Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1840-11-05 / 89. szám
S#1. szám. Az Ibrnek kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi CB külföldi politicai hírek’, mindennemű statisticai adatok’, pénzkelet’, piacai árak’, dunavízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Szásadunk terjedelmbbb politicai ’s rokon tudományú értekezésekkel,a’ kis/afar literatúrai,művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények’, találmányok’és intézetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti ’s kiadja Zsalánfalvi Orosz József. November’ 5. 1840. Megjelennek c’ lapok minden hétfőn és csütörtökön Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordással 1 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sétatéren 749. sz. a., Pesten Fürkúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek és közleményeknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország. Kinevezések; herczeg-primási adományozások; halálozás; Torontál megyei tisztújítás; Ivancsics nevezetes orvosi műtétele; a’ pesti kávésok’ újabb határozata. Nagybritannia. Dover erősittetik; a’ Courier Palmerston és Thiers politikája felett. Francziaország. A’ kamarák nevére el halaszt vak ; a’ministeri krízis folyvást tart; Guizot Páriában ; Krisztina királyné Marseilleban; újabb zavargások. Spanyolország. Oklevelek a’ királyné lemondása körül. Portugália. Poroszország. Holland. Amerika. Egyiptom. Újabb hódítások a’ szövetséges sereg részéről. Kis futár. Gáncsok; észrevételek a’ Hirnök-szerkesztőség’ jegyzéseire. Hirdetések. magyarország. Ö cs. ’s apost. kir. Felsége a’ nm. magyar kir. Itélő-Táblánál Fejér István halála által megürült szegényekügyvéde hivatalra Ladoméri Ludomerszky Imre kir. táblai ügyvédet ’s t. ns. Pest, Fejér, Csongrád ’s több t. ns. vármegyék táblabiráját méltóztatott legkegyesebben kinevezni. (Priv. tud.) A’ rm. magyar kir udv. Kamara középponti kiaadóhivatalánál Pocskay József és Kretzer Antal halála által megürült irnokságokra Virágh Károly és Veisz József eddigi járulnokokat, ezeknek helyébe pedig Paulay Károly és Komáromy Leopold kiadó-hivatali gyakornokokat (jó tulajdonságaik’ és buzgó szolgálatuk’ tekintetéből) alkalmazzá: ’satidra János bártfai ellenőrködő sómázsamestert ugyanottani sóbeszedővé mozdítá elő. — A’ pancsovai kir. sómázsamesteri hivatal megürült. Fősnéltóságú Kopácsy József, országunk’ herczegprimása, százados viharok után is rendíthetetlenül fenálló fényes érseki székének egyik legszebb előjogait gyakorlólag, Külkey Henrik királyi táblai ügyvédet és több nemes megyék’ ülnökét, ’s minden férfi ágú ivadékit, Komárom vármegyében kebelezett és törvényhatóságára nézve az Érsek-Léli érseki székhez tartozó három egész nemes lípczházi udvartelekkel, —nem különben Ratkovszky Pál primási mocsi magtárnokot, ugyanazon megyei és hatósági egy egész Érsek-Léli udvartelekkel, e’végre kiadott adományos levelének tartalma szerint, örökösen megajándékozni méltóztatott. Ehhez képest a’ törvényes igtatás és bevezetés oetober 27kén és utána következett napokon Tekintetes Kruplanicz Simon mint primási képviselő és főtiszteletű Tiber József esztergomi kanonok mint az esztergomi főkáptalan hiteles küldöttje által a’hely’ szinén, szokott szertartással és nemzeti ünnepéllyel ment végbe. (Priv. t.) Pozsony, nov. 2. Mai napon szenderült jobb életre csak kilenez napig tartott epeláz és a’ halotti szentségek áhitatos felvétele után Pechala András az itteni kir. sóhivatalnak igen érdemes és tisztelt beszedője (perceptor). A’ boldogult életének betöltött 63 évéből szinte 41et szentelt Ő Felsége szolgálatjának. Elhunytat kesergik , számos rokoni ’s ismerősei mellett, hátramaradt özvegye született nemes Markovich Francziska, kivel 35 évet a’ legboldogabb házasságban élt; ugyszinte fiai Lajos a’ nmlt. m. k. kamaránál gyakornok, és Antal az esztergomi székes egyházi megye növendékpapja. Nagybecskerek, oct. 25. Tek. Torontál vármegyében oct. 21kén ’s 22kén hajtatott végre a’ tisztujítás, mellynek határidejéül oct. 20dik napja volt kitűzve. Tudom, azt kérdi az érdemes olvasó: ha 20dik octoberre volt szabva a’ torontáli tisztválasztás’ határnapja, miért haladt annak kezdete egy nappal tovább? Őszintén megfejtem a’ kérdést, csak azért is, hogy minden álhirt, ámítást és félszeg koholmányt megelőzzek. — Általányos a’ panasz országszerte a’ köznemesség megvesztegetéséről De kiktől származik a’ megvesztegetés? valóban vagy azoktól, kik hivatalra vágynak és a’ bizodalmát (?) pénzen erőködnek megvásárlani; vagy ollyanoktól, kik buktatni szeretnének némelly lelkes tisztviselőket, csupán azért, mert az ő szerénytelen igényeiket nem teljesíték. Az izgatók és vesztegetők e’ két osztályának alacsonylelkű társai léptek fel, a’ torontáli tisztujítás’ megzavarására is. Egy két törpejellemű, olly hivatalra vágyott, hova őketsem a’ természeti sors, sem más sajátságok, sem népszerűség, soha nem emelendik ;— másik kalandor, idegen pénzzel, ’s más rovására alacsonyan mutatott bőkezűséggel, részlelkűleg tört egykét tisztviselőink ellen. — Foganatja ezen izgatásoknak és vesztegetéseknek az jön, hogy od. 20-án, az összegyűlt nemesség némelly ittas tagjai, mint megvásárlott erőművek minden ok nélkül botrányos zajgást ütöttek, az asztalokra hágtak, törtek rontottak, ’s a’ teremből minden jobbérzésű férfit önkint távozni kényszentének, mielőtt főispány Hertelendy Ignácz ur ő mlrga, ünnepélyesen behivatva megjelent volna. Tisztelt ő mlrga a’ zajos kihágásokról értesíttetvén , a’ tisztválasztást, okos kiszámítással, más napra halasztás tudata egyszersmind a’ nemességgel, hogyha magát a’ tartozott rend és kellő mérséklet korlátjai közt nem tartandaná; ő méltósága, főispányi jogánál fogva, a’ tisztújítást Fölfüggeszteni, és az előbbi hivatalnokokat megerősíteni fogandaná. Ezen kijelentésnek, úgyszintén, a’ még munkába vett másnemű bölcs intézkedéseknek, olly szerencsés sükerök lett, hogy oct. 21 és 22 én, győzött a’józanság és következő eredménnyel fejeztetett be a’ torontáli tisztválasztás. Első alisp.: Győrivánfi Dávid, másod: Karácsonyi László. Főjegyző Nagy János, első aljegyző: Rónay Móricz, másod Szabó Sándor, tiszteletbeli: Hertelendy Kálmán, Szöllösy Ernészt. Levéltárnok Feja Lajos. Rendes táblabírák: Bárány Ágoston, Kamenszky Illyés. Főpénztárnok: Győrivánfi János, nemesi pénztárnok: Duka Károly. Kiadószedők: Szöllösy Laj, Pálfy Sándor. Számvevő: Ladányi György. Főügyész: Sztojánovich Mihály. Alügyész: Botka Ferencz. Tiszteletbeli: Kiss György. Főszolgabirák: Pardelich György, Fodor Károly, Szalay István, Karácsony Antal, Rónay Ján. Alszolgabirák: Dániel Kristóf, Filkovich Boldizsár, Modonyi Andor, Rózsa Demeter, Rónay József. Esküttek: Keresztury János, Dániel Tódor, Matlánovich Laj, Vuchetich György, Mixics Ján, Gombos György, Kostyán János, Buecz János, Rácz József, Csapó Lajos. Főmérnök: Mayvald Károly, másodmérnök: Tóth János. Ötödik járásban seborvos: Ledniczky. Selyemtenyésztési ügyelő: Pilly Ferencz. Várnagy Gesztesy Sánd. Kiadó: Dely Szilárd. Pörtárnok: Fodor Antal. Termesztvényi biztosak: Kun László, Kosztolányi János, Györgyfy József, Stefánovics Pál, Péterfy Antal. Csöndbiztosak: Wekerle Ignácz, Ehrensberg János, Sztejánovics Fülöp, Tarnay Ferencz, Sebük. Legforróbb hála főispán: Hertelendy Ignácz ur ő méltóságának, ki olly bölcs belátással vezérlé az egész tisztujítást, hogy nem csak utóbb zavarok nem történtek, hanem a’ tisztválasztás az egész megyében, általányos megelégedést és örömet szült. Szives köszönet a’ megyei nemességnek is, melly szép tanúságát adá annak, hogy a’ lelkes tisztviselőket becsüli, ’s azok ellen, sem ingadozással, sem vesztegetéssel nem csábittathatik el. Közli Hollósy. Csab-Rendek, oct. 20. E’ napokban érkezett vissza körünkbe majd hat héti távollét után óhajtott jó Gáncsok. m. Folyó év elején egy jóslat állott a’ Hírnökben, hogy tia’ jelen évtized nevezetes időszakot képezend nemzeti viszonyainkban. Szeretném, ha e’ jóslat beteljesednék. Eddigelé minden kilátás kedvező. Politicai életünk föllegei alig reménylett derű által ritkittatának meg. Tudományosságunk naponkint uj gyümölcseit mutatja fel íróink törekvő szellemének; de főkép journalistikánk az, melly a’ kor kivánataihoz képest részint módosulatokat szenvedett, czélszerűbbé alakult, részint uj társakkal szaporodott ’s bizonyára szaporodandik. Illyenek az Erdélyben megjelenendőnek hirdetett „Múlt és Jelen“, ’s a’ közelébb megismertetett alaprajzú „Religio és Nevelés.“ — A’ fentebbi jóslat tőlem származván, nagyon természetes, hogy a’ magyar hazában senki nincs annak teljesedését nálamnál hőbben óhajtó, nem babonás önhittségből, nem hiú kérkedhetési öröm miatt, mitől igenigen távol vagyok, hanem hogy a’ jóslat teljesedése honomra nézve áldásos lenne ; ’s megvallom gyengeségemet — mert e’ teljesedésen, a’ mennyire tőlem telik , én is munkálódom; munkájának pedig mindenki szereti foganatát szemlélni, habár tisztán csak erkölcsi; mert, Istennek hála, hiszek még az emberiség’jobb szellemében, hogy e’Józsér világ fukarkodásainak közepette is vannak emberek, kik a’ közjóért semmi áldozatot nem sokannak, sőt áldozatot nem ismernek, minthogy egyes ember legnagyobb erőfeszítés mellett sem tehet olly nagyot, olly rendkívülit, hogy arra „áldozat“ név alkalmazható volna. Kis Futár. A’ sejtett szebb időszak bekövetkezésén munkálódásunk eredményei „gáncsaim“ is, mellyeknek irányzata: figyelmeztetés, véleményközlés, javítás. Ha olvasóim nagyon is gáncsoskodónak tapasztalnának, ismét ne viszketegségnek, vagy időszaki szesszenésnek tulajdonítsák, hanem szigorú életelvemnek, mellyet e’ három szóban fejezek ki: „Tett az élet, ’s mellynél fogva hatni iparkodom mindenütt a’ miben csak lehet; mert meg vagyok győződve, hogy a’ hatásnak mindig van kisebb vagy nagyobb, közelebb vagy távolabb feltűnő eredménye. Óhajtanám, hogy e' meggyőződésem kivételre ne bukkanjak a’ mindjárt kijelentendő gáncsokra nézve. A’ mint érintém, két új folyóirat van keletkezőben ’s ime’ nekem mind a’ kettő ellen vannak figyelmeztető észrevételeim. Korán valónak mondhatná ezeket valaki, minthogy a’ mondott lapoknak még csak tervei közöltettek. De épen a’ terv érdemli a’ legtöbb oldalú meghányatást; épen a’ terv az, mellyen költség, munka és idővesztés nékül változtathatni, ha csakugyan van rajta változtatni való. E’ szempontból a’ Múlt és Jelen folyóirat tervében csak egyetlen egy pont miatt van kifogásom, még pedig a’ következő miatt: ,,A’mi hírlap nyelvét és írása módját illeti, szerkesztő bizonyossá teszi a’ t. clv. közönséget, hogy arra különös gondot és figyelmet fordít ’s e’ részben lehető csinosságra, egyszerűségre, könnyűségre és tisztaságra fog törekedni ’stb. ’stb.“ Ebben elég világosan kitünteti a’ t. szerkesztő úr, mennyire szivén fekszik a’ nyelvhasználat szabályszerűségének megtartása; ’s épen ezért hiszem, hogy a’ tervében előforduló nyelv és helyesirásbeli tüstint kijegyzendő hibákat mellőzni fogja: Hon, honi, honos nem iratik két //-nel; lesz nem iratik két s-sel, szólít nem iratik két l-lel; körülmény hibásan iratik környülménynek; beszél n. k. két l-lel; a’ kettős mássalhangzón végződő szavak, midőn birtokragot vesznek fel, nem kettőztetik meg a’ magányhangzó utáni mássalhangzót, hibásan iratik tehát törvénnyé, szakassza, alkotmánnyá ’stb. törvénye, szakasza, alkotmánya *stb. helyett.— Fogadja szivesen ezen figyelmeztetést, egyszersmind azon ajánlatot, hogy hármashegy és kettőskereszt jegy alatt, mellyel számomra bízvást készíttethet, gyakran fogok járulni közleményimmel lapjai hézagának betöltéséhez. Sokkal nyomasztóbbak gáncsaim a’ második folyóirat ellen. Az 1840-i országgyűlés után aligha álmodott valaki róla, hogy még ugyanazon évben az akkor nagy bajjal kivívott törvények szellemétől egészen eltérőleg honunkban egy latin folyóirat megindulása fog hirré tétetni. — Örültem , midőn a’ pozsonyi latin újság megszűnt, mert egy igen kártékony tűz katlanának elpusztulását tekintém benne; boszonkodtam, midőn a’ Sion hegyének rendületlenségével egészen ellenkező természetű „Szion“ egyházi folyóirat nyelvünket a’ latinnal méregetni, cserélgetni kezdte, utóbb pedig azt emezzel tökéletesen fölváltó; ’s most — most szánakozom a’ nagyérdemű szerkesztőn, hogy olly igen félreismerhető viszonyainkat ’s nem csak hálátlan hanem sűlyesztő munkát válalt magára, mellynek sem a’ számított anyagi sem a’ reménylett szellemi haszna nem teend; olly mértékben bizonyoson nem, mint a’ keresztényszivü tudományos férfiú óhajt. Ne gondolja pedig se ő, se más, hogy egésségben Reál Antal ur, ki előbb tábori fősebész, most pedig hosszabb évek óta e’ környékben a’ sinlődő emberiségnek ügyes és fáradhatlan orvosa. Ezen közszeretetű 62 éves agg orvos már több esztendőktől víz hólyagában támadt és naponkint öregbedő sövénykő által okozott iszonyú fájdalmakat szenvede, mellynek súlyosbodását midőn az érzékibb szenvedések gyakortabbi megjelenéséből aggódva tapasztalná, hogy ön maga iránti tartozó kötelességének is eleget tegyen, elhatározá magát, Ivancsics Victor orvostanár urat, kit a’ nyilványos hírlapok is ezen orvosi szakban mint ügyes gyógyműködőt (Operateur) hirdettek, Pécsben mostani lakhelyén fölkeresni ’s magát segítő kezére bizni. E’ szilárd elhatározást a’ legszerencsésb siker követé, ugyanis tisztelt Ivancsics orvostanár úr, néhány heti előkészület után, a’ vizhólyagban keletkezett ’s már galambtojásnál nagyobbra vastagodott fövénykövet, eddig még nálunk ismeretlen módon, fövénykőmorzsoló különös készületű eszközével bent a’ hólyagban csuda ügyességgel szétzúzván, a’szenvedőt rettentő bajától, minden fájdalom nélkül megszabadította. A’ gyógyműtétel (operatio) e’ folyó hónap’ harmadikén történt Pécsben, hol a’ legszerencsésb munkálat 3 pereznek feladata volt, melly pillanat idő alatt, a’ vizhólyagban létező Fövénykő, a’ nagy mester által a’ legszabályosabbn intézett mód szerint minden kin nélkül széttöretett, mellynek darabjai még azon nap a’ vizellet által egészen kimosódtak. A’ következett napon súlyos betegünk minden sérveitől megmentve már sétálni mehetett, ’s végre ugyane’ hónak 11 kén örömkönyek közt kezinkbe, lakó helyére, kívánt jó egészségben megérkezett. Meggyógyult orvosunk szerencsés történetét nyílván hirdetni nem csak azon okból törekszik, hogy Iváncsics jótevője iránti leghálásb köszönetét nyilványitsa, hanem egyszersmind hogy azoknak, kik illy rettenetes orvosolhatatlan bajtól gyötörtetnek, a’ biztos segedelem’ áldásteli forrását tudtokra adja; ’s hozzáfolyamolásra ön szerencsés példája serkentse, felbuzdítsa. Ivancsics, ezen jeles orvostanár úr, pesti születés, ’s így kedvelt hazánkfia. Oskolai pályájáról dicséretes lelépte után, nagyobb orvosi tapasztalhatás vágyából Párisba utazott. Itt tette szorgalmatos iparkodása által tulajdonává ezen különös, nálunk még eddig nem ismert, nem gyakorlott orvosi segédmódot a’ kínos fájdalommal gyötrő, gyógyíthatatlan vízi hólyag nyavalában. Segedelme e’ nyavalában csalhatatlan, a’fövénykövet, bármilly nagy legyen is, bent a’ hólyagban, minden fájdalom nélkül szétzúzza; ’s ez, mit ő most Pécsben a’ legnagyobb ügyességgel, szerencsével ’s különös kedvvel gyakorol. — Balatonmelléki hegyeinken a’ szüret, vezér Badocson ’s Szent György hegyek’ megérett fürtjeinek e’ héten történt megszedése után, bevégeztetett. A’ hires badocsonyi szüreten, noha rég látogattatok olly nagy számú úri vendégektől mint ez idén, mégis a’ máskori zajgó öröm kevesebbé vala tapasztalható, noha mustunk valamint izletére, úgy mennyiségére kielégítő. A’ borvásárlóknak serege, lok közt nem kevés izraelita látható, reménnyel biztat boraink jól eladhatása felől. — Őszi napjaink téli csipősüekké változtak, ’s ha a’ hires jövendölő kertész mintájú jóslatnak hitelt adhatnánk, igen hidegtéltől kellene előre is borzadnunk. — A’ rablások vidékünkön (fájdalom) rettegtetésünkre ismét éledni kezdenek. Sümegen egy jeles asszonyságnak majd minden ékszerei, hon nem létében, szobából (hová mikint juthattak, még bizonyosan nem tudni) elraboltattak. Reá következő napokban Puszta Dörögdön egyik uraságnak minden sertései, egyet sem kivéve, elhajtattak. Valljon nem a’ nevelés’, nem a’ jobb rendszer’ hiánya e ennek oka?