Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-04-20 / 32. szám

nem más, mint a’gabonatörvények’ teljes eltörlése ’s a’ szabad kereskedés’ elvének elfogadása. Ez magában igen jeles theória, de hogy ki is vitethessék, minden hajózási törvényeinket, a’ gyarmati termesztményeknek engedett minden kedvezéseket ’s kézműveink’ javára rendelt min­den védelmet el kellene törlenünk. ’S ha meggondolom ama’ nagyságot, mellyre Anglia egy ellenkező rendszer mellett jutott, akkor nem szavazhatok arra, hogy egy kí­sérlet’ kedvéért mindazon nagy és sokféle érdekek, mely­­lyek az indítvány’elfogadása által szenvednének, koczkára tétessenek.“—Erre War bur­ton úr a’ vitatás’ további’ elha­lasztását indítványozá, de ez 245 szóval 129 ellen elmel­­lőztetett, ’s a’ ház későbben egyszerüleg elhalasztá ülését, úgy hogy a’ fő kérdés felett épen semmi szavazás sem tör­tént. E’ szerint a’ gabonatörvények feletti három napi vi­tának az alsóházban semmi más eredménye nem lett mint hogy általa a’ parlament’ és a’ kormány’ néhány jelesebb tagjainak nézetei világosabban tűntek ki; igy a’ többi közt tudva jön, hogy a’ kereskedésminister, Labou­­chere úr, 7—8 shillingnyi állandó beviteli vámot tart leg­tanácsosabbnak, de olly kikötéssel, hogy ha a’ búzának ára Angliában 70 shillingre hágna, ezen vám hirtelen leszállí­tással egészen 1 shillingig kisebbíttessék. Az izlandi status­­titoknak Morpeth lord is az állandó vám mellett nyilatko­zott, de mind a’ ketten kijelenték, hogy ez csak egyes, személyes vélekedésök, ’s hogy magokat semmi bizonyos­ra sem kötelezhetik. Russell lord épen semmit sem szólott a’ tárgyhoz. Peel minden eddig javaslati változtatást hely­telennek ’s kivihetlennek talált, ’s a’ mostani vámrendszert még mindig a’ legczélszerűbbnek mondotta. Miután tehát az alsóház apr­­­kán elhalasztá üléseit a’ nélkül, hogy a’ vitatás’ folytatását határozná, Vik­i­er s­ur’ indítványát egé­szen elmellőzöttnek tekinthetni, az egész vitatás hasztalan volt, ’s az ügyet csak uj indítvány’ tétele által lehet ismét felvenni, ha t. i. a’ gabona-törvények’ ellenesi ezen eluta­sításon meg nem nyugodnának. Franczia hírlapok következő apostoli iratot közlenek, mellyet a’ szent atya Shrewsbury grófhoz, a’ nagybritan­­niai catholicus intézet’ elnökéhez, bocsátott: „Szeretett fiunknak, Shrewsbury grófnak ,stb. üdvöt és ap. áldást! Míg a’ Krisztus’ anyaszentegyházának naponkint nevekedő szenvedései felett alányomatunk a’fájdalomtól, olly gazdag forrása nyittatott meg előttünk a’boldogságnak, hogy nem­csak enyhítette fájdalmunkat, hanem épen rendkívüli örö­möt is okozott. Értésünkre esett t. i., miszerint a’te és más nemes és jámbor keresztények’ gondoskodása által két év­vel ezelőtt a’ nagybritanniai catholicus intézet alapíttatott a’ végre, hogy védelmeztessenek mindazok, kik Nagybri­­tanniában a’ mi isteni hitünket vallják, eg­rszersmind ke­resztényy munkák’ kiadása által a’ szennytelen bárány’ je­gyese a’ más hitüek’ rágalmai ellen igazoltassák. Mint­hogy e’ terv az angol nemzetnek legnagyobb hasznára czéloz, elképzelheted, szeretett fiunk, milly örömet érez­tünk e’ felett mi, kik a’Mindenható’akaratja által ama’nagy Gergelyt nevének és székének örökébe helyeztettünk, ki legelőször világítá fel Britanniát a’ catholicus hit’ fáklyá­jával , midőn az még a’ bálványimádás’ homályától vala el­borítva. Tápláljuk azon édes reményt, miszerint a’ hitnek világa e’ nép felett hajdani fényességében fog ismét felde­rülni. Semmit sem óhajtunk buzgóbban mint az angol nemzetet, melly olly jeles tehetségekkel van felruházva, atyai szeretettel ölelni, ’s ezen olly régóta elvesztett nyá­jat a’ Krisztus’ juhakjába újólag felvenni. Azért is meg nem tartóztathatjuk magunkat, tégedet, szeretett fiunk , ’s az előjáróságod alatt álló társaság’ minden tagjait sürgetve buzdítani, miszerint velünk együtt küldjétek könyörgései­teket az irgalmasságok’­atyjához , hogy űzze el a’ setétsé­­get, melly még nagyszámú lakosokat szellemileg vakokká tesz és a’ tévelygésben megmaraszt, ’s hogy K­oszu türel­ménél fogva, ezen eltévedt gyermekeit is anyjok’ kebelé­be, mellyet elhagytanak, visszavezesse. Egyszersmind neked és földjeidnek, kik a’ catholicus intézettel bármine­mű viszonyban állanak, a’ legnagyobb szeretettel adjuk apostoli áldásunkat. Költ Sz.­Péternél Rómában, febr. 19. 1839. pápaságunk’ tödik évében. Gergely P. P. XVI.“ A’ jesuiták Angliában már 1838-ban adtak be kérel­met Russell lordhoz, hogy stonhursti pompás collegiumjok a’ londoni egyetemhez kapcsoltassák, ’s ők ennélfogva iskolai bizonyítványokat adhassanak azon fiatal emberek­nek , kik ezen intézetnél végeznék tanulmányaikat. Most a’ királyné e’ kérelmüket megadta, olly alapító levelet bo­­csátván ki számukra, miilyen már előbb a’ sz.-máltai és sz.-guthberti catholicus collegiumoknak adatott. Francziaország. A’ Patricie jurassien hirlap apr. 4. következő elbeszélé­sét adja a’ Cher és Jura megyékben történt nyugtalanságok­nak : „Délelőtt április’ 2-kán , melly napon Lons-le-Saulni­­erben vásár volt, mint mondják, bizonyos emberek állot­tak a’ szabadságtér’ bejárásinál, ’s feltartóztaták mindazon burgonyás zsákokat és kosarakat, mellyek e’ piaczra vite­lének­ megvették, a’ nélkül hogy alkudtak volna rájok, ’s aztán elvitették, szekerekre rakandók, mellyek várakoz­tak rájok. Képzelhetni a’ munkás osztály’ nyugtalanságát, midőn látá, hogy ezen rá nézve nélkülözhetlen tápszert pénzért sem szerezhetendi meg, ’s midőn minden burgo­nyaárus azt felelte, hogy burgonyája el van adva, ha árát kérdezték. Csakhamar számos csoportok gyűltek össze, kik hallgatva vonultak a’ Rue-Neuve ’s a’ les­ Salines utcza felé; ott találkozónak a’ burgonyás szekerekkel, ’s ezeket felfordították a’ kövezetre, egy erős, férjfiúi testalkatú asszony kitünteté magát a’ sokaság közt, mellyhez heve­sen beszélt. Már talán épen verekedésre került volna a’ dolog, midőn Lons-le-Saulnier város’ bírája a’ hely’ színé­re ment, a’ rendőrség’ ’s a’ lons-le-saulnieri kisded őrse­reg’ kíséretében; sikerült neki, de nem fáradság nélkül, a’ csoportot szétlizni, ’s a’ szekereket a’ régi kaszárnya’ épü­letébe vitetni. Ma (4) egy csoport, melly nagyobb részint asszonyokból álla, már reggel összesereglett a’ régi ka­szárnya’ udvara előtt. A’ szekerek még nem mentek volt el. Délutáni 1 órakor a’ bíró, a’ k. ügyész, a’ rendőrbiztos és szolgáik oda menőnek, kiket nagy része követe a’ lo­vas rendőröknek és a’ sorkatonaságnak. Ekkor dühösen, öt hat száz embernyi tömeg’ közepette, mindenfelől gúnyki­áltások és hangos panaszok emelkedtek; de mégis a’ lovak befogattak, ’s a’ szekerek elindultak; a’ tömeg utánok ro­hant , ’s köveket szórt a’ rendőrökre ’s a’ sorkatonaságra; igy ménének keresztül a’ városon a’ szekerek, hallatlan nehézségekkel, mert a’ csoport kétszerte számosabb jön. A’ sóakna és Montmorot között, Lons-le-Saulnier’ közelé­ben, kiütött a’ förgeteg, a’ hatóságok’ és a’ fegyveres erő’ békés iparkodásinak daczára, a’ tömeg rárohant a’ szeke­rekre, elvagdalá a’ lovak’ hámjait, az útra dönté ’s elrab­ló a’burgonyát, a’ nélkül hogy a’ felsőség’szolgái közül csak egy is ellenállhatna. A’ lovas rendőrség’ kapitánya e’ sajnálkozásra méltó napon veszélyes sebet kapott; városi tisztviselők, polgárok, katonák kisebb nagyobb mértékben megsebesíttettek. Ezen este a’ rend tökéletesen helyreál­líttatott. — A’ felsőség okos és mérsékelt bánásmódot kö­vetett; fájdalommal láttuk, mikép a’ szerencsétlen katonák ’s a’ rendőrök a’szekerek mögött mentőkben kőzáporral ül­­döztettek, ’s mégis megtartották csodálatra­ ’s dicséretre­­méltó hidegvérüségöket; ha igy nem tettek volna, elkerül­­hetlenül vér foly vala. — Esti 5 órakor. E’ pillanatban a­ lons-le-saulnieri utczákon főinduló vezetik. — A’ megye­igazgató és a’ general épen most indultak el Courlansba, Vanois urnak szokott tartózkodás­ helyére, kinek várkas­télya a’ szomszéd falukbeli nagy szám­i lakosok által meg­­rohantatott, kiraboltatott és elpusztíttatott. A’ sorkatonaság, a’ rend- és nemzetőrség szinte elmentek. Vanois ur’ nevén már régóta fekszik falusi népünk’ átka; arról vádolják e’ gazdag gyárurat, hogy összevásárolja a’ gabonát, melly a’ nép’ táplálékát teszi. — Esti 7 órakor. Minden megtör­tént, midőn a’ hatóságok és a’ fegyveres erő a’ courlansi várkastélyhoz megérkeztek, már csak a’ négy fal állott; minden szét volt rombolva, kirabolva, elpusztítva, a’ pén­zes zacskók elzsákmányolva, a’ bankjegyek elégetve; tük­rök, függöntyűs órák, zongorák, bútorok, minden eltűnt. A’ bor patak kint folyt a’ pinczékben; az utón, az árkokban sok részeg és zsákmánnyal terhelt ember találtatott. Né­­mellyek jelölték Vanois ur’ ’s nője’ ruháit, ’s a’ győzede- lem­’és pálinka’részegségében tánczoltak; ezek igazi satur­­naliák voltak. Vanois ur’ nője ’s leánya mindazáltal tiszte­­letben tartatott e’ dühösködő sereg által; azt állítják, hogy több volt itt hat ezer embernél. Ez fényes nappal történt délutáni 3 órától 6 ig. Mondják, hogy a’ megyeigazgató egy részeg ember által torkon ragadtatott, ’s kénytelen len kardot rántani a’ maga védelmére. A’ fegyveres erő’ közeledtekor egyébiránt futásnak eredtek a’ martalóczok, és zsákmánnyal megrakodva elszéledtek az erdőkben. Va­nois ur’ malma megkiméltetett. De a’veszteség tömérdek.“ Újak ’s érdekesek azon részletek, melleket a’ spa­­hik’ tiszteinek egyike a’ miszerghini ütközetről (mart. 12.) közöl. A’ tábor Orántól három órányira fekszik, ’s a’ város felől magas és meredek hegyek környezik, mellyek előtt messze nyúló síkság terjed el, balról hegyekkel,jobb­ról pedig egy sós tóval szegélyezve, melly nyárközben ki szokott száradni, most azonban tele vízzel. E’ síkság volt a’ csatatér. „Ma reggel tiz órakor — igy szól a’ tudósítás — hírül hozaték vitéz ezredesünknek Y?m7/#hak , hogy egy órai távolságra innen megtámadák­ az arabok a’ csor­dákat; 10 perez múlva az egész tábor fegyverben van; mi spahik lóra ülünk, 250 ember két hubiczával, ’s vágtatva sietünk azon helyre, hol a’ mi szövetséges douaireink ’s az ellenség között már élénk puskázás kezdődött. Oda érkezésünkkor visszavonulának kissé az arabok, de a’ tü­zelés mindegyre folyt. Minthogy cselbe jutni nem akaránk, megvártuk a’ gyalogságot, melly rögtön oda érkezett. Ele­inte csekély számúnak látszott az ellenség. Az ügyes Yus­­suff visszavonulást parancsolt szövetségesinknek , hogy fe­lénk csalja az arabokat; de ezek észrevevék a’ szándékot, nem nyomultak előre, a­ tüzelést azonban folytatók. Ekkor parancsot von csapatom a’ bajnok Montebello’ vezérlete alatt megtámadni az ellenséget. A’ legénység föltartóztat­­hatlan dühösséggel előre rohant, meggondolatlan merész­ségük csakhamar átvivé őket egy pagonyon , hol számos arab gyalogság és lovasság leselkedett ’s őket bekeríté. Most iszonyú jön a’ viadal. Yussuff hátrálót fuvatott, spahi­­ait visszaviendő a’gyalogsághoz, melly igen jó állásban volt; kitérülés végett, ’s az arabokat a’ gy­alogság’ tüze alá csalandók, jobbra iramodtunk; de az arabok’ tömege üldözőbe von bennünket; ekkor újra kezdődök a’ csata, ember ember’ ellenében, ’s elszánt küzdés után engednünk kellé a’ sokaságnak ’s folyama által űzetve hátrálni kény­­telenítteténk. E’ pillanatban elszakasztatánk gyalogságunk­tól, mellyhez Yussuff is csatlakozott. Az arabok ellene for­dítók tetemesb csataerejöket. Kétszer hiában próbálónk ezredesünkhez visszajuthatni, át kelle vágnunk 3000 ara­bon. Végre kétségbeeső dühösséggel rohantunk e’ haram­­iákra, ’s eljutánk kisded négyzszögéhez gyalogságunknak. Éljen Yussuff. Ő vele nem tudom hová is menni fognánk. Képzeld magadnak e’ 850 embert, a’ mint ezek az ismételt megrohanást és iszonyú tüzelést kiállók, 10 egymás után következett csata’minden viszontagságait kiállák, melly majdnem ugyanannyifélekép újult meg, a’ mint az uj föld­terület változott, így tehát­­a’ síkon egy igen szép, de bor­zasztó hátrálásunk volt. Nyolcz száz ötven ember, hét órai út közben tiz ismételt megtámadását állotta ki 8000 arab­nak, mellynek 2000 gyalogsága volt. A’ mi csapatunk sza­kadatlanul ütközetben volt, több ízben valánk körülkerít­ve. Lepicet körülfogó egy csoport arab, kik közül kettőt megölt, a’ harmadiknak pedig épen azon pillanatban vágta el karját, midőn az pisztollyal rá lőtt; a’ golyó, szerencsé­re, csupán ruháját lyukasztá ki. Jeles spahi­nk az európai Törökország. A’ török statushirlap 1256dik évi moharrem hó’ 23kán (mart. 27. 1840.) a’ következő felírást közli, mellyet a’ fő statustanács a’ szultántól hozzá bocsátott ’s a’ mart. mai nagy gyűlésben Résül basa által felolvasott hatti­ serif’ következé­sében intézett ő felségéhez : „Midőn felséged a’ múlt vasár­nap a’ portatanácsba jönni méltóztatott, kitűnő kegyelemben és becsületben részesített bek­ünket ’s legfelsőbb megelége­désének kifejezése mindnyájunknak legerősebb felbuzdítá­sára szolgált. Esedezünk Istenhez , hogy felségednek ho­­szu életet engedjen, ’s birodalmának ’s népének szentelt fáradozásait szerencsés sikerrel koronázza. — Minthogy azon jogok és privilégiumok, mellyeket a’ gülhanei hatti­­serit az ország’ minden alattvalóinak biztosít, alapját kép­zik minden szükséges reformoknak, közvetlenül folyt be­lőlük a’ státustanács’ szerkeztetése ’s benne a’ vitatkozá­sok’ szabadsága. Mi kötelességünkké teendjük, mindenkor felbonthatlan egyetértéssel közrehatni, ’s minden ügyben a’ jogosságnak és észnek szózatát követni. Az ország’ pénzügyeinek szabályozása feletti tanácskozások már meg­nyittattak. Nagy fontosságú vala, a’ bírák’ illő fizetéséről gondoskodni, ’s e’ lényeges ügy már elintéztetett. A’ köz­­igazgatás is illendő formát nyert, ’s minden alattvalók örülnek a’ történt változtatásokon. M Minden erőnket a’ szük­séges reformok’ lassankinti behozatalára fordítván, re­ményijük, hogy felséged’ megelégedésére ezentúl is mél­­lók leendü­nk,’s végre minden visszaélést eltűnni látandunk felséged’ magas akaratja előtt, hogy helyüket az igazság’ országa foglalja el. — Mivel a’ behozott javítások a’ tarto­mányokban még újak , szükséges lesz azok’ fentartása fe­lett szakadatlanul őrködni. Legközelebb szerencsénk lesz, felségednek ez iránt egy javaslatot terjeszteni elébe ’s an­­annak jóváhagyásáért esedezni. — A’ magas portával ba­rátságban és szövetségben lévő hatalmak’ nyilatkozási és biztosításai megfelelnek reménységeinknek. Kérjük a’Min­denhatót, hogy minden ügyeket az ozmán birodalom’javá­ra vezessen véghez. — Minthogy a’ fenálló törvények’ át­hágóinak az érdemlett büntetést ki kell állaniok, egy fe­­nyítő-törvénykönyv’ tervezete van munkában, melly mi­helyt elkészül, felségednek elébe fog terjesztetni. — A’ gülhanei hatti-serif kijelöli szükségét a’ katonai szolgálat­idő’ meghatározásának. Az e’ fontos tárgy feletti tanako­dások a’ hadi ministeriumnál folytattatnak, ’s az elfogadan­dó rendszabályok mind a’seregeknek, mind az ország’ösz­­szes lakosságának könnyebbülést és hasznot hajtandanak.­ — (Következnek az aláírások.) — Ő felsége e‘ felirat’ kö­vetkeztében illy tartalmú hatti-seriffet bocsátott a’fő status­tanácshoz : „Tudtomra esett a’ főportatanácstól nekem át­nyújtott felirat’ tartalma, ’s örömest jelentem annak magas megelégedésemet a’ buzgóság’ és hűség’ azon újabb jelei­vel , mellyeket a’ csupán országom’ újjászületésére czélzó reformok’ behozatala körül kimutatott. Mivel fölötte szük­séges , hogy a’ tartományok folyvást szemmel tartassanak, hiv szolgáim azokban megjutalmaztassanak, a’ bűnösök pedig feleletre vonassanak , igen jól cselekedte a’főtanács, hogy ezen ügyet tanácskozásai’ tárgyává tette. Remény­­em, hogy a’ javaslatba hozott, igen fontos rendszabály­ok­, a’katonai szolgálatidő’ meghatározására nézve , a’közjót előmozdítóknak fognak mutatkozni. Elhatároztam , ezen­túl minden év’ elején, ha Isten segít, a’ főtanácsot ünne­pélyesen meglátogatni, hogy neki megelégedésemet jelent­sem a’ már bevégzett, vagy akaratomat a’ még teendő munkák felett. Segítsen Isten mindnyájunkat a’ jónak ki­vitelében !­ A­­smyrnai főrabbi, Pinkas de Segura, maga’ és az ot­tani zsidó közönség’nevében következő czikkelyt iktattatott az Echo del Orient-be .• ,,A’ rhodusi és damaskusi események’ rendetlenségekre ’s a’ zsidók elleni kegyetlenkedésre szol­gáltattak alkalmat Smyrnában. Az alálirt és az izraelita nem­zet, mellyet képvisel, koránsem akarják néhány hitsorsosai­­kat, kiknek fejek felett a’ hírlapok által jelentett bűntett’ gyanúja lebeg, a’ bansuly alól felmenteni, jól tudván, hogy mindenütt és minden nép közt vannak emberek, kik roszat elkövetni képesek; következőleg megismerik, hogy kire­­kesztőleg az illető bírák’ hivatása, ama’ bűntett’ nyomozá­sát ’s a’ vétkesek’ megbüntetését tovább űzni. Az aluli rí­nák kötelessége, midőn a’ smyrnai hitsorsosi által tapasz­talt, kétségkívül nem érdemlett üldözés ellen felszólal, ab­ban áll, hogy nem csak a’ hatóságoknak, hanem általában mindenkinek megmutassa, miszerint az egészen ’s minden­ben a’ szent könyveken (biblián) alapuló izraelita vallás soha sem lehet indítóok akármelly bűntettre, legkevesebbé pedig a’ rhodusi és damaskusi eseményekben említett gyil­kosságra, ’s hogy sohasem lephette meg a’ köznép’ köny­­nyenhivőségét egy alaptalanabb ’s a’ levegőből kapottabb hali­télét, mint az, hogy a’zsidók húsvéti ünnpeik­­kor k­eresztény vért használnak. Az izraeliták’ min­den vallásgyakorlatai az ó-testamentumból meríttettek ; ’s valljon van - e’ szent, mind a’ zsidók mind a’keresztények által egyaránt tisztelt könyvben csak egyetlen hely is, melly hasonló undok tetteket ’s hasonló áldozatokat rendelne? Mines, valóban nincs; ’s a’ tiz parancsolatban a’ Minden­ható szigorúan tiltja az emberölést, ’s e’ tilalom’ jótékony­­­sága nem csak a’ zsidó nemzetre szorítkozik, hanem kiter­jed minden emberre, ki szinte az ő szent keze’ munkája. Az izraelita törvény minden emberölésben bűnöst halálra ítél: vért vérért. Sőt ugyanazon törvény’ több helyein az izraelitáknak szorosan tiltva van, az állatok’ vérével élniük; ha tehát az állatok’ vére tilos, mennyivel inkább az, az emberek’ vére, bármelly valláshoz tartozzanak is azok. Ezen elvek és alapszabályok, mellyek az izraelita vallásnak vezéreivül szolgálnak, a’különböző keresztény

Next