Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-11-05 / 89. szám

S#­1. szám. Az Ib­rnek kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi CB külföldi politicai hírek’, mindennemű sta­tisticai adatok’, pénzkelet’, piacai árak’, duna­­vízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Szásadunk terjedel­­mbbb politicai ’s rokon tudományú értekezések­kel,a’ kis/afar literatúrai,művészeti és közélet­­beli jelesebb tünemények’, találmányok’és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti ’s kiadja Zsalánfalvi Orosz József. November’ 5. 1840. Megjelennek c’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön Félévi előfizetés Pozsonyban házhoz­­hordással 1 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sé­tatéren 749. sz. a., Pesten Fürkúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtat­nak. Minden nem-hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország. Kinevezések; herczeg-primási ado­mányozások; halálozás; Torontál megyei tisztújítás; Ivancsics nevezetes orvosi műtétele; a’ pesti kávésok’ újabb határozata. Nagybritannia. Dover erősittetik; a’ Courier Palmerston és Thiers politikája felett. Francziaország. A’ kamarák nev­­ére el halaszt vak ; a’ministeri krízis folyvást tart; Guizot Páriá­ban ; Krisztina királyné Marseilleban; újabb zavargások. Spa­nyolország. Oklevelek a’ királyné lemondása körül. Portu­gália. Poroszország. Holland. Amerika. Egyiptom. Újabb hódítások a’ szövetséges sereg részéről. Kis futár. Gáncsok; észrevételek a’ Hirnök-szerkesztőség’ jegyzéseire. Hirdetések. m­­agyar­ország. Ö cs. ’s apost. kir. Felsége a’ nm. magyar kir. Ité­­lő-Táblánál Fejér István halála által megürült szegények­­ügyvéde hivatalra Ladoméri Ludomerszky Imre kir. táblai ügy­védet ’s t. ns. Pest, Fejér, Csongrád ’s több t. ns. vár­megyék táblabiráját méltóztatott legkegyesebben kinevez­ni. (P­riv. tud.) A’ rm. magyar kir udv. Kamara középponti kiaadó­­hivatalánál Pocskay József és Kretzer Antal halála által megürült irnokságokra Virágh Károly és Veisz József ed­digi járulnokokat, ezeknek helyébe pedig Paulay Károly és Komáromy Leopold kiadó-hivatali gyakornokokat (jó tu­lajdonságaik’ és buzgó szolgálatuk’ tekintetéből) alkalmaz­zá: ’s­­­atidra János bártfai ellenőrködő sómázsamestert ugyanottani sóbeszedővé mozdítá elő. — A’ pancsovai kir. sómázsamesteri hivatal megürült. Fősnéltóságú Kopácsy József, országunk’ herczeg­­primása, százados viharok után is rendíthetetlenül fenálló fényes érseki székének egyik legszebb előjogait gyakorló­­lag, Külkey Henrik királyi táblai ügyvédet és több nemes megyék’ ülnökét, ’s minden fér­fi ágú ivadékit, Komárom vármegyében kebelezett és törvényhatóságára nézve az Ér­­sek-Léli érseki székhez tartozó három egész nemes lípczházi udvartelekkel, —nem különben Ratkovszky Pál prim­ási mocsi magtárnokot, ugyanazon megyei és hatósági egy egész Érsek-Léli udvartelekkel, e’­végre kiadott adományos levelének tartalma szerint, örökösen megaján­dékozni méltóztatott. Ehhez képest a’ törvényes igtatás és bevezetés oetober 27kén és utána következett napokon Te­kintetes Kruplanicz Simon mint primási képviselő és főtisz­teletű Tiber József esztergomi kanonok mint az esztergo­mi főkáptalan hiteles küldöttje által a’hely’ szinén, szokott szertartással és nemzeti ünnepéllyel ment végbe. (Priv. t.) Pozsony, nov. 2. Mai napon szenderült jobb élet­re csak kilenez napig tartott epeláz és a’ halotti szentsé­gek áhitatos felvétele után Pechala András az itteni kir. sóhivatalnak igen érdemes és tisztelt beszedője (perceptor). A’ boldogult életének betöltött 63 évéből szinte 41et szen­telt Ő Felsége szolgálatjának. Elhunytat kesergik , számos rokoni ’s ismerősei mellett, hátramaradt özvegye született nemes Markovich Francziska, kivel 35 évet a’ legboldogabb házasságban élt; ugyszinte fiai Lajos a’ nmlt. m. k. ka­maránál gyakornok, és Antal az esztergomi székes egyhá­zi megye növendékpapja. Nagybecskerek, oct. 25. Tek. Torontál vár­megyében oct. 21kén ’s 22kén hajtatott végre a’ tisztují­tás, mellynek határidejéül oct. 20dik napja volt kitűzve. Tudom, azt kérdi az érdemes olvasó: ha 20dik octoberre volt szabva a’ torontáli tisztválasztás’ határnapja, miért haladt annak kezdete egy nappal tovább? Őszintén meg­fejtem a’ kérdést, csak azért is, hogy minden álhirt, ámí­tást és félszeg koholmányt megelőzzek. — Általányos a’ panasz országszerte a’ köznemesség megvesztegetéséről­ De kiktől származik a’ megvesztegetés? valóban vagy azoktól, kik hivatalra vágynak és a’ bizodalmát (?) pénzen erőködnek megvásárlani; vagy ollyanoktól, kik buktatni szeretnének némelly lelkes tisztviselőket, csupán azért, mert az ő szerénytelen igényeiket nem teljesíték. Az iz­­gatók és vesztegetők e’ két osztályának alacsonylelkű társai léptek fel, a’ torontáli tisztujítás’ megzavarására is. Egy két törpejellemű, olly hivatalra vágyott, hova őket­­sem a’ természeti sors, sem más sajátságok, sem népszerű­ség, soha nem emelendik ;— másik kalandor, idegen pénz­zel, ’s más rovására alacsonyan mutatott bőkezűséggel, részlelkű­leg tört egykét tisztviselőink ellen. — Foganatja ezen izgatásoknak és vesztegetéseknek az jön, hogy od­. 20-án, az összegyűlt nemesség némelly ittas tagjai, mint megvásárlott erőművek minden ok nélkül botrányos zajgást ütöttek, az asztalokra hágtak, törtek rontottak, ’s a’ teremből minden jobbérzésű férfit önkint távozni kény­­szentének, mielőtt főispány Hertelendy Ignácz ur ő mlrga, ünnepélyesen behivatva megjelent volna. Tisztelt ő mlrga a’ zajos kihágásokról értesíttetvén , a’ tisztválasztást, okos kiszámítással, más napra halasztás tudata egyszersmind a’ nemességgel, hogyha magát a’ tartozott rend és kellő mér­séklet korlátjai közt nem tartandaná; ő méltósága, főispá­­nyi jogánál fogva, a’ tisztújítást Fölfüggeszteni, és az előb­bi hivatalnokokat megerősíteni fogandaná.­­ Ezen kije­lentésnek, úgyszintén, a’ még munkába vett másnemű bölcs intézkedéseknek, olly szerencsés sükerök lett, hogy oct. 21­ és 22 én, győzött a’józanság és következő eredménnyel fejeztetett be a’ torontáli tisztválasztás. Első alisp.: Győr­­ivánfi Dávid, másod: Karácsonyi László. Főjegyző Nagy János, első aljegyző: Rónay Móricz, másod Szabó Sán­dor, tiszteletbeli: Hertelendy Kálmán, Szöllösy Ernészt. Le­véltárnok Feja Lajos. Rendes táblabírák: Bárány Ágoston, Kamenszky Illyés. Főpénztárnok: Győr­ivánfi János, nemesi pénztárnok: Duka Károly. Kiadószedők: Szöllösy Laj, Pálfy Sándor. Számvevő: Ladányi György. Főügyész: Sztojáno­­vich Mihály. Alügyész: Botka Ferencz. Tiszteletbeli: Kiss György. Főszolgabirák: Pardelich György, Fodor Károly, Szalay István, Karácsony Antal, Rónay Ján. Alszolgabirák: Dániel Kristóf, Filkovich Boldizsár, Modonyi Andor, Rózsa Demeter, Rónay József. Esküttek: Keresztury János, Dá­niel Tódor, Matlánovich Laj, Vuchetich György, Mixics Ján, Gombos György, Kostyán János, Buecz János, Rácz József, Csapó Lajos. Főmérnök: Mayvald Károly, másodmérnök: Tóth János. Ötödik járásban seborvos: Ledniczky. Selyem­tenyésztési ügyelő: Pilly Ferencz. Várnagy Gesztesy Sánd. Kiadó: Dely Szilárd. Pörtárnok: Fodor Antal. Termesztvé­­nyi biztosak: Kun László, Kosztolányi János, Györgyfy Jó­zsef, Stefánovics Pál, Péterfy Antal. Csöndbiztosak: Weker­­le Ignácz, Ehrensberg János, Sztejánovics Fülöp, Tarnay Fe­rencz, Sebük. Legforróbb hála főispán: Hertelendy Ignácz ur ő méltóságának, ki olly bölcs belátással vezérlé az egész tisztujítást, hogy nem csak utóbb zavarok nem tör­téntek, hanem a’ tisztválasztás az egész megyében, általá­nyos megelégedést és örömet szült. Szives köszönet a’ me­gyei nemességnek is, melly szép tanúságát adá annak, hogy a’ lelkes tisztviselőket becsüli, ’s azok ellen, sem ingadozással, sem vesztegetéssel nem csábittathatik el. Közli Hollósy. Csab-R­endek, oct. 20. E’ napokban érkezett vissza körünkbe majd hat héti távollét után óhajtott jó Gáncsok. m. Folyó év elején egy jóslat állott a’ Hírnökben, hogy t­­i­­a’ jelen évtized nevezetes időszakot képezend nemzeti viszo­nyainkban. Szeretném, ha e’ jóslat beteljesednék. Eddigelé min­den kilátás kedvező. Politicai életünk föllegei alig reménylett derű által ritkittatának meg. Tudományosságunk naponkint uj gyümölcseit mutatja fel íróink törekvő szellemének; de főkép journalistikánk az, melly a’ kor kivánataihoz képest részint mó­dosulatokat szenvedett, czélszerűbbé alakult, részint uj társak­kal szapor­odott ’s bizonyára szaporodandik. Illyenek az Erdély­ben megjelenendőnek hirdetett „Múlt és Jelen“, ’s a’ köze­­lébb megismertetett alaprajzú „Religio és Nevelés.“ — A’ fentebbi jóslat tőlem származván, nagyon természetes, hogy a’ magyar hazában senki nincs annak teljesedését nálamnál hőbben óhajtó, nem babonás önhittségből, nem hiú kérkedhetési öröm miatt, mitől igenigen távol vagyok, hanem hogy a’ jóslat telje­sedése honomra nézve áldásos lenne ; ’s megvallom gyengesé­gemet — mert e’ teljesedésen, a’ mennyire tőlem telik , én is munkálódom; munkájának pedig mindenki szereti foganatát szem­lélni, ha­bár tisztán csak erkölcsi; mert, Istennek hála, hiszek még az emberiség’jobb szellemében, hogy e’Józsér világ fukar­kodásainak közepette is vannak emberek, kik a’ közjóért semmi áldozatot nem sokannak, sőt áldozatot nem ismernek, mint­hogy egyes ember legnagyobb erőfeszítés mellett sem tehet olly nagyot, olly rendkívülit, hogy arra „áldozat“ név alkal­mazható volna. Kis Futár. A’ sejtett szebb időszak bekövetkezésén munkálódásunk eredményei „gáncsaim“ is, mellyeknek irányzata: figyelmez­tetés, véleményközlés, javítás. Ha olvasóim nagyon is gáncsos­­kodónak tapasztalnának, ismét ne viszketegségnek, vagy idő­szaki szesszenésnek tulajdonítsák, hanem szigorú életelvemnek, mellyet e’ három szóban fejezek ki: „Tett az élet, ’s melly­­nél fogva hatni iparkodom mindenütt a’ miben csak lehet; mert meg vagyok győződve, hogy a’ hatásnak mindig van kisebb vagy nagyobb, közelebb vagy távolabb feltűnő eredménye. Óhajtanám, hogy e' meggyőződésem kivételre ne bukkanjak a’ mindjárt kijelentendő gáncsokra nézve. A’ mint érintém, két új folyóirat van keletkezőben ’s ime’ nekem mind a’ kettő ellen vannak figyelmeztető észrevételeim. Korán valónak mondhatná ezeket valaki, minthogy a’ mondott lapoknak még csak tervei közöltettek. De épen a’ terv érdemli a’ legtöbb oldalú meghányatást; épen a’ terv az, mellyen költ­ség, munka és idővesztés nékül változtathatni, ha csakugyan van rajta változtatni való. E’ szempontból a’ Múlt és Jelen folyóirat tervében csak egyetlen egy pont miatt van kifogásom, még pe­dig a’ következő miatt: ,,A’mi hírlap nyelvét és írása módját illeti, szerkesztő bizonyossá teszi a’ t. clv. közönséget, hogy arra különös gondot és figyelmet fordít ’s e’ részben lehető csi­nosságra, egyszerűségre, könnyűségre és tisztaságra fog töre­kedni ’stb. ’stb.“ Ebben elég világosan kitünteti a’ t. szerkesztő úr, mennyire szivén fekszik a’ nyelvhasználat szabályszerűsé­gének megtartása; ’s épen ezért hiszem, hogy a’ tervében elő­fordul­ó nyelv és helyesirásbeli tüstint kijegyzendő hibákat mel­lőzni fogja: Hon, honi, honos nem iratik két //-nel; lesz nem iratik két s-sel, szólít nem iratik két l-lel; körülmény hibásan iratik környülmény­nek; beszél n. k­. két l-lel; a’ kettős más­salhangzón végződő szavak, midőn birtokragot vesznek fel, nem kettőztetik meg a’ magányhangzó utáni mássalhangzót, hibásan iratik tehát törvénnyé, szakassza, alkotmánnyá ’stb. törvénye, szakasza, alkotmánya *stb. helyett.— Fogadja szivesen ezen figyelmeztetést, egyszersmind azon ajánlatot, hogy hármashegy és kettőskereszt jegy alatt, mellyel számomra bízvást készíttet­het, gyakran fogok járulni közleményimmel lapjai hézagának betöltéséhez. Sokkal nyomasztóbbak gáncsaim a’ második folyóirat ellen. Az 1840-i országgyűlés után alig­ha álmodott valaki róla, hogy még ugyanazon évben az akkor nagy bajjal kivívott tör­vények szellemétől egészen eltérőleg honunkban egy latin fo­lyóirat megindulása fog hirré tétetni. — Örültem , midőn a’ po­zsonyi latin újság megszűnt, mert egy igen kártékony tűz kat­lanának elpusztulását tekintém benne; boszonkodtam, midőn a’ Sion hegyének rendületlenségével egészen ellenkező termé­szetű „Szion“ egyházi folyóirat nyelvünket a’ latinnal mére­getni, cserélgetni kezdte, utóbb pedig azt emezzel tökéletesen fölváltó; ’s most — most szánakozom a’ nagyérdemű szerkesz­tőn, hogy olly igen félreismerhető viszonyainkat ’s nem csak hálátlan hanem sűlyesztő munkát válalt magára, mellynek sem a’ számított anyagi sem a’ reménylett szellemi haszna nem te­­end; olly mértékben bizonyoson nem, min­t a’ keresztényszivü tudományos férfiú óhajt. Ne gondolja pedig se ő, se más, hogy egésségben Reál Antal ur, ki előbb tábori fősebész, most pedig hosszabb évek óta e’ környékben a’ sinlődő embe­riségnek ügyes és fáradhatlan orvosa. Ezen köz­szeretetű 62 éves agg orvos már több esztendőktől víz hólyagában támadt és naponkint öregbedő sövénykő által okozott iszo­­nyú fájdalmakat szenvede, mellynek súlyosbodását mi­dőn az érzékibb szenvedések gyakortabbi megjelenéséből aggódva tapasztalná, hogy ön maga iránti tartozó köteles­ségének is eleget tegyen, elhatározá magát, Ivancsics Vi­ctor orvostanár urat, kit a’ nyilványos hírlapok is ezen orvosi szakban mint ügyes gyógyműködőt (Operateur) hirdettek, Pécsben mostani lakhelyén fölkeresni ’s magát segítő kezére bizni. E’ szilárd elhatározást a’ legszeren­­csésb siker követé, ugyanis tisztelt Ivancsics orvostanár úr, néhány heti előkészület után, a’ vizhólyagban keletke­zett ’s már galambtojásnál nagyobbra vastagodott fövény­­követ, eddig még nálunk ismeretlen módon, fövénykő­­morzsoló különös készü­letű eszközével bent a’ hólyagban csuda ügyességgel szétzúzván, a’szenvedőt rettentő bajától, minden fájdalom nélkül megszabadította. A’ gyógyműtétel (operatio) e’ folyó hónap’ harmadikén történt Pécsben, hol a’ legszerencsésb munkálat 3 pereznek feladata volt, melly pillanat­ idő alatt, a’ vizhólyagban létező Fövénykő, a’ nagy mester által a’ legszabályosabbn intézett mód szerint minden kin nélkül széttöretett, mellynek darabjai még azon nap a’ vizellet által egészen kimosódtak. A’ következett napon súlyos betegünk minden sérveitől megmentve már sétálni mehetett, ’s végre ugyane’ hónak 11 kén örömkö­­nyek közt kezinkbe, lakó helyére, kívánt jó egészségben megérkezett. Meggyógyult orvosunk szerencsés történe­tét nyílván hirdetni nem csak azon okból törekszik, hogy Iváncsics jótevője iránti leghálásb köszönetét nyilványitsa, hanem egyszersmind hogy azoknak, kik illy rettenetes orvosolhatatlan bajtól gyötörtetnek, a’ biztos segedelem’ áldásteli forrását tudtokra adja; ’s hozzáfolyamolásra ön szerencsés példája serkentse, felbuzdítsa. Ivancsics, ezen jeles orvostanár úr, pesti születés, ’s így kedvelt hazánk­fia. Oskolai pályájáról dicséretes lelépte után, nagyobb or­vosi tapasztalhatás vágyából Párisba utazott. Itt tette szor­galmatos iparkodása által tulajdonává ezen különös, nálunk még eddig nem ismert, nem gyakorlott orvosi segédmódot a’ kínos fájdalommal gyötrő, gyógyíthatatlan vízi hólyag nyavalában. Segedelme e’ nyavalában csalhatatlan, a’fö­­vénykövet, bármilly nagy legyen is, bent a’ hólyagban, min­den fájdalom nélkül szétzúzza; ’s ez, mit ő most Pécsben a’ legnagyobb ügyességgel, szerencsével ’s különös kedvvel gyakorol. — Balatonmelléki hegyeinken a’ szüret, vezér Badocson ’s Szent György hegyek’ megérett fürtjeinek e’ héten történt megszedése után, bevégeztetett. A’ hires badocsonyi szüreten, noha rég látogattatok olly nagy szá­mú úri vendégektől mint ez idén, mégis a’ máskori zajgó öröm kevesebbé vala tapasztalható, noha mustunk valamint izletére, úgy mennyiségére kielégítő. A’ borvásárlóknak serege, lok közt nem kevés izraelita látható, reménnyel biztat boraink jól eladhatása felől. — Őszi napjaink téli csipősüekké változtak, ’s ha a’ hires jövendölő kertész mintá­jú jóslatnak hitelt adhatnánk, igen hidegtéltől kellene előre is borzadnunk. — A’ rablások vidékünkön (fájdalom) ret­­tegtetésünkre ismét éledni kezdenek. Sümegen egy jeles asszonyságnak majd minden ékszerei, hon nem létében, szo­bából (hová mikint juthattak, még bizonyosan nem tudni) el­­raboltattak. Reá következő napokban Puszta Dörögdön egyik uraságnak minden sertései, egyet sem kivéve, elhajtattak. Valljon nem a’ nevelés’, nem a’ jobb rendszer’ hiánya e ennek oka?

Next