Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-08-19 / 66. szám
6©dl“ szám. A’ Ikirnek kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű statisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, dunavízállás’és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésévelj — a’ Századunk terjedelmesb politicai ’s rokon tudományú értekezésekkel, ugyszinte literatúrai, művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények’, találmányok’és intézetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Sm Szerkeszti ’s kiadja Izalásfalvi Orosz József. Augustus 10. 1830. Megjelennek c’ lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sétatéren 749. sz. a . Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem hivatalos leveleknek és közleményeknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Javaslat egy takarékpénztár felállításáról Pozsonyban. Tokody János -f. l.-sz.-miklósi, kolozsvári, köröndi, n.-gyékényi és kolozsi hírek. Ausztria. Baleset. Nagybritannia. Parlamenti viták a’ rabszolgakereskedés’ megszüntetése’ tárgyában, főleg portugáli lobogó alatt. Eglintoun lord’ nagy bajnokjátéka; a’ szent hónap. Franéziaország. A’ kamarai ülések’ berekesztése. Törökország. Fontos oklevelek. Németország. Oroszország. Péter-udvari ünnep utáni nagy szerencsétlenség. Görögország. Az athenei egyetem’ talpkövének tetétele. Elegy. Ilirlapi szemle. Hirdetések. Magyarország és Erdély. Pozsony, aug. 15. Egy itteni jeles és tekintetben álló polgár a’ Pozsony’ és környéke’ számára ugyancsak Pozsonyban létesítendő önálló takarék-pénztár iránt következő nézeteit ’s észrevételeit közlé velünk : 1) Ámbár a’ bécsi takarék-pénztár’ itteni ügyviselőjén kivül senki sem tudhatja, mennyire mennek Pozsonyban a’ betételek, pótlékok, egész és részintes visszafizetések, következőleg mennyi magtőkéjök létez a’ pozsonyi résztvevőknek a’ bécsi takarék-pénztárban, mindazáltal nem valószínűtlen, hogy az tetemes és jutalmazó, mert különben a’ főintézet nem találná érdemesnek Pozsonyban fiókintézetet tartani. 2) A Pozsonyban létrehozandó takarék-pénztárnak érdekében feküdnek, a’ betett pénzeket nem idegeneknek, hanem magoknak a’ pozsonyiaknak vagy a’ környékbelieknek biztos fekvő vagyon vagy zálog iránt mérsékelt kamatra adni, miszerint a’ szegény mesterember és kézműves az uzsorás kamatok’ veszedelmétől, a’ házi jólét’ ezen ráknemű gonoszától, folyvást megótalmaztassék. 3) Egy önálló takarék-pénztár pozsonybani fölállítása’ eszméjének létesítése nem olly nehéz mint látszik, annál kevesbbé lehetetlen; mert Brassóban (Erdélyországban) már több év óta létez egy önálló takarék-pénztár, ’s polgáraira áldást és hasznot áraszt. Ezeknél fogva a’nemes-szándékú közlő oda fejezi ki teljes reményét, hogy Pozsony’ nemeskeblű lakosi, kiknek már annyi jótékony intézet köszöni létét, bizonyosan hajlandók lesznek ezen felszólítását — minden jó és közhasznú iránti sajátságos részvétüknél fogva — pártolni, Pozsony’ és környéke’ számára egy önálló takarék-pénztárnak üdvös eredményű felállítását eszközleni ’s ezáltal szegényebb polgár- és lakostársaik’ sorsa körül ismét ut maradandó érdemet szerezni. Debreczen, aug. 9. Szent-Andrási Tokody János, debreczeni kerületi tartománybiztos, folyó hónap’tán reggeli 8 órakor, életpályája’ 54dik évében, a’ haldoklók’ szentségei’ fölvétele után, 6 déli sorvasztó sinlődése’ következtében, jobb életre szendér ült át. Hideg tetemei a’ boldogultnak folyó hó’ vén délutáni 4 órakor a’ köztemetőben eltakaríttatván, az engesztelő isteni szolgálatok helyben következő nap tartattak. L.-Sz.-Miklós, aug. l.Egy különös tünemény fordult elő e’ napokban Liptó megyében. A’Kárpátoknak ugyanis most is imitt amott hóval fedett ormai alatt jut. 28. ’s 29ik napjaiban igen rekedt hőséget szenvedénk, mellyben a’ légmérő 29 fokot éré el. Rémítők valónak ezután a’villanyfelhők, mellyek délről ’s nyugatról völgyes megyénk fölött borzasztó csatára szétkanyarodtanak, miglen végre 29 én délutáni 6 óra tájban, Szent-Ivány, Sz.-Péter és Janinik (Pottornyay és Sz.-Iványi nemzetségek’ hatósági alá tartozó) helységeket egyszerre villám által okozott emésztő tűzben szemlélők. A’ felebaráti szeretet azonban ’s a’ közellakó megyebeli és kamarai tisztviselőség’ gondoskodása csakugyan erőt vett a’ harapozó lángokon annnyira, hogy mind a’ három helységben csak mintegy 15 család maradt födél ’s élelem nélkül. Ezen robajos villámokat záporeső követé, melly néhány pillanat alatt megtelte a’ ragadós Vág és Béla folyamok’ partjait kénbüzű zavaros vizzel. Különös volt ezen partokon szemlélhetni, mikép a’ halak elhagyván élesztő elemeket, a’ vizet, nagy mennyiségben egymásután szárazra ugrásának, ’s e’ mennyiség olly szembetűnő nagy vala, hogy miután újólag előbbi melegségre derült az idő, a’ partokon dolgozó számos tutajos alig szíható be a’ rothadt halaktól megromlott levegőt. Ez eset, melly a’ maga nemében igen ritka, valóban fölébreszthetné a’ természetviszgálók’ figyelmét kárpáti különféle anyagiak’közelebb ismeretére, mellyek — ha ssak tudományos tekintetben — is nagy következésűek lehetnének. (Rajz.) Kolozsvár, aug. 8. A’lefolyt julius nálunk a’millyen nagyon esőtlen vala, a’jelen hónap épen olly mértékben áradozik záporral, esőzésekkel. Aug. 2kán délután jéggel elegy olly töméntelen víz hullámzott alá, hogy némellyik külvárosban—mint a’ külső Magyar-utczában — utczaközépen inhantak az elszaggatott hídgerendák, ’s küllőig vizben illának az oda lepett szekerek. Sdikára viradóig szinte egész éjen át csörgött az eső sűrű villámlások ’s mennydörgések közt. Ezóta pedig hol meleg napok ’s hol kisebb lagyobb esőzések váltogatják egymást szakadatlanul. Korábban ez időjárásnak nagyobb okunk lesz vala örvendeni. — Múlt hónapban egyik kereskedőnket mesterségesen mézett csalással 683 ft. 5 kmg v. ez. károsító meg valami csavargó. Tudnillik, beáll egy napon az érdeklett kereskedéiek boltjába bizonyos levéllel, mellyet—mint mondá — ,r. B. G. küldött faluról. A’ levélben rendelés létetik, hogy a’ levelet átadó számtartónak a’ levélben megirt portékák (finom posztó, két csövű puska ’stb.) adassanak át, ’s maga a’ gr. kevés napok múltán — mint levelében írja — bejövén Kolozsvárra, kifizetendi árakat. Erre a’ kívánt portékák minden ellenvetés nélkül átadattak a’ képzelt számtartónak. Néhány nap múlva postán levele érkezik viszont kereskedőnknek , ’s viszont ..gr. B. G.“ részéről. Ebben hatik, hogy a’gr. a’ küldötteket vette, azonban a’ fegyver’ egyik csöve az első lövésre végig repeded, valamint hogy jobb posztó kivántatott volna ’stb.; a’ küldötteket a’gr. ugyancsak megtartja, hanem be fogja megint küldeni számtartóját, a’ mikor is attól szolgáltasson a’ gr.-hoz jobbakat a’ küldendő lajstromban kijelelendő egyellek mellett. Az irt időre meg is jelenik egy lajstrommal újra az úgynevezett számtartó, ’s a’ gr. részére átveszi ’s békén el is viszi a’ kívánt portékákat. — Néhány nap előtt gr. B. G. bejövén Kolozsvárra, kisült, hogy kereskedőnk gonoszúl rászedetett ama’ gazkölyük által. Felsőbb helyről rendelés létetett a’ csaló’ kézrekeríttetése iránt, ki hihetőleg a’ gr.-nak egy korábban elbocsátott cseléde fog lenni. — Augustusi nagyvásárunkra mármár gyülekeznek; a’ lóvásár sikán megkezdődött, a’ mikor az „újsor“ előtti lóiskolában ’s környékén több nemes fajú lovakat is lehet látni estvefelé. Jövő naplónkban e’vásár’eredményéről részletesebben fogunk emlékezni. — Bánatos részvétet gerjesztő városunkban a’ köztiszteletet érdemlett özvegy gr. Gyulay Sámuelnének jul. Síkon történt halála. (Erd. IIdó.) Korond (Udvarhelyszék), jul. 22. Helybeli birtokos Kacsó János ur’ két uj parasztja mai nap a délelőtti 9 óra körül sófalvi lakos és szabad székely Fábián Zsigmond’ házába barátságos arcczal ’s a’ rósz szándéknak még nem is sejthető vonalaival bemenvén, előleges szóváltás vagy galibáskodás nélkül a’ roszat távairól sem gyanító gazdát otthon levő nevendék leányával egyszerre csak megrohanták, a’ férfiút számtalan kés-szúrásokkal csakhamar leejtették, a’ leányt is annyira fojtogatták, hogy életjel nélkül rogyott le lábairól; — a’ férfiú néhány perez múlva kiadta lelkét, a’ leány iszonyú kínok közt élethalállal vívódik , ’s megmaradásához semmi remény. A’ gyilkosok még az nap befogattak, ’s nemes Udvarhelyszék’ köz fogházába Sz.-Udvarhelyre kisértettek. A’ gyilkosságra, azt hiszik, a’ a’ meggyilkoltatottnak pénzes hitben állása szolgáltatott alkalmatosságot. — Nagy-Galambfalvárói azt írják, hogy a’ napokban egy fiatal férfi a’ malom meletti gát’ mélységei körül fürödvén, hirtelen csak eltűnt a’ nézők’ szemei elől, egy emberbarát a’ fuldokló’ habsirját megjegyezvén, a’mélységbe rohant, ’s a’ szerencsétlent megtalálván, őt már partra tolá, midőn a’görcs elfogván tagjait, magán nem tuda tovább segíteni, ’s maga sűlyedett a’ mélységbe, ’s menthetetlenül áldozatja leve emberszerető indulatjának.— Ezen környékben (t. i. Korond’ vidékén) egy tisza-ujlaki születésű Mayer András nevű szemorvos nevezetes szemgyógyításokat teszen; ma (29én) az egész parajdi sótisztség’jelenlétében ritka ügyességgel egy öt év óta vaknak hályogot két szemeiről ritka könnyűséggel ’s ügyességgel egy pillanat alatt levette. — Hazánk’ sok vidékeiről e’ nembeni ügyességéről számos bizonyítványai vannak. (Rajz.) N.-Gyékén (Dobokamegyében), Koda Lajos, haszonbérlő részvényes, Kővár’ vidékéről nyári munkára ide rendelt 24 oláhot, kik sem tápláltatásukkal, sem a’velők bánással nem lévén megelégülve, a’ nevezett haszonbérlőnek panaszkodának, de óhajtott siker nélkül; jul. 27 én Koda Lajos kiment reggeli 10 órakor dolgosaihoz, hol felboszankodva, verésre is került a’ dolog, de midőn egy Bodor nevű oláhhoz is akarna ütni, ezt megelőzve úgy vágta arezon , hogy az izmos haszonbérlő megszédült. Erre mind a’ 24 megrohanta ’s kaszatokkal összerogyásig véré az erős Koda Lajost. Ekkor oda hagyák , de kis idő múlva visszatértek megnézni: valljon éle? Mivel pedig életben kapták, újra elkezdék verni kegyetlenül, ’s csak midőn holtnak gondolák, távoztak el tőle. Távoztokkor azonban Bodor visszapillantván, utolsó szerencsétlenségére K.da fejét fölemelinté, mire Bodor mondván: „Ni még él a’ kutya!“ mindnyájan visszamentek az eldulthoz, ’s igy háromszori irgalmatlan verésüknek sikerült a’ sokszor nevezettnek éltét kioltani. Erre villáikkal egy omlásos meredek’ élire hengergeték, ’s e’ szókkal: „Nyugodjál ott az árnyékban ’stb.“ legördíték testét a’ mély árokba. Utóbb kocsisa ’s egy czigány felczipelék a’ szerencsétlent azon szekérre, mellyen veszte’ helyére ment volt. A’ hivatalos nyomozás szerint e’ tett előre el volt intézve. Ugyanis jul. 2fikán egész 27 dike’ viradtaig együtt dorbézolt a’ 24 oláh, ’s midőn kérdezék őket: „hogy lehetnek olly vigan, ’s mért nem nyugosznak éjszaka munkás ember létökre i“ azt felelték: „Holnap husevőnap lesz, ’s kövér marhát fogunk levágni.“ Orvosi vizsgálat után hitelesen kisült, hogy a’ kivégzettnek egy csontja’s a’szó’teljes értelmében egy porczikája sem vala ép. Névszerint hátgerincze ’s feje apróra volt roncsolva. (E. Udo) Kolozs, jul. 10. A’ napokban itten egy rég felhagyott akna megbődülvén, ez által jelt adott mintegy, hogy besüllyedésétől minden pillantatban tartani lehet; a’ minthogy az éjszaki oldalon egy házikóban lakó oláh ember ezen jeladás által figyelmessé tétetvén, a’ közelben legelő tehenét tüszint bátorságos helyre készült elhajtani, de alig távozott lakától néhány lépésnyire, a’ midőn a’ földet lábai alatt ingani érezvén , az előtte legelő tehén, ’s más házi apró állatok a’ roppant zúgással összeomló’ akna’ mélyébe sűlyedtek. Szerencsére az ember a’ sülyedés’ körén még kivűl állott, ’s ez által a’ bizonyos halált kikerülte. Ausztria, Linz, aug. 9. Feuersbrunnban Ausztriában, Kremshez közel, nem rég egy szívrázó eset fordult elő, melly megérdemli, hogy ifjúi meggondolás elleni óvásul közzé tétessék. Két ottani vinczellérfi, R. Antal és Ferencz, atyjával a’ helységtől félórányira fekvő pinezében dolgozott. Több hordók’ megtisztítása végett atyjok azt parancsoló nekik, hogy vizet vigyenek a’ faluból, de nem a’ közel lévő kirtból, mert ez mély ’s csak kevés vize van. Nem ügyelve az atyai akaratra, a’ fiúk azonban mégis a’ közelebb fekvő kúthoz mellének. Midőn már másodszor lázának fel vizet, az ifjabb testvér’, Antal’, sapkája a’ kútba esett. Atyja’ fenyítékétől* félelem ’s ifjúi merészség arra határozák Antalt, hogy a’ 16 öl mélységű, kővel kirakott kútba sapkájáért leereszkedjék. Bátyja ’s egy másik legény ugyan ellene szegültek e’ vakmerő vállalatnak, de hiába ’s igy Antalit kötélén vigyázva lebocsáták. De a’ vizmerítésre, nem pedig ember-lebocsátásra készített kötél elszakadt, midőn alig ért felére a’ kútnak, ’s a’ szegény fiú nyolczölnyi mélységre esett. Ií atyja most, félelem’szárnyain, atyjához iramlott, ki sebesen rohant a’ kúthoz, és szorult hangon kiáltá fiát, ki többszöri hivás után azt felelé neki, hogy él ugyan még, de lábai nagyon fájnak; gyors segélyért rimánykodék, mert különben meg kell úgy mond, fagynia, mivel térdig áll vizben. Az aggódó atya most a’ sajtóházba siete több kötelekért. Ezek aztán kitelhető hamarsággal összeköttettek ’s lebocsáttattak. Az atya, a’ kötelet igazgatva, e’ szavakkal bátorítá a’ szerencsétlent a’ kínosan hoszú út közben: „Bizzál Istenben, gyermekem, ő megmentem!, légy állhatatos, és el ne csüggedj!“ A’ fiú már csak egy ölnyi távolságra volt az atyai karoktól, midőn a’ kettős kötél is újra elszakadt, ’s a’ szegény fiú ismét a’ mélységbe zuhant. Borzadás és irtózat foga el a’ körülállókat, rémülve távozónak mindnyájan a’ kúttól, az elhunytért, mint vélték, imádkozni. A’ minden tekintetben derék atya néma kétségbeesésben törte kezeit; végre győzedelmeskedvén a’ gyengéd atyai gondoskodás a’ fájdalmon, szorult szívvel mene a’ kúthoz ’s remegő hangon kiáltá több ízben kedves fiát, de hiába, csak tiz perez múlva hallanak tompa panaszhangokat a’ mélységből. A’ viz’ hűvössége most uj életerőt látszék önteni a’ szerencsétlenbe, ki csakugyan fölébredt a’ mondhatlan halálfélelemből és fájdalomból, a’Mindenható meghallgató a’ könyörgő atyai szívet! Hamar tanácskoztak most a’ lehető segélyről. Lajtorját bocsátói le, a’ korhadt falazat miatt nem látszik tanácsosnak, ’s a’ segély’ sürgető szükségénél fogva, a’ falu távol lévén, igen hoszadalmasnak találtaték. Ezért a’szomszédok hamar több köteleket hoztak elő pinczéikből, azok igen gyorsan összeköttettek, ’s a’ legnagyobb vigyázattal és erőködéssel sikerült végre a’ rég óhajtott megmentés. Halálsápadtsággal vala borítva az ifjúnak különben piros ábrázatja, midőn kihúzatott. Csak az isteni gondviselés’ csudája volt, hogy semmi tagját nem törte. Mindkét lába szörnyen össze volt vagdalva a’ fenéken levő kövektől, mindkét bokája megsértve a’kétszeri leesésnél történt zúzódás által, és feje’hátulján egy seb látszott. Az előhívott orvos, gondos ápolás és az ég’ segedelme visszaadák a’ már meggyógyultat búslakodó szüleinek és testvéreinek. (Linz, etg.) Nagy Britannia, London, aug. 3. Braganza herczegnő aug. 1 jén délelőtt kíséretestül, két királyi kocsin ’s lovasőrség’fedezete alatt, elutazott Portsmouthba, onnan Lissabonba hajózandó. Kevéssel előbb az özvegy királyné búcsulátogatást tön a magas hölgynél. Adelheid királyné, ugyszinte Cambridga herczeg és herczegné legközelebb látogatásukkal tisztelendik meg Edinburgot, hol a’ skót királyoknak Holyrood nevű régi palotája elfogadásukra fölkészíttetik. — A’ portugál rabszolgakereskedés elleni bili a’ felső házban aug.rjén 38 szóval 32 ellen félrevettetett: „mivel — úgy mond a* Times — zsarnoki rendszabály és vakmerő felsőség-követelés volt egy nagy hatalmasság’ részéről egy kis hatalmasság ellen. Valljon merészlendene e Palmerston lord szintolly vasgyárailag bánni Francziaországgal mint Portugáliával?“ Ellenben a’ Sun megjegyzi: „Az alsóházban nem talált oppositióra a’ bili; szaporítja tehát azon törvényhozási gyermekek’ számát, kik a’ pairek által szántszándékkal mészároltattak le.“ — Az oppositio’ vezérlését Wellington herczeg vállalta fel, ’s Minto lord ellen, ki rövid beszédben a’ bili’ második olvasását hozá indítványba, ezeket jegyzé meg: „Nem szenved kétséget, hogy a’ rabszolgakereskedés, minden ellene történt lépések mellett is, még minden iszonyatban folyvást űzetik. Egyszersmind helyeslem a’ nemes grófnak azon mondását, hogy a ’ portugál kormány e’ tekintetben különösen hibás. Anglia továbbá tökéletesen jogosítva van, Portugáliát azon szerződésnek, mellyet Angliával a’ rabszolgakereskedés’ elnyomása végett kötött, legpontosabb teljesítésére felhívni, ’s világosan megjegyzem, hogy kormányunk köteles, e’, szerződésnek Portugália’ részérőli teljesítését sürgetni. Ő felsége’ kormányának pedig már előbb kellett volna némelly elhatározó lépéseket tenni. Ha ezeket megteendette s a’ portugál kormány vonakodandott, az ész’ ’s igazság’ parancsai szerint cselekedni, akkor ő felsége’ kormánya jogosítva lett volna, legvégső eszközökhöz nyúlni. A’ régi, alkotmányszerű gyakorlat az volt országunkban, hogy a’ kormány erőt és foganatot