Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-09-19 / 74. szám

évek óta fenálló magyar tértetvények helyett a székes városból németek küldetnek használás végett, mellyeken ezenfelül — legelőször Magyarországban — ausztriai bé­lyeg látható. Midőn tehát a Rendeket felhívja annak meg­fontolására, milly indirect adószaporodás ez, külkereskedé­­sü­nknek milly uj akadálya, javalja Ő Felségéhez alázatos felírást intézni, mellyben alázatosan megkéretnék a­ hogy a jövő országgyűlésig a postabér az előbbi tariffa szerint szedessék, hs az eddig forgásban volt magyar tértetvények ismét folyamatba tétessenek a magyar posták függetlenek­ké az ausztriai főposta-igazgatóságtól, de a bélyegjegy mellőztessék. — B. J. egészen pártold az indítványt, meg­jegyezvén még, hogy a mostani új tariffa leginkább a sze­gényebb s a közép­osztályt nyomja, mint mellynek levele­zései ritkán terjednek 10 mérföldnél messzebb, mellynek határai közt annyira terhelve a postabér, mig a gazdagabb osztálynak kedvez, mellynek levelezései messze ágaznak. Felírás határoztatok tehát illy értelemben , a törvényható­ságokhoz pedig körlevelek intéztetendők. . . . stb. . . @Szekszárd, sept. 10. Tegnap előtt irt levelemhez pótlékul még közölhetem , miszerint a 1. hónap­ban délután Sina Simon János báró is a „Tolnai védegyletnek aláírási ivét, mellynek programmájárol már mindannyi hazai lapok szólottak, és a mellyen 139 kő keblű honfiak nevei aláir­­vák, nevével szinte aláírta, s nekünk úgy tetszik, hogy az ebben rejlő czélunkat szilárdította.—Már 6 évek előtt váro­sunk kebelében munkába vett artézi kútunk fúrását, 3 évi szünet után, a múlt hetekben rabjaink ismét elkezdék; most azonban azon reményt tápláljuk, hogy nem sokára kivánatunknak megfelelve, sikerűlenb annak ugró forrására akadni, minthogy jelenleg is naponkint körülbelül 222 akó viz folydogál ki belőle, — a viz még eddig kén­szagú, s azért ivásra kellemetlen. — Szőleink a hosszas szárazság, és nyári hévség által szenvedtek ugyan, mert részben elra­­gyáztak, de azért hála­ még­is középszerűnél jobb termé­sünk van, minőségre nézve szinte alkalmasint a tavak­hoz hasonló, vagy tán jobb boraink is leendnek.­­ Csak már egyszer kielégítő áruk is lehetne, hogy a szekszárdi bor­­termesztő gazdáinknak fáradsági diját kielégítve- a sző­­lőmivelés iránt már csüggedni kezdett hajlamukat felbuz­­dítná! Erdélyi országgyűlés. Az aug. 29-kén országos elnök ő nmlga elnöklete alatt tartott 96-ik ülésben elnök ő nmlga jelenté, hogy az alapítandó nemzeti múzeum gyara­pítása ügyében két írásba foglalt jelentés adatott be , mire olvastaték a­ köztiszteletü királyi főkormányzó Széki gróf Teleki József ő nagyméltóságának következő írásbeli jelen­tése: „Tekintetes Karok és Rendek!“ Mindazt, mi hazámnak javát akármikép előmozdítja, mint annak hű fia, szivemen hordozván és előmozdítani nemcsak szent kötelességemnek érezvén, hanem ezt mindig a legnagyobb készséggel meg is tévén, csekély tehetségem szerint én is óhajtok járulni azon közhasznú tudományos intézethez, mellynek czélszerű megalapítása a tekintetes Karok és Rendek figyelmét most magára vonta. Több száz és némelly ritka s becses dara­bokból álló első kiadások (editiones principes) és nyomta­tási régiségek (incunabula artis typographicae) gyűjtemé­nyemet, valamint a magyar tudományos társaság által eddig kiadott minden nyomtatványoknak egyegy példányát, né­melly más, magyar nyelven kijött könyvekkel mintegy meg­alapítandó magyar könyvtár első alapját, és mellé 3000 pg. ftot, mint tőkét, mellynek évenkénti kamatjai főkint a k­imi nyelven kijött régibb és újabb, s ezek közt különösen a magyar tudományos társaság által kiadandó munkák meg­szerzésére fordítassanak, bátorkodom a tekintetes Karoknak és Rendeknek a nemzeti múzeum gyarapítására felajánlani. Fogadják a tekintetes Karok és Rendek ezen ajánlatot szo­kott szívességükkel; ne tekintsék annak csekélységét, ha­nem azon tiszta hazafi buzgóságot, mellyel az nyujtatik és legyenek meggyőződve, hogy valamint ezen szépen kelet­kező nemzeti intézetet és minden más hazám dicsőségét, jóllétét, kifejlődését és javát érdeklő intézeteket tehetsé­gemhez képest ápolni és gyarapítani, míg élek, meg nem szűnök, úgy változhatatlanul maradok hazámnak hív — a tekintetes Karoknak és Rendeknek lekötelezett szolgája gróf Teleki József m.­k.“ A Karok és Rendek szerelve tisz­telt királyi főkormányzó e nagyméltóságának ezen őszinte hazafi buzgalomszülte, honunk boldogsága és virágzása előmozdítására czélzó nemes ajánlatát mint magas helyze­tének tudományokat kedvelő lelkével összehangzó tettet, ahoz illő tisztelettel kívánván méltánylani, küldöttséget ne­veztek ki, hogy tisztelet nyilvánítása mellett jelentse ki a KK. és RR. és az egész haza forró köszönetét, egyszers­mind pedig végeztetett, miként ezen jelentés adassék át a rendszeres középponti bizottmánynak, hogy a 76-ik ülés 293-ik és a 77-ik ülés 302-dik számai alatt kijelölt tárgyak­kal együtt kapcsolatban vegye tanácskozás alá, és a KKnak és RRnek adjon erre nézve is javaslatot. — b) Olvastatok Szászvárosszék rendes orvossá fogarasi Lészai Dánielnek következő jelentése: „Nagyméltóságu országos elnök ur! Tekintetes KK. és RR! Keleti honából kiszorittatva a ma­gyar fegyverével viva ki magának uj hazát. Ellenséges ele­mektől környezve, rokonszenvü kebelektől elszigetelve, nem egyszer az elenyészés százfejű szörnyetegével állva szembe, itt hosszú századok viharai közt, meg kelle eléged­nie azzal, hogy vérrel szerzett kedves hazáját, nyelvét, szabadságát megtartható. Hány nemzet nem tűnt el ezalatt a politikai láthatárról? Hány nép nincs, kinek csak neve marad a fen? Hány, ki csak hódolói járma alatt létezik? s a magyart bátorsága, vitéz karja, életét s mindenét a hazáért feláldozni kész nemes keble, az elenyészés örvényéből ki­ragadva, mondhatja, s magasztos érzettel eltelve mondhatja hogy él, s szabad alkotmányos nemzetilég él. Midőn tehát e népnek a sors azon feladatot tüzé ki leendőül, hogy egy év ezredig küzdjék honja s alkotmánya oltalmazásán, s a népek hazájából keletről nyugotra rohanó rajokat csak ön holt tetemein bocsássa keresztül! mi­csuda, ha elrendelte­tése fentebb vágyait, szellemi s értelmi kifejlődésit európai senűleg ki nem vívhatta? Korunknak juta azon szerencse sajátul, hogy a véres zászló helyett, a béke viriló olajágát lássuk honunk halmain díszleni. „Justitia regnorum funda­mentum“ s „Recta luerint aegisszeii hordó kegyes fejedel­meink dicső országlása alatt kezdődik átalakulásunk arany időszaka. Boldogok mi, hogy a nyomasztó ostromi állapot­ból kihatolva, a kölcsönös birodalom s béke jelszavát han­goztatva, az alkotmányos és értelmi mivelődés, s ezekből folyó anyagi jóllét pályájára fellépve, mód s alkalom nyuj­tatik a mivelt nemzetek nyomdokait bár távairól is követ­hetni. Ezer hála ezért a magyarok nemlétének! Hála, ezer hála hazánk kegyes atyjainak, meleg keblű fiainak!! Erdős kis honunk fiai közt ki lenne olly szűk keblű, olly önző, hogy illy környülmények között, midőn a jelennek becsülete, a jövendő ivadéknak boldogsága s jólléte forog fen, a tőle kitelhető áldozatra ne lenne kész? vagy csak magunknak születtünk-e? s a közanya, a haza önfiaitól a magáét nem követelheti-e? Avagy mit a hazával teszünk, nem önma­gunkkal s mieinkkel tesszük-e? Nincsenek-e előttünk a nagy, a dicső példányok a hajdan­i jelenkor hősei s boldogí­tói, kik nemcsak vagyonukat, de életüket is a hazáért örö­mest feláldozák? Ne rettentsen el pedig senkit a tehetet­lenség ; a nagy épület fövényszemet is elfogad, a nagy folyó aprókból s cseppekből alakul. Tekintetes Karok és Rendek ! Hazafi édes örömmel értvén meg azon némelly nagylelkű honfiak által tett, nemzeti muzeum alapítását tárgyazó s hazánk minden szögeiben viszhangra talált idítványt s az erre tett nagyszerű ajánlásokat, édes kötelességnek tartot­tam én is gyarapítására fiilléremmel hozzájárulni. Több évek előtt a hatalmas római nép Daciába telepített gyarmatjai közt forgott pénzekből egy kis gyűjteményt kezdettem vala, rész szerint tudni vágyva: hol és minémű pénzek találtatnak hazánkban, főleg pedig azért, hogy egy közintézetnek ajánlva, a honbóli, hol találtattak, kiviteltől azokat megment­sem. Sükerült eddig hétszáz római és görög darabot, u. m. négyszáz ezüstöt s a többit rezet öszvegyüjthetni; kipótolva ezt a jelen s közelebb elmúlt század külföldi réz s aprók ezüst pénzeiből ezer darabokra, azt a nemzeti múzeum ró­mai s görög, nemkülönben külföldi pénzek gyűjteménye alapjául a tekintetes KK. és Rendeknek azon nyilatkozattal vagyok bátor ajánlani, hogy midőn felszólíttatom, ajánlato­mat lajstromozva kézbesíteni szent kötelességemnek fogom tartani. Adja az ég, hogy a tekintetes KK. és KK. minden hazafi törekvésüket malasztos süker koronázza! tartsa meg a hon három nemzetei között a szükséges egyetértést s kölcsönös bizodalmát! Változhatatlan tisztelettel vagyok mig élek a Tekintetes KK. és RR. Szászváros, aug. 11-én 1­912. Örök tisztelő polgártársa Fogarasi Lészai Dániel mk. Ns. Szászváros szék r. főorvosa.“ A KK. és RR. ezen hazafi szép tettéért az alapító orvosnak ezennel köszöne­tet szavaznak, meghatároztatván egyszersmind, hogy ezen jelentés is a fenebb érdeklett 76ik és 77ik ülésekben tett végzésekkel egybefü­ggőleg adassék át a középponti rend­szeres biztosságnak tárgyalás és javaslatadás végett.­Ez­után indítványoztatok, hogy ezúttal tűzetnék napi­rendre, hogy az 1791 diki 19. t. ez. kiszélesítésével a polgári hely­zetűek titoknokságánál felsőbb hivatalokra is léphessenek. Mire elnök ő amaga kijelenté, hogy mihelyt a jelenleg füg­gőben lévő tárgyak, l. i. az országos ülésekben közelebbről felolvasott s köziratra adott kir. leiratok feletti tanácskozás bevégeztetik, a felhozott indítványt napi­rendre füzendi.­­ Továbbá elnök , amaga javaslatából felvetett a vallásos sé­relmek iránt szerkesztett felirat, s az ez ellen közügyigaz­gató Horváth Ferencz, kir. hivatalosok Zlollaki Antal, Tompa János, Cserey Miklós, Zeyk Lajos, Túri Ferencz, fökir.biró Macskási Lajos, fogarasi püspök Kemény János, s Kedves István és Szabó János apátok által beadott ellenvélemény. A felirati terv a kísérő tudósítással együtt némelly módosí­tásokkal, megállíttatván átküldettek a kir. fökormányhoz le­hető észrevételei megtétele végett. — Végre tanácskozás alá vétetett elnök ő­nmaga előterjesztésére a múlt ülésben napirendre kitűzött magyar nyelv ügye s újból felolvastatván ő felségének e tárgyban érkezett s lapjainkban maga rendin közlött kir. leirata a törvényjavaslattal együtt, határozattá lett a hitelesített jegyzőkönyv szerint: a KK. és RR. jóllehet szeretett honi nyelvük iránt ő felsége kegyelmes fejedel­münk elébe terjesztett legtörvényesb kívánságuknak, igen sok mértékben lett el nem fogadásán, hazafi fájdalmukat el nem titkolhatták, mindazonáltal ő felségének e haza leg­főbb érdekeit előmozdítani törekvő atyai indulatában s külö­nösen a hazai nyelv ügyében a testvérhon iránt bebizonyí­tott igazságszeretében bízva, másfelől pedig azon érdekel is, miszerint az édes anyanyelv ügyét a törvényhozó hata­lom mindkét ágai megegyezte következésében alkotandó törvényczikk által még országgyűlés alatt sükereztetni min­denek felett kívánatos volna, szemeik előtt tartva, részint előbbi czikkekbe iktatott javaslatok azon pontjainak megtar­tásával, mellyektől elállani ez­úttal is károsnak vélték, ré­szint pedig kívánságaik némellyikének jobb időkre való ha­lasztásával a következendőkben állapodtak meg, és pedig a törvényczikkre nézve, annak czimje és bevezető szavai a leküldött törvényczik szerint fogadtattak el. —­ A leküldött törvényczikk első­rában a törvények szerkezete latin és magyar nyelven olly móddal rendeltetvén, hogy a magát elő­adó homály esetében a latin szerkezet vétessék eldöntőnek, a Rendek megfontolva, hogy honunkban, hol az édes anyai nyelv illy móddali megszorításáról törvény nem létezik, s hol a honi nyelv századon felül közigazgatási életet élve, azon pólozról, melly azt természet szerint illető, nem tör­vény, hanem a változó körülmények kellemetlen befolyása miatt hanyatlott le, a törvényczikknek ezen van, melly a helyett, hogy nemzeti nyelvünknek jogokat adna, nyilvános megszorítást fejez ki, meg nem nyugodhatván, annak helyé­be felterjesztett törvényjavaslatuknak első szakaszát iktatni határozták.­­ A leküldött törvényczikk második szakasza elfogadtatvan, a­rra nézve, midőn ez a magyarul levelezen­dő királyi tábla és főkormányszék folytában a kir. kincstár­ról , úgy továbbá ezeknek jegyzőkönyveiről nem emlékezik, e hiányok a felküldött törvényczikkben kipótoltatni határoz­­tattak, egyszersmind pedig a k. kormányszéknek a törvény­­hatóságokkali levelezését csak a szász nemzetre nézve al­kotott külön szakasz értelmében kívánván a Rendek korlá­tozni, hogy a 3ik szakasz is ez értelemben módosíttassék, elvégeztetett.­­ A leküldött törvényezikk 4dik valamint 5dik szakasza is elfogadtatván, a 6dik szakaszának azon részé­ben, hol az egyházi hivatalok levelezéseiről van szó, hogy ezek egymás közti levelezéseikben is magyar nyelvvel él­jenek, nyilván hozzá tétetni határoztatott, teljesen jogosítot­taknak ítélvén magukat a Rendek megkívánni, hogy a honi törvények és a magyar nemzetiség ápoló oltalma alatt álló vallások egyházi tagjai is, a nemzetiség megalapítására közakarattal munkáljanak.­­ Végtére felküldött törvény­­czikkekben nyilvánított azon törvényes kívánságukkal, hogy a haza oltalmára szánt, és a hon közterhével fentartott ha­zai ezredek kormányai a törvényhatóságokkal magyarul le­velezzenek, felhagyni nem kívánván, ezt egy külön szakasz­­ban, a leküldött törvényczikkbe sorozni határozták.­­A­mi a kegy. kir. leiratot illeti: abban a megyék pecsétes magyar körülírásáról és a magyar nyelvnek az oskolák­ban közoktatási nyelvű, leendő elfogadtatásáról az lévén kifejező, hogy az elsőre nézve a megyéknek ő felségé­hezi folyamodása fenhagyalik a másodikra nézve pedig az, hogy ő felsége a körülmények megfontolásával a szükségeseket elrendelendi; a Rendek úgy ezen pontokra mint első alkalommal felterjesztett törvényczikköknek elfo­gadást nem nyert és jelen törvényczikkjavaslatukban nem ismételt pontjaira nézve szükségesnek vélték kijelenteni, hogy szeretett honi nyelvük tárgyában bár némileg is czél­szerű törvényczikknek alakulását maguk részéről is óhajtva és erre kezet nyújtani kívánva említett legtörvényesb egyéb kivánataiknak sükereztetését ez úttal boldogabb időre ha­lasztják. Melly nyilatkozatuk iránt szerkezendő feliratban egyszersmint szükségesnek vélték ő felségét fiúi bizodalom­­mal megkérni a végett, hogy megfontolván a hazai nyelv­nek e hazában a közéletbeni legkiterjedtebb divatát, úgy azt, hogy a magyar nyelv abban századon felül birt termé­szetes és elidegeníthetlen jogainak mindegyikével, a Ren­dek által felterjesztett és csak a legnélkülözhetlenebbeket magában foglaló törvényc­ikkel annyival inkább megerősí­teni méltóztassék, minthogy az nagyobbára ollyakat foglal magában, mellyeket az 1791-beli 31. törvényezik is meg­szorítani nem kívánt, s azokról az ő felsége által kegyelme­sen leküldött törvényezik némelly pontjainak értelmében tenni említést inkább megszorítás, mint fogadás, inkább az említett törvényczikkteli elmaradás, mint annak többre ter­jesztése lenne.­ Ezen felterjesztett törvényes kivánataik nyomán , hogy a leküldött törvényjavaslatban, mellyben töb­bek, mik a testvérhonra nézve biztosítva vannak, elmellőz­­tettek, jogainkat megszorító részeihez ragaszkodni nem fog ő felsége, ez iránti biztos reményekre azon meggyőződés által is vezettetnek a Rendek, hogy minden hit alattvalóira egyaránt árasztó kegyessége e hazának a testvérhon pol­gáraival hűségben vetélkedő fiait sem kívánja azoknál keve­sebb vigasztalással elbocsátani.— A megállított elvek sze­rint a feliratot és törvényjavaslatot elkészíteni az itélőmes­­terekre bízatott.— A szász követek a leküldött törvény­­czikkeli meg nem elégedhetésöket nyilvánítván, ragaszkod­tak beadott különvéleményekhez, s most is különvéle­ményt jelentvén, beadhatására jogukat felhagyák. CM. és J.­ HT agybritan­nia. London, sep. 5.Ünnepélyes menet alkalmával, mel­­­lyet a királyné Edinburgbai érkeztének napján tartott, a lord— provost mégis alkalmat vett magának a város kulcsait által­­nyujtani, mi egy beszéddel történt. Ő felsége a kulcsokat legkegyelmesebben visszaadd, mondván, hogy jobb kezekben nem lehetnének. A menet azután, a tömérdek népsokaság folyvásli örömrivalgásai között Holyrood felé indult, hol a királyné fél óráig időzött a nevezetességeket megtekinteni. Kiváltképen Mária királyné szobái érdekelték s felette gon­dolatokba merültnek mondatik, mig ott mulatott. Egyébiránt igen jó kedvű, valamint a lelkes fogadás felett megindult vala. Sir R. Peel szinte részesült a nép örömzajában, „mellyik sir Robert?“ volt az általányos kiáltozás. Kocsija mindjárt a ki­rálynéé után ment, és hasitó „éljen Peel, éljen Peel!“ har­sogott füleibe ; az idő pompás volt. Estve majd röppentjük szállongtak fel a várból, majd az egész szikla zománcztűz­­ben jelent meg. A­ királyné kíséretében voltak Leeds her­­czeg, Campbell of Yslay Kristóf és Lorn marquis, mindket­ten nemzeti diszöltözetben s az után a községtanács, a celti társaság s több csatlakozott hozzá A nemesség most fényes ünnepélyeket készít a királynénak. A 94 esztendős Lyne­­doch lord Olaszországbai utján már Helvecziába érkezett vala, de a királyné látogatásának hírére azonnal Skócziába visszatért. A gyárkerületekbeli tudósítások megnyugtatóig hang­zanak. A kereskedés javult, habár lassan és a munka már régótai megszüntetése annak sűrűbb keresését idézte elő. A yorkshirei lázonyók már pörbe idéztettek, s mindazon ese­tekben, hol a bizonyítványok valóknak találtattak, természe­tesen következett a „vétkes“. 187 illy egyén közül csak 33 tudott jól olvasni, 78 csak tökéletlenül, 76 pedig épen nem. Tehát e két tárgyhoz foglalkozás és kenyér mellé még egy harmadik is megkívántató : a jobb nevelés, ha illy zavargá­sok visszatértét, minek chartistái bujtogatások és kecsegte­­tések által idéztettek elő, jövendőben elhárítani akarják. Az afghanistani hírek még mindig fővitatkozási lágyát teszik az angol sajtónak. A Times ugyan még folyvást párt­ját fogja az indiai főhely­tartónak, de csak föltételesen, ne­vezetesen elismeri, hogy az országbeli kitakarodás, míg an­gol alattvalók, brittek, hinduk vagy ozmánok Akhbar c­an hatalmában vannak, a becsülettel sehogy sem fér össze. „Ha Ellenborough lord csak távolról is így gondolkozhat-

Next