Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-05-30 / 42. szám

42. szám. A Hírnök kinevezések , hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállál és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel; — a Századunk terjedelmest» politicai s ro­kon tudományi­ értekezésekkel, a Kis /áfar litera­túrai, művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek találmányok és intézetek ismertetésével­­ foglalkoznak főképen. Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Május 30. 1842. Megjelennek e lapok minden hétfőn és csütörtö­kön. Félévi előfizetés Pozsonyban boríték nélkül •1 p. fr., borítékkal és postán 4 fr. 24 kr. Előfizet­hetni helyben a szerkesztőségnél a „Zöldfa“ fogadó melletti 724. sz. ház lső emeletében , Festen Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben , kinél a hirdetmé­nyek s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. SEJ Tartalom. Magyarország és Erdély. Jótékonyságok; pozsonyi hí­rek; Soprony város körlevele a szab. kir. városokhoz; Somogy megye közgyűlése; különbféle vidéki hírek; országgyűlési tudósí­tások Erdélyből. Nagy b­r­i­tanni­a. F­r­an­cz­ia ország. Portu­gália. Olaszország. Németország. Oroszország. Tö­rökország. Éjszakamerik­a. Kölcsönvételek. Haiti. Zavar­gás. Kis futár. A honi törvényhozásba befolyó hatóságokhoz. Lascases gróf. Hirdetések. Magyarország­ és Erd­ély. Máj. 28-kán Prímás herczeg Kopácsi József egy­házi udvari kíséretében Esztergomból Budára szerencsésen megérkezett, hol naponkint veleszületett jótévő kegyességét áldva érezteti; a pesti polg. kórháznak 250 fr.,a Josephinum pesti uj árvaháznak 300 fr., a pesti gyermek-kórháznak szinte 300 fr. ajándékozott pengőben. 23-dikán ő herczeg­­sége elnöklete alatt egyházi biztossági ülés tartatott. Ő her­­czegsége máj. 24-kén ismét visszautazott Esztergomba.­­Méltóságos gróf Vázsonykői Zichy Károly, cs. kir. ka­marás, somogyi birtokaibani iskolatanítók jutalmazására 10,000 vftot tőkésített, mellynek kamatjából reformált isko­latanítókat is részesíteni kegyeskedik ; nevezetesen a visz­­lói anya- és apáti leánygyülekezet iskola tanítóinak száz száz, a balhási iskola tanítóinak pedig 40 ftát rendelt éven­ként kifizettetni. Ezenfelül az iskolákat, mellyek birtokaiban léteznek, minden évben személyesen meglátogatván, nagy­lelkűig buzdítja mind a tanítókat, mind a tanulókat. Pozsony, máj. 27. Városunk fegyveres polgárságá­nak vagyis —­ mikint a korábbi háborús időkbeni jeles ha­diszolgálatiért nyert legfelsőbb engedelemnél fogva nevez­tetik— „cs. kir. polgár-katonaságának­lövész-hadosztálya (Schützen-Division) legközelebb uj szerkezetet nyert, a rendes katonaságéihoz hasonló csákókkal és vállszíjakkal, ugyszinte csappantyus puskákkal (Percussion-Gewehr) lát­tatván el, melly utóbbiakkal még az egész birodalomban egy város polgársága sem s a rendes katonaságnál is még csak nehány hadtestület dicsekhedik. Ez intézkedés által külsőleg is közeledett a rendes katonasághoz, mellynek tisztjeivel övéi egyenlő rangban állnak, mikint a bécsi pol­gárságéi. Kívánatos, hogy példájukat a másik két hadosz­tály is (a vadász és a magyar hadosztály) minél előbb kö­vesse , miszerint az egész fegyveres polgárság, a külső el­­különzöttségek melleztével, bensőig is, tényezőt egyesítő­­leg, valahára összeolvadjon! Egyébiránt ez utan szerkesz­tett hadosztálynál, ha már teljesen a rendes katonaságot tette mintájául, mindenesetre gáncsolhatók még a csákó­­paszomántozatok, mellyekkel a közfegyveresek is ellátvák, úgy hogy a káplárok és őrmesterek megkülönböztetése a rendes katonaságéitól eltérő paszomántozatokat szükségelt csákóikon. E hadosztály tegnap az úrnapi egyházi szertar­táson állott ki uj szerkezetében először, midőn díszes ma­gatartását a tisztelgő lövések szabályos rögtöniségével emelte s tüntette ki, mi a kurta fegyverek helyetti hosszabb csappantyus­ puskákhoz még szokatlan hadtestületnek di­cséretére válik. A Dunánk már kezdi szedni áldozatit a ben­ne fürdőkből, ma ugyanis a mühlaui partnál két illy viz­­befúlt fogatolt ki. Kívánatos, hogy a városi rendőrség az illy veszélyes helyekeni fürdések meggátlására nagyobb figyelmet fordítson . Utczai kövezetünk, hála nekik, kik a tyúkszemes lábuakat megszánták, azon helyeken is, hol gyakran meglehetett ficzamodni s holdvilágatlan estéken botorkálni, javíttatik s négyszeg járdkövekkel pótoltatik, ne­vezetesen a zöld- és szénpiaczokon.­­ Említek már egy ízben, miszerint a hegyeink egyik bájos vidékén fekvő vas­­fürdőt részvénytársaság vette meg , most hozzá kell tennünk, mikép e vállalkozát keletkezte óta már is tetemes változa­tok történtek. A kivezető után, melly eddig nyakszegő volt, téli időben pedig többnyire járh­atlan, tetemes javítások tör­téntek; a völgyek és dombok planizáltatnak s rövid időn fel­séges út vezetend a gyönyörű vidékbe. A fürdő környéke szépíttetik, a hegykatlan rónaságával kinézést akadályozó mintegy 15 lábnyi magasságú töltés, melly olly széles és szilárd építésű volt, miszerint sok által hegyláncznak tar­tatott, kevés napok alatt lerontatott s anyagával a vermek egyenlítettek ki. — Rövid időn a Győrben és Sopronyban játszott magyar színész társaságot körünkben üdvözlendjü­k s hírlik, hogy fővárosunk nevezetesb színészei közül többen lépendnek fel, nevezetesen Egressy és Lendvay neveiket hallók említeni; valahára tehát Pozsony közönségének is leene alkalma meggyőződni arról, mennyit tehet rövid idő leforgása alatt szorgalom és iparkodás, s hogy vannak szí­nészeink közt már több tagok, mellyek jobb német színpa­doknak is díszére válnának. Tán majd valamellyik czukrá­­szunknak eszébe jutand ez alkalomból hasznot húzni s La­­borfalvi-sziveket vagy Lendvay-mondolákat árulgatni, mert a Vilhelmi-fánk és Caliano-pusert (két nevezetes a német színésznőinkről) nagy kapzsisággal kerestetik a pozsonyi dandyk által. Soprony városa következő körlevelet bocsátott a test­vér sz. kir. városokhoz. „Még senki kétségbe hozni nem volt képes, hogy a polgári rend, következőleg a városok a talp­kövek közé sorozandók, mellyekre az országok állandósá­ga s a jólét biztossága legtartósabb sikerrel épitjék. Régen átlátta elődeink bölcsesége, s azért a magyar szabad kirá­lyi városok dicső emlékű királyainktól nyert arányszerü más kiváltságokon felül országgyűlési szavazattal is felruháztat­­tak. De, fájdalom! utóbbi időkben ellenkező törekedések kaptak lábra, s a harmadik rend arra látszik fordítani i igye­­kezetét, hogy a városokat szavazati jogukból kivet köztes­­se; mert mivel jobb semminél azon egy votum, mellyre a városi követeket szorítani kívánja? Nem is gondolható, hogy a városok ezen törvény elleni helyzetben magukat védelem nélkül megadnák; kötelességük semmit kísértetlenül nem hagyni, mi törvényes joguk kivívására szolgálhat; s ha az eddigi lépések sikerre nem vezettek, más hathatósabbakról gondoskodni kénytelenség. Ezeket fontolóra vévén Soprony városa tanácsa, küldöttséget rendelt, a városok részéről e tárgyban teendő lépések iránt tanácskozandót, melly is vé­leményét abba pontosította össze, hogy a sz. kir. városoknak becsületteljesebb lesz az országgyűlésen jelen sem lenni, mintsem illy képtelen s törvénytelen állásban törvényes jo­guk- s befolyásuktól megfosztva tengdődni. A küldöttség­nek ezen véleményét a választott polgársággal egyértelmű­ig elfogadta, de minthogy, akármit teendenek a városok, sikert csak közakarattal elfogatott lépésektől várhatni, hogy az elkerülhetetlenül szükséges egyértelműség keletkezhes­­sék: említett küldöttségük jelentését közölve tisztelettel, s hazájuk és a negyedik rend iránti szeletelőknél fogva föl­szólítja a testvér kir. városok hatóságait, hogy e felette fon­­tos ügy felől tanácskozzanak, s tanácskozásaik eredményét Soprony városával úgy a többi sz. kir. városokkal tudassák; de remélvén is, hogy ezen eszmecseréből és az egyértel­műig elfogadandó lépésekből a negyedik rend jogainak föl­­élesztése s biztosítás szülemlendik.“ Somogy, május 13. F. hó 2-kán tartott rendszerinti nagygyűlésünk folytában szőnyegre került tárgyak közt mint közérdekűek megemlíthetők: Sopron m ügyének a bécs­­trieszti vasút ügyében irt fölszólítása, valamint ez érdem­­beni azon mentegetőzése, hogy midőn ezen említett vonalt hazánkon keresztül vezettetni óhajtja, akkor még sem a nem­­zetiséget, sem a haza közjavát szem elől téveszteni nem szándéka, ebbeli közlések tudomásul vétettek; ugyan Sop­rony ügyének az iránti fölszólítása pedig, hogy ő felsége a kereskedési ügynek jövő országgyűlésre kb­. előadásaiban leendő fölvétele végett alázatosan keressék meg, pártolta­­tásra talált, az ezzel kapcsolatban álló német vámegyesü­­lethezi csatlakozás kérdése azonban küldöttségi vélemé­nyezésre utasíttatott. Pártoltatásra talált továbbá Tolnának az iránti fölszólalása, hogy vasutak hazánkban is közkölt­ségen építtessenek; Zalának a zágrábi gúnydal, valamint Zólyomnak a vegyes házasság ügyébeni azon tudósítása, hogy ha illy esetekben a kath. lelkész az összeadást meg­tagadná, azt a protestáns lelkész teljesíthesse, tudomásul vétetett. Temes megyének az ismeretes katonai kicsapon­gás ügyében, mint az előadásból érteni lehetett, egy előb­bire hivatkozó tudósítása érkezvén ide, a megyei RR. saj­nálkozással vették, hogy ez érdembeni első s alapos köz­lése Temesnek mind ez ideig hozzánk meg nem érkezvén, e miatt ezen valóban közfigyelemre s intézkedésre méltó ügyet ez alkalommal tanácskozás alá nem vehették. Múlt npr. 15én tartott kisgyűlésünkből a pénztári hiány biztosí­tása végett tett intézkedések eszközlésére kirendelt küldött­ség jelentése folytában ezen kedvetlen eset vitatásra ke­rülvén, némi vigasztalásul szolgált azon eredmény, hogy a küldöttség , illető zártartó közbejöttével történt intézkedé­sek által a hiányt tökéletesen födözve lenni értették a Bt.; a megtörtént szerencsétlenség azonban pénztárak kezelése körül némelly óvatos­ rendelkezéseket idézett létre. Emlí­tést érdemelnek még, hogy rabjaink munkáltatására fölál­lított gyapjúszövő gyárunk hat évre bérbe adatott úgy, hogy évenként legalább hat­ezer napszámot a bérlő fölhasználjon, fizet pedig élelmezésen fölül minden egy dolgozó napszám­ért két ezüst­ért; továbbá, hogy a megyei Rendek a homoe­­opathiai gyógyrendszert, miután abban minden rendűek kö­zül már számosan megnyugvást találnak,illő pártoltatásra méltónak ítélvén, elhatározták főispánj ur ökegyelmességét megkérni, hogy Gulyás orvos urat, ki ezen rendszert követi, megyei tiszteletbeli orvossá kinevezni méltóztassék. — P. B. A palotai alesperességbeli plébánosok már­ idén Lep­sényben tavaszi papi gyűlést tartottak szokott dicséretes móddal és renddel, mikor kiki iskolájáról a kívánt hivatalos tudósítást beadta az elnök al­esperes urnak, ezáltal a püs­pöki helytartóságnak beküldendőt. — Még némelly haszno­sokat a tanítás és tanítók ügyében köz tanácskozás alá vé­vén, végre az elnök ur azon indítványának hódolának mind­nyájan, hogy a megyétől végbucsut vett föméltóságu her­­czeg-primás Szopácsy József urnak, mint volt veszprémi püspöknek, mindeniktől aláirt köszönő levelet még e gyű­lésből nyújtsanak, a mi következőleg teljesittetett is: „Fő­­méltóságu és főtisztelendő herczeg-primás ur legkegyel­mesebb urunk és atyánk! Mi a palotai alesperesi kerület­nek lelkipásztorai e folyó esztendőben május hónap 10-kén tavaszi gyűlésünket tartani Lepsénybe összegyűlvén, egy szívvel és hanggal elhatároztuk, hogy tőlünk végbucsut vevő szerelmes, legtiszteltebb apostoli atyánknak, fö­méltóságu herczegségednek lábaihoz letegyük fiúi hálás érzetünket, mellyel belénk ihlett a minket illy magas állá­sú atyától elválasztó isteni gondviselés. — Milly kész sö­rénységgel összerepültünk volna, mi legkegyesebb atyánk­nak bucsu­ tiszteletére alesperesi vidékünk legszélső plé­bániájába Eösibe, hol végbucsuját vette főméltóságod; de ez alkalom nem volt tudva előttünk. —­ Dauern révén fö­méltóságu herczegségednek érzésteljes atyai szivéből öm­lengő bucsu-levelét, elérzékenyedve olvastuk azt magunk­nak; fölolvastuk ü­nnepiesen a templomban a híveknek is, és ollyan hatással, hogy a szemekből mutatkozó köny­­csöppök tennének nem színes bizonyságot a sóhajtó szivek­nek belső megilletődéséről. Tehát mi is föméltóságu her­czegségednek érettünk olvadozó atyai keblébe leteszszük legalázatosabb és sok sok ismételt köszönetünket azon fő­­pásztori aggodalmaiért, mellyeknek mi tizenhat évig nappali és éjjeli tárgyai valánk. . . Fiúi hő kebellel köszönjük azon mérsékelt, szelíd bölcseséget, mellyel annyi évekig, széké­ből annyiszor kiszólitó országos foglalatosságai között is, megyénk tágos hajójának kormányát tartotta , mellyről ta­lán hiúság nélkül elmondhatjuk a sz. prófétának ime szavait: Nem versenygett, sem nem kiáltozott: -------a megtörött nádat össze nem zúzta, s a füstölgő mécsbelet el nem oltot­ta, miglen az ítéletnek győzedelmet nem szerzett. Máj. 12. 19. 20. — Köszönjük azon lelkes és kenelteljes pásztori leveleket, rendeleteket, oktató , buzdító szózatokat, mellyek bennünk foganatlanok nem valának, s mellyek jegyzőköny­veinkben tündöklenek, és bármi késő időkre is tisztfolyta­tóinknak is melegen halnak szivükre. Köszönjük az Isten tiszteletének, imádásának szentelt azon hajlékokat, templo­mokat, mellyeket vagy egészen saját költségén emelt, vagy emeltetni s kijavíttatni segített; és mellyek márványnál és ércznél tartósabban örökitendik nemes nevét herczegséged­nek. — Köszönjük az iskola—tanitókat képező intézetet, mellyet püspöki megyénk hasznára, díszére nagy költséggel alapított és virágzásba hozott főméltóságod, és melly már­is annyira könnyíti a pásztorkodók súlyait, s bőven kezdi teremmni a haza számára az édes gyümölcsöket; — azon több ezerekre rugó iskola-könyveket, mellyeket a falusi ta­nulóknak esztendőnkint kiosztatni szíveskedett; — azon kegyes és bő irgalmas adakozást, mellyel szegényeinket hetenkint, sőt naponkint megvigasztalni kegyeskedett her­­czegséged, és kik­elölt a Szppácsy József név egész mennyei vigasztalásu hang vala. — Végre áldjuk azon hozzánki leggyöngédebb atyai szeretetet, mellynél fogva minket még távolban is a Magasságbelinek trónja előtt imádságába be­foglalni és érettünk esedezni meg nem szűnik főméltóságod. — Oh mivel méltányolhatjuk mi mind­ezeket! hanem ha imánk áldozatját mi is bemutatni meg nem szűnünk a min­denható föpásztornak herczegségedért. Ezt ígérjük, ezt fo­gadjuk, mint hálás fiúk. De esedezünk is legbuzgóbb fiúi birodalommal, emelje felénk távolból is minket megáldó atyai kezeit, mellyek hathatók ránk lekérni a menynek ál­dását, és tartson meg minket szent emlékezetében herczeg­­séged. Melly szivünk bensőjéből eredeti fiúi hálamondásunk után még egyszer apostoli, atyai kegyelmébe, áldásába ajánlkozva, legkegyesebb kezeit csókolva, legmélyebb tisz­telettel maradunk örökre, föméltóságu herczeg-primás urunknak, Lepsényben május 10-kén 1842. közeit csókoló legalázatosabb fiai, a palotai alesperesség lelkipásztorai. P. J. alesper. Aláírva mindnyájan. Zaránd-falván, Mosony-megyében, május 5-dikén n. t. Grailich Endre, mosony­ megyei esperes és zarándfal­­vi evangélikus pap ülte papi hivatalának félszázados ünne­pét. Reggeli kilencz órakor főtiszt. Sztromszky Fer, Sám.7 dunamelléki superintended, a tisztes öreget több egyházi és világi urak kíséretében az ifjúság és iskolatanítók öröm­üdvözletei közt az egyházba vezetvén, az istentiszteletet az esperességben legöregebb pap, I. Schuk János Golfról, a jubiláns veje kezdé meg, — rövid, de velős beszédében az ünnep kettős czélját tüntetvén ki. Utána a szónokszék­re az örömünnepes lelkész lépett fel, beszédét az igékből tartván, mellyeket a koronás sz. dalnok LXXI. zsolt. 7, 8, 9, 16, 17, 18. v. jegyze fel, s érinté többek közt Isten és a két uralkodó fejedelem iránti szives háláját, kiknek bölcs és atyai uralkodásuk alatt hivatalát ötven évig vallási szabad­ságban gyakorolhatta. Ennek végével a superintendens ur két esperessel az oltárhoz járult s szívből ömlő jeles és ékes szónoklata mellett az őszbe borúitat ismét az egyház­ba vezeté­s megáldá. Az istentiszteletet befejezte a közön­séges áldásadás és egy a nagyobb leánykáktól zengett can­tata. Visszatérvén a papiakba , legelőször superintendens ar átadá­s méltóságuk, fő és kerületi felügyelők, Nyitra-, Liptó-, Árva-esperességek stb., s a pozsonyi lyceum ok­tatóinak üdvözlő leveleit, a mosonyi esperesség felügyelő­je, t. Kleinrath úr a mosonyi egyházak nevében örök emlék és szívesség jeléül egy ezüst poharat. Személyesen meg­jelentek: pozsonymegyei esperesi felügyelő­t. alsó­ lakotai Scultety Pál­­biró, Kanka Sámuel esperes és Filiczky Sá­muel sz. györgyi lelkész urakkal; nem különben fényes küldöttség a pozsonyi egyház részéről­­. Bajtsy József vá­­rosbirájának s felügyelőnek, t. Andreanszky­­biró és egy­­házkerü­leti főjegyzőnek, s t. Jak­us József lelkésznek ve­zérleteik alatt. Emelék az ünnepélyt becses jelenlétükkel a helybeli derék plébános ur s a cs. kir. főherczegi directio­­nalis és centrális óvári uradalom főbb tisztjei, t. Kroner Lajos t. Mosony-megyének köztisztelt főjegyzője s több érdemes urak is. A pompás ebédnél közöröm közt poharak

Next