Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-08-19 / 66. szám

6©dl“ szám. A’ Ikirnek kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű sta­tisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, duna­­vízállás’és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésévelj — a’ Századunk terjedel­­mesb politicai ’s rokon tudományú értekezések­kel, ugyszinte literatúrai, művészeti és közélet­­beli jelesebb tünemények’, találmányok’és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Sm Szerkeszti ’s kiadja Izalás­falvi Orosz József. Augustus­ 10. 1830. Megjelennek c’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házh­oz­­hordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sé­tatéren 749. sz. a . Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtat­nak. Minden nem hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Javaslat egy takarékpénz­tár­ felállításáról Pozsonyban. Tokody János -f. l.-sz.-miklósi, kolozsvári, köröndi, n.-gyékényi és kolozsi hírek. Ausztria. Baleset. Nagybrit­a­nn­ia. Parlamenti viták a’ rabszolgakeres­kedés’ megszüntetése’ tárgyában, főleg portugáli lobogó alatt. Eglintoun lord’ nagy bajnokjátéka; a’ szent hónap. F­ranézi­a­­ország. A’ kamarai ülések’ berekesztése. Törökország. Fontos oklevelek. Németország. Oroszország. Péter-ud­­vari ünnep utáni nagy szerencsétlenség. Görögország. Az athenei egyetem’ talpkövének tetétele. Elegy. Ilirlapi szem­le. Hirdetések. Magyarország és Erdély. Pozsony, aug. 15. Egy itteni jeles és tekintetben álló polgár a’ Pozsony’ és környéke’ számára ugyancsak Po­zsonyban létesítendő önálló takarék-pénztár iránt következő nézeteit ’s észrevételeit közlé velünk : 1) Ámbár a’ bécsi takarék-pénztár’ itteni ügyviselőjén kivül senki sem tudhat­ja, mennyire mennek Pozsonyban a’ betételek, pótlékok, egész és részintes visszafizetések, következőleg mennyi magtőkéjök létez a’ pozsonyi résztvevőknek a’ bécsi taka­rék-pénztárban, mindazáltal nem valószín­űtl­en, hogy az te­temes és jutalmazó, mert különben a’ főintézet nem találná érdemesnek Pozsonyban fiókintézetet tartani. 2) A Pozsony­ban létrehozandó takarék-pénztárnak érdekében feküdnek, a’ betett pénzeket nem idegeneknek, hanem magoknak a’ pozsonyiaknak vagy a’ környékbelieknek biztos fekvő va­gyon vagy zálog iránt mérsékelt kamatra adni, miszerint a’ szegény mesterember és kézműves az uzsorás kamatok’ ve­szedelmétől, a’ házi jólét’ ezen ráknemű gonoszától, foly­vást megótalmaztassék. 3) Egy önálló takarék-pénztár­ po­­zsonybani fölállítása’ eszméjének létesítése nem olly nehéz mint látszik, annál kevesbbé lehetetlen; mert Brassóban (Erdélyországban) már több év óta létez egy önálló taka­rék-pénztár, ’s polgáraira áldást és hasznot áraszt. Ezeknél fogva a’nemes-szándékú közlő oda fejezi ki teljes reményét, hogy Pozsony’ nemeskeblű lakosi, kiknek már annyi jóté­kony intézet köszöni létét, bizonyosan hajlandók lesznek ezen felszólítását — minden jó és közhasznú iránti sajátsá­gos részvétüknél fogva — pártolni, Pozsony’ és környéke’ számára egy önálló takarék-pénztárnak üdvös eredményű felállítását eszközleni ’s ezáltal szegényebb polgár- és lakos­társaik’ sorsa körül ismét ut maradandó érdemet szerezni. Debreczen, aug. 9. Szent-Andrási Tokody János, debreczeni kerületi tartománybiztos, folyó hónap’­tán reg­geli 8 órakor, életpályája’ 54dik évében, a’ haldoklók’ szentségei’ fölvétele után, 6 déli sorvasztó sinlődése’ követ­keztében, jobb életre szendér ült át. Hideg tetemei a’ bol­­dogultnak folyó hó’ vén délutáni 4 órakor a’ köztemető­ben eltakaríttatván, az engesztelő isteni szolgálatok hely­ben következő nap tartattak. L.-Sz.-Mi­klós, aug. l.Egy különös tünemény fordult elő e’ napokban Liptó megyében. A’Kárpátoknak ugyanis most is imitt amott hóval fedett ormai alatt jut. 28. ’s 29ik napjaiban igen rekedt hőséget szenvedénk, mellyben a’ légmérő 29 fo­kot éré el. Rémítők valónak ezután a’villanyfelhők, mellyek délről ’s nyugatról völgyes megyénk fölött borzasztó csa­tára szétkanyarodtanak, miglen végre 29 én délutáni 6 óra tájban, Szent-Ivány, Sz.-Péter és Janinik (Pottornyay és Sz.-Iványi nemzetségek’ hatósági alá tartozó) helységeket egyszerre villám által okozott emésztő tűzben szemlélők. A’ felebaráti szeretet azonban ’s a’ közellakó megyebeli és kamarai tisztviselőség’ gondoskodása csakugyan erőt vett a’ harapozó lángokon annnyira, hogy mind a’ három helység­ben csak mintegy 15 család maradt födél ’s élelem nélkül. Ezen robajos villámokat záporeső követé, melly néhány pillanat alatt megtelte a’ ragadós Vág és Béla folyamok’ partjait kénbüzű zavaros vizzel. Különös volt ezen partokon szemlélhetni, mikép a’ halak elhagyván élesztő elemeket, a’ vizet, nagy mennyiségben egymásután szárazra ugrásá­­nak, ’s e’ mennyiség olly szembetűnő nagy vala, hogy mi­után újólag előbbi melegségre derült az idő, a’ partokon dol­gozó számos tutajos alig szíható be a’ rothadt halaktól meg­romlott levegőt. Ez eset, melly a’ maga nemében igen ritka, valóban fölébreszthetné a’ természetviszgálók’ figyelmét kár­páti különféle anyagiak’közelebb ismeretére, mellyek — ha ssak tudományos tekintetben — is nagy következésűek le­hetnének. (Rajz.) Kolozsvár, aug. 8. A’lefolyt julius nálunk a’millyen nagyon esőtlen vala, a’jelen hónap épen olly mértékben áradozik záporral, esőzésekkel. Aug. 2kán délután jéggel elegy olly töméntelen víz hullámzott alá, hogy némellyik külvárosban—mint a’ külső Magyar-utczában — utczaközépen inhantak az elszaggatott hídgerendák, ’s küllőig vizben illának az oda lepett szekerek. Sdikára viradóig szinte egész éjen át csörgött az eső sűrű villámlások ’s mennydör­gés­ek közt. Ezóta pedig hol meleg napok ’s hol kisebb lagyobb esőzések váltogatják egymást szakadatlanul. Ko­rá­b­ban ez időjárásnak nagyobb okunk lesz vala örvendeni. — Múlt hónapban egyik kereskedőnket mesterségesen m­­­ézett csalással 683 ft. 5 km­g v. ez. károsító meg valami csa­vargó. Tudnillik, beáll egy napon az érdeklett kereskedé­­iek boltjába bizonyos levéllel, mellyet—mint mondá — ,r. B. G. küldött faluról. A’ levélben rendelés létetik, hogy a’ levelet átadó számtartónak a’ levélben megirt portékák (finom posztó, két csövű puska ’stb.) adassanak át, ’s maga a’ gr. kevés napok múltán — mint levelében írja — bejövén Kolozsvárra, kifizetendi árakat. Erre a’ kívánt portékák minden ellenvetés nélkül átadattak a’ képzelt számtartónak. Néhány nap múlva postán levele érkezik viszont kereske­dőnknek , ’s viszont ..gr. B. G.“ részéről. Ebben h­atik, hogy a’gr. a’ küldötteket vette, azonban a’ fegyver’ egyik csöve az első lövésre végig repeded, valamint hogy jobb posztó kivántatott volna ’stb.; a’ küldötteket a’gr. ugyan­csak megtartja, hanem be fogja megint küldeni számtartóját, a’ mikor is attól szolgáltasson a’ gr.-hoz jobbakat a’ külden­dő lajstromban kijelelendő egyellek mellett. Az irt időre meg is jelenik egy lajstrommal újra az úgynevezett szám­tartó, ’s a’ gr. részére átveszi ’s békén el is viszi a’ kívánt portékákat. — Néhány nap előtt gr. B. G. bejövén Kolozs­várra, kisült, hogy kereskedőnk gonoszúl rászedetett ama’ gazkölyük által. Felsőbb helyről rendelés létetett a’ csaló’ kézrekeríttetése iránt, ki hihetőleg a’ gr.-nak egy koráb­ban elbocsátott cseléde fog lenni. — Augustusi nagyvásá­­runkra mármár gyülekeznek; a’ lóvásár sikán megkezdő­dött, a’ mikor az „újsor“ előtti lóiskolában ’s környékén több nemes fajú lovakat is lehet­ látni estvefelé. Jövő nap­lónkban e’vásár’eredményéről részletesebben fogunk em­lékezni. — Bánatos részvétet gerjesztő városunkban a’ köz­tiszteletet érdemlett özvegy gr. Gyulay Sámuelnének jul. Síkon történt halála. (Erd. IIdó.) Korond (Udvarhelyszék), jul. 22. Helybeli birtokos Kacsó János ur’ két uj parasztja mai nap a délelőtti 9 óra körül sófalvi lakos és szabad székely Fábián Zsigmond’ házába barátságos arcczal ’s a’ rósz szándéknak még nem is sejthető vonalaival bemenvén, előleges szóváltás vagy galibáskodás nélkül a’ roszat távairól sem gyanító gazdát otthon levő nevendék leányával egyszerre csak megrohan­ták, a’ férfiút számtalan kés-szúrásokkal csakhamar leej­tették, a’ leányt is annyira fojtogatták, hogy életjel nél­kül rogyott le lábairól; — a’ férfiú néhány perez múlva ki­adta lelkét, a’ leány iszonyú kínok közt élethalállal vívó­dik , ’s megmaradásához semmi remény. A’ gyilkosok még az nap befogattak, ’s nemes Udvarhelyszék’ köz fogházába Sz.-Udvarhelyre kisértettek. A’ gyilkosságra, azt hiszik, a’ a’ meggyilkoltatottnak pénzes hitben állása szolgáltatott al­kalmatosságot. — Nagy-Galam­bfal­várói azt írják, hogy a’ napokban egy fiatal férfi a’ malom meletti gát’ mélységei körül fürödvén, hirtelen csak eltűnt a’ nézők’ szemei elől, egy emberbarát a’ fuldokló’ habsirját megjegyezvén, a’mély­ségbe rohant, ’s a’ szerencsétlent megtalálván, őt már partra tolá, midőn a’görcs elfogván tagjait, magán nem tuda tovább segíteni, ’s maga sűlyedett a’ mélységbe, ’s menthetetlenül áldozatja leve emberszerető indulatjának.— Ezen környék­ben (t. i. Korond’ vidékén) egy tisza-ujlaki születésű Mayer András nevű szemorvos nevezetes szemgyógyításokat te­­szen; ma (29én) az egész parajdi sótisztség’jelenlétében rit­ka ügyességgel egy öt év óta vaknak hályogot két szemei­ről ritka könnyűséggel ’s ügyességgel egy pillanat alatt le­vette. — Hazánk’ sok vidékeiről e’ nembeni ügyességéről számos bizonyítványai vannak. (Rajz.) N.-Gyékén (Dobokamegyében), Koda Laj­os, haszon­bérlő részvényes, Kővár’ vidékéről nyári munkára ide ren­delt 24 oláhot, kik sem tápláltatásukkal, sem a’velők bá­nással nem lévén megelégülve, a’ nevezett haszonbérlőnek panaszkodának, de óhajtott siker nélkül; jul. 27 én Koda Lajos kiment reggeli 10 órakor dolgosaihoz, hol felboszan­­kodva, verésre is került a’ dolog, de midőn egy Bodor nevű oláhhoz is akarna ütni, ez­­t megelőzve úgy vágta ar­­ezon , hogy az izmos haszonbérlő megszédült. Erre mind a’ 24 megrohanta ’s kaszatokkal összerogyásig véré az erős Koda Lajost. Ekkor oda hagyák , de kis idő múlva vissza­tértek megnézni: valljon éle? Mivel pedig életben kapták, újra elkezdék verni kegyetlenül, ’s csak midőn holtnak gondolák, távoztak el tőle. Távoztokkor azonban Bodor visszapillantván, utolsó szerencsétlenségére K.da fejét föle­­melinté, mire Bodor mondván: „Ni még él a’ kutya!“ mind­nyájan visszamentek az eldulthoz, ’s igy háromszori irgal­matlan verésüknek sikerült a’ sokszor nevezettnek éltét ki­oltani. Erre villáikkal egy omlásos meredek’ élire henger­­geték, ’s e’ szókkal: „Nyugodjál ott az árnyékban ’stb.“ legördíték testét a’ mély árokba. Utóbb kocsisa ’s egy czi­­gány felczipelék a’ szerencsétlent azon szekérre, mellyen veszte’ helyére ment volt. A’ hivatalos nyomozás szerint e’ tett előre el volt intézve. Ugyanis jul. 2fikán egész 27 di­ke’ viradtaig együtt dorbézolt a’ 24 oláh, ’s midőn kérdezék őket: „hogy lehetnek olly vigan, ’s mért nem nyugosznak éjsza­ka munkás ember létökre i“ azt felelték: „Holnap husevő­­nap lesz, ’s kövér marhát fogunk levágni.“ Orvosi vizsgá­lat után hitelesen kisült, hogy a’ kivégzettnek egy csontja’s a’szó’teljes értelmében egy porczikája sem vala ép. Név­­szerint hátgerincze ’s feje apróra volt roncsolva. (E. Udo) Kolozs, jul. 10. A’ napokban itten egy rég felhagyott akna megbődülvén, ez által jelt adott mintegy, hogy besül­lyedésétől minden pillantatban tartani lehet; a’ minthogy az éjszaki oldalon egy házikóban lakó oláh ember ezen jel­adás által figyelmessé tétetvén, a’ közelben legelő tehenét tüszint bátorságos helyre készült elhajtani, de alig távozott lakától néhány lépésnyire, a’ midőn a’ földet lábai alatt in­­gani érezvén , az előtte legelő tehén, ’s más házi apró álla­tok a’ roppant zúgással összeomló’ akna’ mélyébe sűlyed­tek. Szerencsére az ember a’ sülyedés’ körén még kivűl állott, ’s ez által a’ bizonyos halált kikerülte. Ausztria, Linz, aug. 9. Feuersbrunnban Ausztriában, Kremshez közel, nem rég egy szívrázó eset fordult elő, melly megér­demli, hogy ifjúi meggondolás elleni óvásul közzé tétessék. Két ottani vinczellér­fi, R. Antal és Ferencz, atyjával a’ helységtől félórányira fekvő pinezében dolgozott. Több hor­dók’ megtisztítása végett atyjok azt parancsoló nekik, hogy vizet vigyenek a’ faluból, de nem a’ közel lévő kirtból, mert ez mély ’s csak kevés vize van. Nem ügyelve az atyai aka­ratra, a’ fiúk azonban mégis a’ közelebb fekvő kúthoz me­llének. Midőn már másodszor lázának fel vizet, az ifjabb testvér’, Antal’, sapkája a’ kútba esett. Atyja’ fenyítékétől*­ félelem ’s ifjúi merészség arra hat­ározák Antalt, hogy a’ 16 öl mélységű, kővel kirakott kútba sapkájáért leereszked­jék. Bátyja ’s egy másik legény ugyan ellene szegültek e’ vakmerő vállalatnak, de hiába ’s igy Antalit kötélén vigyáz­va lebocsáták. De a’ vizmerítésre, nem pedig ember-lebo­­csátásra készített kötél elszakadt, midőn alig ért felére a’ kútnak, ’s a’ szegény fiú nyolczölnyi mélységre esett. Ií aty­­ja most, félelem’szárnyain, atyjához iramlott, ki sebesen ro­hant a’ kúthoz, és szorult hangon kiáltá fiát, ki többszöri hivás után azt felelé neki, hogy él ugyan még, de lábai nagyon fájnak; gyors segélyért rimánykodék, mert különben meg kell úgy mond, fagynia, mivel térdig áll vizben. Az aggó­dó atya most a’ sajtóházba siete több kötelekért. Ezek aztán kitelhető hamarsággal összeköttettek ’s lebocsáttattak. Az atya, a’ kötelet igazgatva, e’ szavakkal bátorítá a’ szeren­csétlent a’ kínosan hoszú út közben: „Bizzál Istenben, gyer­mekem, ő megmentem!, légy állhatatos, és el ne csüg­gedj!“ A’ fiú már csak egy ölnyi távolságra volt az atyai karoktól, midőn a’ kettős kötél is újra elszakadt, ’s a’ sze­gény fiú ismét a’ mélységbe zuhant. Borzadás és irtózat foga el a’ körülállókat, rémülve távozónak mindnyájan a’ kúttól, az elhunytért, mint vélték, imádkozni. A’ minden tekintet­ben derék atya néma kétségbeesésben törte kezeit; végre győzedelmeskedvén a’ gyengéd atyai gondoskodás a’ fájdal­mon, szorult szívvel mene a’ kúthoz ’s remegő hangon kiál­tá több ízben kedves fiát, de hiába, csak tiz perez múlva hal­lanak tompa panaszhangokat a’ mélységből. A’ viz’ hűvös­sége most uj életerőt látszék önteni a’ szerencsétlenbe, ki csakugyan fölébredt a’ mondhatlan halálfélelemből és fájda­lomból, a’Mindenható meghallgató a’ könyörgő atyai szívet! Hamar tanácskoztak most a’ lehető segélyről. Lajtorját bo­csátói le, a’ korhadt falazat miatt nem látszik tanácsosnak, ’s a’ segély’ sürgető szükségénél fogva, a’ falu távol lévén, igen hoszadalmasnak találtaték. Ezért a’szomszédok hamar több köteleket hoztak elő pinczéikből, azok igen gyorsan összeköttettek, ’s a’ legnagyobb vigyázattal és erőködéssel sikerült végre a’ rég óhajtott megmentés. Halálsápadtsággal vala borítva az ifjúnak különben piros ábrázatja, midőn ki­húzatott. Csak az isteni gondviselés’ csudája volt, hogy sem­mi tagját nem törte. Mindkét lába szörnyen össze volt vag­dalva a’ fenéken levő kövektől, mindkét bokája megsértve a’kétszeri leesésnél történt zúzódás által, és feje’hátul­ján egy seb látszott. Az előhívott orvos, gondos ápolás és az ég’ segedel­me visszaadák a’ már meggyógyultat búsla­kodó szüleinek és testvéreinek. (Linz, etg.) Nagy Britannia, London, aug. 3. Braganza herczegnő aug. 1 jén dél­előtt kíséretestül, két királyi kocsin ’s lovasőrség’fedezete alatt, elutazott Portsmouthba, onnan Lissabonba hajózandó. Kevéssel előbb az özvegy királyné búcsulátogatást tön a­ magas hölgynél. Adelheid királyné, ugyszinte Cambridga herczeg és herczegné legközelebb látogatásukkal tisztelen­­dik meg Edinburgot, hol a’ skót királyoknak Holyrood nevű régi palotája elfogadásukra fölkészíttetik. — A’ portugál rabszolgakereskedés elleni bili a’ felső házban aug.­rjén 38 szóval 32 ellen félrevettetett: „mivel — úgy mond a* Times — zsarnoki rendszabály és vakmerő felsőség-követe­­lés volt egy nagy hatalmasság’ részéről egy kis hatalmas­ság ellen. Valljon merészlendene e Palmerston lord szint­­olly vasgyárailag bánni Francziaországgal mint Portugáliá­val?“ Ellenben a’ Sun megjegyzi: „Az alsóházban nem talált oppositióra a’ bili; szaporítja tehát azon törvényhozási gyermekek’ számát, kik a’ pairek által szántszándékkal mészároltattak le.“ — Az oppositio’ vezérlését Wellington herczeg vállalta fel, ’s Minto lord ellen, ki rövid beszéd­ben a’ bili’ második olvasását hozá indítványba, ezeket jegyzé meg: „Nem szenved kétséget, hogy a’ rabszolga­kereskedés, minden ellene történt lépések mellett is, még minden iszonyatban folyvást űzetik. Egyszersmind helyeslem a’ nemes grófnak azon mondását, hogy a ’ portugál kormány e’ tekintetben különösen hibás. Anglia továbbá tökéletesen jogosítva van, Portugáliát azon szerződésnek, mellyet An­gliával a’ rabszolgakereskedés’ elnyomása végett kötött, legpontosabb teljesítésére felhívni, ’s világosan megjegy­zem, hogy kormányunk köteles, e’, szerződésnek Portugá­lia’ részérőli teljesítését sürgetni. Ő felsége’ kormányának pedig már előbb kellett volna némelly elhatározó lépéseket tenni. Ha ezeket megteendette s a’ portugál kormány vona­­kodandott, az ész’ ’s igazság’ parancsai szerint cselekedni, akkor ő felsége’ kormánya jogosítva lett volna, legvégső eszközökhöz nyúlni. A’ régi, alkotmányszerű gyakorlat az volt országunkban, hogy a’ kormány erőt és foganatot

Next