Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-02-21 / 15. szám
15. szám. A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósitások, honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok , pénzkeret, piaczi árak, dunaviállás és mindenféle hirdetmények minél gyorsabb közlésével, — a Századunk terjedelmest politicai s rokon tudományu értekezésekkel, a Kis futár literatúrai , művészeti és közéletben jelesebb tünemények, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. HÍRNÖK. Február 21. 1842. Szerkeszti s kiadja Halasfalvi Orosz József. Megjelennek e lapok minden hétfőn és csötörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban bomlék nélkü 4 p. fr., borítékkal és postán 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél a „Zöldfa11 fogadó melletti 724. sz- ház 1ső emeletében , Pesten Héber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Előléptetések , halálozások; Elv, irány, oppositio; Békeszó a viták után; Veszprém mgye közgyűlése; Pest megyei takarékpénztár; M. Gazd. Egyesület; Fővárosi levél; Regélő közleménye; Különféle Kassáról; országgyűlési tudósítások Erdélyből. Nagybritannia. Felső-és alsóházi ülések; ifjú Esterházy Krczy házassága; stb. Francziaország. A nyomtatók ügye a követkamarában szőnyegre kerülendő. Spanyolország. Portugália. Ellenlázadás; az 1826-ki charta Portóban kikiáltva. Belgium. Gérard levele. Hollandia. Oroszország. Fölvilágosító ukáz a papi jószágok elvétele iránt. Afghanistan. Az Angolok szorongattatása. Hirdetések. Iflatcyarország és Erdély. Gyöngyösy Károly sóbányigazgatósági írnok maros-újvári másod aknatisztté mozdíttatott elő. Nyikos György családi kam. tiszttartó és Bechianich István orechoviczai kir. harminczadi tisztirnok meghaláloztak. (Elv. Irány. Oppositio). zz Pozsony, febr. 15. Az elviránynak tisztába hozatala talán soha nem volt szükségesebb, mint jelenleg, midőn az élesen szemközt álló túlzások által a személyek és pártok érdekei veszélyeztetvék s igy a személyek nem annyira elveikért, mint önmagukért, viaskodnak a politikai csatatér sorompóin kívül. Ezt azonban ne csodáljuk. Minden szellemileg fejledező alkotmányos országban a pártok sokkal türelmetlenebbek, mint hol az elvek az átalakulás harczai után már minden salaktól tisztán állnak fen. Az illy csak félig kiképzett pártok sokkal türelmetlenebbek, hogysem határozatlan elvvel bírónak ki ne kiáltsák azt, ki az ellenkező véleményeket is kihallgatni akarván, a pártatlanság zászlóját lobogtatja. Ezt naponkint tapasztalhatjuk e testvér két házában, hol igen szeretik a pártatlanságot elvtelenséggel összezavarni. E vádnak senki sincs inkább kitéve mint hírlapszerkesztők, kiket, a színesek tarka serege gyakran magukkali ellenmondásról vádol, ha lapjaik hasábjait ellenkező véleményeknek megnyitják, habár ezt eleve félreérthetlenül hirdették is, így a beküldők nézetei a szerkesztőség elveivel cseréltetnek fel, noha mindenkit csak saját betűi szerint lehet megítélni, s csak az, ki saját szavai s elvei egy időbeli megczáfolójának találtatott, tartassák elvtelennek, ki legjobban cselekszik, ha minél előbb lelép a reá nézve hívatlan pályáról. Ki a közvéleményt százféle árnyéklataiban szereti kihallgatni, az a valódi pártatlan, türelmes, legyen bár saját egyedi véleménye merőben ellenkező a nyilatkozókéival. Minden jó hazafi elve egyedül a haza és népei boldogságára, közjóra legyen irányozva, s habár az elvek külön színezete — alkotmányos országban — kitűnő is , az irány csak egy lehet, csak egynek kell lennie. Kövesse e szerint mindenki benső meggyőződését, s ha elveit üdvhozóknak hiszi, megegyezőknek az isteni és emberi törvényekkel, öszhangzóknak az alkotmány szellemével, emberiséggel s haladással, ha az elvek lánczszemként látszanak előtte folyni törvényből, igazságból és méltányosságból, ha a törvényeken túl kitágítást vagy megszorítást kíván a méltányosság vagy józan politika az engedélyek útján, álljon elő bátran nézeteivel, terveivel, gáncsaival, fejtsen ki morális erőt, mennyi tőle kitelhetik s igyekezzék az ellenkező elvű, s tán irányú, pártbelit véleményével megbarátkoztatni, mert „mindenki hite saját menyországa.“ De csak okok győzzenek, hol nincs positiv törvény — a jó ügy nem szorul szóvirágokra; hol pedig tettleges az alkotmányi szabály, ez határozzon. Illy nemes vitáktól távol maradjon minden indulatosság, távol a gyanúsítás és vádolás, leginkább pedig a személyeskedés. Minel biztos mód felingerelni az ellenfelet s kockáztatni a jó ügyet, mint piszkos személyeskedés , kaján agyarkodás, mik azonban még csak néhány túlzó lapokban találnak helyet. Ismételjük, kövesse mindenki legbensőbb meggyőződését. Ha valaki erkölcsiséget akar behozni hazájába önzés helyett, ész- és joguralmat a szenvedély és divat zsarnoksága helyébe, a vétek és bűntett megvetését a szerencsétlenség megvetése helyett, ám igyekezzék véghez vinni, de óvakodjék azon czélból s azon indítóoknál fogva munkálódni, mellyek inditsák azt, ki a fenebbi szép szavakat, a morál amaz alapelvét, 1793ban Francziaországban szentségtelen ajkairól hangoztatta. Kinek rögtönös reform elvei meg nem egyeznek a másik conservativ, de minden esetre a közjóra irányzott nézeteivel, fejse ki okokkal támogatott elveit előzményeivel együtt, mellyek reá bírták, s következményeivel, mellyeket remél; mert nem szeretjük az elvet; semmi roszat nem fedezni fel előbb, mint mikor orvosolni akarjuk. Miért is nem hányattathatnának meg a tárgyak azon személyeknek, kiktől erednek, kölcsönös lealázása vagy gyanúsítása nélkül? Mily nehéz e az ügyet elválasztani a személytől? Hányszor kárhoztattak e lapok hasábjain a féktelenség valamint az absolutismus felé hajló túlzott politikai elvek, hányszor mondatott ki maga a szerkesztőség által, mint a szerkesztőség elve, mikép átalakulásunk csak a csendes haladás ösvényén fejlődhetik ki boldogítólag; hányszor mondatott ki, mellyik kormányformai elem legyen (érvényes, alkotmányszerű, mellyik ellenben össze nem férő alkotmányunk szellemével, s mégis találtatik e lapjaink hasábjain politikai véleményekért legtávolabbi személyes sértés vagy üldözés? kivévén midőn tettekről hozatott ítélet, mint például a sajtónak minapi durva megsértéséről, hol bátran mondotta ki a szerkesztőség rosszaló véleményét, nem tartván a megsértett önzés piszkos nyilaitól. A személyes üldözők ezért nem élnek, éltek a közvéleményben csak habbuborék. Ki a jogosság mellett az ész fegyverével, méltányolva az ellenfél elveit, küzd, bölcsen és értelmesen intézvén ügyeit, az erkölcsi hatalomnak — élelmességben és jogban — ő leend birtokosa; ki személyekkel hadonáz és tulság ellenébe tulságot állít, buknia kell előbb vagy utóbb de okvetetlen. így áll ez a szellemi világban; ez a különbség a valódi észtehetség s a politikai szemfényvesztés közt; ennek élete múlékony álfény, amazé tartós világosság. Egyenlő okok néha külön alkalmazásuk által különböző következményeket szülnek, így Francziaországban a polgári társas viszonyokat az aristocralia s ennek ellenzéke buktatta meg, mig Angliát e kettő tartotta fen dicsőségben s tette a tengerek urává! Azért felette csalódnék számításában, ki az ingerlő politicai pessimismust az Optimismus gyáva, aluszékony fegyvereivel akarná kiirtani. Legyenek tehát nálunk is politikai felekezetek, a külön rendek és vélemények szabad műszerei, de küzdjenek az ész, értelmiség, méltányosság és türelem fegyerével; szóljunk egymáshoz mint testvérek, s habár elvekben különbözve, csak egy czél felé törekedve, a közös haza jólétére. Mert hiszen minden igaz magyarnak, bármelly politikai véleménynek hódoljon is, jelszava csak ugyanaz lehet: egy Isten, egy király, egy haza. Csékeszó a viták után.) @ Zágráb, febr. 14. Mióta utolsó levelem a Hirnökben megjelent, alkalmam volt tapasztalni, mikép a kedélyek kibékítésére nincs biztos mód, mint az őszinte, jószándékú szó, méltányosság az ellenfél iránt. Míg a népingerlők hangos torokkal akarák hasztalan az ellenfelet részükre hódítani, addig egy méltányos, fondorlás nélküli szó megszülte a kedvező eredményt. At kezdik horvát afgánkíjai látni, mikép Magyarhonban csak egy fractiója létez a nemzetnek, melly mindenben a kényszerítő eszközöket szereti használni, s hogy ezeknek túlzásai miatt kár volna a jó ügyet koczkáztatni. Voltak e társországban azelőtt is, kik a magyarnak jó szándékát félre soha nem ismerték, és a mint a türelmesség hangján szólott a nemzet értelmesebb része megyei gyűléseken és a sajtó utján, midőn a mindkét részrőli pasquiliadáktól undorral fordult el a többes szám, a kedélyek mindinkább felvidulni kezdettek és szeleteiben egyesülni. Kisebb viszályok, mint utóhangjai az óriási echonak, mint sajgásai a csallánszúrásoknak még nem küszöbölték ki egészen; de hisz a vihar felzavarta tenger hullámait sem fékezheti meg egyszerre Meptun. Minden bajnak legjobb orvosa az idő és türelem. A nemzetiség kérdésénél igen hideg fegyver a törvény, bármilly szentnek kelljen is lennie minden jó hazafi előtt; azért ott, hol a nemzetiség mellett féltékeny mindkét rész, legyen bár a törvényszerűség teljesen egyik rész mellett, ha méltányosság, ész és politika nem szólnak mellette, bukni kell vagy legalább kijátszatni a törvényeknek. —Ne emlegessük tehát a magunk alkotta törvényeket az ellenfél ellen, mert akkor ezek is hasonlót lehetnek, s a viszályok soha vilag lecsillapodhatni nem fognak. Több magyar megyék például nem akarnak deák leveleket elfogadni a szlavóniai megyékből, s igazuk van, mert nézetem szerint a törvény mellettök szól; ezek ellenben ezt méltánytalannak tartják, felírást intéznek Ő Felségéhez, s mások szerint ezeknek van igazok; mert egy 1805 évi helyhatósági rendelmény mellettök szól! Tán a magyar nyelvről szóló törvénynek e szavaival „intra ambitum Regni Hungáriáé“ használtassák a magyar nyelv? Nem vagyunk tisztában. Tudnak e szavakat magyarázni, de az ellenfél is tudhatja, hagyjuk el tehát itt a magyarázgatási pályát, bízzuk ezt a jövő országgyűlésre, mellynek legyen szinte egyik feladata a Magyar- és Horvát- Tótországok kötelékeinek szorosbitása. Ne önzés és magány érdek, hanem a közjó, a józan politika vezérelje majdan a követek lépéseit, s a czél elérve lesz. — Addig pedig ne ingeresüljenek fel a kedélyek, ha egyik vagy másik rész a jogosságot és törvényeket, municipiumokat vagy szokásokat meggyőződése szerint mellette szólóknak hisz, s innen kiindulva elveit védi. A jövő országgyűléstől sokat, igen sokat vár e tekintetben is az összes haza. — Nem mellőzhetem el még nehány szót a zágrábi német újságról szólani, mellyet azelőtt magam is türelmetlen pártlapnak tartottam. Rövid idő óta e lap sokoldalúsága miatt mindinkább elterjed, czikkelyei, mellyeket a magyar lapok után s eredeti levelezésekből közöl, a legolvasottabb külföldi lapokba átmennek; csak kár, hogy a papirost olly annyira kíméli és hasábjait nem tágítja! Bizony óhajtható, hogy valahára már volna egy becsületes belföldi német politicai lapunk is, mellyet sajnosan nélkülözünk, s Veszpém megye febr.17-ei közgyűlésének nevezetes határzatai voltak. A herendi porczellángyár (mellynek ismertetését előbbi számunkban közlők) tulajdonosa legfelsőbb engedelmet nyervén a cs. kir. sassal élhetés iránt; a megye rendei ezt csak úgy kívánják érteni, hogy a sasnak közepébe Magyarország czímere is foglaltassák, egyszersmind az országgyűlési utasítások közé jegyeztetett fel, hogy jövendőben, minen hasonló kiváltságokra egyedül magyar czímer használtassák. — A pápai breve szóba hozatván ennek következtében a vegyes házasságok ügyében újabb alázatos felírás határoztatott. — Erdély törvényhatóságai az egyesülésre felszóllíttatni határoztattak. Minthogy a mezei szolgabirák mellé esküiteknek választását a nm. Helyt. Tanács megtagadta, a rendek pedig azoktól nem kívánhatják, hogy ingyen szolgáljanak, azért fizetésöknek a felkelési pénztárbeli megrendelhetése végett a jövő májusi közgyűlésre az összes nemesség meghivandónak határoztatok. — Elhatároztatott, hogy jövendőben a törvényszéki bírák is szabad választás útján jelöltessenek ki, a választás módja iránt pedig egy a jövő közgyűlésre véleményét beadandó választmány bízatott meg. Az országos színházra tett ajánlásból e megyére esendő rész hivatalos jelentés szerint már egészen be van hajtva. (A Pest megye pártfogása alatt álló első takarékpénztárból kölcsönök adanak.) A) Első helyen, minden másnemű biztosítékok előtt, előre szabályosan megvizsgálandó státuspapirosokra bécsi folyam szerinti értékük 2/3ad része erejéig három hónapra, melly határidő, ha a statuspapirosok becse ez idő alatt nem csökkent, a választmány által meghosszabbittatik. ( B) Második helyen, három váltóképes egyed által kiadandó s előleg a választmány által megvizsgálandó váltólevelekre szinte három hónapra, és ugyanazon nevekre nem több mint tizezer pengő forint erejéig, azaz ugyanazon egyed egy, vagy több váltón, még különböző minemüségekben is csak tizezer p. forintig kötelezheti magát a takarékpénztárnak. Egyegy váltó nem szólhat többrül ötezer pgő írtnál. — G) Harmadik helyen, Pest megye kebelében fekvő nemesi birtokra, az alábbirt módon kimutatandó becsárnak egynegyedrésze, mint legnagyobb öszveg erejéig; egyegy kötelezvényen azonban csak öt ezer prőfit állhat. A választmányhoz intézendő rövid folyamodáshoz, a mellyben a fölvenni kívánt öszveg, és lekötendő nemesi jószág megemlíttetnek — e következő oklevelek melléklendők: 1) Szolgabiró és eskütt által végrehajtott s megye pecsétje alatt kiadott hiteles összeírás, mellyben az intézetnek legújabb szabálya szerint az úgynevezett normális conscriptiotól némileg eltérve, világosan és meghatározottan kitétetendők: a) birtok neve, szomszédjai, mostani birtokosai, b) Hányadrészét bírja ennek az összeirató? világosan kileendvén az összeíró: mi adatokból tudja vagy tapasztalta ezt? c) Birásijog t. i. osztályos, vagy adományi örökre e a jószág az összeiratónak? vagy csak zálog? s ez utolsó esetben: menynyiben bírja azt, hány év van még hátra? Az összeíró arról, hogy az ide tartozó eredeti oklevelek neki előmutatattak, az összeírás fejezetében bizonyságot teend. d) Holdak száma — még pedig külön a csak általában megemlítendő jobbágy telkektől. — Ezen pont, mind a kölcsönnek majd egyetlen alapja, ne bizonytalan tanuvallásokból, hanem,— hol a tagosztály megtörtént, annak hiteles fölméréséből, — vagy hasonló s hitelesen fölmért birtok aránya után, — vagy más hiteles s az összeírásban megemlítendő kútfőkből világosan tétessék ki, még pedig a szántóföldek, kaszálók, erdő holdjai különkülön — a legelőből csak úgy s csak annyi jöhetvén az összeírásba, ha és mennyi az egészen befejezett tagosztály következtében az összeiratónak kirekesztőleges birtokában van. e) A fekvő birtok holdja, igy elkülönözve, három helybeli vagy szomszéd birtokos vagy hozzáértő gazdasági tisztek által hit alatt becsültessék meg, s ezen becsül, — leszámíttatván abból a netalán betáblázott öszveg — fog a kölcsön mértékéül vétetni, f) Ha a közbirtokosok közül valakinek birtoka haszonbérben bírálnék,, hasznos az összeírásban a helyben divatozó haszonbéri summát is egy két, vagy több eset hiteles megemlítésével kitenni, g) az épületek, gazdasági készületek, marhák, a kiadandó kölcsön mértékéül nem vétetnek, de azért az összeírásba nagyobb bátorság okáért befoglalandók. h) Az is megemlítendő: van e az összeiratónak a hazában másul birtoka? 2) Betáblázási bizonyítvány. 3) Perekről a nagyszombati ker.tábla és Pestmegye pertárnoka által kiadott bizonyítványok. — D) Negyedik helyen, a két kir. városnak népesb utczáin levő s mind építési mind helyzeti viszonyaik tekintetéből a választmány által megvizsgáltatásuk után az intézet bátorságára elfogadható, tűz ellen biztosítva levő házakra, — a szabályosan kimutatandó becsárnak minden tekintet egybevetése után fenmaradandó tiszta egy negyedrésze, és egyegy kötelezvényre öt ezer pgő forint erejéig. A folyamodásokhoz melléklendők: a) Telekbirói hiteles bizonyítvány arról, hogy a ház a folyamodó nevére írva s igy szabad rendelkezése alá tartozó tulajdona, b) Hiteles s a város meghiteltetett építőmesteri s a telekbirói hivatal által kiadott becslevél, c) Betáblázási bizonyítvány, d) A netalán régebben betáblázott adósságok kamatjai lefizetésérőli nyugtatványok — ha megszerezhetők — különben a kamatok a betáblázott tőkéhez számíttatnak, e) Pertárnoki bizonyítvány perekről, vagy azok nem létéről, f) Tizkármentési bizonyítvány. — E) A megyében keblezett nagyobb és közpénztárral biró kiváltságos községeknek, a lekötendő bátorságnak a C. I) alatti pontok szerinti összeírása mellett. — F) Ollyan szabad mezővárosok keblében s határában fekvő ingatlan vagyonokra, hol a lakosok javaikat tulajdonosi joggal bírják s rendes bevallási jegyzőkönyvek vizetnek ezeknek is a C) alatti pontok szerinti összeiratása mellett, melly összeírásban épületek csakúgy és annyiban számíttat.