Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-10-22 / 85. szám

§5'««* szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű sta­tisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, duna­­vizállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésévelj — a’ Századunk terjedel­med political ’s rokon tudományú értekezések­kel, a’ kis futár literatúrai, művészeti és közélet­­beli jelesebb tünemények’, találmányok’ és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen.HÍRNÖK. Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József. October’ SS. 1940. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön. Félévi elöfizetés Pozsonyban hábhoz­­hordással 1 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sé­tatéren 749. sz. a., Pesten Küskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtat­nak. Mimim nem-hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bérmentes beküldetése kéretik. T a r t a l o m­. Magyart­­rszág és Erdély. Kinevezések: nagy­bányai levél a’ városok országgyűlési állása felett; fővá­rosi, eperjesi, esztergomi, abauji, m­ocsonyoki, alsó némedii és vertrerei tudósítások; ismét egy álomjáró Kolozsvárott; besz­­tenczei tűzveszély. Nagy britan­ni­a. Angol lapok a’ júliusi szerződést Egyiptom elvételére nem akakarják kiterjeszteni; a’ Globe a' franczia és angol status papirosok különböző kelete felett. Francziaország. A’ nemzeti őrség protestatiója; havezszomjas zavargások Lyonban; franczia lapok helyeslése a’ kamarák összehivatása felett; franczia ultimátum a’ londoni ca­­binethez; előkészületek Napoleon’ hamva fogadtatására ’stb. Spanyolország. Társországlás. Portugália. Kis futár. Literatura; még valami a’ damaskusi zsidók’ ügyében; felszó­lítás. Hirdetések: Magyarország és Erd­ély. A’ am. magyar kir. udv. Kamara a’ bácsi kam. uro­­dalomban Krunsze Ferencznek Apathinba áttétele által megürült szántóval kam. osztályos erdéi­z-hivatalra Rexa Lajos perbáli (ó-budai koronás uradalmi) alerdőszt mozdí­totta elő eddigi jó szolgálatai’ tekintetéből; a’ temesvári kam. igazgatóságnál Hubényi József előmozdíttatása által megürült erdőszjegyzőségre (Forstaetuar) Müller Ernészt vissói erdőmestert alkalmazta; a’ beszterczebányai kir. számtartó-hivatalnál megürült ellenőrségre Rennert Károly ugyanottani kam. tiszttartósági írnokot nevezte ki. rr Nagybánya, oct. 5. Sietek önt egy kellemes meglepetésemről tudósítani, mellyhez hasonló bár többször érne. Ide érkeztemmel hallván, hogy az új törvények más­nap fognának kihirdettetni, és a’ követ az országgyűléséről jelentést tenni, fogalmamhoz képest a’ városokbani nyilvá­­n­osságról, eleinte kevés figyelemmel vevém ezen értesí­tést; de imitt amott élénkebb részvétet tapasztalván iránta, mintsem a’ városka’ public spiritjéről feltevém, szinte nem tudám magammal elhitetni, midőn többek értésemre adok, hogy — mivel ollyasmi itten régi szokásnál fogva nyilvá­­nyosan a’ tanácsház’ nagyobb teremében történik — maga­mat a’ hallgatókhoz csatolhatom. Nem tudván, mi legyen más városokban a’ szökés, de városi követjelentésen még soha sem lévén, örömmel fogadom a’ szives meghívást, már csak azért is, hogy városink iránt keblemben táplált pia-desideriaim egy kis szeletet kapjanak , és megyei em­ber létemre, városinak is hallhassam nézeteit az előfordult tárgyakról; mert a’ mieinkről azt mondják: mind egy szín­ben nézik a’ dolgokat és tojás tojáshoz nem hasonlóbb, mint megye-követi jelentések egymáshoz. Van e igazsá­guk? Önre bíznám megítélni; de mivel alkalmasint egyet­értő velem, hogy az igazság a’ középén áll, most mege­légszem ennen véleményemmel is , bízvást reménylvén az alkalmat, mellyet önnek —ha kedve tartani fogja — nyúj­tok, csillagos modorjában nyilatkozni; most, kérem, vegye szívesen a’ mit irok. A’ városok’ állásáról és jövendőbeli jelentőségükről folytatom egy ismerős szomszédommal con­versatiomat, mi közben sokszor sajnálkozva vetettük fel a’ költségeket, mikbe mostani árnyék-képviseletök kerül, mi­dőn az elnök beszéde azt félbeszakasztván, javát máskorra kelletett hagynunk. Következik arra nyomban a’ követi jelentés, mellyet az országgyűlések’ fontosságáról egy rö­vid beszédecskével kalauzolván az érdemes követ, amazt önmaga olvasá fel egészen azon pontig, mellyet végzetül a’ sz. k. városok’ dolgának szánt, mert ezt eleven beszéddel adá elő. Gondolhatni, hogy megyei ember létemre — kit, megvallom, a’ városokkal sokbani bánásunkért egy kis­sé vádol a’ kisbiró — minden vágyom mellett és ügyökről valamit, épen Ilium’falai közt, egyik bajnokától hallhatnám, mint tartottam tőle, hogy megmosandnak derekasan, és ta­pasztalásomat egyébbel fizetem meg, mint a’ mit városi ur­­banitásnak mondanak. Azonban, szabadon lehelve, írhatom, hogy minden félelmes bogota mellett is, mellyel az érde­mes követ egy ízben bennünket megfenyegetni jónak látott, kedvem szerint ütte ki a’ dolog; ’s ha minden város igy gondolkozand ügyök felől, jó reménnyel lehetünk, mikint velők elébb fognánk boldogulhatni, mint gondoljuk, kivált ha mi is segítünk rajta, és nem ragaszkodunk minden, még elavult stylisticai formularéinkhoz, sem rájok nézve olly erősen, mint a’ romai curia még most is a’középszáza­diakhoz. A’ jelentés’ részletibe nem bocsátkozom, mert az általában igen szerencsés forgatása volt sok eszméknek, mellyeket megyékben hallottam, csupán az 1790/1­­13dik czikkely feletti vitára, a’ pesti sérelemre, és a’ szállás’ szabadságára nézve vala egy kissé strictioris observantiae az érdemes követ véleményében, de nem olly távolra, hogy a’ jobb centrumtól messze esnék; hanem közlöm inkább ama’ beszédének hű kivonatát, melly a’ Hírnök’ olvasóira nézve talán azért is nem leend érdektelen, mert tárgyáról követek után még mit sem hallottunk. Miután az érdemes követ előadó utasítása’szellemébeni munkálódását, igy szó­­lt bővebben: „Hogy ügyünk a’ kívánt czélhoz nem juta, azon, ki csak állásával és szövevényes akadályaival isme­rős, megütközni nem fog; kiket közelebbről érdekel, ’s kik a’ históriai jogok’ szentségét tisztelve, azokat épségük­ben fentartani kívánják, fájlalhatni fogják ugyan egy rész­ről azok felett a’ tett utáni hatalmas bevágásnak folytonos diadalát, holott más részről lesznek, kik kívánságunknak nyilván­os életünkre, sőt törvényhozásunkra közvetlen ha­tó fontos volta miatt még ezúttal is történt elmellőzését helyesleni fogják. A’ kir. városoknak illyes joguk mellett felkelni ’s épségbeni tartását ugyanazoktól megkívánni, kik azt sérelmezők, szent és elmulaszthatlan kötelességök vala, mit nekik senki rész néven vehetni nem fog, már ha csak azért is, hogy a’ velők akképen bánók, magokat e’ tettökért a’ hazában még létező legnagyobb nyilványosság széke t. i. az ország színe előtt igazolják; ’s ha menthető az, velők vagy megbékéljenek és kiegyenlítési módokról tanácskozzanak, vagy pedig ha nem, tehát ők magok mel­lé vegyék ama’ hatalmas köz bajnokot, ki öröktől fogva megvíhatatlan vala, és szavának, nem pedig karjának eme­lésével — mind egy jeles mondás tartja — „legyőzi a’ fegyverest úgy, mint az arannyal bírót“, t. i. a’ közvéle­ményt, ’s induljanak ezzel harczolni igazokért.“ — Ezen országos bíró előtt fordulván meg a’ városok’ ügye, kö­telességül tiszé ki megmutatni, mit nyere és mit veszte az ott? ’s miután előadá annak mo­tani állását, a’ városoknak kívánatot, annak ellenében pedig ama’ más oldalról­ szán­dékot, képviselőségöket bizonyos arányra szorítani és ezt is elébb némelly módosításoktól feltételezni, mellyek szer­kezetükön teendők volnának, az vala az ítélet’ kimondása, hogy ügyök maga diplomaticai alapos igazságában nem veszte semmit is, mert az mindannyiszor elismerteték ’s alkotmányunk’ valóságos hiányául téteték ki, miszerint ab­ban a’ polgárság csak névvel és nem tettel képviseltetik; de ellenben a’ városok’ kívánsága, mellyet restitutionak in integrum nevere , tökéletesen minden oldalról elvetteték, még pedig azon oknál fogva, mert megadásával a’ nemes­ség, melly az országban a’ képviselőség’ alkotója, azon mezőről, mellyen most állván az országos dolgokra olly erős befolyást vészén, nem csak eltakaríttatnék ’s a’ kor­mánynak táblájánál tulnyomólág adatnék, hanem a’ mos­tani tettleges jogtalanság’ helyébe egy törvényes anomalia állíttatnék azáltal, ha egy kis városkának épen annyi sza­vazat jutna, mint egy nagy terjedségű megyének ; ’s innen azt következtető, hogy miután ezen anomáliát még az 1608.­­be foglalt királyi tanácsnokok, káptalanok és jelen * nemlévök követei is nevelnék, ’s a’ melly a’ városok’ ügyére olly szembetünőleg nyomatik, az emezt egészen más mezőre viszi át, mint a’mellyen eredetileg feltűnik, sőt mindig világosabbá teszi, mikint a’ városi ügy a’ kép­viseleti kérdésnek maga egész kiterjedésében­ tárgyalása szükségét és óhajtását, t. i. az országgyűlésnek elrende­zését üti meg. — E’ kapcsolatban nem volt és nem is lehe­­te tovább a’ városi képviselőknek eredeti utasításaik’ tévé’ megtartására törekedniök , hanem nyomni és szorgozni a’ dolgot azon az útón, mellyen előhaladást igére , t. i. mivel a’ városoknak szerkezetük vetteték ellen okul, tehát ezen kérdésben bocsátkozást kívánni, még pedig annyival in­kább , mert szavazataiknak számításából, vagyis inkább neutralisatiojából, meggyőződtek arról, hogy ha bár a’ „restitutio in integrum“ eszméje, a’ kormánynak kedves dolog találna is lenni, mégis a’ gyakorlatnak folytonos el­­mellőzésével, kivitelére nézve a’ mód előtte is annyira megnehezült, miszerint azt tőle várni, sőt kívánni sem le­hetne; ’s ezen az utoni járással elérik azt, mikint az or­szágos KK. és Ilni. ama’ szükségbe helyeztettek, elhatároz­ni, állapotjukat továbbá a’ mostaniban nem hagyniok. Ké­szült is eziránt egy alázatos felírás, melly a’ városok’ el­rendezéséről meglévő országos küldöttségi munkálatot még egy választmányra bízatni kérte, tárgyalás alá készí­tés végett; de királyi válasz rása nem érkezett; óhajt­ható vala, hogy miután ebben már két küldöttség foglalatosko­­dik, még pedig a’ legutolsó csak 1827ik évben, inkább ezt határozták volna a’ Kir. és Ik­t. elővétetni; azonban, vi­gasztalhatják a’ kir. városok magokat azzal, hogy nagyha­tású dolgoknak sorsuk, a’ közvélemény rostáján — mi rájok nézve mindig nyereség — minél többször átmenni, és sok­szori tapasztalás után, nem vala káros a’ tetőhöz közel nyugvó pontra találni, honnan pihent erővel jutván fel, biz­tosabban lehete a’ csúcson megállani; politicai szükséggé vált a’ városokat alkotmányos jogukkali éléshez bocsátani, és azért rajtuk változtatni, elmellőzhetetlen cselekvés, mert ha anomália 49 és több városoknak 53 megye ellené­ben ugyanannyi szavazatot engedni, szinte ollyas anomá­lia a’49nek egyet, sőt egyet sem adni, de náluk nélkül még­is országgyűlést nem tarthatni­ — Itt kitérést tevén a’ ne­mesi rendnek e’ korlátlan hatalmára az alsó táblánál, alkal­mat von egyszersmind csapaját ellenünk felemelni azon ki­váltságos állapotunk’ fenmaradásáért, melly a’ sz. kir. vá­rosokban a’ polgárokra, velöki mindennapias viszonyaink miatt kedvetlen hatású, kivált olly nemesek’ viseletével, kik, a’ polgári hatóságnak rájok nem terjedő fenyítő hatal­ma’ okáért, ottan galyibaszerzők. De követé a’legyintést a’ cziróka mindjárt, mert hathatósan emelé ki, miszerint a’ jelen országgyűlésen, ámbár valának tendentiák e’ kivált­ságos állapotot tágítani, mindazáltal ollyas szózatok a’ képviseleti teremben viszhangra nem találónak; ellen­ben azon nyiltkeblű ’s érdekei iránt felvilágosodott aris­­tocratiát, melly olly nagyszerű concessiókra vala kész, mint a’ hozott törvények bizonyítják, arra bírák , hogy eb­ben is kezdetet tegyen és mozgassa a’ falat, melly a’ két rend között fenálló, a’ mint jelei vannak ezen hajlamnak a’ váltójogban, a’ betáblázási, csődületi és mezei rendőrségi törvényekben, felül szolgálván mind a’ kettőnek egymás­hoz közelíteni, kezet fogni, a’ hatalmasbnak pedig folytat­ni a’ mi meg kezdetett; mert az obvallatio eszméje politi­cai értelemben egészen más mint sánczot ásni közel a’bás­tyához. A’ nyilványosság’ organuminak tűzi ki feladatul ezen üdvességes körben munkálni, mert miután a’ közvéle­ HWT ■ BBWi—■ Uteratura.­ i E­,s­z­r­e­v­é­t­e­l­e­k a’ M­e­z­e­i - N­a­p­t­á­r’ ügyében*). Az 1841 re megjelent másodévi Mezei-Naptár is igen jeles czikkekkel van ellátva. Az „Intés a’ Mezeinaptár olvasóihoz/4 „Arany igazságok és tanácsok.“ „Gazdasági ismeretek“ és a’ ,,Vegyes tárgyú közlemények“ egyes részei igen kielégítő értelmességgel és könnyűséggel irvák, mik a’ szent czélt — népet oktatni, balgaságából kivetkeztetni, ’s okszerű gazdálko­dásra alkalmassá alakítni, e’ nagy feladást kivinni hatalmas hang­gal törekszik. Ám de épen e’ nagy feladást elősegítő tekintetből indulva ki én is, nem hagyhatom meg nem említve a’ népszavát, melly igy hangzik: „hiszen nincs benne veresbetű, mint más kalenda­­riomban; aztán milly furcsa szavakkal teljes ez a’ kalendariom: év, naptár, eszelö­vlá ’stb. Hírnök, Egri, Véger, lényeg ’stb. eff., ki érti ezeket? Esztendőt nem is látni benne; hátrább pe­dig azok a’ szép tanítások olly igen apró nyomásuak, hogy a’ szeme káprázik az embernek, midőn azt olvassa; továbbá azt sem mondja: lesz e jó idő? se jó termésről nem jövendöl.­ Ezek következtében az én észrevételeim hat pontra sorozvák: lször Mig az országos Névkönyvhez csatolt naptárban ve­­derestűt látunk, addig a’ tudatlan nép használatául szánt nap­.) Habár e’ munka’ ismertetését már közöltük, ’s lapjaink köre alig engedné meg a’ többnemű ismertetéseket; mindazáltal, minthogy az ismertetett munka a’ népre nagy hatású, ’s e’ közlemény né-­­ melly igen józan tanácsokat ad jövendőre használandó szabá­lyokul , jónak láttuk közölni. A’ szerk. i M 1 . Futár­­ tárból a’ veresbetűzést száműzni korán van. A’ nép szereti, ha a’ nevezetességek szembetűnők; a’fekete nagy betűk csak némileg pótolják azt. Illyés újság csak 3—4 év múlva lett volna sikeres, 2szor. Ha Csaplovics ur Századunk 80dik számában a’ m. t. társaságróli 6dik­ában a’ neologusok, szókovácsok és nyelv­gyártókról elmondhatja, hogy „még a’ hónapokat is elkeresz­telték már, még pedig igen helytelenül, mert nincsenek nyárelő és nyárutó hónapok, mivel mindenik évszak három hónapig tart;“ ha, mondom, Cs. ur ezt a’ tudósok kezébe adott munkák­ról elmondhatja,— ’s ez áll, — úgy még nagyobb elégületlen­­séggel kell a’ nem olvasott nép’ számára szerkezteti naptárba becsúszott J­éger, Egur, (az jó éviben Menyui) Övön­cz, igény ’stb. szógyárból legújabban kikerült szavak ellen kikelni. A’ zárjelt vagy záradékot annál kevésbbé érti vagy tudja a’ nép, mire való; ahhoz ő nem szokott; még a’ Saturnus záradékról sem tudja, micsoda állat, ’s már Övön ez planétát kell ismernie; ez a’ népet zavarba hozza, ’s Saturnust magyar, Orönczöt pedig latin szónak hiszi. Illy újítások idővel czélszerűbbek lesznek, de népünk jelenlegi fogalmához’s értelméhez aránylag meg ko­ra , ’s a’ tapasztalás is ellenkezőről biztosit. Ide vonhatók még Cs. ur amaz értekezésének utószavai is: „Ki számára írnak? Azon egy pár száz ember kedvéért, kik az illy szépművészete­­ket (t. i. a’ szógyártásét) ismerik és kedvelik? Ezek teszik e a’ hazát, ’s a’ többi sok ezerek nem érdemelnek tekintetet? Továbbá 1. Sz. 82. sz. Cs. ur’ folytatása elejét is. 1 3szor. Apró betűket más sem olvas örömest, annál kevésbbé lehet a’néptől azt kívánni, ki még a’ nagyobb betűk olvasásában sem elég jártas. Ebben a’ tekintetben az első évit jó lett volna követni. De hiszen nem is tudom, miért kellett az egyébiránt igen derék vegyes tárgyú közleményeket apró betűvel nyomatni, holott a’ nagy betűk terjedelmében is elfért volna az üresen maradt helyeken. 4szer. A’ jövendeléseket illetőleg a’ Csiziók és száz esz­tendős kalendáriomok féle ámitgatások legyőzésére az „Idójö­­vendelési jegyzeteket“ az első éviből ezennel is helyén lett volna egész terjedtében közölni, mert nem olly könnyű a’ nép’ f­jáböl kiirtani a’ roszat, a’ balhiedelmet, mint minősikerrel fogamzott és ápoltatott olly rég, olly foganatosan benne. A’ gyarló nép szava csaknem ezt tanúsítja, hogy legtisztább szán­dékunk daczára is a’jövendölések rász­állásakor mi vagyunk az ámilók, és a’ nagy gyarlóság képtelensége az egyesület név alatt ollyas szép ürügy alatti Jacobinusok vagy szabad kömive­­sek (Freymaurer) forma (mint szeretik mondani) összeesküvést hitet el a’ néppel­­oször. A’ negyedik pont alattival az első évi „Gazdasági czikkek,“ „Arany szabályok háztartást kezdők’ számára“ és a’ „számolások”4 is más alakba öntve jövendőben közöltethetend­­nek csak azért, mivel az első évinél számosabb példányok bo­csáttatnak közre. Vannak ollyak is, kik kívánták volna ezeket a’ most kijötthez ragasztatni pótlólag; ’s igy szerintük méltóbban érintethetett volna a’ záradék (az egyesület ismert ’s tetemes pénzáldozatával). Végre

Next