Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-06-01 / 43. szám

ság fölállitása szándékoltatik, melly intézményiek szelle­mével össze nem fér, s mert a tárgy a sajtókérdéssel lévén összefoglalva, nem elkü­lönzötten, hanem azzal kap­csolatosan volna elintézendő, nehogy kivonatosan elintézve, a reménylett sok haszon helyett sok kár legyen annak kö­vetkezése. Miután pedig a múlt országgyűlés óta a nyilvá­­n­osság tekintetében kitűnő lépések történtek, s különösen a hírlapoknak tárgyalási tév és mező nyittatott, miután azok most is sokkal részletesebben közölhetik az országgyűlési tanácskozások tárgyait s eredményeit, miután végre a ttes KK. és RR. naplójának gyorsíró által szerkesztve és sajtó út­ján közölve mindenki által megszerezhesse eszközöltetett, az országgyűlési újságnak kiadása valóban sokkal kevésbé szükséges, sőt fölösleges; különben is félni kell, hogy majd országos hírlapok kiadása által a közönség, melly most az országos ülések naplójára előfizetvén ezt föntartja, akkor a vevők megoszlása miatt sem egyik sem másik nem állhatand­óon; ennélfogva kéri a KKrat és RRet, az elő­adott okok tekintetébül álljanak el az országgy. újság létre­hozatalának szándékaiul.— Egy n­. követ nyilatkoztató, mi­szerint küldői országgyűlési lapokat igenis óhajtanak, azt egyébiránt nem akarják, hogy azok pártszint öltsenek ma­gukra, s igy előleges vizsgálatot kiván, máskép nem pártol­hatja. Hasonló értelemben szólalt föl más követ, s miu­tán mind azon eszközöket elsorold, mellyek részint saj­tó utján részint magánlag használtatnak nem csak hely­beliekre nézve a nyilvánosság fen­tartására, hanem az or­szág minden részeiben is terjesztésére, s mellyeknél fogva jelenleg nem annyira látja azok szükségét, nyilatkoztató, hogy azon elferdítések s félrecsavarások meggátlása végett, mi­szerint né­mellyek mindenkor saját párt­jukat emelik, s egyoldalú előterjesztések által a tényeket mindig ámítólag tüntetik elő; hacsak ugyan elhatároztatnék az országos lapok kiadása, ezeket épen úgy, mint a KK. és Rt. országos üléseinek naplóját, cenzuráltatni kívánja. Mi pedig a szabad újságok szabályzatát magában foglaló törvényjavaslat pont­jait illeti, ezeknek másodikéban foglalt azon kifejezésből: „a szerkesztő által fogalmazott rágalmazás, becstelenités........ vagy egyes személynek szántszándékos hazug tudósí­tás által gyűlöletessé tétele“ stb. a „szántszándékas“ szót, mint a szerkesztőre soha rá nem bizonyithatót s igy az el­lenkezőnek, a szándéktalanságnak ürügye alatt számtalan visszaélésekre okul szolgálandót kihagyatni kérte.­­ Utána egyik káptalan követe a vallásnak sérthetlensége iránt biz­tositékul a vallás ellen intézendő gúnynak vagy rágalomnak országgyűlési lapokba iktatása elleni tilalmát is kívánta a második pontban kifejeztetni. Kifejtő nézeteit még két má­sik szónok, egyik vizsgálat nélkül, másik csak vizsgálat mellett pártolván az orsz.gyűlési lapok ügyét. — Ekkor tért­ vissza a terembe, a Fő-Rknél megbízatásában eljárt küldött­ség, válaszul hozva, mikép ő csa­k. Fige a Nádor s a magos Fö-Rk az üzenetet kedvesen véve, általa megörvendeztettek.­­ Folyt ezentúl ismét a tárgy fölötti vitatkozás a megosz­lott véleményüek között, kiknek egy része a már kerületi­ig megállapított határozat pontjai szerint minden más fel­ügyelet nélkül, másik része pedig csupán a KK. és RR. ke­­belébül nevezendő választmány előzetes vizsgálata mellett kívánta kiadhatónak, mikép ez az országos naplóra nézve is fonál­­. Különös térre vitetett át a vitatkozás egy szónok azon kifejezése következtében, miszerint az ember inkább a roszra hajlandó hogy sem a jóra, mibol a szónok azon következtetést vonó, hogy sajtó utján is inkább kevesilni kell a roszra sikamolhatás vagy benne gyarapodhatás alkalmát, hogysem szaporítani. E szavakat egy másik szónok akkér fogá föl, mintha az ember eredetileg azaz természeti alkata s hajlandósága szerint volna inkább rosz mint jó , s e véle­mény ellenében czáfolólag lépvén föl, könnyen kitalálha­tónak mondá, miért rosszak az emberek, irányzatosan té­vén hozzá, hogy járjanak csak el azok híven kötelessé­gükben, kik az erkölcs fölötti őrködésre hivatvák, nem le­­end annyi rosz ember. — A vitatkozás fonalát a magos Fő­rendeknek Lonovics ő­rszága vezérlete alatti küldöttség szakasztá félben, mellynek távoz­tával, újabb nyilatkozatok tétettek, s az erkölcsi őrködést illetőleg különösen, válaszul adaték, mikép ez nem csak egy bizonyos polgári osztálynak, hanem minden honfinak és hatóságnak egyiránt kötelessége, s föl hi­vá a szónok a Khat és RRet, hogy jobb kezét, mellyet ő végre oda nyújt, méltóztassanak balkezükkel gyámolitni sigy rokonait erővel, együtt, többet lehetendnek. Elnök ö­nmaga a philosophusoknak fejtegetése alá tartozónak je­lentvén a kérdést, az emberek javulását vagyis a nevelés ügyét az egyháziak és világiaktól egyiránt függeni mondá, s a mennyiben egyik vagy másik nem teljesitné kötelessé­geit, iparkodjék ezeknek megfelelni; egyébiránt a KKat és RRet rövid nyilatkozásra szólítja föl. Némellyeknek tárgy­hoz szólása után Elnök ő nmlga a nm. Főrendek teremébe hivá meg a KKat és RRet az ő Felségéhez intézendő üdvözlő irat fölterjesztése végett. Onnan visszatérvén a KK. és RR. egy szónok beszéde után, a megegyezés hamaritása végett Elnök ő nmlga a „vallásgúnyoló vagy sértő“ kifejezést a szerkezetbe­­oldatni több nyilatkozat nyomán is sürgeté, s ezt annyival inkább, mert­ hiszi, hogy nincs ki azt mondaná, hogy vallást sérteni szabad; ha tehát ennek világos szavak­kal e helyen is biztosítása másoknak megnyugtatásul szol­­gá, járuljanak e módosításhoz a KK. és RR. mint olly változ­tatáshoz , melly az ügyet a magos Főrendeknél is inkább el­fogadhatóvá teszi. A többség egyébiránt mind­ezen inditó­­okok s az újabban javaslott „bármelly vallás“ kifejezésbeli módosítás ellenére is a szerkezet mellett maradt. Ez után előadó elnök ő­nmaga, mikép már az országos napló négy ülsig terjedési­g szerkesztve van, mellynek hitelesítésére a bíráló küldöttség tagjait az úgynevezett cons­uiumházba mellhivja. Alkalmul szolgált ez arra, hogy több megyék kö­vetei a naplókiadási költségek ellen, a mennyiben ezek kü­l­­dőikre teher gyanánt háromolhatnának, óvásukat jelentették, mire a nm. Elnök m megnyugtatólag válaszoló, mikép a tudva levő végzés szerint a költségek az országos pénztárból lesz­nek fizetendők. — Olvastaték azután a kerületi napló iránti határozat, mellyre nézve elnökileg kimondatott, mikép az , nem az országos ülés intézkedése alá való. Ugyan Elnök ö­nmaga másnapi ünnepélyes istentiszteletre a Kirat és Réket m­eghiván, az ülést befejezte. A magos Főrendek táblájának tárgyalási kédése nem levéli, az üdvözlő fölirat fölolvastatása és helybenhagyása után, a képviselő tábla Ilkinak és RReinek vegyes ülésre gyü­lekeztével szokott módon aláírva és lepecsételve útnak indíttatott. VII kerületi ülés, máj. 30 kán. 0 cs. kir. Felsé­gének névnapja lévén, az ünnepélyesen tartót­tis­te­ni tiszte­let után kerületi tanácskozóra gyűltek össze a KK. és RR., déli 11­­2 órakor. Napi­rendre kitűzött tárgy a kiegészítési kérdés volt. Mielőtt azonban ez szőnyegre hozatott, há­rom rendbeli előterjesztést lön az elnökség, először t. i., hogy a városok ügyében választmányilag munkálkodandó tagok a megyék részéről elválasztvák, sigy felszólitá a kir. városokat is, mikép a választást még ma megtenni szíves­kedjenek, hogy holnap a választmányi tagok névjegyzéke bemutathassák; 2) kérdést lön aziránt, hogy az országos ülések naplója nyomtatására nézve szerződés lévén köten­dő, ö­nmagán a Személynökön kívül a kerületi elnökség is aláírja-e az alkulevelet; mire nézve igenlő határozat jön, javasló időnyereség végett, hogy az eddigi szokástól eltérő­­leg a jegyzőkönyv azonnal kéziratra bocsáttathassák, mihelyt szerkesztve van, de nem várván a másnap következni szo­kott hitelesítést, mi egyértelműig elfogadtatott. — Bekéret­vén akkor a névjegyzék készítésével megbízott választmány jelentése, felolvasott tartalmából kiviláglék, mikép némelly törvényhatóságok s testületek részéről nem jelentek meg követek ; egy’megye részéről csak egy követ nevére van ki­adva a megbízó levél; némelly városok többen választottak egy képviselőt; némelly megválasztott képviselők ellen óvá­sok s illetőleg tiltakozások nyujtattak be; végre a jelen nem levők névjegyzékének készítésébe­n a múlt országgyűlé­sen működött hasonló választmány eljárásának példája sze­rint­­z egyáltalán nem bocsátkozott. A felolvasás után azon új megye képviselője, mellynek részéről csak egy követ je­lent meg, előterjesztetett, mikop az érintett hatóság annak idején két követet választott ugyan, de az egyik, megvá­lasztatása után két vagy három nap múlva hivatásáról lekö­szönt, s igy újabb választás lön szükséges, mellynek határ­napja már ki is van tűzve. E nyilatkozat után felolvastaték a hatóságok és testületek jelenlevő tagjainak névjegyzéke, minek megtörténtével egy m. követe szót emelt, különösen a Részek követei m­egnem jelenésének s­z. m. képviselői meg nem választhatásának okait fejtegetve, melly utóbbira indít­ványt tön, hogy a legközelebb országos ülésben a BB-nek af­elöli mély sajnálkozása jegyzőkönyvbe felvétessék, hogy e megyének érdemkoszorus követe alacsony cselszövények által a törvényhozásbani részvététől elidegeniltetett, s e nyi­latkozás még a késő maradéknak is bizonyságul szolgáljon e legtisztább honfi jelleméről. Ama szemtelen egyének pe­dig zaboláztassanak meg, mert illyenek által dulatik fel m­u­­nicipális rendszerünk, polgári létünknek e legerősebb tá­masza. Iítváná tovább, hogy a Főrendiekhez üzenet intéz­te­s­s­é­k a követeik által meg nem jelenteknek a kir. ügyek főigazgatója által leendő kereset alá vétele végett, a részek­re nézve pedig, minthogy ezek a visszakapcsolást rendelő törvénynek teljes itlen kil maradta miatt nem jelenhettek meg, felírással járuljanak a KK. és RR. ő Felségéhez, a törvény végrehajtásának eszközlése végett. Az elnök felszólítása után, miszerint pontonkint történjék a tárgyalás, először is a káptalanokat illető jelentés olvastaték fel, mellynek a rozs­­nyói káptalant illető része, egy káptalani követ előterjesz­tése, egyszersmind pedig a megbízólevélnek bemutatá­sa után, megszűnt; többnyire pedig több vármegyék köve­teinek összehangzó azon előadása következtében, hogy azok, kik meg nem jelentek— vizsgálatlanul hagyva itt a különben is per folyamára tartozó s kifejtendő okokat — megidéztessenek ; azok pedig, mik a megjelent képviselőkre nézve előadatnak, külön tárgyaltassanak. Néhány abbeli nyilatkozat ellenére, hogy előbb a Részek visszacsatolása sürgettessék, határozatta lön: mikép az egy követ által képviselt megye részéről adott felvilágosítás után minden nehézség megszűnik; azon hatóságok pedig, mellyek kép­viselők által meg nem jelentek, pörbe vonandók lesznek. — A jelen nem levők követeit illetőleg az előbbi ország­gyűlés gyakorlatának nyomán kifejezett azon vélemény, miszerint a szem­élyképviselőkről a Karok és Rendek most sem kívánnak rendelkezni, határozatta­lön; csupán arra nézve nyilvánultak eltérő nézetek, valljon olly esetben — mint a mi. országgyűlés alkalmával is történt — midőn valamelly meghivatási joggal bíró egyén ebbeli mellőzteté­­sét a KKnak és RRnek maga utján feljelentené, — fogná­­nak-e a Karok és Rendek iránta intézkedni, s valljon ki­­mondassék-e ezen akarás világosan végzésileg is? Az utób­bit ellenzették, különösen az országgyűlés méltóságán alul levőnek állítván, hogy nem létező esetre nézve ren­delkezzék arról: így vagy amúgy fog-e intézkedni, va­lamelly eladandó esetben. Miután azonban más vn. követe kifejté, mikép itt nem arról van szó, mikor s hogyan intéz­kedjék az országgyűlés, hanem arról: akarja e tudni hogy ki vagyon-e egészítve, vagy nincs, s eszközölhesse, hogy ki legyen egészítve a másik tábla is ; mit pedig tudni s esz­közölni kötelességében áll ; — az intézkedés iránti kész­ségnek a végzésben is kimondása elfogadtatott. — Azon pontjára nézve a névjegyzékkészítő választmánynak, hogy több káptalan és város ugyanazon egyéneket választó képvi­selőül, kérdés támadt: helyeselhető s elfogadható-e ez ? egyik város követe előterjeszté erre vonatkozólag a városok eddi­gi szokását, melly szerint gyakrabban megtörtént, hogy több város ugyanazon követet választó képviselőül, mit ugyan ő most, midőn minden város külön szavazatot sürget, nem he­lyesel, s bárha egy második városi törvényhatóság bizodalma által ő is megtiszteltetett, azt elvállalni s igy több várost képviselni véteknek tartotta. S e törvényes szokásnál fogva javasoltatok­, hogy a Karok és Rendek, most e kérdés tár­gyalásába ne bocsátkozzanak, mire egy két eltérő vélemény daczára annyival hajlandóbbak valának a kér. Az, minthogy a városok belszerkezeti s országyűlési állása különben is most jövend elintézés alá. Illy értelemben jön kimondva a határozat, a káptalanokra nézve az eddigi gyakorlat tovább­ra is fönhagyatván. Következett a horvátországi követvá­lasztást illető pont, melly­ alatt egyszersmind T. grófjának s követének beadott óvása s n ehez mellékelt csatolványai is foglaltattak. Minden iratok fölolvastatása után azok köziratra bocsáttatni kérettek, mire nézve röviden jelenté az érintett követ, hogy még némelly adatokat fog benyújtani s szóbeli előterjesztését más alkalomra tartja fen. Fölszólalt utána Horvátország egyik követe magyarul s a panaszt félre té­tetni kérte, a mennyiben pedig abban sértő kifejezések fog­laltatnának, ellene óvást tön. Az oklevelek kéziratra lévén bocsátandók a KK. és RR. nem bocsátkoztak a tárgy bővebb fejtegetésébe. Ugyanezen okból tárgyalatlan maradt ez al­kalommal Pozsony városa választópolgárságának 63 alá­írással kelt óvást tevő levele is, mellyben a csak 3 válasz­­tótag szavazata által követségre emelt egyéneket követsikül el nem ismerhetőknek nyilatkoztaták. NVII Kerületi ülés, m­aj. 31 én 9­2 órakor. Köze­lebbi számunkra tartván fel ezen érdekes ülés tanácskozási folyamának részletes!) előadását, rövid vázlattal érintjük csak a szőnyegen forgott kérdéseket s ezekre költ határozatokat. A városok orsz.gy. szavazataránya s belszerkezete iránti javaslatkészítésben munkálkodandó választmányi tagok kö­zé a városok részéről a tiszántúli kerületbeli városok kö­vetei közül senki nem választatván, ezek egyike a vá­lasztást érvénytelennek nyilatkoztató s új szavazásnak megrendelése iránt ten indítványt. Ez ellen számos városi követ szólalt fel; a megyék legnagyobb része azonban mél­tányosnak, sőt igazságosnak látta a kimaradott kerületbeli városok kérelmét, s hosszabb vitatkozás után új választás határoztatott úgy, hogy minden kerületből szükségképen egy, a bányavárosok és horvátországiak közül szinte egy­­egy tag lesz választandó. Kérdés volt továbbá: valljon a kerületek rendezésének szüksége kimondassák s irántuk ja­­vaslatkészitő választmány neveztessék-e vagy se? Rende­zésük szüksége kimondaték s a javaslatkészitésre annak idején külön választmány fog neveztetni, minthogy azt most a KK. és RR. előlegesen tárgyalandónak nem tartják. Átmentek azután a KK. és RR. egy szónok javaslata következtében a tárgysorozat kérdésére, melly iránt ez, mélyen átgondolt előadással nyilvánító nézeteit, miszerint az ő­felségéhez intézendő felírást hazánk mostani állásá­nak s szükségeinek festésével óhajtván kezdetni hálakife­jezéssel kivárnia felemlittetni az előadások egyes pont­jait, hozzájok csatolvi egyszersmind a nemzetnek tárgyro­konság szerint kapcsolatos kívánságait; ezeket pedig három főosztályban kívánta öszpontosittatni t. i. a fenálló törvények szentségében s igy már felterjesztett országos sérelmek or­voslásában ; továbbá az országnak kiegészítésében Erdély­nek s a részeknek hozzákapcsolása által s végre a vallási meghasonlottság kiegyenlítésében, befejezésül pedig a múlt országgyűlési hasonló felírásnak azon tételét kívánja hasz­náltatni: vannak ugyan még más tárgyak is, mellyek előle­ges orvoslás kívánnak, de azoknak felterjesztését a két tábla közti egyesség utánra tartják fen. Az illy módon történt ja­vaslatban még azon követ urak legnagyobb része is meg­­nyughaték, kiknek utasítása az országos sérelmek előleges tárgyalását teszi kötelességükké, s igy jön, hogy ámbár a tervezett felirati javaslatra nézve némelly módosítások terjesztettek elő, szavazati kérdéssé (űzetvén az valljon el­­fogadtassék e javaslata— a többség kevés szavazat hiával, általánosan mellette nyilatkozott, s az ülésnek 21/i órakor vége jön. Helybeli újdonságok. Május 30-.kán a polgári ünnepek legmagasbikát, dicsően országló Urunk Királyunk Névnapját ülte városunk. — Féltékenyen vártuk e nap vi­­radását, mellyet egy idő óta kellemetlen esős napok, mond­­hatnók hetek előzvén meg, habár a helybeli egyenruhás pol­gároknak már jókor reggel szerte feltűnő egyes tagjai az ég folytonosan borongó fellegeivel daczolásra szállni m­utatko­­zának is, a beállandó ünnepély pompájához csatlakozó re­ményeink mindegyre vonaglottak, mig végre a menny homá­lyos kárpitja alatt esőmentesen érkezhetve a Sz. Mártonról nevezett főtemplomba, tanúi, s résztvevői lehetünk ama pél­dás buzgóságnak, mellyel a jó Fejedelem — vajha még meszire kinyúlandó jótékony élete felnártásáért keresztényi imát intézett az Egek urához a nagy közönség. — A mise áldozatot az ország Prímása mutatá be Istenek a lelket ma­gasztos keresztényi érzelmek buzdító egyházi pompával — nevelték, s diszesiték az ajtatos sereget több püspökök, az ország legelőkelőbb tagyai, a helybeli tábornokság, s az egész katonai tisztikar, de nem hi­ányzottak igen számos káptalanok, megyék s városok országgyűlés követei is ezen utóbbiak pompás nemzeti öltözetekben; jelen voltak továbbá a helybeli­­törvényszék egész testülete, a városi elöjáróság, minden helybeli kir. hivatalok egyénei, a siketnéma növen­dékek és az academiai tanuló ifjúság is, melly bár reggeli 8 órakor részesült is már a főtiszteletű tanulmányi főigazgató Adamkovics Mihály nagyprépost úr által az academia temp­lomában teljes egyházi szertartással bemutatott szeplőtlen mise áldozat malasztiban, 10 órakor mégis, az egész tano­dai elöljáróság kíséretében a főtemplomban újra megjelent az ájtatos sereget kiegészítendők, s mindezeket ugyan­azon közös czél vezérelvén az ájtatosság szent falai közé, a közös buzgóság az Isten és Fejedelem iránti igaz hódolat­nak legténylegesb képét idézi elő. A miseáldozat jelenté­kenyebb részeit, a sétatér ellenében felállított rendes kato­naság üdvözlő lövései s taraczk-durranások tudasák a nép­pel, a­m­i az ünnepélynek az egyház falain kívül is fényt és , pompát kölcsönözvén, a katonai s polgári zene gyönyörének

Next