Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-25 / 16. szám

zet fogva munkálkodandó, ’s mint a’ választottság hinni szereti, nem csupán Szombathelyen ’s vidékén, hanem a’ lelkes Vasmegye’ tágas keblében egyebütt is buzdító foganattal terjesztendő a’ kisdedovó intézeteket. Mi a’ választottság múlt évi jelentésében a’ gyomai intézetről érintve volt, alapítójának ’s ezen egyesület’ buzgó tagjainak Wodianer Sámuel urnak bőkezűségéből a’ múlt tavasszal csakugyan valósulást nyert. Ugyanis múlt évi juhején a’ csinosan ’s czélszerűleg elkészült intézet az uradalmi tisztség, több megyei tisztviselő, helybeli elöljárók ’s a’ lakosok’ előbbkelőiböl összesereglett számos közönség’ jelenlétében ünnepélyesen megnyitlatott, ’s abba képező intézeti igazgatónak az egyesület’ intézetében kiképezett kisdedovót felavatta, örömmel értesítvén erről a jelentésében a’ választottságot ama’ részvétről, melly az ünnepélyen jelenvolt közönség könnyes szemeiből ragyogott, ’s nem alaptalanul sejtve a’ hatást, mellyet ez intézet hazánk alföldi sik vidékein az erkölcsiség, munkásság ’s miveltség gyorsabb fejlődésére gyakorlani fog. Vajha e’ sejtelem minél korábban valósulna! ’s vajha legalább a’ népes helységek iskoláiban keletkeznék egy egy osztály, mellyben a’ munkás lakosoknak 8 éven aluli kisdedeik, alkalmas kisdedóvók fölügyelése alatt, mentve minden testi lelki veszélytől, fogékonyakká képződhetnének az iskolában nyerendő erénytani, gazdasági, ’s egyéb szükséges és hasznos ismeretek’ átsajátitására így történt szabados Ráczkevi m. városban is, hol azonban legyőzhetetlen akadályok’ közbejötte miatt rövid idő múlva a’ tolnai képezőintézetből meghívott kisdedovó a’ kellékek’ hiánya következtében a’ megszűnt kisdedovási osztályt elhagyni vala kénytelen. Mind e’ melles reményű a’ választottság, hogy a’ nevezett helyen az elöljáróság lelkes ügyekezetei, tisztelt lelkészek buzgalmával párosulva nem sokára külön kisdedovó intézetet fognak létesitni, melly a’ 6000et fölül haladó népségű Ráczkeviben hasznos gyümölcsöket érlelne. A’ választottság fenebbi óhajtása teljesedéséhez hathatósan közeledhetnék, ha Bogyiszló helysége’ elöljáróinak példája több követőre találna, kik t. i. a’ lefolyó évben köztiszteletre méltó lekészek Sarlay Ferencz ur tanácsára, iskolájok segéd-tanilóját Fülep Pétert saját költségükön a’ tolnai képező intézetbe küldék. Hol létesült még az előszámlált helyeken kívül hazánkban uj kisdedóvó intézet, a’ választottságnak hivatalos tudomására nem jutott, a’ régiek közül azonban a’ n. szombati és szegszárdi az egyesület képező intézetéből nyert kisdedovót. E’ részben óhajtja a’ választottság, vajha mindazon kisdedovó intézet, mellyekben a’ kisdedeket különféle érthetlenségekkel sanyargatják, a’ kisdedovás valódi ismeretével biró ’s kellőleg kiképzett egyedekre bízatnék, kik az üvepház-iskolává aljasitott szenthelynek a’ tolnai intézet mintájára eredeti tiszta valóságukat szereznék vissza, hogy igy az egész hazának egyetemes kisdedovó intézeteiben egydedség és sajátság közönségesülne. Az egyesület által czélul kitűzött, ’s a’ választottság múlt évi feladásai közé sorzott pesti kisdedóvó intézet ismét visszahanyatlék közel volt valósultátok Ugyanis a’ pesti kisdedóvók egyikét felszólitá a’ választottság, hogy az egyesület által némi felsegitéseul ajánlott évenkinti öszveget fogadja el, ’s engedjen intézetében a’ választottság által czélszerű javításokat eszközöltetni. Azonban e’ felszólításra sajnosan nyilatkoztaté ki, mikép kezei e’ részben pártfogóji ’s igazgatója által ezen egyesülettel minden szövetségtől tilalmaztatvák, ki úgy monda, befolyását az érintett intézetre egyedül magának akarja fentartani, különben az a’ kisdedek előtt be fog záratni. Péklányovó intézetei tehát Pesten a’ haza szivében, honnan a’ kisdedovás ’s elemi oktatás’ tiszta elvei ’s áldási a’ haza távolabb ereibe leggyorsabban áradhatnának szét, példány-intézetet Pesten, melly előbb utóbb a’ képezőintézetet is országossá alakítandó Pestre ültethette volna által, illy szomoritó körülmények között még most nem nyithat az egyesület. Elje tán még is az idő, és jönne kell, mikor nemes Fejérmegye lelkes ideinek a’ népnevelés’ ügyében megkezdett intézvénye, mint ragyogó csillag a’ sötét égüzön tényt árasztva, több nemes törvényhatóságot burdiland követésre. A’ tisztelt megye ugyanis egy kisdedovó példány-intézetet óhajtván felállítani, első alisp. t. Sárközy Káz ur vezérlete alatt fényes biztosságot külde Tolnára az egyesületi kisdedovókat képező és példányintézet’megtekintéséül, melly a’ helyszínén megjelenvén, miután arról tökéletes ismeretet szerze, küldetése’ eredményéröl a’ és megye ideinek jelentést ten, egyszersmind bemutatván az érintett intézet kimerítő leírását. Ennek folytában a’ már 6000 pontot meghaladott alapgyűjtemény folyton növekszik, ’s a’ kitűzött czél óhajtott eléréshez közeledik. A’ választottságnak lehetetlen szívből nem örvendenie az egyesületi ügy iránt ez által is bebizonyult ’s terjedt hatás teljes részvételén ’s pártoltatásán; szabad legyen azonban némi aggodalmát is őszintén nyilványitnia, miszerint, ha a tisztelt megyének állandón megbízott czímteljes küldöttsége a’ tolnai mintára nemcsak példány- hanem kisdedovókat képező intézeteket is javasland Fejérváron felállítani, könnyen megeshetik, hogy sem a’ költséges tolnai, sem a’ netán még költségesb fejérvári intézet nem bővelkedendik annyi kisdedovókká képzendő növendékkel, mennyinek száma akár az óhajtásnak ’s reménynek, akár az évenkinti költségeknek megfelelne. Vagy megtörténhetik, hogy e’ két hely egymáshoz közel fekvése miatt a’ növendékek együvé fognak tolulni, oda t. i. hol kedvezményekben nagyobb mértéküleg remélnek majd részesülhetni, a’ másik pedig vagy üresen maradand, mint csupán példány ’s nem egyszersmind képező intézet, vagy csak azon ifjakat fogadandja el, kik a’ másikban nem fértek el, vagy nem vétettek fel, így a’ helyett, hogy apróbb erők öszpontosulva egyesülnének, szerte szakadozva csökkenni fognak, ’s utóbb minden hatásukat elveszthetendik. A’ választottság szereti hinni, mikép e’ hit valótlan, ’s a’ ús megyének üdvös vállalata egyedül oda irányzik, miszerint kebelében a’ tolnai Fejérvárott is alapítandó, példány mintájára évenkint számos kisdedóvó intézetet segitend létre, mellyekben a’ tolnai képező intézetből alkalmaztatnak válogatott ügyes kis - dedovók. Illy módon valamint a’ termesztőt a’ gyáros, ’s azt a’ fogyasztó segíti, úgy a’ tolnai képező intézetet is a’ fejérmegyei példány ’s annak naponkint nagyobb arányban szaporodandó sarjadéki tetemesen segitnék. Elcsüggedt vagy reményvesztett hivatástalan ifjak helyett ez alkalmaztatási ’s becsületes kenyérszerezhetési remény rátermett férfiakat varázsolna így a’ képező intézetbe, kik az erény és munkásság gyümölcshozó magvát a’ sikertől meghatott nemzeti kebelnek részvétteljes mezején villámsebesen szórnák hazaszerte, ’s a’ polgárisodás egyéb körülmények kedvezési melett óriási léptekkel emelné elmaradt nemzetünket oda, hova öt legközelebb bőven tanúsított szilárdsága érdeméhez képest szánta. (Vége köv.) M. tud. társaság’kis gyűlései. Febr. 1rén Fogarasi János K. a’ magyar igék természetéről olvasott. Előrebocsátván az értekező, hogy a’ nyelvmivelést illetőleg az újabb nyelvphilosophia e’ hármat: rövidség, szabatosság, széphangzás állítja fel legfensőbb törvényekül, ’s ama’ régibbeket: szokás, szónyomozás, hasonlóság csak segédekül használja, ’s megmutatni igyekezvén, hogy az igék nem önálló képletet, hanem csak valamelly tárgyhoz vagy személyhez tapadót, azok’ jegyét fejezik ki, ollyan jegyét t. i., melly vagy léteit vagy munkásságot jelent; átment az igéknek mondottakból folyó felosztására ’s elöterjeszté, hogy e’ szerint, valamint a’ nyelvphilosophiában, úgy a’ magyar nyelvben is fő felosztás szerint 3 féle igék vannak, u. m. tételiek (át nem hatók, alanyiak) munkásságiak (áthatók, tárgyiak) is a’ kellő’ összetételéből eredetiek vagyis munkássággal egybekötött lételiek (alanytárgyiak, szenvedők), sőt ezekkel teljesen egyezőleg a’ magyarban három hajtogatás (igeragozás) is van. Megmutatván továbbá, hogy a’ nyelvphilosophia mind a’ három fő időben (jelen, múlt, jövő) különböző árnyéklatokat, különösen pedig általányos és ráviteles állapotokat tanít, valamint továbbá ugyanaz a’ létes’ és munkásság’ három módjait adja elő, u. m. létezőt, szükségest és lehetőst, tökéletesen úgy állnak ezek a’ magyar nyelvben is, jelesen az utóbbiakra nézve a’ mutató módot létezőnek, a’ foglalót szükséginek ’s az óhajtót lehetőséginek kellene szabatosan nemcsak neveznünk, hanem az azokkal élést is teljesen ez eszmék szerint szabályoznunk. Végre a’ formákra is kiterjeszkedvén előadta, hogy a’ magyarban teljes gyakorlatban lévő 36 egymástól különböző forma van, úgy hogy ha mindezen formákat a’ három hajtogatás szerint példákban leirnók, föltévén, hogy mindenik forma egy al- ’s egy felhangu példával egyegy ívet foglalna el, csupán ezen paradigmák egy 36 ívnyi munkát tennének, ’s mindezek legfölebb hat törzsökigéből számoznának. Sőt számmal is kimutatta, hogy a’ magyarban egyetlenegy átható igétől ötezernél több uj nyelvtani szó származik, mellyek közül több mint kétszer egyszerű, csupán ragozás által lett szó, midőn a’ német nyelvben egyegy igétől alig huszul, egyszerű nyelvtani szó származik, ’s a’ németnél bővebb ugyan e’ tekintetben is a’ latin, ’s még bővebb a’ hellen, de a’ magyarral még távoiról sem hasonlíthatók. Előadását Le Mesl és Rammastein azon észrevételeikkel fejezte be, miszerint valamelly nyelv igen nagy ereje, hatása ’s tökéletessége a’ rövid kifejezésben, több képletnek rövidre ’s egybevonásában fekszik. Sopron, febr. 18. A’ soproni lyceumban e’ folyó hó’ első napján tartott ünnepélyről, mellynek tárgya volt. Szabó József és Pálffy József urak’ oktatói hivatalokba lett beiktatások, a’ Hírnök’ 12dik számában egy tudósítás közöltetik, melly a’ dolog’ hibás leírásán kívül, az illető oktatók’ és a’ tanuló ifjúság’ becsületét méltatlan sértegeti ’s következésképen felvilágosító czáfolat nélkül nem maradhat. A’ beküldő úr hallgatással vádolja Sopront; de ott, a’ hol, mint nálunk, olly sok a’ hivatalos kötelességből lenni való, nem sok idő ’s kedv marad a’ mellékes dolgokra; egyébiránt pedig Sopron’ hallgatása eddig is üdvösebb hatású volt a’ nevelés’ dolgában, mint sok vakmerő’ idétlen kiabálása. Mondja továbbá a’ beküldő ur, (egészen egy ismeretes párt’ szellemében, melly már egy évtized óta rongálja iskolai ügyünket): „Iskoláink épen azért, mivel végtelen sok javítást kívánnának, mennyi vélemény közlekedésre nyújthatnának alkalmat?“ — Tagadhatatlan, hogy iskoláink, mint minden emberi intézetek, időről időre javításokat kívánnak; de azokat sem az oktatók, sem az iskolai elöljáróság részéről nem is nélkülözik , hanem ezeket a’ beküldő úr vagy nem látja, vagy látni nem akarja. Egyenesen kimondván, ő a’ soproni iskolákat nem ismeri, hanem csak mások után szól, kik a’ fák miatt nem látják az erdőt. Továbbá hibás azon állítás, hogy a’ soproni lyceum a’ fenérintett alkalommal egy új cathedrát nyert. Az iskolai tanítószékek tudományokról neveztetnek, nem személyekről. Szabó úr’ beiktatásával a’ tanítandó tárgyak’ száma nem szaporiltatott, ő csak azokból a’ tárgyakból vett által némellyeket, mellyek itt már ezelőtt is tanítanak. Nem különben hibásan mondatik, hogy Szabó úr’ beiktatását a’ főtiszt, dunántúli egyházi kerület és a’ soproni nemes convent között fenförgó kérdések késleltették; volt ennek egy más sokkal nagyobb oka, mellyet a’ beküldő ur készakarva elhallgatott. Gáncsoja továbbá a’ tudósító ur az oktatókat, hogy latinul szavaltak; szerinte ez valóságos megállapodás. Nem, tisztelt úr! mi azt tartjuk, hogy édes nemzeti nyelvünket tanulni, mivelni ’s terjeszteni szent kötelességünk; de mellette iskoláinkban, mig azok tudományos intézetek lesznek, a’ latint elhanyagolni valóságos hátramenés volna. Hogy a’ beiktatott urak, kik a’ reájok bízott tudományok’ nagyobb részét latinul fogják, addig meddig, tanítani, latinul szavaltak, és a’ rector, a’ ki hasonlóképen latinul tanít, az uj oktató urakat latin beszéddel fogadta, abban nincs megállapodás sem a’ megállapodásnak árnyéka. Nincs tehát e’ tekintetben mentségre szükségünk, annyival inkább nem szorultunk a’ beküldő ur’ védelmére, mellyet tőlünk kereken megtagad. A’ mi pedig az ezen mondásaiban: „Vagy végre is azt kell hinnünk, hogy a’ diák nyelv sok hiányok’ fedezésére szolgál“, ismét: „Végre is rajtunk szárad ezen közmondás: sem hideg, sem meleg“ foglalt méltatlanságot illeti, azt most egyszer méltó megvetéssel visszautasítjuk, utóbbra pedig tőle a’ közigazság’ tekintetéből követeljük, hogy érettebben meggondolja, mit és kiről ír, és vegye tekintetbe, hogy ki az oktató kart rágalmazza, az a’ mostani jó nevelést akadályoztatja ’s azáltal nem csak egyes személyeknek árthat, hanem vét az emberiség ellen is. Végre, miért és honnan meri mondani, hogy „főleg a’ soproni tanuló ifjúság nem tud latinul.“ Hány honi iskolát ismer, hányat hasonlított össze? Ha iskoláinknak ’s tanuló ifjúinknak barátja volna , ezen állítást, még ha igaz volna is, hírlapokba nem tétetné, jól tudván azt, hogy egy reményteljes ifjúságnak illy kiszégérezése jól nem szülhet. Én, akinek évről évre elegendő alkalmam volt több oskolákban nevelt ifjak között latin nyelvészeti tekintetben összehasonlítást tenni, az egész t. ez. közönség előtt merem állítani, hogy iskoláink ezen tekintetben egyik honi főiskolánknál sem alábbvalók. Mellyre nézve a’ soproni tanuló ifjúság ’s magam nevében ezen rágalomnak ünnepélyesen ellene mondok ’s a’ beküldő urat ezennel felszólítom, hogy nyolványos vizsgálatainkon megjelenni ne terheltessék. Épen nem kétlem, hogy ott majd iskolánk ’s ifjúságunk’ haladását megismervén és méltányolván, ezen szeretetlenségböl származott alaptalan tudósítását önkint visszaveendi. Hetyesi László, a’ soproni ev. Lyceum’ mostani rectora.( Sopron, feb. 20.*) A’ Hírnök’ jödik számában, Sopronból télutó eről kelt czikk alatt, egy a’ soproni ev. Lyceumban télutó’lső napján tartott ünnepély felöl szóló tudósítás találtatik, melly szerint tiszt. Szabó József ur, a’ ki ezelőtt a’ soproni lyceumban a’ negyedik osztály (syntaxis) tanítója volt, ez alkalommal a’ dunántúli ev. Superintendentia által a’ soproni ev. Lyceumba felsőbb osztálybeli negyedik tanítónak, helyébe pedig tiszt. Pálffy József, előbb mentshelyi hitszónok, a’ soproni ev. convent által negyedik osztálybeli tanítónak iktattattak be. A’ mit az érdemes tudósitó ur fötisztelendő Kis János királyi tanácsos és superintendens ur velős, szivreható, a’ beiktatott tanító urak’ tudományos latin beszédjeikről, különösen pedig tiszt. Hetyesy László mostani rector urnak az uj tanítókat körükbe szives fogadása felől említ, azok mind igazak és helyeselhetők. A’ mi ellenben a’ nagy érdemű tudósító urnak azon állítását illeti, hogy a’ dunántúli ev. superintendentia által még a’ csöngei kerületi gyűlésen 1833-dik évben a’ soproni ev. Lyceumhoz elválasztott negyedik tanító ur, csak azért nem iktattatott előbb be, mivel a’ soproni convent a’ dunántúli ev. kerületnek tanítói intézetébe befolyást engedni nem akart. A’ soproni ev. convent azon feltételek alatt, mellyek alatt most elfogadta a’ nagyon tisztelt tanító urat, elválasztásakor is elfogadta volna, de be nem iktatásának igaz oka az, mivel az, e’ tanitónak fizetéséül szolgálandó tőkék kamatozás nélkül több száz kezekben szanaszét voltak, valamint nagy részben most is szanaszét vágynak, azoknak szigorúbb módokkal történendő összesítése csak a’ multévi nyárbó’ 15én Harkán tartatott kerületi gyűlésen határoztatok el. — A’ mi a’ nagy érdemű tudósitó urnak a’ beiktatási latin szónoklatok iránti észrevételét illeti, hogy azok bár magyar nyelven tartattak volna, azt többen is óhajtották, és a’ tanító urak is inkább szólottak volna anyanyelvükön, — de mivel azok ezen lyceumban a’ történetírást, földleírást és magyar literaturát kivéve minden tudományokat oskolai rendszer következésében még most latinul kötelesek tanítani, más nyelven mint latinon, úgymint a’ tudósok nyelvén, nem szólhattak. Ha egyszer a’ pesti egyetemben, academiáinkon törvényeink, ’s más tudományok is magyarul taníttatnak, ha polgári és fenyitö törvényeink magyar nyelven szerkesztvék, akkor bizonyosan a’ soproni ev. Lyceumban is minden tudományok magyarul fognak adatni, a’ mit magyar ajkú tanítóink, hogy minél előbb megtörténjék, óhajtanak. A’ mi végre azon vádját illeti a’ tudósitó úrnak, hogy a’ soproni tanuló ifjak keveset tudnak latinul, ha a’ tisztelt ur a’ múlt évi télelő’ 28kán ’s e’ folyó évi télhó’ 2-kán jelen lett volna a’ lyceum’ szónok-teremében, a’ midőn a’ soproni felsőbb osztálybeli tanuló ifjak a’ stipendiumokat alapitó jóltevőik’ emlékét minden évben ünnepélyesen szokták megülni mindnyájan külön tárgyakról készített munkáikat latin nyelven szavalják, azon vádját is, reményiem, visszavenné. Igaz, hogy ifjaink nem Cicerók , de vannak közöltök számosan, kik a’ várakozásnak megfelelnek. Mig a’ soproni ev. convent a’ kerületi gyűléseken csak négy falak köztt vádoltatott némelly képzelt hibái ’s gyengeségei miatt, eltűrt szelíden mindent, azt óhajtván tiszta szívből, hogy egy nagyterjedelmű dunántúli egyházi kerület szebb áldozatokat legyen az ifjúság’ czélirányosabb kiképzésére mint tett ez 1825ik év óta; de minekutána már hírlapokban is kikelnek ellene kénytelen leend álláspontját szilárdan védeni, ’s az gaztalan vádakat visszatartani. Hogy a’ soproni ev. convent az itteni tanító intézetre lelkiismeretesen felügyel, annak tanúja főtiszt. és nagys. Kis János kir. tan. és superintendens ur, mint a’ soproni conventnek egyik nagyérdemű tagja, hogy részrehajlás nélkül osztja ki a’ stipendiumokat azoknak, a’ kiket illet, és kik megérdemlik, hogy azok vétetnek fel az alumneumba, kik a’ tanító urak által arra mintegy legérdemesebbeknek ajánltatnak, mind azt a’ fen tisztelt királyi tanácsos és superintendens ur bizonyíthatja; — mégis arról vádoltatott a’ múlt évben a’ convent , hogy a’ legtöbb ’s legjobb slipendiumokat csak soproni születésűek veszik, holott a’ minden oskolaév’ végén megjelenő nyomtatott névjegyzék által, az ellenkezőről meggyőződhetnek. De úgy szokott az lenni, azok vádoltatnak közönségesen tetemes hibákról, a’ kik legtöbb jót tesznek, azok által kik legkevesebbet lesznek. 5 Veszprém, télutó 19. Nem tudjuk, ki legyen a’ Veszprém megyei f. h. i-ső napján tartatott közgyűlés’ történetének írója a’ „Világ“ pesti hírlapban, de legyen bárki, őt a’ rosszul értesített olvasó közönség előtt megróni ’s önmeztelenségében felléptetni mulaszhatatlan kötelességünknek tartjuk. Mi czélból nyúlt tollhoz a’ közlő, czikkelye’ elfogulatlan átolvasása után kiki átláthatá; sötét gyanúba akará ő keverni a’ magyar anyaszentegyházat, midőn a’ megyei lelkészeknek megjelenésre adott felsőbb parancsot említi. De mi, kik övéi vagyunk, ’s bölcs kormánya alatt több évek óta élünk, a’ becsületesség’ nyilványos mezején kimondjuk, hogy közlő’ ezen állítása hamis ráfogás, hazugság, és igy rágalom. Fölhívjuk őt itt nyilván, bizonyítsa be az ellenkezőt. Rágalomkor ,hogy a’ megye távolabbi helységeiben aligha tartatott e’ napon isteni szolgálat, mert a' papi rend' csaknem egész személyzete megjelent, mert, nemes Veszprém vármegye’ kebelében hivataloskodó 69 plébános közül csupán 10 volt jelen, volt ezeken kívül 3 kanonok, 2 vidéki plébános, egy birtokos prépost, és a’ helybeli papság, és ezek (ide értve a’ plébánusokat is) mind ollyanok, kik egyébkor is gyakran meg szoktak jelenni a’ gyűléseken, akár emlékezik rá közlő úr, akár nem. Egyébiránt a’ veszprémi püspökmegyei papság összesen 390 tagot számlál, ítélje meg az olvasó, mit lehet, mit kell gondolni a’ közlő úr’ arithmeticájáról, midőn a’ 10 jelen volt plébanusban a’ papi rend’ csaknem egész személyzetét látta! Legyen megnyugodva vallásos buzgalom lelke, hogy isteni szolgálat ezúttal is tartatott mindenütt; mert a’ lelkészek részint a’ közelség miatt az nap lévén magok, részint a’ távolabbiak rendes, vagy ez alkalomra különösen használt helyetteseik által hivataluknak eleget tettek. A’ fölolvasott levelek után, igaz hogy egy táblabiró szónokson B. Kajálról; igaz, hogy szép ajkon, meleg kebellel, mint egy ügybarát szokott, ki a’jónak.