Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-02-21 / 15. szám

15. szám. A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósitások, honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok , pénzkeret, piaczi árak, dunavi­állás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel, — a Századunk terjedelmest­ politicai s ro­kon tudományu értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai , művészeti és közéletben jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. HÍRNÖK. Február 21. 1842. Szerkeszti s kiadja Halas­falvi Orosz József. Megjelennek e lapok minden hétfőn és csötörtö­­kön. Félévi előfizetés Pozsonyban bom­lék nélkü­ 4 p. fr., borítékkal és postán 4 fr. 24 kr. Előfizet­hetni helyben a szerkesztőségnél a „Zöldfa11 fogadó melletti 724. sz- ház 1ső emeletében , Pesten H­éber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmé­nyek s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Előléptetések , halálozások; Elv, irány, oppositio; Békeszó a viták után; Veszprém mgye köz­gyűlése; Pest megyei takarékpénztár; M. Gazd. Egyesület; Fő­városi levél; Regélő közleménye; Különféle Kassáról; országgyű­lési tudósítások Erdélyből. Nagybritannia. Felső-és alsóházi ülések; ifjú Esterházy Krczy házassága; stb. Francziaország. A nyomtatók ügye a követkamarában szőnyegre kerülendő. Spa­nyolország. Portugália. Ellenlázadás; az 1826-ki charta Portóban kikiáltva. Belgium. Gérard levele. Hollandia. Oroszország. Fölvilágosító ukáz a papi jószágok elvétele iránt. Afghanistan. Az Angolok szorongattatása. Hirdetések. Iflatcyarország és Erdély. Gyöngyösy Károly sóbányigazgatósági írnok maros-új­vári másod aknatisztté mozdíttatott elő. Nyikos György családi kam. tiszttartó és Bechianich Ist­ván orechoviczai kir. harminczadi tisztirnok meghaláloztak. (Elv. Irány. Oppositio). zz Pozsony, febr. 15. Az elviránynak tisztába hozatala talán soha nem volt szük­ségesebb, mint jelenleg, midőn az élesen szemközt álló túlzások által a személyek és pártok érdekei veszélyez­tet­vék s igy a személyek nem annyira elveikért, mint ön­magukért, viaskodnak a politikai csatatér sorompóin kívül. Ezt azonban ne csodáljuk. Minden szellemileg fejledező alkotmányos országban a pártok sokkal türelmetlenebbek, mint hol az elvek az átalakulás harczai után már minden salaktól tisztán állnak fen. Az illy csak félig kiképzett pártok sokkal türelmetlenebbek, hogysem határozatlan elvvel bíró­nak ki ne kiáltsák azt, ki az ellenkező véleményeket is ki­hallgatni akarván, a pártatlanság zászlóját lobogtatja. Ezt naponkint tapasztalhatjuk e testvér két házában, hol igen szeretik a pártatlanságot elvtelenséggel összezavarni. E vádnak senki sincs inkább kitéve mint hírlapszerkesztők, kiket, a színesek tarka serege gyakran magukkali ellenmon­dásról vádol, ha lapjaik hasábjait ellenkező véleményeknek megnyitják, habár ezt eleve félreérthetlenül hirdették is, így a beküldők nézetei a szerkesztőség elveivel cseréltetnek fel, noha mindenkit csak saját betűi szerint lehet megítélni, s csak az, ki saját szavai s elvei egy időbeli megczáfolójának találtatott, tartassák elvtelennek, ki legjobban cselekszik, ha minél előbb lelép a reá nézve hívatlan pályáról. Ki a köz­véleményt százféle árnyéklataiban szereti kihallgatni, az a valódi pártatlan, türelmes, legyen bár saját egyedi véle­ménye merőben ellenkező a nyilatkozókéival. Minden jó hazafi elve egyedül a haza és népei boldogságára, közjóra legyen irányozva, s habár az elvek külön színezete — alkotmányos országban — kitűnő is , az irány csak egy le­het, csak egynek kell lennie. Kövesse e szerint mindenki benső meggyőződését, s ha elveit üdvhozóknak hiszi, meg­egyezőknek az isteni és emberi törvényekkel, öszhangzók­­nak az alkotmány szellemével, emberiséggel s haladással, ha az elvek lánczszemként látszanak előtte folyni törvényből, igazságból és méltányosságból, ha a törvényeken túl kitá­gítást vagy megszorítást kíván a méltányosság vagy józan politika az engedélyek útján, álljon elő bátran nézetei­vel, terveivel, gáncsaival, fejtsen ki morális erőt, mennyi tőle kitelhetik s igyekezzék az ellenkező elvű, s tán irányú, pártbelit véleményével megbarátkoztatni, mert „mindenki hite saját menyországa.“ De csak okok győzzenek, hol nincs positiv törvény — a jó ügy nem szorul szóvirágokra; hol pedig tettleges az alkotmányi szabály, ez határozzon. Illy nemes vitáktól távol maradjon minden indulatosság, távol a gyanúsítás és vádolás, leginkább pedig a személyeskedés. Minel biztos­ mód felingerelni az ellenfelet s koc­káztatni a jó ügyet, mint piszkos személyeskedés , kaján agyarko­dás, mik azonban még csak néhány túlzó lapokban találnak helyet. Ismételjük, kövesse mindenki legbensőbb meggyőző­dését. Ha valaki erkölcsiséget akar behozni hazájába ön­zés helyett, ész- és jog­uralmat a szenvedély és divat zsar­noksága helyébe, a vétek és bűntett megvetését a szeren­csétlenség megvetése helyett, ám igyekezzék véghez vinni, de óvakodjék azon czélból s azon indítóoknál fogva munká­­lódni, mellyek inditsák azt, ki a fenebbi szép szavakat, a morál amaz alapelvét, 1793ban Francziaországban szent­­ségtelen ajkairól hangoztatta. Kinek rögtönös reform elvei meg nem egyeznek a másik conservativ, de minden esetre a közjóra irányzott nézeteivel, fejse ki okokkal támogatott elveit előzményeivel együtt, mellyek reá bírták, s következ­ményeivel, mellyeket remél; mert nem szeretjük az elvet; semmi roszat nem fedezni fel előbb, mint mikor orvosolni akarjuk. Miért is nem hányattathatnának meg a tárgyak azon személyeknek, kiktől erednek, kölcsönös lealázása vagy gyanúsítása nélkül? Mily nehéz e az ügyet elválasztani a személytől? Hányszor kárhoztattak e lapok hasábjain a féktelenség valamint az absolutismus felé hajló túlzott poli­tikai elvek, hányszor mondatott ki maga a szerkesztőség által, mint a szerkesztőség elve, mikép átalakulásunk csak a csendes haladás ösvényén fejlődhetik ki boldogítólag; hányszor mondatott ki, mellyik kormányformai elem legyen (érvényes, alkotmányszerű, mellyik ellenben össze nem férő alkotmányunk szellemével, s mégis találtatik e lapjaink hasábjain politikai véleményekért legtávolabbi személyes sértés vagy üldözés? kivévén midőn tettekről hozatott ítélet, mint például a sajtónak minapi durva megsértéséről, hol bátran mondotta ki a szerkesztőség rosszaló véleményét, nem tartván a megsértett önzés piszkos nyilaitól. A sze­mélyes üldözők ezért nem élnek, éltek a közvéleményben csak habbuborék. Ki a jogosság mellett az ész fegyverével, méltányolva az ellenfél elveit, küzd, bölcsen és értelmesen intézvén ügyeit, az erkölcsi hatalomnak — élelmességben és jogban — ő leend birtokosa; ki személyekkel hadonáz és tulság ellenébe tulságot állít, buknia kell előbb vagy utóbb de okvetetlen. így áll ez a szellemi világban; ez a különbség a valódi észtehetség s a politikai szemfényvesz­tés közt; ennek élete múlékony álfény, am­azé tartós vilá­gosság. Egyenlő okok néha külön alkalmazásuk által kü­lönböző következményeket szülnek, így Francziaországban a polgári társas viszonyokat az aristocralia s ennek ellen­zéke buktatta meg, mig Angliát e kettő tartotta fen dicső­ségben s tette a tengerek urává! Azért felette csalódnék számításában, ki az ingerlő politicai pessimismust az Opti­mismus gyáva, aluszékony fegyvereivel akarná kiirtani. Legyenek tehát nálunk is politikai felekezetek, a külön ren­dek és vélemények szabad műszerei, de küzdjenek az ész, értelmiség, méltányosság és türelem fegyerével; szóljunk egymáshoz mint testvérek, s habár elvekben különbözve, csak egy czél felé törekedve, a közös haza jólétére. Mert hiszen minden igaz magyarnak, bármelly politikai véle­ménynek hódoljon is, jelszava csak ugyanaz lehet: egy Isten, egy király, egy haza. Cs­ékeszó a viták után.) @ Zágráb, febr. 14. Mióta utolsó levelem a Hirnökben megjelent, alkalmam volt tapasztalni, mikép a kedélyek kibékítésére nincs biztos­ mód, mint az őszinte, jószándékú szó, méltányosság az el­lenfél iránt. Míg a népingerlők hangos torokkal akarák hasz­talan az ellenfelet részükre hódítani, addig egy méltányos, fondorlás nélküli szó megszülte a kedvező eredményt. At kezdik horvát afgánkíjai látni, mikép Magyarhonban csak egy fractiója létez a nemzetnek, melly mindenben a kény­szerítő eszközöket szereti használni, s hogy ezeknek túl­zásai miatt kár volna a jó ügyet koczkáztatni. Voltak e társ­országban azelőtt is, kik a magyarnak jó szándékát félre soha nem ismerték, és a mint a türelmesség hangján szólott a nemzet értelmesebb része megyei gyűléseken és a sajtó utján, midőn a mindkét részrőli pasquiliadáktól undorral fordult el a többes szám, a kedélyek mindinkább felvidulni kezdettek és szeleteiben egyesülni. Kisebb viszályok, mint utóhangjai az óriási echonak, mint sajgásai a csallánszú­­rásoknak még nem küszöbölték ki egészen; de hisz a vi­har felzavarta tenger hullámait sem fékezheti meg egyszer­re Meptun. Minden bajnak legjobb orvosa az idő és türelem.­­ A nemzetiség kérdésénél igen hideg fegyver a törvény, bármilly szentnek kelljen is lennie minden jó hazafi előtt; azért ott, hol a nemzetiség mellett féltékeny mindkét rész, le­gyen bár a törvényszerűség teljesen egyik rész mellett, ha méltányosság, ész és politika nem szólnak mellette, bukni kell vagy legalább kijátszatni a törvényeknek. —Ne emle­gessük tehát a magunk alkotta törvényeket az ellenfél el­len, mert akkor ezek is hasonlót lehetnek, s a viszályok so­­ha vilag lecsillapodhatni nem fognak. Több magyar megyék például nem akarnak deák leveleket elfogadni a szlavóniai megyékből, s igazuk van, mert nézetem szerint a törvény mellettök szól; ezek ellenben ezt méltánytalannak tartják, felírást intéznek Ő Felségéhez, s mások szerint ezeknek van igazok; mert egy 1805 évi helyhatósági rendelmény mellettök szól! Tán a magyar nyelvről szóló törvénynek e szavaival „intra ambitum Regni Hungáriáé“ használtassák a magyar nyelv? Nem vagyunk tisztában. Tudnak e szava­kat magyarázni, de az ellenfél is tudhatja, hagyjuk el tehát itt a magyarázgatási pályát, bízzuk ezt a jövő országgyű­lésre, mellynek legyen szinte egyik feladata a Magyar- és Horvát- Tótországok kötelékeinek szorosbitása. Ne önzés és magány érdek, hanem a közjó, a józan politika vezérelje majdan a követek lépéseit, s a czél elérve lesz. — Addig pe­dig ne ingeresüljenek fel a kedélyek, ha egyik vagy másik rész a jogosságot és törvényeket, municipiumokat vagy szo­kásokat meggyőződése szerint mellette szólóknak hisz, s innen kiindulva elveit védi. A­ jövő országgyűléstől sokat, igen sokat vár e tekintetben is az összes haza. — Nem mellőzhetem el még nehány szót a zágrábi német újságról szólani, mellyet azelőtt magam is türelmetlen pártlapnak tartottam. Rövid idő óta e lap sokoldalúsága miatt mindin­kább elterjed, czikkelyei, mellyeket a magyar lapok után s eredeti levelezésekből közöl, a legolvasottabb külföldi la­pokba átmennek; csak kár, hogy a papirost olly annyira kí­méli és hasábjait nem tágítja! Bizony óhajtható, hogy vala­­hára már volna egy becsületes belföldi német politicai la­punk is, mellyet sajnosan nélkülözünk, s­­ Veszpém megye febr.17-ei közgyűlésének neve­­zetes­ határzatai voltak. A herendi porczellángyár (melly­nek ismertetését előbbi számunkban közlők) tulajdonosa legfelsőbb engedelmet nyervén a cs. kir. sassal élhetés iránt; a megye rendei ezt csak úgy kívánják érteni, hogy a sasnak közepébe Magyarország czímere is foglaltassák, egyszers­mind az országgyűlési utasítások közé jegyeztetett fel, hogy jövendőben, min­en hasonló kiváltságokra egyedül ma­gyar czím­er használtassák. — A pápai breve szóba hozatván ennek következtében a vegyes házasságok ügyében újabb alázatos felírás határoztatott. — Erdély törvényhatóságai az egyesülésre felszóllíttatni határoztattak. Minthogy a me­zei szolgabirák mellé esküiteknek választását a nm. Helyt. Tanács megtagadta, a rendek pedig azoktól nem kívánhat­ják, hogy ingyen szolgáljanak, azért fizetésöknek a felke­lési pénztárbeli megrendelhetése végett a jövő májusi köz­gyűlésre az összes nemesség meghivandónak határoztatok. — Elhatároztatott, hogy jövendőben a törvényszéki bírák is szabad választás útján jelöltessenek ki, a választás­ módja iránt pedig egy a jövő közgyűlésre véleményét beadandó választmány bízatott meg. Az országos színházra tett aján­lásból e megyére esendő rész hivatalos jelentés szerint már egészen be van hajtva. (A Pest megye pártfogása alatt álló első takarékpénztárból kölcsönök a­da­­­nak.) A) Első helyen, minden másnemű biztosítékok előtt, előre szabá­lyosan megvizsgálandó státuspapirosokra bécsi folyam sze­rinti értékük 2/3ad része erejéig három hónapra, melly ha­táridő, ha a statuspapirosok becse ez idő alatt nem csök­kent, a választmány által meghosszabbittatik. ( B) Máso­dik helyen, három váltóképes egyed által kiadandó s elő­leg a választmány által megvizsgálandó váltólevelekre szin­te három hónapra, és ugyanazon nevekre nem több mint tiz­ezer pengő forint erejéig, azaz­ ugyanazon egyed egy, vagy több váltón, még különböző minemüségekben is csak tiz­ezer p. forintig kötelezheti magát a takarékpénztárnak. Egyegy váltó nem szólhat többrül ötezer pgő írtnál. — G) Harmadik helyen, Pest megye kebelében fekvő nemesi bir­tokra, az alábbirt módon kimutatandó becsárnak egyne­gyedrésze, mint legnagyobb öszveg erejéig; egyegy köte­lezvényen azonban csak öt ezer prő­fit állhat. A választ­mányhoz intézendő rövid folyamodáshoz, a mellyben a fölvenni kívánt öszveg, és lekötendő nemesi jószág m­egem­­líttetnek — e következő oklevelek melléklendők: 1) Szol­­gabiró és eskütt által végrehajtott s megye pecsétje alatt ki­adott hiteles összeírás, mellyben az intézetnek legújabb sza­bálya szerint az úgynevezett normális conscriptiotól némi­leg eltérve, világosan és meghatározottan kitétetendők: a) birtok neve, szomszédjai, mostani birtokosai, b) Hányadré­szét bírja ennek az összeirató? világosan kileendvén az ös­szeíró: mi adatokból tudja vagy tapasztalta ezt? c) Birási­­jog t. i. osztályos, vagy adom­ányi örökre e a jószág az ös­­szeiratónak? vagy csak zálog? s ez utolsó esetben: meny­nyiben bírja azt, hány év van még hátra? Az összeíró arról, hogy az ide tartozó eredeti oklevelek neki előmutatattak, az összeírás fejezetében bizonyságot teend. d) Holdak száma — még pedig külön a csak általában megemlítendő jobbágy telkektől. — Ezen pont, mind a kölcsönnek majd egyetlen alapja, ne bizonytalan tanuvallásokból, hanem,— hol a tag­­osztály megtörtént, annak hiteles fölméréséből, — vagy hasonló s hitelesen fölmért birtok aránya után, — vagy más hiteles s az összeírásban megemlítendő kútfőkből világosan tétessék ki, még pedig a szántóföldek, kaszálók, erdő holdjai különkülön — a legelőből csak úgy s csak annyi jöhetvén az összeírásba, ha és mennyi az egészen befeje­zett tagosztály következtében az összeiratónak kirekesztő­­leges birtokában van. e) A fekvő birtok holdja, igy elkü­­­lönözve, három helybeli vagy szomszéd birtokos vagy hoz­záértő gazdasági tisztek által hit alatt becsü­ltessék meg, s ezen becsül, — leszámíttatván abból a netalán betáblázott öszveg — fog a kölcsön mértékéül vétetni, f) Ha a közbir­tokosok közül valakinek birtoka haszonbérben bírálnék,, hasznos az összeírásban a helyben divatozó haszonbéri summát is egy két, vagy több eset hiteles megemlítésével kitenni, g) az épületek, gazdasági készületek, marhák, a kiadandó kölcsön mértékéül nem vétetnek, de azért az ös­szeírásba nagyobb bátorság okáért befoglalandók. h) Az is megemlítendő: van e az összeiratónak a hazában másul bir­toka? 2) Betáblázási bizonyítvány. 3) Perekről a nagy­­szombati ker.­tábla és Pestmegye pertárnoka által kiadott bizonyítványok. — D) Negyedik helyen, a két kir. városnak népesb utczáin levő s mind építési mind helyzeti viszonyaik tekintetéből a választmány által megvizsgáltatásuk után az intézet bátorságára elfogadható, tűz ellen biztosítva levő házakra, — a szabályosan kimutatandó becsárnak minden tekintet egybevetése után fenmaradandó tiszta egy negyed­része, é­s egyegy kötelezvényre öt ezer pgő forint ere­jéig. A folyamodásokhoz melléklendők: a) Telekbirói hite­les bizonyítvány arról, hogy a ház a folyamodó nevére írva s igy szabad rendelkezése alá tartozó tulajdona, b) Hiteles s a város meghiteltetett építőmesteri s a telekbirói hivatal által kiadott becslevél, c) Betáblázási bizonyítvány, d) A netalán régebben betáblázott adósságok kamatjai lefizetésérőli nyug­­tatványok — ha megszerezhetők — különben a kamatok a betáblázott tőkéhez számíttatnak, e) Pertárnoki bizonyít­vány perekről, vagy azok nem létéről, f) Tizkármentési bi­zonyítvány. — E) A m­egyében keblezett nagyobb és köz­­pénztárral biró kiváltságos községeknek, a lekötendő bá­torságnak a C. I) alatti pontok szerinti összeírása mellett. — F) Ollyan szabad mezővárosok keblében s határában fekvő ingatlan vagyonokra, hol a lakosok javaikat tulajdo­nosi joggal bírják s rendes bevallási jegyzőkönyvek vizetnek ezeknek is a C) alatti pontok szerinti összeiratása mellett, melly összeírásban épületek csakúgy és annyiban számíttat.

Next