hogy Morelia gróf időt nyert az ide érkezésre. Ez olly hévvel rohant a’ christinókra, hogy kevés pillanatban meggyőzettek ’s futásnak eredtek. A’ christinók’ vesztesége több mint 1000 emberre becsültetik; a’ carlosiaké, úgy látszik, csekély volt. De az ütközet alatt a’ szállítmányt elveszték szem elől, ’s azt hiszik, hogy az kíséretével együtt visszatért Guadalaxarába. E’ város csak 12 mérföldre fekszik Madridtól. Látszik, hogy Morelia gróf munkálatait bátran egész a’ főváros’ közéletéig folytatja. Ebből magyarázhatók az eddigi közlekedések’ megszakadása Madriddal. A’ Sentinelle des Pyrenees szerint don Diego Leon christinai general máj. 13-án Arronizból Lerin felé visszavonult; fedezőcsapatja a’ visszavonuláskor a’ carlosi lovasságtól sokat szenvedett. Egy bayonnei levél 18ról a’ christinók’ ezen expeditióját teljesen elszerencsétlenültnek írja. Lodosába, mint mondatik, több mint 1500 sebesültjeik érkeztek. Németország, Berlin, május’ 16. Mint halljuk, a’poseni érseknek ajánlat tétetett, miszerint vagy tulajdon családja’ kebelében, vagy rokoninak jószágán választhatja lakását, ha viszont becsületszavával kötelezi magát, sem hivatalos foglalatossághoz nem kezdeni, sem vissza nem térni titkon eddigi egyházmegyéjébe. Egyszersmind erre nézve egy igen nyájas csendlakkal kináltaték meg Sziléziában; de Dunin, ki — úgy látszik — igen következetesen teljességgel nem akar semmi okot adni, mellyből világi hatalom’ lépéseibeni megegyezése következtethetnék, állhatatosan megmarad alázatos engedelmességében, tűrni, mi rá szabatik, a’ nélkül hogy protestálna, de egyszersmind a’ nélkül hogy a’jogot elismerné. [Frank, M. Stuttgart, május’ 22. A’ mai ülésben Knapp követ szólott, mielőtt, úgy mond, a’ külügyi ministerium’ állása feletti tanácskozás elkezdődnék, bátorkodik szóba hozni egy ügyet, melly alkalmasint osztatlan részvétet fog gerjeszteni a’ kamarában. Hannover a királyság’ állapotja tudni Ilik felette sajnos. Óhajtotta volna a’ szónok, hogy a’ kamarának e’ minden német statust, különösen az alkotmányos statusokat, olly közelről érdeklő ügy iránti részvéte egy a’ ministerhez annak állapotjára nézve intézendő tudakozásban nyilatkozhatnék, mi igen természetes volna. De más részről az sem ismeretlen előtte, milly tekintetek szólanak az illyen tudakozás ellen, ’s ennélfogva annyival inkább kénytelen attól elállani, mivel a’ királyi statuskormány eddigi lépései által, a’ mennyiben ezek ismeretesek,méltán számot tarthat a’ kamara’ teljes és legháladatosb elismerésére. Csak azt kívánja tehát, hogy ezen elismerés a’ jegyzőkönyvbe iktattassék, azon nyilatkozással, miszerint bizton reményük a’ rendek, hogy sikerülene a’királyi statuskormány’folytonos fáradozásinak, Hannover a királyság’ mélyen megrendült jogállapotját, mi miatt egész Németország’ nyugalma és bátorsága veszélyben látszik forogni, szövetség törvényszerűleg minél hamarabb helyrehozni.— Feuerlein és báró Sturmfeder követek egyet értettek a’ szónokkal; e’tárgyban bizonyosan csak egy hang leend e’ teremben. Zwergjem szinte megegyezett az indítványozóval, kivált a’kormányhoz azért intézendő köszönetre nézve, hogy — a’ mennyiben hallatott — ez ügyben eddig elő a’ kamara’ szellemének ’s óhajtásinak megfelelőleg munkált. Az egész kamara azonnal elfogadá az indítványt és a’ nyilatkozást felkiáltás által, mire a’ külügyek’ ministere, Beroldingen gróf, igy szóla: „Csak megelégedésére szolgálhat a’ kormánynak, az épen most hallott nyilatkozásokból megérthetni, mikép a’ nagytekintetű kamara bizik benne, hogy — mindenkor a’ jogállapot’ fentartására törekedve — a’ szövetség’ alaptörvényeit veendi vezérfonalul.“ [Schwab, M.) Hannovera, május’ 19. A’ f. h. okai hirdetmény, (L. a’ Hírnök’ 39. sz.) úgy látszik, több, névszerint Bremen herczegségi, testületeknek okot ’s alkalmat adott a’ statusalaptörvény’ fentartása végetti lépésekre. Bremen herczegségnek mindkét városa, Stade és Buxtehude, a’ német szövetséghez folyamodott a’ jogállapot’ fentartása iránt, ugyszinte több parasztrendi testület is, névszerint kettő a’Marsch-i kerületekből, tudniluk Kehdingen vidék és Neuhaus-Ostinger választókerület. Celle város hasonlókép kérelmet nyújtott be a’ szövetségnek a’statusalaptörvény’ fentartása iránt, mit, hir szerint, más testületek is követendenek. A’ 3kai hirdetmény’ további következésein tekinthetők több követek’ lemondásai. Törökország, London, máj. 10. A’ milly nagy aggodalmak tápláltattak azon állás végett, mellybe a’ porta és Mehemed Ali magokat tevék, mégis már ismét meg lehet egészen nyugodni, sőt reménység vagyon, hogy nemcsak a’ béke fog helyreállittatni keleten, hanem formaszerinti egyezkedés is köttetni a’ porta és Mehemed Ali között, ha az alkirály hajolni fog azon ajánlatokra, miket a’ szultán a’ béke’ értelmében tenni akar, vagy inkább máris tett. A’ szultán átlátja, hogy minden jövedelmet kimeríttetnek az országnak , ha ezen nagy katonai demonstratio nem mérsékeltethetik, melylyet az ellenséges becsapások’ elhárítására fentartani szükséges. Sokáig ezen állapotot ki nem állhatni. A’ szultán tehát azt gondolá, hogy sokkal jobb volna a’ dolgot a’ legvégsőségre juttatni, ’s a’ végső eszközökhöz nyúlni, egy olly kérdés’ eldöntésére, melly minél tovább halasztatik, a’ portának annál nagyobb kárával oldathatik meg. Az idegen követeknek csak igen nyomos előterjesztései által tartathatók vissza. De most arra tart számot, hogy feláldozása kellőleg méltányoltatni fog. Ő még azt is "teszi — úgy mond — hogy ama’ sok megbántás’ ellenére, mellyet Mehemed Alitól tűrnie kelle, kész hozzá közeledni ’s olly egyezkedést kötni vele, melly alkalmas legyen a’ békét megerősíteni, mind a’ portának mind Mehemed Alinak módot nyújtván, a’ művelődés’ kifejlődését nyugalommal előmozdítói, ’s a’rendkívüli rendek alól szabadulni, mellyek mind a’ portát mind Mehemed Alit nyomják. A’szultán Mehemed Alinak függetlenséget, egyiptomi király’ czímével ’s utódainak az egyiptomi trónon öröködésével ajánl, olly engedményt, mellyet az alkirály már régen keres, ’s mire minden gondolata ’s tette irányozvák. A’ szultán e’ mellett az idegen követek’ kezességét helybenhagyja ’s elfogadja. Azt kívánja azonban, hogy Mehemed Ali mindent azon lábra állítson vissza, mellyen a’ dolgok a’ kiutalnah-i béke előtt állottak, ’s uj országa’ határait azon sugárkörre korlátozza, mellyre ama’ szerencsétlen táborozáskor terjedtek, melly a’ portának olly sok áldozatába került. A’ szultán nem kételkedik, hogy Mehemed Ali a’ dolgok’ ezen elrendelésében meg fog egyezni, valamint meg van győződve, hogy az idegen hatalmasságok azt elfogadhatónak talalandják ’s közbejárulandnak, hogy létrehozassék, ’s igy minden kétes esetek el fognának háríttatni, mellyeknek különben a’ porta kitétetve maradna, ha ez alkalmat nem használva, minden a’ bizonytalanság’ állapotában hagyatnék, mellyben már évek óta vagyon. — E’ nyilatkozás létetett itt a’ napokban. Meg fog most mutatkozni, mint gondolkozik erről cabinetünk ’s a’ többi cabinetek, ’s mit szándékozik tenni. — (Ha visszaemlékezünk, hogy Mehemed Alinak a’ fönebbi követelés szerint Syriáról, Mesopotamia ’s Adana tartományról kellene lemondania — mind fontos helyek katonai tekintetben szintúgy, mint hajóépitési faszállításra — úgy megítélhetni, mennyire hihető, hogy azt Egyiptom’ helytartója elfogadja.) Máj. 14-én a’ szultán az Adlie nevű orvosi iskolát látogatá meg Galata-Seraiban. Ezen intézet’ igazgatója Bernard, cs. kir. ausztriai fő tábororvos, és Abdullah effendi a’ hekimbasi (protomedicus) a’ szultánt az iskola’ kapujánál fogadák, ’s a’ fogadására elkészített terembe kisérék. Dr. Bernard erre az intézetnek egyik hallgató teremébe összegyűjté az előkészítő osztályok’ 170re menő tanítványait, kiket ő fenségének bemutatott, őket szorgalomra ’s engedelmességre , mi a’ fejedelem’ nagylelkűsége iránti hála’ legbizonyosabb jele, inté ’s a’ nagyúrnak valóban atyai gondjaiba továbbra is ajánlá. Ő fensége ezek után következő szókat intéze a’ tanulókhoz: „Alattvalóim’jóllétét előmozdítandó ’s a’ szenvedő emberiségen segítendő birattam ez intézet’ alapítására, azon férjfiú’ meghívására Európából, ki ezt kormányozni képes és méltó, semmi költséget ’s kiadást nem kímélvén ennek felkészítésére, szóval mindent megtenni mi tőlem függ, annak gyarapodása’ biztosítására. Most tehát már minden csak a’ ti igazgatástoktól (dr. Bernardhoz és Osman effendihez fordulva) és a’ ti alkalmazástoktól (a’ tanulókhoz) függend, azon óhajtásoknak, mellyeket népem’ ’s hadseregem’ javára nézve táplálok, ’s a’ bizodalomnak, mellyet bennetek helyezek, megfelelni.“ — Mialatt ezek után dr. Bernard a’ szultánnak a’ mellékteremben a’ 43 sebészt mutatá be ’s jelenlétében több bekötéseket vitete véghez, mellyek’ megtekintetésében ő fensége tudvággyal kérdezősködik az illető sérülések felől, ’s megelégedését jelenté ki a’ sebészek’ ügyessége felett, a’ tanulók hallgatóteremeikbe mentett, hol dr. Bernard az egyes tanítókat mutatá be a’ nagyurnak, ki általok aztán önmaga által megnevezett néhány tanulóval próbatétet tartatott tanulmányaikból. —Miután a’ szultán még a’ háló- és ebédlőteremeket ’s az intézet’ kórházát megtekinté, a’ megelégedésnek ismételt nyilatkozásaival az egésznek elrendelése ’s igazgatása iránt, elhagyá az iskolát, mellynek évkönyveiben e’ nap azon nagy becsületért, mellyben részesült, feledhetetlen maradand. Konstantinápolyban a’ nyilványos egészségi állapot folyvást megnyugtató; Smyrnában azonban,a’ legutóbbi tudósítások szerint, néhány dögvészeset tapasztaltatott. Amerika. A’ hamburgi Börsenhalle következő tudósításokat közöl, mellyek Panamán és Uj-Yorkon keresztül a’ Great Western hajóval érkeztek Angliába, ’s egészen ellenkezőleg az angol hírlapokban foglalt utolsó tudósítások által gerjesztett várakozással, egészleni megveretését jelentik a’ peruboliviai confoederatio’ protectorának, Santacruz generálnak, a’ chileiek által Burnes general’ vezérlése alatt. Az ütközet január 20-án tartalék Pennan mellett, hol Santacruz, kinek 6000 embere volt Moran, Herrera ’s Bermudez generálok alatt, állomásain délelőtti 11 órakor a’körülbelül hasonerejű chileiek és antifoederalista peruiak által, Bulnes’ és Gamarra’ vezérlése alatt, megtámadtatok. Egyik állomás a’ másik után vétetett meg ostrommal, ’s 4 órakor kivívatott a’diadal; a’ chilei lovasság csak akkor kelt csatára, midőn a’ peru-boliviaiak már megfutamodtak, ’s nagy vérontást vitt véghez közöttük. Maga Santacruz megmenekedett mintegy 100 emberrel, ’s másnap 25 tiszt’ kíséretében láttatott, serényen űzetve a’ chileiektől, kik őt elfoghatni reményléki A’holtak’ és sebesek’ száma mindkét részen tetemesnek mondatik. Gamarra, szokás szerint igen pompásan irt harczi tudósításában, tökéletesnek nevezi a’ győzedelmet, ’s kinyilatkoztatja, hogy azt a’ chilei dicső hadsereg’ hasonlíthatlan vitézségének köszönhetni. Egy másik tiszt hivatalos tudósításában az állíttatik, hogy a’ peru-boliviai hadsereg’ minden generáljai megölettek vagy megsebesíttettek, ’s hogy soha sem küzdetett ki tökéletesebb győzedelem Amerikában. Elegy. Stockholm, május’ 14. Bizonyos lévén immár, hogy a’király május’ 17k énél tovább maradand Cristianiában, az itteni hírlapok, úgymint az Aftonbladet és a’ Dagligt Allehanda, nem mulasztják el felhívni a’ norvégeket, hogy május’ 17két szokás szerint ünnepeljék meg, ’s ne engedjék magokat attól eltartóztatni a’ király’ jelenléte által. Ez nap mint tudva van, évnapja a’ norvégiai első alaptörvénynek , melly 1814ki május’ 17kén határozta Norvégiát Svécziától elválasztatni, ’s Christian herczeget norvégiai királlyá hirdette ki. A’ két országnak későbben történt egyesítése utáni első években e’ nap egészen elfelejtetett. De 11 vagy 10 év óta ünnepelni kezdék azt Christianiában ’s némelly más városokban, jóllehet a’ hatóságok gátolni törekedtek, mi néha nyugtalan jeleneteket okozott. De csakhamar megszűntek a’ hatóságok e’ dologba avatkozni, ’s igy lassan kint csillapodott a’ május’ like’ megünneplése iránti buzgóság. Az utóbbi években csak kevés nagy népcsoportot lehet e mozgásban látni e napon. Nem sokára meghalljuk, hogyan mult el a’ nevezett nap az idén. Athen, máj. 12. Mindkét felségünk odahagyá máj. ikén a’ fővárost, Humeliába utazandó, melly útnak tartása előleg negyven napra határoztaték. Csak innen Kasai (hat óra járás Athéntől), meddig t. i. a’ Thebának vivő országut elkészült, használak a’ fő utazók saját kocsijokat, onnan az egész út lóháton fog tétetni. Hetvennégy ló (a’ teherhordókat is beletudva) rendeltetett e’ szolgálattételre, ’s a’ tetemes karaván mindenkép tekintetet fog gerjeszteni. Király és királyné az egész útra a’ görög viseletét választék. Corfuból május’ Írni érkezett levelek jelentik a’ roniai szigetek’ parlamentjének sir Howard Douglas lord-főbiztos által történt rögtöni eloszlatását. A’ parlament’ legnagyobb befolyással biró tagjainak egyike Londonba meny, e’ rendszabály ellen előterjesztéseket teendő. * Május’ 13., 14., és 15kén Londonban hó esett, több éjen át meg volt fagyva. Pénzkelet. Bécs, május’ 31. Dunavizállás junius’ 2kán: 11' 2", A’ status-kötelezvények’ közép ára volt 5 peres p. p. . . . 10725/, » » » . » » 4 „ — » v 11 n ii 3 *, a ... 81 *a Kölcsönvett 1834. évről, 500 font............................ ... (5671/ 1821. „ 100 ................................„ . . . 1611 Bécsi statusbank-kötelezvény 2*/a poentért . . . „ . . . CZ Bank-részvények darabonkint................................„ ... 1521*/a Magyar hírlapok’ heti szemléje. Május’ 20. — 26. Az Ismertető „Legújabb liget-készítés“ czím alatt ismét és ismét sürgeti a’ homokos alföldnek fákkali beültetését, minek haszna az aránylag csekély költség és fáradság mellett több mint szembetűnő. Ezen ’s még néhány hasonló húrokat szeretett honunkban nem lehet elégszer megpendíteni, sőt néha, mint itt történik, egy kissé keményebben is megrántani. „Mibe kerülne — úgy mond az értekező — e’ tájakat a’ lakó nemes communitásoknak, helységeknek ’s roppant népességű királyi vagy mezővárosoknak fákkal itt ott beültetni, ’s birtokaikat e’ szerint virító szépekké ’s hasznothajtóbbakká tenni? Ismerjék el már valahára azon csalhatlan igazságot, hogy a’ hol a’ természet némi tárgyakra nézve mostohának mutatkozik, ott az emberi elme ’s szorgalom bámulandókat vihet végre, csak akarjon. Akarni pedig kell; mert ki nem pirul el, midőn a’ külföldi utazók sivatag pusztáinkról olly gunyolólag értekeznek, lomhaságunkat vádolják, ’s égbekiáltó véteknek tartják, honunk’ televenydus tévéit miveletlenül hagyni. Igaz, hogy erőnk kevés, de tudjuk azon latin közmondást: gutta cavat lapidem —, ’s ha mi ezt csekély erőnkkel követnők, és sivatagainknak csak egy kis részecskéjét is évről évre fákkal elültetnék, úgy hiszem, egy nemzedék’ hunytéval az utódok nem csak hogy áldanák szorgalmas apáikat, de egyszersmind bennük a’ szorgalom’ tüze felébresztetvén, az apáinktól tanult ’s hűen öröklött nemzeti tunyaságunkat munkásság váltaná fel, minek csalhatatlan következése a’ nemzeti boldogság leendene! Tagadhatatlan igazság az, hogy a’szorgalmatlan nép sem istenét, sem fejedelmét, sem nemzetét, sem magát, sem gyermekeit nem szereti, hanem csak fruges consumere nati. Ez az oka, hogy az illy emberek’s nemzetek egyik tulságból a’ másikhoz eszeveszetten tántorodnak, ’s boldogságokat földre tiporják önmagok, mégis boldogtalanságukért mást okoznak. Engedelem e’ kicsapongásért, de nem tehetünk róla, hogy hazánk’ sorsán vérző szívvel sóhajtozunk, óhajtván, hogy e’ most kezdendő országgyűlés , habár „per excerpta“ is a’ nép’szorgalmára hathatni, üdvös törvényeket hozna, mellyek az atyáskodó Kormánytól kétségen kívül helybenhagyást nyervén, a’ hazát boldoggabbá tehetnék, mint minden más egyéb, a’fejedelmet ’s nemzetet inkább keserítő, tárgyak. Itt lenne már valahára az idő, közvetlen a’ mezőgazdaság’ előmenetét ’s gyarapítását, közvetve pedig honunk’ boldogságát előmozdítani. Mit úgy hiszem nemzetünk’ atyjai minél előbb teljesítendnek.“ Ugyanitt a’ Stasser- Hecksch- és Preusz-féle gyapjúmosás felől némelly figyelemreméltó dolgok mondatnak el; névszerint, hogy ezen mosás által a’ gyapjúból a’ piszok kivétetik ugyan, de az egyszersmind kiveszi a’ gyapjút erejéből, úgy hogy az igy mosott gyapjú, ha soká fekszik, szárazsága mellett elveszti gyapju minőségét és szőrré válik; de elveszti természetes színét is, úgy hogy esett birka’ gyapjúnak lehetne gondolni. Mindez további meggondolást és tapasztalatgyűjtést érdemel. Az Athenaeum)Mus és közhasznú czikkely: „Az égetett agyagról, mint ásványtrágyáról“, mutatvány Balásházy János urnak „Háztartás’ és mezei gazdaság’ tudománya“ czímű munkája’ sajtó alatt lévő második kötetéből. — A’ Figyelmezőben több, a’ magyar academia által kiadott eredeti ’s fordított színműveket bírálnak Szontagh Gusztáv és Schedel Ferencz. A’ Rajzolatok’ 41 ik számában arra figyelmeztet Munkácsy úr, hogy a’ folyó évi julius’ -jétól kezdve a Rajzolatok egyszersmind politicai lapokká fognak alakulni. Mindaz, a’ mit ez alkalommal M. ur, mintegy programmaképen, a’ leendő politicai Rajzolatokról elmond, olly helyes, olly józan, olly rend- és békeszerető és jámbor, hogy, ha neki sok előfizetője és olvasója lesz, akkor ő bizonyosan tetemes és a’ legüdvösebb hatással leend a’ közvéleményre. A’ Jelenkor és az athenaeisták minden esetre tarthatnak tőle egy kicsinyt, mert M. ur, mint tudjuk, átkozottul őszinte egy ember; a’ mi a’ szivén, az a’ száján is van, legyen az aztán akármi a’ mi kő! — Ugyanitt további mutatványt olvas