Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-09-12 / 73. szám

te­­tten űzzék a’ kereskedést, vagy távozzanak az öbölből. Az angolok’ részéről élénk reclamatiók történtek. A' kor­mányzó’czélja volt, ezáltal a’ funzas-mórokat, kik időnkint Portendicben laknak, ’s kikkel mi akkor háborúban állot­tunk, minden segélytől megfosztani. Minden kétértelműség’ elhárítása végett legegyszerűbb volt Portendicot párvonalas állapotban levőnek nyilatkoztatni, ’s ez megtörtént maga rendén a’ két angol hajónak horgonyvetése után. Következ­tek most uj reclamatiók az angolok részéről. Az első recla­­matiók alaposoknak látszhattak a’ huzamos telep sza­vaknak talán kissé erőtetett magyarázatára nézve; a’ má­sodrendűért azonban teljesen alaptalanok voltak, mert olly jogot kétesítettek, mellyel mi tökéletesen bírtunk, t. i. a’ zárvonal’ fölállíthatását Portendicban. Az angol kereskedők első rendbeli kármentességi követelésüket mintegy 800,000, a’ másodikat 1,300,000 ikra, ’s így összesen 2,100,000 i­kra, tettek. De minthogy ez utóbbi követelmény egészen alap­talan, annak végkél­ mellőztetnie kell; teh­át csak az első rendűek maradnának ion, mellyeket én alaposan megvizs­gáltam,­­s mellyek, minden nemzeti részrehajlás nélkül,­­10.000 ikra számíthatók. Ez volna tehát szigorú mennyisé­ge’ szomszédunk’ reclamatioja’ tárgyának, sőt egy czikket, mellyről különböző nézetek vannak, még itt is nekik ked­­vezőleg kell magyarázni. A’ párisi asztaloslegények már régóta halálos gyülöl­­séggel viseltetnek a’német pajtások iránt (Kameraden, de közéjük foglalják az elsassiakat is), kiket arról vádolnak, hogy a’ munkádijt csökkentik. Aug. 27-én este többen az elsők közül megrohantak ’s ütlegeltek 0—7 illy munkást. A’ városháj­óluknak meztelen karddal kellett a’ csoportozást elszéleszteni, melly annyival veszélyesb volt, mivel St. Antoine külváros’ közelében történt, hol ezerenkint laknak belga, német és elsassi asztaloslegények. Másnap este mindazáltal újra összecsoportozott mintegy 1,200— 1,500 sze­­mnegy; minthogy a’rendőrbiztosok’ minden rábeszélése si­keretlen maradt, városőrségnek és sorkatonaságnak kelle körbejárulni, de ezek kőzápporral fogadtattak. Csak sok fáradság után sikerült, a’ legmacsabbak közül négyet, kik a’ külvárosnak egyik házából minden kigondolható tárgya­kat hajigáltak a’ katonaságra, elfogni ’s a’ csendet helyre­állítani. , , Valenciennes és Avesnes kerületek repaczakorgyartói, mindössze hatvanan, egyelműleg elhatározok az adót meg­tagadni. Több maire beadta lemondását. Más részről a’ me­gyei főtanácsok veszik e’tárgyat fontolgatás alá. Az éjszak­­megyei (départam. du Nord) választmány már oda nyilatko­zott ,hogy , a’ legújabb czukorramleszállítás alkotmány elle­ni. A­ lillei kereskedőkamara is élénken protestál e’ rend­­szabály ellen a’ kereskedésministerhez bocsátott előterjesz­tésében, noha egyszersmind kinyilatkoztatja, hogy az ön­­biróságról mit sem akar tudni. Egyik cambraii hírlap szinte az adómegtagadás ellen szól, mivel, úgy mond , az érdek­lett kir. rendelet a’ répaczukortermesztésre semmi új terhet sem szab, sem annak kárt nem tesz, ’s mivel, habár az törvény elleni volna is, erről csupán a’ törvényhozó kama­rákat illeti az ítélet. Spanyolország. 15ayonneból, aug. 30ról következő telegrafi tudósí­tás érkezett: „Aug. 26k án valamennyi carlosi főnök közt conferentia tartatott, mellynek következtében don Carlos és Maroto teljesen meghasonlottak egymással. Don Carlos 27- ken Estel­la felé fordult, Maroto pedig csak 4 zászlóaljjal Aspelliába ment, ki is nyílt érintkezésbe téve magát Espar­­tero-val, miközben egy angol ezredes háromszor egymás után a’ carlosiak’ andoaini táborába ment. A’ tartományok­ban nagy forrongás uralkodik.“ 13a y on­n­eból aug. ölről következő telegrafi tu­dó­sí­t­ást közöl a’ Moniteur. ..2Skán Maroto négy zászlóalj­jal Zumarragába érkezett. Espartero Bergarát elfoglalta. Don Carlos 29kén Larrainzarban volt, Elisondóban váratok. Moreno ’s Villareal viselik a’ seregek’ parancsnokságát. La­­­­terre Simon négy alavai zászlóaljjal ’s Iturriaga hét guipuzcoai zászlóaljjal még nem nyilatkoznak. Don Carlos csupán a’ navarraiakra számolhat.“ — Míg a' Quotidienne kétségbe látszik hozni a’ fentebbi híreket, ’s a’ Gazette de France azt állítja, hogy ezekre a’ királyi udv. tábor sem nyug­talanságba nem jött, sem általok meg nem lepetett, a’ Fran­ce, mint mondja, következő közelebbi tudósítást vett Ma­roto’ árulásáról: „A’26kán (Villareal de Zumarragában)tar­tatott conferentián a’ pártütés fölfedeztetett. Maroto megval­lotta , hogy Iray John lorddal alkudozott, ’s a’ fuerók’ fen­­tartása, az a­s­túri­ai kir. herczegnek Isabellaval leendő egybekelése, ’s a’ király’ számára, kinek külföldön kel­lene lakni, rendelendő nyugdíj mellett, megkötötte a’ béke­­séget. Az összegyűlt főnökök mindnyájan önkint fölkelének e’ vallomásra ’s kimondák az „áruló!“ szavat. Maroto né­mi mentségeket hebegett, esküvel erősíté a’ király iránti hűségét, ’s kinyilatkoztató, hogy kész az alkudozást f­élbesza­­kasztani, ’s mindazt, mit az összegyűlt tanács határozand, teljesíteni. Ezáltal sikerült neki, a’ zivatart kikerülni és szá­razan menekedni meg onnan; ámde az adott szabadságot csak arra használta, hogy parancsnokává tegye magát négy zászlóaljnak, mellyet nem elcsábított, hanem megcsalt, és sikerült neki, azokat átadni az ellenségnek. Hozzá kell ad­nunk, hogy Maroto meg akará újítani az estellai véres jele­neteket, de ezúttal vérszomjas tervei szerencsésen meghiu­­síttattak a’ végrehajtás előtt.“ Madrid, aug. 24. Mindazon levelek, mellyek San Sebastian-, Bilbao-, Vitoria- ’s általában az éjszaki tartomá­nyokból ide érkeznek, a’ legnagyobb hiedelemmel fejezik ki azon várakozást, hogy rövid idő alatt vég fog vettetni egyezés által a’ háborúnak. Sőt annyira megy a’ dolog ama’ tudósításokban, hogy még a’ pontok is előadatnak, mellyek­­nek alapján ezen egyezés kötendő. Ezek szerint a’tartomá­nyoknak eddigi szabadságaik 25 évre, ’s a’ carlosi generá­loknak és tiszteknek rangfokaik és fizetéseik biztosíttatni fognának, ezeknek viszont a’ spanyol királyné’ kormány­­palotája alá kellene vetni magokat. E’föltételek , mint ál­­líttatik, Maroto által javasoltattak, ’s llair John lordtól meg­küldettek az angol kormánynak, melly is felszólittatik, hogy a’ carlosiaknak azok’ teljesítéséért biztosítmányt nyújtson. Itt mindenki annyival inkább hajlandó volt hitelt adni e’ hí­reknek, mivel megtudta, hogy Martines carlosi ezredes, ki egykor a’ királyné’ testőr-láncsásezredében szolgált. Iokán mint alkukövet Espartero’ fő hadi szállásán megjelent, ’s ve­le hoszui értekezést tartott, melly után ez egy futárt küldött ide, ki 21kén érkezett meg, ’s a­ hadministernél szállott le. Ez mindjárt a’ regens-királynéhoz ment a’ vett hivatalos le­velekkel, ’s ministertanács tartatván, a’ futár még aznap visszaindíttatott Esparteróhoz, ’s egy másik Fázisba külde­tett. A’ beérkezett hivatalos levelek’ tartalmáról semmi sem hallatott, gyanítják azonban, hogy azok részint a’ VI­­arti­­nez ezredesseli imént említett összejövetelt, részint a’ carlosi seregek’ egy része között­i Maroto ellen kiütött zendülést tárgyazták. Bármint legyen a’ dolog, nekem mégis úgy látszik, hogy az állítólagos egyezésterv in­kább az éjszaki tartományok’ békeség után vágyódó la­kosai’ óhajtásinak nyílt kifejezése, mintsem a’ valósággal történt kölcsönös alkudozáson alapuló. Egy részről llay John lord maga sem terjesztett legkisebb hírt is Maroto­­’s Esparteroval tartott értekezésinek foglalatáról, ’s bi­zonyossá tehetem önt a’ felől, hogy magához az itteni an­gol követséghez sem érkezett még most semmi hivatalos tu­dósítás ama’ tárgyról. Továbbá pedig meg nem győződhetem felőle, hogy Maroto az állítólagos ajánlatokat tette, ’s még kevésbbé a’ felől, hogy a’ királyné’ kormánya elfogadand­­ja azokat. Mit most a’ carlosiak, állítólag, kívántak, a’ lit­erük’ fen tartását ’s a’ rangíokok’ és fizetések’ biztosítását, azt már ezelőtt két évvel ünnepélyesen megígérte nekik ma­ga Espartero, de megvetéssel utasíttatott vissza ezen aján­lat. Én ugyan mindig olly véleményben voltam, hogy­­Ma­roto azon szerep által, mellyet az Estellában elkövetett ki­végeztetések után a’ praetendenssel játszata, a’carlosi király­ságnak halálos döfést adott; azt is hallom, hogy olly sze­mélyek, kik Marotóhoz személyesen közel állottak, ’s őt még amaz időben mint a’ törvényes trónnak a’ gondviselés által kiválasztott egyetlen megmentőjét istenítették, most ördögnek nevezik, ’s habár illy ingatag ítélet bizonyosan nem alkalmas ama’ férfiú’ becséről egy igen is túlságos né­zetet vétetni föl, mégsem hiszem felőle, hogy azon fejdel­­met, kinek jogait utolsó csepp véréig védeni nyilván fogad­ta, gyalázatos pénzért eladni kész volna. Mert önmaga’szá­mára a’ rendfok’ és fizetés’ megtartását kikötni, ’s ezekért a’ praetendenst feladni, csakugyan nem teendene egyéb illy eladásnál. Ila tehát Maroto, Ilay lorddal tartott érte­kezésében, talán némelly czélzásokat tett a’ föltételekre, mellyek a’ harez’ bevégzéséhez vezethetnének : ezek köny­­nyen magasbra lehetnének helyezve, mintsem hogy a’ ki­rályné’ kormánya rájok állhatna. Sőt inkább ez azon elv­nek látszik hódolni, hogy a’ carlosiaknak , kivált azon szo­rult helyzetben, mellybe bel­viszálkodások’s ellenségeik’ nagyobb ereje által éjszakán tétetve látják magokat, ne adassanak elébb engedmények, mig önkint vagy kénysze­rítve le nem rakandják fegyvereiket. Ha az egyezkedések csakugyan olly messze haladtak volna, mint mondauik, mire való akkor a’ gabonaföldek’ pusztítása ’s a’ naponkinti vér­ontás’ folytatása ? Épen midőn ezt írom, Astoriából azon hiva­talos tudósítás érkezik, hogy Espartero’ hadai Oehandianón keresztül a’ durangoi után előnyomulának, ’s 20kán délután Urquiola várat, a’legerősebb Hegyi állások’ egyikét, a’ carlosiak’ gyenge ellenvédelme után , elfoglalták. Ez utób­biak 40,000 töltést’s igen sok élelemszert hagytak oda, ’s egészen Manana’ vidékéig űzettek. Espartero tehát, mint látszik, kardhegyét akarja ultimátummá tenni. Halljuk egy­szersmind, hogy Belascoain gróf (dán Diego Leon) sokán Allot, Dicastillot, több sánczolatokkal együtt, bevette, ’s Elloyban Estella mellett éjjelezett.— O’ Donnell general még 20kán A Valenciában, Aspiroz’ osztálya'Nulesben , llo­­os Se­­gorbeben voltak. Cabrera 20kán a’ pattantyússággal Chel­­vába ment, ’s hitték, hogy próbát teend Cuenca ellen. Ca­­neteből a’ carlosiak Alcarriába nyomulnak, Zafrillát (innen 14 mérföld) erősítik, ’s ezáltal uraivá teszik magokat a’ Tajo-völgynek , kezdetétől Th­iloig. — Itt a’ ministeri ár­mányok folytattatnak. Ximenez pénzügyminister, ki tit­kos egyetértésben volt a’ túlzókkal, megnyeré elbocsát­­tatását, s’ mivel, a’ cabinetnek előrelátható bukása miatt, senkinek sincs kedve tárczához; ideiglen a’ pénzügyi tárcza a’ tengerészeti ministernek adatott át. Hir szerint Espartero don Antonio van Halen generált kívánta táborno­ki karának főnökéül, de Alaix ellene szegült e’ kinevezés­nek, mivel van Halen Segurából történt visszavonulta miatt törvényszék előtt áll. E’ felett, mint mondják, némi viszál­­kodás támadt Espartero és Alaix között. — Mendizabal egy pompás részét bérné ki Tepa gróf’ palotájának, melly a’ túlzó párt’ követeinek ’s főembereinek gyüléshelyéül szol­­gáland.— Itt ezt j­aco­bi unscl­u­ble­nak nevezik. Cuba sziget’ főkapitánya, don Joaquin Ezpeleta, elbocsáttatását kivánja. — Utóirat. Epen most, esti 8 órakor érkezik az angol követséghez egy futár Londonból. Autón az jelenti, hogy nyolcz nap alatt megérkezendik ide. (Alig. Zeit­iers A’ spanyol zavarok mindig szorosb csomóba szorítkoz­nak két főszemély: Espartero és Maroto körül. A’ népnek egyedül Spanyolország’ éjszaki részén van nagy erkölcsi értéke­, az ország’ déli részeiben mindazon képtelen plety­ka van forgásban, melly Europa’ éjszak-protestans részé­ben a’catholicismus és a’ voltairei Francziaországban a’ ke­reszténység ellen; miilyen a’ többek közt, hogy a’ catholi­cismus bálványos babonahit; az angolok (külországi helyze­tek’tudásában általányosan a’legkorlátozottabb nép) egészen különös módon valónak e’tekintetben elfoglalva. Protestáns tudomány, rendszeretet, erényesség és becsületesség nélkül a’ spanyolokkal minden protestáns declamatiók közöltettek, hogy önostobaságuk felett elpiruljanak, a’ francziák pedig eneylopaediai piszkokból részesítek őket; ennek Spanyolor­szág’ déli és központi részein sokkal kevesebb nyoma. Szerencsére a’spanyolok keveset olvasnak, különben még sokkal zavarodtabbak lennének, mint most. Angolok és Francziák anticatholicismus- és alkotmányossággal cziíráz­­tak fel nevelésöket, de a’ spanyolok mindezt felhasználják Törökország. A’ Journal des Débats következő levelét közli Choszrem basának Mehemed-Ali-hoz, dátum nélkül: „Aettem Akiféi­­fendi’ viszatérte által fenséged’ válaszát azon levélre, mely­­lyet ezen küldött által Kegyedhez intézni szerencsém volt, ’s annak tartalmáról, valamint Akif’ tudósításából mindazok­ról, mik fenséged és ő közötte végeztettek, értesültem. Ezt és amazt ő fensége’ nagyszivü uralkodónk’ lábaihoz tet­tem, ki azokat megtekintette ’s aztán a’ magas porta’fő­­méltóságival az összegyűlt divánban közlötte. Örültünk mi­dőn megtudtuk, hogy fenséged, a’porta’ régi hírbérnöke, ki nagyobb szolgálatokat tett neki minden másoknál, ’s ki azért köztünk a’ legnagyobbak’ egyikévé lön, azon nemes gondolatot táplálja, hogy a’ muzulmán nemzetnek legna­gyobb befolyással biró ’s legkészebb szolgáival közösen munkáljon, s könyörögtünk Istennek, hallgassa meg egye­ző kivánságunkat a’ birodalom’ boldogságáért. Azon levél­ben, mellyet Akif effendi által volt szerencsém­ átadatni fenségednek, csupán az egyiptomi tartományoknak öröklése utján leendő átruházásáról szólottam­; de ez csak forma volt arra, hogy fenségednek bocsánat hirdettessék. Egyébiránt Akif effendi n­em birt felhatalmazottsággal az alkudozásra, hanem egyszerűen a’ végett bízatott meg, hogy kedgyednek minden hírek’ legkivánatosbikát, isméti kegyelembe-véte­­lét, jelentse meg. Azért fenségednek bővebb felvilágosí­tásokat adni elmulasztottam. Egyébiránt, a’ magas por­tának minden nagyméltóságival azon véleményben valék, hogy kegyed minden szükséges bátorságot és biztosít­­mányt nyerjen, ’s mivel kegyed kész volt, egyesíteni fáradozásinkat a’ magáéival a’ birodalom’ jólétére, ő fen­sége’ dicső uralkodónk’ legfelsőbb parancsát vevén, ő ex­­trájához Szaib elleneihez, a’ magas porta’ egyik ministe­­réh­­z, azon parancsot bocsátottam, menne el fenségedhez, ’s értekeznék kegyeddel az előterjesztett követelések ’s tenni szándéklott szolgálatok és azon rendszabályok iránt, mellyekhez kegyed a’jelen körülményekben nyúlni akar. E’ küldött készülőben volt, a’ gőzhajóval elindulni, midőn az öt nagy hatalmasság’ főkövetei a’ magas portához egy álta­luk aláirt jegyzéket bocsátanak, mellynek fordítása a’ je­len levélhez van mellékelve. E’ jegyzék’ tartalma tudomá­sul adja, hogy az öt nagy hatalmasság egyesült a’ keleti ügyek’ megvizsgálására ’s elrendezésére. E’ jegyzék’ elő­­terjesztetése után azonnal újra összegyűltek a’ magas porta’ nagyméltóságai a’ divánban, ’s az valt nézetük, hogy ide­geneknek a’ főhűbérur és vazail közötti ügybe avatkozása nem igen alkalmas dolog; megfontolván azonban, hogy, miután az öt nagy hatalmasság már egyszer egyezőleg avval foglalkozott, miszerint közbenjárásuk’ el nem fogadása melly az európai szokásokkal ellenkezik, rájok nézve sér­tő lenne, ’s a’ muzulmán nemzetre, a’ dolgok’ természeti állását tekintve , aggodalmakat és zűrzavart vonhatna; meg­fontolván továbbá, hogy a’kegyednek adott kegyelem’, ’s az erőbe lépő egyesülési tervek’következtében, a’ külső együtt­­munkálás’ biztosítmányai feleslegesek lesznek, ’s hogy e’ szerint a’hatalmasságok’ beavatkozása vagy be nem avat­kozása nem bir semmi fontossággal: az összegyűlt nagy­méltóságok, ámbár óhajtották volna , vajha soha se helyez­tetnének azon szükségbe, mellynél fogva idegenhez folya­modjanak, mindazáltal a’jelen körülmények közt nem vél­ték czélszerűnek, az öt főkövet’ előre nem látott kívánatot visszautasítani, ’s igy reáállottak. Óhajtották, ’s ő fensége’ akaratja, hogy kegyed mindenek előtt a’ történtekről ér­­tesíttessék. Azért halasztatott el a’ kérdéses küldöttnek eluta­zása. Bátorkodtam, a’jelen levelet fenségedhez bocsátani, s’ elküldöttem azt a’ gőzhajó által. Miután fenséged e’ levél’ tartalmáról, ugyszinte a’ főköveteknek a’ főconsulokhoz in­tézett hivatalos leveleiről értesült, kérem kegyedet, szíves­kedjék tudatni velem a’maga nézetét. Choszrew basa.u— Utóirás. „Megegyeztünk benne, hogy kegyednek kon­­stantinápolyi ügy viselője, Mufj'it bey, maga vigye fensé­gednek e’ levelet, hogy tartalmát szóval magyarázza meg. Ezáltal könnyebben megértendi fenséged a’ dolgot, ünnepélyes és üres szavalásokkal; ha ehhez a’ Németország­ból özönlő, a’ francziákba napról napra jobban beható sok- és résztudás járulna, minden déli népek, spanyolok, por­tugálok ’s gyarmataik a’legmélyebb butaságba sülyednének. Ha a’ franczia még soká hallgat az úgynevezett történet-phi­­losophiára, pantheismus- és hegelismusra, mit neki az ő­­­saint demonisták fecsegnek, akkor a’ valódi frantziaság meg­­szünend, egy csudatermészetű, óriási­ szappanbuboréku fattya, természet- ’s történeti tünemény, franczia hiúság- ’s német túlfeszültség­ keverék lépenk helyébe; már­­sokat fecsegnek ezek felől a’ spanyolok, de nem igen foghatják meg; ha te­leit Espartero és Maroto nem egyedül szélháziak, kik ha­szontalan piszkálták be magokat vérrel és resz tettekkel, a' cataloniaiak’ és galíciaiak’ mírszorgalma mellett könnyen kiirthatják a madridi franczia-angol keverékből származott salakot s diadalmaskodhatnak don Carlosi udvarszemélyze­­tének tébolyodtságán. Latorre Simon carlosi general Sodupe és Areca melletti állomásit vitézül védelmezte, miután Eybarban von állomást. — Navarrában Elle general minden veszteség nélkül hábor­gatja a’ christinokat dán Diego Leon’ parancsnoksága alatt. Ez utóbbi folytatja gyalázatos pusztítási rendszerét; gyújto­gatás és rablás jelölik mindenhol serege’ átmentét. — Arra­­gonia, V­alencia és Castiliának egy része folyvást ki vannak téve Morelia gróf’ (Cabrera’) gyakran győzedelmes kies­a­­pásinak. O Donnell christinoi general minden erejét össze­szedi, e’ rettenthetetlen hadvezér ellen munkálandó. J­ápoly,­­ Nápoly, aug. 23. A’árosunk’ népességéről pontos tu­dósítás jelent meg. 1830 ban született 13,228 gyermek, kö­zülök 6,850 fi­u’s fi,378 lány-magzat, közöttük 2022 kor és 973 fiú’s 1029 lány. Meghalt 12,993, 6962 férfi­, 6031 nőnemű. Házasság 3543 köttetett. A’ népesség 1838diki januar. Ijén 336,302 lejekből állott; 1839ki jan. Lén pedig 336,537, köz­­tük 156,695 férfi- és 179,842 nőnembeli; egy év alatt tehát csak 235 személlyel szaporodott; ellenben házasság 490

Next