Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-09-19 / 75. szám
Vancziaország, Paris, aug. 30. A’ Belleyben lakozó Peytel elleni iszonyú fenyítőpör a’ bourgi esküdtszék előtt megkezdetett. Vannak szövevényesb bűnesetek mint ez, de borzasztóbb ,s a’ szívet inkább összeszorító vád aligha van. Peytel Sebestyén jegyző (notai) Belleyben, hat hónap óta házasságban élt egy ifjú crédnővel, kihez soha legkisebb hajlandóságot sem érzett ’s kit csupán hozományáért vett el. Mindjárt az egybekelés után Peytel 50,000 frankkal neje’ szüleinek — mert maga az alig 20 éves nő az illyésekben nem bírt semmi szóval — akaratja ellen rendelkezett, ’s fiatal nejét rábitá, hogy egy neki kedvező testamentumot készíttessen. Sőt irományai közt két levélre akadtak, mellyekben magát az ifju nő vádolja ’s különféle, természetelleni vétkekben bűnösnek vallja. Múlt évi octob. Ildikén Peytel, nejével ’s eggy Louis nevű cselédjével együtt, Maconból, hova látogatásra ment, Belleybe utazott vissza; kocsijában nején kívül 7500 frank készpénz volt; inasa egy nyílt szekérkében ura előtt járt. Egyszerre, esti 8 órakor, tehát az esthomály’ beálltával, mint Peytel mondja, az inas közeledett ura’ kocsijához’s egy pisztolylövést tön abba. „Neje felkiáltott: Hamar, vedd elő pisztolyaidat.“— Erre a’ férj azonnal kisüt egy pisztolyt a’kocsi előtt elsiető ferríira, kiugrik a’ kocsiból, még egyszer lő ’s eléri inasát, kit egy vaskalapáccsal földre terít ’s többszöri ütésekkel, mellyekkel a’ szerencsétlennek velejét kiverte agyából, ki is végez. Mire visszatér , nejét jókora távolságban egy mocsáros réten élet nélkül találja. Így beszélé el Peytel a’ dolgot, mihelyt Belleybe visszatért, hova két, általa segélyre felszólított földműves a’ holttestet vivé. Ezen előadás azonban mindjárt eleinte igen hihetlennek látszhatott, mert a’ lovas-őrség’ hadnagya az elbeszélőt azonnal befogatá. Azóta Peytel mindinkább kiszőtt előadásában annyi ellenmondást halmozott rakásra, az általa felhozott leghihetlenebb adatok olly homlokegyenest ütköztek egymásba, hogy alig lehet többé kétség, miszerint a’ férj saját szerencsétlen hitvesét két, arczának irányzott pisztolylövéssel ölte meg, ’s az inas ugyanő általa hallatlan kegyetlenséggel végeztetett ki, hogy urat el ne múlhassa. Mind az ezen regény’ erkölcsisége felett szerzett tanúságok, mind a’ dologhoz értők’, névszerint az orvosok’ bizonyítványi , kik Peytel’előadása’ valóságát lehetetlennek vallák, ugyszinte magának a’ vádlottnak viselete, egy rettentő ’s minden czáfolatot elnyomó tömeggé alakulnak ellene. Az esküdtszéki perfolyamból eddig csak a’ vádlott’ vallatása van előttünk, kit egyébiránt egy lyoni ’s egy bourgi ügyvédek mentenek. De ama’ vallomások legkevesebbé sem gyengítik a’ gyanút, mellyet ellene a’ vádirat’ adatai gerjesztenek. Minél inkább taglalja és fontolgatja az ember Peytel’ előadását, annál inkább kénytelen őt egyedüli bűnösnek, még pedig kettős gyilkosságban bűnösnek, ismerni. Mi ha úgy van, lehet e szót találni tette’ iszonyuságának kifejezésére . (Míg. 7. lev.) Páris., sept. 4. Peytel az esküttszéktől „bünös“-nek ismertetett. () ugyan a’ cassatioszékhez folyamodott, de előre lehet látni, hogy ennek semmi kedvező sikere sem lehet, mert akármelly más esküttszékhez utasíttatnék is dolga, nincs ollyan, melly őt bűnösnek ne ismerné. Az utálat és iszonyodás, mellyet az ember a’ tett dolog’ átolvasásakor érez, az esküttszéki vitáknál jelenvolt közönségre is annyira átment, hogy sokan fenhangon jelentek ki örömüket Peytel’ elitéltetésén. Bármilly kevéssé lehet is illy kitöréseket a’ törvényszéki teremben jóváhagyni, mégis azok’jelentősége a’ fen forgó esetben igen fontos. Peytel a’ nép’ ítéletében már elveszté ügyét, mielőtt az esküttek nyilatkoztak, ’s valóban lehetetlen is volt őt a’ bűnsúly alól fölmenteni.— Mi itt néhány nap óta igen harcziak vagyunk ; daczolunk az orosz követtel, ’s az öreg Soult marsal altal különféle ingerlő dolgokat mondatunk neki, mellyeket azonban az oroszok lezárja igen bölcs okokból nem fog olly komolyan venni. A’ Temps' állítása szerint Soult marsai egyenesen kinyilatkoztata egyik conferentián Medem gróf orosz ügyvivőnek, miszerint Oroszországnak le kell mondani a’ török udvarral kötött titkos szerződésbeli előjogairól, hogy Europa’ nyugalma biztosítva lehessen. Midőn ez élénken ellenmondott, következőleg nyilatkozottnak mondatik az öreg marsai: „Medem ur, írja meg udvarénak, hogy e’ pontban a’ franczia cabinet’ elhatározása rendületlen , hogy Angolhon erősen hozzánk van kötve, ’s már vissza nem léphet. Tegye hozzá még, hogy utasításaink illy értelemben adattak ki, ‘s hogy az, ki kegyednek ezt mondá, Soult marsal, egy régi katona, ki nem fél az ágyuktól.“ Medem megdöbbent illy beszéden, mint a’ franczia cabinet’ részéről nem szokott volt hallani, Granville lordhoz ment fölvilágosítást kérendő, válaszul azonban csak kétes kifejezéseket nyert. Ezeket megirá udvarának, ennek mintegy előtte lévén képe, mikép nyomuland a’ franczia-angol hajóhad a’ Dardanellákon át a’ feketetengerre, Sebastopolt és Odessát megszállandó , parancsot adó követének mindazon javaslatokban megegyezni, mellyek oda czéloznak, hogy a’ dolog congresses’ útján minél hoszabbra húzódjék. Aragour a’ legpontosabb adatok után kimutatta, hogy évenkint, általában véve, az óczeán’ (atlanti tenger’) és a’ (calaisi) csatorna’ franczia partjain 88 hajó sülyed el. Spanyolország, Telegraf) tudósítás. Esparteronak egy , aug.29dikén kibocsátott hirdetménye felfüggeszti az ellenségeskedéseket Biscayában és Guipuscoában azon idő alatt, mig közte és Maroto közt rendelkezések tétetnek e’ tartományok’ kibékítésére. A’ carlosiak Andouinból,Tolosaba vonultak vissza, hol a’ don Carloshoz hívekül maradt zászlóaljak központosának. Don Carlos Lecumberryben van. Telegrafi tudósítás. Bayonne, sept. 5, Madrid,sept 1. A’ regens királyné ma a’éortesülést megnyitotta. A’trónbeszédben semmi említés sem létetik a’ Marotoval történt alkudozásokról. Egyébiránt Madridban semmi uj. —Következő a’ legelső’s legfontosb czikelye a’ Bergarában aug.óikén aláirt békeszerződésnek: „Espartero general az ő nevében tett azon javaslatot, hogy a’ cortesnek a’fuerok’ meghagyása vagy módosítása elébe terjesztessék, sürgetőleg fogja a’ kormánynak ajánlani.“ — Espartero egész Guipuzcoát elfoglalva tartja ; e’ tartomány’ zászlóaljai szétoszolvák. Don Carlos Sept.dikán még Lecumberriben volt. Eio ezen erős állást a zászlóaljai felé. — A’ csupán Maroto és Espartero által aláírt bergarai szerződés igen kedvező a’ carlosi fegyveresekre nézve; magáról don Carlosról azonban nincs benne semmi szó. Mintegy 8000 ember pártolt el a’ praetendenstöl; de ugyanennyi még megmaradt mellette. A’christinok elfoglalák Andoaint; a’harangok zúgnak; a’ lakosság örömmel van telve; a’ tartomány egészen más szint ölt fel. Telegrafi tudósítás: Bayonne, sept. v. Maroto Bilbaoba vonult vissza, Espartero Tolosába megérkezett. A’ tartományok’ zászlóaljai haza bocsáttatnak; a’castiliabeliek Logronoba mennek. Don Carlos sept.edikén Lanzban volt. Ellő fedi őt még mindig a’ navarrai zászlóaljakkal. Tele grati tudósítás. Bayonne, septemb. 7. Don Carlos egész udvarát és ministeriumát elbocsátotta. La Piscina, Erro ’s többen ezek közül Francziaországba már megérkeztek. A navarrai zászlóaljak mindennemű kicsapongásokat visznek véghez. Moreno general tegnap Urdaxban agyon lövetett. A’ Quotidienne a’ felemlített tudósításokra azt jegyzi meg, hogy a’ tartományi szabadság minden hivatalos tudósítással jobban összezsugorodik. A’ fuerok iránti ünnepélyes garantiáról (miről eleinte szó volt) már ,,egy sürgetve ajánlott módosításig“ szállottak le. Már említettük, hogy a’ spanyol alkotmány, bármilly nyulékonyan magyaráztassék is, a’ tartományok’ szabadságaival össze nem fer. Gyalázatos csalás, azt ígérni. Még azon madridi hírlapok is, mellyek a’ fuerok’fönmaradását szükségesnek vallják, kénytelenek elismerni, hogy ezek az alkotmánnyal nehezen összeegyeztethetők. Egyébiránt csak a’ párisi szabadelvűi lapokat kell olvasni, hogy meggyőződjék az ember arról, mikép fogja szavát tartani a’ spanyol revolutio, melly a’ párisi ’s londoni népuraság’ sugalmaiból szokott táplálkozni. — Csak fegyverüktől ’s törvényszerű királyuktól várhatják a’ tartományok háborítatlan jogaik’ birtokát. A’ revolutio nem tartja magát kötelezettnek sem szerződés sem eskü által. Don Carlos aug. Südikán és oldikén hirdetményeket bocsátott ki, mellyekben a’ Maroto által szőtt bekealkudozásokat ámításnak és árulásnak nyilatkoztatja ’s Mavarra’ és a’ bask tartományok’ hiv lakosit, további, állhatatos harczra szólítja fel. — Ugyanő Marotot, mint árulót,a’ felségsértés’ és hitszegés’ minden büntetésiben marasztalja ,s őt a’ törvények’ védelmén kívülinek (vogelfrei) nyilatkoztatja. A’ bask tartományokbeli támadók — igy ir a’ Journal des Debate — a’jelen pillanatban két pártra szakadvak: az ultra-carlisták és a’ marotistákéra. Maroto és Espartero közt angol és franczia közbenjárásra egyezkedés indíttatott meg. E’ szerint a’ carlosi haditisztek rangjaikat a’ hadseregben, a’ tartományok pedig szabadalmaikat meg fognak tartani, s don Carlos, holtiglani évpénzzel, Hanába küldetni. Maroto don Carlos’ fianak az ifjú királynévak eljegyeztetését is indítványozó; de ezen Föltétel félrevettetett, még pedig mind az angol és franczia ügyvivők mind maga Espartero által. Erre a’ legélénkebb alkudozások következtek Madridban, Londonban és Parisban, ’s a’ békéltetés’ alapjai megállapíttattak. Lord Hay ’s a’ bayonnei hatóságok megkapák utasításaikat. Végre minden okkal ’s napról napra lehet várni, hogy a’ praetendens, ügyének illy reménytelen állapotjában, önkint a’ franczia földre fog menekülni. Azonban ez nem történt meg. Két navarrai zászlóalj, mindössze 1000 ember, de kiket tiszteik nem követtek. Aeraban legelőször nyilatkozott don Carlos mellett az ultra- vagy apostoli part’ értelmében. E’ támadást nem akarók erőszakkal elnyomni. Értekezések történtek, de minden eredmény nélkül akar egyik akar a’ másik részre nézve. Maroto kénytelenítve lata magát, don Carlosnak szabadságára hagyni, hol akarna tartózkodni, nehogy őt fogva tartani láttassék. A’ Marotoval tartó több tisztek nem látták katonáikban hajlandóságot a’ verai támadok ellen harczolni, a’ nélkül azonban hogy azokkal egyesülni szándekjok lett volna. Részükről a’ támadók sem mozdultak és számuk nem növekedett; anynyira, hogy a’ carlosi had’ állapotja egy artalanyos késlekedés’ és kölcsönös szemnel tartás’ képét mutató. Illy körülményekben don Carlos’ ügy viselői valamennyi generálok’ tanácsba gyűlését kívánták, remélvén, hogy a’ vitatkozásokból meghasonlás fogna következni. Maroto megkérdezteték egyezkedési tervei felől, ’s ő azokat nem tagada, hanem inkább egész terjedelmükben kifejté. De mivel ezekből az sült ki, hogy don Carlos nem csak király nem leend többé, hanem Spanyolországból is ki fogna űzetni, az ő hívei azonnal protestaltak ’s a’ tervet árulásnak mondák. Maroto azt lefelé, hogy ha az ő eddigi alkudozásai nem tetszenek, felfog velök hagyni; ’s ezzel a’generálok szétmentek, a’ nélkül hogy bármi rendszabályt is határoztak volna, mivel kiki a’ maga személyes nézeteinél, érdekinél és rejtekgondolatjánál megmaradt. Maroto e’ zajos conferentia után négy zászlóaljjal Zumarraga felé fordult, a’ vitoriai országúton, két órányira Bergarától. Meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi hely (Bergara) a’ constitutionalis seregek’ kezében van. Mir szerint don Carlos Estellaba érkezett, hol a’ népen és hadseregen az ő hivei uralkodnak. Hiszik, hogy csupán a’ navarrai zászlóaljak fogják őt gyámolítani ’s minden békéltetést félrevetni. A’ biscayai és guipuscoai zászlóaljak még nem nyilatkoztak. A’ don Carlos és Maroto közötti formaszerinti meghasonlás még igen uj; következményeit nem lehet meghatározni. Úgy látszik, Maroto az egész főparancsnokságot nem bírja többé. A’ parancsokat Villareal és Moreno adják ki a’ király’ nevében. Legújabb tudósítások szerint La Torre Simon, ki az alavai négy zászlóaljt, és Burriaya, ki a’ guipuscoai hat zaszlóaljt vezérlik, meg szinte nem nyilatkoztak, ’s igen hihető, hogy e’ hadvezérek az estellai befolyáson kívül tartamtják magokat, minthogy tartományaik’ hangulata a’ pusztító háború’ tovább ólytatásának ellene van. úgy látszik tehát, hogy a’spanyo polgárháború magok a’ támadók közötti belháboruval fog végződni. Don Carlos hadministere, don Juan Montenegro, következő proclamatiót intézett, Maroto’ elpártolása után, aug. 26-án, a’ hűségben megmaradt seregekhez: „Önkénytesek ! Egy rendkívüli esemény, mellyre nincs példa országtok’ történetében, meg fogná homályosítani azon hirt, mellyet e’hősi harczban szereztetek, ha némellyek közületek megmaradnának azon elpártolásnál, mellyre ma csábíttattatok. A’ béke’ ürügye alatt kapu nyittatott az ellenségnek országtokba, rabszolgaság és a’ megveretés’ gyalázata lépendenek ama’ borostyánok’ helyébe, mellyekkel eridigelő tetéztétek magatokat. Sokan közületek hűtlenül rászedettek. A’ királynak, a’ mi urunknak, tett javaslatok méltatlanok vitézségtekre, ’s ti nem vetemedhettek arra, hogy őt martalékul adjátok ellenséginek kezeibe. Egyedül erre, ’s hogy a’ revolutio’ szekeréhez köttessetek, szorítkozik a’ béke, mellynek nevében többen elcsábíttattak. Szolgáljatok a’ királynak, önkénytesek. Jusson eszetekbe ama’ hősiség, mellynek hat évig adtátok próbáját, ’s ne mocskoljátok be azt gyalázatos vétekkel! Lehet e az ollyan béke, mellyért lemondása kívántatik a’ királynak, kinek hűséget esküdtetek, azon béke, melly meghatalmazás és biztosítmány nélküli katonafőnökök által köttetik, lehet e az illyen béke más valami, mint csel az ország’ elfoglalására, melly a’ fegyverek’ hatalmával el nem foglaltathatott? Nyissátok fel szemeiteket; ez a’ legezudarabb árulás, melly valaha történt. Inkább meghalni, mint meggyőzeim. Isten’ ügye ’s a’ királyé, kit állhatatossággal ’s becsülettel védeni ígérkeztetek, van veszélyben. Charaeteretek’ egyenessége ismeretes; legyetek vitézek; legyetek hősök. Nincs mit mondanom egyebet nektek, önkénytesek! Éljen a’vallás! Éljen a’király! Villafranca, aug. 26-án 1839. Juan Montenegro.“ Az Espartero és Maroto által kötött békeszerződésben — úgy mond a’ Journal des Débats — legnevezetesb az, hogy benne don Carlosról semmi említés sem létetik. Ennek sorsa most a’ töténetek’ bizonytalanságára, a’ franczia fökkrel kényszerített visszavonulásra, vagy egy személyes magamegadásra (capitulatio) van hagyatva, melly utóbbinak föltételei csak kemények ’s lealazók lehetnek. A’ csak aug. 29dikén alairt szerződés már több nap óta el vala határozva, ’s akkor don Carlos javára igen illendő kikötéseket foglala magában, mellyeket előbb ez maga is aláírni igére, de mellyek utóbb kitöröltettek, mivel don Carlos szántszándékkal látszik rohanni vesztébe. Azon időben, midőn még egy összetartó ’s egyelméjű hadnak birtokában vala, joga volt bizonyos feltételeket kívánni, ha alkudni akart volna, mellyeket többé ugyan meg nem nyerend. A’ navarrai zászlóaljak kétségkívül még megmaradnak egy ideig mellette; az Arga’ partjain nem rég igen szép győzedelmet nyertek a’ constitutionalisokon, kiknek egy egész osztályát meglepék ’s felkonczolák. E’ siker lelkesülésbe hozandja őket. Don Carlosnak még van annyi katonasága, hogy a’ háborút jó ideig elhúzhatja. De előbb utóbb csakugyan azt kellene tapasztalnia, hogy egész katonasága néhány főnyi kisérő csapatra olvadand le. Annyi bizonyos, hogy két tartomány a’ négyből már békealkudozásokra lépett. Ez fölötte fontos körülmény, mellynek példája gyorsan el fog harapózni, mivel az egész lakosság óhajtja a’ békét. A’ szerződés’ legelső hírére valamennyi faluban megkondultak a’ harangok, és több fegyveres visszatért honába. Espartero szoros fenyítéket tartat katonái által, ’s a’ bask tartománynak egy része már is éledni kezd, megszabadulva végre a’ harcz’ rettegéseitől, a’ katonaszedéstől, a’terhes adózástól és zsarnokságtól, mellyeket olly praetendens rótt rája, ki sem hadakozáshoz sem békekötéshez nem értett. — Az angol commodore’, a’ san-sebastiani franczia consul’ ’s a’ bayonnei hatóságok’ élénk ’s jótékony közbejárultának kell leginkább tulajdonítani e’szerencsés eredményt, melly, noha meg nem teljes, máris eltüntette egy részét azon aggságoknak, mellyek alatt itt az emberiség olly régóta szenvedett.— Espartero generál következőleg tudósító a’ belügyministert az általa kötött szerződésről. „Bergarai fő hadi szállás, aug. 31. Átküldőm itt excádnak másolatát azon szerződésnek, mellyet az ő felsége’ kormányától nyert teljes hatalomhoz képest don Raphael Maroto generállal, az ellenséges hadsereg’ előbbi fővezérével kötöttem, ’s mellynek következtében ma e’ városban a’ castiliai osztálynak öt zászlóalja a’guipuscoai osztálynak három zászlóalja ’s négy gyalog és egy lovas százada, ugyszinte a’ biscayai osztálynak nyolcz zászlóalja, négy ágyumozsárral, gyűltek össze. E’ seregek az én hadammal együtt, csatarendben állottak fel ’s én a’ sor elébe léptem. Szivemnek teljes kiömlésével szólék hozzájok ’s bizonyosakká tevém őket, hogy minden spanyol, a’ haza és a’királyné örökké hálás emlékezetében fogják megtartani azon ünnepélyes tettet, mellyel ők ma a’ mindnyájoktól annyira óhajtott béke’ megerősítése végett az általam vezérlett hadsereggel testvérileg egyesültek. — Mind amazok (előbb carlosiak) mind az én katonáim ismételt örömkiáltásokkal bizonyíték szándékjok’tisztaságát. Én nyilványosan megöleltem Maroto generált, kibékülés’ jeléül azok között, kik eddig makacsul harczoltak egymás ellen ,’s a’ fegyvereket gulyákba parancsoltam rakatni, hogy mind az egyik mind a’ másik fél szabadon engedhesse magát át az örömnek és elragadtatásnak, mellynek kinyomása ábrázatjaikon vala látható. E’ pillanat előpostáját képezi azon szerencsés napoknak, mellyek következni fognak ama’visszavonás’ csirájának elfojtására, melly eddig a' spanyolok’ vérét spanyolok által, testvérekét testvéreik által, patakokban ontá. Nincs kétségem, hogy a’guipuscoai seregnek többi része is a’ szerződéshez álland, ’s hogy az alavai és navarrai osztályok ugyanezen példát követendik.— Siettem, excádnak ezen őszintolly rendkívüli, mint ő felségére, valamint az egész nemzetre nézve is, dicső és örvendetes eseményt tudtára adni. Kecsegtetem magamat, hogy e’ szerencse, bármilly váratlannak láttassák is, valamennyi spanyolok’ kibékülése ’s jó egyesége által fog megkoronáztatni, a’ nélkül hogy szükségünk lenne viszonyaink’ kiegyenlítésére idegen beavatkozásokhoz folyamodni.“ — (Az említett szerződést jövő számunkban egész kiterjedésében közlendjük.)