Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-09-19 / 75. szám

Vancziaország, Paris, aug. 30. A’ Belleyben lakozó Peytel elleni iszo­nyú fenyítőpör a’ bourgi esküdtszék előtt megkezdetett. Van­nak szövevényesb bűnesetek mint ez, de borzasztóbb ,s a’ szívet inkább összeszorító vád aligha van. Peytel Sebestyén jegyző (notai­) Belleyben, hat hónap óta házasságban élt egy ifjú créd­nővel, kihez soha legkisebb hajlandóságot sem érzett ’s kit csupán hozományáért vett el. Mindjárt az egybekelés után Peytel 50,000 frankkal neje’ szüleinek — mert maga az alig 20 éves nő az illyésekben nem bírt sem­mi szóval — akaratja ellen rendelkezett, ’s fiatal nejét rábi­­tá, hogy egy neki kedvező testamentumot készíttessen. Sőt irományai közt két levélre akadtak, mellyekben magát az ifju nő vádolja ’s különféle, természetelleni vétkekben bű­nösnek vallja. Múlt évi octob. Ildikén Peytel, nejével ’s eggy Louis nevű cselédjével együtt, Maconból, hova láto­gatásra ment, Belleybe utazott vissza; kocsijában nején kí­vül 7500 frank kész­pénz volt; inasa egy nyílt szekérkében ura előtt járt. Egyszerre, esti 8 órakor, tehát az esthomály’ beálltával, mint Peytel mondja, az inas közeledett ura’ ko­csijához’s egy pisztolylövést tön abba. „Neje felkiáltott: Ha­mar, vedd elő pisztolyaidat.“— Erre a’ férj azonnal kisüt egy pisztolyt a’kocsi előtt elsiető ferríira, kiugrik a’ kocsiból, még egyszer lő ’s eléri inasát, kit egy vaskalapáccsal földre terít ’s többszöri ütésekkel, mellyekkel a’ szerencsétlennek velejét kiverte agyából, ki is végez. Mire visszatér , nejét jókora távolságban egy mocsáros réten élet nélkül találja. Így beszélé el Peytel a’ dolgot, mihelyt Belleybe visszatért, hova két, általa segélyre felszólított földműves a’ holttestet vivé. Ezen előadás azonban mindjárt eleinte igen hihetlen­­nek látszhatott, mert a’ lovas-őrség’ hadnagya az elbeszé­lőt azonnal befogatá. Azóta Peytel mindinkább kiszőtt elő­adásában annyi ellenmondást halmozott rakásra, az általa felhozott leghihetlenebb adatok olly homlokegyenest ütköz­tek egymásba, hogy alig lehet többé kétség, miszerint a’ férj saját szerencsétlen hitvesét két, arczának irányzott pisztolylövéssel ölte meg, ’s az inas ugyanő általa hallatlan kegyetlenséggel végeztetett ki, hogy urat el ne múlhassa. Mind az ezen regény’ erkölcsisége felett szerzett tanúsá­gok, mind a’ dologhoz értők’, névszerint az orvosok’ bi­zony­ítványi , kik Peytel’előadása’ valóságát lehetetlennek vallák, ugyszinte magának a’ vádlottnak viselete, egy ret­tentő ’s minden czáfolatot elnyomó tömeggé alakulnak el­lene. Az esküdtszéki perfolyamból eddig csak a’ vádlott’ vallatása van előttünk, kit egyébiránt egy lyoni ’s egy bour­gi ügyvédek mentenek. De ama’ vallomások legkevesebbé sem gyengítik a’ gyanút, mellyet ellene a’ vádirat’ adatai gerjesztenek. Minél inkább taglalja és fontolgatja az ember Peytel’ előadását, annál inkább kénytelen őt egyedüli bű­nösnek, még pedig kettős gyilkosságban bűnösnek, is­merni. Mi ha úgy van, lehet e szót találni tette’ iszonyu­­ságának kifejezésére . (Míg. 7. lev.) Pár­is., sept. 4. Peytel az esküttszéktől „bünös“-nek ismertetett. () ugyan a’ cassatioszékhez folyamodott, de elő­re lehet látni, hogy ennek semmi kedvező sikere sem le­het, mert akármelly más esküttszékhez utasíttatnék is dolga, nincs ollyan, melly őt bűnösnek ne ismerné. Az utálat és iszonyodás, mellyet az ember a’ tett dolog’ átolvasásakor érez, az esküttszéki vitáknál jelenvolt közönségre is annyira átment, hogy sokan fenhangon jelentek ki örömüket Pey­tel’ elitéltetésén. Bármilly kevéssé lehet is illy kitöréseket a’ törvényszéki teremben jóváhagyni, mégis azok’jelentő­sége a’ fen forgó esetben igen fontos. Peytel a’ nép’ ítéleté­ben már elveszté ügyét, mielőtt az esküttek nyilatkoztak, ’s valóban lehetetlen is volt őt a’ bűnsúly alól fölmenteni.— Mi itt néhány nap óta igen harcziak vagyunk ; daczolunk az orosz követtel, ’s az öreg Soult marsal altal különféle inger­lő dolgokat mondatunk neki, m­ellyeket azonban az oro­szok l­ezárja igen bölcs okokból nem fog olly komolyan venni. A’ Temps' állítása szerint Soult marsai egyenesen ki­­nyilatkoztata egyik conferentián Medem gróf orosz ügyvi­vőnek, miszerint Oroszországnak le kell mondani a’ török udvarral kötött titkos szerződésbeli előjogairól, hogy Euro­pa’ nyugalma biztosítva lehessen. Midőn ez élénken ellen­mondott, következőleg nyilatkozottnak mondatik az öreg marsai: „Medem ur, írja meg udvarénak, hogy e’ pontban a’ franczia cabinet’ elhatározása rendületlen , hogy Angol­hon erősen hozzánk van kötve, ’s már vissza nem léphet. Tegye hozzá még, hogy utasításain­k illy értelemben adat­tak ki, ‘s hogy az, ki kegyednek ezt mondá, Soult marsal, egy régi katona, ki nem fél az ágyuktól.“ Medem megdöb­bent illy beszéden, min­t a’ franczia cabinet’ részéről nem szokott volt hallani, Granville lordhoz ment fölvilágosítást kérendő, válaszul azonban csak kétes kifejezéseket nyert. Ezeket megirá udvarának, ennek mintegy előtte lévén ké­pe, mikép nyomuland a’ franczia-angol hajóhad a’ Darda­nellákon át a’ feketetengerre, Sebastopolt és Odessát meg­szállandó , parancsot adó követének mindazon javaslatokban megegyezni, mellyek oda czéloznak, hogy a’ dolog con­gresses’ útján minél hoszabbra húzódjék. Arago­ur a’ legpontosabb adatok után kimutatta, hogy évenkint, általában véve, az óczeán’ (atlanti tenger’) és a’ (calaisi) csatorna’ franczia partjain 88 hajó sülyed el. Spanyolország, Telegraf) tudósítás. Esparteronak egy , aug.29di­­kén kibocsátott hirdetménye felfüggeszti az ellenségeskedé­seket Biscayában és Guipuscoában azon idő alatt, mig köz­te és Maroto közt rendelkezések tétetnek e’ tartományok’ kibékítésére. A’ carlosiak Andouinból,Tolosaba vonultak vissza, hol a’ don Carloshoz hívekül maradt zászlóaljak köz­pontosának. Don Carlos Lecumberryben van. Telegrafi tudósítás. Bayonne, sept. 5, Madrid,sept 1. A’ regens királyné ma a’éortesülést megnyitotta. A’trón­beszédben semmi említés sem létetik a’ Marotoval történt alkudozásokról. Egyébiránt Madridban semmi uj. —Követ­­kező a’ legelső’s legfontosb czikelye a’ Bergarában aug.­ói­kén aláirt békeszerződésnek: „Espartero general az ő nevé­ben tett azon javaslatot, hogy a’ cortesnek a’fuerok’ meg­hagyása vagy módosítása elébe terjesztessék, sürgető­leg fogja a’ kormánynak ajánlani.“ — Espartero egész Guipuz­­coát elfoglalva tartja ; e’ tartomány’ zászlóaljai szétoszolvák. Don Carlos Sept.­­dikán még Lecumberriben volt. E­io ezen erős állást a zászlóaljai felé. — A’ csupán Maroto és Espar­­tero által aláírt bergarai szerződés igen kedvező a’ carlosi fegyveresekre nézve; magáról don Carlosról azonban nincs benne semmi szó. Mintegy 8000 ember pártolt el a’ praeten­­denstöl; de ugyanennyi még megmaradt mellette. A’chris­­tinok elfoglalák Andoaint; a’harangok zúgnak; a’ lakosság örömmel van telve; a’ tartomány egészen más szint ölt fel. Telegrafi tudósítás: Bayonne, sept. v. Maroto Bil­­baoba vonult vissza, Espartero Tolosába megérkezett. A’ tartományok’ zászlóaljai haza bocsáttatnak; a’castiliabeliek Logronoba mennek. Don Carlos sept.­edikén Lanzban volt. Ellő fedi őt még mindig a’ navarrai zászlóaljakkal. Tele gr­a­ti tudósítás. Bayonne, septemb. 7. Don Carlos egész udvarát és mi­n­is­te­r­i­u­m­á­t elbocsá­totta. La Piscina, Erro ’s többen ezek közül Francziaor­­szágba már megérkeztek. A­ navarrai zászlóaljak minden­nemű kicsapongásokat visznek véghez. Moreno general tegnap Urdaxban agyon löve­te­tt. A’ Quotidienne a’ felem­lített tudósításokra azt jegyzi meg, hogy a’ tartományi szabadság minden hivatalos tudó­sítással jobban összezsugorodik. A’ fuerok iránti ünnepé­lyes garantiáról (miről eleinte szó volt) már ,,egy sürget­ve ajánlott módosításig“ szállottak le. Már említettük, hogy a’ spanyol alkotmány, bármilly nyulékonyan m­agyaráztas­­sék is, a’ tartományok’ szabadságaival össze nem fer. Gya­lázatos csalás, azt ígérni. Még azon madridi hírlapok is, mellyek a’ fuerok’fönmaradását szükségesnek vallják, kény­telenek elismerni, hogy ezek az alkotmánnyal nehezen összeegyeztethetők. Egyébiránt csak a’ párisi szabadelvűi lapokat kell olvasni, hogy meggyőződjék az ember arról, mikép fogja szavát tartani a’ spanyol revolutio, melly a’ párisi ’s londoni népuraság’ sugalmaiból szokott táplálkoz­ni. — Csak fegyverüktől ’s törvényszerű királyuktól vár­hatják a’ tartományok háborítatlan jogaik’ birtokát. A’ re­volutio nem tartja magát kötelezettnek sem szerződés sem eskü által. Don Carlos aug. Südikán és oldikén hirdetményeket bocsátott ki, m­ellyekben a’ Maroto által szőtt bekealkudo­­zásokat ámításnak és árulásnak nyilatkoztatja ’s M­avarra’ és a’ bask tartományok’ hiv lakosit, további, állhatatos harcz­­ra szólítja fel. — Ugyanő Marotot, mint árulót,­a’ felség­sértés’ és hitszegés’ minden büntetésiben marasztalja ,s őt a’ törvények’ védelmén kívülinek (vogelfrei) nyilatkoztatja. A’ bask tartom­ányokbeli támadók — igy ir a’ Journal des Debate — a’jelen pillanatban két pártra szakadvak: az ultra-carlisták­ és a’ marotistákéra. Maroto és Espartero közt angol és franczia közbenjárásra egyezkedés indíttatott meg. E’ szerint a’ carlosi haditisztek rangjaikat a’ hadseregben, a’ tartományok pedig szabadalmaikat meg fognak tartani, s don Carlos, holtiglani évpénzzel, Han­ába küldetni. Maroto don Carlos’ fianak az ifjú királynévak­ eljegyeztetését is in­dítványozó; de ezen Föltétel félrevettetett, még pedig mind az angol és franczia ügyvivők mind maga Espartero által. Erre a’ legélénkebb alkudozások következtek Madridban, Londonban és Parisban, ’s a’ békéltetés’ alapjai megálla­píttattak. Lord Hay ’s a’ bayonnei hatóságok megkapák utasításaikat. Végre minden okkal ’s napról napra lehet­ várni, hogy a’ praetendens, ügyének illy reménytelen álla­­potjában, önkint a’ franczia földre fog menekülni. Azonban ez nem történt meg. Két navarrai zászlóalj, mindössze 1000 ember, de kiket tiszteik nem követtek. A­eraban legelőször nyilatkozott don Carlos mellett az ultra- vagy apostoli part’ értelmében. E’ támadást nem akarók erőszakkal elnyomni. Értekezések történtek, de minden eredmény nélkül akar egyik akar a’ másik részre nézve. Maroto kénytelenítve lata magát, don Carlosnak szabadságára hagyni, hol akar­na tartózkodni, nehogy őt fogva tartani láttassék. A’ Ma­­rotoval tartó több tisztek nem látták katonáikban hajlandó­ságot a’ verai támadok ellen harczolni, a’ nélkül azonban hogy azokkal egyesülni szándekjok lett volna. Részükről a’ támadók sem mozdultak és számuk nem növekedett; any­­nyira, hogy a’ carlosi had’ állapotja egy artalanyos késle­kedés’ és kölcsönös szem­nel tartás’ képét mutató. Illy kö­rülményekben don Car­los’ ügy viselői valamennyi generálok’ tanácsba gyűlését kívánták, remélvén, hogy a’ vitatkozá­sokból meghasonlás fogna következni. Maroto megkérdez­­teték egyezkedési tervei felől, ’s ő azokat nem tagada, ha­nem inkább egész terjedelmükben kifejté. De mivel ezekből az sült ki, hogy don Carlos nem csak király nem leend többé, hanem Spanyolországból is ki fogna űzetni, az ő hívei azonnal protestaltak ’s a’ tervet árulásnak mondák. Maroto azt lefelé, hogy ha az ő eddigi alkudozásai nem tet­szenek, felfog velök hagyni; ’s ezzel a’generálok szétmen­­tek, a’ nélkül hogy bármi rendszabályt is határoztak volna, mivel kiki a’ maga személyes nézeteinél, érdekinél és rej­­tekgondolatjánál megmaradt. Maroto e’ zajos conferentia után négy zászlóaljjal Zumarraga felé fordult, a’ vitoriai országúton, két órányira Bergarától. Meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi hely (Bergara) a’ constitutionalis seregek’ kezében van. Mir szerint don Carlos Estellaba érkezett, hol a’ népen és hadseregen az ő hivei uralkodnak. Hiszik, hogy csupán a’ navarrai zászlóaljak fogják őt gyámolítani ’s minden békéltetést félrevetni. A’ biscayai és guipuscoai zászlóaljak még nem nyilatkoztak. A’ don Carlos és Maroto közötti formaszerinti meghasonlás még igen uj; követ­kezményeit nem lehet meghatározni. Úgy látszik, Maroto az egész főparancsnokságot nem bírja többé. A’ parancso­kat Villareal és Moreno adják ki a’ király’ nevében. Leg­újabb tudósítások szerint La Torre Simon, ki az alavai négy zászlóaljt, és Burriaya, ki a’ guipuscoai hat zaszlóaljt vezér­lik, meg szinte nem nyilatkoztak, ’s igen hihető, hogy e’ hadvezérek az estellai befolyáson kívül tartamtják magokat, minthogy tartományaik’ hangulata a’ pusztító háború’ tovább ólytatásának ellene van. úgy látszik tehát, hogy a’spanyo polgárháború magok a’ támadók közötti belháboruval fog végződni. Don Carlos­ hadministere, don Juan Montenegro, kö­vetkező proclamatiót intézett, Maroto’ elpártolása után, aug. 26-án, a’ hűségben megmaradt seregekhez: „Önkény­­tesek ! Egy rendkívüli esemény, mellyre nincs példa or­szágtok’ történetében, meg fogná homályosítani azon hirt, mellyet e’hősi harczban szereztetek, ha ném­ellyek közületek megmaradnának azon elpártolásnál, mellyre ma csábíttat­­tatok. A’ béke’ ürügye alatt kapu nyittatott az ellenségnek országtokba, rabszolgaság és a’ megveretés’ gyalázata lépendenek ama’ borostyánok’ helyébe, mellyekkel eridig­­elő tetéztétek magatokat. Sokan közületek hűtlenül rásze­dettek. A’ királynak, a’ mi urunknak, tett javaslatok mél­tatlanok vitézségtekre, ’s ti nem vetemedhettek arra, hogy őt martalékul adjátok ellenséginek kezeibe. Egyedül erre, ’s hogy a’ revolutio’ szekeréhez köttessetek, szorítkozik a’ béke, mellynek nevében többen elcsábíttattak. Szolgál­jatok a’ királynak, önkénytesek. Jusson eszetekbe ama’ hősiség, mellynek hat évig adtátok próbáját, ’s ne mocskol­játok be azt gyalázatos vétekkel! Lehet e az ollyan béke, mellyért lemondása kívántatik a’ királynak, kinek hűséget esküdtetek, azon béke, melly meghatalmazás és biztosít­­m­ány nélküli katonafőnökök által köttetik, lehet e az illyen béke más valami, mint csel az ország’ elfoglalására, melly a’ fegyverek’ hatalmával el nem foglaltathatott? Nyissátok fel szemeiteket; ez a’ legezudarabb árulás, melly valaha történt. Inkább meghalni, mint meggyőzeim. Isten’ ügye ’s a’ királyé, kit állhatatossággal ’s becsülettel védeni ígérkez­tetek, van veszélyben. Charaeteretek’ egyenessége ismere­tes; legyetek vitézek; legyetek hősök. Nincs mit monda­nom egyebet nektek, önkénytesek! Éljen a’vallás! Éljen a’király! Villafranca, aug. 26-án 1839. Juan Mon­te­n­e­g­r­o.“ Az Espartero és Maroto által kötött békeszerződésben — úgy mond a’ Journal des Débats — legnevezetesb az, hogy benne don Carlosról semmi említés sem létetik. En­nek sorsa most a’ töténetek’ bizonytalanságára, a’ franczia fökkrel kényszerített visszavonulásra, vagy egy személyes magamegadásra (capitulatio) van hagyatva, melly utóbbi­nak föltételei csak kemények ’s lealazók lehetnek. A’ csak aug. 29dikén alairt szerződés már több nap óta el vala ha­tározva, ’s akkor don Carlos­ javára igen illendő kikötéseket foglala magában, mellyeket előbb ez maga is aláírni igére, de mellyek utóbb kitöröltettek, mivel don Carlos szántszán­dékkal látszik rohanni vesztébe. Azon időben, midőn még egy összetartó ’s egyelméjű hadnak birtokában vala, joga volt bizonyos feltételeket kívánni, ha alkudni akart volna, mellyeket többé ugyan meg nem nyerend. A’ navarrai zász­lóaljak kétségkívül még megmaradnak egy ideig mellette; az Arga’ partjain nem rég igen szép győzedelmet nyertek a’ constitutionalisokon, kiknek egy egész osztályát megle­­pék ’s felkonczolák. E’ siker lelkesülésbe hozandja őket. Don Carlosnak még van annyi katonasága, hogy a’ hábo­rút jó ideig elhúzhatja. De előbb utóbb csakugyan azt kel­lene tapasztalnia, hogy egész katonasága néhány főnyi ki­sérő csapatra olvadand le. Annyi bizonyos, hogy két tarto­mány a’ négyből már békealkudozásokra lépett. Ez fölötte fontos körülmény, mellynek példája gyorsan el fog hara­­pózni, mivel az egész lakosság óhajtja a’ békét. A’ szer­ződés’ legelső hírére valamennyi faluban megkondultak a’ harangok, és több fegyveres visszatért honába. Espartero szoros fenyítéket tartat katonái által, ’s a’ bask tartomány­nak egy része már is éledni kezd, megszabadulva végre a’ harcz’ rettegéseitől, a’ katonaszedéstől, a’terhes adózástól és zsarnokságtól, mellyeket olly praetendens rótt rája, ki sem hadakozáshoz sem békekötéshez nem értett. — Az an­gol commodore’, a’ san-sebastiani franczia consul’ ’s a’ bayonnei hatóságok’ élénk ’s jótékony közbejárultának kell leginkább tulajdonítani e’szerencsés eredményt, melly, noha meg nem teljes, máris eltüntette egy részét azon aggságok­­nak, mellyek alatt itt az emberiség olly régóta szenvedett.— Espartero generál következőleg tudósító a’ belügymi­­nistert az általa kötött szerződésről. „Bergarai fő hadi szál­lás, aug. 31. Átküldőm itt excádnak másolatát azon szerző­désnek, mellyet az ő felsége’ kormányától nyert teljes ha­talomhoz képest don Raphael Maroto generállal, az ellen­­s­éges hadsereg’ előbbi fővezérével kötöttem, ’s mellynek következtében ma e’ városban a’ castiliai osztálynak öt zász­lóalja a’guipuscoai osztálynak három zászlóalja ’s négy gya­log és egy lovas százada, ugyszinte a’ biscayai osztálynak nyolcz zászlóalja, négy ágyum­ozsárral, gyűltek össze. E’ seregek az én hadammal együtt, csatarendben állottak fel ’s én a’ sor elébe léptem. Szivemnek teljes kiömlésével szó­lék hozzájok ’s bizonyosakká tevém őket, hogy minden spa­nyol, a’ haza és a’királyné örökké hálás emlékezetében fogják megtartani azon ünnepélyes tettet, mellyel ők ma a’ mindnyájoktól annyira óhajtott béke’ megerősítése végett az általam vezérlett hadsereggel testvérileg egyesültek. — Mind amazok (előbb carlosiak) mind az én katonáim ismételt öröm­­kiáltásokkal bizonyíték szándékjok’tisztaságát. Én nyilvá­­nyosan megöleltem Maroto generált, kibékülés’ jeléül azok között, kik eddig makacsul harczoltak egymás ellen ,­­’s a’ fegyvereket gulyákba parancsoltam rakatni, hogy mind az egyik mind a’ másik fél szabadon engedhes­se magát át az örömnek és elragadtatásnak, mellynek ki­nyomása ábrázatjaikon vala látható. E’ pillanat előpostá­­ját képezi azon szerencsés napoknak, mellyek következni fognak ama’visszavonás’ csirájának elfojtására, melly ed­dig a' spanyolok’ vérét spanyolok által, testvérekét testvé­reik által, patakokban ontá. Nincs kétségem, hogy a’gui­puscoai seregnek többi része is a’ szerződéshez álland, ’s hogy az alavai és navarrai osztályok ugyanezen példát kö­­vetendik.— Siettem, excádnak ezen őszintolly rendkívüli, mint ő felségére, valamint az egész nemzetre nézve is, di­cső és örvendetes eseményt tudtára adni. Kecsegtetem ma­gamat, hogy e’ szerencse, bármilly váratlannak láttassák is, valamennyi spanyolok’ kibékülése ’s jó egyesége által fog megkoronáztatni, a’ nélkül hogy szükségünk lenne viszo­nyaink’ kiegyenlítésére idegen beavatkozásokhoz folyamod­ni.“ — (Az említett szerződést jövő számunkban egész ki­terjedésében közlendjük.)

Next