Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-08-04 / 61. szám
tele végett. —Indítványba hozatván, miszerint helyes és igazságos lenne, a görög nemegyesült vallást is a bevett vallások sorába felemelni, — határoztatott, hogy: A közigazgatás tárgyában kinevezett bizottmány az egyházival együtt munkálva a fenebbi tárgyban ez országgyűlés alatt kiszemelőleg készítendő javaslatot a Rendeknek minél elébb adja bé. A jul. 8-kán tartott 82-dik országos ülésben a kir. kormányszék megjelenvén a RR. között, felolvastatott Ő Felségének egy idei jun. 10-kén költelmes kir. leirata, melly mellett Ő Felsége a KR. és RR. idei márcz. 2-kán kelt felírások kíséretében felküldött hódolati törvényczikk aláirt példányait a kir. kormányszéknek leküldi, egyszersmind a RR-t. bizonyossá teszi, hogy a megerősítő diploma szavaiból merített aggodalomnak 1830-ki jan. 19-kén és 1841-ben aug. 19-kén költ kir. leiratok tartalma szerint, helye épen nincs. Egyszersmind figyelmezteti Ő Felsége a KK-t. és KR-t, hogy a sérelmekről vitatkozást a hódolati hűség letételével, s erről készített törvényczikket, ha az országgyűlési tárgyak folytatásában a törvényes rend megtartóik, öszvekapcsolni nem lehet, de bizonyossá teszi a Felsége a RR-t, hogy a közjó iránt viseltető gondosságánál kegyelmesen gondja lesz, az alapos, és a törvényes módi rend megtartásával felterjesztendő sérelmeket megorvosolni. — A kir. kormányzó e excja másnapi ülésre az országgyűlési perszünidő eltörlését tárgyazó törvényjavaslatot tűzte ki, a kir. kormányszék közbejöttével tartandó tanácskozásokra. A júl. 9-kén kir. kormányzó e excra elnöklete alatt tartott 83-dik országos ülésben az országgyűlése alatt folyható perek iránt a középponti rendszeres bizottmány által javallott törvényczikk vétetvén tanácskozás alá, határozattá lett, hogy az országgyűlése ideje alatt is mindenféle polgári s büntető perek folyhassanak minden törvényszékek előtt; ámbár az országgyűlési tagok ellen az országgyűlése alatt, valamint előtte és utánna 30 napokkal közkeresetet sem inditni, sem folytatni ne lehessen. Ezzel kapcsolatban meghatároztatok a székezések tartása ideje is, s hogy ezután a törv. kir. tábla a Sz. István király napi törvényszakon is tartsa három hétig a maga üléseit, miért ennek birái fizetésük nevelése iránt kérettessék meg Ő Felsége. — Indítványoztatok, hogy a törvényhatóságoknál csak a közgyűléseken megválasztott székbirák, nem pedig minden megyei ülnökök bíráskodhassanak, mi rendszeres bizottmányra utasittatott. — Napirendre az úrbéri törvényjavaslatok tűzettek ki. (M. és J. Sajóvidéki tudósítás. Folyó jul. 18-kán a jég, de kivált egy hallatlan borzasztó orkán Sz. Jakab, Árokalja, Kerlés, Szász-Czegő, Sárvár, Encs és Bődön Doboka vármegyében eső, és Király-Németi Besztercze vidéki helységek határait öszverontotta, s igy minden ezen évre reméltek élelmöket elpusztitá: az aratásra elkészült gabonák, a sokat ígérő törökbuzaföldek, rakott szőlőhegyek teljesen semmivé tétettek. Házak, csűrök, gyümölcsfák romjai, mindenfelé az ínség szomorú és kebletrázó képét mutatják, s az áldást és gazdag termést váró szegénység pusztaságot és nyomorúságot szemlél maga körül i agybritannia. London, jul. 23. A gyárkerületekben uralkodó ínség, melly a követek házában már többször került szőnyegre, jul. 21. is hosszas vitatkozás tárgya volt. Duncombe, Tinsbury radical tagja t. i. a koronához terjesztendő feliratot indítványozott, mellyben ő felsége megkeressék, hogy ha a parlament elhalasztása utáni első hónapokban a nép állapotjában kiderülés nem mutatkoznék, a parlament jóelőre, october-vagy novemberben összehivassék a gabnatörvények szükséges változtatása végett. Ennek szüksége, mondá, annál előbb történnék, minthogy az eddigi miniszeri intézmények minden valószínűség szerint csak igen keveset fognak segíteni. Az új gabnatörvény a kenyér árát nem csökkentendi, s úgyszinte a tarifa a többi élelelemszerekét alább nem szállítandja. Miután ez indítvány ugyanazon ülésben 147 szóval 91 ellen félrevettetett, Gibson jul. 22. az alsóházban az olly sokszor és hasztalanul feszegetett tárgyat ismét szőnyegre hozá, állítván, mikint a parlamentnek, mint a nemzeti érdekek őrzőjének, kötelessége, az uralkodó szükség okait kinyomozni, mire most a legalkalmasabb időpont volna. E vitának — mint előre látható volt — ismét semmi sikere nem lett. S. R. Peel boszankodó hangon hivatkozott tegnapi feleletére. A szavazás 158 szóval ütött ki őket a javaslat ellen. A felsőházi ülésben is történt haszontalan, ellenző beszélgetés az országos ínségről és a gabonatörvényekről. Ezalatt az állapot a gyárkerületekben mindinkább aggodalmasabbá sőt fenyegetőbbé válik. A Staffordshire szénmunkások mozgalmai Shropshire-ig terjedtek ; a munkások itt sok vagyont dúltak fel, úgy hogy rendőrségnek és katonaságnak kelletett közbevetődni. A főczinkosok közül, kik mint szénmunkások öltözvek, de álruhájuk alatt más személyeket gyanílnak, öten elfogattak. A gyújtogatások is szaporodnak. London, júl. 23. A Cityben kizárólag a Francziaország és Belgium közti kereskedési szerződésről beszélnek, s minden oldalról azon nyilatkozványt hallani, mikép kormányunk köteles hatályos visszatorlásokat használni Francziaország ellen. A göröncsérkerületekből hallani , hogy a Hanleyben felállított katonaság Newcastlebe visszavonulandó. Juli mai este több szénmunkás ment egy szénbányabirtokoshoz, ki a teljes napdíjat megajánlotta, hogy nála dolgozzanak; mihelyt ezt társaik megtudták, Ulverleybe nyomultak, hol a szénbányák fekszenek, s meggátják a munkákat. A katonaság felszólittatott, melly mintegy 20 rendzavarót elfogott, kik azonban ismét szabadon bocsáttattak. A munkások nagyobb száma folyvást eltökélve előbb vissza nem térni a munkára, mint díjköveteléseik teljesittetnek. Az éjszakistaffordshirei kerületi munkások biztossága, melly Hanleyben összegyűlve, a követeléseket nyilványosan azon megjegyzéssel hirdeté ki, hogy valamennyi munkás szilárdul elszánva azoknak csonkítatlan teljesítését állhatatosan kivárni.Tudniillik 9 órai nappali munkáért, az k evész szabad órát is betudva, 4 sh. napdijat kívánnak, melly a hét végén készpénzben kifizettessék. Egyszersmind nyilatkoztatja a biztosság, hogy a nyugalom fentartására, a nélkül hogy mégis érette jól állhatna, teljes erejéből törekvendik. — A „Sun“ egy szemtanú tudósítása után, ki tegnap (julius 20) hagyá el a göröncsérkerületeket, jelenti, hogy az ott felállított katonaság élelem-adagait, mihelyt megkapá, az éhező szénmunkásokkal megosztotta. Manchester több utczáin ragasztványok függesztettek föl, mellyben a polgárok fölszólittatnak, többé semmiféle adót nem fizetni. Némelly ablakon papirragasztványokat láthatni, mellyeken nagy betűkkel irva:„Itt sem egyenes, sem jövedelem-adó nem fizettetik.“ A corki sütőlegények folyamodó levélben meg akarják a parlamentet kérni az éjjeli munka eltörlése végett, melly, mint állítják, egésségökre olly károsan hat, hogy ritkán él valamellyikök 40 évet. Francziaország, Paris, jul. 22. A tegnapi nagy elfogadásnál a Tuilleriákban beszéd nem tartatott. A politicai, polgári és katonai testületek főnökei csak föliratokat nyújtottak át őfelségének. E hosszú audientia alatt a király több ízben adá a legmélyebb szomorúság jeleit, mellyek a jelenvoltakat élénken meghatották. Minden arca a legőszintébb fájdalom bélyegét viselte. Néhány perccel későbben őfelségeik ismét kocsira ültek, Neuillybe visszatérendők. 5 óra után a király visszavonult. Tetemes néptömeg lepé el a palota ajtait s a királyiadat (Pontroyal) kiáltozva: Éljen a király! Éljen a királyi család! Paris, julius 25. A követek ma délután, számra 180, a kamara conferencia-teremében Lafitte idősb elnöksége alatt voltak összegyűlve. Titoknokok az új törvényhozás legifjabb tagjai voltak, u. m. Saglio, Morny, Persil és Daru. A választmány a király fogadására jövő napra sors által választatott. E választmány élén Lafitte üdvözlendi a királyt. A kormányzóság kérdése nem fog mint politikai, hanem csak mint dynastiai tárgyaltatni. Az ellenzék kinyilatkoztatja műszerei által, hogy most ez egyszer az úgynevezett conservatív párttal szavazand, tehát a ministeri javaslat mellett. Mégis hosszú vitatkozásokat várnak s már három hétről beszélnek, mellyek arra szükségesek leendnének. Hogy a régensség az örökösödési rend szerint a párisi gróf legközelebbi firokonának, a gyámnokság pedig Orleans herczegnőnek van szánva, már kétséget nem szenved. Paris, jul. 26. Ma délután nyittattak meg a kamrák. Egy órakor indult ki a király fényes kísérettel a Tuilleriakból. Sorezredek, nemzet- és városőrségek képezék az út két oldaláról Bourbon palotáig a védsort. A szomszédutczákat kalózőrségek járák be. A tuilleriakert zárva volt, a palota bejárása előtti piacz, sőt még a Sajna melletti terassok is polgárkatonasággal voltak ellepve. A menet fellette lassan haladott a nemzetőrségek éljenezései közt. A rendek tereme szokás szerint három szinti zászlókkal vola feldiszitve, de ezek most fekete fátyollal bevonva. Az egész gyülekezet gyászban jelent meg solly számosan , hogy sok követ csak nehezen juthatott helyére. A király fáradtan lépdelt a lépcsőkön, s felette levertten nézett ki. Láttára a pairek és követek leirhatlan megindulásban egyhangú éljenre fakadtak. Érzelmeinek küzdésétől mintegy legyőzetve majd lankadozva pillanatra megállóit. Végre elérte a karszéket. Oldalán voltak Nemours, Joinville, Aumale és Montpensier herczegek. A trónbeszédet gyenge szakadozó hangon tartotta. Tartalma következő: „Pali urak, követ urak! Azon fájdalomban, melly lenyom, megfosztatva azon fiamtól, kit trónoni kipatolásomra rendeltnek véltem, mikép öreg napjaim dísze és vigasztalása volt, szükségesnek érzem önök körübemi egyesülésének pillanatát siettetni. Nagy kötelességet kell együtt teljesítenünk. Ha Istennek tetszeni fog engem magához hívni, Francziaországnak, az alkotmányos monarchiának pillanatig sem kell megszakadást szenvednie a királyi hatalom gyakorlásában. Ennélfogva önök a szükséges rendszabályokról tanácskozandnak, meggátolandók e végtelen veszélyt szeretett unokám kiskorúsága alatt. A csapás, melly engem ért, nem tesz háladatlanná a gondviselés iránt, melly még gyermekeket éltet nekem, kik teljes gyöngédségemre és Francziaország bizalmára olly méltók. Uraim! engedjél most hazánk nyugalmát és biztosságát megalapitni. Később fölhivandom önöket munkálataik közönséges folyamatának felvételére a statusügyek iránt.“ Ismételt éljenzések közt hagyá el a király a teremet s két órakor ismét a Tuilleriákban volt. A pecsétőr a gyűlést megnyitódnak nyilatkoztatta. Paris, jul. 25. A regénsségi kérdés, mellyről eleinte olly aggodalmasan nyilatkoztak, ez órában szerencsésképen eldöntődnek tekintendő. Ma reggel a baloldal Odilon- Barrot elnöksége alatt gyűlést tartott s egyhangúlag elhatározta, hogy Nemours herczegnek a kormány által javalt régensségét gyámolitani akarja. A conservativ párt kevés kivétellel szinte igy gondolkozik, s igy a régensség felöli ezen törvénjavaslat tetemes többséggel keresztül menend. A baloldali conservativ párt közti emez egyetértés illy fontos kérdésben eléggé bizonyítja, milly túlzottak valának az aggodalmak. A conservativ elemnek Francziaországban naponkint szilárduló hatalma elégséges kezesség a benső és közönséges világbéke fentartására. Ha mindazonáltal az opposite a régensségi törvényt az ország és a júliusi dynastia érdekében feltétlenül elfogadja, mindemellett fentartja magának a kabinetnek maga módján az igazat megmondani. Mindamellett Odilon Barrot barátjai által az is elhatároztatott egyszersmind, hogy a felírás feleti tanácskozás Guizot úr megbuktatására használtassák , a miért is mi, habár a holnapi trónbeszéd felette rövid és színetlen lenne, mégis élénk vitatkozásoknak nézünk elébe. Meggyőződésem szerint az oppositio toborzása a cabinet ellen valódi szélmalomharcz. A király kívánja, hogy a cabinet megmaradjon, s míg egyik vagy másik ministeriumot megtartani szilárd szándéka volt, mindig sikerült neki akaratját keresztülvinni. A parlamenti többség most sem akar változást; a gyűlést lehetőleg röviditni akarja, minthogy az aratás és szüzet haza intenek. A nagy parlameti vita decemberre halasztatik. Több befolyással bíró jobboldali követ ezt nyilván kijelentette. Paris, jul. 23. A király Francziaország minden érsekei és püspökeihez írást bocsátott, mellyben őket felszólítja Orleans halála miatt jul. 25én az ország minden templomaiban ünnepélyes gyászistenszolgálatot tartani. Azon kívánságát nyilvánitá abban, hogy ez alkalommal se predicate se beszéd ne tartassák. — Orleans herczeg emlékezetére Montagny úrtól metszett pénz veretett. Főoldalán a herczeg mellképe van nevével, születése és meghalásának napjával, hátulsó oldalán hamveder fátyollal és télizöldkoszorúval, felette Tacitus mondása Germanicus halálán: „II lacrimabunt quondam florentem et tot bellorum superstitem — etiam ignoti.“ Alatta a királyné e szavai: „Nous étions trop heureux et trop fiers de lui. Dieu nous l’a enlevé. — Guizot szünetlen megtámadásai végre viszonzásra akadnak. A hivatalos lapok, Moniteur és Messager, rövid czikket foglalnak, mellyben az ellenzéknek szemére vettetik, hogy a ministeriumnak mindig egyetlen s ugyanazon tagját választja megtámadása czéljául. Egyébiránt ennek oka világos. Nem személyt, hanem rendszert támadnak meg ezáltal, a békepolitika rendszerét, melly Perner Kázmértól hasonlóan az od.tiki ministeriumhoz képviseltetett. Ugyanez a felelős terhét in solidum veszi magára. A Journal des Débats még világosabban nyilatkozik. Miután kimondá azon lárma feletti sajnálatát, hogy Guizot úr visszavonuljon, egyenesen oda nyilatkozik, hogy azt netaláni parlamenti manifestatio előtt teendi, nem pedig a be nem bizonyított népszerűtlenség állítására. Olly időben, midőn a kormánynak hű szolgákra nagyobb szüksége van mint mindenha, illy viszszavonulás a legnagyobb gyávaság volna s valódi vétség a nemzetfejedelemség ellen, mert Guizot nem magának, hanem a többségnek ministere. Jul. 30kok, midőn Orleans herczeg holtteste Neuillyből Parisba vitetendik, a négy herczeg, a király fiai, a halotti kocsit Neuillyböl a notre-damei templomig gyalog kisérendik. Az elhunytnak négy öccse a gyászmenetet Dreuxbe is követendi, hová a király augu 3kán este egyedül menend. A dreuxi temetés után a királyi család St.-Cloudba vonuland. A franczia királyi tudományos intézet egész testületben fogadtatott jul. Otkén a király által, s Hugo Victor, az intézet elnöke, következő föliratot nyújtott át: „Sire! a franczia intézet a trón zsámolyához leteszi legmélyebb fájdalma nyilatkozatát. Felséged királyi fia halva. Ez veszteség Francziaország é s Európára, ez hézag az értelmességek közt. A nemzet siratja a herczeget, a hadsereg a katonát, az intézet az eszmélkedőt. Orleans herczeg valóban fölfogta, hogy e munkás és emlékezetes században, mellyben élünk, a Francziaország trónja örökösének lenni, nem elég, magas állást elfoglalni, hanem egyszersmind nagy hivatást teljesíteni. Mit a király a jelenért tesz, azt a koronaherczegnek tennie kell a jövendőért; mig az atya, a haza jelen viszonyival megbízva fenséges és fáradhatlan utalmazója a nemzetiségnek és polgárisodásnak, az eseményekkel megmérkőzik, a királyfi, az uj nemzedékek fejedelme s a jövendő ivadékok királya, lelkét tartozik megnyitni az eszméknek. Hatás a király öröksége, a koronaherczegé a tanulmány. Míg a kormányozás órája itt, szakadatlanul eszmélkednie kell elődei története, atyja szóhagyománya s az ország új szükségei felől. Ezt Orleans herczeg csodálatraméltólag érezte. Magas, nyugalmas, vidám és szelid lélek; olly nemes belátás kapcsolatban mindennemű észlehetségekkel; IV. Henrik fia vér, vitézség, szíves és igéző személyes kelleme által; a lázadás fia minden jog tisztelete s minden szabadság szeretete által; hadi dicsőségre ragadtatva törzsöké ösztönéből; béke munkájihoz visszavezettetve szelleme szükségletei által; tehetségteljes és nagy dolgokra törekvő, belsőleg népszerű, külsőleg nemzeti, neki, az időt kivéve, mi sem hiányzott; s mondhatni, hogy a nagy király minden csiráji mutatkoztak már ez, aholly ifjonta meghalt herczegben, ki a művészeteket szerette mint I. Ferencz, a tudományokat mint XIV. Lajos, a hazát mint minmagunk. Sire! Felséged vére maga az ország vére ; Felséged családja s Francziaország ugyanazon szívvel bír. Mi egyiket éri, az a másikat is sebesíti. A franczia nép e pillanatban kimondhatlan rokonérzettel veti szemeit Felséged családjára, Felségedre, ki még soká élend, mert Isten és Francziaország szükségelik Felségedet; e királynéra, fenséges és tanusitott anyára minden anyák közt; végezetül e herczegnére, szíves honosításunk által olly igen francziára, ki a hazának két francziát, a dynastiának két herczeget, a jövendőnek két reményt adott. Vajha legalább e közszomorúság szolgáljon Felségednek némi vigasztalásul! Sire, ez is acclamatio. A herczeg szerencsétlen halála a trónt megrázkódtathatta bár, e nyilvános nemzeti gyász dynastiaját Francziaországnak megerősíti, melly Felségedet, tizenkét év előtt, egyhangú megegyezése által felszentelte, most másodszor szenteli fel fájdalma egyhangúsága által.“ A „Gazette de France“ jul. 19kei és 20kai példányai a postán s hivatalszobáiban lefoglaltattak. A Gazette e lefoglalását következőleg jelenti: „A ministerium ismét megkezdő torlórendszerét a sajtó ellen s üldözései kétszeres csapásokkal sújtják a Gazette de France-ot. Lapjaink 4 száma a postán vagy hivatalszobáinkban lefoglaltatott.“ Az „Indicateur de Bordeaux“ következőt jelent: „Jul. 18-án mintegy 150 fiatal ember, többnyire hamburgiak, kik az itteni kereskedőházaknál legényekül alkalmazvák, a hollandi és hamburgi consuloknak macskazenét csináltak, mivel egyikök sem füze föl lobogóját jeléül a gyásznak Orleans herczegért. A hamburgi consul, Meyer úr, beszédet tartott