Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-09-19 / 74. szám
évek óta fenálló magyar tértetvények helyett a székes városból németek küldetnek használás végett, mellyeken ezenfelül — legelőször Magyarországban — ausztriai bélyeg látható. Midőn tehát a Rendeket felhívja annak megfontolására, milly indirect adószaporodás ez, külkereskedésünknek milly uj akadálya, javalja Ő Felségéhez alázatos felírást intézni, mellyben alázatosan megkéretnék a hogy a jövő országgyűlésig a postabér az előbbi tariffa szerint szedessék, hs az eddig forgásban volt magyar tértetvények ismét folyamatba tétessenek a magyar posták függetlenekké az ausztriai főposta-igazgatóságtól, de a bélyegjegy mellőztessék. — B. J. egészen pártold az indítványt, megjegyezvén még, hogy a mostani új tariffa leginkább a szegényebb s a középosztályt nyomja, mint mellynek levelezései ritkán terjednek 10 mérföldnél messzebb, mellynek határai közt annyira terhelve a postabér, mig a gazdagabb osztálynak kedvez, mellynek levelezései messze ágaznak. Felírás határoztatok tehát illy értelemben , a törvényhatóságokhoz pedig körlevelek intéztetendők. . . . stb. . . @Szekszárd, sept. 10. Tegnap előtt irt levelemhez pótlékul még közölhetem , miszerint a 1. hónapban délután Sina Simon János báró is a „Tolnai védegyletnek aláírási ivét, mellynek programmájárol már mindannyi hazai lapok szólottak, és a mellyen 139 kő keblű honfiak nevei aláirvák, nevével szinte aláírta, s nekünk úgy tetszik, hogy az ebben rejlő czélunkat szilárdította.—Már 6 évek előtt városunk kebelében munkába vett artézi kútunk fúrását, 3 évi szünet után, a múlt hetekben rabjaink ismét elkezdék; most azonban azon reményt tápláljuk, hogy nem sokára kivánatunknak megfelelve, sikerűlenb annak ugró forrására akadni, minthogy jelenleg is naponkint körülbelül 222 akó viz folydogál ki belőle, — a viz még eddig kénszagú, s azért ivásra kellemetlen. — Szőleink a hosszas szárazság, és nyári hévség által szenvedtek ugyan, mert részben elragyáztak, de azért hála mégis középszerűnél jobb termésünk van, minőségre nézve szinte alkalmasint a tavakhoz hasonló, vagy tán jobb boraink is leendnek. Csak már egyszer kielégítő áruk is lehetne, hogy a szekszárdi bortermesztő gazdáinknak fáradsági diját kielégítve- a szőlőmivelés iránt már csüggedni kezdett hajlamukat felbuzdítná! Erdélyi országgyűlés. Az aug. 29-kén országos elnök ő nmlga elnöklete alatt tartott 96-ik ülésben elnök ő nmlga jelenté, hogy az alapítandó nemzeti múzeum gyarapítása ügyében két írásba foglalt jelentés adatott be , mire olvastaték a köztiszteletü királyi főkormányzó Széki gróf Teleki József ő nagyméltóságának következő írásbeli jelentése: „Tekintetes Karok és Rendek!“ Mindazt, mi hazámnak javát akármikép előmozdítja, mint annak hű fia, szivemen hordozván és előmozdítani nemcsak szent kötelességemnek érezvén, hanem ezt mindig a legnagyobb készséggel meg is tévén, csekély tehetségem szerint én is óhajtok járulni azon közhasznú tudományos intézethez, mellynek czélszerű megalapítása a tekintetes Karok és Rendek figyelmét most magára vonta. Több száz és némelly ritka s becses darabokból álló első kiadások (editiones principes) és nyomtatási régiségek (incunabula artis typographicae) gyűjteményemet, valamint a magyar tudományos társaság által eddig kiadott minden nyomtatványoknak egyegy példányát, némelly más, magyar nyelven kijött könyvekkel mintegy megalapítandó magyar könyvtár első alapját, és mellé 3000 pg. ftot, mint tőkét, mellynek évenkénti kamatjai főkint a kimi nyelven kijött régibb és újabb, s ezek közt különösen a magyar tudományos társaság által kiadandó munkák megszerzésére fordítassanak, bátorkodom a tekintetes Karoknak és Rendeknek a nemzeti múzeum gyarapítására felajánlani. Fogadják a tekintetes Karok és Rendek ezen ajánlatot szokott szívességükkel; ne tekintsék annak csekélységét, hanem azon tiszta hazafi buzgóságot, mellyel az nyujtatik és legyenek meggyőződve, hogy valamint ezen szépen keletkező nemzeti intézetet és minden más hazám dicsőségét, jóllétét, kifejlődését és javát érdeklő intézeteket tehetségemhez képest ápolni és gyarapítani, míg élek, meg nem szűnök, úgy változhatatlanul maradok hazámnak hív — a tekintetes Karoknak és Rendeknek lekötelezett szolgája gróf Teleki József m.k.“ A Karok és Rendek szerelve tisztelt királyi főkormányzó e nagyméltóságának ezen őszinte hazafi buzgalomszülte, honunk boldogsága és virágzása előmozdítására czélzó nemes ajánlatát mint magas helyzetének tudományokat kedvelő lelkével összehangzó tettet, ahoz illő tisztelettel kívánván méltánylani, küldöttséget neveztek ki, hogy tisztelet nyilvánítása mellett jelentse ki a KK. és RR. és az egész haza forró köszönetét, egyszersmind pedig végeztetett, miként ezen jelentés adassék át a rendszeres középponti bizottmánynak, hogy a 76-ik ülés 293-ik és a 77-ik ülés 302-dik számai alatt kijelölt tárgyakkal együtt kapcsolatban vegye tanácskozás alá, és a KKnak és RRnek adjon erre nézve is javaslatot. — b) Olvastatok Szászvárosszék rendes orvossá fogarasi Lészai Dánielnek következő jelentése: „Nagyméltóságu országos elnök ur! Tekintetes KK. és RR! Keleti honából kiszorittatva a magyar fegyverével viva ki magának uj hazát. Ellenséges elemektől környezve, rokonszenvü kebelektől elszigetelve, nem egyszer az elenyészés százfejű szörnyetegével állva szembe, itt hosszú századok viharai közt, meg kelle elégednie azzal, hogy vérrel szerzett kedves hazáját, nyelvét, szabadságát megtartható. Hány nemzet nem tűnt el ezalatt a politikai láthatárról? Hány nép nincs, kinek csak neve marad a fen? Hány, ki csak hódolói járma alatt létezik? s a magyart bátorsága, vitéz karja, életét s mindenét a hazáért feláldozni kész nemes keble, az elenyészés örvényéből kiragadva, mondhatja, s magasztos érzettel eltelve mondhatja hogy él, s szabad alkotmányos nemzetilég él. Midőn tehát e népnek a sors azon feladatot tüzé ki leendőül, hogy egy év ezredig küzdjék honja s alkotmánya oltalmazásán, s a népek hazájából keletről nyugotra rohanó rajokat csak ön holt tetemein bocsássa keresztül! micsuda, ha elrendeltetése fentebb vágyait, szellemi s értelmi kifejlődésit európai senűleg ki nem vívhatta? Korunknak juta azon szerencse sajátul, hogy a véres zászló helyett, a béke viriló olajágát lássuk honunk halmain díszleni. „Justitia regnorum fundamentum“ s „Recta luerint aegisszeii hordó kegyes fejedelmeink dicső országlása alatt kezdődik átalakulásunk arany időszaka. Boldogok mi, hogy a nyomasztó ostromi állapotból kihatolva, a kölcsönös birodalom s béke jelszavát hangoztatva, az alkotmányos és értelmi mivelődés, s ezekből folyó anyagi jóllét pályájára fellépve, mód s alkalom nyujtatik a mivelt nemzetek nyomdokait bár távairól is követhetni. Ezer hála ezért a magyarok nemlétének! Hála, ezer hála hazánk kegyes atyjainak, meleg keblű fiainak!! Erdős kis honunk fiai közt ki lenne olly szűk keblű, olly önző, hogy illy környülmények között, midőn a jelennek becsülete, a jövendő ivadéknak boldogsága s jólléte forog fen, a tőle kitelhető áldozatra ne lenne kész? vagy csak magunknak születtünk-e? s a közanya, a haza önfiaitól a magáét nem követelheti-e? Avagy mit a hazával teszünk, nem önmagunkkal s mieinkkel tesszük-e? Nincsenek-e előttünk a nagy, a dicső példányok a hajdani jelenkor hősei s boldogítói, kik nemcsak vagyonukat, de életüket is a hazáért örömest feláldozák? Ne rettentsen el pedig senkit a tehetetlenség ; a nagy épület fövényszemet is elfogad, a nagy folyó aprókból s cseppekből alakul. Tekintetes Karok és Rendek ! Hazafi édes örömmel értvén meg azon némelly nagylelkű honfiak által tett, nemzeti muzeum alapítását tárgyazó s hazánk minden szögeiben viszhangra talált idítványt s az erre tett nagyszerű ajánlásokat, édes kötelességnek tartottam én is gyarapítására fiilléremmel hozzájárulni. Több évek előtt a hatalmas római nép Daciába telepített gyarmatjai közt forgott pénzekből egy kis gyűjteményt kezdettem vala, rész szerint tudni vágyva: hol és minémű pénzek találtatnak hazánkban, főleg pedig azért, hogy egy közintézetnek ajánlva, a honbóli, hol találtattak, kiviteltől azokat megmentsem. Sükerült eddig hétszáz római és görög darabot, u. m. négyszáz ezüstöt s a többit rezet öszvegyüjthetni; kipótolva ezt a jelen s közelebb elmúlt század külföldi réz s aprók ezüst pénzeiből ezer darabokra, azt a nemzeti múzeum római s görög, nemkülönben külföldi pénzek gyűjteménye alapjául a tekintetes KK. és Rendeknek azon nyilatkozattal vagyok bátor ajánlani, hogy midőn felszólíttatom, ajánlatomat lajstromozva kézbesíteni szent kötelességemnek fogom tartani. Adja az ég, hogy a tekintetes KK. és KK. minden hazafi törekvésüket malasztos süker koronázza! tartsa meg a hon három nemzetei között a szükséges egyetértést s kölcsönös bizodalmát! Változhatatlan tisztelettel vagyok mig élek a Tekintetes KK. és RR. Szászváros, aug. 11-én 1912. Örök tisztelő polgártársa Fogarasi Lészai Dániel mk. Ns. Szászváros szék r. főorvosa.“ A KK. és RR. ezen hazafi szép tettéért az alapító orvosnak ezennel köszönetet szavaznak, meghatároztatván egyszersmind, hogy ezen jelentés is a fenebb érdeklett 76ik és 77ik ülésekben tett végzésekkel egybefüggőleg adassék át a középponti rendszeres biztosságnak tárgyalás és javaslatadás végett.Ezután indítványoztatok, hogy ezúttal tűzetnék napirendre, hogy az 1791 diki 19. t. ez. kiszélesítésével a polgári helyzetűek titoknokságánál felsőbb hivatalokra is léphessenek. Mire elnök ő amaga kijelenté, hogy mihelyt a jelenleg függőben lévő tárgyak, l. i. az országos ülésekben közelebbről felolvasott s köziratra adott kir. leiratok feletti tanácskozás bevégeztetik, a felhozott indítványt napirendre füzendi. Továbbá elnök , amaga javaslatából felvetett a vallásos sérelmek iránt szerkesztett felirat, s az ez ellen közügyigazgató Horváth Ferencz, kir. hivatalosok Zlollaki Antal, Tompa János, Cserey Miklós, Zeyk Lajos, Túri Ferencz, fökir.biró Macskási Lajos, fogarasi püspök Kemény János, s Kedves István és Szabó János apátok által beadott ellenvélemény. A felirati terv a kísérő tudósítással együtt némelly módosításokkal, megállíttatván átküldettek a kir. fökormányhoz lehető észrevételei megtétele végett. — Végre tanácskozás alá vétetett elnök őnmaga előterjesztésére a múlt ülésben napirendre kitűzött magyar nyelv ügye s újból felolvastatván ő felségének e tárgyban érkezett s lapjainkban maga rendin közlött kir. leirata a törvényjavaslattal együtt, határozattá lett a hitelesített jegyzőkönyv szerint: a KK. és RR. jóllehet szeretett honi nyelvük iránt ő felsége kegyelmes fejedelmünk elébe terjesztett legtörvényesb kívánságuknak, igen sok mértékben lett el nem fogadásán, hazafi fájdalmukat el nem titkolhatták, mindazonáltal ő felségének e haza legfőbb érdekeit előmozdítani törekvő atyai indulatában s különösen a hazai nyelv ügyében a testvérhon iránt bebizonyított igazságszeretében bízva, másfelől pedig azon érdekel is, miszerint az édes anyanyelv ügyét a törvényhozó hatalom mindkét ágai megegyezte következésében alkotandó törvényczikk által még országgyűlés alatt sükereztetni mindenek felett kívánatos volna, szemeik előtt tartva, részint előbbi czikkekbe iktatott javaslatok azon pontjainak megtartásával, mellyektől elállani ezúttal is károsnak vélték, részint pedig kívánságaik némellyikének jobb időkre való halasztásával a következendőkben állapodtak meg, és pedig a törvényczikkre nézve, annak czimje és bevezető szavai a leküldött törvényczik szerint fogadtattak el. — A leküldött törvényczikk elsőrában a törvények szerkezete latin és magyar nyelven olly móddal rendeltetvén, hogy a magát előadó homály esetében a latin szerkezet vétessék eldöntőnek, a Rendek megfontolva, hogy honunkban, hol az édes anyai nyelv illy móddali megszorításáról törvény nem létezik, s hol a honi nyelv századon felül közigazgatási életet élve, azon pólozról, melly azt természet szerint illető, nem törvény, hanem a változó körülmények kellemetlen befolyása miatt hanyatlott le, a törvényczikknek ezen van, melly a helyett, hogy nemzeti nyelvünknek jogokat adna, nyilvános megszorítást fejez ki, meg nem nyugodhatván, annak helyébe felterjesztett törvényjavaslatuknak első szakaszát iktatni határozták. A leküldött törvényczikk második szakasza elfogadtatvan, arra nézve, midőn ez a magyarul levelezendő királyi tábla és főkormányszék folytában a kir. kincstárról , úgy továbbá ezeknek jegyzőkönyveiről nem emlékezik, e hiányok a felküldött törvényczikkben kipótoltatni határoztattak, egyszersmind pedig a k. kormányszéknek a törvényhatóságokkali levelezését csak a szász nemzetre nézve alkotott külön szakasz értelmében kívánván a Rendek korlátozni, hogy a 3ik szakasz is ez értelemben módosíttassék, elvégeztetett. A leküldött törvényezikk 4dik valamint 5dik szakasza is elfogadtatván, a 6dik szakaszának azon részében, hol az egyházi hivatalok levelezéseiről van szó, hogy ezek egymás közti levelezéseikben is magyar nyelvvel éljenek, nyilván hozzá tétetni határoztatott, teljesen jogosítottaknak ítélvén magukat a Rendek megkívánni, hogy a honi törvények és a magyar nemzetiség ápoló oltalma alatt álló vallások egyházi tagjai is, a nemzetiség megalapítására közakarattal munkáljanak. Végtére felküldött törvényczikkekben nyilvánított azon törvényes kívánságukkal, hogy a haza oltalmára szánt, és a hon közterhével fentartott hazai ezredek kormányai a törvényhatóságokkal magyarul levelezzenek, felhagyni nem kívánván, ezt egy külön szakaszban, a leküldött törvényczikkbe sorozni határozták.Ami a kegy. kir. leiratot illeti: abban a megyék pecsétes magyar körülírásáról és a magyar nyelvnek az oskolákban közoktatási nyelvű, leendő elfogadtatásáról az lévén kifejező, hogy az elsőre nézve a megyéknek ő felségéhezi folyamodása fenhagyalik a másodikra nézve pedig az, hogy ő felsége a körülmények megfontolásával a szükségeseket elrendelendi; a Rendek úgy ezen pontokra mint első alkalommal felterjesztett törvényczikköknek elfogadást nem nyert és jelen törvényczikkjavaslatukban nem ismételt pontjaira nézve szükségesnek vélték kijelenteni, hogy szeretett honi nyelvük tárgyában bár némileg is czélszerű törvényczikknek alakulását maguk részéről is óhajtva és erre kezet nyújtani kívánva említett legtörvényesb egyéb kivánataiknak sükereztetését ez úttal boldogabb időre halasztják. Melly nyilatkozatuk iránt szerkezendő feliratban egyszersmint szükségesnek vélték ő felségét fiúi bizodalommal megkérni a végett, hogy megfontolván a hazai nyelvnek e hazában a közéletbeni legkiterjedtebb divatát, úgy azt, hogy a magyar nyelv abban századon felül birt természetes és elidegeníthetlen jogainak mindegyikével, a Rendek által felterjesztett és csak a legnélkülözhetlenebbeket magában foglaló törvénycikkel annyival inkább megerősíteni méltóztassék, minthogy az nagyobbára ollyakat foglal magában, mellyeket az 1791-beli 31. törvényezik is megszorítani nem kívánt, s azokról az ő felsége által kegyelmesen leküldött törvényezik némelly pontjainak értelmében tenni említést inkább megszorítás, mint fogadás, inkább az említett törvényczikkteli elmaradás, mint annak többre terjesztése lenne. Ezen felterjesztett törvényes kivánataik nyomán , hogy a leküldött törvényjavaslatban, mellyben többek, mik a testvérhonra nézve biztosítva vannak, elmellőztettek, jogainkat megszorító részeihez ragaszkodni nem fog ő felsége, ez iránti biztos reményekre azon meggyőződés által is vezettetnek a Rendek, hogy minden hit alattvalóira egyaránt árasztó kegyessége e hazának a testvérhon polgáraival hűségben vetélkedő fiait sem kívánja azoknál kevesebb vigasztalással elbocsátani.— A megállított elvek szerint a feliratot és törvényjavaslatot elkészíteni az itélőmesterekre bízatott.— A szász követek a leküldött törvényczikkeli meg nem elégedhetésöket nyilvánítván, ragaszkodtak beadott különvéleményekhez, s most is különvéleményt jelentvén, beadhatására jogukat felhagyák. CM. és J. HT agybritannia. London, sep. 5.Ünnepélyes menet alkalmával, mellyet a királyné Edinburgbai érkeztének napján tartott, a lord— provost mégis alkalmat vett magának a város kulcsait általnyujtani, mi egy beszéddel történt. Ő felsége a kulcsokat legkegyelmesebben visszaadd, mondván, hogy jobb kezekben nem lehetnének. A menet azután, a tömérdek népsokaság folyvásli örömrivalgásai között Holyrood felé indult, hol a királyné fél óráig időzött a nevezetességeket megtekinteni. Kiváltképen Mária királyné szobái érdekelték s felette gondolatokba merültnek mondatik, mig ott mulatott. Egyébiránt igen jó kedvű, valamint a lelkes fogadás felett megindult vala. Sir R. Peel szinte részesült a nép örömzajában, „mellyik sir Robert?“ volt az általányos kiáltozás. Kocsija mindjárt a királynéé után ment, és hasitó „éljen Peel, éljen Peel!“ harsogott füleibe ; az idő pompás volt. Estve majd röppentjük szállongtak fel a várból, majd az egész szikla zománcztűzben jelent meg. A királyné kíséretében voltak Leeds herczeg, Campbell of Yslay Kristóf és Lorn marquis, mindketten nemzeti diszöltözetben s az után a községtanács, a celti társaság s több csatlakozott hozzá A nemesség most fényes ünnepélyeket készít a királynénak. A 94 esztendős Lynedoch lord Olaszországbai utján már Helvecziába érkezett vala, de a királyné látogatásának hírére azonnal Skócziába visszatért. A gyárkerületekbeli tudósítások megnyugtatóig hangzanak. A kereskedés javult, habár lassan és a munka már régótai megszüntetése annak sűrűbb keresését idézte elő. A yorkshirei lázonyók már pörbe idéztettek, s mindazon esetekben, hol a bizonyítványok valóknak találtattak, természetesen következett a „vétkes“. 187 illy egyén közül csak 33 tudott jól olvasni, 78 csak tökéletlenül, 76 pedig épen nem. Tehát e két tárgyhoz foglalkozás és kenyér mellé még egy harmadik is megkívántató : a jobb nevelés, ha illy zavargások visszatértét, minek chartistái bujtogatások és kecsegtetések által idéztettek elő, jövendőben elhárítani akarják. Az afghanistani hírek még mindig fővitatkozási lágyát teszik az angol sajtónak. A Times ugyan még folyvást pártját fogja az indiai főhelytartónak, de csak föltételesen, nevezetesen elismeri, hogy az országbeli kitakarodás, míg angol alattvalók, brittek, hinduk vagy ozmánok Akhbar can hatalmában vannak, a becsülettel sehogy sem fér össze. „Ha Ellenborough lord csak távolról is így gondolkozhat-