Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-09-17 / 75. szám

95-lik szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politikai hírek’, Mindennemű sta­tisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, duna­­vízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Századunk terjedel­­m­es’ political ’s rokon tudományi­ értekezések­kel, a’ kis futár literatúrai, művészeti és közélet­beli jelesebb tünemények’, találmányok’ és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen.HÍRNÖK. Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József. Septemb. 19.1840. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban h­ázh­z­­hordással 4 p. fz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sé­tatéren 749. sz. a., Pesten Füskúti Landerc­ Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatód­nak. Minden nem-hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország. Halálozások; nézetek a’ m. t. társasá­gi választásokról; Nyitra és Nógrád megyék’ közgyűlései; tol­nai levelezőnk’ önigazolása; adakozások Mátyás király’ szob­rára; változások a’ cs. kir. hadseregnél. Nagybritannia. O’ Connell beszéde a’ repeal-gyűlésben. Francziaország. Telegrafi tudósítások Alexandriábal; a’ párisi kézművesek’ zen­dülése; afrikai hirek. Spanyolország. A’ királyné és O’ Donnell Valeneziában. Holland. Poroszország. Hanno­ver a. A’ koronaörökös’ betegsége. Olaszország. Civita Vechia és Ancona megerősíttetnek. Törökország. Zendülés Bosnyákországban. Egyiptom. Az ellenségeskedések néhány egyiptomi hajók’ elfoglalásával nyilván megkezdetnek; Mehe­­med Ali minden békeajánlatot daczosan visszavet; nyilatkozása az aug. itrki conferenczia előtt. Kis futár. Zrinyi-ünnep Szigetváron; titoknoki előadás a’ m. t. társaság’ üléséről. Con­fucius’ bölcsesége. Hirdetések. Milj Syarország. A’ rm. magyar kir. udv. Kamara’ kiadóhivatalának írnoka, Pocskay József, f. e. sept. 11., — ’s a’ ménesi kama­rai ispány, Pavlanovics Antal f. e. aug. 9kén meghatározott.­­ Pest, sept. 13. Múlt alkalommal szólék az acade­­miai nagygyűlés’ eredményéről röviden, legyen szabad most még pótlékul névaelly tett dolgokat ’s néhány észrevételt hozzáadni az eredmények felett. Az említett felolvasásokon kivül különös figyelmet gerjesztett a’ Szlemenics Pál rendes tag által felolvasott értekezés az örökösödésről és Dessew­­ffy József gr. ig. és tiszt. tag’ emlékbeszéde Hlésházy gr. ig. és tiszt. tag felett. Sziemenics urat sokkal jobban is­meri a’ közönség, mintsem csekély tollamra szorulna; há­lával említik nevét számtalan növendéki, kiket a’ honi tör­vények’ ösvényén vezetve, részint derék ügyvédeknek, ré­szint érdemteljes közhivatalosoknak, részint bölcs törvény­hozóknak nevelt; ’s nem hiszem, hogy legyen hazánkban tanító, kinek tanítványi’koszorújában annyi jeles férfiú tün­dökölnék, mint Szlemenicsében. — Dessewffy József, az agg bajnok ’s tisztakeblü honfi, szinte annyira tisztelet­ben és közszeretetben álló férfiú, hogy őt dicséretekkel halmozni felesleg volna, ’s így elmellőzve mindent, csak azt említem, hogy még szomorúnak lenni kellő remek era­­lébeszédéből is humor ’s örökös ifjúság szivárgott, mit a’ közönség egy ősz férfiú’ ajkaiból kerekdeden hangozva lel­kesedéssel fogadott. — Czuczor ur lelkesedve ’s honi nyelv melletti forró buzgalommal tarta búcsút Gu­zmics bakonybéli apát’ hamvai felett. Nincs hazánkban pap, ki olly népszerű lenne mint Czuczor; mit azonban, ámbár szónoklatai kö­zönségesen szabadszellemüleg szerkesztek, koránsem ezen okban vagyunk hajlandók keresni, hanem inkább ott, hogy pap létére igen szerelmes népdalokat tuda költeni, mi kivált a’ fiatal publicumnak nagyon tetszett. — Szontagh Gusztáv r. tagnak Schedel ur által felolvasott emlékbeszéde Tanár­ky hadosztálybeli rendes tag felett igen száraz vala’s pusz­tán necrolognak tekinthető, ha némelly kitéréseket a’ hadi kormányzásra ’s a’ háború’ sanyaraira mellőzünk, mellyek azonban nem újak, ’s már résznyire fillértárok­ ’s kalendá­riumokban is olvashatók. — Hátra van még a’ lett válasz­tásokról szótanom, mellyeket múlt alkalommal általában sikerűiteknek mondok. Tanárky helyett Kiss Károly vá­lasztatott. Kiss urat nem tartom olly bő hadi tudományok­kal felruházott férfiúnak mint Tanárky volt, de jelenleg nálánál ez osztályban erősbet — legalább ki. nyilványosan lépett volna fel — nem ismerek. — Hetesnyi megválasztá­sa a’ philosophiai osztályban valódi nyereség, mert ki nem ismeri a’ négyszer koszoruzottt philosophust! ’S még is csak most, illy későn méltányolta a’ társaság érdemeit. — A’ nyelvtudományi osztályban Pulszky úr választatott meg. Pulszkyt több oldalról ismeri az ország; ő mint író — a’ históriai és törvénytudományi osztályban — mint törvény­hozó mindenkor helyén van. Pulszky lángész ’s b. Eöt­vös Józsefen kivül nem ismerek férfit, ki ifjúságának ser­dülő korában olly szép nevet szerezhetett volna magának a’ nyíl­vány­osság’ mezején. Pulszkyt a’ német közönség tán még jobban ismeri a’ magyarnál, mert a’ német nyelv tán még inkább sajátja mint a’ magyar. Mindezen szép tulajdon­ságok mellett sem hagyhatom egészen helyben megválasz­tatását a’ philologiai osztályban, mert minden inkább mint philologus. Ott van Ilajza ur, ha már Jászait nem akarták; miért nem engedé át helyét az arra sokkal érdemesb Pulsz­­kynak, ’s miért nem fogott a’ nyelvészethez egész erőből ? Itt talán előbb feltalálta volna a’ circuli quadraturát, mely­­lyet ugyan a’ históriában aligha találand fel. — A’ levele­ző tagok’ megválasztására nézve ámbár helyesnek tartom, hogy a’ gyengédebb művészetek is, mint a’ festészet, be­­édesgettetnek az academiába, mindazáltal Markát, ámbár nagy művész, minthogy még eddig mit sem irt, az acade­­miai rendszabályok szerint nem tartom érdemesnek illy szép kitüntetésre. Mert ha íróság nem leend szükséges fel­tétele a’ művészek’ felvételének, tartok tőle, hogy nem so­kára a’ kézműves-osztály is beszövetendik az academiába. Ha pedig már művészeket akarunk academiánk körében, hol maradt Liszt, a’ díszkardos zongorahős ? — Nagy Ig­­náczot jó volt el nem feledni, mi úgy hiszem, nem is olly könnyű, mert nevét mindenütt feltalálni. Csatónak nagyon igaza volt, midőn őt az összes literatura’legszorgalmasb emberének mondá. Ezen érdemet tőle megtagadni nem lehet, de ez egyúttal legfőbb érdeme is. Nem hiszem, hogy volna olly ellensége, ki ezt tőle megtagadná, de még kevesbbé olly barátja, ki neki ennél többet tulajdonítana. — Bloch Móricz és Szigligety urak már más alkalommal voltak dicsérettel említve. Varga István is eleget fáradott a’ literatura’ mezején, illő hogy jutalmat arasson. — Szé­csy Ágostontól, nyíltan megvallanom, mit sem olvastam, azért tartózkodom, meggyőződés nélkül ítéletemet felette ki­mondani.­­ Nyitra, sept. 9. Ma számosan azok közűl, kiknek a’ közjó’, megyénk’ szellemi ’s egyéb érdeke szivökön fekszik, érkeztek városunkba a’ legközelebb tartandó tiszt­­újitás’ tervének kidolgozásával megbízott, és mai napon cs. k. kamarás ’s különösen köztiszteletben álló első alis­­pány Marczibányi Lőrincz ur’ elnöksége alatt munkálódni kezdett jeles választmányban részt veendők, a’ kiknek fi­gyelmét előlegesen foglaló el egy e’ hírlapok 70 számában olvasható ’s aug. 17. közgyűlésünket érdeklő czikkelynek maga egész kiterjedésében valótalan tartalma, mellynek so­raiban többi közt az vagyon érintve , mintha nálunk a’ sok évi szolgálatok miatt köztiszteletben álló férfiak ellen párt, személyes is nem a’ közjó’ érdeke tekintetéből alakult vol­na, melly állítás hogy a’ valósággal homlok egyenest ösz­­szeütközik, a’ megyénk körülményeit csak némileg is is­merők előtt bizonyosan napfénynél világosabb, mások pe­dig tudván, hogy a’ n. m. Mednyánszky Alajos báró mélyen tisztelt, ’s példátlanul szeretett főispány urunk’ ügyes ke­zei tartják felettünk a’ kormányt, ’s ismervén a’ tisztelt fő ispányunk’ az emberek ismeretében hasonlíthatatlan jártas­ságát, szándékinak jeles tisztaságát, ’s rajta épült lelke’ szilárdságát, nem fogják reménythető hihetni, főkép nálunk, olly párt’ létezhetését, mellynek nem a’ közjó’ érdeke ’s megyénk’ disze, hanem a’ köztiszteletben álló férfiak kikü­szöbölése volna alapja. Mi a’ folyosókon lévő köznemesség által történtnek említett „éljen Vietorisz“kiáltásokat illeti: miután , ha megyénkbeli, igen jól tudja azon sorok’ írója, hogy mióta I. Vietorisz József úr alispánynak helyettesíte­tett, ő benne legszerencsésebb elnökösködése követke­zésében példa nélküli közszeretet, tisztelet és bizodalom öszpontosulván, ennek nyilványitása jeléül mindig, a’ mikor megyénk’ teremébe mint elnök lépett, harsogó éljen-kiál­­tásokkal szokott a’ Karok ’s Rendek által fogadtatni, csak sajnálni lehet, hogy e’ tisztelt úr’ a’ statusok nagy számú jeles tagjainak kíséretében a’ folyósokon keresztül terem­be menetele alkalmával a’ köznemesség által is — mivel ez nálunk a’ barok’ kedvenezét imádja — a’ lelkesedésnek ’s örömnek egész kitörésével történt üdvözöltetéséböl — me­gyénk’ ’s ezen igazán köztiszteletben álló férfiú rovására— a’ valón túli következéseket gyaníthatja. Egyébiránt, habár óhajtható volna megyénk’ disze tekintetéből a’ t. olvasó közönség elébe terjeszteni azon gy­ülésünk valóságos fo­­lyamatját,­­s azon czikkbeni félremagyarázásokat némelly elhallgatott lényeges körülményeknek előadásával felvilá­gosítani és megmutatni, hogy, ha azon czikk’ írója nem egyedül rágalom’ hőse, az általa előadottak csak képzelet­tehetségének szüleményei lévén épen nem történtek; ez azonban némelly körülményeknél fogva ez alkalommal elmellőztetvén, annak bizonyságául, mennyire távol esik a' valóság azon gyűlésünk’ folyamatja ’s eredményének le­írásától , megyénk hiteles jegyzőkönyvének ezen sorai itten kiiratnak: „Az újonan alkotott törvényczikkelyek kihirdetettek, — és a’ megyei volt országgyűlési köve­teknek az országgyűlés egész folyamatáról szóló tudósítá­suk felolvastatott,’s miután a’ bennük helyzeti bizodalomért hálás köszönetet mondottak volna, Marczibányi Lőrincz cs. k. aranykulcsos és ezen megye első ali.­pánya többszö­ri éljen-kiáltással megtiszteltetett azzal a’ nyilatkozással, hogy a’ Karok és Rendek keblében örök emléket hagyott maga után.“ —­­S.­­ Verőcze (Nógrád megye), sept. 4én. Megyénk’ közkedvességü főispánya m. buzini gr. Keglevich Gábor ur m. h. 30án érkezvén B. Gyarmatra, ’s más nap ugyan ő maga’ előlülése alatt kihirdettettek a’ legközelebbi ország­gyűlésén alkotott érdekteljes törvényezikkek. — Olvasás közben következő észrevételek és határozatok tétettek, u. m. sör gr. Széki Teleky József koronaőr ’stb. ő magának e’ ns megy­e részérőli örvendező nyilatkozás tétessék. Mor a’ katonaujonczok állításában az határoztatott, hogy ezen üdvös tör. ez. czélszerüségének a’ pórnép közt minél hat­­hatósb módoni kihirdetése végett a’ megyei t. ez. lelkész urak szólitassanak fel. Továbbá: ugyan e’ tárgyban több tagokból álló küldöttség neveztetett ki, szükséges intézke­dések iránti véleményét még e’ közgyűlés folyama alatt beadandó. for. b. Mednyánszky Alajos cs. kir. kamrás ’stb. az 5ik törv. czikkben a’középponti könyvvizsgáló collegium e. t. comissio elnökének lévén czimezve, nehogy ebből or­szágos gyakorlatot lehessen következtetni, v. ennek tör­­vénybeni létezésére hivatkozni — óvás gyanánt a’ jövő ország­gyűlésre feljegyeztetett, 4-et a’ 8-ik törv. cicikk iránt, miután a’ különféle osztozások által a’ köznép annyi­ra elszegényedhetnék, hogy végre adóját sem volna képes lefizetni,—javaslati indítvány létetett, az ezen törv. czikk­­nek a’ jövő országgyűlésen leendő módosítása végett, köt a’jobbágyokat egyedül érdeklő törv. czikkeket külön fü­zetbe foglalván, a’ helyszínen leendő kihirdetés alkalmával osztassanak ki. Utánai nap, azaz f. h.­lső napján, nem vé­gezhetvén el a’ küldöttség megbízott munkálatát, Beke Gá­bor leköszönése által megürült számvevői hivatalra szerez­ve tisztelt főispány urunk Hamar Miklós urat, nehány évvel ezelőtt dicséretesen hivataloskodott szolgabirót, nevezé ki; a’ Virág Ferdinánd elhunyta által megürült r. mérnöki hivatalra szavazat által Bokoriéi József tiszteletbeli mérnök választatott meg, ennek helyébe pedig Sütő József nevezte­tett ki. Tán felolvastatván a’ küldöttségnek az ujonczok ál­ Zrinyi ünnep Szigetváron Somogy megyében sept. 7. 1840.­­ Ama nagy hősnek Zrínyi Miklósnak ’s vitézeinek, kik Szigetvárnál 1566. sept. 7. (?) adik napján a’ hazáért olly di­cső halált haltak, emlékezetök e’ 1. hónap­bén ünnepélyesen megtartatott/') Már a’ napot megelőző estén a’ vidékről többen megjelentek részint az elhunyt hősök iránti tiszteletből, részint kíváncsiságból. Az ünnep’ jöttét mozsárágyuk’ durrogást jelen­tették a’ vár’ falairól ’s a’ városban. A’ városház körülti tér ki volt világosítva. A’ városház előtt ugyan Zrínyinek egyébkor a’ ház’ teremében függő mellképe egy helyes alkatban czélszerű felírásokkal volt kivilágítva. Ennek ellenében egy sátor alatt Irinyinek harczoló képe, mellyet magyar írással a’ helybeli iz­raeliták ékesítettek és világítottak. Kitűnő volt még a’ gyógy­szertár’ kivilágosítása is. Az est’ unalmát egy magyar szi­­nésztársaság Baky ur’ felügyelése alatt törekedett előadásá­val széleszteni. Más napra kelve a’ határozott időre a’ helybeli polgárok magyar- és német egyenruhában fegyveresen jelentek meg az egyház előtti téren sort képezve. Fellépett ezután a’ szónoki székre­ter. Kövér János ur , vörsi lelkész, Zrínyinek és vité­zeinek hős tetteit magasztaló. Utána tcz. Juranics László ur. *) Ezen napot csak 1833 ban kezdték először ünepelni. Kis Futár, pécsi kanonok tartotta az elhunyt vitézek felett a’ gyászmisét, melly alatt a’ polgárság puskák’ ropogási ’s mozsarak’ durogási között tisztelkedett. Az egészet lakoma követte tcz. T­iassy Ká­roly főszolgabíró ur szives vendégszeretetéből. — Ez rövid vázlata a’ szigetvári Zrínyi ünnepnek ez idén. Szigetvár a’ várossal együtt jelenleg Nagy-Atádi Czin­­dery László urnak birtoka. A’ várnak bástyafalai épségben áll­nak. Hajdan viz kerítette azokat, most azonban metszett árkok­ba lecsapolva lévén , lapályos zöld rét keríti. A’ bemenetnél az ószerü vaskapu áll sarkaiban ’s a’ bástyán egy őrtorony. Belül az uraságnak tisztlakásai’s gazdasági épületei láthatók egy mag­tárral ’s ennek uj csúcsos tornyával emlékezetére annak, hogy a’ magtár hajdan török mecset volt. A’ casamaták gazdasági czélokra használtatnak. — A’ város hajdani erőségét pedig itt ott sánczok , ’s egy ivzett kapu mutatja , másik kapuja tavai a’ gyakor tolongás megszüntetése miatt lerontatott. A’ város most máskép fekszik mint Zrínyi idejében feküdt, azonban sem csi­nosságra sem iparra nem igen nevezetes. Van mintegy 3000 lakosa többnyire katholikusok, kik között számos más vallásbe­liek is békével élnek, úgymint: n. e. görögök, kiknek itt temp­­lomjok, ágostai és helveta vallást követők és zsidók zsinagógá­­jokkal. Ezen vallásfelekezetek ismét rácz, magyar- és német­­nyelvűekre oszlanak. Ennyit általában Szigetről és váráról tudni röviden annak, kit Zrínyi története érdekel, legalább szükséges. Minthogy most az emlékszobrok­ világa kezd lenni, azt kérdezhetné valaki, miilyen szobra vagy emléke van Zrínyinek és hős társainak a’ csatahelyen? Bizony ott se emlék, se jel, egyéb a’ városház’ teremében egy Zrínyit ábrázoló mellkép ’s a’ parochialis templom’ kúpján Dorfmeisterrel festett kirohanása a’ várból. Pedig Zrínyink csak egy volt, ’s őt magyar Leoni­­dásnak szokták nevezni, a’ minthogy ahhoz hős tettre igen ha­sonlított. A’ Zrínyi család kihalt, ’s igy annak ezen feledékeny­­séget szemére nem lobbanthatni. De a’ nagy Zrinyi Miklós nem is családjának, hanem a’ magyar nemzetnek volt hős fia. Ezért áldozta fel magát, családját, mindenét. Zrinyi név a’ ma­gyar szívben egy érzést gyűjt, melly képes a’ magyar hanyatló hazafiságot is újra feléleszteni. Zrinyi névre büszkék vagyunk, őt dicsőségünknek tartjuk,’s hős tettén bámulva, ott, hol az ő vá­rának romjain járunk, szinte készek volnánk vele a’ nagy ellen-­­ségre kirántani ’s a’ halál’ dicsőségében osztozni. A’ magyar nemes született katona, de a’ nemtelen is az, és pedig tettleg* Katonai erényben Zrínyit senki fel nem múlta. Például, ösztö­nül a’ nemzet ezen dicső fiának ’s a’ vele elhunyt vitézeknek ki fog oszlopot emelni? A’ nemzet. Csak pendítse meg nemes Somogy megye e’ tárgyat, a’ nemzet azonnal magáénak fogja venni e’ vállalatot. Lám Mátyás király’ szobrára is milly szíve­sen adakozik a’ nemzet, pedig Mátyás emléke, bármilly tudós és hős volt is­­, csak történeti emléke marad egy derék nem­zet’ nagy királyának, de az se példa se ösztön nem leszen. Má­tyás’ és Kölcsey’ szobrai együtt akartak pályázni­ és Zrinyi

Next