Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-08-04 / 61. szám

tele végett. —Indítványba hozatván, miszerint helyes és igazságos lenne, a görög nemegyesült vallást is a bevett vallások sorába felemelni, — határoztatott, hogy: A közi­gazgatás tárgyában kinevezett bizottmány az egyházival együtt munkálva a fenebbi tárgyban ez országgyűlés alatt kiszemelőleg készítendő javaslatot a Rendeknek minél elébb adja bé. A jul. 8-kán tartott 82-dik országos ülésben a kir. kormányszék megjelenvén a RR. között, felolvastatott Ő Felségének egy idei jun. 10-kén költ­elmes kir. leirata, melly mellett Ő Felsége a KR. és RR. idei márcz. 2-kán kelt felírások kíséretében felküldött hódolati törvényczikk alá­irt példányait a kir. kormányszéknek leküldi, egyszers­mind a RR-t. bizonyossá teszi, hogy a megerősítő diploma szavaiból merített aggodalomnak 1830-ki jan. 19-kén és 1841-ben aug. 19-kén költ kir. leiratok tartalma szerint, helye épen nincs. Egyszersmind figyelmezteti Ő Felsége a KK-t. és KR-t, hogy a sérelmekről­ vitatkozást a hódolati hűség letételével, s erről készített törvényczikket, ha az országgyűlési tárgyak folytatásában a törvényes rend meg­tartóik, öszvekapcsolni nem lehet, de bizonyossá teszi a Felsége a RR-t, hogy a közjó iránt viseltető gondosságá­nál kegyelmesen gondja lesz, az alapos, és a törvényes mód­i rend megtartásával felterjesztendő sérelmeket meg­­orvosolni. — A kir. kormányzó e excja más­napi ülésre az országgyűlési perszünidő eltörlését tárgyazó törvényjavas­latot tűzte ki, a kir. kormányszék közbejöttével tartandó tanácskozásokra. A júl. 9-kén kir. kormányzó e excra elnöklete alatt tartott 83-dik országos ülésben az országgyűlése alatt foly­ható perek iránt a középponti rendszeres bizottmány által javallott törvényczikk vétetvén tanácskozás alá, határozattá lett, hogy az országgyűlése ideje alatt is mindenféle polgári s büntető perek folyhassanak minden törvényszékek előtt; ámbár az országgyűlési tagok ellen az országgyűlése alatt, valamint előtte és utánna 30 napokkal közkeresetet sem inditni, sem folytatni ne lehessen. Ezzel kapcsolatban meg­határoztatok a székezések tartása ideje is, s hogy ezután a törv. kir. tábla a Sz. István király napi törvényszakon is tartsa három hétig a maga üléseit, miért ennek birái fizeté­sük nevelése iránt kérettessék meg Ő Felsége. — Indítvá­nyoztatok, hogy a törvényhatóságoknál csak a közgyűlése­ken megválasztott székbirák, nem pedig minden megyei ülnökök bíráskodhassanak, mi rendszeres bizottmányra utasittatott. — Napi­rendre az úrbéri törvényjavaslatok tű­zettek ki. (M. és J. Sajóvidéki tudósítás. Folyó jul. 18-kán a jég, de kivált egy hallatlan borzasztó orkán Sz. Jakab, Árokalja, Kerlés, Szász-Czegő, Sárvár, Encs és Bődön Doboka vár­megyében eső, és Király-Németi Besztercze vidéki helysé­gek határait öszverontotta, s igy minden ezen évre remél­tek élelmöket elpusztitá: az aratásra elkészült gabonák, a sokat ígérő törökbuzaf­öldek, rakott szőlőhegyek teljesen semmivé tétettek. Házak, csűrök, gyümölcsfák romjai, min­denfelé az ínség szomorú és kebletrázó képét mutatják, s az áldást és gazdag termést váró szegénység pusztaságot és nyomorúságot szemlél maga körül­­ i agybritannia. London, jul. 23. A gyárkerületekben uralkodó ínség, melly a követek házában már többször került szőnyegre, jul. 21. is hosszas vitatkozás tárgya volt. Duncombe, Tins­­bury radical tagja t. i. a koronához terjesztendő feliratot indítványozott, mellyben ő felsége megkeressék, hogy ha a parlament elhalasztása utáni első hónapokban a nép állapot­­jában kiderülés nem mutatkoznék, a parlament jóelőre, oc­­tober-vagy novemberben összehivassék a gabnatörvények szükséges változtatása végett. Ennek szüksége, mondá, annál előbb történnék, minthogy az eddigi miniszeri intéz­­mények minden valószínűség szerint csak igen keveset fog­nak segíteni. Az új gabnatörvény a kenyér árát nem csök­­kentendi, s úgyszinte a tarifa a többi élelelemszerekét alább nem szállítandja. Miután ez indítvány ugyanazon ülésben 147 szóval 91 ellen félrevettetett, Gibson jul. 22. az alsó­házban az olly sokszor és hasztalanul feszegetett tárgyat ismét szőnyegre hozá, állítván, mikint a parlamentnek, mint a nemzeti érdekek őrzőjének, kötelessége, az uralkodó szükség okait kinyomozni, mire most a legalkalmasabb idő­pont volna. E vitának — mint előre látható volt — ismét semmi sikere nem lett. S. R. Peel boszankodó hangon hi­vatkozott tegnapi feleletére. A szavazás 158 szóval ütött ki őket a javaslat ellen.­­ A felsőházi ülésben is történt ha­szontalan, ellenző beszélgetés az országos ínségről és a ga­bonatörvényekről. Ezalatt az állapot a gyárkerületekben mindinkább aggodalmasabbá sőt fenyegetőbbé válik. A Staf­fordshire­ szén­munkások mozgalmai Shropshire-ig terjed­tek ; a munkások itt sok vagyont dúltak fel, úgy hogy rend­őrségnek és katonaságnak kelletett közbevetődni. A fő­­czinkosok közül, kik mint szén­munkások öltözvek, de ál­­ruhájuk alatt más személyeket gyanílnak, öten elfogattak. A gyújtogatások is szaporodnak. London, júl. 23. A Cityben kizárólag a Francziaor­szág és Belgium közti kereskedési szerződésről beszélnek, s minden oldalról azon nyilatkozványt hallani, mikép kor­mányunk köteles hatályos visszatorlásokat használni Fran­­cziaország ellen. A göröncsérkerületekből hallani , hogy a Hanleyben felállított katonaság Newcastlebe visszavonulandó. Jul­­i mai este több szénmunkás ment egy szénbányabirtokoshoz, ki a teljes napdíjat megajánlotta, hogy nála dolgozzanak; mi­helyt ezt társaik megtudták, Ulverleybe nyomultak, hol a szénbányák fekszenek, s meggátják a munkákat. A katona­ság felszólittatott, melly mintegy 20 rendzavarót elfogott, kik azonban ismét szabadon bocsáttattak. A munkások na­gyobb száma folyvást eltökélve előbb vissza nem térni a munkára, mint díjköveteléseik teljesittetnek. Az éjszaki­­staffordshirei kerületi munkások biztossága, melly Hanley­ben összegyűlve, a követeléseket nyilványosan azon meg­jegyzéssel hirdeté ki, hogy valamennyi munkás szilárdul elszánva azoknak csonkítatlan teljesítését állhatatosan ki­­várni.­Tudniillik 9 órai nappali munkáért, az k evész szabad órát is betudva, 4 sh. napdijat kívánnak, melly a hét végén készpénzben kifizettessék. Egyszersmind nyilatkoztatja a biztosság, hogy a nyugalom fentartására, a nélkül hogy mégis érette jól állhatna, teljes erejéből törekvendik. — A „Sun“ egy szemtanú tudósítása után, ki tegnap (julius 20) hagyá el a göröncsérkerü­leteket, jelenti, hogy az ott felál­lított katonaság élelem-adagait, mihelyt megkapá, az éhező szénmunkásokkal megosztotta. Manchester több utczáin ragasztványok függesztettek föl, mellyben a polgárok fölszólittatnak, többé semmiféle adót nem fizetni. Némelly ablakon papirragasztványokat lát­hatni, mellyeken nagy betűkkel irva:­­„Itt sem egyenes, sem jövedelem-adó nem fizettetik.“ A corki sütőlegények folyamodó­ levélben meg akarják a parlamentet kérni az éjjeli munka eltörlése végett, melly, mint állítják, egésségökre olly károsan hat, hogy ritkán él valamellyikök 40 évet. Francziaország, Paris, jul. 22. A tegnapi nagy elfogadásnál a Tuilleri­­ákban beszéd nem tartatott. A politicai, polgári és katonai testületek főnökei csak föliratokat nyújtottak át őfelségének. E hosszú audientia alatt a király több ízben adá a legmé­lyebb szomorúság jeleit, mellyek a jelenvoltakat élénken meghatották. Minden arca a legőszintébb fájdalom bélyegét viselte. Néhány percc­el későbben ő­felségeik ismét kocsira ültek, Neuillybe visszatérendők. 5 óra után a király vissza­vonult. Tetemes néptömeg lepé el a palota ajtait s a király­iadat (Pont­royal) kiáltozva: Éljen a király! Éljen a királyi család! Paris, julius 25. A követek ma délután, számra 180, a kamara conferencia-teremében Lafitte idősb­ elnöksége alatt voltak összegyűlve. Titoknokok az új törvényhozás legifjabb tagjai voltak, u. m. Saglio, Morny, Persil és Daru. A választmány a király fogadására jövő napra sors által választatott. E választmány élén Lafitte üdvözlendi a ki­rályt. A kormányzóság kérdése nem fog mint politikai, ha­nem csak mint dynastiai tárgyaltatni. Az ellenzék kinyilat­koztatja műszerei által, hogy most ez egyszer az úgy­neve­zett conservatív párttal szavazand, tehát a ministeri javaslat mellett. Mégis hosszú vitatkozásokat várnak s már három hétről beszélnek, mellyek arra szükségesek leendnének. Hogy a régensség az örökösödési rend szerint a párisi gróf legközelebbi firokonának, a gyámnokság pedig Orleans her­­czegnőnek van szánva, már kétséget nem szenved. Paris, jul. 26. Ma délután nyittattak meg a kamrák. Egy órakor indult ki a király fényes kísérettel a Tuilleriak­­ból. Sorezredek, nemzet- és városőrségek képezék az út két oldaláról Bourbon palotáig a védsort. A szom­szédutczá­­kat kalózőrségek járák be. A tuilleriakert zárva volt, a pa­lota bejárása előtti piacz, sőt még a Sajna melletti terassok is polgárkatonasággal voltak ellepve. A menet fellette lassan haladott a nemzetőrségek éljenezései közt. A rendek tereme szokás szerint három szinti zászlókkal vola feldiszitve, de ezek most fekete fátyollal bevonva. Az egész gyülekezet gyászban jelent meg s­olly számosan , hogy sok követ csak nehezen juthatott helyére. A király fáradtan lépdelt a lép­csőkön, s felette levertten nézett ki. Láttára a pairek és követek leirhatlan megindulásban egyhangú éljenre fakad­tak. Érzelmeinek küzdésétől mintegy legyőzetve majd lan­­kadozva pillanatra megállóit. Végre elérte a karszéket. Ol­dalán voltak Nemours, Joinville, Aumale és Montpensier herczegek. A trónbeszédet gyenge szakadozó hangon tar­totta. Tartalma következő: „Pali urak, követ urak! Azon fájdalomban, melly lenyom, megfosztatva azon fiamtól, kit trónoni kipatolásomra rendeltnek véltem, mikép öreg nap­jaim dísze és vigasztalása volt, szükségesnek érzem önök körüb­emi egyesülésének pillanatát siettetni. Nagy köteles­séget kell együtt teljesítenünk. Ha Istennek tetszeni fog engem magához hívni, Francziaországnak, az alkotmányos monarchiának pillanatig sem kell megszakadást szenvednie a királyi hatalom gyakorlásában. Ennélfogva önök a szük­séges rendszabályokról tanácskozandnak, meggátolandók e végtelen veszélyt szeretett unokám kiskorúsága alatt. A csapás, melly engem ért, nem tesz háladatlanná a gondvi­selés iránt, melly még gyermekeket éltet nekem, kik teljes gyöngédségemre és Francziaország bizalmára olly méltók. Uraim! engedjél­ most hazánk nyugalmát és biztosságát megalapitni. Később fölhivandom önöket munkálataik kö­zönséges folyamatának felvételére a statusügyek iránt.“ Ismételt éljenzések közt hagyá el a király a teremet s két órakor ismét a Tuilleriákban volt. A pecsétőr a gyűlést megnyitódnak nyilatkoztatta. Paris, jul. 25. A regénsségi kérdés, mellyről eleinte olly aggodalmasan nyilatkoztak, ez órában szerencséské­pen eldöntődnek tekintendő. Ma reggel a baloldal Odilon- Barrot elnöksége alatt gyűlést tartott s egyhangúlag elhatá­rozta, hogy Nemours herczegnek a kormány által javalt ré­­gensségét gyámolitani akarja. A conservativ párt kevés ki­vétellel szinte igy gondolkozik, s igy a régensség felöli ezen törvénjavaslat tetemes többséggel keresztül menend. A bal­oldal­i conservativ párt közti emez egyetértés illy fontos kérdésben eléggé bizonyítja, milly túlzottak valának az ag­godalmak. A conservativ elemnek Francziaországban na­ponkint szilárduló hatalma elégséges kezesség a benső és közönséges világbéke fentartására. Ha mindazonáltal az op­posite a régensségi törvényt az ország és a júliusi dynastia érdekében feltétlenül elfogadja, mindemellett fentartja ma­gának a kabinetnek maga módján az igazat megmondani. Mindamellett Odilon­ Barrot barátjai által az is elhatározta­tott egyszersmind, hogy a felírás feleti tanácskozás Guizot úr megbuktatására használtassák , a miért is mi, habár a hol­napi trónbeszéd felette rövid­ és színetlen lenne, mégis élénk vitatkozásoknak nézünk elébe. Meggyőződésem sze­rint az oppositio toborzása a cabinet ellen valódi szélmalom­­harcz. A király kívánja, hogy a cabinet megmaradjon, s míg egyik vagy másik m­inisteriumot megtartani szilárd szándéka volt, mindig sikerült neki akaratját keresztülvin­ni. A parlamenti többség most sem akar változást; a gyűlést lehetőleg röviditni akarja, minthogy az aratás és szüzet haza intenek. A nagy parlameti vita decemberre halasztatik. Több befolyással bíró jobboldali követ ezt nyilván kijelentette. Paris, jul. 23. A király Francziaország minden érse­kei­ és püspökeihez írást bocsátott, mellyben őket felszó­lítja Orleans halála miatt jul. 25én az ország minden tem­plomaiban ünnepélyes gyászistenszolgálatot tartani. Azon kívánságát nyilvánitá abban, hogy ez alkalommal se predi­cate se beszéd ne tartassák. — Orleans herczeg emléke­zetére Montagny úrtól metszett pénz veretett. Főoldalán a herczeg mellképe van nevével, születése és meghalásának napjával, hátulsó oldalán hamveder fátyollal és télizöldko­­szorúval, felette Tacitus mondása Germanicus halálán: „II­ lacrimabunt quondam florentem et tot bellorum superstitem — etiam ignoti.“ Alatta a királyné e szavai: „Nous étions trop heureux et trop fiers de lui. Dieu nous l’a enlevé. — Guizot szünetlen megtámadásai végre viszonzásra akad­nak. A hivatalos lapok, Moniteur és Messager, rövid czik­­ket foglalnak, mellyben az ellenzéknek szemére vettetik, hogy a ministeriumnak mindig egyetlen s ugyanazon tagját választja megtámadása czéljául. Egyébiránt ennek oka vi­lágos. Nem személyt, hanem rendszert támadnak meg ez­által, a békepolitika rendszerét, melly Perner Kázmértól ha­sonlóan az od­.­tiki ministeriumhoz képviseltetett. Ugyan­ez a felelős terhét in solidum veszi magára. A Journal des Débats még világosabban nyilatkozik. Miután kimondá azon lárma feletti sajnálatát, hogy Guizot úr visszavonuljon, egye­nesen oda nyilatkozik, hogy azt netaláni parlamenti mani­­festatio előtt teendi, nem pedig a be nem bizonyított népsze­rűtlenség állítására. Olly időben, midőn a kormánynak hű szolgákra nagyobb szüksége van mint mindenha, illy visz­­szavonulás a legnagyobb gyávaság volna s valódi vétség a nemzetfejedelemség ellen, mert Guizot nem magának, ha­nem a többségnek ministere. Jul. 30kok­, midőn Orleans herczeg holtteste Neuillyből Parisba vitetendik, a négy herczeg, a király fiai, a halotti ko­csit Neuillyböl a notre-damei templomig gyalog kisérendik. Az elhunytnak négy öccse a gyászmenetet Dreuxbe is kö­­vetendi, hová a király augu 3kán este egyedül menend. A dreuxi temetés után a királyi család St.-Cloudba vonuland. A franczia királyi tudományos intézet egész testület­ben fogadtatott jul. Otkén a király által, s Hugo Victor, az intézet elnöke, következő föliratot nyújtott át: „Sire! a franczia intézet a trón zsámolyához leteszi legmélyebb fáj­dalma nyilatkozatát. Felséged királyi fia halva. Ez veszte­ség Francziaország é s Európára, ez hézag az értelmessé­­gek közt. A nemzet siratja a herczeget, a hadsereg a kato­nát, az intézet az eszmélkedőt. Orleans herczeg valóban fölfogta, hogy e munkás és emlékezetes században, melly­ben élünk, a Francziaország trónja örökösének lenni, nem elég, magas állást elfoglalni, hanem egyszersmind nagy hivatást teljesíteni. Mit a király a jelenért tesz, azt a koro­­naherczegnek tennie kell a jövendőért; mig az atya, a haza jelen viszonyival megbízva fenséges és fáradhatlan utalma­­zója a nemzetiségnek és polgárisodásnak, az eseményekkel megmérkőzik, a királyfi, az uj nemzedékek fejedelme s a jövendő ivadékok királya, lelkét tartozik megnyitni az esz­méknek. Hatás a király öröksége, a koronaherczegé a ta­nulmány. Míg a kormányozás órája itt, szakadatlanul esz­­mélkednie kell elődei története, atyja szóhagyománya s az ország új szükségei felől. Ezt Orleans herczeg csodálatra­­méltólag érezte. Magas, nyugalmas, vidám és szelid lélek; olly nemes belátás kapcsolatban mindennemű észlehetsé­­gekkel; IV. Henrik fia vér, vitézség, szíves és igéző sze­mélyes kelleme által; a lázadás fia minden jog tisztelete s minden szabadság szeretete által; hadi dicsőségre ragad­tatva törzsöké ösztönéből; béke munkájihoz visszavezettet­­ve szelleme szükségletei által; tehetségteljes és nagy dol­gokra törekvő, belsőleg népszerű, külsőleg nemzeti, neki, az időt kivéve, mi sem hiányzott; s mondhatni, hogy a nagy király minden csiráji mutatkoztak már ez, ah­­olly ifjonta meghalt herczegben, ki a művészeteket szerette mint I. Fe­­rencz, a tudományokat mint XIV. Lajos, a hazát mint min­­magunk. Sire! Felséged vére maga az ország vére ; Felsé­ged családja s Francziaország ugyanazon szívvel bír. Mi egyiket éri, az a másikat is sebesíti. A franczia nép e pilla­natban kimondhatlan rokonérzettel veti szemeit Felséged családjára, Felségedre, ki még soká élend, mert Isten és Francziaország szükségelik Felségedet; e királynéra, fen­séges és tanusitott anyára minden anyák közt; végezetül e herczegnére, szíve­s honosításunk által olly igen francziá­­ra, ki a hazának két francziát, a dynastiának két hercze­get, a jövendőnek két reményt adott. Vajha legalább e köz­­szomorúság szolgáljon Felségednek némi vigasztalásul! Sire, ez is acclamatio. A herczeg szerencsétlen halála a trónt megrázkódtathatta bár, e nyilvános nemzeti gyász dy­­nastiaját Francziaországnak megerősíti, melly Felségedet, tizenkét év előtt, egyhangú megegyezése által felszentelte, most másodszor szenteli fel fájdalma egyhangúsága által.“ A „Gazette de France“ jul. 19kei és 20kai példányai a postán s hivatalszobáiban lefoglaltattak. A Gazette e lefog­lalását következőleg jelenti: „A ministerium ismét megkez­dő torlórendszerét a sajtó ellen s üldözései kétszeres csa­pásokkal sújtják a Gazette de France-ot. Lapjaink 4 száma a postán vagy hivatalszobáinkban lefoglaltatott.“ Az „Indicateur de Bordeaux“ következőt jelent: „Jul. 18-án mintegy 150 fiatal ember, többnyire hamburgiak, kik az itteni kereskedőházaknál legényekül alkalmazvák, a hol­landi és hamburgi consuloknak macskazenét csináltak, mivel egyikök sem füze föl lobogóját jeléül a gyásznak Orleans herczegért. A hamburgi consul, Meyer úr, beszédet tartott

Next