Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1840-04-20 / 32. szám
nem más, mint a’gabonatörvények’ teljes eltörlése ’s a’ szabad kereskedés’ elvének elfogadása. Ez magában igen jeles theória, de hogy ki is vitethessék, minden hajózási törvényeinket, a’ gyarmati termesztményeknek engedett minden kedvezéseket ’s kézműveink’ javára rendelt minden védelmet el kellene törlenünk. ’S ha meggondolom ama’ nagyságot, mellyre Anglia egy ellenkező rendszer mellett jutott, akkor nem szavazhatok arra, hogy egy kísérlet’ kedvéért mindazon nagy és sokféle érdekek, melylyek az indítvány’elfogadása által szenvednének, koczkára tétessenek.“—Erre War burton úr a’ vitatás’ további’ elhalasztását indítványozá, de ez 245 szóval 129 ellen elmellőztetett, ’s a’ ház későbben egyszerüleg elhalasztá ülését, úgy hogy a’ fő kérdés felett épen semmi szavazás sem történt. E’ szerint a’ gabonatörvények feletti három napi vitának az alsóházban semmi más eredménye nem lett mint hogy általa a’ parlament’ és a’ kormány’ néhány jelesebb tagjainak nézetei világosabban tűntek ki; igy a’ többi közt tudva jön, hogy a’ kereskedésminister, Labouchere úr, 7—8 shillingnyi állandó beviteli vámot tart legtanácsosabbnak, de olly kikötéssel, hogy ha a’ búzának ára Angliában 70 shillingre hágna, ezen vám hirtelen leszállítással egészen 1 shillingig kisebbíttessék. Az izlandi statustitoknak Morpeth lord is az állandó vám mellett nyilatkozott, de mind a’ ketten kijelenték, hogy ez csak egyes, személyes vélekedésök, ’s hogy magokat semmi bizonyosra sem kötelezhetik. Russell lord épen semmit sem szólott a’ tárgyhoz. Peel minden eddig javaslati változtatást helytelennek ’s kivihetlennek talált, ’s a’ mostani vámrendszert még mindig a’ legczélszerűbbnek mondotta. Miután tehát az alsóház aprkán elhalasztá üléseit a’ nélkül, hogy a’ vitatás’ folytatását határozná, Vikier sur’ indítványát egészen elmellőzöttnek tekinthetni, az egész vitatás hasztalan volt, ’s az ügyet csak uj indítvány’ tétele által lehet ismét felvenni, ha t. i. a’ gabona-törvények’ ellenesi ezen elutasításon meg nem nyugodnának. Franczia hírlapok következő apostoli iratot közlenek, mellyet a’ szent atya Shrewsbury grófhoz, a’ nagybritanniai catholicus intézet’ elnökéhez, bocsátott: „Szeretett fiunknak, Shrewsbury grófnak ,stb. üdvöt és ap. áldást! Míg a’ Krisztus’ anyaszentegyházának naponkint nevekedő szenvedései felett alányomatunk a’fájdalomtól, olly gazdag forrása nyittatott meg előttünk a’boldogságnak, hogy nemcsak enyhítette fájdalmunkat, hanem épen rendkívüli örömöt is okozott. Értésünkre esett t. i., miszerint a’te és más nemes és jámbor keresztények’ gondoskodása által két évvel ezelőtt a’ nagybritanniai catholicus intézet alapíttatott a’ végre, hogy védelmeztessenek mindazok, kik Nagybritanniában a’ mi isteni hitünket vallják, egrszersmind keresztényy munkák’ kiadása által a’ szennytelen bárány’ jegyese a’ más hitüek’ rágalmai ellen igazoltassák. Minthogy e’ terv az angol nemzetnek legnagyobb hasznára czéloz, elképzelheted, szeretett fiunk, milly örömet éreztünk e’ felett mi, kik a’Mindenható’akaratja által ama’nagy Gergelyt nevének és székének örökébe helyeztettünk, ki legelőször világítá fel Britanniát a’ catholicus hit’ fáklyájával , midőn az még a’ bálványimádás’ homályától vala elborítva. Tápláljuk azon édes reményt, miszerint a’ hitnek világa e’ nép felett hajdani fényességében fog ismét felderülni. Semmit sem óhajtunk buzgóbban mint az angol nemzetet, melly olly jeles tehetségekkel van felruházva, atyai szeretettel ölelni, ’s ezen olly régóta elvesztett nyájat a’ Krisztus’ juhakjába újólag felvenni. Azért is meg nem tartóztathatjuk magunkat, tégedet, szeretett fiunk , ’s az előjáróságod alatt álló társaság’ minden tagjait sürgetve buzdítani, miszerint velünk együtt küldjétek könyörgéseiteket az irgalmasságok’atyjához , hogy űzze el a’ setétséget, melly még nagyszámú lakosokat szellemileg vakokká tesz és a’ tévelygésben megmaraszt, ’s hogy Koszu türelménél fogva, ezen eltévedt gyermekeit is anyjok’ kebelébe, mellyet elhagytanak, visszavezesse. Egyszersmind neked és földjeidnek, kik a’ catholicus intézettel bárminemű viszonyban állanak, a’ legnagyobb szeretettel adjuk apostoli áldásunkat. Költ Sz.Péternél Rómában, febr. 19. 1839. pápaságunk’ tödik évében. Gergely P. P. XVI.“ A’ jesuiták Angliában már 1838-ban adtak be kérelmet Russell lordhoz, hogy stonhursti pompás collegiumjok a’ londoni egyetemhez kapcsoltassák, ’s ők ennélfogva iskolai bizonyítványokat adhassanak azon fiatal embereknek , kik ezen intézetnél végeznék tanulmányaikat. Most a’ királyné e’ kérelmüket megadta, olly alapító levelet bocsátván ki számukra, miilyen már előbb a’ sz.-máltai és sz.-guthberti catholicus collegiumoknak adatott. Francziaország. A’ Patricie jurassien hirlap apr. 4. következő elbeszélését adja a’ Cher és Jura megyékben történt nyugtalanságoknak : „Délelőtt április’ 2-kán , melly napon Lons-le-Saulnierben vásár volt, mint mondják, bizonyos emberek állottak a’ szabadságtér’ bejárásinál, ’s feltartóztaták mindazon burgonyás zsákokat és kosarakat, mellyek e’ piaczra vitelének megvették, a’ nélkül hogy alkudtak volna rájok, ’s aztán elvitették, szekerekre rakandók, mellyek várakoztak rájok. Képzelhetni a’ munkás osztály’ nyugtalanságát, midőn látá, hogy ezen rá nézve nélkülözhetlen tápszert pénzért sem szerezhetendi meg, ’s midőn minden burgonyaárus azt felelte, hogy burgonyája el van adva, ha árát kérdezték. Csakhamar számos csoportok gyűltek össze, kik hallgatva vonultak a’ Rue-Neuve ’s a’ les Salines utcza felé; ott találkozónak a’ burgonyás szekerekkel, ’s ezeket felfordították a’ kövezetre, egy erős, férjfiúi testalkatú asszony kitünteté magát a’ sokaság közt, mellyhez hevesen beszélt. Már talán épen verekedésre került volna a’ dolog, midőn Lons-le-Saulnier város’ bírája a’ hely’ színére ment, a’ rendőrség’ ’s a’ lons-le-saulnieri kisded őrsereg’ kíséretében; sikerült neki, de nem fáradság nélkül, a’ csoportot szétlizni, ’s a’ szekereket a’ régi kaszárnya’ épületébe vitetni. Ma (4) egy csoport, melly nagyobb részint asszonyokból álla, már reggel összesereglett a’ régi kaszárnya’ udvara előtt. A’ szekerek még nem mentek volt el. Délutáni 1 órakor a’ bíró, a’ k. ügyész, a’ rendőrbiztos és szolgáik oda menőnek, kiket nagy része követe a’ lovas rendőröknek és a’ sorkatonaságnak. Ekkor dühösen, öt hat száz embernyi tömeg’ közepette, mindenfelől gúnykiáltások és hangos panaszok emelkedtek; de mégis a’ lovak befogattak, ’s a’ szekerek elindultak; a’ tömeg utánok rohant , ’s köveket szórt a’ rendőrökre ’s a’ sorkatonaságra; igy ménének keresztül a’ városon a’ szekerek, hallatlan nehézségekkel, mert a’ csoport kétszerte számosabb jön. A’ sóakna és Montmorot között, Lons-le-Saulnier’ közelében, kiütött a’ förgeteg, a’ hatóságok’ és a’ fegyveres erő’ békés iparkodásinak daczára, a’ tömeg rárohant a’ szekerekre, elvagdalá a’ lovak’ hámjait, az útra dönté ’s elrabló a’burgonyát, a’ nélkül hogy a’ felsőség’szolgái közül csak egy is ellenállhatna. A’ lovas rendőrség’ kapitánya e’ sajnálkozásra méltó napon veszélyes sebet kapott; városi tisztviselők, polgárok, katonák kisebb nagyobb mértékben megsebesíttettek. Ezen este a’ rend tökéletesen helyreállíttatott. — A’ felsőség okos és mérsékelt bánásmódot követett; fájdalommal láttuk, mikép a’ szerencsétlen katonák ’s a’ rendőrök a’szekerek mögött mentőkben kőzáporral üldöztettek, ’s mégis megtartották csodálatra ’s dicséretreméltó hidegvérüségöket; ha igy nem tettek volna, elkerülhetlenül vér foly vala. — Esti 5 órakor. E’ pillanatban a lons-le-saulnieri utczákon főinduló vezetik. — A’ megyeigazgató és a’ general épen most indultak el Courlansba, Vanois urnak szokott tartózkodás helyére, kinek várkastélya a’ szomszéd falukbeli nagy számi lakosok által megrohantatott, kiraboltatott és elpusztíttatott. A’ sorkatonaság, a’ rend- és nemzetőrség szinte elmentek. Vanois ur’ nevén már régóta fekszik falusi népünk’ átka; arról vádolják e’ gazdag gyárurat, hogy összevásárolja a’ gabonát, melly a’ nép’ táplálékát teszi. — Esti 7 órakor. Minden megtörtént, midőn a’ hatóságok és a’ fegyveres erő a’ courlansi várkastélyhoz megérkeztek, már csak a’ négy fal állott; minden szét volt rombolva, kirabolva, elpusztítva, a’ pénzes zacskók elzsákmányolva, a’ bankjegyek elégetve; tükrök, függöntyűs órák, zongorák, bútorok, minden eltűnt. A’ bor patak kint folyt a’ pinczékben; az utón, az árkokban sok részeg és zsákmánnyal terhelt ember találtatott. Némellyek jelölték Vanois ur’ ’s nője’ ruháit, ’s a’ győzede- lem’és pálinka’részegségében tánczoltak; ezek igazi saturnaliák voltak. Vanois ur’ nője ’s leánya mindazáltal tiszteletben tartatott e’ dühösködő sereg által; azt állítják, hogy több volt itt hat ezer embernél. Ez fényes nappal történt délutáni 3 órától 6 ig. Mondják, hogy a’ megyeigazgató egy részeg ember által torkon ragadtatott, ’s kénytelen len kardot rántani a’ maga védelmére. A’ fegyveres erő’ közeledtekor egyébiránt futásnak eredtek a’ martalóczok, és zsákmánnyal megrakodva elszéledtek az erdőkben. Vanois ur’ malma megkiméltetett. De a’veszteség tömérdek.“ Újak ’s érdekesek azon részletek, melleket a’ spahik’ tiszteinek egyike a’ miszerghini ütközetről (mart. 12.) közöl. A’ tábor Orántól három órányira fekszik, ’s a’ város felől magas és meredek hegyek környezik, mellyek előtt messze nyúló síkság terjed el, balról hegyekkel,jobbról pedig egy sós tóval szegélyezve, melly nyárközben ki szokott száradni, most azonban tele vízzel. E’ síkság volt a’ csatatér. „Ma reggel tiz órakor — igy szól a’ tudósítás — hírül hozaték vitéz ezredesünknek Y?m7/#hak , hogy egy órai távolságra innen megtámadák az arabok a’ csordákat; 10 perez múlva az egész tábor fegyverben van; mi spahik lóra ülünk, 250 ember két hubiczával, ’s vágtatva sietünk azon helyre, hol a’ mi szövetséges douaireink ’s az ellenség között már élénk puskázás kezdődött. Oda érkezésünkkor visszavonulának kissé az arabok, de a’ tüzelés mindegyre folyt. Minthogy cselbe jutni nem akaránk, megvártuk a’ gyalogságot, melly rögtön oda érkezett. Eleinte csekély számúnak látszott az ellenség. Az ügyes Yussuff visszavonulást parancsolt szövetségesinknek , hogy felénk csalja az arabokat; de ezek észrevevék a’ szándékot, nem nyomultak előre, a tüzelést azonban folytatók. Ekkor parancsot von csapatom a’ bajnok Montebello’ vezérlete alatt megtámadni az ellenséget. A’ legénység föltartóztathatlan dühösséggel előre rohant, meggondolatlan merészségük csakhamar átvivé őket egy pagonyon , hol számos arab gyalogság és lovasság leselkedett ’s őket bekeríté. Most iszonyú jön a’ viadal. Yussuff hátrálót fuvatott, spahiait visszaviendő a’gyalogsághoz, melly igen jó állásban volt; kitérülés végett, ’s az arabokat a’ gyalogság’ tüze alá csalandók, jobbra iramodtunk; de az arabok’ tömege üldözőbe von bennünket; ekkor újra kezdődök a’ csata, ember ember’ ellenében, ’s elszánt küzdés után engednünk kellé a’ sokaságnak ’s folyama által űzetve hátrálni kénytelenítteténk. E’ pillanatban elszakasztatánk gyalogságunktól, mellyhez Yussuff is csatlakozott. Az arabok ellene fordítók tetemesb csataerejöket. Kétszer hiában próbálónk ezredesünkhez visszajuthatni, át kelle vágnunk 3000 arabon. Végre kétségbeeső dühösséggel rohantunk e’ haramiákra, ’s eljutánk kisded négyzszögéhez gyalogságunknak. Éljen Yussuff. Ő vele nem tudom hová is menni fognánk. Képzeld magadnak e’ 850 embert, a’ mint ezek az ismételt megrohanást és iszonyú tüzelést kiállók, 10 egymás után következett csata’minden viszontagságait kiállák, melly majdnem ugyanannyifélekép újult meg, a’ mint az uj földterület változott, így teháta’ síkon egy igen szép, de borzasztó hátrálásunk volt. Nyolcz száz ötven ember, hét órai út közben tiz ismételt megtámadását állotta ki 8000 arabnak, mellynek 2000 gyalogsága volt. A’ mi csapatunk szakadatlanul ütközetben volt, több ízben valánk körülkerítve. Lepicet körülfogó egy csoport arab, kik közül kettőt megölt, a’ harmadiknak pedig épen azon pillanatban vágta el karját, midőn az pisztollyal rá lőtt; a’ golyó, szerencsére, csupán ruháját lyukasztá ki. Jeles spahink az európai Törökország. A’ török statushirlap 1256dik évi moharrem hó’ 23kán (mart. 27. 1840.) a’ következő felírást közli, mellyet a’ fő statustanács a’ szultántól hozzá bocsátott ’s a’ mart. mai nagy gyűlésben Résül basa által felolvasott hatti serif’ következésében intézett ő felségéhez : „Midőn felséged a’ múlt vasárnap a’ portatanácsba jönni méltóztatott, kitűnő kegyelemben és becsületben részesített bekünket ’s legfelsőbb megelégedésének kifejezése mindnyájunknak legerősebb felbuzdítására szolgált. Esedezünk Istenhez , hogy felségednek hoszu életet engedjen, ’s birodalmának ’s népének szentelt fáradozásait szerencsés sikerrel koronázza. — Minthogy azon jogok és privilégiumok, mellyeket a’ gülhanei hattiserit az ország’ minden alattvalóinak biztosít, alapját képzik minden szükséges reformoknak, közvetlenül folyt belőlük a’ státustanács’ szerkeztetése ’s benne a’ vitatkozások’ szabadsága. Mi kötelességünkké teendjük, mindenkor felbonthatlan egyetértéssel közrehatni, ’s minden ügyben a’ jogosságnak és észnek szózatát követni. Az ország’ pénzügyeinek szabályozása feletti tanácskozások már megnyittattak. Nagy fontosságú vala, a’ bírák’ illő fizetéséről gondoskodni, ’s e’ lényeges ügy már elintéztetett. A’ közigazgatás is illendő formát nyert, ’s minden alattvalók örülnek a’ történt változtatásokon. M Minden erőnket a’ szükséges reformok’ lassankinti behozatalára fordítván, reményijük, hogy felséged’ megelégedésére ezentúl is méllók leendünk,’s végre minden visszaélést eltűnni látandunk felséged’ magas akaratja előtt, hogy helyüket az igazság’ országa foglalja el. — Mivel a’ behozott javítások a’ tartományokban még újak , szükséges lesz azok’ fentartása felett szakadatlanul őrködni. Legközelebb szerencsénk lesz, felségednek ez iránt egy javaslatot terjeszteni elébe ’s anannak jóváhagyásáért esedezni. — A’ magas portával barátságban és szövetségben lévő hatalmak’ nyilatkozási és biztosításai megfelelnek reménységeinknek. Kérjük a’Mindenhatót, hogy minden ügyeket az ozmán birodalom’javára vezessen véghez. — Minthogy a’ fenálló törvények’ áthágóinak az érdemlett büntetést ki kell állaniok, egy fenyítő-törvénykönyv’ tervezete van munkában, melly mihelyt elkészül, felségednek elébe fog terjesztetni. — A’ gülhanei hatti-serif kijelöli szükségét a’ katonai szolgálatidő’ meghatározásának. Az e’ fontos tárgy feletti tanakodások a’ hadi ministeriumnál folytattatnak, ’s az elfogadandó rendszabályok mind a’seregeknek, mind az ország’öszszes lakosságának könnyebbülést és hasznot hajtandanak. — (Következnek az aláírások.) — Ő felsége e‘ felirat’ következtében illy tartalmú hatti-seriffet bocsátott a’fő statustanácshoz : „Tudtomra esett a’ főportatanácstól nekem átnyújtott felirat’ tartalma, ’s örömest jelentem annak magas megelégedésemet a’ buzgóság’ és hűség’ azon újabb jeleivel , mellyeket a’ csupán országom’ újjászületésére czélzó reformok’ behozatala körül kimutatott. Mivel fölötte szükséges , hogy a’ tartományok folyvást szemmel tartassanak, hiv szolgáim azokban megjutalmaztassanak, a’ bűnösök pedig feleletre vonassanak , igen jól cselekedte a’főtanács, hogy ezen ügyet tanácskozásai’ tárgyává tette. Reményem, hogy a’ javaslatba hozott, igen fontos rendszabályok, a’katonai szolgálatidő’ meghatározására nézve , a’közjót előmozdítóknak fognak mutatkozni. Elhatároztam , ezentúl minden év’ elején, ha Isten segít, a’ főtanácsot ünnepélyesen meglátogatni, hogy neki megelégedésemet jelentsem a’ már bevégzett, vagy akaratomat a’ még teendő munkák felett. Segítsen Isten mindnyájunkat a’ jónak kivitelében ! Asmyrnai főrabbi, Pinkas de Segura, maga’ és az ottani zsidó közönség’nevében következő czikkelyt iktattatott az Echo del Orient-be .• ,,A’ rhodusi és damaskusi események’ rendetlenségekre ’s a’ zsidók elleni kegyetlenkedésre szolgáltattak alkalmat Smyrnában. Az alálirt és az izraelita nemzet, mellyet képvisel, koránsem akarják néhány hitsorsosaikat, kiknek fejek felett a’ hírlapok által jelentett bűntett’ gyanúja lebeg, a’ bansuly alól felmenteni, jól tudván, hogy mindenütt és minden nép közt vannak emberek, kik roszat elkövetni képesek; következőleg megismerik, hogy kirekesztőleg az illető bírák’ hivatása, ama’ bűntett’ nyomozását ’s a’ vétkesek’ megbüntetését tovább űzni. Az aluli rínák kötelessége, midőn a’ smyrnai hitsorsosi által tapasztalt, kétségkívül nem érdemlett üldözés ellen felszólal, abban áll, hogy nem csak a’ hatóságoknak, hanem általában mindenkinek megmutassa, miszerint az egészen ’s mindenben a’ szent könyveken (biblián) alapuló izraelita vallás soha sem lehet indítóok akármelly bűntettre, legkevesebbé pedig a’ rhodusi és damaskusi eseményekben említett gyilkosságra, ’s hogy sohasem lephette meg a’ köznép’ könynyenhivőségét egy alaptalanabb ’s a’ levegőből kapottabb halitélét, mint az, hogy a’zsidók húsvéti ünnpeikkor keresztény vért használnak. Az izraeliták’ minden vallásgyakorlatai az ó-testamentumból meríttettek ; ’s valljon van - e’ szent, mind a’ zsidók mind a’keresztények által egyaránt tisztelt könyvben csak egyetlen hely is, melly hasonló undok tetteket ’s hasonló áldozatokat rendelne? Mines, valóban nincs; ’s a’ tiz parancsolatban a’ Mindenható szigorúan tiltja az emberölést, ’s e’ tilalom’ jótékonysága nem csak a’ zsidó nemzetre szorítkozik, hanem kiterjed minden emberre, ki szinte az ő szent keze’ munkája. Az izraelita törvény minden emberölésben bűnöst halálra ítél: vért vérért. Sőt ugyanazon törvény’ több helyein az izraelitáknak szorosan tiltva van, az állatok’ vérével élniük; ha tehát az állatok’ vére tilos, mennyivel inkább az, az emberek’ vére, bármelly valláshoz tartozzanak is azok. Ezen elvek és alapszabályok, mellyek az izraelita vallásnak vezéreivül szolgálnak, a’különböző keresztény