Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-07-01 / 52. szám

va?« A­ kérdett úr jószivűleg f­ elelé: „nyolca­s’ egy ne­gyed“. „Lehetetten! — mond a’ katona — többnek kell lenni; nem mutathatná meg óráját ?“ A’ jó úr mit sem gyanítva, ki­veszi henger-óráját, melly arany lánczon függe nyakában, ’s mutatja, hogy szavát igazolja. A’ katona kezébe lógván az órát, rajta ollyant ránt, hogy a’ láncz elszakad, ’s az óra’ tulajdonosa a’ rántás és ehhez járult dőlés által földre rogy, a’ katona pedig futásnak eredve, az órát egy másiknak, ’S ez egy harmadik czimborának adja. A’ zajra összefut a’ nép, az orzókat körülfogják, de az óra, mellyet szorul tsá­­gukban egy ház’ utczára levő lépcsőire tőnek, csak később került vissza. A’ merész katona, kit a’ küzdés között el­vesztett tározója árult el, még­ azon estve befogatott, ’s csin­talan lógásának diját kétségkívül nem sokára elnyerendi. Elegy. A’ pozsonyi ev. lyceum­b­an múlt­­.20 — 27-ben tartattak az idei második félévi próbatétekt. Kitűnő volt azon szorgalom, mellyet az ifjúság a’ rendes tanulmányokon túl a’ magyar és a’ franczia nyelvek’ tanulására is fordított. Tanúja ez azon jeles tapintatnak, mellyel az ifjúság e’két nyelv’tudásának előkelő szükségét és hasznait mindinkább érzi, valamint azon buzgalomnak ’s ügyességnek is, mellyel azok’ tanításában Tomka és Huyard urak eljárnak. Hason­lót remény­ünk az ifjak’ részéről a’ jövő évben is tapasz­talhatni. — Ikervárott (Vasmeggye, Sárvár mellett) gr. Batthyány Kázmér’ izletteljes birtokán és lakhelyén, e’ mezővároskának eddigi jelességeihez járul az idén egy ré­­paczukorgyár, melly most készül, és munkálatit már az őszön elkezdendi. A’ gyár’számára előre már több ezer hold burgundi répával van beültetve. A’ felügyelő és mű­szerészek külföldről hozattak. — A’ lőcsei protestáns köz­ség f. hó’ fülikén ritka ünnepélyt üllött. E’ napon tölté be ugyanis lelkészkedése’ madik évét Osterlam János­ Károly helybeli lelkész. A’ 80 éves aggastyán minden tekintetben birja hívei’ bizodalmát és szeretetét, mire jószívűség és min­denkori szolgálatra készség által érdemesíté magát. Kassa, Eperjes, Bártfa, Szeben, Kézsmárk és­ több szomszédhely­ség küldöttségekkel járult az egyházi ünnepély­ emelésére. Számos tisztelgő beszéd után ünnepélyes díszszel ment vég­hez az isteni tisztelet, ’s mindezt szivesség­ fűszerezte lako­ma követé, melly előtt csinos tározóban 427 égő forinttal ajándékozd meg agg pásztorát a’ hálás község, a’ város pedig tiszteleti polgársággal. Nagybritannia» Az alsóház’ jun. 14kei ülésében a’ ház’ kandiságát élénken fölingerele a’ legalább is öt láb átmérőjű tömér­dek fahengerre tekert „nemzeti kérelem“. A’ hatalmas te­kercs egy polezon nyugszik Attwood birminghami ta­g’ köze­lében. Az elnök’ meghívására fölkel Attwood, ’s némelly radical tagok’ egyes fölkiáltásai közben a’ következő beszé­det kezdé: „Sir­­elébe terjesztem a’ háznak e’ rendkívüli és fontos kérelmet. Tudom, hogy a’ház’rendszabálya nem en­gedi az e’ kérelemben foglalt nagy elvek fölött kimerítő ér­tekezésbe bocsátkoznom; tudandóm magamat a’ kijelölt kor­látokon belül tartóztatni. Csupán e’ kérelem’ alapgondolatja, szerkesztésének körülményei ’s azon helyezet felett, melly­­ben általa annak ellenében találom magamat, legyen szabad rövideden nyilatkoznom. A’ kérelem Birminghamban eredt, hol az múlt évi augusztus Giáfi egy nagyszámú gyülekezet­ben fogadtatott el; Glasgowba küldetvén e’ kerelem, itt igen rövid idő alatt 90,000 aláírást nyert a’ birminghami és környékebeli mintegy hasonló mennyiségű aláirt nevekhez. Kétszáz tizennégy város, megye és kerület fogadta el e’ ké­relmet. Az összes aláírók’ száma 1,280,000. Alapelve ötszáz nyilván­os népgyülésben (meeting) ismertetett el; minde’ gyülekezetekben a’ kérelmezők világosan kinyilatkoztatták, hogy o­ly szenvedések alatt sóhajtoznak, mellyek az ország’ kormányától olly soká figyelem­be-vétlenül maradtak. A’nép csodálatra méltó türelemmel viselte minden szenvedéseit, ’s a’ parlamentnek — véleményem szerint — régen kötelessége lett volna , e’ köz szükségre több figyelmet fordítani. A’ ké­relem szorgalmas és szerény munkásoktól van alánrva, ’s ezért nem kevéssé érdemli meg a’ ház’figyelmét. (Halljuk!) Gondolják meg, uraim, milly uj fájdalomnak kellene a’ tisztes folyamodókra nézve lenni, ha küldötteik­—kiknek különös kedvezmény által megengedtetek, e’ kérelem’ át­­nyujtásakor a’ ház’sorompóinál jelen lenni — e’ körből kül­dőiknek azon szomorú tudósítást fognak vinni, hogy a’ ház minden tőlök felhozott tett dolgokra, panaszokra és kivona­tokra siker maradt. Az aláírók’nagyobb része a’legnagyobb ínségbe merült, és szükségük olly nemű, hogy a’ bőség’ölé­ben született’s öröklött gazdagságukban minden kívánságuk­’ kielégítését találó emberek alig képzelhetik nyomorúságos helyzetét egy munkásnak, ki szívvel és kézzel óhajt mun­kát, de nem találhat. Mindenféle munkások, takácsok, olly kézművesek, kiknek keresetük gyakran nagy műgyakorlott­ságot és ügyességet kíván, nem kevesbbé a’ földművesek, egészen tönkrejuttató helyzetben látják magokat. A’ par­lament’ rokon­szenvére (sympathia) nem támaszkodhat­­van, eltökélek, minden törvényszerű eszközt használni a képviselőségnek e házban megváltoztatására ’s a’ válasz­tásokra­ befolyás megnyerésére, miáltal kivánataik’ vég­­rzéljához jutni reménylenek. De, bizom Istenben, ügyök’si­kere közelebb fekszik. (Halljuk!) E’becsületes emberek’ első kérelme — kiknek mindegyike többet termeszt, mint a’ mennyire szüksége van, ’s kiknek mégis az ország mun­kájuk’ értékét megtagadja — a’ köz­szavazásjog’ kivonatá­ban áll; képviseletet kívánnak minden adózó’ részére (re­presentation coequal with taxation), am­kint ez Anglia’ régi törvénye volt. A’ gazda’ vagy tulajdonos’tőkéje, mondjuk a’ folyamodók, illető nyereségétől meg ne foszt­assék, de épen olly kevéssé vonassék el vagy csorbíttassék meg a’ munkásoknak illető berök. Annálságva ők köz szavazásjo­got kivánnak olly hangon, mint atyáink tevék a’ hires „Bill of Rights“ alkalmával; ’s a’ választások’ szabadsága’ és tisztasága’ biztosítására azt függesztik kérelmekhez, hogy a’ szavazásnak golyózás által kelljen véghezmenni. (Tetszés.) ^­k tovább mennek ’s három éves parlamentet kivannak, az alkotmányos „Acts of Settlement“ szerint, mellyek paran­csolják,­ hogy v.a parlamentek minden három évben vagy még többször újra választandók“, valamint a’régi alkotmány­­­ szerű gyakorlat alatt ez országban a’ parlamentek egy éve­sek voltak. Továbbá arra hivatkoznak, hogy a’ népképvi­selők’ munkája megfizettessék, ellenben a’ választhatóság’ díja a’ ház’ tagjaira nézve (the property qualification) eltöröl­tessék. A’ kérelem’mindezen öt pontjában teljes szívem­ből megegyezem, ’s őszintén reményiem, hogy a’ közvéle­mény’ haladása mellett többé nincs messze a’ nap, mellyen mindez a’ népnek megadatandik, Ők azokat teljes mérték­ben és teljes nyomatban, igazi és meg nem hamisított aruk­ban fogják megkapni.“ (Halljuk! és nevetés.) Smyth G. H. rendre utal. A’ birminghami tisztes követ,a’ kérelem fölötti hoszas beszédével átlépte a’ ház’ rendszabályit ,­­s ez két­szeresen tilalmas egy, tartalmára és formájára nézve olly ne­vetséges kérelemnél, mint ez. Az elnök: „A’ ház’ szigorú törvénye szerint igenis egy tag sincs felhatalmazva valam­elly kérelmet hosztielőterjesztéssel kisérni; de ha azon saját kö­­rülményeket, mellyek közt a’ kérelem behozatott,’s a’ tisztes tag’ állását meggondoljuk, úgy mégis fogunk iránta nemi engedékenységet érzeni.“ (Tetszés.) Attwood folytatja: „Elnök úr! köszönöm jóakaratját; nem fogok soká a’ ház’ figyelmével visszaélni. Mintazultal szabad leend meg­jegyeznem, hogy én,, ámbár a’ kérelmet egész tartalmában helyeslem, mégis legelhatározottabban ellene mondok ama’ híreknek, mellyeket a’ gonoszság ez ügyben ellenem ke­­res­ésbe hozott. Egész estemet csak a’ béke’, törvényesség’, rend’, magamegadás’ és egység’ elveinek szenteltem. Én nem vagyok kétszínűség’ embere: a’mi itt Vagyok, az va­gyok a’házon kívül is; nézetimet és kivánatimat szabadon kimondom. Mint férfi, mint keresztény, el vagyok tökélve, semmit sem mulasztani el, a’ folyamodók’ nézetei’ győzel­mének lehető eszkö­zlésére. (Zajos tetszés.) Mi az anyagi hatalomnak, a’ fegyvereknek használatba vételét illeti, nyíl­tan ismétlem, ártatlan vagyok az illy javaslatokra nézve. Én egészen idegen vagyok irántok. (Tetszés.) Az egyetlen ha­talom, az egyetlen fegyver, mellyet elismerek, az a’ népnek törvényes, szilárd és alkotmányszerű módon kifejezett aka­ratja. (Lelkes tetszés.) Anglia’ valamenyi plébániáiból ha­sonló kérelem lóg a’ házhoz intéztetni; ha a’ kérelem az ész’, törvényesség’ és bölcseség’ elvein alapul, akkor e’ tanok az emberi lélekre olly befolyást gyakorlanak, mellynek e’ házban is érezhetővé kell magát tenni. Ha az egész nép or­vosszert kivan bajaira, ha alkotmányszerűleg követeli azon jogokat, mellyeket maga az alkotmány engedett neki;­­s ha a’nép, midőn kívánságát kifejezi, szorgosan tartóz­kodik mindentől, mi a’ féktelenség’ vagy erőszak’ színét viselhetné, akkor bizonyosan azon tisztes tagok, kik ma nézeteimben nem osztoznak, a’ népnek ezen tisztán alkot­mányos és törvényes magaviselete által magokba térve, an­nak kívánatétól megegyezésüket nem fogják tovább meg­vonni. Még csak az van hátra, hogy önöknek felolvassam azon esedezést, mellyel a’ kérelem befejeztetik: „Vajha a’ ház rendszabályokhoz nyúljon, ’s alkotmányszerű után min­den erejét összeszedje azon törvény’ behozatalára, hogy minden­­férfi, ki a’ törvénytől meghatározott kort elérte, ép elméjű és feddhetetlen erkölcsű , jogot nyerjen a’ parla­menti tagok’ választásánál szavazhatni. Vajha a’ház hajlan­dó legyen törvényt elfogadni a’ titkos szavazás’ behozata­lára, a’ parlament’ tartósságának három évrel szorítására, a’ tulajdonon alapuló választási díj’ és a’ parlamentben ülő ta­gok’napi dijainak biztosítására.“ Itt lehengeredett, a’házi ne­vetése közben , a tekercs’ eleje, mellyet Attwood a’ ház’ asz­talára tett le. Fi­eld Iay ur gyámolítá a’ kérelmet, ’s a’ ház en­nek kinyomatását parancsolta. Attwood ur erre jelenté, mi­képen más nap az iránt teend javaslatot, hogy a’ ház e’ ké­relem’ megvitatására biztossággá alakuljon. — Stanley lord most indítványt ten egy a’ királynéhoz szerkesztendő felirat iránt, melly­ben ő felsége keressék, venné vissza azon ang. lökei cabinetparancsát, mellynél fogva egy, a’ parlamenttől a’ nyilványos tanítás’ érdekében megajánlott summa’mire f­or­dítására felügyelendő biztosság neveztetett ki. A’ nemes lord hevesen támadja meg a’ m­inisteriek’tervét, ’s azon tömérdek oppositiora utal, mellyre az nem csak a’ statusegyházi protes­tánsoknál, hanem a’ protestáns dissenterek’ szigorúbb fele­kezetűinél is talált. A’ nemzeti nevelés’ előhaladásának szem­­meltartására nem kellett volna olly férfiakat választani, kik politicai állásuk által a’ pártbefolyásnak alája vetvék. A’ biztos­­ közé legalább néhány papot is kellett volna kine­vezni. Az egyházi érdekek egészen fela­loztatnak a’ világi­aknak. Illy rendszert a’ papságnak hevesen kell ellenzem. Reményiem—­ igy végzé beszédét— a’ ház osztozandik ezen alapos aggodalmakban, ’s egy olly nevelésrendszertől, melly u­tál az ifjuság scepticismusra és vallástalanságra vezettet­nék, a’ helybenhagyást megtagadandja. — A’ tanácskozás jun.­lékéig elhalasztatott. Nem rég Birminghamban gyülekezetnek kellett volna tartatni az apostolhokat javára. Sok nagy befolyású pap és dissenter jelent meg. Már több szónok­­beszélt, midőn rögtön 200 chartista betolult, a’ szónokokat lelármázta, kinyilatkoztatván, miszerint nem szenvedik meg, hogy Birminghamban olly gyülekezet tartassák, mellynek nem a’ népcharta’ létrehozása volna czélja. Stockdale könyvárus’ pőre Hansard az alsóhoz’ nyom­tatója ellen, egy az alsóház’parancsolata’ következtében ki­nyomatott parlamenti tudósítás miatt, mellyben Stockdale erkölcstelen iratok’ kiadása’ bármről vádoltatik, minő többi közt a’ hireszte­lt­­„Memoirs of Harriett Wilson“ jun.­lólkén a’ sheriff-törvényszék előtt, mellyhez átvitetett, akkép dön­tetett el, hogy a’ panaszkodó lesen igaztalanság esett, ’s e’ szerint joga van kárpótlás gyanánt 100 st. sterlinget követel­ni. A­ Courier azt jegyzi meg erre, hogy e’ pénzmennyisé­get, melly a’ perköltségek által még tetemesen fog szapo­rodni, szükségkép az alsóház köteleztetik fizetni, minthogy ama’ tudósítás’ kinyomtatását rendelé, ’s igy, mint közön­ségesen szokás, itt is John Bullnak kell adóznia. Junius’ Ilikén lakomát adott a’ szahóczeh, a’ London belvárosi polgárság’ legnagyobb tekintetbeli testülete. Jelen volt a’ lakománál Cambridge hy’s Peel Robert, a’ ozélyiek tisztelettagjai; nemkülönben Londonderry marquis, Stanley lord ’s több előkelő conservativ tag. Ez utóbbi, asztal után tartott beszédében, Wellington liget nyilványitá azon férfiú­nak, ki az országot minden bonyolódás közt legbiztosabban vezetheti, ’s biztosíthatja neki a’dicső béke’ áldásait. Peel Robert pedig többi közt igy nyilatkozott: É­n folyvást azon ervekhez ragaszkodom, mellyeket rám nézve az ország’ hely­benhagyása biztosított’. Stanley pedig azt állít--, hogy jelen­leg a’ követház’ conser­vativjei gyakorolják tulajdonképen a’ kormányhatalmat. . . . Ja mei Frauexlaorikát. Duchatel, belügyi minister, a’ követkamara’jun. 15-ei ülésében, azon javaslatot téve a’ kormány’ nevében, hogy­­ a guerre’ fontos találmánya, a’ camera obscura’ képei’ meg­állapításának titka, köz­tulajdonul a’ nemzetnek és világ­nak megvétessék. Az előterjesztett törvényjavaslat szerint Daguerrenek évenkint 6000, Jatepcenek pedig, kin­k elhunyt atyja Daguerre’ munkatársa volt, 4000 frank jövedelem biztosittatik eltök’ fogytáig. Halálok után díjaik’ felet özve­gyeik nyerendik. „Eleinte —igy szó­t a’ minister — 200,000 frank'kívántatok a’ titok’ fölfedezéséért, ’s valóban helyes­nek mutatják ama’ kívánságot Daguerre­ 's ciepcenek a’ kül­földi udvarok által tett ajánlások. Nekünk sikerült a’ talál­mányt a’ tőke helyett annak holtig fizetendő kamatjain meg­szerezni. Úgy hisszük, hogy megfelelünk ezen javasltunk­kal a’kamara’ kívánságának. Önök mindnyájan halottak már a’ nyomos fölfedezésről; némellyek saját szemeikkel győ­­zödtek meg róla , ’s igy nem szükség annak hasznait terje­­lelmesen fejtegetni. Mindenek előtt nélkülözhetted lesz az itatóra, régiségbuvárra és természetvizsgálóra nézve Da­guerre’ találmánya. Minden író maga fogja ezentúl készít­ői munkájának rajzművi részeit. Ha néhány pillanatig meg­­íll a’ legszörényebb alkatú emlék előtt vagy legkiterjed­­ebb vidék’ ellenében , valódi fiú képmását fogja leírhatni. Szerencsétlenségre e’ szép föllődözés’ férj fiainak nem le­hete azt keresetágképen gyakorolni, hogy annyi áldoza­ti­k­ ’s fáradalmaikért kárpótlást szerezhettek volna magok­nak. Az ő találmányukat semmi szakadéklevél nem őriz­­teti meg. Mihelyt tudatik, tüstint gyakorolhatja mindenki, legü­gyetl­enebb ember épen olly jól készíthet szerinte rajzokat, mint a’ legképesebb művész. Múlhatlanul szükség tehát, hogy a’ bánásmódot vagy egész világ megtudja, vagy mindenki előtt titok maradjon. Niepce’ atyja találta föl a­’ camera obscura’ képeinek megállapítása’ módját; de e’ nehéz föladat’ megoldása mellett is tökéletlen maradt ta­­lálmánya. Ő a’ tárgyaknak csak árnyvonalait volt képes elő­állítai, ’s a’ legcsekélyebb rajz is 12 órányi időbe került. Daguerre csak­­azáltal juthat a csudaméltó következmények­re, hogy Niepce’ bánásmódjával egészen fölhagyott, s egész uj után indult. Módszere tehát egészen tulajdonú. Mind e’ mellett egyezségre lépett ő Niepcevel, ennek halm­a előtt, hogy a' föllödözés’ netalán! nyereményében nszes’tendi, ’s e’ kötés átruháztaték fiára is, minélfogva az országnak nem lehet máskép, mint mind a’ kettővel egyezkednie.“ (A’kama­ra’ minden padjáról egyhangúlag harsogott a’ megegyezés.) Páris, jun. 17. A’ követek folyvást széledeznek haza, még engedetem nélkül is. Ha ez igy tart, még a’ közkön­­ségek fölött sem­ lehetend határozni. E’ viszonyok közt kü­lönös részul állanak a’ vasúti vállalatok. Az elnök a’ m­ai ülés’ kezdetével kijelenté, hogy csak nyomós ok miatt nyer­hetni engedelm­et távozásra, ’s hogy az idő’ haladása kö­telességül teszi a’ követeknek, minél kevesebb folyamodást nyújtani be engedelemért. Az üléseket egy ideig föl is kelle függeszteni a’jelenvolt követek’ számának csekélysége miatt. Parisban a’ városi őrsereg’ szaporításira Franezia­­ország’ minden lovagezredeinek kitűnő tagjai alkalmaz­tatni fognak, ’s annak eddigi ezredese Feixthamel főtábor­­nagyi czímet nyerendőnek mondatik, megtartván egyszers­mind eddigi parancsnokságát. A’ polytech­niai intézet növendéki közül már csak tizen­­ketten ülnek a’ de T abbayei fogházban; de mint mondatik, kevés nap múlva ismét szabadon bocsáttatnak és iskolájok­­ba visszaküldetnek. — A’ pairszék által pörbe vont lázadás­beli részvevők, közül hét maga választott magának ügyvé­det, a’ többieknek pedig hivatalosan rendeltetek. A’ belföldi czukorgyártás’ küldöttei, kik a’ Parisban létező középponti biztosságot képzik , egy kérelmet intéz­tek a’ követkamarához, nyilatkoztatván, hogy a’ gyarmat­­czukorvámnak a’ kormánytól javaslati leszállítása 15 fran­kig, ezen iparágakra halálos csapás leendene. Azon esetre, ha a’kamara gondolná, hogy a’ kormánytól előterjesztett tekinteteknek engedni kell, úgy ők (a’ belföldi czukorgyár­­tás’ küldöttei) fölhívják a’ kamarát egész nyíltsággal, a’ belföldi czukorken­ykedést gyáraik’ visszaváltása ’s kár­pótlás által földulni ’s ugyanazon eredményt nem közvet­ve eszközleni. Spanyolország. Bay­timéban jan, lóán azon hirt vevék Durangoból lóról, hogy Espartero tetemes haderőt hagyván vissza Ordu­­nában és la Penában, hadseregének fő osztályával az amur­­riai és balmasedai vonal felé indult. Mindkét hely a­ car­­losiaktól, miután­dőszereiket kihordák, elhagyaték­os Ma­­roto egész haderejét Llodionál összpontosította. Kétel­kedtek mindazáltal, hogy Espartero merészelni fog, előbb­re nyomulni és csatával kínálkozni, mert a’ hegyes térség miatt ágyúi és lovassága kevés hasznára lehetne. Az Eco de­l Aragon rendkívüli toldalékban következő kivonatot közöl egy iratból Belascoain gróf’ (dán Diego Leon) fő hadi­szál­lásáról jun. Ifiről esti 6 óráról: „Ducque de la Victoria, fő­­parancsnok, mint mondják, holnap Am­urrio várost, hol Ma­­roto minden haderejével van, m­egtámadandja; Belasconi gróf ugyanazon óráiban Elint fogja megtámadni, ki neki ki­­lencz zászlóallal állott szemközt, fla e’ két general’ vál­lalatait győzelmi siker koronáznod­ja, Espartero Harangot, hol jelenleg don Carlos­ le hadi­szállása van, León Estellat ke­­rítendi h­atalmába.“ A’ Courrier de Bordeaux következőt kö­zöl a’ sok hadosztály’ főtiszti karától, melly a’ fönebbi köz­leményt megerősíti: „Espartero general llén Amurrio el­len indult, hol Marate a’ legtetemesb carlosi haderővel volt, m­ig ugyanez nap Leon general Puente la Reynaból indult ki, Eliot megtámadandó, ez kilencz zászlóaljal az estellai

Next