Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-04 / 1. szám

im­­mert péntekesek, ’s az uj év meleg kályha mellett pénteken köszönt rájok. Van ollyan is — de tán csak egy — az egész városban, ki minden köszöntés elöl bezárja magát, mert előítéle­te szerint, ha soha nem volt hazudság a’ köszöntés, most a’ legö­­szintébb is az, mert péntekre esik az uj év’ első napja. Igaz, én nem vagyok barátja a' köszöntéseknek, de miután szokásba jöt­tek legyenek — de ollyképen mint sok nemesi gondolkodású polgárokkal díszes városokban, míg szebb szokásba jött, váltassa­nak meg és a’ megváltás’ dija valami nemes czélra fordítassék, mint nálunk —kórházra! nyomom ember’ ápolására! ’stb., de az­tán kivétel ne legyen, ’s olly kopasz, mint én egyet tudok, melly egyedül előítéleten alapszik; az én ismerőm minden szavaim’ da­czára sem köszöntend senkit ez idén — ez hadján! sem meg nem váltja magát, mert úgy mond: „péntek! nem, Isten bo­csa’, nem adok pénzt kórházra köszöntésektőli megváltásomul, pénzem, előérzem, a’kórház’ vészes jövendöjének előpostája lenne; szerencsétlen 1841. év, te leszel az, mellyre borzadással fog em­lékezni a’ késő kor, halál, háború ! ’stb.; ám az előítéletes szeren­csétlen. — De félre ezekkel, félre az előítélettel és hideggel! Nálunk meleg is van, belmeleg egy jobb magyarra nézve, ki sze­reti nyelvét, ’s illyetén szeretet hevíti őt. 1840 ciki­zik, nyelvünket érdeklő czikkely a’ püspöki szószéknél folyamatba jött, f. h. 22 én e méltósága Barkóczy László’ elnöksége alatt tartott sz-széki ülésben meghatároztatván, hogy e’ naptól fogva a’ sz.-széki jegyzőkönyv az uj törvény’ értelme szerint magyarul vitessék és a’ törvény minden oldalról folyamatba indíttassák. Örömmel hisz— szűk, e’ nemes példát mások is követendik, ’s azon lesznek, hogy ne csak három év’ elteltével kezdjék teljesíteni e’ szép törvényt, hanem három év múlva gyümölcsét is mutathassák. Vajha már egyszer hozatnék törvény, olly törvény, mellynek egyedüli tiszte lenne minden törvényt mindenütt és minden által teljesíttetni! Be sok szép törvényünk van, ’s de kevésnek látjuk üdvös gyümöl­csét ! — Még valamit, mi télen is meleg érzésre gyújthatja a’ jobb embert. Ifjabb B... ur, fehérvári előkelő polgár múlt nyári Füre­den voltakor 125 pengő forintban meglopaték, mindent elkövetett, hogy pénzének legalább egy részét visszakaphassa — felét szí­vesen annak engedendé, ki titkos nevét az orzónak rejtő—levélké­ben felét visszaadandá, de minden sikeretlen marada, ’s e pén­zét örökre elveszettnek tudá; most nem rég azonban négy holnap’ elfolyta után tudtára adaték, hogy elorzott pénze a’ Somogy me­gyében kebelezett a... i szerzetes zárdnoknál lenne, menne ért­te ; befogat­t. ur és pénzét 5 pengő forint’ díjával visszakapta, ’s kinek köszönheti ? kötelesnek érzi magát egyedül a’ vallás’ egy igen üdvös eszközének megköszönni, melly a’ bűnös öntudatot fölriasztja és gyakran a’ legnemesb útra téríti a’ tévedőt; általam nyilványítatja szives köszönetét az üdvöshatású hitvallásnak, mellynek egyik ágazata sokszor hatalmasb az igazságot kiszol­gáltatni, mint bárminő polgári törvények; igen ám, a’ vallás’ szentsége belső emberünk’ mélyéig hat, a’ polgári törvény csak ki­serküdése által biztosíthatja embernek embertársa elleni igazát. Füreden mindent elkövetetett a’ polgári hatóság, ’s hiába, a’ bű­nös megvelé a’ szép ajánlatot is; de a’ vallás’ helyén lelke meg­­rázkódott ’s késznek nyilatkozók még az elköltött öt pengő forin­tot is megtéríteni, ha kívánná az, kitől igaztalanul magának sajá­­títá. Az olvasó a’ vallás szülte szép történeten épülni fog annál is inkább, ha vele tudatom, hogy ez nem ritkán történik, magam is tudok esetet, hogy vallás’ jótékonyságából 700 egykor, 2000 pengő forinthoz jut a máskor az emberi gonoszság által megkáro­sult szerencsétlen szerencsés. és Vadkerten (Nógrád vmegye) december’ 19. esti 8 óra tájban hihetőleg vesszőből font és sárral borított kémény’ meg­­gyuladása’ következtében egy jobbágyház hamvadott el. Sikerült akadályoztatását a’ pusztító elemnek, melly könnyen keresztülka­­sul járhatván egymást közelérő házainkat, lángtengerbe boríthatá az egész mezővárost, Isten után főkép az épen itt törvényt tartott uriszék’ tagjainak köszönhetni, kik, hallván a’ vészi-hirdető han­got, a’ nap’ fáradalmai után is készen voltak átmutatva, ’s példát adva a’ segedelemre, minek az lön örvendetes sikere, hogy az összetódult sokaság sem vesztvén lélekjelenlétét, mind a’ vizkór­­ban ágynyomó gazdát, mind az oltásközben beszakadt gerendák­ról tüzbe omlott három embert a’ sebesen terjedt lángok közül sze­rencsésen kivonta. A’ benszorult hatéves gyermeket pedig a’ legnagyobb veszedelem’ ellenére is elszánt édes anyja, szerete­tének legnagyobb diadalára, maga ragadá ki a’ mindenfelé nyal­dosó tüzözönből. De az uriszék’ tisztelt tagjai a’ szeretet’ mun­káját egészen be akarván fejezni, a’ károsodott jobbágy’ fölse­­gélésére következett napon laszint megnyiták erszényeiket is, mi által a’ kár nagy részint azonnal pótolva jön, miért nekik ezennel nyilványos köszönet mondalik. *Szekszárd, december 19. 1840. Első örökös szerző­dés Tolna vármegyében az úrbéri teljes megváltást engedő tör­vénynél fogva. Valamint igen nagy érdekkel viseltettek a’ leg­utóbbi dicső hongyülést képviselt országunk’ Rendei az adózó népre olly kedvesen ható úrbéri megváltást engedő­dik törvény­­czikk’ alkotásában; annál feszültebb figyelemmel leend most, úgy hiszem, mindenki annak örvendetes következményére is, melly sze­rint t. Tolna vmegyében jelesen Szekszárd és Bonyhád mezővárosok közt fekvő Kokasd helységünk’ egész községe, mellyel m. Tolnai Festetics Erneszt és Sándor grófoktól t. Bezerédi Bezerédj Ist­ván ur nem rég megvett, de a’ minek az előbb nevezett gróftól megvett fele része mégis, ezen vételt közbeszegett törvényes el­lenmondás’ következésében, mindazonáltal az úrbéri örökös meg­váltást engedő feltétel alatt m. Tolnai Festetics Rudolf grófra át­szállód — minden néven nevezendő úri adózásokra nézve a’ Ion­­tisztelt Bezerédi Bezerédj István táblabiró úrral következő teljes megváltást tárgyazó s­zerződést kötött légyen: „Örökös szerződés. Mellyet mi alulírottak, és ugyan egy részről én idősb Bezerédj István, mint a’ Kokasdi helység’ fele részének, mellyet gróf Fes­tetics Sándor úrtól örökben megvettem, örökös földesura, más részről pedig mi, a’ nevezett tekintetes Tolna vármegyében kebe­lezett Kokasdi helységben azon tisztelt földesurunk által örökben megvett részhez tartozó jobbágyok, úgy is mint a’ többi ugyan­azon részhez tartozó jobbágytársaink’ megbízott képviselői az úrbéri jobbágyi tartozások’, szolgálatok’ és adózások’ örökös megváltása iránt hosszabb megfontolás ’s egyezkedés utáni sza­bad ’s eltökéleti akarattal minden jövendőségre változhatlanul az 1839/40 ki­sik törvény czikkely’ engedelmével és értelmében egymással e’ következő módon kötöttünk és állapítottunk: lszer Noha az úrbéri illetőségek ’s járandóságok mint a’ szerződők közt pontos számolások tétettek, mellyek után a’ jobbágyság a­ szer­­szödésből rájok ’s utódikra áradni fogó tetemes haszonról meg­győződtek; hogy mindazáltal ezen megváltásból kétségtelenül fellessék az, hogy ezen szerződés által a’ kokasdi jobbágyok jövendő boldogságuk’ és jobblétük’ alapját megvetették; a’ meg­váltás’ tárgyául felvett jobbágyi tartozások azon mérték, meny­­nyiség és némiség szerint felszámolva, minőkben mindezeket az 1832-dik évi ápril 9-dikén a’ 920-dik szám alatt legfelsőbb helyről az illetőleg lefolyt perben lebocsátott urbérileg szabályo­zó kegyelmes királyi rendelet, és az 1832/6-diki úrbéri tör­vény megalapítá, sommásan ekkép adatnak elő. a) Vagyon nekem Bezerédj Istvánnak a’ Kokasdi helységben az említett gróf Festetics Sándortól megvett részjószághoz tartozó huszon­négy egész, és egy öt nyolczados úrbéri sessióm, egy egész telkes jobbágy pedig köteles évenkint szolgálni a’ hosszú fuvar helyetti napszámmal együtt az úrbéri 7dik czikkely szerint 54. két marhás napot, és igy 245/8 sessiókra esik évenkint 1329% napi marhás szolgálat. Az említett szabályozási per szerint tarto­zik minden ados jobbágy a’ maradék földekből neki különösen kiosztatott földek és rétekért 2% napi két marhás robotot szol­gálni, és igy 25, öt nyolczados 624/8 marhás napot; összesen tehát a’ 24% sessió 1392% marhás napot. Ugyanazon úrbéri per szerint a’ kokasdiak a’ 6 font kenderfonás helyett hat gya­log napot szolgálván, ad 24% sessió 144% gyalog napot. Zsel­lérház vagyon 19, mellyek 18 gyalognapjával számítva adnak 342 napot. Ezek felszámolása után, mi a’marhás és gyalog napszám’ bocsára’ megállapítását illeti, noha a’ szerződő kokas­diak is elismernék azt, hogy egy napi munkára magok szekeré­vel , takarmányával és kenyerükkel, tekintve nem csak a’ náluk, de az egész vidékükben divatozó, ’s főleg a’ dohánytermesztés által nagyobb fókra emelt iparukat, melly a’ marhás és kézi munka’ becsét is tetemesen emeli, a’ nyárit és télit egybevetve, és jelesen vonóssal egy pengő forinton, gyalog pedig 14 kron alul nem állanának ki, mégis a’ vonós szolgálatot csak 48 a’ ké­zit pedig csak 12 ezüst krban számítva is felrúgna az összes mar­hás és kézi szolgálat évenkint 1211 fi­t. 9 kr. pp. A’ házat biró ko­kasdi jobbágyokon kívül vagynak másnál lakók is, vagy úgy ne­vezett házatlan zsellérek, kik évenkint 12 gyalog napot kötelesek szolgálni földesuroknak. Noha ezeknek szolgálati is évenkint nem megvethető ágát teszik az úrbéri jövedelemnek, még is ezek’ felszámolását elhagyván, az illy szolgálatok’ követelésétől szinte örökre elállók, és jobbágyim’ könnyebbségökre azokat az illető háztulajdonosoknak áll átengedem. Úrbéri ház vagyon összesen 62, mellyeknek mindegyike egyévi bérül egy ezüst forintot fizet­vén , leszen ezen úri illetőség 62 fit. — b) Az úri kilenczedre nézve, melly nekem az úrbéri 7dik törvényczikk szerint a’ belső telkeket, réteket és ugarokat kivéve, minden földi és hegyi ter­mésekből, és pedig természetben adatik, az 1837, 1838, és 1839iki bár köztudomásra nem jobbak közé tartozott termések­ből egy közép termés a’ 9czed lajstromok szerint dolgoztatván ki, és ezen általányos mennyiség szinte három években divato­zott folyó áraknak középszáma szerint vettetvén fel, megyen egy évi kilenczednek értéke ezüstben 715 frt. 20 kr., lészen tehát ezen előszámlált jobbágyi adózásoknak és szolgálatoknak egy évi értéke 1988 fr. 29 kr. pp. melly 6 petlis kamatul tekintetve felér 33.141 forint tőkepénzzel pengőben. Mint fenebb monda­tott, áll a’ szerződés’ tárgyául felfogott földesúri úrbéri birtok 24% jobbágyi telkes ülésekből, és 19 házas zsellérekből, mely­­lyekböl az úrbéri törvény’ értelmében nyolczat egy egész tel­kes ülésre számítva, tészen az összes úrbéri birtok 27 egész sessiót; melly számmal az úrbéri jövedelem’ tőkéjét, azaz a’ fe­nebb kiszámozott 33,141 pengő forintokat elosztván, esnék egy egész jobbágytelekre örökös váltságul tőkében fizetendő 1223 frt 44 % kr. pengő. Azonban bizonyságát akarván adni annak, men­nyire szivemen hordozom jobbágyim’ előmenetelét, gyarapodá­sát, és számos iparkodó földmivelő családnak jobb, feljebbvaló sorsra, karba emeltetését; nem különben azon üdvös törvényt, mellynek ólalma alatt köttetik e’jelen szerződés, lettel és valódi­­lag is tehetségem szerint életbe, foganatba hozni óhajtván és igyekezvén a’ fenebb minden egy sessióra esendő váltságból 323 pengő forintokat 44 % krokat összesen mindannyira nézve 8841 forintokat pengőben nekik elengedek, és az egy egész jobbágyte­leknek örökös váltságául jobbágyim által megajánlott kilencz száz pgő forintokat, következőleg a’27 egész sessiótól ezen megegye­zés szerint esendő húszon négy ezer három­száz ezüst forintokat, három olly húszast mellyből 60 darab egy finom kolóniás márkát te­szen, egy forintba számlálva, elfogadom, és mint váltságárt meg­állapítom; sőt ezen felül c) Jobbágyim’ üdvös törekedésük’ kön­nyebb sikerü­lhetésére ezen megváltott telkekre nézve általengedem nekik minden pénzbeli felbecsülés nélkül a­ papi szerződés mel­lett leírt tizedszedés-jogomat, és ezen használat iránt az illető egyházi hatóságokkal s törvényes viszonyomat is ezentúl minden jö­vendőségre. d) Általengedem ezen kívül minden felszámolás nélkül nekik azon haszonvételt és részt, melly a’ közlegelőből, a’ mint arra nézve a’ közös haszonvételt az érintett úrbéri perben történt végrendelet is megállapítja­, engem illet, és az úrbéri törvény’ értel­mében leendő elválasztás’­esetében illetni fogna; úgy, hogy ők az egész legelőt mint sajátjokat akármiként szabadon használhassák és egymás közt fel is oszthassák. Értetődvén az igaz arány és a’ törvényben meghatározott szabályok szerint, sőt nyilván kifejez­tetvén, hogy a’ mostani zselléreknek az egész legelő’ felszá­molt mennyiségéből az őket illető részt, ha kívánják, azon eset­ben is külön kiadni kell, ha netalán a’ község a’ legelőt feltörve használni akarná; miután máskülönben az egyéb föld nélkül szűkölködő zsellérek’ marhájukat tartani nem tudnák. Továbbá a’ plébánosnak, iskolamesternek és jegyzőnek az úrbéri illetősége­ket a’ legelőből kívánságukra a’ község elkülönözve kiadni köte­les leend, azon esetben is, ha a’ község a’ legelőt a’ mostani módon akarná tovább is használni; értetődvén, hogy a’ nevezett szemé­lyek akkor a’ közlegelőn marhát nem járathatnak. Megjeleltetik és kiköltetik továbbá, hogy a’ határbéli molnároknak, kik eddig is a’ közös legelő’ gyakorlatában voltak, ha a’ legelő’ jelen álla­potra változnék, elkülönözve szinte kiadandó lészen, minden egy malomkerékre egy hold 1200 □ öllel számítva, a’ malomtelek szomszédságában. Értetődik továbbá, hogy lemondván ekkép az uraság minden közlegeltetési jussáról — az ő majorságbeli föld­jén ’s rétjén a’ lakosok semmi szin alatt legeltetést, vagy más haszonvételt nem követelhetnek és nem gyakorolhatnak. Mind ezen előszámlált és szerződő jobbágyimnak örökösen általenge­­dett úrbéri tartozások, szolgálatok, és adózásoktól tehát úgymint minden néven nevezendő marhás és kézi robottól, házbértől (­füst­pénztől) és mindennemű földi és hegybéli termesztmények úri ki­­lenczedétől, a’ papi dézmát illető jogomtól, és a’ közlegelői ille­tőségemtől örökösim’ nevében is, és mostantól fogva minden időre elállok, ’s azoktól szerződő jobbágyimat ,melly nevezet alatt a’ zselléreket is értem) közösen és egyenkint, nem különben utód­jaikat örökre felmentem, feloldom, és feloldottaknak ünnepélye­sen nyilatkoztatom; bizonyossá tévén őket ezen soraimmal, hogy sem én, sem örökösim, sem tőlük, sem utódiktól bármelly néven nevezhető úrbéri tartozást, szolgálatot, avagy adózást nem fogunk követelni, sem nem is követelhetünk; tiltván ezt az igazság és az 1839/40-ik 7-ik törvényezikk, és csak az úri törvényhatóság maradván fen a’ törvény’ értelmében. Végzetül a’ sokszor elő­­számláit , ’s tőlem szerződő jobbágyimra örökösen általszálló úr­béri haszonvételekért örök váltságul lekötelezett 24300 ezüst fo­rintokat következő szakaszokban kívánom pontosan és hátrama­radás nélkül áltatok ’s utódik által lefizettetni; és ugyan: 184n­ki julius’ í jén négy ezer nyolez száz huszonöt forintokat — a’ folyó esztendei September 29-ik napjától, mióta t. i. mindennemű úr­béri adózások, és szolgálatok reájok nézve elmúltak — számí­tandó 60/° kamattal, — ugyanennyit hasonlóul 6% kamattal 1842diki julius’ 1-jén 1843-diki julius’ 1-jén szinte 4825 fo­rintokat 6 pcentes kamattal, — 1844ki julius 1-én ugyan eny­­nyit hasonló kamattal, — végül az utolsó 5000 forintokat 6 pro­­cento kamattal, melly kamatok minden részenkinti fizetéskor — mint emlittetett — folyó esztendei September 29. napjától lesznek számítandók — 1845iki Julius 1én. Ha pedig a’ szerződő jobbá­gyok ezen pénzt még előbb is kívánnák lefizetni, én azt kamatjai­val együtt előbb is felvenni fogom. 2­or Mi a’ tisztelt uraság ko­kasdi jobbágyai, ’s jobbágytársaink’ megbízott képviselői minde­nek előtt megismervén fent az a) és b) alatt előszámlált munka, készpénzbeli’ és termesztményekbeni tallózásaink, szolgálatink, és adózásiak’ törvényes helyességét; megismervén továbbá előt­tünk az uradalmi számadásokhoz csatolt kilenczed lajstromokból kivont számolások’ valóságát, és a’ termesztmények’ Folyó árának, melly előttünk különben is tudva vagyon, nem csak valóságát, hanem mérsékelt felvételét is; — ezzel ünnepélyesen nyilatkoz­tatjuk , hogy fáradhatatlan szorgalmunk által szerzett tehetségünk­ben méltán bizakodhatván, teljesen reményijük, hogy magunk, és utódink folytatott igyekezetével minden veszélyeztetésünk nél­kül képesek leendünk azon fizetések’ teljesítésére, mellyeket örök megváltásunkért jelenleg kötelezünk; ’s bízunk ebben annyi­val inkább, mivel az igen kegyesen megállapíttatott váltságárban azon igen kedvező módot és alkalmat látjuk, miszerint eddigi szoros úrbéri állapotunknak egy reánk nézve hasonlíthatlanul köny­­nyebb, és kivánatosbbal felcserélése által egy szebb és boldogabb jövendőt magunknak ’s késő maradékunknak biztosan ígérhetünk. Leghálább köszönettel fogadván tehát a’ többször tisztelt uraság’ velünk éreztetett kegyességét, melly szerint nem csak örök meg­­vállhatási kérésünket elfogadni, hanem az úrbéri váltságbért is kiszámozott értékénél jóval is alábbszállitni, sőt még ezen felül a’ nevezett tizedszedés’ használatával is az illető törvényes tulaj­donosok’ megegyezésükkel, úgy a’ közlegelői illetőségével ben­nünk’ megajándékozni kegyeskedett; mi magunkat, jobbágytár­sainkat , ’s általunk minden nemen lévő maradékunkat a’ törvény’ legszorosb értelmében arra kötelezzük le, ’s pedig egyikünket a’ másikért, ’s mindnyájunkat együnkért; hogy az előszámlált úrbéri tartozásunk, szolgálatunk, és adózásunk, jelesen minden vonás, és kézi munkáknak, házbérnek (műst pénznek) bármelly földi, és szőllőhegybeli 9-ed szedésnek — a’ papi tizedjusnak, és a’ köz­legelőből a’ földesúri illetőségnek, szóval mind azoknak, melyek­kel mi akár az 1832/6iki urbér­­ik czikkje, akár pedig a’ legfel­sőbb helyen is jóváhagyott úrbéri szabályozás’ rendeleteinél fogva úrbéri telkeinktől, ezeken kívül bírt mindennemű maradványok­tól, (remanentiáktól) legelőinktől, és szőllőinkböl földes urasá­­gunknak tartoztunk, a’ folyó esztendei September 29-el való örö­kös megszűnéséért ,csak a’ földes úri hatóság’ épségben mara­dásával) váltságul megállapított Huszonnégy ezer, három­száz ezüst forintokat, három darab húszast egy forintba, és 60 dara­bot egy finom kolóniás márkára számítva, olly móddal és sza­kaszokban , valamint ezek már fenebb a’ tisztelt uraság által ki­szabattak, neki és maradékinak lefizetni fogjuk, és utódink is lefizetni fogják; különben cselekedvén­k teljes jogot és sza­badságot adunk a’ tisztelt Uraságnak és maradékinak, hogy együnk, vagy mindnyájunk ingó vagy ingatlan javainkból szabad választása szerint szóbeli per’ utján nem csak a’ tőke, és kamat­pénzre , hanem az okozandó költségekre nézve is magoknak tel­jes elégséget szerezhessenek. Költ a’ Hidjai pusztán November hónap­ján az 1840ik esztendőben — ifj .Bezerédj István s. k. mint édes atyámnak és Tolna vármegye előtt e’ Szerződés tételre különösen vallott meghatalmazottja CP. H.) (a’ szerződő jobbá­gyok’ aláírásai, és a’ törvényes bizonyság’ hitelesítése)“ És épen illy értelmű szerződésben egyezett meg m. Tolnai Festetics Ru­dolf gró­f is, a’ mint legelöl is már cink­lévi — azon részjószágra nézve, mellyet testvér bátyjától magos Tolnai Festetics Ernest gróftól ugyan T. Bezerédj István Táblabiró ur megvett; de a’ történt ellenmondás következtében vérségi jognál fogva birtokába esett. — Most már csak felsőbb helyre terjesztendök.“ Közli Kapocsy József. A’ pesti műegyesület azon t. ez. tagjai, kik az egyesület’ képnyomatait mindeddig kezűkhöz nem vették, illöleg felszólit­­tatnak, méltóztassanak azoknak átvétele iránt részvényjegyeik’ előmutatása mellett, egyesületi pénztárnok Wagner József urnái (Szervita—tér, gr. Teleki ház) legfölebb jövő évi martius’ móltáig intézkedni, hol egyszersmind az egyesületi tagok’ névjegyzékei is átvehetők. Továbbá az eddigi t. ez. aláírók aziránt keretnek mél­tóztassanak szinte egyesületi pénztárnok Wagner József urnál legfölebb jövő évi január utoljáig aziránt nyilatkozni, valljon alá­írásaikat 1 vagy 3 három évre kívánják e vétetni; hogy az újabbi alapszabályok’ rendeletéhez képest az egyesületben netalán 3 év­re maradni kívánók azon kedvezményben, miszerint mindenik részvényük két számmal játszik, a’ megvásárlott képekre a’ sors­

Next