Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-05-23 / 40. szám
mellyen Espartero kíséretestül jelen volt. Ezután a katonaság az emlék előtt ellépdelt, s vele az ünnepélynek másodfél órakor vége. A nép minden osztálya általán feketébe volt öltözve, melly szokás olly közösen megtartanik, hogy még az országon kivül levő spanyolok is május 2-dikán gyászt öltenek. Midőn Espartero a helyről eltávozott, csak kis csoport követé a legalsóbb népből egyes éljen-kiáltásokkal , a többi nép sem nem köszönté, sem tudomást nem vett róla; s mindig igy történik, ha Espartero nyilvános helyen megjelenik. A kormányzó-királyné elvezetése és Don Diego Leon halála előtt máskép volt... Don Francisco infansnak önmegalázása mit sem használt, mert most mégis parancsot kapott Madridból kevés nap alatt távozni; ő fensége írott kiutasítási parancsot kért, hanem értésére adák, hogy a szóbeli is elégséges. — Tegnap a toledoi választott érsek nagy pompával eltemeltetett. Nehézségektől tartanak a toledoi káptalan és a kormány közt az érsekség helytartójának (vicarius) kinevezése felett. E halálozáson igen sajnálkoznak, mert a boldogult főpap sohasem mutatott nagyobb buzgalmat a vallás iránt mint épen a spanyol egyház ezen üldöztetési idejében. Németország* Hamburg, máj. 9. Tegnap fojtatott el a tűz, melly az elöttei éjszakán heves szélben folyvást dühöngött. A leégett házak száma 1000 lehet, habár sokan nagyobbra becsülik; hivatalosan még mi sincs tudva. Az áruk biztosítása részint külföldöm részint helybeni, vallyán a helybeli tűzbiztosító társaságok a terhet fogják viselhetni, még nem bizonyos, mivel a kár még nincs kivetve. Mivel a középületek nagyobb része leégett, az árvák háza választatott ideiglenes városháznak. Az árvákat Lübeck városa volt szíves elfogadni. A meklenburgi nagyherczeg ő királyi fensége minden városban segedelemtársaságokat parancsolt alkotni, s ő maga a középponti társaságban Schwerinben 30,000 bank márkát írt alá. Altonából naponkint nagy mennyiségű leves szállillalik ide, s különös helyen osztatik szét. A helybeli segedelmi-egyesületek is folyvást gyámolítják élelemmel a szegényeket. Az égett hely valamivel több a város negyedénél, s kevesebb harmadánál; a pusztulás közepett áll az új pénzcsarnok belülről befalazott ajtóival és ablakaival. A leégett bankban az ezüst tegnap vizsgáltatott, s a tűzret majd egészen sértetlen találtatott. Erős őrizet alatt tartalik. A helybeli egészen kifáradt katonaság felváltására a tanács új seregeket kért és kapott Lübeck testvérvárostól s a dán és hannoveri kormányoktól. Ma jöttek Lübeckből és Bremenből részvétet nyilatkoztató és segedelmet ajánló küldöttségek. Az oltók között kiváltképen ism tété ki magát bizonyos Frankel S. Berlinből, ki hasonló alkalomban már Konstantinápolyban is tündökölt, s most utazásképen városunkban tartózkodott, több háztulajdonos nyilvános köszönetet mondott neki a hírlapokban. A szipagyártó Cohen, kinél az első tudósítások szerint a tűz kiütött volna, szinte ezen után cáfolt meg e hírt, bebizonyítván, hogy az ő háza meggyuladása előtt már kiütött volt a tűz. A hamburgi „Neue Zeitung“ megjegyzi, hogy a tűz vagy egy raktárban vagy egy asztalosnál ütött ki. A gyujtogatásróli hírek alaptalanok, s alkalmasint a puskapor általi széthányásnak— mellyelt a tanács maga rendelt legelső — szokatlan látványa és egy tűzművésznek gyúlékony készületeivel menekvőleg elfutamodása adott legelső alkalmat, ki a néptől elére ívén méltatlanul megsértetett. Az sem igaz, hogy az állapot csak legkisebb ideig is törvénytelen lett volna. A polgárőrség példásan végző szolgálatját, kereskedői írnokok, segédi fiatal egyének s más személyek a műveit körökből számosan íratták magukat be mint polgári rendőrök a rend fentartására, s fejér övet viseltek felül; sőt az alsó néposztályok magaviselete is dicsértetik. Tudósításának végén igy szól a nevezett hamburgi lap: „Szombaton délben a felingerlett közvélemény az alsó néposztályokban rettentő irányt von. Gyújtogatás hire jutott, s egyes külföldiek, kivált angolok, a népdüh áldozatjai lettek, minek azonban a polgárőrség és a rögtön keletkezett polgárrendőrség határt vetett. Mindenütt rend uralkodik ismét. A szerencsétlenség iszonyú. De előbb London s nem régen New-York rettentő tűzveszélyeikből fényesen és újult erővel támadtak fel. A szárazföld első kereskedős Németország első tengeri városa is hasonlóan fog újra felvirulni, Hamburg ismét hatalmasan fog felemelődni mint 1814 ben azon ínség után, mellyben azért részesült, mivel Németországban első kelt fegyverre az idegen elnyomó ellen.“ Hamburg, máj. 9. „Két három mérföldnyire a várostól részint a nyílt utón részint csűrökben felhalmozott butyorokat, edényt, ruhaneműt stb pillanték meg ideutaztamban mint az iszonyú tűzveszély első nyomait. A mezőn Hamburg közelében sátorok vannak felállítva, hol szegény családok időznek megmentett holmijukon. Két éjszakán át szenvedtek már itt hideget, éhet és szomjat. Aggastyánok és csecsemők láthatók szabad ég alatti ágyaikban nyomorogva legvégsőbb ínségben — s emellett a mosolygó tavasz, madarak örömdalais a szeneszélhányt butyorok közt sürgő gyermekek agyatlan játéka , milly különös ellentetek! A város kinézése maga leirhatlan, a legnagyobbszerü pusztításnak képét viselő. Sok helyen igen nehéz visszaemlékezni, hogy ott négy nap előtt a legpompásabb kastélyok rende állott. A „Jungferstiegen“-en minden talpig elpusztulva s nehéz kitalálni, hol állt e vagy ama ház. Alig hihető, hogy három nap alatt isiúdulás végbevihető legyen. Mindenütt a legnagyobb csend és rend uralkodik, sok helyen már a romok eltakarításával foglalkoznak. Megjegyzésre méltó, hogy 1760- ban másokon szinte nagy tűzveszély volt Hamburgban, mellyben az akkori Mihálytorony leégett. Azon hevesség felfogására, mellyel a tűz terjedett és szétpattogot, nevezetes tapasztalás az, hogy Hamburgtól majd 5 mérföldnyi távolságú mezei birtokra egy még parázsló szőnyegrongy vizetett a széltől, s hogy Lübeckben, Hamburgtól 7 mérföldre az esti órákban nem csak a tűz fénye látszott, hanem egyes szikrák is hulladoztak. Itt egyébiránt nagy közszellem uralkodik, de nagy pénzszomj is; tegnapelőtt egy egylovu tajyiga 150 porosz tallérral fizettetett 6 óráért. Az egész kár 50—80 millió bank márkára becsültelik ; e rettentő veszteség majd egészen a dúsgazdagokat érte s azért a zavar lecsillapulása után az Ínség nem lesz olly szerfeletti, sőt a munkás osztály keresettel bővölködendik.“ A segedelmi egyesületek Hamburg javára mindinkább szaporodnak, úgy hogy minden nap uj keletkezik. A marnmelléki Frankfurt tanácsa maga 35,000 f. ajánlott, törvényhozó testületé pedig 100,000et. Mannheimban már az első napokban 1800 f. küldetett el, 13kán ismét 2700, máj. 14ig ott már 4574 f. gyűlt be. Karlsruheből 2500, Wiesbadenből 3000. A kölni székesegyház építésének részvényesei azonnal különös társaságba álltak össze Hamburg gyámolítására. A waimari újság következő felszólítást tesz: „Midőn 296 septemberben IG6-ban Londonban 89 templom és 13,200 ház 400 utszával leégett, a parlamenttől határozotta jön minden középületeket ugyszinte a hidakat és kapukat státusköltségen felépíteni; akkor a szigetstálus minden vidékéről, a kastélyokból és kunyhókból adakozások csődültek össze. Hát Némethon, az újra felemelkedett, erőre kapott Némethon részvétlenül hagyja elsanyarulni kereskedése díszét, közlekedése szivét Hamburgot? Hangosabban és fürgébben mint sem a kölni templom építése, kiálltnak Hamburg hamvai a segedelemért; az ő lobogó lángja szolgáljon felül Némethon erejének egyesülésére!“ XVI. Gergely pápa e szentségének a schwveizi püspökökhöz a kolostorok iránt intézett brevéje : „Tisztelendő Atyámfiai! Üdvez nektek és apostoli áldást. Azon sok tárgy közé, melly a föpásztori apostoli hivatal terhe alatt már rég nyugtalanít s aggaszt Minket, bizonyára nem utolsó helyre tartoznak némelly ottani kormány végzései a kolostorok aláásását illetőleg, mellyek néhánya egészen eltöröltetett, javai statuséinak nyílványítattak, aztán pedig közárverésileg eladattak vagy más épen ellenkező czélokra fordíttatlak. Ez annál nehezebben esett szivünknek, mivel ez eljárások, vagy, jobban mondva, pajzánságokban katholikusok is részt vettek, teljes megvetésével az egyházi hatalom- s e szentszék jogainak s daczolással azon büntetések és fenyítékek ellen, mellyeket az apostoli intézvények s a köz zsinatok, kiváltképen pedig a tridenti zsinat (22 ul. 11. f.) ipso facto már háramolni nyilatkoztatnak azokra, kik illyést tenni merészelnek. Azonban nem szükséges hosszadalmasan fejtegetni, milly terhesen ütköznek illy merények a vallásba sőt a népek világi jóllétébe is. Mert köztudomású, melly igen érdemesültek a kolostori intézetek mind az első mind a másik közül mindenütt, luváltképen pedig Schweizban, Istenszolgálat tartása, a lelkészkedés gyakorlata, az ifjúságnak jámborságra képezése , valamint végre mindennemű szírkölködők gyámolítása által. Mihelyt e fájdalmas értesítést vettük, azonnal megbíztuk a Mi s ez apostoli szék nunciusát, a kolostorok, jogaik és javaik iránt, mellyek e fölött még a szövetség által is biztosítvák, reclamatiót tenni. Fájdalmunkban nem kevéssé vigasztalt hallhatnánk, hogy több kantonkormány — a vallás, egyház és kolostori intézetek iránt legjobb szellemtől lelkesítve — nemcsak minden ellenséges törekvésektől idegen maradt, hanem a kolostorjavak eladásának nyíltan ellene is szegült. Nem akarjuk tehát mulasztani azért nekik az érdemlett dicséretet megadni, de egyszersmind inteni őket, hogy, ez apostoli szék iránti hódolásuk és ragaszkodásukhoz híven, szent eltökéltségükben állhatatosan megmaradjanak s utalmuk s gyámolitásukban e szent ügyet még élénkebb buzgalommal részeltessék. De nem hasonló sükerök volt a nevünkben tett fölszólitásoknak más kantonkormányoknál, mellyek, az onnani tudósítások szerint, csak arra dolgoznak, hogy azt, mit egyszer a kolostorok, jogaik s javaik ellen megrontólag kezdettek, egészen végrehajtsák. Ez oka, hogy Mi, Tisztelendő Atyámfiai, ez irattal hozzátok fordulunk. Ámbár nem kételkedünk, sőt bizonyosan tudjuk, hogy Ti ez ügyben hivataltok kötelességét el nem mulasztátok, mindazáltal jónak tartjuk — érezvén az Istentől Ránk mért kötelességet, atyánkfiait abban, mi az Istent s egyházat illeti, czélszerüen vezetni s buzdítani — épen ezért illőleg ezen olly fontos ügy fölötti véleményünket Nektek még határozottabban nyilatkoztatni. Roszaljuk tehát ismétleg s nyomadékos panaszt emelünk a világi hatalomtól eredt említettem végzések ellen nehány kolostor eltörültetését s a lakói közti kolostorkötelék fölbontását illetőleg, s emlékeztetünk mindenkit, hogy minden a kolostorhoz tartozó javak és jogoknak a Mis e szentszék fölhatalmazása nélkül történt vagy még történendő eladása a kánoni határozatoknál fogva az egyház előtt érvénytelen, s rendeljük, hogy illyennek tartaskék. Titeket illet tehát minden közremunkálásra vagy nekik adandó kegyelemre távol maradni, egyszersmind saját bölcsességtekből azokat, kik az említett eladások által a jószágoknak birtokába jutottak, vagy még ezentúl jutnának, minden komolysággal inteni, hogy senki sem jogosítva, azon szerzett birtokot nyugodt lelkiismerettel megtartani vagy ollyast ezentúl szerezni. Egyébiránt még azon vigasztaló reményben élünk, hogy különösen ama katholikusok, kik az említett végzések hozatalában vagy végrehajtásában együttmunkáltak, a dolgot érettebben megfontolandják Isten előtt, s azon útról, mellyre ők, mint hinni akarjuk, meggondolatlanul léptek , nem sokára ismét elférendnek. Nektek pedig, Tisztelendő Atyámfiai, nyomadékosan ajánljuk az Urban, hogy minden buzgalommal, pásztori szeretettel és türelemmel szinte rajta dolgozzatok. Mindnyájatoknak kívánjuk e szándékban az égi segedelem dús teljét az óhajtott sükerre, s atyai jóakaratunk jeléül szeretetteljesen adjuk mindegyiteknek a Rátok bízott nyáj közti kiosztásra apostoli áldásunkat. Költ Romában Sz. Péternél, apr. 1. 1842. Pápaságunk 12 évében. XVI. Gergely.“ Dánia* Ő felsége a dán király következő kézírást bocsátott Hamburg tanácsához: „Valódi fájdalommal verem azon balsors hírét, melly pusztító tűzvész alakjában tört Hamburgra. E szomszédváros és tiszteletre méltó lakosainak jóllétét és boldogságát mindig szorosan és elválaszthatlanul öszszekapcsoltnak tekintem saját országaim javával. Ezért a legmélyebb részvét hatott meg ezen borzasztó eseménynél, s érzem szívemnek kívánságát, a magas tanácsnak és a város szenvedő lakosságának magának is teljes és benső rokonszenvemet nyilványítanom. Vigasztaló megnyugtatásomra szolgált, hogy közellévő hivatalnokiul és alattvalóim mint szükségbeni barátok mutatkozni iparkodtak, s meg vagyok győződve, hogy továbbá is fogják ezen emberszerető és tiszteletteljes indulattokat segítség és tanács által erejük szerint valósítni. Azonban kívánom, hogy mint király és népem nevében az egyes alattvalóim rokonérzete mögött ne maradjak. A magas tanács ezen nem szokott alakban irt sorokat olly érzéssel fogadandja, melly az Enyémnek megfelel, s maradok iránta különös királyi keggyel és hajlandósággal. Adám Sorgenfrei kastélyomban máj. 1842. Keresztéig K.“ Hasonló tartalmú iratokat kapott Hamburg tanácsa Oldenburg nagyherczege ő kir. fenségétől, és Mecklenburg Schwerin nagyherczege ö kir. felségétől is, azoknak szárnysegédjeiktől áldozottakat; azon nagylelkű ajándékokat később említendjük, mellyek által ezen szomszédfejedelmek alattvalóikkal egyesülve a szerencsétlen hazavesztett hamburgiak szivében maguknak maradó emléket alkotának. Az angol sajtó az orosz császár mindkét ukarával foglalkozik. A M. Herald, miután azokat közlé, következő adatokat jegyez meg, mellyeket legjobb forrásból eredteknek mond: „A mint látszik, Miklós császár eltökélő magában a birodalmában lévő jobbágyi lakosságot egy csapással fölszabadítani s azonnal összehivá statustanácsát, neki szándékát nyilatkoztatandó. A javaslat az annak mindig hódoló részétől megelégedéssel fogadtatott, de a régi hatalmas nemesség jelenlévő ivadékai oda nyilatkoztak, hogy illy cselekedet forradalomnál nem volna kevesebb, életöket és vagyonukat veszélyezőnél, s ők azt becsületükre és lelkiismeretükre el nem fogadhatják. A státustanács szétoszlott a nélkül, hogy határozatnék, s egy ideig a legmélyebb hallgatás tartatott. De csakhamar a közönséghez ért a dolog. A régi nemesi rend, mellynek eldödei az orosz történet nem egy sötét lapján többször bebizonyiták, milly kétségbeeső szerekhez tudtak nyúlni, midőn a császári akarat érdekeiket bántotta, majd fenyegető hangot von fel, mig ellenben a nemesség szabadabb elinti kisebb része a népvéleménytől támogatva nyíltan kimondá megegyezését. A dolgok illy állásánál fogva a kormány kénytelen volt egyezkedni s minthogy tervével sem egészen felhagyni sem pedig olly szint fel venni nem akart, mintha a régi nemesség lármája alá vetné magát, tehát második ukarát hirdetteté, az elsőt módosítót, s egy rendőrutasítványt az oppositio aggodalmainak megnyugtatására. A kérdés most fel van akadva. A császár jelleme, kiről tudva, hogy egyszer eltökélett szándékát nem teszi félre, még határozottabb eljárást tesz előreláthatóvá, míg ellenben a nemesség megrögzött balvéleményétől aggályos ellenszegülés várható... Ezen adtus minden oldalról tekintve a legfensőbb fontosságú és sem az 1830-i juliusforradalom sem pedig az angol reformbili nem voltak következménydúsabbak mint még ezen rendszabály lehetne.“ Amerika. Miután a közönséget mindig integettük, hogy az éjszakamerikai tudósításoknak a mexicói ügyekben sokat ne Ingyen, most örömmel jelenthetjük, hogy a nyugatindiai postahajó Clyde ezen országra nézve igen nyugtató híreket hozott. A Texasbai berontás, mellyről az amerikai újságok olly körülményesen szólottak, ezekben nem is említtetik, ugyszinte a mexicoi seregek hiresztelt kudarcza, melly tehát költemény volt. Santa Ana Mexicoban igen kedveltebb, s dictatori kormánya erős. Szigorú becsületességgel fordíttatik a külső mexicoi státusköltségből az osztalékok fizetésére rendelt vámrész e czélra, s Clyde 53,000 dollárt hozott Angolországba, mi olly küldemény, hogy a leghevesebb vérű várakozásokat is felülmúlja. A mexicói statuspapirosok ennek következéséül igen felugrottak. (Ang. Globe), Uj-York, apr. 16. A baltimorei révben apr. 14-kén szomorú, Amerikában ugyan igen gyakori szerencsétlenség történt. „Medeora“ új gőzhajó, melly Baltimore és Norfolk közti szállításra volt rendelve, mintegy 150 személlyel terhelve próbautat tön a Patolesco folyón. A lapátkerekek alig fordultak egyszer, midőn a gőzkatlan asszonya durranással szétrepedt s a hajót és utasokat mindenfelől összezúzva légbe röpítő, úgy hogy 100 lábnyi távolságra is találtattak a parton csonka holttestek. A jelenet látása szívszaggató volt. A hajón volt emberek nagyobb része azonnal meghalt, mintegy harminc maradt életben, kik közül néhánynak élete megtartható. Több holttestet a folyó nyelt el. A baltimorei mayor felszólítást bocsátott a munkásokhoz , a gőzhajó töredékeit s a holttesteket a vízben fölkeresni. Új-York, apr. 20. A kölcsönbill mindkét congressházon átment, a praesidens megerősítését nyeré s törvényes erejű jön. A kincstárkönyvekbe a beiktatás helyébe átruházható biztosítmányok fognak lépni, melly terv nyilvánosan az európai pénzvásárokra mutat. A kölcsön, mint tudva, 12 millió dollárt tesz és 6 per kamatozható. A praesidens a bili által hatalommal van felruházva , ha szükségesnek találtatnék, még további 5 milliót felvehetni. Egy ideig biztosítványok nem fognak nominális értékek alatt kiadatni; ha az ország illy feltétel alatt aláírásokat nem talál, akkor a legmagasabb ajánlatokat értékükön (pari) alul is elfogadandja. Olaszország. Gabonaár. (Pozs. mérő váltó garasokban). Búza. Rozs. Árpa. Zab. Kukor. Pozsony, máj. 19. . • 150—167 95—100 76—80 55—60 106—108 N.Szombat, máj. 19. . 140—155 85—92 70—74 50—52 90—96 Beszterczeb., máj. 9. . 146—156 110—113 66—90 56—64 — —