Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-05-26 / 41. szám

mány ellenére behozott, törvényszerűnek el nem ismertetett, sőt annak, mint erőszak utján, az ország megegyezésén kí­vül keletkezettnek leszállítása és törvényes lábra vissza­állítása minden országgyűlésen sürgettetett, s jelenleg is az 1838-as országgyűlés irányát követve fejeztessék ki: mi­kép a KK. és Rt. e sérelemnek orvoslását a törvényhozás kétes mezejére annyival is kevesebbé kívánják bocsátani, minthogy a törvényekhez tartozó kötelességek is azt, hogy a fenálló törvények ellen ejtett sérelmek megorvoslását a legközelebbi országgyűlésen eszközöljék, parancsolja. To­vábbá nem titkolhatják el a Kir. és KR. az iránti aggodal­mukat, mikép a kegyelmes kir. leirat, a szélbéli katonaság­ról általánosan szólván, annak ezen szavai: „Nobiles item possessionatos et lege immunes, in quantum nobilitatem suam praescripta via productionali edocuerunt, et altissimam etram approbationem regiam nacti, vel in posterum obtentum­ sunt,“ a székely nemzetre is alkalmazva lenni láttatnak, s mivel a fegyver alóli illyen módoni kiszabadulhass általá­nosan van említve, ebből azt lehetne következtetni, mintha azon székelyek, a kik czimeres levéllel bírnak, a lege im­munisok sorába nem tartoznának, mit eddigelé még senki sem állított, sőt ezen nemzet eredeti nemességével, s azt biztositó törvényeinkkel merőben ellenkezik, s felséges fe­jedelmeink is kétség alá legkevésbbé sem hozták; ennél­fogva meg is vagynak győződve a KK. és RR., hogy felsé­ges Fejedelmünk ezen törvényellenes kitételt a székely nemzet jogai megcsonkítására használtatni engedni nem fogja. Egyébiránt ragaszkodnak ez­úttal is az 1838. eszidő mart. 30-ról felterjesztett alázatos feliratokhoz, mellyben elég világosan és törvényekre alapított okokkal megmutat­tatok, hogy a szélbéli katonaság felállása, s annak mos­­tanig való fentartása nemcsak alkotmányi állásunkkal és törvényeink rendelésével, de minden józan politicával ellen­kezik, mit a következendők bizonyítanak: 1-er a Comp. Const. 2-dik része 1. tit. 5 art. 24-dik pontja azt rendeli, „hogy a fejedelem minden haza javára czélzó és megmaradó dolgokról az ország közönséges értelméből és tetszéséből discurráljon,a­minek nyomán a leopolddali kötéslevél 16dik pontjában is ez áll: ,,annua comitia ad negotia publica trac­­tanda promulganda committimns, ugyan a fenebb említett compilatalis törvény 16-dik pontja tisztán meghatározza, miszerint a fejedelem a katonáknak számáról az országgal együtt végezzen ; ugyan a Compilata 20-dik és 21-dik edic­­tumait, mellyeknél fogva a fiscus jobbágyaiból puskási szol­gálattételre kétszázan az ország egyezésével nemesmltet­­tek meg, a katonaság felállítását érdeklő tárgynak ország­gyűlésén kellető folytattatását tisztán bizonyítják. 2-or Az Appr. Const. 3-dik r. 6 (it 3 art. azt mondja: nemes ember nomnisi legitime citatus et juridice convictus arestáltathassék, fogattathassék vagy károsittathassék meg javaiban, a 4-dik art. ezt: kényszerítésből a nemesség nem tartozik senkit szolgálni, mire nézve az 5-dik articulusban csak a hadi ex­­peditióra felülés iránt létetik kivétel; a leopoldi kötéslevél 2-dik pontjában olly biztosítás mellett erősillettek meg a királyok és fejedelmek adományai és kiváltságai, hogy senki akkor bírt haszonvételei birtokában megháborittatni nem fog; a 14-dik pontban pedig ez iratik: „Siculi ab omni tributo et praestationibus ratione bonorum, quae cum onere insurgen­­di possident, velut hactenus, ita in posterum sint penilus exempli“ — s mindezeknek ellenére a székelyek, kik ere­deti nemesek, régi szolgálatoktól merőben külömnböző tered­­viselésre kénszerittettek. 3-or A katonáskodásra szorított székelység között, mikép 1838-ban is felfestetett, olly feu­dális rendszer uralkodik, minő hazánkban a hajdan földhöz kötött jobbágyokra nézve sem létezett, melly rendszer sze­rint: a) a székely katonai szolgálatra terhesebb akármelly jobbágy robottájánál; ugyanis, ha több gyermeket vagy­nak, harmad, negyedmagával is tartozik előállani a nél­kül, hogy a birtok mennyiségére tekintet fordittatnék, ki­ket mind magának kell formaruhákkal s egyéb megkíván­tatokkal ellátni, s mind a mellett, hogy az Approbáta 62dik edictuma szerint: gratuitus labornak praestálásától a szé­kelység, mint az országnak egyéb státusai is, immunissá tétetett, azonkívül, hogy az esztendőnek egy jó részét fegy­ver alatt tölti, egyéb terhes praestatiokra is szorittatik, s nemcsak a tiszti gyártélyokhoz, lóoskolákhoz, és istálókhoz megkivántató minden munkára hajlalik, hanem az azokhoz szükséges matériáiért előállítására is kénszerűttelik; e felett azon katonák, kik ordináncz név alatt hétszámra a tisztek mellé szoktak rendeltetni, ezeknek kertjeik mivelésére s egyéb házi dolgaik igazítására szoktak alkalmaztatni, s jól­lehet azon terhek, mellynélfogva Brassótól Csik-Szeredáig a posták kötelessége­it­eszszer­int a gyalog, részszer­int lovas székely katonák szokták vala teljesitni, a Brassótól Kéz­­di-V­ásárhelyig postaállomások felállításával valamennyire könnyíttetett, de ellenben azáltal, hogy a törcsvári uradalom­nak minden határszéli őrizet nélkül lévő több ezer lakós Oláh­országba való szabad mehelések megakadályoztatására felállított határőrző vonalra a székely katonák rendeltettek nagy mértékben terheltetett. b) A székely katonának az 1825-ki szabályzat szerint, tisztjei hite nélkül jószágát eladni nem szabad, sőt arra pénzt sem kölcsönözhet, e felett a revindi­ált havashoz tartozó erdőségeket az ezred tulaj­don birtokának nyilatkoztatta ki, azokat szabad tetszése szerint használja, de az igaz birtokosokat azoknak élésétől elzárja. c) A székely katonának személye felett is széle­sebben kiterjedő jogot használ a katonai felsőbbség, mint a nemesség használt valaha jobbágyai felett; ugyanis habár a most tisztelt kegyelmes kir. leiratban biztosítás tétetett is az iránt, mikép az oskolába járásra nézve akadály nem fog tétetni, a székely katona lisztjei engedelme nélkül gyerme­két az ezered keblén kívül sem oskolába, sem mesterségre nem adhatván, olly akadályok tétetnek közbe, mellyeket legyőzni szinte lehetetlen, holott az Approbáta i­s­ része­s­dik itt. i­­s, azt, a jobbágy-gyermekekre nézve is megen­gedte ; továbbá a katonaság terhe alá szorittatott székely törvényhatósági hivatalra csak tisztjei engedelmével léphet, és a táblabirák száma általuk önkényüleg törvény ellenére korlátoltatván, a táblabiróságot nyert személyek sem men­tek a katonai függéstől, sőt nemcsak a világi, hanem az egyházi hivatalokra lépett személyek is, a felségnek tiszta rendelete ellenére, gyakran reversalis­ adásra szoríttatnak. Mennyiben állhat fen a személyes bátorság ott, a­hol a székely a törvényes teremekben a közgyűléseken tartott és a közönség által méltánylott beszédért letartoztatik, fog­ságra vettetik, könnyű állallátni, minek szomorú példáját igazolja Gergely Mihály nyugalmazott őrmesternek esete, a ki a ns. csik-széki közgyűlés megelégedésével nem régen tartott beszédjéért a katonai kormány által fogságra tétetett, és hadikereset alá vettetett. d) Az Appr. Const. 3 r. 6­­. 1 azt nyilván kifejezi, hogy a nemes ember csak coram suo competente judice tartozzék törvényt állani, a leopoldi kö­tös­ levél­eik pontja pedig ezt mondja „morem usitatum in administrandae justitiae solito ordine et usu illaesum prae­­cipimus observandum,“ mégis mind­ezeknek ellenére a ka­tonákká erőltetett székelyek kivétettek a magok törvényes bírások hatósága alól, és egészen a hazai törvényekkel ellenkező elvek szerint katonai felsőség alá vettettek, még­pedig nemcsak a katonai szolgálatbéli, hanem az azzal sem­mi egybefü­ggésben nem lévő minden személyes tetteikre, és a katonai felsőségnek általánosan egyéb ügyekbeli perel­­hetésre nézve is, a székely katonákra nézve akkora befo­­lyása van, hogy azt megakadályoztatni, vagy hosszasan há­tráltatni képesek, ugyanis minden regiós kényteleníttetik az illető katonai elöljáróságnak bemutatni azon meghívó levelet, miszerint valamelly katonát törvénybe idézett, kinek jó kedvétől függ a szokott visit reá írni, vagy pedig magánál eltartóztatni, és minden per megindulása előtt a katonatiszt és szélbeli ügyvéd jelenlétükben a békesség elpróbáltatik, mire ezeknek nagy befolyásuk lévén, a szabad békesség útja gyakran hátráltatik, és a katonai tiszti felsőbbségnek béfolyása nemcsak a szolgálatban, hanem azon kívül lévő minden conscriptus személyekre , sőt még a nőnemre is ki­­terjesztetik, m­ig a férjhezmenetel sem történhetvén meg a katona tiszt engedelme nélkül, e felett a successio fonala is kettémetszelik, midőn katonai conscriptio alatt lévő nemes székely leány mentesített nemes székelyhez megyen férj­hez s megfordítva. 4-szer A terheltetések legsúlyosabb nemei közé tartozik, hogy Comp. Const. 2 r. 1 tit. 4 art. 5-dik és 12-dik pontjai ellenére attól is el vagynak rekeszt­­ve, hogy katonaság alóli megszabadulhatásokra nézve tör­vényes lépéseket tehessenek, nemcsak, sőt az olyan is, ki illyetén kívánságát csak szóval kijelenti, kemény büntetés alá vettetik. Mindezekből önként következvén, hogy midőn hazánk alkotmánya a három nemzetek képviseleti szerke­zetében befolyással lévő személyek­­örvényes szabadságain alapul; minden nemes embernek pedig, s ennélfogva az eredeti nemességgel biró székelységnek is egyforma jo­gait a Decret e­l -ső r. 2-dik és 9-dik titulussal, Appr. 3. r. 76 tit. 8-dik és 21-dik articulusai tisztán meghatároz­ták, e felett a "csak most érdeklett 76-dik egész titulus­nak, ugyan az Appr. 3 r. 19-dik egész titulusával való egybevetéséből is kitűnik, hogy nemzeti fejedelmek alatt hozott törvények is a közterhek bizonyos nemét nem szab­ták külön a nemességnek valamelly osztályára, hanem annak hordozásában a birtok mértéke szerinti igazságos arányt határozták meg, s a felséges Ausztriai ház uralko­dása kezdetén a leopoldi kötéslevél 14-dik pontja is a szé­kelyekről mind a jogokra, mind pedig a hordozandó terhekre nézve azt határozza meg, a­mit a Decretum 1-ső része , titulusa általánosan a nemesekre meghatározott; mind­ezen törvényeknek egybevetéséből nyilván kitűnik, hogy a szél­beli katonaság terhe alatt lévő nemes székelyeket kettős főbb sérelem nyomja, egyik az , hogy az országos terheknek egy ollyan nemét, tudniillik a közkatonáskodás terhét hor­dozzák , mellyel a törvények szerint nem kötelesek, másik az, hogy a székelységnek egyik szegényebb része a ne­mesi egyenlőség alkotmányi elve ellen nemes társai sor­sán alól taszítva, sőt abból leszállítva hordoz ollyan terhet, mellyet nemes társai nem hordoznak, és tiszta törvényeink szerint egy nemes ember is hordozni nem tartozik. Mind­ezeknél fogva alattvalói hivséggel és tisztelettel s egyszers­mind fiúi bizodalommal keressék meg ő Felsége, hogy ezen már 78 esztendőktől fogva létező terhet a székelységen fe­jedelmi és népeskükkel biztosított tiszta törvényeink szerint teljesleg megszüntetni, és a monarchia oltalmára netalán megkívántató szélbeli katonaság új terve felett a Karokkal és Rendekkel a végre tanácskozni méltóztassék, hogy ezen terv igazságosan és törvényeinkkel egyezőleg elintézted­­h­essék. Továbbá a másik része a nemes székely nemzetnek törvény ellenére adó alatt nyögvén, nem tehetjük, hogy e részben is alázatos kérésünket ne ismételjük, miszerint ezen része is a nj székely nemzetnek diplomaticus statusába visz­­szaállíttassék. (Vége köveik.) (M. és J.) Ausztria. Az „Osservatore Triestino“ Triestből máj. 14-kétől jelenti: „Ma a Pritchard T. úrtól m­esterileg épített vontató­­gőzhajó, melly „Melánia principessa Metternich“ nevet nye­­rend, az itteni hajógyárból vizre bocsáttatott. E gőzhajó, mellyen már az Eichen A.­úrtól Bécsben készített 16-10- erejü erőművek találtatnak, Dalmácziában a Kerka folyón s e tartomány és Istria különféle réveiben a készénhajók von­tatására szánva. Az alsóház ülésében máj. 13. Lord Palmerston: „Kí­vánnék az igen érdemes baronetnek egy kérdést tenni, mely Syriát illeti. Mint hallom, 10 nap előtt hire jött, hogy Omer basa, kiről nem rég e házban szó vala, öt hat druzfönököt megrohant s Konstantinápolyim küldött. Van e­z felsége kormányának e dologról hivatalos tudomása? A baronet úr nem fog erre határozott felelettel vonakodni. Azt sem hoz­hatom kétségbe, hogy az árulólag megragadtakat és hazá­­juktól elszakítottakat segítni fogja.“ Sir R. Peel: „Syriából hozzánk érkezett sürgönyök igenis jelentik, hogy öt druz­­fönök Omer basától elfogatott. Vendégségre hivattak meg­­tőle, s a basa barátságos indulatjába bizakodva a meghívást elfogadák. De nem Konstantinápolyba hanem legközelebb Bejrutba vitettek. A keringő hir tehát nem alaptalan. Azon­ban ő felsége kormánya ezen eseményről csak tökéletlen részletekkel bír, de nem késenb ezen cselszövény áldozat­­jaiért a portánál sürgető előterjesztéseket tenni.“ Dr. Bow­­ring: „Nekem úgy látszik, az igen érdemes baronet egy előbbi ülésben oda nyilatkozott, hogy a porta és az angol kormány között megegyezés létez Omer basa letételére.“ Sir R. Peel: „Megegyezésről nem szóltam, hanem előter­jesztésekről, mellyek a portának arról tétettek, hogy Omer basa elmozdítása tanácsos. Az ez okozta nyilatkozás re­­ményk­ető velünk, hogy az bekövetkezendik. Nem követke­zett, de fenebbi utolsó események arról meggyőztek ben­nünket, hogy a basa kinevezése nem volt jól megfontolva.“ A londoni hírlapok között, a­mint látszik, a „Morning Advertiser“ volt az első, melly máj. 11. érzékeny szavakban szólalt fel a hamburgi leégettek gyámolítására. „Nemzeti aláírások — mondja — azonnal Európa minden státusaiban nyiltandók meg, s Angolországnak, büszke állásához illőleg, pillanatnyi várakozás nélkül kellene példájával elöljárni.“ A „M. Chronicle“ erre ezt felelé: „Bármint sajnáljuk is azon szerencsétlenséget, melly egy velünk régi rokonságú várost meglátogatott, az aláírás felszólításához mégsem csatlakoz­hatunk. A szükség saját országunkban, nevezetesen a gyár­kerületekben, rettentő, a hon legközelebb érdekel bennün­ket (charity s­hould begingt home), s mi az épen most megjelent királyi levélre emlékeztetünk, melly jótékony adakozások templombani gyűjtésére int szükséget szenve­dőink javára.“ Ezen lebeszélés daczára is máj. 11. a londo­ni City kereskedőkörében aláírás nyittatott meg s kevés óra alatt már 2000 fontnál (24.000 for.) több volt aláírva. A „Courier“ megjegyzi, hogy egyetlen egy sem köz-, sem magánház sincs Hamburgból az angol tűzmentesítésekben biztosítva. Ez házakról áll, nem pedig árukról és más ingó vagyonról. A „Sun“ mondja: „Azt tartják, hogy az itteni (londoni) tűzmentesítő társaságok nagy károkat szenve­­dendnek, de azok végre is nem fognak talán olly­­elemesek lenni, minő a félelem. Egyike p. o. 200,000 forintnyi árut biztosított Hamburgban és más városban, s szerencsére ezen javaknak csak csekély része volt Hamburgban lerak­va. Azonban angolok rovására, kivált hulli kereskedők szá­mára nagy tömegek voltak a szerencsétlen városban felhal­mozva, s habár jobbadán biztosítva valának, mégsem eléggé heves vért senki elhinni, hogy a tulajdonosok az egész kiz— biztosított mennységet pótolva kapandják.“ Ugyanazon hírlap a tűzveszély körül ezt jegyzi meg: „A hamburgi ke­reskedők épen a kereskedési tarifánk ígért javításának örültek, most dúsan tömött záraik hamvait siratják.“ A brit pénzvásáron ezen csapás semmi befolyást nem okozott, a papirosok épen most gyorsan emelődnek. London, máj. 14. Ma reggel 3 órakor indultak el há­rom itteni legnevezetesebb biztosító társaság igazgatói és titoknokai a Hamburgba vitorlázó gőzösön. A Sun tűzkerü­­let előjárósága már Hamburgban van. Fölnevezett három biztosító társaság közel 12 millió font sterling kész­pénzt küldött Hamburgba, melly somma a hajó megérkezése után azonnal kifizetendő, hogy a leégetteknek a késedelmezés megkiméltessék, melly követeléseknek Londonbani előter­jesztése által történnék. E hajóval küldetett el egyszersmind az aláirás által gyűjtött első szállítmány, t. i. 8450 font is. (101,400 for.) A gőzhajótársaság a pénzt ingyen szállítand­­ja. Londonban már 10,000 font st. (120,000 frt) van aláírva. A Sun a veraillesi vasúti szerencsétlenség alkalmával fölhíja a parlamentet a még előtte folyó vasúti törvényjavas­latot, melly ekkori stádiumaiban igen könnyedén tárgyalta­tott, szoros vitatkozás alá vonni, s nevezetesen a franczia tudományos academiának ama szerencsétlenség okai felöli tudósítását tekintve és használatba venni. Nagybritannia, London máj. 13. A sokszor említett udvari álarczos bal május 12. leirhatlan pompával hajtatott végre. Victoria királynő reggeli 3 óráig mulatott, a táncz azonban még egy órával tovább tartott. A M. Post Europa minden udvarait felszólitja, mutasson fel a nöszépség illy gyülekezetét, mi­nt ezen estén gyémántpompában a fejedelemnét környező. Minthogy a M. Post elött a többi udvarok nöszépségei isme­retlenek, a felhívás igen nagy esztelenség. Francziaország. A „Gazette des Tribunaux“ szerint a nyomozás, melly azonnal a vetőlövetek, bombák stb. a violeti járásban s más helyeken kezdetett, szorgalmasan folytattatik, s eddig mint­egy 10 személy fogatott be. A vetőlövetek egészen ujnem­üi­­leg készítvék. Egy nem igen vastag kőpalaczk szolgál tok gyanánt, melly kívül vastag kéreggel bevonva azon gyújtó­­anyagból , melly a chemiai dörzsgyujtacsokhoz (Streich­hölzchen) használtatik. Belül nagymennyiségű puskapor és golyó erősen összenyomva, úgy hogy iszonyú durranásnak kellene támadnia, ha a palac­k takarója valamelly ellenálló testtel érintkezésbe jöne. Már számos tanú hallgattatott ki kik legközelebb a foglyokkal szembesítendők. A párisi érseknek a királyhoz tartott utóbbi beszéde alkalmából az „Alig. Ztg.“ egyik párisi levelezője a fran­­cziaországbani vallási tusákról következőleg nyilatkozik- A nyugtalankodók soha nem szúnyadnak, mindig kell va­laminek lármára s hősködésre lenni, így az egész múlt hé­ten a párisi érsek beszédével némi diversiót tettek más két pontról, melly komolyabban foglalkoztatta volna őket, t. i. a vasutak s a tengeri kereskedés és hajóhad ügyei. A „Journal des Débats kezdett csatára fúvni. Először illetlennek te­kintetett, hogy olly homályos hírlap, a „T Univers“, az érsek beszédét kinyomatá, mielőtt a „Moniteur“ben hivatalosan kö­­zöltetett. Másodszor a „Journal des Débats“ tüzet és lángot hány, hogy az érsek kérte, adnának a kir. hatóságok példát.

Next