Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-02-14 / 13. szám

II. be­vétel. 1) Az alaptőke kamatja : 167 ft. sí ki. III. Kiadás. 1) Az 183%ki jutalom, tíz arany......................... • • , * , ,* 4/ ” 2.) Nyomtatások, hirdetések, szolgá­lattétel..................................• * / • • ^ » ” Összesen 62 ft. 45 kr. Pénztár-maradék 1S3%0 ,’,,1 ff. 3 ki. ,, R. Személyzet és munkálkodás. 1) A társasag ez év­ben egyik legtis­ztebb tagja’ elvesztését fájlalja Elhunyt kö­zülünk* Kölcsey Ferencz, de emlekezete elni fog, míg az :„az érdem tiszteltetik. Béke hamvaira a’ nemesnek! 2) Tagokká választattak báró Eötvös József eperjesi kerületi táblai bíró ’s acad. 1. tag, és d. Székács József pesti evang. magyar hitszónok ’s acad. 1. tag. 3) Kétrendbeli jutalomtételt hirdete a’ társaság, mellyek közül az elsőre egy sem, a másodikra harminczhárom érkezvén , ez utóbbiak vizsgála­tával foglalkodott. 4) Két uj feladás választatott, kiszabott jutalmak mellett. Mindkettőről külön jelentés szól. Pesten, febr. 6.1839. tartott ülésből. Fáy András s. k. igazgató. Tóth Lőrincz s. k. jegyző. Jelentés a’ Kisfaludy-tár­sasá­g által 1839re kitett jutalmakról. 1) Ezen, az első két ülésben hirdetett jutalomtételre: „Készíttessék egy színésze­ti kézikönyv, melly a’ dramaturgia’, poetica’, nyelv’, szavalás’, minica , costum­es szinmesterség’ köréből minden , a’ színésznek szüksé­ges ismereteket, czélszerűen szemelve, állandó tekintet­­tel a’ magyar szinész’ állapotra és szükségenek hegyes rendben, világos előadással, összefoglaljon“—mint évi nov. 20ig , mint kitűzött határnapig egy pályamunka sem érkezett, mit egyrészről a’tárgy’ bőségének, másrészről az idő’ rövidségének ’s talán némi részben az országszerte közbe jött árvízi akadályoknak is hajlott a’ társaság tulaj­­donítni. Ez okból, hogy a’ jutalmazás ez évben teljesen ne maradjon el, nov. 27. tartott ülésében következő költői feladást tűzött ki. II) „Készíttessék ballada, következő tárgyról: „Első Géza királyfi ’s Magyarország’ harmadrészének ura, a’ nem csak birtoka ’s méltósága, de még élte ellen is, gonosz tanácsból, h­itszegéssel törekvő Salamon királynak, bár azt erős hadával megronthatá, a’haza’ nyugalmáért,­­s hogy polgári vér ne ontassék, a’ koronát ’s uralkodást, az ön­megtagadás’ legszebb diadalma közt oltár előtt harmadszor is átengedi“—fi. évi jan. 21-ig, mint kitűzött határnapig, 33 pályamunka érkezett, ezen túl még három, de a’­társaság’ határozatihoz képest el nem fogadtathatott. A 33 közt is egy, mellynek jelszava: A’ki haragját legyőzi ’stb., mint a’ mellynek beküldetésében a’ kikötött forma nem tartatott meg, t. i. a’ mellékelt levélben jelszó helyett az igazgató czimzete állván, ennek a’ név’ kitudására alkalom nyujta­­ttott, pályára nem bocsáttathatván, csak 32 adatott által a választottságnak (Bajza József, Bártfay László s Vörös­­marty Mihály) vizsgálat végett. Többekben e’ munkák kö­zül örömmel vettek észre a’ bírálók szerencsés egyes ré­szeket, csinos nyelvet, tiszta formát; azonban a’ három vizsgáló’ egyező véleménye a’ 27. számút, illy jeligével: ,,É­n­e k élj­e­t­ek a’ múl­t kor’ diadalmairól!“ ítélte ju­talomra érdemesnek, mint a’ mellyet mind költői felfogása ’s a’tárgy’elrendelése, mind balladai szabatossága, nyelv­ és forma’ tisztaságára többi közt első rangúnak vallott. Eh­hez legközelebb járónak ítéltetett a’ 25. szám alatti e’ jel­szóval: „Dal­t az i Ily ma­gas kebelnek, szív­­an fi húrjain!“ Felbontatván az elsőséget nyert ballada’jel­mondatos levélkéje, abból következő név tűnt elő, mint szerzőé: Pap Endre a’ kir. tábla’ hites jegyzője. A’ fenma­­radt 31 jeligés levelke az ülés’színe előtt f­elbontatlanul elé­­gettetett. Miután azonban a’ másod rangúnak ítélt ballada­ megjutalmaztatására telt. Rácz Mária asszony, Gorove Lász­ló tbiró’ ’s m.­acad. 1. tag’ hitvese, öt — ’s e’ példára egy névtelen hazafi három aranyat teve le az igazgató’ kezeibe, a’ szükséges bizonyítványokkal ellátott szerző felszólíttatik maga kinyilatkoztatására ’s nyolcz arany jutalomnak az igazgatóiul átvételére. — A’ társaság megragadja ez alkal­mat a’ nemeslelkű ajánlattevőknek nyilván kijelenteni leg­szívesebb háláját. — A’ kéziratok, kivévén a’ vizsgálat alá nem menteket, az előleges jelentés szerint a’ társaságnál maradnak. Költ a’ Kisfaludy-társaságnak febr. 6. 1839. tar­tott üléséből. Fáy András s. k. igazgató. Tóth Lőrincz s. k. jegyző. A’ Kisfaludy-társaság’jutalomtételei 1840re. I. Folyvást megmaradván a’ társaság azon meggyőző­dése mellett, hogy színészetünk’ jelen állásában alig lehet valami óhajthatóbb egy, e’ művészetet tárgyazó, gyakorlati irányú munkánál; tapasztalván másfelől, hogy a’ múlt év­ben illy tárgyú munka bármelly okból nem érkezett, czél­­irányosnak ítélte e’ tárgyat újra ’s több ágra osztva bo­csátói pályázás alá, és pedig először is a’ következő tételt: • «készíttessék kézikönyv, melly a’ szavalásnak mind általányos, mind különösen a’ színészetre alkalmazott elveit és szabályait kimerítőleg és gyakorlatilag adja elő, szükséges ügyelettel a’ magyar nyelv’ grammaticai viszo­­nyra , dialectusira, versszerkesztésére, és azon hibákra, mik jeleimen színészink’ szóbeli előadását gyakran díszte­­lenitik.“ A’ jutalom, melly 1840 febr. 6. adatik ki, husz darab arany. .. nézetből indulván a’ társaság, hogy a’ törté­neti balladák tartalmok­ ’s alakjoknál fogva legkönnyeb­ben mennek az literaturából életbe, ’s mintegy népénekek­ké válván, leginkább hathatnak a’ nemzetre, élesztvén és erősitvén annak hazafi érzeteit; hogy az illy müvek’ gyüi-­ Tei?,akint a’ hon’ történetei’ legérdekesb pont­­j­a koltoi alakban előtüntető nemzeti érdekfüzérré fonódjék, a maga részéről is buzdítólag járulni kívánván, jövő évre 1­­ ^ t­ y’m­ei balladát jutalmazandó mellynek tárgya: „Árpád,­­alánon vett győzedelme után, gyűlést hirdete az opan térré, az uj hon’ f­enállását, a’ belkeket ’s virágzást polgári alkotmány által biztosítani. Miután törvények ho­zattak, a hét vezér, mint a’kiinduláskor, véréből néhány cseppet egy edénybe ont, esküvén: úgy ontassék annak vére is, ki e’ törvényeket megszegi, mint most a’ vezérek’ vére oldatott. A’nép utánok zengi az esküt, ’s az egy ha­talmas szózattá válik, melly tisztelettel tölti el a’ rendsze­retőket ’s rémülettel a’ gonosztevőket és háborgókat. A hely ezen első szerződésről Szernek nevezteték, ’s a’ nép’ emlékezetében még sok ideig tiszteletben álla.“ A’ költő, a’ históriai elemekre nézve, főleg Béla király’ névtelen jegy­zője’ A­­ és XL. fejezeteire (Schwandtner’ kiadása szerint), melly­eket, a’ főtörténetet megtartván, költői czéljaihoz ké­pest, szabadon dolgozhat fel. A’ legjobbnak találandó mun­ka egy ékes mi­nű ezüst emlék billikomma­l ju­­talmaztatik; ehhez legközelebb járó pedig, Schedel Ferencz társ. tag’ ajánlatából, egy kisebb, szinte ezüst bifli­kom­mal tiszteltetik meg. Mindkét rendbeli pályamunkák’be­küldésének változhatlan határnapja nov. 20ka 1839., a’ meddig azt, írója’ nevét rejtő gondosan pecsétlett levélre hi­vatkozó jeligével ellátva, az igazgató veszi által. (Lakása Pest, Kalap­ utcza, 251 sz., saját ház.) A’ kéziratok a’ társaságnál maradnak; azok’ sajátsági joga, s igy a’ kiad­­hatás a’ szerzőé. Hirdettetik továbbá, hogy ezentúl nem csak a’ jutalmazandó, hanem a’ dicsérettel említendő pálya­­iratok’ levélkéi is fel fognak bontatni, ’s az illető szerzők’ nevei kihirdettetni. Költ a’ Kisfaludy-társaságnak febr. 6. 1839. tartott üléséből. Fáy András s. k. igazgató. Tóth Lő­rincz s. k. jegyző. V.-Hunyad. Múlt év’ utóhava’derekán itt egy asszony bölcsőben nyugvó kis csecsemőjét lábával ringatva szorga­lommal varrogatott. A’ csecsemő azalatt édes szunnyadásából felriadván, tőjét letette az anya, ’s a’ szíve alatt hordozott­­nak a’ szív feletti életkútfőből táplálékot nyújtott. A’ gyer­mek elcsendesült, de azalatt az anya is étvágyat kapván, az asztalon letéve volt darab lágy kenyérhez nyúlt ’s abból néhány falatot evett, de az ekkor lenyelt egyik falatra gé­géjén kemény fájdalmat szenvedett, mellyet a’ hivatalból hazajött férjének is panaszolt. A’ tőt azalatt kereste, melly­nek azonban hire helye sem volt. Este félé mellében szú­ró fájdalmakat szenvedett, mellyek hajnal felé megszűntek. Három nap múlva a’ szobában több és kétségen túlható sze­mélyek’ jelenlétében az asszony csecsemőjét szoptatván, az egyszerre megtikkadt, ’s a’ csecsbimbót szájából kibocsátot­ta, melly­ből közbámulásra egy vékony czérnaszál függött ki, mellyet az anya megfogván és húzván, csakhamar az ezelőtt 3 nappal eltűnt angoltő, fokával fordulva és nagyon rozsdásan, kijött a’ csecsbimbóból.— Az eset egy természet­­búvárnak, vagy egy tanult orvosnak bő anyagot nyújt a gon­dolkozásra. Az anya tökéletesen egészséges! (Érd. Híradó.) (Credat Indaeus apella.) Ausztria, Bécs, febr. 9. A’ „mailandi hírlap“ szerint a’ tudomá­nyok’ és művészetek’ ottani cs. k. academiája (Institut) Ő Felsége’ kegyes parancsára újon szerkesztetett, mi által kétségkívül a’ munkásságnak és fénynek egy újabb fokára emelkedendik. Czélja ezen academiának, mindazon tudo­mányokat, mellyek a’földművelés’, kereskedés’, művésze­tek’ és általán­os tanultság’ terjesztésére szolgálnak, elő­mozdítani, egyszersmind folyóiratot adand ki, mellyben az említett szempontokból érdekes közleményeket várhatni. Velenczében és Mailandban műiskolák állíttattak fel, mely­­lyekben természettudomány és leirás, történetek, gyakor­lati chemia, gazdaság, kereskedés, franczia és német nyelv ’stbeft. taníttatnak.­ Az ausztriai Lloydnak Triestben kijö­vő hírlapja folyó évi legelső számában bőven fejtegeti azon hasznokat, mellyeket a’ honi kereskedés az angol-ausztriai szerződés által nyert; egyszersmind figyelmeztet a’ nagy kiterjeszkedésre, mellyet ugyanezen kereskedés a’ gőzhajó­zás’ teljes kifejtése ’s a’ szándéklott triest-bécsi vasút ál­tal nyerend, melly utóbbi, kapcsolatba hozatva az éjszaki­­pályával, a’ Dunával és egyéb vizekkel, az egész ausztriai birodalombeli kereskedésnek felszámíthatatlan hasznokat hajtand.— Prágai hírek szerint az ottani iparegyesület (Ge­­werbsverein) a’cseh nép’ művelése’tekintetéből igen szépen gyümölcsözik és díszük. Van most ezen egyesületnek 355 tagja, 4642 kötetből álló könyvtára, 692 darabot tartó minta- és mustragyűjteménye és 22,600 pengő forintnyi tőkevagyo­­na. Az egyesület egy műtani folyóiratot is ad ki cseh nyel­ven, Prést professor szerkesztése alatt.— Francziaország­­ban a’ népnevelés, kivált a’ déli és nyugati megyékben, még mindig igen elhagyatott állapotban van. Az 1836ban kibo­csátott királyi rendelet óta azonban a’ leányok mégis szor­galmasabban járják az iskolákat mint azelőtt. A’ nyilványos iskolákba járó figyermekek’ száma 1829től fogva, midőn az 969,340 volt, a’ múlt 1838ig­­,800,000-re szaporodott; de a’ tanításmódban, a’ tanítók’ kiképzettségében ’s az iskolai fenyítékben még sok a’ hiány. — Paris’ újabb tudományos intézetei közt méltán köz­figyelmet gerjeszt az 1837 ben „tör­ténettudományi congressus“ név alatt alakult egyesület, melly nem sokára fontos munkákat adand ki több tagjaitól. Ezen egyesület’ főbb alapítói Michaud, trudiez, Lemerci­­er ’stb. urak voltak; fő munkálkodása históriai nyomozatok­ra van irányozva a’ világ’, Francziaország’, a’ nyelvek’ ’s a’ különböző literaturák’ történeteinek körében; de nincsenek kirekesztve a’ mathematicai, természeti, statusgazdasági, ptilosophiai ’stb. tudományok sem.­ Legújabb számolatok szerint a’ színházak Párisban tizenkét ezer embernek adnak kereseti munkát. Egyébiránt a’ romanticusok’ kedve­lése e’ fővárosban, úgy látszik, csökken, minthogy magá­nak Hugo Victornak darabjai is gyakran üres székeknek adatnak, mig a’ fiatal Rachel kisasszony’ remek játéka a’ classicusokat ismét divatba és kedvelésbe hozta. Algír­ban most olasz operák adatnak ; eddigelő Belizario, Norma és Lucia di Lammermoor kerültek színpadra, ’s mindig tele házakat csináltak. — Az új franczia ministerium iránt, úgy látszik, még semmi határozat sem történt. Soult marsal be­teg, Mólé és Montalivet urak ismét a’ minister padokon je­lentek meg a’ kamarákban. Általában mindenki hiszi, hogy az uj ministerium nem csekély feladatot váll­aland magára, mert bizony nem lehet nehezebb, mint rendet és szoros törvényességet tartani fen olly országban, hol olly sokféle szenvedélyek, érdekek és pártok uralkodnak mint Franczia­­országban. Csak egy részrehajlatlan és igazán felvilágosult ministerium vethetne itt a’ mostani bonyolódásnak véget, mert csak egy illyen nyerhetné meg a’ nemzet’ bizodalmát, mellyre támaszkodva bizton léphetne a’ jövendő’ elejébe ’s hozzáfoghatna azon üdvös reformokhoz, mellyek a’ tör­vénykezésben , megyei igazgatásban, nyilványos oktatás­ban, pénztári, kereskedési és hitelügyekben ’stb. szüksé­gesekké lettenek. De egy illyen ministerium’ összeállhatá­­sához Francziaországban jelenleg alig lehet remény. — A’ mi Belgiumot illeti, ez a’ francziák’ részéről semmi gyámo­­lításra sem számolhat, egy pár követkamarai beszédet és hírlapi czikkelyt kivéve ; mert az anyagi érdekek most any­­nyira uralkodókká lettek Francziaországban, hogy a’ poli­­tica egészen hátratolatik áltatok; még a’ pénzcsarnok sem tart a’ belga kérdés miatti felzúdulásoktól, minek tökéletes bizonyítványa az, hogy a’ statuspapirosok’ és részvények’ becse emelkedett, mióta tudva van, hogy a’ conferentia’ ha­tározatait Francziaország is aláírta. — Feltűnt Párisban, hogy a’ Gisquet-siöv után több hirlap közlött czikkelyeket különböző nyilványos tisztviselők’ hanyagsága és balfogási ellen, melly czikkelyek rágalmakoi nem vehetők, mivel világos és bebizonyított tett dolgokon alapulnak. Több tiszt­viselő beadta lemondását; hiszik, hogy a’ mostani rendőr­ségigazgató , Belessert úr, is le fog lépni. JE*** Bécs, jan. 29. A’ M. Chronicle szerint Századunk' 8dik számában közlött vámadatoknak a’ mi vámjegyzékeink­­keli összehasonlításából kitetszik, hogy amaz adatok épen nem költöttek, de a' velük követett bánalom jogosít, szint­­ollg jó okokból, tudatlanságra vagy szándékos csalatkozás­­ra következtetni. Az „előbbi bevitelvám’“ rovata egészen az 1829-i tariftából vétetett, a’ „mostani bevitelvám“-é pedig kivonatja az 1830ki apr. 23., 1831ki mart. 30., 1835- ki apr. 15. és 21., 1836ki jul. 6. és 19., ’s ugyancsak 1836- ki dec. 3. pótlólagos vámjegyzékek’, ’s az ezekre követke­zett egyes vámadatok’ módosításának. Ki e’jegyzéke­ket nem bírja, csak az 1829ki ’s a’ Kleiner Ferencz­ Vilmos által magányosak’ használatára Bécsben kiadott „közönsé­ges vámjegyzék“-et 1835ről 1836 ki kiegészítésével tekintse meg, ’s vele a’ M. Chronicle’ mindkét rendbeli adatait ha­sonlítsa össze, hogy azonnal átlássa, miképen mindazon adatok, mellyek a’ M. Chronicle szerint csak az utan megjelenendő vámjegyzékben foglaltatnak, négy vagy öt czikkelyt kivéve, mellyek alkalmasint 1836. után határoz­­tattak meg, már Kleiner’ 1835. és 1836. jegyzékében fog­laltatnak. innen következik, hogy a’ M. Chronicle által köz­lött vámm­érséklések kivétel nélkül a’ főn mondott különfé­le időkre esnek, mi szemlátomást oda mutat, hogy a’ sta­tuskormány a’ vámmérséklésekben rendszeresen és folyvást halad, ’s hogy a’ régibb (1829. ’s azótai) adatoknál igen tetemes, de nem olly szökkenő, hanem a’ dolgok’ vi­szonyaiból eredő, cse­ndes következésben készültek. De az összehasonlításnak ezen eredményeiből kiviláglik egy­szersmind egész alaptalansága annak, mit a’ M. Chro­nicle a’ vámleszállításokról beszél, mellyek—szerinte — újabban egy 1838. február. 27-ei úgynevezett császári pro­­tocollum által történtek. Végre önként következik, hogy a’ már iavokig történt vámleszállítások nem lehetnek össze­függésben a’ legújabb kereskedési szerződéssel. Utoljára, egészen levegőből merített a’ M. Chronicle’ hibás adataival összekapcsolt szabad bevitel, először azért, mert az a’ már előbb történt módosításokon nem alapulhat; azután pedig azért, mert ez esetben semmi vámhatározás nem létezik, ’s az uj vámjegyzék’ hirdetésében sem­ jelenesül meg. Kinek lehetne már most rész néven venni e’ czáfolat után, ha az angol adatok mögött pillanatnyi hatásra számolt mnystifica­­tiót gyanítna? Azon nyereség, melly a’ felfedezésig sze­reztetett, vajmi csekély lehet azon káros következésekhez képest, mellyek illy mystificatiókat mindig követni szok­tak. Minden esetre uj intésül szolgál a’ szárazföld’ lakosi­nak, hogy máskor még inkább óvják magokat a’ könnyen­­hivőségtől. Egyébiránt a’ haszon egyenesen e’ czikkelynek az „Allgemeine“ porosz statushirlapba tett fölvételéből ered, mert az igazság mindig úgy fő legbizonyosabban nap­fényre , ha az ámítás kimutattatik és fölvilágosíttatik. vagy Viritaniila. A’ chartisták’ vagyis ultraradicalok’ követei Anglia’ és Skóczia’ minden részeiből uton vannak London felé, hol mintegy 150—160 fog egybegyülni, hogy ünnepélyes menet­ben nyújtsák által a’ parlamentnek az úgynevezett nemzeti kérelmet, melly mintegy 3 millió aláírást számlál,’s mellynek értelmében eddig elé az alsóháznak 8 tagja nyilatkozott. Egyébiránt alig várható, hogy a’ chartisták’ törekvései m­os­­tanra nagy zajt üssenek; agitatióik ellen a’ nép’ tömegéhez közelebb fekvő gabonatörvények által hathatós meghason­­lás állott be. A’ gabonatörvénykérdésre, nézve a’ M. Herald szerint, O' Connell oda nyilatkozott, hogy ő a’ gabonatörvények’ eltörlesztése mellett szavazand, mindazáltal a’ többi szabad­­elmű izlandi tagoknak szabad tetszésükben áll, miképen szavazzanak ezen a’ földművelő Izlandra nézve fölötte fontos kérdés’ tárgyában. Az angol katonai hírlapok bizonyosnak látszanak tar­tani a’ Birma és Nepal elleni háborút, ’s azon intézke­dések, mellyek Angliában aziránt tétettek, hogy martius és április hónapokban ne csak 1000 ember küldessék oda néhány ottani ezred’ kiegészítésére, hanem több uj ezredek, ’s kö­zöttük két lovasezred is , csakugyan e’ gyantásoknak némi hitelességet kölcsönöznek. O’ Connell és az izlandi alkirály, Northamby marquis, közt viszálkodás akar kiütni. O'Connell nyilván kárhoztatta az alkirályt, hogy Oxmantown lordot számadásra nem vonta az izlandi nép ellen intézett rágalmaiért; a’ marquis a' maga részéről Purcell Pétert, ki O' Connell’ jogossága iránti bi­zalmatlanságból az előkészítő-egyesületből kilépett, magá­hoz hivá, egyszermind O’Connell’több elleneit békebírákká nevezte. London, január­ 30. Skrzynecki general már ismét elutazott, ezelőtt három nappal, Zamoyski’ kíséretében.

Next