Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-09-12 / 72. szám

mészet ezen veszedelmes játékát, bátran írhatom, már sz.­­György hava 18kától űzi nálunk gyakrabban, a felemlített napon szinte nagy rémülést és károkat is okozott (ez senki által akkor nem közöltetet, s majd egy hétig napjában több­ször is kisebb nagyobb mértékben éreztük a fenyegető ve­szedelmet, és mintegy sz.-György hava 21-kén megszűnni is látszatott e veszedelmes munkája a természetnek, de azon időtől kezdve is többen, különösen szobákban ülők hallották a föld alatti morajokat, éreztük a rengéseket, igy tehát sz.-György hava leától ősz elő­lső napjáig működtek a földalatti elemek. Kérjük és óhajtjuk, hogy a természet ura távoztassa tőlünk a fenyegető veszedelmet. Mátz János, segéd­lelkész. 5 S.-A.-Ujhely, sept. 3. Folyó hé­lső napján a megyeházánál a megyei kórház javára a szokott módon nagy tánczmulatság tartatván ugyanazon kórház javára adományozott ajándékok sorsjegyek általi kihúzásából s bementi díjból több mint 500 ezüst­ért tiszta haszon folyt be a kórház pénztárába. Adja az ég, hogy ezen jótékony intézetnek mindinkább növekedjenek pártfogói s nagylel­kű előmozdítói, s különösen a megyebeli szépnemnek e jó­tékony czélra tett közremunkálásáért méltó köszönet sza­­vaztatik. Az időjárás kiállhatatlan rekkenő meleg és száraz, úgy hogy még harmat is kevés hull, a kolompér még föld­ben van, már is kezd fonnyadni; az aratás általán véve jó volt, a szőlőhegyek, némelly helyeket kivéve, szépen mutat­koznak; de ha eső rövid időn nem lesz, apró szeműek lesz­nek a gerezdek s több helyütt idő előtt fognak lehulladozni; gyümölcs, fökép alma, nagy mennyiségben, de a szárazság miatt az is apró és felette hull. Nálunk szántani már nem lehet; a veteményhiány tekintetéből aggodalommal tekint a gazda a jövendő felé. A sept. 3-kán Bécsben történt nagy sorshúzásnál Geyerau-uradalom és vöklabrucki házra 109,507 szám nyerte a Geyerau-uradalmi jószágot vagy 200,000 vftot., 109,676 sz. ny. 2400 sorsot és készpénzben 20,000 vftot., 134,452 sz. ny. 1200 sorsot és 10,000 vftot., 104,012 sz. ny. 400 sorsot és 5000 vftot. Az ingyensorsok közül 143,060 szám nyert 4000 sorsot vagy 50,000 vftot. Erdélyi országgyűlés.­­Az előbbi ,számunkban közlött úrbéri törvényjavalatnak vége.­ 6 §. A falu­szé­ken rendszerint bíráskodó esküdteken kívül, minden száz, s azon felüli gazda számú községekben választatnak az irt módon évenkint nyolcz, kisebbekben négy hitesek; kik becsükre, s az esküdtek számhiánya pótlásául, bírás­kodásra, s minden egyéb törvényes eljárásokra alkalmaz­tatnak. 6 7 §. Tollvivő mind faluszékén, mind falugyű­lésén, mind becsült és elégtételek alkalmával, melye­ken a falnagy mellett legalább két esküdtnek vagy hitesnek jelen kell lenni, mind minden más hivatalos eljárásokban, a jegyző, kinek egyébiránt eldöntő szava nincs. Kötelessége pedig a szóval folyó per­feladást és felelkezéseket lehető hűséggel szerkeszteni, az ítéletet megírni, kimondani és a felek kívánságára hitelesen ki is adni. 1 8 §. Falusi elöljá­róság viselése, úrbéri tartozásoktól senkit mentté nem te­­szen; de azok személy szerinti teljesítése nem követeltethe­tik. 1 9 §. Falusi elöljárók fizetését, a­hol elégséges köz­jövedelemmel bír a falu, abból, a törvényhatóság közgyűlé­se rendeli el. Hol pedig semmi közjövedelem nincs, a falu nagy adóját a falu többi adózói hordozzák arányosan fe­losztva , és ugyan az ő, valamint a jegyző számára is, köte­les nemeseken kívül mindenki, ki közmunkával tartozik, külön egy egy tenyeres napszámot tenni, mellyeket ők el is adhatnak. Ezen felül ott, hol a határ osztatlan, vagy falu közhasználatára, vagy évenkinti felosztás szerint a köz­te­­redviselők használatára felhagyott úrbéri állományhoz nem tartozó helyek vagynak, a száz és azon fel­üli gazda számú községek elöljárósága számára tizenkét, kisebb községek elöljárósága számára pedig nyolcz (1600­­ öles) hold­ja használható föld szakasztatik fizetésül, mellyből a falnagy és jegyző két két hóidat, az esküdtek pedig egy egy hóidat kapnak. A törvényhatóságok gyűléseire bizatik egyébiránt, mihelyt valamelly helység körülményei engedik, az elöljáró­ság fizetését czélirányosan rendezni. — 10. §. A falu pénztá­rába folyó bírságok mindig kész pénzül szedetnek be; és a nagy­ esküdt kezelése és számadása alatt lesznek ; bevéte­­leik és kiadásaik felöl a falu­széke jegyzőkönyvébe, a jegy­ző tulajdon felelet-terhe alatt, jegyzés létetik; és a falnagy, jegyző és esküdtek közt évnegyedenkint szinte kész pén­zül osztatnak fel, mellyekből a falnagy és jegyző­két annyi részt vesznek, mint az esküdtek. — 11. §. A falusi előljá­­rárók hivatalaik folytatása ideje alatt testi fenyítéktől mentek, de ha kötelességeikben el nem járnának, 6 mftig büntettet­­hetnek mindannyiszor a szólgabiró vagy dúló által, és 12. mftig az illető kerületi tisztek által, csak birtokon kívül fel­­vihetőleg, és ezen büntetés foganatlansága esetében, ahol mérsékelt fogsággal illettethetnek; és hasonló büntetés ter­hével eszközölni fogják az illető törvényhatósági tisztek azt is, hogy a törvényes rend és hiedelem, mind a gyűlésekben, mind a falu­széki üléseken, minden tag által szorosan meg­tartassák. Ugyan ez okból szorosan liitatik, a tanácskozó szobát csapszékül vagy más lakoma és áruhelyül használni, sőt, tisztek ottani szálásolása idején kívül, oda akárminé­­mű szeszes italt csak be is vinni. Mely elleni cselekvés, ha a falusi elöljárók rendeléséből, vagy elnézéséből, lenne, azok személyenként 24. mírtal, ha pedig falu végzéséből történnek, az egész község, azokat, kik netalán ellent mon­dottak, kivéve, egyetemben 200. magyar frtal büntettessék. Ezen pont alatti dijak egészben a falu pénztárába teendők, de nem a bírák közti osztalékul, hanem falu a közköltségére szolgálandók. — 12. §. A falusi elöljáróság közrenyiték alá eső ügyekben, hivatalos kötelességében ingyen köteles eljárni. He magánügyi személyes bántalmak és követelések körüli eljárásért, a faluszéki bíráskodást és a földesúri fenyitő itéletekeni tanulóiért, melyek minden cselre ingyen szolgáltattalak ki, kivéve, 12 kr. napibér illeti az elöljárók valamint hitesek m­indenikét, ha pedig fél napon túl nem ter­jedt az elfoglaltatás, úgy, 6 kr. — 13. §. A földesurakat il­leti az adó, élés, falu költségei, közmunkák s általában min­den közterhek helybéli kiosztása, s a fölszedettek kezelése és a falu jövedelme vásároltatása körüli legközelebbi ellenőr­ködés. Azért minden ravatalok felől, a fölszedés megkez­dése előtt a földesurnak vagy közbirtokosoknak, a falu­gyű­lési végzés és kiosztási jegyzékek közlése mellett, értesít­­tetni kell. Valamint minden számadásoknak is, a bírságok­ról szólókat is ide értve, minden év végén közöltetni, me­lyek iránt, lehető észrevételeiket az átvételtől számlálva 30. napok alatt megtehetik, azontúl a falusi elöljáróságnak visz­­szaszolgáltatni, a következhető felelet és kár terhei alatt min­den esetre tartoznak a törvényhatóságok, kötelesség, lévén egyébiránt pontos számvétel felöl czélszerűen intézkedni.— 14. §. Hol nemesek elégséges számmal laknak ugyan azon faluban vagy szomszéd helységekben , a többség kívánsága nyomán, a törvényhatóság közgyűlése helybehagyásával, állíthatnak föl magok közt, helybeli elöljáróságot, melly­­nek rájok nézve ugyanazon hatósága lesz, mint a faluszéké­nek és gyűlésének a közlakosokra nézve.­­ Egyébiránt nemeseknek a helybeli igazgatásra nézve, a közlakosokkal egyesülni, ezután is szabadságokban marad. Az aug. 23-án tartott 94-ik országos ülésben vizsgálat alá vételik a rendszeres bizottmánynak a közlegelő ará­nyosítása és a birtokosok külön gazdálkodása iránti törvény­­javaslata. Mellyel a KK. és RR. egyfelől azon terv gyakor­latba vétele nehézségét tekintvén, másfelől pedig általa igazságos arány mellett józanabb elvű mezeigazdaságra czélszerű utat nyitva nem látván, el nem fogadtak. — Ez alkalommal inditványoztatott. a) Hogy a szétdarabolt birto­kok tagosztály (commassatio) utjáni öszvesitése felöli vé­lemény-adás bizattassék a rendszeres bizottmányra olly meghagyással, hogy ezen tárgyat, az urbér körül teendő javaslatával öszveköttetésbe fogva fel, dolgozza ki. — b) Addig pedig készíttessék egy törvényjavaslat, mellyben ki­mondatván az, hogy minden birtokosnak tulajdona iránti tör­vény által biztosított teljes jogából folyólag szabadságában áll saját heveit mások kirekesztésével­ használatára fordít­ni; legrövidebb uton felvehető büntetés határo­ztassék arra, ki mást saját helyei külön fogott használhatásában meghá­­borít; a törvényhatóságok tiszte lévén azonban a kir. kor­mányszék felügyelete alatt arról gondoskodni, hogy a köz­lakosok igavonó marháik szükséges számában, a birtokosok legeltetési arányos joga tekintetben tartása mellett, a hely­béli körülményekhez képest, meg ne szoríttassék.­­ A KK. és RR. ezen indítvány első ágát, melly a tagosztály iránt tételeit, merőben és azon értelemben, a mint előada­­tott, elfogadták, az utóbbira nézve pedig, miután a fenálló törvények által a birtokosok saját helyeik mások kirekesz­tésének­ használhatására nézve, ha azokat bekerilni tetszik, eléggé biztosítva vannak; törvényt alkotni feleslegesnek ta­lálták. — Mellyek e szerint határoztatván el, kir. főkor­­mányzó ő nagymaga előterjeszté, hogy miután már a közép­ponti biztosság által kidolgozott úrbéri tárgyak vizsgálatát bevégezték a KK. és RR., jónak látná, miként várnák el, mig a közigazgatási rendszeres bizottmány a 89-dik ülés 352-dik és a 90-dik ülés 354-dik számlai alatt tett határo­zatok következtében munkálatát beadja, hogy azután kie­gészítve soroztathassanak az ezen úrbéri tárgy iránt alkotott törvényczikki javaslatok. — Melly előterjesztést a KK. és RR. elfogadták. — Ezek folyta alatt következő óvásukat kí­vánták nemes Küköllő megye követei gr. Bethlen Farkas és Pálffy János jegyzőkönyvbe íratni: „Küldőink szoros köte­lességünkké tették a commassatiónak minden alkalommal, midőn az előforduland, ellenemondani, és olly formán nyi­latkozni, mikép ők azt a kissebb birtoku nemességre és általában a szegényebb sorsunkra nézve felette károsnak tartják, minthogy ezek legfőbb élelmi és kereskedési tárgyak a marhatartás, a commassatio által pedig a legelés megszü­­kü­lvén, a marhatartásnak csökkenni kellenek.“ — Indit­ványoztatott, hogy bizassék rendszeres bizottmányra az, hogy a szemelvények (excerpták) közt kidolgozván, tör­vényjavaslatot adjon. ( 1) Arról, hogy ezután a törvény­­hatóságok első altisztei közül ne az idősebbik vegye által főtisztek nem léte vagy be nem folyhatása esetében, a kor­mányt, hanem a­ki arra választatik. 2) Törvényhatósági táb­­labírák czélszerűbb választásáról, és hatóságuk szabályo­zásáról. 3) A törvényhatóságokbeli alsó székek eltörlésé­ről. 4) Esketések készülése körüli visszaélések megelő­zéséről. 5) Bérfolyamatról, mellyben különösen a legrö­videbb perek útja kijelöltessék; a folyamodás (recursus) és ü­gyvédvisszahivás (procuratoris revocatio) szabályoz­­tassék; és a törvénykezésbéli szembetűnőbb visszaélések és anomáliák megigazíttassanak. 6) Gazdasági rendőrség­ről. 7) Közjövedelmek vásárlása körüli hűségtelenség, és hivatalnál fogva elkövetett megkárosítások esetei kitudha­­tása és megbüntetése felöl. 89 Alapítványi (fundationális) adósságok felvétele módjáról. A KK. és RR. ezen indítványt elfogadván, a rendszeres bizottmányra bízták, hogy ezen nyolc­ pont alatt elősorolt tárgyak felől hová hamarabb vé­leményt adjon be, az öt elsőbbet az eddig ellátott törvény­­javaslatokkal öszszeköttetésbe hozva kívánván minél előbb megerősítés alá küldeni.­­ Indítványba hozatott, hogy mi­után már a KK. és Rt. egyik országosan megállított tör­vényjavaslatukban, a haza minden rendű lakosait fekvő ja­vak szerezhetése és birhalása teljes jogával ruházták fel, igen czélszerű volna azon ingatagság megszüntetésére néz­ve, melly az ősiségből vevés útján szerzett birtokokra há­ramlik, valamint a stálusgazdasági tekintetben innen eredő káros következmények elhárítására nézve is kiszemelőleg rendelkezni. Melly indítvány következésében a törvénykezési tárgyak kidolgozására kinevezett rendszeres bizottmány ar­ra utasíttatik, hogy ezen tárgyat is munkálat alá vevőn, az adásvevés állandós biztosításáról kiszemelőleg dolgozzon ki tervet, melly a törvényhatóságokkal közöltessék.­­ Mi­közben mondott következő óvásukat kivárnák nemes Kü­­­küllő megyei követek gróf Bethlen Farkas és Fálfr­y János Nagybritan­nia. London, aug. 29. Tegnapelőtt a királyné a windsori palotában státustanácsnál elnökösködött s udvari társkört tartott, mellyben az utan felszentelt gyarmati püspökök Stanley lord által bevezettettek, ő felségének kezét csó­­kolák és elbúcsúzták. Ma reggel öt órakor a királyné és Albert herczeg kiséretökkel a great-westerni vasút közel­iévé állomásáról Szlenghról Londonba jöttek s innen ud­vari kocsiban azonnal tovább Wolwichba, hol a magas pár Royal George gyorshajóra szállott, Edinburgba utazandó. Cambridge herczeg kir. unokahugát a hajóig kísérte. Az esős idő daczára a parton összegyűlt sokaság a Temsén lemenő hajóknak hangos éljent kiáltott. Közel száz na­gyobb hajó czikázott itt a folyón és City of Boulogne gő­zös a hasonnevű várostól 100 angollal különösen érkezett ide az elindulást látni. A gyorshajót királyi üdvlövéssel köszönte. Ez utóbbi minden leíráson túl pompásan és iz­­lésteljesen felkészütettnek mondatik; a királyné számára a tengeri betegség elleni óvásul különös erre készült ágy rendeltetett a hajóra. London, aug. 30. Royal George gyorshajó, mellyen a királyné skócziai útját megkezdette, a Thomsén két gőzös által vonatott, úgy hogy a hajó csapat már déli 11 órakor Noréhez érkezett, hol Camperdown sorhajó, Pique és Daph­ne fregátok s több más hajók üdvlövései köszönték a király­nét. Kevéssel dél után kedvező idő mellett a királyi hajó osztály a sík tengerre ért. Reid tanár, ki a királynét kiséri a Royal Georgeon ekkorig ismeretlen készületeket tett a hajó bensejében a léget mindekkor tisztán és frisen tartására. London, aug. 31. Utolsó telegraphi tudósítások szerint a királyné aug. 30. esti 10 órakor Yarmouth-nál hajózott to­va. A hajócsapatba addig a partokhoz lehetőleg közel uta­zott; az időjárás szép volt, a tenger csendes. Az edinburgi polgármester kérdésére a belügyminister I. J. Graham azt feleli, hogy a királynénak skócziai látogatása csak rövid mulatóutazás, ennélfogva óhajtható lenne, ő felségének ide­jét tisztelkedésekkel és státusszertartásokkal mennyire csak lehet el nem foglalni. A Morning Post szerint Victoria ki­rályné óhajtását fejezte volna ki a Walter Scott által leírt minden skót tájakot meglátogatni. Ez aligha közben nehéz nem volna. A felső skócziai nemesség közt különösen Glen­­k­on lord, az Athol herczegi czím valószínű örököse, nagy fogadási készületeket tesz. Vadaskertje az egész ország­ban legszebb, mi Albert herczegnek nagy vadászmulatsá­got igér. Az Atlas felszámítása szerint az utolsó gyűlésen 9119 beszély tartatott az angol alsóházban, mellyek 299 tagra osztatnak. S. R. Peel 287 beszédet tartott, Stanley lord 130, s. J. Graham 165, J. Russel lord 143, O’Connel Daniel 123, Shiel 167, Roebuck 109, Buller Károly 97, Dunconbe J. 143, Maculay J. 60, Labouchere 90, s. Ch. Napier 80, Libthorp ezredes­ 79, Bowring dr. 105, Hume 125. A gyárkerületekbeli tudósítások, írja a „Standard“, olly megnyugtatóig hangzanak, hogy megszűnnek érdekelni. A kérdés most még csak azon munkások részéről a kitartás körül forog, kik a gyárakat odahagyták, s minthogy az urak e szenvedőleges ijesztésmódra nem engedni eltökélvek s malmaikat ismét folyamatba tenni nem igen sietnek, könnyű előre látni, mellyik rész fog végre engedni. Olly sok de­magóg becsukatása, kik a nyugtalanságokat éleszték s azok­nak politikai fordulatot adni akartak, úgy látszik, igen üdvös hatást idézett elő, még Cobdens úr beszéde is Manchester­ben, ki az izgatást éleszteni szándékla, e czélját egészen eltévesztette. Valóban, az első kitörés óta, s mióta a gabo­­natörvény­ elleni társaság által szolgáltatott falragasztvá­­nyok és váltók elhasználtattak, a munkás néposztálynál minden hajlandóság enyészett ama lisztes társulat terveit elősegíteni. — Lancashire-, Staffordshire- és Yorksireban valamennyi börtön terve. A foglyok elitéltetése a legköze­lebbi esküttszéken történendik. A „Naval and Military­ Ga­zette“ írja epro domo sua): „Örömmel halljuk, hogy a ka­tonaság türödelmes és mérsékelt magaviselete az utóbbi nyugtalanságok alatt minden néposztályt elismerés­ és di­cséretre ragadott. Fájdalom, vitéz katonáink a közönségtől csak akkor m­éltányoltatnak illőleg, ha ez végre átlátja, hogy a polgár dicsőített szabadsága s a szabad alkotmány kato­naság nélkül nemsokára dugába dűlne. Szegény John Bull I le mindig sopánkodol „a fönálló hadseregen“ s ennek ve­szélyességén ; de engedd azon palaczk bornál, mellynél épen ülsz , ezen kérdést füledbe súgni: mi történt volna az utóbbi hetekben veled, e fönálló hadsereg nélkül? heh, John barátom!“ A Bengal Hurkaru szerint Pollock general még mindig Csellalabadban van, keveset téve de sokat szenvedve. Az onnani hírek koránsem örvendeztetők. Seregei, mondauik, sem előre sem hátra nem mozdulhatnak. Úgy látszik, utób­bi volna a szándék, de a teherhordók legvégsőbb szüksége, az előhaladt évszak és más helybeli akadályok miatt a visz­­szavonulás kísérlete majd annyi veszedelemmel járna, mint Kabulbai előnyomulás. Szerencsétlenségre a tábor sok be­teget számlál, az éghajlat kivált európaiakra nézve igen vi­szontagságos. E szép hadicsapat szerencsétlen tespedésének oka Csellalabadban részint azon körülményben rejlik, hogy nyugati Afghanistánban fegyvereink folyvást diadalmaskod­nak. Nőtt general serege ismét ellenségi nagy csapatot vert meg. Május közepe táján erős dandár indult Wymer ezre­des parancsa alatt Khelat­ i—Ghilzi megmentésére. Fő moz­galom hírére a szomszéd afghánok a várat megtámadák, de tetemes veszteséggel visszaverettek. Ez máj. 21. történt. jegyzőkönyvbe íratni: „Mennyiben­­­s Fogaras vidéke ér­demes követjének a birtokbiztosítást illető indítványa az ősiségbe vágna, annak utasításunk nyomán ellene mondunk és kinyilatkoztatjuk, hogy küldőink az ősiséget a maga egész épségében fen akarják tartani, s annak csorbításá­ban, annyival kevésbé pedig eltörlésében teljességgel meg nem egyeznek.“ CM. és JJ

Next