Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1841-06-03 / 44. szám
Javallatok ellen, melly Palmerston lord által szinte kimeritőleg megfeleltetet. Mielött szavazásra került a’ dolog, Russell lord még némellyeket javallatai védelmére felhozott, mielőtt a’ gabnatörvényekre vonatkozólag megjegyzé, hogy e’ részben melyebb tárgyalásába nem bocsátkozik — miután erre később alkalmat találand — melly nyilatkozás a’ ház ministeri részétől hangos helyesléssel fogadtatott. — A’ Morning Chronicle a’ ministernek e’ nyilatkozását e’ hozzátétellel módosítja: „Ha azonban a’ ház nem felelne meg annak, mit az ország érdekei kívánnak, jogosítva érzendi magát az országra apellálni ,azaz a’ parlamentet feloszlatni).“ Erre Galignani Messenger-je megjegyzi, hogy e’ szavak a’ különféle londoni lapokban, még a’ Morning Chronicle által parlamentaris ülésről adott tudósításban sem találtatnak. Miután az olvasó ezáltal egy igen fontos tény felett tévútra vezéreltethetnék, a’ Messenger szerkesztője e’ hibára figyelmeztetni kötelességének tartotta. — A’ Standard a’ gabnatörvények tárgyalásának jelentésére következőleg nyilatkozik: „Ha Russell lord azon új tervét folytatni fogja, hogy minden kormányjavaslat felett párthiveit nemcsak szavazni, hanem még beszélni is hagyja, ’s igy valamelly tárgyalást nyolcz vagy kilencz éjen át húz e’ harczpróba által könnyen betöltheti a’ még hátralevő ülésidőt, bármikep járjanak is e’ mellett a’ parlament’ többi nyilványos és magányügyei. E’ mellett még a’ gabnatörvények elleni ingerültségből hasznot is húzhat. Hire volt, hogy Melbourne lord egy magas személynek megígérte, csak akkor leköszönni, ha erre kényszeriltetik. E’ tény valóságát kétségbe hoztuk, de most tudjuk, hogy Melbourne lord minden esetre ígéretet ten, de nem a’ királynénak, hanem O’Connell urnak, ki neki ’s tiszttársainak sokkal fontosabb pártfogója, mint a’ miilyen a’ királyné valaha lehetett.“ — Ugyan e’ lap egyik későbbi czikkében ezt mondja: „A’ ministereknek legközelebbi szándékairól keringő hírek egymással a’ legellenkezőbbek. A’ legtöbb hitelre találó oda hangzik, hogy a’ ministerek még nehány napig kiállják ’s azalatt minden, eszközt melly csak hatalmokban van izgatásra .....................................................................................................mi in&ir'mniTwmmwrTt fognak használni. Ha aztán a’ siker erőködéseiknek némileg megfelel, a’ parlamentet feloszlatandják. Ha nem, úgy természetesen vissza kell lépniök. Azt is hiszik, hogy vissza nem lépések esetében Sir R. Peel az alsóházban „bizalom-hiány“ egyenes volumát hozandja indítványba. A’ gabnatörvényeket illető közes javaslatnál illy indítvány nem kevesebb sikerrel koronáztatnék, mint az, miáltal a’ cabinet most legutóbb kudarczot vallott. Az épületfavámot illető javaslatait, mint hallik, Russell lord nem akarja szavazásra bocsátani, ’s a’ gabnatörvényeket illetőleg még erősebb többség által kell megveretnie, mint a’ minő a’ legközelebbi volt. Melbourne lord tökéletesen meg van győződve, hogy a’ játék tovább nem űzethetik, ’s e’ megtörödése most, a’ tizenegyedik órában, annyira gyözedelmeskedett rajta, hogy tovább nem menni akarását kinyilatkoztatá. Mi részünkről azt hisszük, hogy a’ ministerek, próbáiknak orvosolhatlanságát átlátva, holnap leköszönendnek, ha már eddigelé meg nem történt.“ — A’ Courier különösen figyelmeztet, hogy Sir R. Peel az utóbbi udvari concerthez szinte hivatalos volt, — miből kiviláglik, hogy ama hir, miszerint a’ királyné Sir Robert iránt személyes ellenszenvvel viseltetnék — alaptalan. Azonban Sir Robert és neje már azelőtt is gyakran hivatott meg nagyobb udvari társalgásokba is, és barátságosan fogadtattak. 19kén délután a’ köszvényben szenvedő Lansdowne lord szállásán ismét cabinettanács tartatott. Délelőtt Melbourne és Normanby lordok audientián voltak a’ királynénál. Orosz császár ő felsége a’ trónörökös nagyherczeg menyegzője alkalmával Lengyelországot is részesítő kegyelmeiben. Minden halálraítéltek büntetése örökös fogságra enyhítetett, a’ fenyitő rendőri büntetések, t. i. a’ fogság-, közönséges becsukalás, pénz- és testi büntetések, kevés kivétellel, egészen elengedteltek. Több politicai bünböncz, nehány siberiai száműzött is, részint teljes megkegyelmezést nyertek, részint büntetésök megrövidíttetett vagy enyhittetett. Oroszország* Eltökélések a’ soproni Igc. magyar társaság második félszázada előcsarnokán; szavalá Palló Sándor. Minden országban vagy az uralkodó háznak hű gondoskodása, vagy egyes buzgó honfiak eszközlése által olly intézetek léteznek, mik vagy a’ tudományok mivelése ’s terjesztése, vagy az erköltsiség előmozdítása , vagy a’ nemzeti ügy gyarapítása, vagy más nemes czél elérése végett alapittattak. Ámbár pedig tagadni nem lehet, hogy illy intézetek mindig a’ közjó ’s a’ haza virágzásának előmozdítását tűzik ki maguknak vég czélul; mégis nem ritkán fájdalommal tapasztaljuk, hogy azok, mielőtt a’ haza reménylett gyümölcseiket élvezte volna, az idők mostoha körülményei miatt megszűnnek. Tehát mennél nagyobb dicséretre méltó olly intézet, melly az idő minden viharainak daczára is fentartja lételét, mennél nagyobb becsűnek lehet ítélni olly intézetet, melly a’meggyőzhetleneknek vélt gátokat szerencsésen elmozdítván, nemes lelkek gyanánt a’ porból kikel, ’s kívánatos sikerrel folytatja munkálkodást. Honunkban a’ múlt század vége felé, midőn a’ nemzeti nyelv veszedelmeztetése uj buzgóságra dagasztá erdődeink kebleit, több olly társulatok állottak fel, miknek tagjai az elmebeli kimivelés mellett a’ nemzeti ügy gyarapítását hordák szivükön. De mindezek közt egyedül a’ soproni magyar társaság vala képes lételét mindeddig fentartani: egyedül ez vala képes, az idő minden viharaival szembe szállani, egyedül ez vala képes minden akadályokat, mikkel küzdenie kellett, végre legyőzni. Egy félszázad folyt már az idő megmérhetlen tengerébe, ’s társaságunk, a’ közfigyelemtől ’s pártfogástól segítve, nem csak jeles iparral ápolá a’ nemzeti ügyet, hanem olly férfiakat bocsáta ki kebeléből, kik jelenleg mint legfényesb csillagok ragyognak honunk egén, így ki nem tudná méltó dicsérettel magasztalni nagy hisünket, társaságunk tisztelt alapítóját? ki olly édes hangokban pendíté meg lantja hurait, ki jelenleg is literaturánknak olly buzgó és fáradhatatlan gyarapítója, kinek érdemeit egész honunk elismeri. Itt állunk tehát, miután társaságunk olly dicséretesen futá le félszázadi pályáját, egy uj félszázad előcsarnokán, melly alkalommal önként azon kérdés támad bennünk, mire lelkesíthet bennünket ezen uj félszázad kezdete ? „Haladjunk! haladó korunkkal a’ nyelvben és az ön dolgozatokbani gyakorlásban! neveljen társaságunk a’ hazának oszlopokat, a’ literatura gyarapítására alkalmatos egyedeket.“ 1. Valamint azon honfit, ki a’ veszély idején nem kész, hazájáért fegyvert ragadni, méltán gyávának nevezzük; igy a’ honnak azon polgárját, ki, midőn a’ béke szelíd nemtője lebeg az ország felett, midőn a’ haladás kora virrad hona egén, mély álomban tesped, megvetésre méltónak ítélem. Tehát mennél szentebb kötelessége leeni olly társulatnak, melly a’ nemzeti ügy gyarapítására forrott össze, a’ haladó korral haladni; mennél szentebb kötelessége leend minden eszközöket, mik a’ művelődésre nem csekély befolyásuak, híven használni. Honunk egén a’ jelen időszakban több olly férfiak tűnnek föl, kik a’ nemzeti nyelv tökéletesbítésében a’ legdicséretesb iparral fáradoznak; kik azt mindig bájlóbb hangúvá alakítják, ’s ezáltal nem csekély érdemeket szereznek maguknak. Mert valljon tiszta nyelv nélkül lehet e mivelődést képzelni ? valljon azon nyelv, melly minden kellemet nélkülöz, alkalmatos e tudományos értekezésekre? valljon képes e a’ literaturát elősegítni? Tehát mi volna hozzánk mint a’ magyar társaság tagjaihoz illőbb, mint hogy honi nyelvünknek mennél alaposabb ’s tökéletesb isméretére szert tegyünk ? mi dicséretesb, mint hogy, korunk szellemével megegyezőig, annak növelésében mi is haladjunk? mi hasznosabb, mint hogy annak, a’ tökély mennél magasb fokára emelése által a’ nemzeti ügyet szívünkön hordani láttassunk? Ámbár tudva van előttünk, hogy gyenge tehetségünkhöz képest csak csekély áldozatokkal járulhatunk hazánk oltárához, mégis azon édes öntudat megnyugtatja kebleinket, hogy honunk a’ csekély, áldozatot is szívesen veszi, ha az mindene az áldozónak: „Minden pálya dicső, ha belőle hazádra derül fény“, igy zeng nagy Kölcseynk, ’s így a’ mi pályánk sem haszon nélküli. Mert azon zsenge virágokat, miket ifjúi korunk képes nyújtani a’ nemzetnek, megérlelendi a’ férfiú kor,’s a’ nyelv körüli fáradozásunknak gyönyörű gyümölcsit hozandja. Mis Futár. Tehát ez serkentsen bennünket még nagyobb buzgóságra; bátran törjünk elé, ha magasbért nyerni törekszünk, követvén Kölcsey bölcs intését: „Bátorság ad erőt; a’ pályán gyáva hanyatlik. Bátran lépj, hogy utóbb fény koszorúzza fejed. 2. Minden míveltebb nemzetnek történetiben olly időszakra akadunk , mellyben a’ tudományos miveltség a’ legmagasb fénypontra hágott. Akkor szokták a’ legjelesb költők lantjuk szívreható hangjával a’ halandók kebleit meghajolni; akkor tűnnek föl a’ legkitűnőbb szónokok, kik mintegy szavok biterejével a’ hallgatót részint a’ legnagyobb gyönyörre ragadni, részint annak akaratját arra vonni képesek, a’ merre kívánják; akkor a’ tudományok majd minden nemében a’ legmíveltebb elmék nevelik munkáikkal a’ literatura fényét. És a’ tudományos miveltségnek ezen aranykora a’ dicső czél, melly után nemzetünk is olly jeles iparral törekszik, ’s mellyet, ha csak törekvésiben alább nem hagy, rövid idő múlva el is érend. Mert ki tagadhatná, hogy Berzsenyi, Kazinczy, Kis, Vörösmarty munkáikban a’ költészetet már nagy tökélyre emelék ? ki nem ismerné el halhatatlan Kölcseynk szónoki érdemeit? ki ne csudálná, ki ne magasztalná lelkes Deákunk Perikieséhez hasonló ékesszólását? És vallyon ezen férfiak halhatatlan dicsősége nem buzdíthatja e társaságunkat is, hogy azoknak nyomdokin járjon , ’s a’ hazának oszlopokat, ’s a’ literatura gyarapítására alkalmatos egyedeket neveljen? Társaságunk mintegy bölcsője a’ tudományoknak, ’s a’ literatúrai miveltségnek, mellyben az ifjúság, az öndolgozatokban gyakoroltatván, annak elmebeli tehetségei kimiveltetnek, hogy annak tagjai későbben az itt gyűjtött kincsekkel a’ nemzeti fényt neveljék. Tehát társaságunk második félszázada arra serkentsen bennünket, hogy soha azon akadályok által, mik tán gátolandják törekvésinket, vissza ne rezzenhessünk, hogy mindig fáradhatatlan szorgalommal munkálódjunk, hogy a’ tudományos míveltségben haladó korunkkal haladjunk. Nevelkedjenek köztünk olly férfiak, kik egykor védfalak gyanánt oltalmazandják nemzetünk jogait, kik honunk virágzását a’ legmagasb fénypontra emelendik, kik értökben csillagokkint tündököljenek, ’s kiknek neveik haláluk után hálaérzettel irattassanak a’ haza évkönyvibe. Ha illy föltételek lelkesítnek bennünket ezen új félszázad küszöbén, ’s ha azokat híven teljesítjük, akkor örömmel tekintenek ránk társaságunk alapítói, kik hajdani fáradozásiknak olly gyönyörű gyümölcsit látandják; akkor minden időben pártolandja ügyünket a’ haza, mellynek jó polgárokat nevelőnk ; ’s a’ legkésőbb utódink is áldandják hamvainkat. Hogy pedig ezen szent eltökélésekben annál inkább megerősítessünk, Ígérjétek meg, a nagylelkű pártfogók! drága kegyeteket. Forró honszerelmetek és társaságunk iránt eddig bebizonyított jóságtok nem engedi hinnem, hogy tőlünk, kik minden időben hálás szívvel fogadók jótéteményeiteket, megtagadnátok becses pártfogástokat. Leomlom előtted is, ki a’ csillagokon túl trónolsz, hatalmas segedelmedért esedezvén; te pedig, ó Árpád nemzetünk alkotója: „Tekints le hozzánk, hű fiaid közé; Lebegj körültünk, légy szeretett hazád Védlelke, ’s ó add vissza fényes Díszeidet deli nemzetednek!“ font sterling birtokkal honukat mindketten elhagyván, utjokat London felé vették. Epping faluban egy kibérlendő korcsmára akadván, azt kibérlették. Két vagy három évök nyugodtan folyt le. Midőn egy nap How James egy utazóval vitába eredvén általa nehezen megsebesítetett ’s tőle fájdalom és kárpótlék pénzül a törvény utján 500 fontot kapott. Mihelyt felgyógyult, azonnal jobb haszonbérlet után jártak ’s közelebb Londonhoz Limehouse-Nillben egy vendégfogadót kivettek, hol együtt, folyvást mint férj és nő, liszteltetve és becsültetve, pénzüket lassan kint szaporítva, több évekig éltek. Innen Poplar faluba mentek, hol James „a’ fehér lóhoz“ czimzett fogadót megvette. Nem távol Poplártól fekszik a’ Garlick-Hill nevű falucska. Ebben bizonyos Bentley nevezetű és napszámi munkából élő özvegy lakott. Mintegy év előtt Jamessel összeakadt, ’s benne az előbb ismert East Máriát megismerte. Nem sokára ebből hasznot vonni kívánván, a’ titok megtartásáért 10 fontot kért; James megadta. Kevés hónappal későbben másodszor is ugyanannyit kért ’s James eléggé félénk volt azon összeget újra megadni. Utolsó karácsonkor, midőn James neje halálos betegen feküdt, hasonló kérelemmel jött az asszony, ’s ismét 5 fatot kapott, most azonban olly ígérettel, hogy ez az utolsó áldozat. Nem sokára a’ nő halála után James egy estve foglalatosságából haza menvén két rendőri öltözetű férfiú által feltartóztaték, kik állítólag a békebiró parancsa következtében egy 36 év előtt végbevitt lopás miatt befogák és magukkal vezeték. Jamesnek nem csekély csodálkozására Garick Hifibe Bentley özvegyhez hozatott, hol ezek hárman nehéz fenyegetések mellett, miután James szentül bizonyította, hogy annyi pénz házánál nincsen, tőle egy Williams nevű zálogos által látra kifizetendő 100 fontos kötelezvényt kicsikartak. Mielőtt ezek következő reggel a pénz átvétele végett elmentek volna, Jamest egy a’ falutól valamennyire félre eső kunyhóban az ágylábakhoz kötözték. Jamesnek sikerült az alatt kiszabadulni. Egy kanyargó után Williamhoz sietett és megtudta, hogy Bentley egy férfiúval az előbbi után kérdezősködött, de William történetes hon nem léte miatt pénzt nem kapván megígérte, hogy egy óra múlva ismét eljövend. A’ legközelebbi rendőrállomás erről azonnal tudósíttatott, ’s Bentley az egyik férfiúval együtt befogatott. A’ másik férfit kézre nem keríthették. Rövid meggondolás után az eskültszék mind kettőt vétkesnek találván két évi kényszerűést munkára ítélte. — Nevezetes, hogy minden tanukt, kik ez alkalommal kihallgatattak, a’ két asszony közt háborillanul fenállott házassági békéről beszéltek, és hogy, ámbár East Máriának nagyon asszonyi tekintete van, mégis nemének titkolása elejétől fogva e’ balesetig mindig tökéletesen sikerült. Többször ült az esküdtek között, sőt, semmi gyanút nem gerjesztve és pedig határozott tetszéssel, elnökük is volt. A’kereszténység Chinában A’ londoni Examiner szerint a’ chinai birodalomban jelenleg 300,000 keresztény honos, 300 pappal. A’ keresztény vallás nyilványos gyakorlása ugyan nem engedtetik meg, de a’ hívek magányos összejövetelei nem gátoltatnak; templomuk csak kevés van’s ezek is többnyire kicsinyek, azért magányos házakban is szoknak összegyülekezni. Nevezetes marad, hogy a’ keresztények iránt hajlandó Hang-Hi császártól Pekingben épített keresztény templom még épségben áll, mellyről a’ chinai pogányok közt azon monda létez, hogy valameddig e’ templom kapján a’ kereszt megmarad, mindaddig semmi nagy szerencsétlenségtől nem tarthat a’ chinai birodalom. Cantonban 8 — 9000 keresztény lakik, nagyobb szabadságot élvezők, mint a’chinai birodalom többi részeiben. Macaoban 1000 katholikus honos. Függelék. Különös házaspár. Legközelebb a’Midlesex grófsági esküttszék elébe egy eset került, melly több tekintetben az élet különös eseteihez számítható. Egyszerűen minden magyarázat nélkül akarom előadni. — 1804dik év körül ide mintegy 20 mérföldnyi távolságu faluban két leány lakott, az egyik East Mária, a’ másik Ham Borbála; hamar tizenhat, ez tizenhét esztendős , két barátné, mindegyik a’ szerelem által szerencsétlen. Egy bizodalmas órában eltökélék, hogy a’ szerelem viszontagságaival több próbát ne tegyenek, hónukat elhagják, valamelly tájon, hol senkitől sem ismertetnek, letelepedjenek ’s együtt haladják az élet pályáját. Rövid idő múlva észrevévén, hogy ez két fiatal leány számára nagyon nehezen megfejtendő feladat, azáltal vélték a’ nehézséget könnyithetőnek, ha mint férj és nő maradnának együtt. Egy fölvetett pénzdarab — fő és czímer — határoza el a’ kérdést, mellyik legyen férj; a’ sors East Mariát érte, férfi ruhát vett fel és How Jamesnek nevezteté magát. Mintegy 30 Törökország* A’ török határról, máj. 19. Bolgárországban a’ keresztények lázadása teljesen elnyomatott, miután a’ nissai kerületben 120 ’s a’ lokonczaiban 105 falu felpörköltetett. A’ törökök hallatlan kegyetlenségeket elkövetve mindenütt győzedelmeskedtek; mintegy 1400 család, körülbelül 9500 ember, Szerbiába menekült, hol a’ szabad ég alatt, az idő minden viszontagságinak kitétetve, tanyáznak ’s egészségi vizsgálat alatt veszteglenek. Sokkal iszonyúbb azok sorsa, kik a’ hegyekbe menekültek, mert vagy éhhel kell veszniök, vagy magukat a’ törököknek élethalálra megadniok, mit eddig a’ törökök mindenkor a’ legborzasztóbb kínzásokkal jutalmaztak. A’ Szerbiába menekültek értékesb ingójavaikat magukkal vivők, mintegy 900 lovat, 900 ökröt, mintegy 40,000 juhot, 500 sertéststb. A’ porta, a’ bolgárországi keresztényeken elkövetett katonai hatalmaskodás és kicsapongásokról szordon híreket mérsékelni 's a’ szultán részéről azok roszalását tudatni akarólag, az idegen hatalmak konstantinápolyi követségeihez értesítést bocsátott, mellyhez a’ nissai basának amaz eseményekröli közleménye is csatoltatott ’s mellyben jelentetik, miképen a’ nagyur már parancsolatot adott, hogy haladéktalanul nyomozás intéztessék az elrablótt javak és a’ fogságba hurczolt személyek iránt ’s azoknak visszaállítása és ezeknek szabadon bocsátása végett; egyszersmind biztos küldetett Bolgárországba, a’ lakosoknak megnyugtató biztosításokat adandó ’s a’ rend helyreállítására minden szükségest megteendő. — A’ szinte lázadásban levő Candia szigetére a’ kapuban basa 10 hadihajóval küldetett, az ottani görögöknek némi kedvezményeket ígérendő, ’s azok megvettelése esetében erőhatalommal élendő. — Obrenovics Jefzem a’szerb statustanács elnöke beadá lemondását , mellyet Mihály herczeg elfogadott. A’ herczeg, a’ ministerek ’s a’ tanács május közepén S Kragujeváczból Belgrádba költözködtek ; a’ nemzeti pénztár ’s a’ felebbviteli törvényszék egyideig még Kragujevaczban marad. Égtelték mélt. Batthyány Kázmér gróf nagylelkűségéből következő városok tanító-intézetei számára érkeztek már hozzánk meg; Pozsony f kath. és ágost.), Nagyszombat, Komárom (kath. és helv.), Győr, Selmeczbánya, — valamint Földtekék azon négy tanulóintézet számára, mellyek elébb megsérültet kaptak. A szerk. Dunavizállás junius 2-kán: 3' 9 '