Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1840-10-22 / 85. szám
§5'««* szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű statisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, dunavizállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésévelj — a’ Századunk terjedelmed political ’s rokon tudományú értekezésekkel, a’ kis futár literatúrai, művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények’, találmányok’ és intézetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen.HÍRNÖK. Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József. October’ SS. 1940. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi elöfizetés Pozsonyban hábhozhordással 1 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sétatéren 749. sz. a., Pesten Küskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Mimim nem-hivatalos leveleknek és közleményeknek bérmentes beküldetése kéretik. T a r t a l o m. Magyartrszág és Erdély. Kinevezések: nagybányai levél a’ városok országgyűlési állása felett; fővárosi, eperjesi, esztergomi, abauji, mocsonyoki, alsó némedii és vertrerei tudósítások; ismét egy álomjáró Kolozsvárott; besztenczei tűzveszély. Nagy britannia. Angol lapok a’ júliusi szerződést Egyiptom elvételére nem akakarják kiterjeszteni; a’ Globe a' franczia és angol status papirosok különböző kelete felett. Francziaország. A’ nemzeti őrség protestatiója; havezszomjas zavargások Lyonban; franczia lapok helyeslése a’ kamarák összehivatása felett; franczia ultimátum a’ londoni cabinethez; előkészületek Napoleon’ hamva fogadtatására ’stb. Spanyolország. Társországlás. Portugália. Kis futár. Literatura; még valami a’ damaskusi zsidók’ ügyében; felszólítás. Hirdetések: Magyarország és Erdély. A’ am. magyar kir. udv. Kamara a’ bácsi kam. urodalomban Krunsze Ferencznek Apathinba áttétele által megürült szántóval kam. osztályos erdéiz-hivatalra Rexa Lajos perbáli (ó-budai koronás uradalmi) alerdőszt mozdította elő eddigi jó szolgálatai’ tekintetéből; a’ temesvári kam. igazgatóságnál Hubényi József előmozdíttatása által megürült erdőszjegyzőségre (Forstaetuar) Müller Ernészt vissói erdőmestert alkalmazta; a’ beszterczebányai kir. számtartó-hivatalnál megürült ellenőrségre Rennert Károly ugyanottani kam. tiszttartósági írnokot nevezte ki. rr Nagybánya, oct. 5. Sietek önt egy kellemes meglepetésemről tudósítani, mellyhez hasonló bár többször érne. Ide érkeztemmel hallván, hogy az új törvények másnap fognának kihirdettetni, és a’ követ az országgyűléséről jelentést tenni, fogalmamhoz képest a’ városokbani nyilvánosságról, eleinte kevés figyelemmel vevém ezen értesítést; de imitt amott élénkebb részvétet tapasztalván iránta, mintsem a’ városka’ public spiritjéről feltevém, szinte nem tudám magammal elhitetni, midőn többek értésemre adok, hogy — mivel ollyasmi itten régi szokásnál fogva nyilványosan a’ tanácsház’ nagyobb teremében történik — magamat a’ hallgatókhoz csatolhatom. Nem tudván, mi legyen más városokban a’ szökés, de városi követjelentésen még soha sem lévén, örömmel fogadom a’ szives meghívást, már csak azért is, hogy városink iránt keblemben táplált pia-desideriaim egy kis szeletet kapjanak , és megyei ember létemre, városinak is hallhassam nézeteit az előfordult tárgyakról; mert a’ mieinkről azt mondják: mind egy színben nézik a’ dolgokat és tojás tojáshoz nem hasonlóbb, mint megye-követi jelentések egymáshoz. Van e igazságuk? Önre bíznám megítélni; de mivel alkalmasint egyetértő velem, hogy az igazság a’ középén áll, most megelégszem ennen véleményemmel is , bízvást reménylvén az alkalmat, mellyet önnek —ha kedve tartani fogja — nyújtok, csillagos modorjában nyilatkozni; most, kérem, vegye szívesen a’ mit irok. A’ városok’ állásáról és jövendőbeli jelentőségükről folytatom egy ismerős szomszédommal conversatiomat, mi közben sokszor sajnálkozva vetettük fel a’ költségeket, mikbe mostani árnyék-képviseletök kerül, midőn az elnök beszéde azt félbeszakasztván, javát máskorra kelletett hagynunk. Következik arra nyomban a’ követi jelentés, mellyet az országgyűlések’ fontosságáról egy rövid beszédecskével kalauzolván az érdemes követ, amazt önmaga olvasá fel egészen azon pontig, mellyet végzetül a’ sz. k. városok’ dolgának szánt, mert ezt eleven beszéddel adá elő. Gondolhatni, hogy megyei ember létemre — kit, megvallom, a’ városokkal sokbani bánásunkért egy kissé vádol a’ kisbiró — minden vágyom mellett és ügyökről valamit, épen Ilium’falai közt, egyik bajnokától hallhatnám, mint tartottam tőle, hogy megmosandnak derekasan, és tapasztalásomat egyébbel fizetem meg, mint a’ mit városi urbanitásnak mondanak. Azonban, szabadon lehelve, írhatom, hogy minden félelmes bogota mellett is, mellyel az érdemes követ egy ízben bennünket megfenyegetni jónak látott, kedvem szerint ütte ki a’ dolog; ’s ha minden város igy gondolkozand ügyök felől, jó reménnyel lehetünk, mikint velők elébb fognánk boldogulhatni, mint gondoljuk, kivált ha mi is segítünk rajta, és nem ragaszkodunk minden, még elavult stylisticai formularéinkhoz, sem rájok nézve olly erősen, mint a’ romai curia még most is a’középszázadiakhoz. A’ jelentés’ részletibe nem bocsátkozom, mert az általában igen szerencsés forgatása volt sok eszméknek, mellyeket megyékben hallottam, csupán az 1790/113dik czikkely feletti vitára, a’ pesti sérelemre, és a’ szállás’ szabadságára nézve vala egy kissé strictioris observantiae az érdemes követ véleményében, de nem olly távolra, hogy a’ jobb centrumtól messze esnék; hanem közlöm inkább ama’ beszédének hű kivonatát, melly a’ Hírnök’ olvasóira nézve talán azért is nem leend érdektelen, mert tárgyáról követek után még mit sem hallottunk. Miután az érdemes követ előadó utasítása’szellemébeni munkálódását, igy szólt bővebben: „Hogy ügyünk a’ kívánt czélhoz nem juta, azon, ki csak állásával és szövevényes akadályaival ismerős, megütközni nem fog; kiket közelebbről érdekel, ’s kik a’ históriai jogok’ szentségét tisztelve, azokat épségükben fentartani kívánják, fájlalhatni fogják ugyan egy részről azok felett a’ tett utáni hatalmas bevágásnak folytonos diadalát, holott más részről lesznek, kik kívánságunknak nyilvános életünkre, sőt törvényhozásunkra közvetlen ható fontos volta miatt még ezúttal is történt elmellőzését helyesleni fogják. A’ kir. városoknak illyes joguk mellett felkelni ’s épségbeni tartását ugyanazoktól megkívánni, kik azt sérelmezők, szent és elmulaszthatlan kötelességök vala, mit nekik senki rész néven vehetni nem fog, már ha csak azért is, hogy a’ velők akképen bánók, magokat e’ tettökért a’ hazában még létező legnagyobb nyilványosság széke t. i. az ország színe előtt igazolják; ’s ha menthető az, velők vagy megbékéljenek és kiegyenlítési módokról tanácskozzanak, vagy pedig ha nem, tehát ők magok mellé vegyék ama’ hatalmas köz bajnokot, ki öröktől fogva megvíhatatlan vala, és szavának, nem pedig karjának emelésével — mind egy jeles mondás tartja — „legyőzi a’ fegyverest úgy, mint az arannyal bírót“, t. i. a’ közvéleményt, ’s induljanak ezzel harczolni igazokért.“ — Ezen országos bíró előtt fordulván meg a’ városok’ ügye, kötelességül tiszé ki megmutatni, mit nyere és mit veszte az ott? ’s miután előadá annak motani állását, a’ városoknak kívánatot, annak ellenében pedig ama’ más oldalról szándékot, képviselőségöket bizonyos arányra szorítani és ezt is elébb némelly módosításoktól feltételezni, mellyek szerkezetükön teendők volnának, az vala az ítélet’ kimondása, hogy ügyök maga diplomaticai alapos igazságában nem veszte semmit is, mert az mindannyiszor elismerteték ’s alkotmányunk’ valóságos hiányául téteték ki, miszerint abban a’ polgárság csak névvel és nem tettel képviseltetik; de ellenben a’ városok’ kívánsága, mellyet restitutionak in integrum nevere , tökéletesen minden oldalról elvetteték, még pedig azon oknál fogva, mert megadásával a’ nemesség, melly az országban a’ képviselőség’ alkotója, azon mezőről, mellyen most állván az országos dolgokra olly erős befolyást vészén, nem csak eltakaríttatnék ’s a’ kormánynak táblájánál tulnyomólág adatnék, hanem a’ mostani tettleges jogtalanság’ helyébe egy törvényes anomalia állíttatnék azáltal, ha egy kis városkának épen annyi szavazat jutna, mint egy nagy terjedségű megyének ; ’s innen azt következtető, hogy miután ezen anomáliát még az 1608.be foglalt királyi tanácsnokok, káptalanok és jelen * nemlévök követei is nevelnék, ’s a’ melly a’ városok’ ügyére olly szembetünőleg nyomatik, az emezt egészen más mezőre viszi át, mint a’mellyen eredetileg feltűnik, sőt mindig világosabbá teszi, mikint a’ városi ügy a’ képviseleti kérdésnek maga egész kiterjedésében tárgyalása szükségét és óhajtását, t. i. az országgyűlésnek elrendezését üti meg. — E’ kapcsolatban nem volt és nem is lehete tovább a’ városi képviselőknek eredeti utasításaik’ tévé’ megtartására törekedniök , hanem nyomni és szorgozni a’ dolgot azon az útón, mellyen előhaladást igére , t. i. mivel a’ városoknak szerkezetük vetteték ellen okul, tehát ezen kérdésben bocsátkozást kívánni, még pedig annyival inkább , mert szavazataiknak számításából, vagyis inkább neutralisatiojából, meggyőződtek arról, hogy ha bár a’ „restitutio in integrum“ eszméje, a’ kormánynak kedves dolog találna is lenni, mégis a’ gyakorlatnak folytonos elmellőzésével, kivitelére nézve a’ mód előtte is annyira megnehezült, miszerint azt tőle várni, sőt kívánni sem lehetne; ’s ezen az utoni járással elérik azt, mikint az országos KK. és Ilni. ama’ szükségbe helyeztettek, elhatározni, állapotjukat továbbá a’ mostaniban nem hagyniok. Készült is eziránt egy alázatos felírás, melly a’ városok’ elrendezéséről meglévő országos küldöttségi munkálatot még egy választmányra bízatni kérte, tárgyalás alá készítés végett; de királyi válasz rása nem érkezett; óhajtható vala, hogy miután ebben már két küldöttség foglalatoskodik, még pedig a’ legutolsó csak 1827ik évben, inkább ezt határozták volna a’ Kir. és Ikt. elővétetni; azonban, vigasztalhatják a’ kir. városok magokat azzal, hogy nagyhatású dolgoknak sorsuk, a’ közvélemény rostáján — mi rájok nézve mindig nyereség — minél többször átmenni, és sokszori tapasztalás után, nem vala káros a’ tetőhöz közel nyugvó pontra találni, honnan pihent erővel jutván fel, biztosabban lehete a’ csúcson megállani; politicai szükséggé vált a’ városokat alkotmányos jogukkali éléshez bocsátani, és azért rajtuk változtatni, elmellőzhetetlen cselekvés, mert ha anomália 49 és több városoknak 53 megye ellenében ugyanannyi szavazatot engedni, szinte ollyas anomália a’49nek egyet, sőt egyet sem adni, de náluk nélkül mégis országgyűlést nem tarthatni — Itt kitérést tevén a’ nemesi rendnek e’ korlátlan hatalmára az alsó táblánál, alkalmat von egyszersmind csapaját ellenünk felemelni azon kiváltságos állapotunk’ fenmaradásáért, melly a’ sz. kir. városokban a’ polgárokra, velöki mindennapias viszonyaink miatt kedvetlen hatású, kivált olly nemesek’ viseletével, kik, a’ polgári hatóságnak rájok nem terjedő fenyítő hatalma’ okáért, ottan galyibaszerzők. De követé a’legyintést a’ cziróka mindjárt, mert hathatósan emelé ki, miszerint a’ jelen országgyűlésen, ámbár valának tendentiák e’ kiváltságos állapotot tágítani, mindazáltal ollyas szózatok a’ képviseleti teremben viszhangra nem találónak; ellenben azon nyiltkeblű ’s érdekei iránt felvilágosodott aristocratiát, melly olly nagyszerű concessiókra vala kész, mint a’ hozott törvények bizonyítják, arra bírák , hogy ebben is kezdetet tegyen és mozgassa a’ falat, melly a’ két rend között fenálló, a’ mint jelei vannak ezen hajlamnak a’ váltójogban, a’ betáblázási, csődületi és mezei rendőrségi törvényekben, felül szolgálván mind a’ kettőnek egymáshoz közelíteni, kezet fogni, a’ hatalmasbnak pedig folytatni a’ mi meg kezdetett; mert az obvallatio eszméje politicai értelemben egészen más mint sánczot ásni közel a’bástyához. A’ nyilványosság’ organuminak tűzi ki feladatul ezen üdvességes körben munkálni, mert miután a’ közvéle HWT ■ BBWi—■ Uteratura. i E,szrevételek a’ Mezei - Naptár’ ügyében*). Az 1841 re megjelent másodévi Mezei-Naptár is igen jeles czikkekkel van ellátva. Az „Intés a’ Mezeinaptár olvasóihoz/4 „Arany igazságok és tanácsok.“ „Gazdasági ismeretek“ és a’ ,,Vegyes tárgyú közlemények“ egyes részei igen kielégítő értelmességgel és könnyűséggel irvák, mik a’ szent czélt — népet oktatni, balgaságából kivetkeztetni, ’s okszerű gazdálkodásra alkalmassá alakítni, e’ nagy feladást kivinni hatalmas hanggal törekszik. Ám de épen e’ nagy feladást elősegítő tekintetből indulva ki én is, nem hagyhatom meg nem említve a’ népszavát, melly igy hangzik: „hiszen nincs benne veresbetű, mint más kalendariomban; aztán milly furcsa szavakkal teljes ez a’ kalendariom: év, naptár, eszelövlá ’stb. Hírnök, Egri, Véger, lényeg ’stb. eff., ki érti ezeket? Esztendőt nem is látni benne; hátrább pedig azok a’ szép tanítások olly igen apró nyomásuak, hogy a’ szeme káprázik az embernek, midőn azt olvassa; továbbá azt sem mondja: lesz e jó idő? se jó termésről nem jövendöl. Ezek következtében az én észrevételeim hat pontra sorozvák: lször Mig az országos Névkönyvhez csatolt naptárban vederestűt látunk, addig a’ tudatlan nép használatául szánt nap.) Habár e’ munka’ ismertetését már közöltük, ’s lapjaink köre alig engedné meg a’ többnemű ismertetéseket; mindazáltal, minthogy az ismertetett munka a’ népre nagy hatású, ’s e’ közlemény né- melly igen józan tanácsokat ad jövendőre használandó szabályokul , jónak láttuk közölni. A’ szerk. i M 1 . Futár tárból a’ veresbetűzést száműzni korán van. A’ nép szereti, ha a’ nevezetességek szembetűnők; a’fekete nagy betűk csak némileg pótolják azt. Illyés újság csak 3—4 év múlva lett volna sikeres, 2szor. Ha Csaplovics ur Századunk 80dik számában a’ m. t. társaságróli 6dikában a’ neologusok, szókovácsok és nyelvgyártókról elmondhatja, hogy „még a’ hónapokat is elkeresztelték már, még pedig igen helytelenül, mert nincsenek nyárelő és nyárutó hónapok, mivel mindenik évszak három hónapig tart;“ ha, mondom, Cs. ur ezt a’ tudósok kezébe adott munkákról elmondhatja,— ’s ez áll, — úgy még nagyobb elégületlenséggel kell a’ nem olvasott nép’ számára szerkezteti naptárba becsúszott Jéger, Egur, (az jó éviben Menyui) Övöncz, igény ’stb. szógyárból legújabban kikerült szavak ellen kikelni. A’ zárjelt vagy záradékot annál kevésbbé érti vagy tudja a’ nép, mire való; ahhoz ő nem szokott; még a’ Saturnus záradékról sem tudja, micsoda állat, ’s már Övön ez planétát kell ismernie; ez a’ népet zavarba hozza, ’s Saturnust magyar, Orönczöt pedig latin szónak hiszi. Illy újítások idővel czélszerűbbek lesznek, de népünk jelenlegi fogalmához’s értelméhez aránylag meg kora , ’s a’ tapasztalás is ellenkezőről biztosit. Ide vonhatók még Cs. ur amaz értekezésének utószavai is: „Ki számára írnak? Azon egy pár száz ember kedvéért, kik az illy szépművészeteket (t. i. a’ szógyártásét) ismerik és kedvelik? Ezek teszik e a’ hazát, ’s a’ többi sok ezerek nem érdemelnek tekintetet? Továbbá 1. Sz. 82. sz. Cs. ur’ folytatása elejét is. 1 3szor. Apró betűket más sem olvas örömest, annál kevésbbé lehet a’néptől azt kívánni, ki még a’ nagyobb betűk olvasásában sem elég jártas. Ebben a’ tekintetben az első évit jó lett volna követni. De hiszen nem is tudom, miért kellett az egyébiránt igen derék vegyes tárgyú közleményeket apró betűvel nyomatni, holott a’ nagy betűk terjedelmében is elfért volna az üresen maradt helyeken. 4szer. A’ jövendeléseket illetőleg a’ Csiziók és száz esztendős kalendáriomok féle ámitgatások legyőzésére az „Idójövendelési jegyzeteket“ az első éviből ezennel is helyén lett volna egész terjedtében közölni, mert nem olly könnyű a’ nép’ fjáböl kiirtani a’ roszat, a’ balhiedelmet, mint minősikerrel fogamzott és ápoltatott olly rég, olly foganatosan benne. A’ gyarló nép szava csaknem ezt tanúsítja, hogy legtisztább szándékunk daczára is a’jövendölések rászállásakor mi vagyunk az ámilók, és a’ nagy gyarlóság képtelensége az egyesület név alatt ollyas szép ürügy alatti Jacobinusok vagy szabad kömivesek (Freymaurer) forma (mint szeretik mondani) összeesküvést hitet el a’ néppeloször. A’ negyedik pont alattival az első évi „Gazdasági czikkek,“ „Arany szabályok háztartást kezdők’ számára“ és a’ „számolások”4 is más alakba öntve jövendőben közöltethetendnek csak azért, mivel az első évinél számosabb példányok bocsáttatnak közre. Vannak ollyak is, kik kívánták volna ezeket a’ most kijötthez ragasztatni pótlólag; ’s igy szerintük méltóbban érintethetett volna a’ záradék (az egyesület ismert ’s tetemes pénzáldozatával). Végre