Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-05-23 / 40. szám

mellyen Espartero kíséretestül jelen volt. Ezután a katona­ság az emlék előtt ellépdelt, s vele az ünnepélynek másod­­fél órakor vége. A nép minden osztálya általán feketébe volt öltözve, melly szokás olly közösen megtartanik, hogy még az országon kivü­l levő spanyolok is május 2-dikán gyászt öltenek. Midőn Espartero a helyről eltávozott, csak kis csoport követé a legalsóbb népből egyes éljen-kiál­­tásokkal , a többi nép sem nem köszönté, sem tudomást nem vett­ róla; s mindig igy történik, ha Espartero nyil­­ván­os helyen megjelenik. A kormányzó-királyné elve­zetése és Don Diego Leon halála előtt máskép volt... Don Francisco infansnak önmegalázása mit sem használt, mert most mégis parancsot kapott Madridból kevés nap alatt tá­vozni; ő fensége írott kiutasítási parancsot kért, hanem ér­tésére adák, hogy a szóbeli is elégséges. — Tegnap a to­­ledoi választott érsek nagy pompával eltemeltetett. Nehéz­ségektől tartanak a toledoi káptalan és a kormány közt az érsekség helytartójának (vicarius) kinevezése felett. E halá­lozáson igen sajnálkoznak, mert a boldogult főpap sohasem mutatott nagyobb buzgalmat a vallás iránt mint épen a spa­nyol egyház ezen üldöz­te­tési idejében. Németország* Hamburg, máj. 9. Tegnap fojtatott el a tű­z, melly az elöttei éjszakán heves szélben folyvást dühöngött. A leégett házak száma 1000 lehet, habár sokan nagyobbra becsülik; hivatalosan még mi sincs tudva. Az áruk biztosítása részint külföldöm részint helybeni, vallyán a helybeli tűzbiztosító társaságok a terhet fogják­­ viselhetni, még nem bizonyos, mivel a kár még nincs kivetve. Mivel a középületek na­gyobb része leégett, az árvák háza választatott ideigle­nes városháznak. Az árvákat Lübeck városa volt szíves elfogadni. A meklenburgi nagyherczeg ő királyi fensége minden városban segedelemtársaságokat parancsolt alkot­ni, s ő maga a középponti társaságban Schwerinben 30,000 bank­ márkát írt alá. Altonából naponkint nagy mennyi­ségű leves szállillalik ide, s különös helyen osztatik szét. A helybeli segedelmi-egyesületek is folyvást gyámolítják élelemmel a szegényeket. Az égett hely valamivel több a város negyedénél, s kevesebb harmadánál; a pusztulás közepett áll az új pénzcsarnok belülről befalazott ajtóival és ablakaival. A leégett bankban az ezüst tegnap vizs­gáltatott, s a tűzret majd egészen sértetlen találtatott. Erős őrizet alatt tartalik. A helybeli egészen kifáradt kato­naság felváltására a tanács új seregeket kért és kapott Lü­beck testvérvárostól s a dán és hannoveri kormányoktól. Ma jöttek Lübeckből és Bremenből részvétet nyilatkoztató és segedelmet ajánló küldöttségek. Az oltók között kivált­­képen ism­ tété ki magát bizonyos Frankel S. Berlinből, ki hasonló alkalomban már Konstantinápolyban is tündökölt, s most utazásképen városunkban tartózkodott, több háztu­lajdonos nyilvános köszönetet mondott neki a hírlapokban. A szipagyártó Cohen, kinél az első tudósítások szerint a tűz kiütött volna, szinte ezen után c­áfolt meg e hírt, bebi­zonyítván, hogy az ő háza meggyuladása előtt már kiütött volt a tűz. A hamburgi „Neue Zeitung“ megjegyzi, hogy a tű­z vagy egy raktárban vagy egy asztalosnál ütött ki. A gyujtogatásróli hírek alaptalanok, s alkalmasint a puskapor általi széthányásnak— mellyelt a tanács maga rendelt legelső — szokatlan látványa és egy tűzművésznek gyúlékony ké­születeivel menekvőleg elfutamodása adott legelső alkalmat, ki a néptől elére ívén méltatlanul megsértetett. Az sem igaz, hogy az állapot csak legkisebb ideig is törvénytelen lett volna. A polgárőrség példásan végző szolgálatját, kereske­dői írnokok, segédi fiatal egyének s más személyek a mű­veit körökből számosan íratták magukat be mint polgári rendőrök a rend fentartására, s fejér övet viseltek felül; sőt az alsó néposztályok magaviselete is dicsértetik. Tudósítá­sának végén igy szól a nevezett hamburgi lap: „Szombaton délben a felingerlett közvélemény az alsó néposztályokban rettentő irányt von. Gyújtogatás hire jutott, s egyes külföl­diek, kivált angolok, a népdüh áldozatjai lettek, minek azon­ban a polgárőrség és a rögtön keletkezett polgárrendőrség határt vetett. Mindenütt rend uralkodik ismét. A szerencsét­lenség iszonyú. De előbb London s nem régen New-York rettentő tűzveszélyeikből fényesen és újult erővel támadtak fel. A szárazföld első kereskedő­­s Németország első ten­geri városa is hasonlóan fog újra felvirulni, Hamburg ismét hatalmasan fog felemelődni mint 1814 ben azon ínség után, mellyben azért részesült, mivel Németországban első kelt fegyverre az idegen elnyomó ellen.“ Hamburg, máj. 9. „Két három mérföldnyire a várostól részint a nyílt utón részint csűrökben felhalmozott butyoro­­kat, edényt, ruhaneműt stb pillanték meg ideutaztamban mint az iszonyú tűzveszély első nyomait. A mezőn Hamburg közelében sátorok vannak felállítva, hol szegény családok időznek megmentett holmijukon. Két éjszakán át szenved­tek már itt hideget, éhet és szomjat. Aggastyánok és cse­csemők láthatók szabad ég alatti ágyaikban nyomorogva leg­végsőbb ínségben — s emellett a mosolygó tavasz, mada­rak örömdalais a szeneszélhányt butyorok közt sürgő gyer­mekek agyatlan játéka , milly különös ellentetek! A város kinézése maga leirhatlan, a legnagyobbszerü pusztításnak képét viselő. Sok helyen igen nehéz visszaemlékezni, hogy ott négy nap előtt a legpompásabb kastélyok rende állott. A „Jungferstiegen“-en minden talpig elpusztulva s nehéz ki­találni, hol állt e vagy ama ház. Alig hihető, hogy három nap alatt isiú­dulás végbevihető legyen. Mindenütt a legna­gyobb csend és rend uralkodik, sok helyen már a romok el­takarításával foglalkoznak. Megjegyzésre méltó, hogy 1760- ban más­­okon szinte nagy tűzveszély volt Hamburgban, mellyben az akkori Mihálytorony leégett. Azon hevesség felfogására, mellyel a tűz terjedett és szétpattogot, neveze­tes tapasztalás az, hogy Hamburgtól majd 5 mérföldnyi tá­volságú mezei birtokra egy még parázsló szőnyegrongy vi­zetett a széltől, s hogy Lübeckben, Hamburgtól 7 mérföldre az esti órákban nem csak a tűz fénye látszott, hanem egyes szikrák is hulladoztak. Itt egyébiránt nagy közszellem ural­kodik, de nagy pénzszomj is; tegnapelőtt egy egylovu ta­­j­­yiga 150 porosz tallérral fizettetett 6 óráért. Az egész kár 50—80 millió bank márkára becsültelik ; e rettentő veszte­ség majd egészen a dúsgazdagokat érte s azért a zavar le­­csillapulása után az Ínség nem lesz olly szerfeletti, sőt a munkás osztály keresettel bővölködendik.“­­ A segedelmi egyesületek Hamburg javára mindinkább szaporodnak, úgy hogy minden nap uj keletkezik. A marnmelléki Frankfurt tanácsa maga 35,000 f. ajánlott, törvényhozó testületé pedig 100,000et. Mannheimban már az első napokban 1800 f. kül­detett el, 13kán ismét 2700, máj. 14ig ott már 4574 f. gyűlt be. Karlsruheből 2500, Wiesbadenből 3000. A kölni szé­kesegyház építésének részvényesei azonnal különös társa­ságba álltak össze Hamburg gyámolítására. A waimari új­ság következő felszólítást tesz: „Midőn 296 september­­ben IG6-ban Londonban 89 templom és 13,200 ház 400 ut­­szával leégett, a parlamenttől határozotta jön minden köz­épületeket ugyszinte a hidakat és kapukat státusköltségen felépíteni; akkor a szigetstálus minden vidékéről, a kasté­lyokból és kunyhókból adakozások csődültek össze. Hát Né­methon, az újra felemelkedett, erőre kapott Némethon rész­vétlenül hagyja e­­lsanyarulni kereskedése díszét, közle­kedése szivét Hamburgot? Hangosabban és fürgébben mint sem a kölni templom építése, kiálltnak Hamburg hamvai a segedelemért; az ő lobogó lángja szolgáljon felül Némethon erejének egyesülésére!“ XVI. Gergely pápa e szentségének a schwveizi püspö­kökhöz a kolostorok iránt intézett brevéje : „Tisztelendő Atyámfiai! Üdvez nektek és apostoli áldást. Azon sok tárgy közé, melly a föpásztori apostoli hivatal terhe alatt már rég nyugtalanít s aggaszt Minket, bizonyára nem utolsó helyre tartoznak némelly ottani kormány végzései a kolostorok alá­­ásását illetőleg, mellyek néhánya egészen eltöröltetett, javai statuséinak nyíl­vány­í­­tattak, aztán pedig közárverésileg el­adattak vagy más épen ellenkező czélokra fordíttatlak. Ez annál nehezebben esett szivünknek, mivel ez eljárások­, vagy, jobban mondva, pajzánságokban katholikusok is részt vettek, teljes megvetésével az egyházi hatalom- s e szent­szék jogainak s daczolással azon büntetések és fenyítékek ellen, mellyeket az apostoli intézvények s a köz zsinatok, kiváltképen pedig a tridenti zsinat (22 ul. 11. f.) ipso facto már háramolni nyilatkoztatnak azokra, kik illyést tenni me­részelnek. Azonban nem szükséges hosszadalmasan fejte­getni, milly terhesen ütköznek illy merények a vallásba sőt a népek világi jóllétébe is. Mert köztudomású, melly igen ér­demesültek a kolostori intézetek mind az első mind a másik közül mindenütt, luváltképen pedig Schweizban, Istenszol­gálat tartása, a lelkészkedés gyakorlata, az ifjúságnak jám­borságra képezése , valamint végre mindennemű szírkölkö­­dők gyámolítása által. Mihelyt e fájdalmas értesítést vettük, azonnal megbíztuk a Mi s ez apostoli szék nunciusát, a ko­lostorok, jogaik és javaik iránt, mellyek e fölött még a szö­vetség által is biztosítvák, reclamatiót tenni. Fájdalmunkban nem kevéssé vigasztalt hallhatnánk, hogy több kantonkor­­mány — a vallás, egyház és kolostori intézetek iránt leg­jobb szellemtől lelkesítve — nemcsak minden ellenséges törekvésektől idegen maradt, hanem a kolostorjavak el­adásának nyíltan ellene is szegült. Nem akarjuk tehát mulasztani azért nekik az érdemlett dicséretet megadni, de egyszersmind inteni őket, hogy, ez apostoli szék iránti hó­­dolásuk­ és ragaszkodásukhoz híven, szent eltökéltségük­ben állhatatosan megmaradjanak s utalmuk­ s gyámolitásuk­­ban e szent ügyet még élénkebb buzgalommal részeltessék. De nem hasonló sükerök volt a nevünkben tett fölszólitá­­soknak más kantonkormányoknál, mellyek, az onnani tu­dósítások szerint, csak arra dolgoznak, hogy azt, mit egy­szer a kolostorok, jogaik s javaik ellen megrontólag kez­dettek, egészen végrehajtsák. Ez oka, hogy Mi, Tisztelen­dő Atyámfiai, ez irattal hozzátok fordulunk. Ámbár nem ké­telkedünk, sőt bizonyosan tudjuk, hogy Ti ez ügyben hi­vataltok kötelességét el nem mulasztátok, mindazáltal jó­nak tartjuk — érezvén az Istentől Ránk mért kötelességet, atyánkfiait abban, mi az Istent s egyházat illeti, czélszerüen vezetni s buzdítani — épen ezért illőleg ezen olly fontos ügy fölötti véleményünket Nektek még határozottabban nyilat­koztatni. Roszaljuk tehát ismétleg s nyomadékos panaszt emelünk a világi hatalomtól eredt említettem végzések ellen nehány kolostor eltörültetését s a lakói közti kolostorkötelék fölbontását illetőleg, s emlékeztetünk mindenkit, hogy min­den a kolostorhoz tartozó javak­ és jogoknak a Mi­s e szent­szék fölhatalmazása nélkül történt vagy még történendő eladása a kánoni határozatoknál fogva az egyház előtt érvénytelen, s rendeljük, hogy illyennek tartaskék. Titeket illet tehát minden közremunkálásra vagy nekik adandó ke­gyelemre távol maradni, egyszersmind saját bölcsességtek­­ből azokat, kik az említett eladások által a jószágoknak bir­tokába jutottak, vagy még ezentúl jutnának, minden ko­molysággal inteni, hogy senki sem jogosítva, azon szerzett birtokot nyugodt lelkiismerettel megtartani vagy ollyast ezen­­túl szerezni. Egyébiránt még azon vigasztaló reményben élünk, hogy különösen ama katholikusok, kik az említett végzések hozatalában vagy végrehajtásában együttmunkál­tak, a dolgot érettebben megfontolandják Isten előtt, s azon útról, mellyre ők, mint hinni akarjuk, meggondolatlanul léptek , nem sokára ismét elférendnek. Nektek pedig, Tisz­telendő Atyámfiai, nyomadékosan ajánljuk az Urban, hogy minden buzgalommal, pásztori szeretettel és türelemmel szinte rajta dolgozzatok. Mindnyájatoknak kívánjuk e szán­dékban az égi segedelem dús teljét az óhajtott sükerre, s atyai jóakaratunk jeléül szeretetteljesen adjuk mindegyi­­teknek a Rátok bízott nyáj közti kiosztásra apostoli áldásun­kat. Költ Romában Sz. Péternél, apr. 1. 1842. Pápaságunk 12 évében. XVI. Gergely.“ Dánia* Ő felsége a dán király következő kézírást bocsátott Hamburg tanácsához: „Valódi fájdalommal verem azon bal­sors hírét, melly pusztító tűzvész alakjában tört Hamburg­ra. E szomszédváros és tiszteletre méltó lakosainak jóllé­tét és boldogságát mindig szorosan és elválaszthatlanul ösz­­szekapcsoltnak tekintem saját országaim javával. Ezért a legmélyebb részvét hatott meg ezen borzasztó eseménynél, s érzem szívemnek kívánságát, a magas tanácsnak és a vá­ros szenvedő lakosságának magának is teljes és benső ro­­konszenvemet nyilványítanom. Vigasztaló megnyugtatá­somra szolgált, hogy közellévő hivatalnokiul és alattvalóim mint szükségbeni barátok mutatkozni iparkodtak, s meg va­gyok győződve, hogy továbbá is fogják ezen emberszerető és tiszteletteljes indulattokat segítség és tanács által erejük szerint valósítni. Azonban kívánom, hogy mint király és népem nevében az egyes alattvalóim rokonérzete mögött ne maradjak. A magas tanács ezen nem szokott alakban irt sorokat olly érzéssel fogadandja, melly az Enyémnek meg­felel, s maradok iránta különös királyi keggyel és hajlandó­sággal. Adám Sorgenfrei kastélyomban máj.­­ 1842. Keresz­téig K.“ Hasonló tartalmú iratokat kapott Hamburg tanácsa Oldenburg nagyherczege ő kir. fenségétől, és Mecklenburg Schwerin nagyherczege ö kir. felségétől is, azoknak szárny­segédjeiktől áldozottakat; azon nagylelkű ajándékokat ké­sőbb említendjük, mellyek által ezen szomszédfejedelmek alattvalóikkal egyesülve a szerencsétlen hazavesztett ham­burgiak szivében maguknak maradó emléket alkotának. Az angol sajtó az orosz császár mindkét ukarával fog­­lalkozik. A M. Herald, miután azokat közlé, következő ada­tokat jegyez meg, mellyeket legjobb forrásból eredteknek mond: „A mint látszik, Miklós császár eltökélő magában a birodalmában lévő jobbágyi lakosságot egy csapással fölszabadítani s azonnal összehivá statustanácsát, neki szándékát nyilatkoztatandó. A javaslat az annak mindig hódoló részétől megelégedéssel fogadtatott, de a régi hatalmas nemesség jelenlévő ivadékai oda nyilatkoztak, hogy illy cselekedet forradalomnál nem volna kevesebb, életöket és vagyonukat veszélyezőnél, s ők azt becsüle­tükre és lelkiismeretükre el nem fogadhatják. A státusta­nács szétoszlott a nélkül, hogy határozatnék, s egy ideig a legmélyebb hallgatás tartatott. De csakhamar a közön­séghez ért a dolog. A régi nemesi rend, mellynek el­­dödei az orosz történet nem egy sötét lapján többször be­­bizonyiták, milly kétségbeeső szerekhez tudtak nyúlni, mi­dőn a császári akarat érdekeiket bántotta, majd fenyegető hangot von fel, m­ig ellenben a nemesség szabadabb elinti kisebb része a népvélem­énytől támogatva nyíltan kimondá megegyezését. A dolgok illy állásánál fogva a kormány kénytelen volt egyezkedni s minthogy tervével sem egészen felhagyni sem pedig olly szint fel venni nem akart, mintha a régi nemesség lármája alá vetné magát, tehát második ukarát hirdetteté, az elsőt módosítót, s egy rendőrutasít­­ványt az oppositio aggodalmainak megnyugtatására. A kér­dés most fel van akadva. A császár jelleme, kiről tudva, hogy egyszer eltökélett szándékát nem teszi félre, még határo­zottabb eljárást tesz előreláthatóvá, m­íg ellenben a nemes­ség megrögzött balvéleményétől aggályos ellenszegülés várható... Ezen adtus minden oldalról tekintve a legfen­­sőbb fontosságú és sem az 1830-i juliusforradalom sem pe­dig az angol reformbili nem voltak következménydúsabbak mint még ezen rendszabály lehetne.“ Amerika. Miután a közönséget mindig integettük, hogy az éjszak­amerikai tudósításoknak a mexicói ügyekben sokat ne In­gyen, most örömmel jelenthetjük, hogy a nyugatindiai postahajó Clyde ezen országra nézve igen nyugtató híreket hozott. A Texasbai berontás, mellyről az amerikai újságok olly körülményesen szólottak, ezekben nem is említtetik, ugyszinte a mexicoi seregek hiresztelt kudarcza, melly te­­hát költemény volt. Santa­ Ana Mexicoban igen kedvelteb­b, s dictatori kormánya erős. Szigorú becsületességgel fordít­­tatik a külső mexicoi státusköltségből az osztalékok fizeté­sére rendelt vámrész e czélra, s Clyde 53,000 dollárt ho­zott Angolországba, mi olly küldemény, hogy a leghevesebb vérű várakozásokat is felülmúlja. A mexicói statuspapiro­­sok ennek következéséül igen felugrottak. (Ang. Globe), Uj-York, apr. 16. A baltimorei révben apr. 14-kén szomorú, Amerikában ugyan igen gyakori szerencsétlenség történt. „Medeora“ új gőzhajó, melly Baltimore és Norfolk közti szállításra volt rendelve, mintegy 150 személlyel ter­helve próbautat tön a Patolesco folyón. A lapátkerekek alig fordultak egyszer, midőn a gőzkatlan asszonya durranással szétrepedt s a hajót és utasokat mindenfelől összezúzva légbe röpítő, úgy hogy 100 lábnyi távolságra is találtattak a parton csonka holttestek. A jelenet látása szívszaggató vo­­lt. A hajón volt emberek nagyobb része azonnal meghalt, mintegy harminc­ maradt életben, kik közül néhánynak élete megtartható. Több holttestet a folyó nyelt el. A balti­­morei mayor felszólítást bocsátott a munkásokhoz , a gőz­hajó töredékeit s a holttesteket a vízben fölkeresni. Új-York, apr. 20. A kölcsönbill mindkét congresshá­­zon átment, a praesidens megerősítését nyeré s törvényes erejű­ jön. A kincstárkönyvekbe a beiktatás helyébe átruház­ható biztosítmányok fognak lépni, melly terv nyilván­osan az európai pénzvásárokra mutat. A kölcsön, mint tudva, 12 millió dollárt tesz és 6 per kamatozható. A praesidens a bili által hatalommal van felruházva , ha szükségesnek találtat­nék, még további 5 milliót felvehetni. Egy ideig biztosítvá­­nyok nem fognak nominális értékek alatt kiadatni; ha az ország illy feltétel alatt aláírásokat nem talál, akkor a leg­magasabb ajánlatokat értékükön (pari) alul is elfogadandja. Olaszország. Gabonaár. (Pozs. mérő váltó garasokban). Búza. Rozs. Árpa. Zab. Kukor. Pozsony, máj. 19. . • 150—167 95—100 76—80 55—60 106—108 N.­Szombat, m­áj. 19. . 140—155 85—92 70—74 50—52 90—96 Beszterczeb., máj. 9. . 146—156 110—113 66—90 56—64 — —

Next