Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-06-03 / 44. szám

Javallatok ellen, m­elly Palmerston lord által szinte kimeritőleg megfeleltetet. Mielött szavazásra került a’ dolog, Russell lord még némellyeket javallatai védelmére felhozott, mielőtt a’ gab­­natörvényekre vonatkozólag megjegyzé, hogy e’ részben me­lyebb tárgyalásába nem bocsátkozik — miután erre később al­kalmat találand — m­elly nyilatkozás a’ ház ministeri részétől hangos helyesléssel fogadtatott. — A’ Morning­ Chronicle a’ mi­­nisternek e’ nyilatkozását e’ hozzátétellel módosítja: „Ha azonban a’ ház nem felelne meg annak, mit az ország érdekei kívánnak, jogosítva érzendi magát az országra apellálni ,azaz a’ parlamen­tet feloszlatni).“ Erre Galignani Messenger-je megjegyzi, hogy e’ szavak a’ különféle londoni lapokban, még a’ Morning­ Chro­nicle által parlamentaris ülésről adott tudósításban sem talál­tatnak. Miután az olvasó ezáltal egy igen fontos tény felett tév­útra vezéreltethetnék, a’ Messenger szerkesztője e’ hibára figyel­meztetni kötelességének tartotta. — A’ Standard a’ gabnatör­­vények tárgyalásának jelentésére következőleg nyilatkozik: „Ha Russell lord azon új tervét folytatni fogja, hogy minden kormány­javaslat felett párthiveit nemcsak szavazni, hanem még beszélni is hagyja, ’s igy valamelly tárgyalást nyolcz vagy kilencz éjen át húz e’ harczpróba által könnyen betöltheti a’ még hátralevő ülésidőt, bárm­ikep járjanak is e’ mellett a’ parlament’ többi nyilványos és magányügyei. E’ mellett még a’ gabnatörvények elleni ingerültségből hasznot is húzhat. Hire volt, hogy Mel­bourne lord egy magas személynek megígérte, csak akkor le­köszönni, ha erre kényszeriltetik. E’ tény valóságát kétségbe hoztuk, de most tudjuk, hogy Melbourne lord minden esetre ígéretet ten, de nem a’ királynénak, hanem O’Connell urnak, ki neki ’s tiszttársainak sokkal fontosabb pártfogója, mint a’ miilyen a’ királyné valaha lehetett.“ — Ugyan e’ lap egyik későbbi czik­­kében ezt mondja: „A’ ministereknek legközelebbi szándékairól keringő hírek egymással a’ legellenkezőbbek. A’ legtöbb hitelre találó oda hangzik, hogy a’ ministerek még nehány napig kiállják ’s azalatt minden, eszközt m­elly csak hatalmokban van izgatásra .....................................................................................................mi in­&ir'mniTwmmwrTt fognak használni. Ha aztán a’ siker erőködéseiknek némileg meg­felel, a’ parlamentet feloszlatandják. Ha nem, úgy természete­sen vissza kell lépniök. Azt is hiszik, hogy vissza nem lépések esetében Sir R. Peel az alsóházban „bizalom-hiány“ egyenes volumát hozandja indítványba. A’ gabnatörvényeket illető közes javaslatnál illy indítvány nem kevesebb sikerrel koronáztatnék, mint az, miáltal a’ cabinet most legutóbb kudarczot vallott. Az épületfavámot illető javaslatait, mint hallik, Russell lord nem akarja szavazásra bocsátani, ’s a’ gabnatörvényeket illetőleg még erősebb többség által kell megveretnie, mint a’ minő a’ legkö­zelebbi volt. Melbourne lord tökéletesen meg van győződve, hogy a’ játék tovább nem űzethetik, ’s e’ megtörödése most, a’ tizenegyedik órában, annyira gyözedelmeskedett rajta, hogy tovább nem menni akarását kinyilatkoztatá. Mi részünkről azt hisszük, hogy a’ ministerek, próbáiknak orvosolhatlanságát át­látva, holnap leköszönendnek, ha már eddigelé meg nem tör­tént.“ — A’ Courier különösen figyelmeztet, hogy Sir R. Peel az utóbbi udvari concerthez szinte hivatalos volt, — miből kivi­láglik, hogy ama hir, miszerint a’ királyné Sir Robert iránt sze­mélyes ellenszenvvel viseltetnék — alaptalan. Azonban Sir Ro­bert és neje már azelőtt is gyakran hivatott meg nagyobb udvari társalgásokba is, és barátságosan fogadtattak. 19kén délután a’ köszvényben szenvedő Lansdowne lord szállásán ismét cabinet­­tanács tartatott. Délelőtt Melbourne és Normanby lordok audi­­entián voltak a’ királynénál. Orosz császár ő felsége a’ trónörökös nagyherczeg menyeg­zője alkalmával Lengyelországot is részesítő kegyelmeiben. Min­den halálraítéltek büntetése örökös fogságra enyhítetett, a’ fe­­nyitő rendőri büntetések, t. i. a’ fogság-, közönséges becsuka­­lás­, pénz- és testi­ büntetések, kevés kivétellel, egészen elen­­gedteltek. Több politicai bünböncz, nehány siberiai száműzött is, részint teljes megkegyelmezést nyertek, részint büntetésök meg­­rövidíttetett vagy enyhittetett. Oroszország* Eltökélések a’ soproni Igc. magyar társaság második félszázada előcsarnokán; szavalá Palló Sándor. Minden országban vagy az uralkodó háznak hű gondoskodása, vagy egyes buzgó honfiak eszközlése által olly intézetek léteznek, mik vagy a’ tudományok mivelése ’s terjesztése, vagy az erköltsiség elő­mozdítása , vagy a’ nemzeti ügy gyarapítása, vagy más nemes czél elérése végett alapittattak. Ámbár pedig tagadni nem lehet, hogy illy intézetek mindig a’ közjó ’s a’ haza virágzásának előmozdítását tű­zik ki maguknak vég czélul; mégis nem ritkán fájdalommal tapasz­taljuk, hogy azok, mielőtt a’ haza reménylett gyümölcseiket élvezte v­olna, az idők mostoha körülményei miatt megszűnnek. Tehát men­nél nagyobb dicséretre méltó olly intézet, m­elly az idő minden viha­rainak daczára is fentartja lételét, mennél nagyobb becsűnek lehet ítélni olly intézetet, m­elly a’meggyőzhetleneknek vélt gátokat sze­rencsésen elmozdítván, nemes lelkek gyanánt a’ porból kikel, ’s kí­vánatos sikerrel folytatja munkálkodást. Honunkban a’ múlt század vége felé, midőn a’ nemzeti nyelv veszedelmeztetése uj buzgóságra dagasztá erdődeink kebleit, több olly társulatok állottak fel, miknek tagjai az elmebeli kimivelés mellett a’ nemzeti ügy gyarapítását hordák szivükön. De mindezek közt egye­dül a’ soproni magyar társaság vala képes lételét mindeddig fentar­­tani: egyedül ez vala képes, az idő minden viharaival szembe szál­­lani, egyedül ez vala képes minden akadályokat, mikkel küzdenie kellett, végre legyőzni. Egy félszázad folyt már az idő megmérhetlen tengerébe, ’s társaságunk, a’ közfigyelemtől ’s pártfogástól segítve, nem­ csak jeles iparral ápolá a’ nemzeti ügyet, hanem olly férfiakat bocsáta ki kebeléből, kik jelenleg mint legfényesb csillagok ragyog­nak honunk egén, így ki nem tudná méltó dicsérettel magasztalni nagy hisünket, társaságunk tisztelt alapítóját? ki olly édes hangokban pendíté meg lantja hurait, ki jelenleg is literaturánknak olly buzgó és fáradhatatlan gyarapítója, kinek érdemeit egész honunk elismeri. Itt állunk tehát, miután társaságunk olly dicséretesen futá le fél­századi pályáját, egy uj félszázad előcsarnokán, m­elly alkalommal önként azon kérdés támad bennünk, mire lelkesíthet bennünket ezen uj félszázad kezdete ? „Haladjunk! haladó korunkkal a’ nyelvben és az ön dolgozatok­­bani gyakorlásban! neveljen társaságunk a’ hazának oszlopokat, a’ li­­teratura gyarapítására alkalmatos egyedeket.“ 1. Valamint azon honfit, ki a’ veszély idején nem kész, hazájáért fegyvert ragadni, méltán gyávának nevezzük; igy a’ honnak azon polgárját, ki, midőn a’ béke szelíd nemtője lebeg az ország felett, midőn a’ haladás kora virrad hona egén, mély álomban tesped, meg­vetésre méltónak ítélem. Tehát mennél szentebb kötelessége leeni olly társulatnak, m­elly a’ nemzeti ügy gyarapítására forrott össze, a’ haladó korral haladni; mennél szentebb kötelessége leend minden esz­közöket, mik a’ művelődésre nem csekély befolyásuak, híven használni. Honunk egén a’ jelen időszakban több olly férfiak tűnnek föl, kik a’ nemzeti nyelv tökéletesbítésében a’ legdicséretesb iparral fá­radoznak; kik azt mindig bájlóbb hangúvá alakítják, ’s ezáltal nem csekély érdemeket szereznek maguknak. Mert valljon tiszta nyelv nélkül lehet e mivelődést képzelni ? valljon azon nyelv, m­elly minden kellemet nélkülöz, alkalmatos e tudományos értekezésekre? valljon képes e a’ literaturát elősegítni? Tehát mi volna hozzánk mint a’ magyar társaság tagjaihoz illőbb, mint hogy honi nyelvünknek mennél alaposabb ’s tökéletesb isméretére szert tegyünk ? mi dicséretesb, mint hogy, korunk szellemével megegyezőig, annak növelésében mi is haladjunk? mi hasznosabb, mint hogy annak, a’ tökély mennél ma­­gasb fokára emelése által a’ nemzeti ügyet szívünkön hordani lát­tassunk? Ámbár tudva van előttünk, hogy gyenge tehetségünkhöz képest csak csekély áldozatokkal járulhatunk hazánk oltárához, mégis azon édes öntudat megnyugtatja kebleinket, hogy honunk a’ csekély, áldozatot is szívesen veszi, ha az mindene az áldozónak: „Minden pálya dicső, ha belőle hazádra derül fény“, igy zeng nagy Kölcseynk, ’s így a’ mi pályánk sem haszon nélküli. Mert azon zsenge virágokat, miket ifjúi korunk képes nyújtani a’ nemzetnek, megérlelendi a’ férfiú kor,’s a’ nyelv körüli fáradozásunknak gyönyörű gyümölcsit hozandja. Mis Futár. Tehát ez serkentsen bennünket még nagyobb buzgóságra; bátran törjünk elé, ha magasbért nyerni törekszünk, követvén Kölcsey bölcs intését: „Bátorság ad erőt; a’ pályán gyáva hanyatlik. Bátran lépj, hogy utóbb fény koszorúzza fejed. 2. Minden míveltebb nemzetnek történetiben olly időszakra aka­dunk , mellyben a’ tudományos miveltség a’ legm­agasb fénypontra hágott. Akkor szokták a’ legjelesb költők lantjuk szívreható hangjá­val a’ halandók kebleit meghajolni; akkor tűnnek föl a’ legkitűnőbb szónokok, kik mintegy szavok biterejével a’ hallgatót részint a’ leg­nagyobb gyönyörre ragadni, részint annak akaratját arra vonni ké­pesek, a’ merre kívánják; akkor a’ tudományok majd minden ne­mében a’ legmíveltebb elmék nevelik munkáikkal a’ literatura fényét. És a’ tudományos miveltségnek ezen aranykora a’ dicső czél, m­elly után nemzetünk is olly jeles iparral törekszik, ’s mellyet, ha csak törekvésiben alább nem hagy, rövid idő múlva el is érend. Mert ki tagadhatná, hogy Berzsenyi, Kazinczy, Kis, Vörösmarty munkáik­ban a’ költészetet már nagy tökélyre emelék ? ki nem ismerné el halhatatlan Kölcseynk szónoki érdemeit? ki ne csudálná, ki ne ma­gasztalná lelkes Deákunk Perikieséhez hasonló ékesszólását? És vallyon ezen férfiak halhatatlan dicsősége nem buzdíthatja e társasá­gunkat is, hogy azoknak nyomdokin járjon , ’s a’ hazának oszlopokat, ’s a’ literatura gyarapítására alkalmatos egyedeket neveljen? Társa­ságunk mintegy bölcsője a’ tudományoknak, ’s a’ literatúrai mivelt­ségnek, mellyben az ifjúság, az öndolgozatokban gyakoroltatván, annak elmebeli tehetségei kimiveltetnek, hogy annak tagjai későbben az itt gyűjtött kincsekkel a’ nemzeti fényt neveljék. Tehát társasá­gunk második félszázada arra serkentsen bennünket, hogy soha azon akadályok által, mik tán gátolandják törekvésinket, vissza ne rezzen­hessünk, hogy mindig fáradhatatlan szorgalommal munkálódjunk, hogy a’ tudományos míveltségben haladó korunkkal haladjunk. Nevelked­jenek köztünk olly férfiak, kik egykor védfalak gyanánt oltalmazand­­ják nemzetünk jogait, kik honunk virágzását a’ legmagasb fénypontra emelendik, kik értökben csillagokkint tündököljenek, ’s kiknek ne­veik haláluk után hálaérzettel irattassanak a’ haza évkönyvibe. Ha illy föltételek lelkesítnek bennünket ezen új félszázad kü­szöbén, ’s ha azokat híven teljesítjük, akkor örömmel tekintenek ránk társaságunk alapítói, kik hajdani fáradozásiknak olly gyönyörű gyü­mölcsit látandják; akkor minden időben pártolandja ügyünket a’ haza, mellynek jó polgárokat nevelőnk ; ’s a’ legkésőbb utódink is áldand­­ják hamvainkat. Hogy pedig ezen szent eltökélésekben annál inkább megerősítessünk, Ígérjétek meg, a nagylelkű pártfogók! drága kegye­teket. Forró honszerelmetek és társaságunk iránt eddig bebizonyított jó­ságtok nem engedi hinnem, hogy tőlünk, kik minden időben hálás szív­vel fogadók jótéteményeiteket, megtagadnátok becses pártfogástokat. Leomlom előtted is, ki a’ csillagokon túl trónolsz, hatalmas se­gedelmedért esedezvén; te pedig, ó Árpád­ nemzetünk alkotója: „Tekints le hozzánk, hű fiaid közé; Lebegj körültünk, légy szeretett hazád Védlelke, ’s ó add vissza fényes Díszeidet deli nemzetednek!“ font sterling birtokkal honukat mindketten elhagyván, utjokat London felé vették. Epping faluban egy kibérlendő korcsmára akadván, azt kibérlették. Két vagy három évök nyugodtan folyt le. Midőn egy nap How James egy utazóval vitába eredvén általa nehezen megse­besítetett ’s tőle fájdalom és kárpótlék pénzül a törvény utján 500 fontot kapott. Mihelyt felgyógyult, azonnal jobb haszonbérlet után jártak ’s közelebb Londonhoz Limehouse-N­illben egy vendégfogadót kivettek, hol együtt, folyvást mint férj és nő, liszteltetve és becsül­tetve, pénzüket lassan kint szaporítva, több évekig éltek. Innen Poplar faluba mentek, hol James „a’ fehér lóhoz“ czimzett fogadót megvette. Nem távol Poplártól fekszik a’ Garlick-Hill nevű falucska. Ebben bi­zonyos Bentley nevezetű és napszámi munkából élő özvegy lakott. Mintegy év előtt Jamessel összeakadt, ’s benne az előbb ismert East Máriát megismerte. Nem sokára ebből hasznot vonni kívánván, a’ ti­tok megtartásáért 10 fontot kért; James megadta. Kevés hónappal későbben másodszor is ugyanannyit kért ’s James eléggé félénk volt azon összeget újra megadni. Utolsó karácsonkor, midőn James neje halálos betegen feküdt, hasonló kérelemmel jött az asszony, ’s ismét 5 fatot kapott, most azonban olly ígérettel, hogy ez az utolsó áldozat. Nem sokára a’ nő halála után James egy estve foglalatosságából haza menvén két rendőri öltözetű férfiú által feltartóztaték, kik állítólag a­ bé­­kebiró parancsa következtében egy 36 év előtt végbevitt lopás miatt befogák és magukkal vezeték. Jamesnek nem csekély csodálkozására Garick­ Hifibe Bentley özvegyhez hozatott, hol ezek hárman nehéz fenyegetések mellett, miután James szentül bizonyította, hogy annyi pénz házánál nincsen, tőle egy Williams nevű zálogos által látra kifizetendő 100 fontos kötelezvényt kicsikartak. Mielőtt ezek követ­kező reggel a­ pénz átvétele végett elmentek volna, Jamest egy a’ falutól valamennyire félre eső kunyhóban az ágylábakhoz kötözték. Jamesnek sikerült az alatt kiszabadulni. Egy kanyargó után Willi­­amhoz sietett és megtudta, hogy Bentley egy férfiúval az előbbi után kérdezősködött, de William történetes hon nem léte miatt pénzt nem kapván megígérte, hogy egy óra múlva ismét eljövend. A’ legköze­lebbi rendőrállomás erről azonnal tudósíttatott, ’s Bentley az egyik férfiúval együtt befogatott. A’ másik férfit kézre nem keríthették. Rövid meggondolás után az eskültszék mind kettőt vétkesnek találván két évi kényszerűést munkára ítélte. — Nevezetes, hogy minden tanukt, kik ez alkalommal kihallgatattak, a’ két asszony közt hábo­­rillanul fenállott házassági békéről beszéltek, és hogy, ámbár East Máriának nagyon asszonyi tekintete van, mégis nemének titkolása elejétől fogva e’ balesetig mindig tökéletesen sikerült. Többször ült az esküdtek között, sőt, semmi gyanút nem gerjesztve és pedig ha­tározott tetszéssel, elnökük is volt. A’kereszténység Chinában A’ londoni Examiner sze­rint a’ chinai birodalomban jelenleg 300,000 keresztény honos, 300 pappal. A’ keresztény vallás nyilványos gyakorlása ugyan nem enged­tetik meg, de a’ hívek magányos összejövetelei nem gátoltatnak; temp­lomuk csak kevés van’s ezek is többnyire kicsinyek, azért magá­nyos házakban is szoknak összegyülekezni. Nevezetes marad, hogy a’ keresztények iránt hajlandó Hang-Hi császártól Pekingben épített keresztény templom még épségben áll, mellyről a’ chinai pogányok közt azon monda létez, hogy valameddig e’ templom kapján a’ kereszt megmarad, mindaddig semmi nagy szerencsétlenségtől nem tarthat a’ chinai birodalom. Cantonban 8 — 9000 keresztény lakik, nagyobb szabadságot élvezők, mint a’chinai birodalom többi részeiben. Ma­­caoban 1000 katholikus honos. Függelék. Különös házaspár. Legközelebb a’Midlesex grófsági es­­küttszék elébe egy eset került, m­elly több tekintetben az élet külö­nös eseteihez számítható. Egyszerűen minden magyarázat nélkül aka­rom előadni. — 1804dik év körül ide mintegy 20 mérföldnyi távolságu faluban két leány lakott, az egyik East Mária, a’ másik Ham Borbála; hamar tizenhat, ez tizenhét esztendős , két barátné, mindegyik a’ szerelem által szerencsétlen. Egy bizodalmas órában el­­tökélék, hogy a’ szerelem viszontagságaival több próbát ne tegyenek, hónukat elhagják, valamelly tájon, hol senkitől sem ismertetnek, le­telepedjenek ’s együtt haladják az élet pályáját. Rövid idő múlva ész­­revévén, hogy ez két fiatal leány számára nagyon nehezen megfej­tendő feladat, azáltal vélték a’ nehézséget könnyithetőnek, ha mint férj és nő maradnának együtt. Egy fölvetett pénzdarab — fő és czímer — határoza el a’ kérdést, mellyik legyen férj; a’ sors East Mariát érte, férfi ruhát vett fel és How Jamesnek nevezteté magát. Mintegy 30 T­örökország* A’ török határról, máj. 19. Bolgárországban a’ keresz­tények lázadása teljesen elnyomatott, miután a’ nissai kerületben 120 ’s a’ lokonczaiban 105 falu felpörköltetett. A’ törökök hal­latlan kegyetlenségeket elkövetve mindenütt győzedelmeskedtek; mintegy 1400 család, körülbelül 9500 ember, Szerbiába mene­kült, hol a’ szabad ég alatt, az idő minden viszontagságinak ki­tétetve, tanyáznak ’s egészségi vizsgálat alatt veszteglenek. Sok­kal iszonyúbb azok sorsa, kik a’ hegyekbe menekültek, mert vagy éhhel kell veszniök, vagy magukat a’ törököknek élethalálra megadniok, mit eddig a’ törökök mindenkor a’ legborzasztóbb kín­zásokkal jutalmaztak. A’ Szerbiába menekültek értékesb ingó­javaikat magukkal vivők, mintegy 900 lovat, 900 ökröt, mint­egy 40,000 juhot, 500 sertést­­stb. A’ porta, a’ bolgárországi keresztényeken elkövetett katonai hatalmaskodás­ és kicsapon­gásokról s­zordon híreket mérsékelni 's a’ szultán részéről azok roszalását tudatni akarólag, az idegen hatalmak konstantinápolyi követségeihez értesítést bocsátott, mellyhez a’ nissai basának amaz eseményekröli közleménye is csatoltatott ’s mellyben jelen­tetik, miképen a’ nagyur már parancsolatot adott, hogy haladék­talanul nyomozás intéztessék az elrablótt javak és a’ fogságba hurczolt személyek iránt ’s azoknak visszaállítása és ezeknek szabadon bocsátása végett; egyszersmind biztos küldetett Bol­gárországba, a’ lakosoknak megnyugtató biztosításokat adandó ’s a’ rend helyreállítására minden szükségest megteendő. — A’ szinte lázadásban levő Candia szigetére a’ kapuban basa 10 hadi­hajóval küldetett, az ottani görögöknek némi kedvezményeket ígérendő, ’s azok megvettelése esetében erőhatalommal élendő. — Obrenovics Jefzem a’szerb statustanács elnöke beadá lemon­dását , mellyet Mihály herczeg elfogadott. A’ herczeg, a’ minis­terek ’s a’ tanács május közepén S Kragujeváczból Belgrádba köl­tözködtek ; a’ nemzeti pénztár ’s a’ felebbviteli törvényszék egy­­ideig még Kragujevaczban marad. Égtelték mélt. Batthyány Kázmér gróf nagylelkűségéből következő városok tanító-intézetei számára érkeztek már hozzánk meg; Pozsony f kath. és ágost.), Nagyszombat, Komárom (kath. és helv.), Győr, Selmecz­­bánya, — valamint Földtekék azon négy tanulóintézet számára, mellyek elébb megsérültet kaptak. A­ szerk. Dunavizállás junius 2-kán: 3' 9 '

Next