Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-09-26 / 77. szám

Maroto segédtisztje, Martinez, által felszolttata Espai tero , nyomulna elő nyugottan Durango ’s Vergara tele, mer a carlosiak által minden állások elhagyatvák. Ez meg ez­en . De azon összejövetel’alkalmával, mellyet Espai e,­ me­n­ikén Durangonál(magával Marotoval tartott , mivel ez áll­hatatosan kivonta a tueroknak fölteteletlen igeretet, olly ke­­véssé nyezhetének meg, hogy az alkudozás ismét megsza­kadt ’s Espartero 27kén tudtokra ada egy proclamatioban seregeinek, hogy a’ harcz újra el fog kezdődni. Maroto, ki sokkal messzebb ment, mintsem hogy visszaléphetne, Es­­t 't uj halasztásra biratá de la Torre .Simon által, s P? ,p ‘­­yobb zavarba hozatva látá magát, mert épen azon a ’k° mellyekre számolt, gyanakodni kezdenek rá, s sel»készítettek egy irományt a’ praetendenshez , mellyben ennek fölteteletlen hűséget igértek, ha megbocsátja nekik kétértelmű önviseletöket. Ezen irományt Iturbe elfoga s ut­óda Maroton­ak. Ekkor ez 29kén megtetete az utolso probat segédtisztje, Linares, által, Esparteronak a’ tuerok megadá­sára birhatása végett, de azt nyere válaszul, hogy az alkudo­zás me­gszakadt, ’s masnap megtámadáshoz fogandanak. Ma­­reto nem talált egyéb rést, mint 30án személyesen Vergurá­­ba menni ’s Esparteroval a’ tudva lévő szerződést megkötni. Midőn másnap a’ mindkét részrőli seregek egymás’ elle­nébe állíttattak, leteendők ama’ fegyvereket, m­ellyekkel addiglan élet-halálra víttanak, dobogó szívvel vara Espar­tero e’ merész vállalat’ kimenetelét, melly elhatározandaná Spanyolország’sorsát. Tudva a’következés, ’s minden ide érkező levelek megerősítik azon várakozást, hogy az eddig még késed­el­mező baskok és navarraiak követendik rokon­­belieik’ példáját. Tegnap hivatalos utón jelentetett Vitoriá­­ból hogy azon 4% zászlóaljnyi guipuzcoaiak, kik az an­­doaini vonalakat elfoglalták, 2kan benyomultak Azpeitiaba és Azcoitiaba, hogy, mint a’többiek, a’ királyné’hadsere­­g­éhez kapcsoltassanak. A’ navarraiak vonakodtak , tovább kisérni a’praetendenst; alkudozás kezdetett velők; de, úgy látszik csak akkor akarják letenni a’ fegyvert, ha bizonyo­sak lesznek benne, hogy a’ fuerok a’ cortes­altal megerő­­sítvék. Rész jel volna, ha igaz, hogy a’ kórházakban ma­radt betegeket és sebeseket e’ kiáltás közben, éljen a’ val­lás és a’ király­’ mind megöldöstek. Azonban Vitorlából okán délután kelt levélből értjük, mikép egy a’ fő hadi szállásról oda érkezett tábornok karbeli tiszt azon hivatalos tudósítást hozta, hogy 11 zászlóaljnyi navarraiak’s minden erőségeik meghódoltak, ’s don Carlost Spanyolország’ el­hagyására kényszerítették. Ez utóbbi, más tudósítások sze­rint okán összejövetelt vala tartandó Marotoval Tolosában. Mécr 3ban egy felszólításban a’ vérontás’folytatására hivátel Navarra’ szerencsétlen lakosit; vessük össze evvel a’béke’, megengesztelődés’ ’s türelem’ szavait, mellyeket Espartero­nak a’ baskok­ és navarraiakh­oz 1 jen intézett felszólítása te­ljes. A’ franczia kormány jelentete a’ spanyol kormánynak, ho­gy minden intézkedéseket megteend, mellyek által don Canos, ha átlép a’határon, Spanyolországba próbálandó visz­­szatérésében gatoltassék.­­Mosolyognunk kell, ha itt olvassuk, hogy a’ franczia oppositioi lapok, m. h. 31., az éjszaki tar­tományoknak franczia seregek általi elfoglaltatását szükséges­nek állítják. Természtesen e’ háború’ kimenetele némelly statusbölcseség’ számításait dugába fogja dönteni, de követ­kezményeiben tanulságos leend. A’hála, mellyre Franczia­­ország­ és Anglia Spanyolország’ részéről számot tartanak, máris gúnnyá ’s kérkedéssé változik. Egy dal sem zendül meg Madridban, egy czikkely sem jelenik meg a’ hírlapok­ban, mellyben ki nem emeltetnék, hogy a’ kibékülés Anglia’ ’s Francziaország’segítsége nélkül történt meg. Sőt egy hír­lap azt beszéli, hogy midőn egy franczia meghatalmazott ajánlkozik Esparteronak, miszerint kormányától biztosít­­mányt eszközlend ki az egyezség’ teljesítése iránt, Espar­tero meglógó Maroto’ kezeit ’s felkiálta: „Elég biztosít­­mány e önnek becsületszavam?“ mire Maroto ezt felelé: „Önnek mint spanyol generálnak becsületszava rám nézve erősebb biztosítmány mint Francziaországé, ’s nincs szük­ségem más biztosítmányra.“ Milly hálát nyertek volna még az éjszaki hatalmasságok is, ha Spanyolország’ békéltetői akarnak vala lenni? A’ négyes-szövetség most alkalmasint tettleg fel fog oszlani, Anglia visszavonandja hajóit legalább Spanyolország’ éjszaki partjától, ’s Francziaország ismét megnyithatja a’ pyrenaeusi határszélek’ legnagyobb részét a’ kölcsönös közlekedésnek. Az itteni diplomata-test elha­tározó, ünnepélyes audientián ő felségének a’régens-király­­nénak megvinni szerencsekivánatit. Eddig azonban még nem egyezhettek meg a’ diplomaták a’ tartandó beszéd iránt, minthogy azon beszéd, mellyet az éjszakamerikai követ, Eton ur, ki sem spanyolul sem francziául nem ért, angol nyelven készített, a’ többieknél nem talál elismerést. De Eton ur épen most rang szerint az első, ’s azért állhatato­san megmarad a’ mellett, hogy ő tartamtja a’ beszédet a’ többiek’ nevében. Egyébiránt itt még minden az öröm’ első indulatinak van átadva, ’s több hírlapok kívánják a’ kormánytól, hogy politicai közbocsánatot hirdessen. Azonban meg kell gondolni, hogy Espana és Cabrera még mindig veszélyes­ ellenségek. Az utóbbi benyomult Cuenca tartományba, ’s Carbonerasban a’ királynénak egy brigádját vitéz védelem után elfogd. Egy másik zászlóalj Alarconba menekült, de útközben mintegy 150 embert vesz­tett. Okán magában Cuencában is megtámadás váratott. O'Donnell general­ijén Valenciából Lim­ába ment, 6 zászló­­aljt ’s 500 lovat ott hagya, ’s ugyanannyi sereggel Chiva felé folytató útját. — A’ congressus még mindig a’ hatal­­mazványok’ vizsgálatával foglalkozik, miáltal a’ fuerok’ megadása iránti határozat, fájdalom, késleltetik. — Utó­irat. Este. A’ diplomata-test ma este jelenté ki szerencse­kivánatit ő felségének a’ regens-királynénak, miután Eton ur megengedte, hogy a’ portugál követ tartson egy mind­nyájoktól jóváhagyott beszédet. Hónapra a’ regens-királyné 60 követet és senatort hivott meg lakomára. — Éjszakról nincsenek további tudósításaink. (Alig. Zeit. lev.) Madrid, sept. 7. Már az estellai vérengző kivé­­rgeztetések után bizodalmas tudósítást intéze Espartero Ma­reiéhoz , mellyben ezt megkínálja, hogy azon esetre, ha ellene fordulandna a’ szerencse, főtáborában biztos mene­n­dékre találatul. Maroto köszönetét fej­ezé ki válaszában ezen ajánlatért ’s többi közt nyilatkoztam­, milly fájdalmas, hogy két sok éviglenes barát és fegyvertárs (mindketten Amerikában szolgáltak) most ellenkező zászlók alatt áll Espartero ezután fel-betűs a kezét külde Marotonak a’ vi­szonyos értekezések’ könnyíthetése végett. Maroto csak­hamar nyíltabb lön. Késznek valla magát egy nagy csapás’ tételére, melly által a’ hazának végtelen szolgálatot tesz; e’ czélra mindazáltal kezességekre van szüksége, minélfogva erőséget kíván, Pamplonát vagy San-S Sebastiant. Esparte­ro ebben megegyezett, olly kikötéssel, hogy neki kiadja don Carlost. A’ következmények megmutatak, milly nagy változást szenvedett az egyezségnek ezen alapja. A’ kor­mányzó királynét rendesen tudósító Victoria herczeg az al­kudozás’ folyamáról, ’s az mindenkép hozzájárult annak be­­fejeztetéséhez. Ezt különösen könnyíté az is, hogy a’ tarto­mányok’ küldöttségei mintegy előre elkészíték annak útját a’ kibékülés’ ajánlata által. Most már a’ cortestől függ, a’ dolognak szerencsés bevégeztethetése. A’ túlzók annyira megfélemlettek az utóbbi események miatt, ’s olly igen fél­reismerik a’súlyt, mellyet ők a’mérsékeltek’serpenyőjében nyomnak, hogy hihetőleg kifogást sem teendnek a’ tuerok’ elfogadtatására nézve. Ha pedig mégis cselekednék, a’ kama­rának eloszlatása ’s új választások’ eszközlése által, bizo­nyosan túl­nyomóságot szerezne a’ kormány mostani körül­mények közt. A’ Toulouseban megjelenő Emancipation’ állítása sze­rint f. h.­ilről, Maroto­ elpártolása óta a’ tartományokban egy új párt keletkezett. ,,A’ köztársaság’ pártja“ czím alatt, mellynek főnöke Lardizabal ügyész, ki 1833 ban legelső támadt föl Guipuzcoában don Carlos és a’ fuerok mellett. Mint hallatszik, már 500 fegyveres, mind guipuzcoai, gyűlt lobogója alá. Az Observer következő adatokat közöl a’ spanyol adós­ságról, mint ez jelenleg áll: belföldi adósság, mellytől 18341k évig kamat fizettetett: 9,130,000 font sterling , melly­től ugyanazon ideig kamat nem fizettetett: 38,430,000 ft. st.; összesen 47,560,000 ft. st.; külföldi adósság 25,440,000 ft. st.; corteskölcsön : 16,600,000 ft. st.; összesen 42,040,000 ft. st. Madrid, sept. 5. Az éj­szaki békület miatti örömnyi­latkozások folyvást tartanak. Ma ünnepélyes „Te Deum“ tartalék a’ Sz.-Izidor-templomban. Tegnap mind a’ két ka­mara’ küldöttsége szerencsekivonattal járult a’ trónhoz. A’ tanács köszönetet szavazott már de la Victoria herczegnek. Az itt levő baskok és navarraiak tegnap esti 8 órakor ze­nével vonultak a’ palotatérre, ő felségüknek fényes estek­ hangászatot tartandók. Lobogóikon különféle föl­rás volt, egy baski közmondás, e’ spanyol szavak: „Somos todos hermanos“ (mindnyájan testvérek vagyunk). Midőn a’ me­net megindult a’ baskokból álló nemzeti öltözetű hangász­­kar zord­eot (nemzeti népdalt) zengedeztetett. A’ kir. pa­lota eb­be tömérdek nép tódult össze. Ab­don a’ két királyné az erkélyen megjelent, általán­os örömriadással fogadák őket; megéljenezték az alkotmányt, a’ békét, a’ kiengeesztelő­­dést; egyszersmind nagyszámú galambot röpítettek a’ leve­gőbe , mellyeknek nyakán következő föliratú szalagok vol­tak : „Navarra, Alava; a’ békéért, II. Izabelláért, Gui­­puzcoa, Biscaya.“ Párisból sept. 15-én délutáni 1 órakor közlött tele­­grafi tudósítás szerint, melly Strassburgban köztudomású­vá téteték, don Carlos előtt napon, családjával együtt Francziaországba menekült. • N­agy for­st anni­a. Ferdinand herczeg, Victoria herczegnő, August és Leo­­pold szász-coburgi herczegek sept.­llkén elhagyák a’ Wind­­sor-kastélyt, Wolwichban hajóra kelendők a’száraz föld felé. Victoria királyné, a’ belgák’ királya’s királynéja ’s Kent herczegnő egész a’ révig kisérték magas rokonikat, ’s délután visszatértek Windsorba. A’ londoni torylapok gyalázással halmozzák Marotok Közülök a’ Times igy emeli föl szavát: ,,A’ brit nemzet’ szégyenére jövendőben említés fog tétetni arról, hogy don Carlos nem harezmezőn győzetek meg azon segely’ da­­­czára is, mellyet Anglia ollykor lopva, ollykor nyilványo­­san , de mindig becstelenül, nemzetjogellenileg ’s egy kü­lön szerződés’ durva megsértésével, ellenfeleinek nyújtott. Még ezen segédszerek által sem győzeték le don Carlos. Angliának még jobban le kellett alacsonyíttatni, sőt jó hír­neve’ fényének majd eltörölhetlenül bemocskoltatnia, csu­pán hogy ama’ boszunak elég tétessék, mellyel a’ mi whig ministereink don Carlos ellen viseltettek, azért, mert az ő gálád csínyjaikat bizonyos mértékben meggátoló. Igen, ő brit felségének tengerésztisztei, ő felsége’ ministerei által hivatalosított ügy­viselők, használtattak amaz ocsmány — becstelen meg igen díszes szó — amaz ocsmány munka’ végbevitelére, hogy don Carlos’ főtábornokát eltántorítsák, miszerint ez uralkodóját eláruló ’s csapatait zászlójától el­­csalá. Mutassanak nekünk a’ brit történetek’ évkönyveiben egyetlen egy lapot, mellytől egyenes lelkű férfiak, bármilly felekezetüek legyenek is azok, olly nagy szégyennel fordu­­landnak el, mint attól, mellyen e’ gyalázatos békekötés följegyezve leend! Azonfölül az áruló Maroto csak társainak, fejedelmük iránt engedelmes, hű és jeles tiszteknek, hide­gen átgondolt meggyilkoltatása által hajtható végre árulását. Fogják e évek múlva hinni — de miért is hinnék ? — hogy a’ brit kormány e’ bűncselekvényben szintúgy részt nem ven, mint azon árulásban , melly Marotot olly helyeztetésbe té­ve, hogy fejedelme ellen sükerrel áskálódhassák. Szégyen, gyalázat az egész alkura! Egy szalmaszálat érő nyomosság nincs nemzeti becsületünkre nézve abban: valljon don Car­los’ megbukása áldást vagy veszélyt hozand e Spanyolország­ra. Bármit gondoljanak is a’ czélról, az eszköz sötét és szemrehányható folt marad hírünkön, ’s ezt, mint száz egyes­ eltörölhetlen bélyeget, az O’Connell-whig-féle cabinetnek köszönhetjük.“ A Morning-Herald Marotot hidegvérű gyil­kosnak, gazembernek nevezi, ki, a’ londoni tolvajok’ nyel­vén szólva, azért ültetteték (planted upon) don Carlos olda­lához, hogy ezen elvakított fejedelmet ellenségei’ kezére játsza; dudás Iskariotesnek, kinek don Carlos, mint a’juh, még nyalogatta is kezeit, mellyek föl voltak emelve vére’ kiontására.“ E’ hírlap reményű, hogy, valamint a’ nyomo­rult Moreno, más jutalmat nyerend Maroto is gonozságá­­ért mint mellyet neki a’ christinai kormány ígért. London, sept. 13. Ezeknek a’ toryknak itt csak­ugyan soha sem tehet az ember kedvük szerint. Alig Spa­nyolországban a’ polgárháború tartott, még pedig a’ be­végződés’ minden kilátása nélkül, nem leltek elegendő szót az elleni iszonyuk’ kifejezésére, ’s nagy vétkü­l tulajdoníták Palmerston lordnak, miért nem lépett hathatósabban föl. Alost, hogy e’ föllépés megtörtént és Spanyolország’ kibé­­kítését minden hihetőséggel várhatni, a’ Times és társai gyöngéd lélekismeretekben, úgy találják , hogy Palmerston­­. Anglia’ becsületét örökre meggyalázta, mivel Alaroto’ elpártolását segíté, ha azt egyenesen nem okozó. Már hogy az itt érdeklett újabb spanyol történetek nem csupán Alaro­to’ ’s néhány, netalán angol pénzzel megvesztegetett főbb tiszt’ művei voltak, eléggé kitetszik azon készségből, mely­­lyel annyi ezer alsóbb rangú tiszt, altiszt és közember tüs­­tint lerakta fegyverét ’s honába visszatért, mások pedig még folyvást naponkint adnak át erőségeket ’s önkint megmarad­nak a’ helyeken, hova a’ christinok jönnek, vagy pedig messze földről sereglenek össze, hogy a’ szerződés* jóté­­tem­ényiben részesüljenek; ugyszinte a’ városi és falusi lakosság’ örömmámorából, az eddig ellenségeskedett vidé­kek’ teljes kibéküléséből, é s végre abból, hogy hém­e­gy, előbb carlosi zászlóaljak ök­ként indulnak ki a’ meg támadás­ban levők ellen. — Egyébiránt a’ tory lapoknak e’ vádjai saját pártjok előtt sincsenek semmi hatással, sőt inkább min­den emberbarát örül, hogy végre kilátás esik e’ borzasztó polgárháború’ közelgő m­egszünendésére. A’chartisták’ izgatása majd egészen megszűnt, ’s a’ ke­vés tagokra olvadt nemzeti convent legközelebb forma sze­rint fel fog oszlani. Legutóbbi üléseinek egyike igen zajos volt. A’ „tanács“ tudnillik az Izlandba küldött emissariusok­­nak kiadta hetenkint a’ 2 font sterlinget, min a’ többi con­­venttagok annyival inkább boszankodtak, mivel ezen kül­detéseknek, mint tudjuk, igen rész foganatjok jön. Többen ezen kiadási rovatokat ki akarták töröltetni a’ számadásból, ’s a’ küldetések’ indítóinak privat erszényére kívánták uta­­síttatni, de mégis ez utóbbiak szerencsésen megmeneked­­tek.— Taylor dr., a’még szabadon járó kevés chartistave­zérek’ egyike, ellen a’ carlislei tanács befogatási parancsot bocsáta ki egy lazító beszédért, mellyet ugyanaz minap a’ carlislei színházban tartott. Némi idő előtt az ismeretes Owen Robert szinte bemu­­tattatott a’ királynénak egy level’ alkalmával, még pedig nem a’ szolgálattevő kamarás, hanem maga Alesbourne lord által. A’ főegyházpárti sajtó e’ miatt nagy lármát üt. Jele­sül a’ Standard Owent — a’ fél­st.­ simonista, hasznossági tanokkal tartó socialisták’ fejét — a’ hitlenség’ apostolának ‘s az erkölcstelenség’ nyilványos hirdetőjének mondja, ki­nek tanítási által az ország némi mészárszékké fogna átvál­­toztattatni. Egyébiránt e’ párt az általa elterjesztett számta­lan „tractatusocskák’“ következtében naponkint szaporo­dik. Alig a’ múlt évi husvétkor csak 33, rendesen szerke­zeti egyesülettel bírt, ezek’ száma most már 61, mellyek leginkább Londonban ’s a’ nagyobb gyárvárosokban szekez­­nek. Részvevőik’ összes száma, kik között jeles tehetségű férfiak ’s különösen sok ügyes kézműves találtatnak, 7000 főre létetik. Alost már egy felirás kereng, mellyben jó ke­resztények sajnálkozásukat fejezik ki ama’ „goromba sértés“ felett, melly a’ királynén ezen ember’ bemutatása által tör­tént. Alagában Liverpoolban 15,000 hölgy irta alá e’felírást. A’ Morning­ Chronicle következőleg nyilatkozik a’kapu­­rlán-basa’ tettének a’franczia lapokban Foglalt mentségéről ’s Mehem­ed-Alin­­ák Chosrew basához intézett válaszáról: „Nem vádolhatjuk a’ török hajóhadvezért, hogy tett dolgokat hazu­dott vagy azokat eltorzította; nem, ő épen nem is idéz­­ett­dolgokat. Alegvallja, hogy mindenben Chesrew elleni gyü­­lölsége ’s tőle való félelem által vezetteték. E’ személyes indítóokokat nyíltan fölfedezi. Europa bizonyára igen nagy épűletességet vehet magának a’ török és alexandriai okos­kodásnak e’ példájából, mint az Ahmed Fevzi basa’ hivata­los nyilatkozásában foglaltatik. Ahmed hajóhadvezér’ lelkü­­lete igen csekély jelentőségű. Csupán Mehm­ed’ helyzete és politicája kiván figyelmet; ’s Chosrew és az európai köve­tek’ értesítésére adott válaszából láthatni, hogy czéljának elérése végett cselszövényekhez akar folyamodni. Izgatókat ’s kétségkívül pénzt is külde szét, hogy az egész birodalom­ban nyugtatlanságokat támasszon, ’s munkálkodásának egyik fő mezeje Konstantinápoly leend. Itt nincs barátok’ hijával, magában a’ divánban is.Nincs hiány olly hivatalra­ jelöltekben, kik, ugyanazon eszközök által mint Ahmed, helyet remény­lének nyerhetni a’divánban. Oly táborlatok ellen nincs az őt hatalmasságnak sem fegyvere sem akadályozó rendszabálya. A’ békeségnek Törökországban és ennek fővárosában fön­­tarthatási reménye egyedül Chosrewtől függ; ő az egyetlen személy, kinek befolyása van a’hadseregre ’s ennek tiszteire. A’ boldogult szultán igen jól tudta ezt, midőn fiatal örökö­sét ’s utódját Chosrew’ tanácslatira biza. Ezért fő czélja a’ nagyvezér Alehmed’ és Ahmed’gyülölségének; az ő kitárha­­tása nekik „sine qua non“,’s ennek eszközlésében, fájda­lom, semmi által nem hagyandjak magokat gátoltatok Ha tehát a’ nagy hatalmasságok el vannak szánva’ a’ török bi­rodalom’ egész voltát ’s békéjét föntartani, nemcsak azt kell elhatározniuk, mit kelljen tenni Ibrahim basa’ előnyomu­lásának esetén, hanem azt is, mihez kelljen fogni Rumen­á­­ban sőt magának Konstantinápolyban támadandó sikeres láza­dások­ esetén. Oroszország nem fogja engedni, hogy franczia és angol haderő védelmezze, Anglia és Francziaország pedig szinte nem hagyják azt Oroszország által ótalmaztatni. Alim­ a’ két rész féltékeny egymás iránt, a’ mi különben nemigen természetelleni dolog, ‘s Alehmed­ Ali óhajtása’kétségkívül az, hogy a’ czivódás minél előbb kezdődjék. E’ nyereség­re nem kell őt juttatni. Francziaország és Anglia olly han­­gon szólalhattak volna föl Alexandriában, hogy a’ basa visz­szarettent volna attól, mi szerint a’ keletet sőt magát Euro­­pát is bomladozás’ veszélyének tegye ki. De ha ezt Franczia* ország nem akarja, tehetendi talán Ausztria. Az ő kezeske*

Next