Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-06-17 / 48. szám

hitelezése okozta leginkább a’ pénzhiányt, úgy hogy a’ kereske­­dőség egyedül saját erejére korlátoztatott ’s minthogy ez, a’ ke­reskedés alapja ’s emeltyűje, t. i. a’ pénz hatalmasit tartózkodni látja hitelezési vállalatoktól, maga is e’ példányi ’s bálványi nyo­mán, aggódva rettegösködve a’ bizonytalan fejtésű­ jövendősül, habár ereje volna is, még sem bátor valamihez fogni elhatárzot­­tan. Innen a’ pangás, tétova, csüggedelem 's az igen silány vásár, melly főleg a’ termesztőnek szolgált ostorul az országszerte ural­kodó szárazság miatt, szénában ’s boron kívül talán minden egyéb­ben meddő ’s mostoha terméssel ijesztő év miatt. A’ Hírnök folyó évi 44. számában „© Pest, május 27.“ czimü pontban, többi közt ezek foglaltatván: „Mint mondják, Sina báró az uj hid előtt lévő Nákó házat 800,000 fton megvette, ’s *s belőle egy pompás vendéglőt akar alakítani, fürdő is lesz ben­ne ’stb. “ felszólítatunk az illető Nákó János ur által ezen hírnek mint egészen alaptalan­ ’s valótlannak visszavonására. Mit midőn ezennel teljesítenénk, egyszersmind kérjük azon hirlapszerkesztő urakat, kik netalán ama hirt lapjaikba már felvették, szívesked­nének ezen visszavonást is t. ez. olvasóikkal közleni.­­ Buda, jun. 14. Minden honi lapjaink lelkesen szólaltak fel Kliegl ügye mellett ’s már azt kezdtük hinni, hogy a’ literatú­rai pártok — mint a’ politicai pártok a’ magyar nyelv ügyében — összeolvadnak, ha a' közjó forog kérdésben; azonban sajnosan tapasztaljuk, hogy nálunk a’ személy és ügy még mindig egy. Az Athenaeum is pártfogása alá vette Kliegl ügyét ’s mi örven­­dénk rajta; most azonban, midőn egyesülve kellene fellépnünk az ügy mellett, panaszokkal lép fel, magát a’ szövetségből, kirekesz­tettnek kürtöli, mikint a’ francziák tettek a’ keleti ügy kérdése al­kalmával ; de ne csodálkozzunk, egy kis megsértett hiúság más semmi! Panaszt emel az Athenaeum, hogy Pulszky felszólalása nem közöltetett egyéb lapokban ’s tán csak azért, mert az Athe­­naeumban volt. Kérdezhetnénk a’szerkesztőséget ’s vele a’Jelen­kor ügyes (?) szerkesztőségét is, miért nem közölték egy időben Kliegl gépeinek programját? Tán csak nem azért, mert a’ Hírnök­ben volt ? Miért nem Kunoss lelkes szózatát a’ Pesti Hírlapból ? Tán csak nem azért, mert Kunoss irta? Miért nem Ney művészi látogatását vagy legújabb szózatát?... De mellőzzük ezeket, é s csak azt kérdezzük, miért kaperáskodik Bajza úr épen most Ku­nosba, ki, legyünk csak méltányosok, Kliegl ügye mellett legtöbb buzgóságot tanúsított. B­­ár hasztalan erőködik, repücázásai nem győzendik meg ellenkezőről a’ közönséget, mert ez előtt eléggé­­ismeretesek Kunoss törekvő lépései. Buda főváros 1840-ben összesen 109,050 frt. 386/10 krt. ’vett be igében, ’s költségei 122,177 frt. 54­0 krra mentek ; a’ hiány tehát 12,527 frt. 153/10 kr. melly nagyobb részint be nem fizetett tartozásokbul származik. A’bevétel nevezetes!) rovatl­eme­­zek: haszonbér­ 65,705 fr. 27’/10 kr., tized 800 frt., széna 125 ft., tűzifa 2868 frt. 84/10 kr., büntetések ’s elkoboztatások 145 fr. 59 kr. szőlőkbül 2880 fr. bérkocsik 359 fr. 332/10 kr. uj polgároktul .1404 frt., úrbéri tartozások 15,015 frt. 532/10 kr., háziadó 3905 frt. 12 Vi6 kr., gyümölcsöző tőkék kamatjai 0750 frt. 56 kr. ha­­loltvivő-kocsik 1716 frt. 56 kr., elegy 3717 frt. 546/10 kr., ’stb. a’ kiadáséi ellenben: rendes tisztviselők dijai 30585 frt. 136/10 kr. nyugdijak 1149 frt. 78/10 kr., lakbér 1333 frt. 256/10 kr., író­szerek 1300 fr. 586/40 kr., kegy. alapit. ’s kórh. 2231 fr. 594/10 kr., napdijak és úti költségek 1331 frt. 2 kr. épületjav. 4901 frt.­­252/10 kr., mesteremberek ’s napszámosak 7489 19310 kr. szol­gákt 9332 frt. 56/10 kr., éji világítás 4569 frt. 18­/10 kr., (Buda rendesen sötét utczáira talán ez egy kissé soknak látszik ) kutakra 529 frt. 55­6/10 kr., kövezet 40582 frt. 4 kr., (darab idő óta annyira javul a’ budai kövezet, hogy ezt soknak nem mondhatni) ujjavilás 16,704 frt. 41€/10 kr., utczatisztitás 1479 fr. 586/10 kr., (ki a’ budai utczákat gyakran látogatja, csodálkozni fog, hogy azok tisztátlansága illy sokba kerül) tőkék kamatjai 15235 fr. 14 kr., Nahring és Traun család eltartása 1980 fr., (hihetőleg nagy érdemeket szerze magának fővárosunk közül e’ két család, ’s illy szép jutalmaztatásának méltán örvendhetni) elhagyatott szegény gyermekek tartása 820 írt. 5300 kr., szerencsétlen elhagyatot­tak, legyetek hasznos és szorgalmas polgárokká, ’s e’ csekélység dúsan lesz visszafizetve; nemzeti akadémiára 100 frt, tárnok­­széki költség 899 fr. 37 kr., foglyokra 1299 fr. ’s 45 kr., elegy 2502 frt. 539/10 kr., ’stb.; pénztármaradvány volt 1839 végével 3936 frt. 348/10 kr., beszedhető tartozás 43295 frt. 475/10 kr., gyümölcsöző tőkék 145500 frt. 415/10 kr., az összes jövedelem ’s illetőleg pénzállapot tehát 192733 frt. 47,0 kr., mig a’ város adósságai összesen 369435 frt. 258/10 krra rúgnak ’s igy a’ vá­mosi pénzértéket az adósságok 176802 frt. 21710 krral haladják meg, melly nem igen kellemes állapot igen kívánatossá teszi, hogy valamelly uj szorgalom-ág vagy egyéb czélszerű orvosság találtassák föle’ tetemes hiány födeztetésire. Pest város pénzügye sokkal jobb lábon áll, itt ugyanis az összes bevétel 425957 frt. 10 kr. volt, a’ kiadás pedig csak 321203 frt. 50 kr. *** Ungvár, jun. 2. Ns. Urg megye legközelebb (május végén) tartott közgyűlésének érdekes!) végzései ezek valának: 1) és Szatmár megye reformpontjai tetszéssel fogadtattak, ’s választmány neveztetett ki az országgyűlési utasításokra adandó korszerű adatoknak, kivált a’ népnevelés fontos tárgyát illetőknek, gyűjtése s évenkint a májusi közgyűlésre felterjesztése végett. 2) Rendeltetett a nm. Helytálló—Tanácsnak megkeretése, ho°y a’ kiszolgált katonaság minél előbbi hazabocsáttatását eszköz­leni méltóztassék, miszerint a’ katonaállítás terhét viselő nép­osztálynak az ígéret teljesítése iránti bizalmatlansága elháríttas­­sék. 3) A’ vegyes házasságok tárgyában Esztergom , Heves és Sáros megyék levelei tudomásul vétettek; Zala, Fehér, Szabolcs, Borsod, Zólyom, Nyitra és Gömör megyékét pedig kifejlett elve­ikre nézve elfogadtattak, ’s előforduló esetben az 1647: 14. tcz. azonnali alkalmazása határozatott. 4) A’ magyar tudós társaság felszólítására a’ megyei levéltár felkei estetvén ’s több olly oklevél találtatván, mellyek az oklevéltani műszavak gyűjteményét gazda­gíthatnák, azoknak lemásolása ’s megküldése közakarattal meg­­rendeltetett. 5) Egy mérnöki, latin nyelven készült diploma felol­­vastatása alkalmával a’ megye Rendel Ő Felségéhez felírást, in­tézni határoztak, azon alázatos kérelemmel, méltóztatnék Ő Fel­sége a’ magyar tud. egyetemet az általa kiadandó diplomáknak magyar nyelven készítésére szorítani.­­ Csanád megyéből, jun. 5. E’ hónap első napjain tartott közgyűlésünk nevezetesb végzései: 1) Szőnyegre kerül­vén a’ fm. udv. Cancellariának az 1647. 14. t. ez. végrehajtásá­val megbízott választmány eddigi munkálatait felküldetni kívánó rendelete, a’ „re interea integre servata“ záradék magyarázatá­ban kétfelé oszlott a’ vélemény; egyik rész ugyanis azt a’ vá­lasztmányi eljárásnak épségben és rendes folyamatban tartására ’s igy annak helyeseltetésére magyarázván, a’ megkezdett mun­kálatokat bevégezni ’s a’ már bevégzetteket felküldetni kívánta; a’ többség azonban a’ felküldést az 1647: 14. tez. végrehajtásá­nak halogatásául tekintvén — melly pedig azon törvénnyel ösz­­szeférhetlen azon szigorúság tekintetéből, miszerint minden peror­voslatot elzár —a’ felküldést elmellőzni ’s ennek okát a Felségé­hez intézendő alázatos felírásban, hivatkozván az 1790/1: 12 és 14,1635: 12. ’stb. törvényczikkekre, kijelenteni határozta. 2) A’ kisgyülések, mellyek minden évnegyedben kétszer tartattak, idő- és fuvarköltség-kimélés végett eltörültettek ’s tárgyai az alispá­­nyokra bízattak; a’ polgári és fenyítő-törvényszékeknek is csak négyszer és pedig közvetlen a’ közgyűlések utáni tartása hatá­­roztatott; ’s hogy ez intézkedés miatt a’ közügyek hátramaradást ne szenvedjenek, az alispányoknak kötelességükké tétetett mind­annyiszor közgyűlést hirdetni, valahányszor ennek szükségét fog­ják látni.­­ S. A. Ujhely. Szent-Iványi Károly cs. királyi tanács­nok és Zemplény megye első alispánja, a’ túlvilági útra példás keresztényi buzgalommal felkészülve, aggkori gyengülésben i. h. 7-kén élte 70-dik évében jobb létre szenderült. A’ kérlelhetetlen halál vele családját példás életű férjtől ’s gyöngéd atyától, Zemp­lény megye Rendeit pedig a’ közjót meleg kebellel munkáló tag­jától fosztá meg. Az elhunyt néhai Lónyay Gábor első alispány idejében mint írnok lépett a’ polgári pályára, ’s különféle hiva­talaiban viselt érdemeinek méltánylatául a’ közbirodalom őt elébb másod, utóbb első alispányi hivatalra méltatá, melly állásán mi­ként felelt meg honfitársai várakozásának, 10 év folyamatja alatt az alispányságra háromszor lett elválasztatása­, eléggé tanúsítja; mint polgárnak alkotmányszerü törvényesség, józan ’s mérsékelt haladás munkálása jellemzék hivatalbeli állását; küzdött a’ fon­dorlat, durvaság ’s pár­osság ellen, ’s ennek hű bajnoka maradt, lándzsát tört és sújtott, ’s most legyőzé a’ halál. -j- Léva, nyárelő 3. Tegnap, nyárelő 2kán, alig merült az áldást hozó napvilág, népes mezővárosunk közepén, hol a’ há­zak bámulatos sűrűségben állanak, lűzlángba borult egyház, szo­kás szerint zsúppal fedett, mellyrül a’ tova harapódzó ’s minden emberi segedelemmel daczoló f üz­elem 3 óra alatt 65 házi csa­ládnak rablolta el nyugalmát, jóllétét ’s vagyonát, sokat tán kol­­dusbo­ra juttata . A’ tűz kenyérsülésnéli vigyáztalanságból ere­deti. Gyujtogatássul Léván , melly közmondat szerint valóságos tűzfészek és e’ folyó században több mint 45ör látogattatott meg tűzveszéllyel— kivéven 1 esetet, nem hallottunk. Léván 700 ház­nál valamivel több, ’s majd minden évben tűz! Mélyen érezzük a’ szükséget, ’s táplál a’ remény, hogy megyénknek nemesen gon­dolkozó fiai a’ m. uraság lisztjeivel nem sajnálandják figyelműket oda irányozni, minélfogva egy kinevezendő biztosság által a’ tűzveszély-származtató okok kipuhatollalván, a’ rosznak gyöke­rei kiirtására sikeres orvosságok fognak használtatni, az építke­zéseknél, úgy a’ házhelyeknél bizonyos czél vagy irány behozatal, rendszeres tűzoltó-intézet állíttatni, végre a’ már fenlévő tazkár­­mentesitő biztositékbani részesülés szorgalmazta!s, vagy Torna és Vas példájára czélirányost létre hozatni; mi ha meg történik, bizton reményijük, hogy a’szegény adózó népnek ezer meg ezer könyvi lesznek letörülve. -­- Rozsnyó, nyárelő 6. A’ rozsnyói kir. nagy tanoda nemes tanuló ifjúsága nyárelő hatodika reggelén vala szerencsés szemlélni mélt. és főtiszt. Vasonkeöi gróf Zichy Domokos urat, a’ rozsnyói egyházi megyének közkedvességü lelki föpásztorát, a’ tanoda templomában. Az igen kedves nagy vendég az ur sző­lejébe tett első beléptével is az anyaszentegyház és haza sarja­­dozó növényeit vala kegyes megörvendeztetni és fenséges hivat­­tatásának első működését is nekik szentelni, midőn második ol­­tári áldozatját, az említett templomban tanuló ifjaink magyar éneke kíséretével az ég Urának bemutatván, kir. nagy tanodánk ifjúságának, mélt. Nagykéri Scitovszky János rozsnyói volt­ püs­pök bőkezű ajánlatából, ’s igy több nemes-keblü, valamint a’ tanuló ifjaknak is fejenkinli adakozásiból főtiszt. Ladoméri La­­nomérszky István tanodai kormányzó gondoskodása által készült, Sz. Mária és Sz. Neili vértanú képeivel ékesített gazdag arany­­zalu veres selyem zászlóját, mélt. Andrássy grófnő keresztanyái pártfogása mellett megszentelő, miután a’ nagy tiszteletű kereszt­anya az általa ajándékozott aranyhimzetü drága szalagot a’ zász­lóra felköté, mellynek felirata: „Gróf Andrássy Franciska 1841. A’ rozsnyói kir. Gymnasium nemes tanuló ifjainakSzente­sítette ez ünnepet a’ jeles szónok nt. Hollók Imre ur történetek tanítójának ifjainkhoz intézett hathatós beszéde a’ kath. hit­val­lásnak mennyei elvei szerinti biztos és czélirányos nevelésről. Ez ünnepet a’ mélt. gróf püspök által adott fényes lakoma rekeszté be, mellyen jelen voltak: a’ grófnő keresztanya, a’ nemes káp­talan tagjai és tanodái tanítók. © Nógrádi Verőcze, május 23. Vidékünkön a’ ta­vaszutó folyvást kellemes idöjárata, kivévén nehány szeles és csak két esős napot. Vetéseink többnyire silányok, ’s a’ tava­sziak már sok helyen sárgulni kezdenek; rétjeink sem igérnek vastag rendeket, egyedül a’ szőlők nyújthatnak még reményt tu­lajdonosaiknak, hacsak ezután veszély nem érendi; ’s mind a’ mellett, hogy a’vetések silányságáról közönséges a’ panaszba’ gabona ára folyvást száll, okáról különböző a’ vélemény. — Du­nánk vize is igen megapadt, mi általányos szárazságot jelent , a’ mindenfelől mutatkozó zátonyok a’ lovakkali vontató hajók járá­sát nem kissé nehezítik; gőzhajók is később érkeznek lefelé, ki­tűzött idejüknél; ezek gyakori megfordulása felette érdekessé te­szi Dunamellékünket. — Tegnapelőtt helységü­­ben kettős sze­rencsétlenség történt, ugyan­is zsellér lakosaink közül hárman, ki­mentek reggel a’ szomszéd határbani, hogy Esterházy uradalmá­hoz tartozó, úgy nevezett magas-hegyi erdőbe fát lopni; alig kezdtek kitűzött foglalatosságukhoz, midőn az érintett urad. ré­széről két vadász ott termelt, mit ezek észre vévén futásnak ered­tek ’s mivel a’ „Halt“ szóra megállni nem akartak, kellős lövés történt, mellyre ketteje a' futóknak eljajdult, ’s egyike nehány lépésre csakugyan arra bukott, mit a’ vadászok észrevévén nem siettek őt elfogni, hanem azonnal elsompolyodtak; kevés váltat­va az elfutott két czimbora vissza jött, kik közül egyike szinte két széfet kapott, de a’ lehullott többet; halálosan azonban nem lévén megsértve, kigyógyulása remélhető. Szinte az nap d. u. 2 órakor Duna-partunkhoz bizonyos tolmácsi jobbágy fát fuvaro­zott­, mellyel lerakván szekeréről, kerekeit akará megáztatni, ’s ökreit a’ Dunába véré, mellyek hirtelen beszaladának ; a’ víz seb­­je az üres szekeret azonnal felfördítá, miáltal az ökrök összeke­verőzve egy hajó alá szorultak, ’s mire kiszabadíttathattak, ket­­teje megfuladt; a’ szekérnek is csak első kerekeit ’s rudját von­hatták ki. " Rév-Komárom. A’ Pesti Hírlap 40-dik számában eltöri bizonyos T. betűbe burkolt ur az Ítélet palozáját ’s kimond­ja, hogy véghez ment az utczai koldulás eltörlésére ezélzó táncz­­vigalom i. e. tavaszutó­nán annyi hanyagság, kajánság ellenében, mennyivel Komáromban minden vállalatnak küzdeni kell. T. urat a’ hazafiság mámora vagy a’ vigalom kapá úgy el, hogy illy mér­ges fegyverrel kezdi nyesegetni a’ komáromiaknak — ha igaz vol­na!— hibáikat! A’komáromi józan polgárok szilárd erköltsisége, szépnemének szépre, jóra, nemesre törekvése sokkal fenebb áll, hogysem T. ur ráfogásának, az olvasó közönség hitelt adna. Av­­vagy nem vett­e szép részt Komárom a’ szent ügyben, midőn a' ns. Vármegye részéről tánczvigalom adatott a’ javító dologház felépítésére? De minek elősorozni a’ részvétet, azt T. ur is tud­ja ; maga sem hiszi, mit irt; de irt, hogy írni látszassák. De milly lélekkel vádolhat T. ur hanyagsággal, kajánsággal olly közönsé­get, melly számítása szerint 1330 frt. 20 kr. (igaz ezek között idegenek is valának) sommát áldozott; vagy az volt tán pium de­­sideriuma, hogy azon vigalomra mindenki az elsőtől utólsóig, megjelenni köteles; ezt kívánni képtelenség és a’ kívánságot nem* teljesítőket hanyagoknak, kajánoknak, fösvényeknek nevezni?!­ Hogy állításának valódi szint adjon, a’ fekete ruhás urat el nera mellőzheti, tudván, hogy csak igy leend czikkje kedves a’ nem­­zetisedés forradalmistái előtt; és azt állítja, hogy ezen ur „gátló ezen emberiség nemes czéljára rendelt tánczvigalmat és csak az­ért, mert az indítványozó a’ közelebbi közgyűlésen a’ vegyes há­zasságok kérdésében vele ellenkező véleményen volt.“ Sejditjük a’ fekete ruhás urat és nem csalódunk, ha állítjuk, hogy ez a’ köztiszteletü kebelbeli főtiszt, ur, ki nem csak nem gátlója illy emberiség javát tárgyazó intézményeknek, de indítványozásának köszöni az újévi köszöntés (szinte a’ szegények felsegélésére czé­­lozó) megváltása; sőt e’ szent czélból házankinti koldulásban is fáradozott, ’s épen akkor, midőn T. ur méltatlan iratával foglal­­kozik, kéregelő segedelmet városunk érdemteljes tisztviselőivel egy szent czélra és nem csekély sikerrel. A’ mi pedig Beöthy ur vegyesházassági ellenvéleményét illeti, csak azt mondom: nem retteg benne olly hatalmas ellent, ki által e’ nagy ügynek buknia kell, ’s ki ellen nem volna egyéb fegyvere, mint illy alacsom bosszú. Csak vallja meg T. ur, hogy e’ köpeny alá a’ szeretet­­lenség daemonkáját rejté. De ha csakugyan ezen szent ügy iránt részvétlenség mutatkozott, valljon mi az oka? Tisztelet az indít­ványozó Beöthy Zsigmond úrnak, ki szerencsétlen embertársaink ügyét szivén hordozza; méltányoljuk is a’ szépért, jóért dobogó szivét; de ha vállalatának még jobb sikert kívánt, tán biztost, utón kelle kezdenie. Vagy egy kir. városnak képviselői nem mél­tók e arra, hogy a’ város keblében történendő ’s egyedül őt illető­ események tudtukra adassanak és közjóra munkáló bölcs befo­lyásukkal történjenek? így ’s csak igy vívta volna ki magának az indítványozó a’ szerencsétlen embertársak hálaadó kezeitől fűzött érdemkoszorut; a’ mit elismerni látszik, mert a’ jövedelem* a’városnál tételék le, mint ollyannál, ki ezen köréhez tartozó­ ügyet legképesebb végrehajtani. De igy az történendik: „Non qué bene coepit, sed qui bene finit, habet.“ * Szekszárd, junius 9. A’ múlt hó 20kán tartott táncz­­vigalmunk alkalmával kisdedóvó-intézetünk és az őrültek háza javára begyűlt 147 darab műtárgyak kijátszásakor a’ következő sors­számok nyertek 754. 1809. 1223. 1890. 635. 1193. 929. 1274. 12. 1163. 113. 1726. 107. 1633. 977. 866. 534. 992. 683. 503. 183. 842. 762. 44. 131. 30. 451. 585. 1667. 1606. 264. 1010. 1878. 1912. 274. 1599. 1673. 1458. 1251. 364. 103. 881. 957. 1291. 239. 1324. 1821. 1876. 1082. 765. 1796. 820. 1318. 1185. 617. 1938. 134. 51. 1721. 664. 589. 106. 1943. 381. 949. 974. 1724. 1871. 1642. 751. 1718. 1787. 1030. 1654. 609. 222. 1092. 1851. 848. 1987. 4730. 518. 700. 410. 43. 530. 1058. 1384. 1150. 1036. 461­4. 1426. 835. 967. 20. 766. 11. 1071. 857. 548. 1887. 1202. 890. 987. 908. 948. 831. 579. 838. 1255. 1965. 1310. 1328. 1277. 1940. 1350. 960. 907. 915. 468. 1009. 690. 809. 384. 1404. 439. 1105. 745. 1035. 1455. 1827. 1826. 1990. 1472. 1235. 1536. 1342. 1401. 667. 1406. 1587. 718. 968. 1158. 63. 1870. 1017. Ezeket tehát mindazon f. ez. személyek értesí­téséül közleni annál fogva szükségesnek tartottuk, minthogy igen számosan vettek a’ fentebbi sorsokból, kik e’ megyén kívül lak­nak; ha tehát valaki nyerő sorsokat bírna, ne terheltessék az iránt Itenyovszky Károly várkapitányunkhoz fordulni. Füsszöl Bars vármegyéből, jun. 13. A’ Ifirnek 441 fő számában ismét egy névtelentől igaztalan hír csekély szemé­lyemről, az t. i., hogy Komárom vármegyének a’ kettős Jmne­­ficium iránti felszólító levele indítványomra megyénkben tudo­másul vétetett. Komárom vármegyének e’ tárgybani felszólító levele, valamint sehova, úgy hozzánk sem érkezhetett, mert jelein valók az említett megyének ama’ gyűlésén, hol Zalának felszó­lítására határozatta jön, hogy miután az üres veszprémi püspöki szék be nem töltésének törvény engedte három évi leforgása már közel volna, e’ rövid időnek lefolytát a’ Rendek megvárják, a be nem töltés esetére még nagyobb foganattal . Felségének fel— írandók; felszólításról pedig szó sem vala. Hanem igenis érke­zett hozzánk, valamint honunk minden megyéihez, Zalának felszó­lító levele, melly midőn gyűlésünkön felolvastatott, én bizonyos, egyedül megyénk állását érdeklő okoknál fogva tanácsosnak vél­tem részemről a’ hallgatást, a’ többség pedig alkalmasint Komá­romnak végzését kebelébe rejtve, a’ tudomásul-vételt határozó; hogyan bámulhatott tehát névtelen azon, hogy én tevém az e’ részbeni indítványt, azt csak úgy foghatom fel, ha benne az el­lenem koholt fonák ’s hamis híreknek szenvedélyes terjesztőjét képzelem. Azonban ez alaptalan hírlelésből is tanulónk valamit; t. i. Zelízről megyénk egyik népes­ falváról eddig csak azt tudtnk, hogy ott egy nagyszerű újdivatú pálinkaszeszt tűző ház létez.

Next