Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-01-03 / 1. szám

I­tast hozzon, ellenére az egyesült státusok törvényeinek és világos megvetésével státuspolgári köteleztetéseiknek. Illynemű cselekedeteknek, azonkívül hogy az országos törvénynek bűnös áthágásai, azon egyenes irányzatuk van, ho­gy egy külháború’ számtalan bajait árasszák béke- és rendszerető polgárainkra, ’s hogy országunk’ hitelét és hiv­­ségét sérelmes kétségeknek tegyék ki. Mint illyeneknek tehát gyorsan és erőteljesen el kell nyomatniok. A legerő­sebb bizod­alommal vagyok, hogy e’ részben polgártársaink’ teljes és szíves egyetértésére tarthatok számot.“ Francziaország". A’ követkamara’ dec. 20-ai ülésében az alelnökök vá­­lasztása vétetett elő. Calmon, Passy, Duc­ka­tel urak (mind a’ hárman a’ coalitio’ tagjai) mindjárt az első szavazatkor többséget nyertek; a’második szavazatnál legtöbb, de még­sem elegendő szózatot nyertek Odilon-Barrot és Cunin-Gri­­daine urak,­ ’s igy köztök másnap titkos szavazatra került a dolog, midőn is Odilon-Barrot, nagy megütközésére a ka­marának ’s boszuságára a’ coalitionak, kisebb számban ma­radt, ’s Cunin-Gridaine ur negyedik alelnökké kineveztetett. Utóbb a’ kamara’ titoknokai választattak meg. A’ követ kamara’ dec. 22-ei ülésében Dupin úrnyo­­madékos hangon következő beszédet tarta: „Uraim és igen érdemes collegáim. Engedelmeskedem a’kamarának ’s elfo­gadom a’ nagy és terhes küldetést, munkálatainak előlülni ’s tanácskozásait vezérleni. Megkezdem kötelességimet, sza­badon minden befolyástól ’s tisztán minden kötelezett­ségtől (Megindulás), csak kötelességimhez kötve. Ismerem ezek’ kiterjedtségét; törekedni fogok azokat önök’ jóakaró gyámolításával betölteni, ’s reményiem, hogy a’ közvéle­mény, melly tanácskozásaik iránt feszült figyelemmel van, eléggé igazságos leend irántam, megvallani, hogy minden alkalommal mint a’ kamara’ embere , mint a’ rendszabály’ parttalan követője ’s mint parlamenti előjogaink’ (e’ szókra az elnök különös nyomást tett) hív orgánuma fogtam maga­mat bebizonyítni. (Élénk részvétel. Igen jól! Köz tetszés.) A’ kamara szerkesztetve. Tétessék róla a’ királynak 's a’ pairkamarának jelentés.“ — A’ kamara ezután az el­nök’ ajánlatára osztályaiba (bureaux) vonult, a’ válasz-fel­írás’ választmányának ’s a’ számadások’ és kérelmek’ vá­lasztmányainak kinevezésével foglalatoskodni. Legelőször azon választmány, melly a’válasz-felirat’ elkészítésével van megbízva, neveztetett ki; áll ez, mint tudva van, kilencz tagból, a’ kamarának kilencz osztálya szerint. Az oppositio, vagy mint most nevezik, a’ coalitio, hat osztályban vítta ki a’ győzedelmet, minthogy Passy, Guizot, Etienne, Thiers, de la liedorte, és Duvergier de Hauranne neveztettek ki; mi­nisten kijelöltek csak három osztályban választattak, u. m. a’ másodikban Debdleyme­ur, a’ negyedikben de Jussieu ’s a’ nyolczadikban de la Piisonniére. — A’ Journal des Dé­­bats komoly szemlélődésbe ereszkedik e’ fontos eset felett ’s meghányja a’ kérdést, illy körülmények közt mire kell­jen a’ ministeriumnak magát határoznia. ,,A’ ministerium — úgy mond a’nevezett lap— csak két utat választhat: azon­nal lemondani, a’ nélkül hogy a’ válasz-felirást bevárja, melly­­nek szellemét és szándékát eleve ismeri; vagy a’ felírás’ vitatásakor lemondani, miután mindent előadandott, mit tett, mit akart ’s milly állapotban hagyja az országot utódaira. Szólunk a’ministerium’ lemondásáról, mivel lehetetlen, hogy a’ ministerium a’ kormányt megtarthassa, ha a’ kamara ne­ki a’ többséget, mellyet a’ válaszfelirási biztosságban elvesz­tett, vissza nem adja. Hogy az ember kormány fonnánk mel­lett minister lehessen, a’ követkamarábani többséggel kell bírnia. Mi soha sem alkudoztunk ezen elv felett, ’s annál na­gyobb készséggel hívjuk azt e’ pillanatban emlékezetbe visz­­sza, mivel ezen többséggeli birás’ szükséges volta nekünk egyik legelső ’s legnagyobb nehézségnek látszik lenni, melly a’ coalitióból eredendő ministerekre várakozik. Kandiák va­gyunk p. o. látni, mint fognak majd hozzá, a’ coalitióból, melly őket a’ győzelemre segítendi, egy hasonelemű több­séget alkotni. Ha a’ ministerium most mindjárt lemondana, azon kedvetlenség’ érzésétől fogna elragadtatni, mit a’ meg­buktatására szőtt esetszövények gerjesztenek, ’s helytelenül cselekednék. Kötelességeit valamint maga, úgy barátja iránt megszegné. Megszegné önmaga iránti kötelességeit, mert helyzetét ’s az ország’ állapotját szét kellene taglalnia, meg kell szólamlania, legalább egyszer, hogy azon lappangó insi­­miatióktól, mellyek ellene kerengésbe hozattak, a’ szószék’ nyilván­osságára hivatkozzék. Vajhajól meggondolná, hogy ellenei semmit sem óhajtanak inkább, mint hallgatását, mert ha szól, akkor részükről nekik is szólniok kell; ’s ez épen a’ coalitióra nézve a’ legbajosabb, mert akkor eszméit ’s kormányelveit elő kellene adnia. E’ tekintetben a’ válasz­tás neki minden esetre fáj , hanem itt nem csekély zavarba jön; mert mit tegyen ? a’ bal vagy jobb centrum’ vagy a’ bal oldal’ vagy valamennyinek politicai eszméit ’s kormányel­veit fejezze ki? A’ coalitióra nézve ennélfogva semmi sem volna kényelmesebb, mint a’ ministeriumot csak úgy szép csendesen eltemetni. Akkor kétségkívül az mondatnék, a’ ministerium már a’ vitatkozások előtt odább állott, megféle­­m­ült, ’s önmaga fölött tőré el a’ palozát. Utól, ha az örök­ség felett megosztozhatnának, akkor diadalmaskodó beme­­telt fognának tartani. Nem szólani, a’ kormányhatalmat egy szemfényvesztői csel által egész halkan magához ragadni, ez fogna a’ coalitionak leginkább tetszeni; de ezt a’ minis­teriumnak minden áron meg kell akadályoznia, ’s hogy meg­akadályozhassa, fen kell magát a’ válaszfelírás’ meghánya­­tásáig tartania. A’ministerium mit sem törődik a’ kormány­hatalommal; de becsületét és méltóságát fen kell tartania. Becsülete és méltósága megkívánják, hogy a’ válaszfelirati vitatkozásoknál szóljon; ’s ha csakugyan le kell mondania, ezt csupán ama’ vitatkozások után teheti.“ A’ Journal des Débats ezt mondja: ,,A’ coalitio’ tüze és heve a személyes kérdésekben hamvadnak el. Mindaz­­által épen nem kételkedünk, hogy az megtakarítandja a’ szükségeseket a’ válaszfelirati harczra; de itt még nehezebb lesz az egyesség; itt a’ nézetek’ és gondolatok’különfélesé­­ge meg­ vi­lágosabban ál­land, elő ’s a’ kamara tisztán látandja, hova viszi őt a’ coalitio­ — zűrzavarba. Ne felejtsük, hogy a’ coalitio' buzgó­sága’ és erőködései’ daczára is elnökké ne­veztetett Dugin ur. A’ kamara meg akaró mutatni e’ kine­vezés által, hogy korántsem szándékozik a’ coalitionak en­gedni a’ főuraságot az ülésben. Ám legyen ministerium és coalitio; Isten’ nevében; de reményijük, hogy a’ coalitio és a’ ministerium mellett és­­ felett mindig fog létezni füg­getlen ’s részrehajlatban kamara, melly a’ szenvedélyeket zabolázza ’s mérsékli. Ez azon értelem, melly Dupin ur’ kinevezésében rejlik, ’s örülünk neki.“ A’ kinevezett válaszfelirati­ biztosság’ első eredménye következő: hat biztos az oppositio’ részén, három a­ cabinet mellett. A’ ministerium’ vesztesége tökéletes. E’ veszteség még tetemesbbé válik , ha a’ neveket és számjegyeket nyo­mozzuk, ’s végre, ha az oppositio’ jelöltjeinek fontosságát a’ minister jelettekével összehasonlítjuk. (Messager) Gérard marsal a’ párisi nemzetőrséghez egy napiparan­csot intézett, mellyben azon reményét fejezi ki, hogy ő, mint elődje , a’ respublicának és a’ császárságnak katonája ’s a’ dynastiának mint a’ nemzeti intézvényeknek hive, szint­­azon részvétre , mellyel Lobau marsal élt, tarthat számot. Laffitte a’ Journal du Commerce-ben tudomásul adja, mikép a’ pénzcsarnokon azon hir kerengett, hogy ő a’ belga bank által nagyon compromittálva van. Ezennel kinyilatkoz­tatja tehát, hogy azon intézettel mindenkor igen csekélyek voltak ügyei, ’s hogy ő épen most adósa annak. A’ Laffitte-bankban m­­ég novemberben 77 millió frank váltatott fel, azaz 4 millióval több, mint az előbbi hónapban. Az 5000 frankos részvények 5560 frankkal, az 1000 frankosak pedig 1140 frankkal fizettetnek a’ pénz­csarnokon. Toulon, dec. 19. Egy levél Órámból dec. 16ról követ­kező tudósítást foglal magában: „Abd-el-Kader’ itteni con­­sulánál egy lovasember szállott le, ki neki az emir’ vissza­tértét Ain-Maadiból és Maskarába érkezését jelenti. Ain- Maadi alávetette magát Abd-el-Kader’ urasá­gának. Ez utóbbi Milianába készült elutazni, hol rendes hadseregével szándékozik a’ telet tölteni. Segédhadai elbo­csáttattak. — Algírban tudni akarták, hogy Valée marsal összejövetelt tartana Abd-el-Kaderrel Medeahban, hol őt ez utóbbi, azon szívességért, mellyel követe, Ben-Aras, Pa­risban láttatott, igen ünnepélyesen akarja fogadni. Spanyolország, Madrid, dec. 15. Luciana gróf (Espartero) a’ király­nénak egy újabb politicai leczkét tartott. E’ hónap’ okán t. i. egy hoszú ’s igen keserű­­ hangon irt feliratot külde be ő felségéhez ’s bocsátott a’ hírlapokban is közre, melly­ben Cordova és Narvaez generálok’ legszigorúbb megbüntet­­tetését sürgeti. „Nem lehet — úgymond — azon körülményt, hogy e’ két general mindeddig büntetlen, egyébnek mint magas rangjoknak tulajdonítani; de ha ők, mi alig gondol­ható, csakugyan büntetés nélkül maradnak, akkor az erköl­­csiség föl van dúlva ’s a’ hadsereg végső felbomlásába ta­szítva.“ Ezenkívül azt kívánja Luciana, hogy a’ kormány a’ „jovellanisták’“ titkos társaságát irtsa ki. E’ név alatt itt több, magas születésű fiatal emberek’ egyesületét értik, kik mérsékleti nézetekhez, miilyenek a’ hires Jovellanos’ ira­taiban foglaltatvák, szítanak, ’s a’ revolutionalis titkos tár­saságoknak ellensúlyul alakultak össze. Kiváltképen ezen egyesület’ halk munkálkodásának kell a’ Calatrava-minis­­terium’ megbukását tulajdonítani 1837 ben, miben őket, mint tudva van, maga Luciana gróf is segítette. Annyival in­kább örülnek most az exaltadok, hogy Espartero ezen egye­sületet gyülölség’ és üldözés’ tárgyául tűzi ki; de feledik, hogy legközelebb rájok jövend a’ sor. Sajnálni kell minden esetre, hogy Luciana gróf a’ hadvezéri pálczát krótollal cse­réli fel ’s a’ statusügyvéd’ szerepét játsza, a’ helyett hogy az ellenség ellen rántana kardot. — Van Halen general e’ hó­nap’ tikén 7 zászlóaljal Segorbeba érkezett. Cabrera hozzá azon hivatalos jelentést bocsátó, hogy ő e’ közlemény’ napjától fogva semmi f­o­g o­l­y’ életének sem kegyel­­mezend többé, hanem egy kiirtó háborút fog folytatni. E’ szerint fel kell tenni, hogy ő e’ vérengetésre vagy urá­tól kapott parancsot, vagy hogy annak netalán ellenkező értelmű parancsait semmibe sem veszi. (Alig. Zeit. lev.) Az Eco de­­ Aragon szerint (dec. 15.) van Halén chris­­tino general, ki dec. 6kán Terudből Valenciába indult, pa­rancsot ada a’ nem rég hatalmába került 200 carlosi fogoly’ agyonlövetésére. E’ kegyetlenség’ igazolására azon hit ter­jesztetett, mintha Cabrera avval fenyegetőzött volna, hogy ezután senkinek sem fog kegyelmezni. A’ carlosiaknak Cataloniában foglalt állásaikról és ot­tani haderejükről következő részleteket közöl egy, ama’ fe­jedelemség’ carlosi főkapitányának hadi­szállásán kelt le­vél: „Főhadiszállás Puigreig prioratusban , novemb. 24. Tizenkét nap óta a’ főkapitány (d'Espana gróf) itt ütöt­te felső hadi szállását. Egy brigád, Ports ezredes alatt, ki ezelőtt bergai kormányzó volt, a’körülfekvő mezei házak­ban szállásos. — Nov. 7kén este Torres de Berguzhoz, Sier­ra de Boxaderába, értünk, fél órányira Cardonától, melly legerősebb pont Cataloniában. Cardona, egy rideg szikla­kúpon építve, ura a’ környéknek ’s tulajdonképeni kulcsa az egész hegyláncznak. Jeles sóbányák, minőségükre ’s hasznukra nézve csak a’ Galicziában létező wieliczkaiakhoz hasonlíthatók, feküsznek az ágyúk’ sugárkörében, mellyek, számra 56-an, mind bronzból, 24 fontosak, védik az erősé­get. Vágyódva tekinténk a’ szép várkastélyra, melly reme­ke a’ katonai építészetnek, ’s fővédhelye az ellenségnek Catalonia’ e’ részében, melly nagyobb részint a’ királyi fegyvereknek hódol. Cardona ránk nézve elfoglalhatlan; soha sem vétetett be, sem az örökülési háborúban (minthogy csak az utrechti béke adta át e’ várat), sem a’ függetlensé­gi harczban, mellyben a’ francziák soha sem lehettek an­nak uraivá. Akán Porredon és Ybanez ránk bukkantak osztályaikkal; az elsőbbi osztály, Leu de Ürgésből, egészen ellátva egyenruhával és jelesül fegyverkezve, de a’zászlóal­jak csekély számmal; az utóbbi pedig óriási (7 láb magas) fő­nöke által Taragona’ gazdag mezején alkotva, a’ partvidék­ről jőve. Egy szép, nagy emberfaj, cataloniai öltözetben, ké­pezi e’hasonlíthatlanul számosabb zászlóaljakat, mellyek ke­ Belgium. A’ tanácskamara’ dec. izkei ülésében Dubois és Dumor­­tier urak felvilágosítást kívántak a’ ministerektől a’ hollan­­diávali viszonyok felől. A’ külügyek’ ministere végre igy szólott: „Uraim, a’ kormány az ország iránti állását az al­kudozások’ újabb megnyitása óta teljességgel nem változtat­ta meg. A’ lakosság’ részéről történt desmonstratiókat sem nem izgatta, sem nem akadályoztatta,’s ezt mindaddig nem is fogja tenni, mig minden a’ törvényszerűség’ korláti közt ma­rad­and. Örvendünk azon magatartáson, mellyet az ország egészen a’jelen pillanatig mutat. A’ senator urak felvilágo­sítást kívánnak az alkudozások’ jelen állapotja felől; de én azt gondolom, a’diplomatái közleményeknél nem tanácsosi) messzebb menni, mint a’ mennyire épen a’ történetek en­gedik, ’s e’ közleményeknek csupán csak olly lett dolgok­ra kell szorítkozniok, mellyek’valósága a’rendszeres utón meg van állapítva. Mindeddig azonban a’ kormány semmi ollyas értesítést nem kapott , melly a’ kamarának teendő közlemény’ tárgya lehetne, ’s én ismét csak azon nyilatko­zást vagyok kénytelen tenni, hogy a’ bővebb kiereszkedés’ pillanata még nem jött el. Egyik tag azt kérdé, valljon igaz e, hogy Belgiumot ostromzár fenyegeti. Ugy de még eddig sem ostromzárról,, sem általában semminemű fenye­getésről sem vala szó. Én azt hiszem, uraim, hogy az or­szágnak nyugton kell maradni; a’ történetek igen is hamar bekövetkezhetnek; de én nem hiszem, hogy a’ kamaráknak egyhamar közleményeket fogjunk tehetni.“ — Ugyancsak a’ tanácskamara’ dec. lakés ülésében Duval de Beaulieu gróf hoszui beszédet tartott, mellyben csendet és megfontoltságot ajánl. „Mindig csak a’ földbirtok’ (terri­tórium) egészletét rebesgetik — úgymond a’ többi közt — de a’ dolog’ bökkenője itt azon kérdés’ elhatározásától függ, valljon a’ földbirtok’ egészléte Limburgra és Luxem­burgra kiterj­eszkedhetik­­; mert ha egyszer megmutatta­­tik, hogy e’ két tartomány hozzá tartozik, akkor a’ mi föld­birtokunk épen nem lesz megsértve, ha azokból majd ki kell is takarodnunk.“ Továbbá a’ gróf nem látja által, mi­­kor­ lehetne Belgium’ becsülete megsértve, ha a’ 24 czikke­­lyű szerződés végre is hajtatnék, miután azt korábban ma­ga Belgium is elfogadta. A’ becsület abban áll, hogy az em­ber ígéretét megtartsa. Ha ama’ czikkelyek olly roszak, nem kellett volna őket előbb sem elfogadni. A’ belga bank’ fizetéseinek felfü­ggesztetéséről, melly esemény kizárólag foglalato­skodtatja a’ közönség’ figyelmet, egy, Brüsselből, dec. 17ről kelt levél, a’ Handelsblad­­ban következő közelebbi részleteket ad: „Öt nap óta rend­kívüli sokaságú bankjegy özönlött a’ belga bank’ pénztárá­ba; már múlt szombaton pénzhiány állt be, ’s a’ bank 500,000 ír. kölcsönért folyamodók a’ kormányhoz. Hitel­ügyekben azonban néha szombattól vasárnapig nagy különb­ség szokott bekövetkezni; másnap kitetszett, hogy négy millióra van szükség, ma pedig nyolcz millióra. Tegnap e­ste 10 órakor még nyújtott némi reményt a’ kormány , hogy az akkor szükséges négy milliót megadandja, mindazáltal éjfél­kor a’ ministerek , miután tanácsot tartottak , kinyilatkozta­­ták, mikép teljességgel semmiről sem akarják a’ felelet’ terhét elvállalni. E’ vonakodásról értesíttetvén Brouckere úr, tustint elutazott Brüsselből. Vilain XIIII. gróf, a’ bank’ igaz­gatóinak egyike, kisérte őt. A’ bank’ igazgatói, biztosai és tisztviselői ma reggeli 6 órakor összehivattak, ’s m­a egy lépés határoztatok a’ kormánynál tetetni. Ez 1 órakor megtörtént, de a’ ministerium vonakodása mellett maradt. Semmi sem terjed el hamarabb, mint a’ rész hir. Már 19 órakor nagy embertömeg gyűlt össze a’banknak meg zaid ajtaja előtt; de ez nem nyittatott meg, hanem midőn a’ közönség igen türelmetlenné lön, végre kénytelenek vol­tak az ajtót kinyitni; ekközben a’ kapus tüstint kinyilat­koztató egyszersmind, hogy a’ pénztár zárva marad, ho­gy mostanság nem történendik fizetés ’stb. elf. Ezen újság vil­lámsebességgel terjedt el a’ városban. Kevés pillanat alatt a’ hoszú „Rue Neuve“ (Új-utcza) tömve­len emberekkel, többnyire részesekkel; a’ bank előtti tért szinte emberek lepék el, mindnyájan kiváncsiak, valami bizonyost tudhatni. Coppyns úr, egyike a’ bankbiztosoknak, azon egyetlen, ki jelen volt, azt monda, hogy a’ bank ugyan pillanatilag za­varban van, de több mint 650,000 tr.­saldo-val bír saját ja­vára. Ez utóbbi nyilatkozás közelebb nyomozatot kíván. A’ bank igen hihetőleg bir ugyan saldoval, de csak névsze­rintivel, hogy ezt kihozhassa, activumai közzé bizonyos pa­­zal péld.­a’lodik 1,101­ emberből áll. A'zászhialjak'árkászai sátrokat ütének föl, ’s az egész sereg a’hegység’ lejtőjén tanyázott, egy mérföldnyi terjedelemben, Cardona’­­szelle­nében. Naponkint sokan szöktek át fegyverestül és bak­sze­restül táborszemeinkhez; sőt­edikén Albuhera'' ezredéből ,‹•a v egész őrcsapat jőve altisztjével. Ezen emberek mindnyájan bizonyíták a’ vett híreket. Mind a’ mellett az ellensé­,res hadlábból semmi sem volt látható, lükén 8 gyalogszázad Álő ló- és két ágyúból álló kémcsapatocska egészen Cardona­ fa­lai alá küldeték, a várőrizetet kicsalandó, azonban e­gy pár órai apró tüzelés volt egyetlen eredmény. Mi néhány golyót bocsátónk a’várkastélyba, mellyek viszonoztalak. A" királyi seregek’ dicséretére legyen mondva, hogy ezen egész idő közben egy ember sem szökött el, holott azon öt nap alatt, mellyeket Cardona előtt tölténk, többen szöktek át hozzánk nyolczvannál az ellenségtől, köztök angolok, francziák, po­roszok és olaszok, az úgynevezett portugál légióból (Ca'­u­­­lores do Oporto), melly pedroi szolgálatból ment át chris­­tinoiba. Milkén azon hirt véve a’főkapitány, hogy az el­lenséges hadláb Manresából visszatért Barcelona fell, nem akarván velünk összetalálkozni. Mihelyt ez tudva jön, azon­nal köz­elégületlenséget gerjeszte; mert mindnyájan békét­­lenül váránk elhatározó ütközetet. Tüstint megindult a' se­reg. 12dikén foglaltattak el a’jelen állások, mellyeket, cse­kély félbeszakasztásokat kivéve, mindeddig megtartottunk.“ M­ad­r­i­d­ból dec. 15ről kelt tudósítások szerint a’ 40,01­0 ember’ kiállítását tárgyazó törvényjavaslat a’ követkamara ál­tal elfogadtatott. — A’ per Narvaez és Cordova generálok ellen haladék nélkül el vala kezdetendő, amaz a’ san-remiei táborban, ez utóbbi Ossunában volt.

Next