Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-01-16 / 5. szám

vel tartja, melly szükséges a közfidv lépései és a népstálus megerősödése akadályainak elhárítására. Barcelona, dec. 27. Leoane tábornok a főkapitány hivatalát a politikai főnökéval egyesíté. Galierrez úr mielőtt visszavonult, a municipalválasztásokat érvényteleneknek nyilatkoztató. A katonai biztosság Gilbert urat szabadon bocsátotta. Zurbano Figuerasban van, tlöbb határfaluk lefegyvereztettek. A Moniteur jan. 5. következő telegraphi sürgönyt közöl Perpignanból f. b. 2-ról: Leoane general a hadiadónak a hatóság általi kivetését, minthogy csak a mérsékeltekre, kik a mozgalomtól idegenek maradtak, rovatott, megsemmítő. Mostan fele a kereskedőség fele az adózó népesség által fizetendő. A fizetésnek 5-ig meg kell történnie. Barcelona tartomány követei a kormányzóhoz következő előterjesztést intéztek: „Barcelona tartomány alólírt követei nem tartózkodhatnak továbbá attól, hogy Magasságodnak ama nagy fájdalmat kinyilatkoztassák, mellyel a kormány által Barcelona városa ellen gyakorlatba hozott rendszabályokat tekintették. Bármik legyenek e szerencsétlen város zavargásainak okai, bizonyos marad az, hogy a kormány nem cselekedett a törvény korlátai között, hogy kamarák kívánságát félreértette, a státus alkotmányát megsértette, és sikernek mutatkozott az emberség szava iránt. Az alálírt követek méltatlanok volnának Barcelona tartományt képviselni, ha annyi törvénytelenség, annyi botrányláttára, midőn szavukat a nemzet képviselőség gyűlésében nem hallathatják, nevükben és küldőik nevében Magasságodhoz igazságos és keserű panaszokat , mellyeket eddig elfojtottak, nem intéznének, illv tolmácsai lévén azon tartomány érzelmei és kívánságainak, melly őket bizodalmával megtisztelő, fordulnak ők Magasságodhoz, hogy azon szerencsétlenségeknek, mellyek az iparos és hazafiai Barcelona városi, az olly sok czim alatt jobb sorsra méltót, szomoriták,gyors és jó vége vettessék. A törvény, az igazság, a politika és emberiség hatályos és szabad nemzethez méltó rendszabályi kivonnak. A mostani miniszerek nem kormányozhatják tovább a nemzetet. Velük az alkotmány elleni rendszabályoknak múlni kell, s ha a kamarát azon jog illeti, őket bevádolni és megítélni, úgy Magasságodnak bizodalmát tőlük rüszint megvonni illik. Ezek az alálirt követek érzelmei s kívánságai; reméljük hogy Magasságod tekintetbe veendi azokat. Madrid dec. 25. 1842. Pedro Mata, Joaquin Alcoriza, Juan Villareget, Antonio Vidal, Pablo Pelacis. A Journal des Débats ezen előterjesztést következő megjegyzésekkel kiséri: „A spanyol ministereknek nehéz leend a cortes előtt azon felelősteher alól menekülni, melly őket terheli; de egyszersmind nehéz leend parancs vagy rendelet általi egyenes eljárásukat, mellyek aláírásukkal volnának ellátva, bebizonyítani. Minden szemlátomást tényleges eljárásuk nélkül és minden alkotmányi formák mellőzésével történt. Az ostromállapot van Halén tábornok által rendeltetett. A bombáztatás csak magának a kormányzónak parancsára történhetett, mivel a general annak Sarriába érkezésére várakozott e rendszabály végrehajtása végett. Nincs máskép az igazságnak hadibiztosság általi s nyilvánosság nélküli kezelésével is. Végre a hadiadó Serrano general, a szállásmesteri kar parancsnoka által aláírt napiparancs erejénél fogva vettetett ki. A ministerek Barcelona ügyénél csak egyetlenörök eredeti oklevél által szerepelnek, melly csak némi tanácsolás, a kormányzóhoz intézve aziránt, hogy Barcelona város a fellegvár lerontott védfalát maga költségén ismét fölépíteni, ujoncz—illetőségét kiállítani köteles, a pénzverő intézet s a királyi szivargyár megszüntetését megszenvedni kénytelen. E szerint Barcelonát illetőleg semmi rendelmény a miniszerektől alá nem íratott. Világos, hogy mellőztettek , vagy hogy minden a hadi hatalom által elkövetett tényektől önmaguk idegenek akartak maradni. Egyébiránt az említett oklevél kétszínű alakja eléggé bizonyítja , hogy az kéretett török a cselekvő tekintélyek lehető födözése végett, de hogy a miniszerek a rendelet alakját, melly alkotmányos felelősségüket terhelte volna, szorgalmasan kikerülők. Ennélfogva az ellenzék nem kevésbbé feljogosítva érzendi magát, őket a köztekintély minden megbízottjainak cselekedetiért felelősekül vádolni. A cortes legközelebbi ülése kétségkül igen viharos leend, akkor is ha a ministérium megváltoztatnék, mert az ellenzék mindamellett az előbbi miniszereknek vád alá vettetését kivánandja. De azt vélik, hogy a kormányzó pártja, melly a többséget birja, a vitatkozásokat csakhamar elfojtandja, melly természetesen az egész felelősséget a kormányzón terhelni hagyandaná. Barcelona, dec. 27. A Constitutional bámészkodik azon, hogy Lesseps urnák kitüntetését, a Nationalt kivéve, minden párisi hírlapok helyeslik, némellyek még azt is követelvén, hogy Francziaország Spanyolországnak háborút üzenjen. Felboszulván igy kiált föl: „Hát nem szégyenli magát ezen, a többi első rangu hatalmaktól annyira megalázott nemzet ma olly, annyi okból tisztelendő s több diadalmas jeleit föntartó néphez dörömbölő hadüzenetet intézni? Ezek talán Francziaországnak rokonszenvei? Vagy azt vélik ezen szolgai lapok, hogy Francziaország Fülöp Lajosban s ennek hízelgőiben megtestesült légyen? Lesseps! Ki ez az ember? Egy lázadásnak késztetője, igen, és terjesztője, akármilly kellemetlenül hangozzék is ez Guizot ínfűlébe. Hát nem láttuk e tényt önszemünkkel, mit szinte önkezünkkel tapintunk? S illyes ember jutalmaztatik meg a becsületkereszttel! Lássátok spanyolok, mit remélhettek ezen idegenektől, kik becstelen eljárásuk által immár kétszer foszlanak meg szabadságtoktól.“ Belgium, Brüssel, jan. 2. Az oroszországgali diplomaticai viszonyok ismétt megkezdése egyike a legfőbb tárgyaknak, mellyek jelenleg kormányunkat foglalkoztatják. Valameddig a pétervári kabinet és a belga kormány közötti, három évnél tovább zavart diplomatikai összeköttetések helyre nem hozták, Belgium mintegy kényszerítve látja magát támpontot nyugaton keresni. A francziaországhozi utolsó közelgés azonban Európa kabinetjeinél olly határozott ellenszólásra fakadt, hogy Belgium azoknak pétervárábani közbenjárását az oroszországgali barátságos viszony helyreállítása iránt joggal remélheti, annál inkább, minthogy a hatalmasságok hatályos fellépése által francziaországhozi közelgése majd legyőzhetlen gátok által akadályoztatik. Erre támaszkodólag kabinetünk most Anglia, Ausztria és Poroszországhoz fordult, hogy közbenjárásuk által Belgiumnak Oroszországgali diplomatikai közlekedése helyrehozassék, s mindenütt kihallgattatással fogadtatott. Az eziránti tanakodások, úgy látszik, Londonban pontosulandók össze, hol remélik, hogy a nevezett három hatalmasság fáradalmai Brunnow urat s általa az orosz udvart kibékülési hangulatba hozandják. Brüssel, jan. 5. Azon tudósítás, hogy Poroszországban a lipcsei Alig. Ig. a „Sächsische Vaterlandsblätter“ eltiltanak, Herwegh kiutasittatott stb. itteni azon lapokban, mellyek francziákról szerkesztőinek s a francz-belga egyesülést minden erejükből pártolják, szorgalmasan kizsákmányoltatik. Minthogy a mai kölni hírlap azon tudósítást hozza, hogy a vámegyesület részéről végre eltökélellék Belgiumhoz barátságosan közeledni, melly tudósítás ama lapok titkos szándékainak nem igen kellemetes, tehát azon gonosz szerkesztői fogás használtatott, hogy ezen újdonság, Németország külső politikája előlépésének jele, a német belső politika szigorúságáról szóló, legelöl említett tudósítások közé csusszantatott, s ekkép a szabad intézeteikre olly féltékeny belgáknak utmutatás adatott, miszerint politikai okoknál fogva is a németországgali egyesülés veszélyesebb volna a francziaországgalinál. Poroszország. A „Breslauer Amfsclal“ban Slesia főkormányzója a következő legfelsőbb kabinetrendeletet tesz közzé: „Tudtomra adatott az egyházi ügyek ministere által, hogy Ritter kanonok, bár a boroszlói püspökség káptalani vicariusának országiig soha el nem ismertetett, ezen pillanatban, midőn az utonválasztott herczeg-püspök megerősittetését várja, azon püspökség papságához f. hó 24diki körlevelében a vegyes házasságok kezelése iránt uj határozatokat kibocsátani merészkedett, a nélkül hogy azokat előbb a státushatósággal közölte volna, s az illyéj rendeletek hirdetésére státustörvényileg szükséges engedelmet kérte volna. Ritter kanonok ezen merényét különös kedvetlenséggel hallam, s parancsolom ezennel, hogy ezen tőlem el nem ismert püspöki helytartó által az országos törvények meg nem tartásával történt határozatok ki nem bocsátottaknak tekintendők, s azoknak semmi esetre érvényesség ne adassék. Minden törvényhatóságimnak, de kivált az egyházi ügyek ministerének meghagyom, arra figyeljenek, hogy a boroszlói egyházi megyében az eljárás e királyi akaratom szerint történjék. — A Statusministerium e parancsolatot Slezia hivatal lapjaiban közhírré tenni fogva. Charlottenburg 1842. dec. 21. (Aláírva) Fridrik Vilmos. A statusministeriumnak. Oroszország, Varsó, jan. 1. Rendelmény érkezett, a zsidóknak katonaságra állítását előlegesen megszüntető. E szerint tehát a zsidók most puszta ijesztéssel lakottak; jövendőjük azonban mindeddig még nincs meghatározva, tekintvén hogy a pótlási tisztek igen elfoglalvák az összeírási jegyzékek készítésével. A már felnőtt lengyelországi zsidó fiatalság katonai szolgálatra nagyobb részt alkalmatlan, azonban lehető, hogy a kormány, a zsidó figyermekek testi nevelésére fölfigyelvén, a növendék nemzedéket szolgálatképessé teendi. Az alsóbb tisztviselők visszaélései és sikkasztásai végett Varsóban tett legújabb nyomozások nevezetes dolgokat fedeztek föl, így mondják, hogy az ezen század első éveit illető, több milliónyi összegre rugó s részint csak ez utolsó években beszedhetett, tűzkár ellen biztosító díjpénzek most az igényjogosoknak kifizetendők volnának ; ez mindenki előtt titok volt, néhány nyerészkedő zsidókat, kivéve, kik azonnal az egész országot bejárva, az igényjogosok rég odaveszetteknek vélt követeléseit csekély áron, legfelebb 25 percent kint magukhoz vártak. A bejelentésre a felszólítás és a pénzeknek egész szerovat nélküli fölvételére meghívás megjelente után vevék csak észre a rászedettek, mikint foszlattak meg jogszerű sajátuktól. A zsidók e mellett meggazdagodtak , talán osztoztak is másokkal Törökország. Rendkívüli alkalommal Bukarestből érkezett tudósítások szerint Oláhország hospodárjának jan. 1-én határozott választása, e napon vitetett véghez. Bibesko György, nagylogothet 131 szavazattal 48 ellen hospodárnak választatott. A választás éjjeli 2 óráig tartott, mire az arzi-mahzar (előterjesztés) a magas porta részérőli investiturát illetőleg, a hospodárválasztásról a védhatalmassághoz tett jelentéssel együtt a rendkívüli közgyűlés tagjaitól aláíratott. Az új hospodár megerősítésének Konstantinápolybóli megérkeztéig, a szabályok szerint az ideiglenes kormány továbbá is megmaradand. Konstantinápoly, dec. 28. Rendkívüli küldetéssel Serbiába megbízva volt Lieven b. csász. orosz tábornok dec. 23 án Belgrádba érkezett. A török határról, dec. 27. Belgrádi hírek szerint Petronievics veszedelmesen beteg, és Vucsics Szerbia jövendője s jelen kormánya miatt nagy nyugtalanságban van. Átaljában attól tartanak, hogy Oroszország nem engedend, s Mihály visszahelyeztetését erőszakkal végrehajtani törekvendik. Találkoznak az országban sok kiküldöttek részint oroszok részint kiket Mihály külde ki, hogy kedvezetéül izgassák a népet; ezek is azok is, mint mondják közös terv szerint működnek s főleg Jagodin kerületben központosának , hol naponta kitöréstől tartanak. E folyvásk fenyegetését a helyreállított nyugalomnak azonban némileg Amerika. Új-york, dec. 15. A congressus téli ülése dec. 5. nyittatott meg. Az elnök előterjesztése, mint tudva, három főpontból állott: egy ismért kincstári tervből, a tarifa módosítása és áruraktárak felállításából, behozott czikkek lerakására (the wwarehousing system). Úgy látszik, az utóbbi rendszabály — mennyire a sajtó nyilatkozataiból ítélhetni, átalányosan óhajtatik. A benső politikában élénk zavar uralkodik s a hihetlenségig sok ármány. Igen feszülten várják a congressus határozatát az utóbbi ülésben hozott bukási törvény tárgyában. Első pillanatra azt lehetne hinni, hogy ezen törvény legalább a jelen gyűléstől, melly azt létrehozó, kétségtelenül fog fentartatni, de hasonló esetekben ellenkező eredmények is tapasztaltattak. Ezért azok között, kiknek javára ama törvény készíttetett s kik azt még nem használák, nagy nyugtalanság uralkodik, s ezen alóljárók között nagy mohóságot lehet észre venni, még a kapuk zárása előtt a bünlisztító kiegyenlitéshez juthatásra. Ez alkalommal a közönségnek a sajtó utján olly oklevelek terjesztetnek elő, mellyek mély pillantást engednek a hitelrendszer félrehasználása és merő szédelgés által előidézett pénzügyi zavarokba — az elerkölcstelenedettség örvényébe. Santander, dec. 23. Havanából érkezett „La Fé“ fregatte által értesittetünk, hogy Haiti Spanyolországnak csakugyan hadat üzent. Két spanyol kis hadihajó egy haylii corvette által már el is vétetett. Egy gőzhajó s más legjobb szellemtől lelkesedett hajólegénységgel ellátott spanyol hadihajók St. Domingoba indulandók. A haylii kormány ellenségeskedése okául egy bugárkodó haytii hajónak a Porto Rico kikötőbeni állítólag törvénytelen lefoglalását adja. Ha Haytival háborúba keveredünk, a feketék közt a Cubában kitörendő iszonyatos háborgásoknak Nyugatindiára, sőt egész Amerikára terjedő eredményei kiszámíthatlanok. A rabárosság kérdése itt fönforgó, mellynek megfejtése ellenállatnatlanul közelit, egy feketék s fejér zsarnokok közti fajtaháborút előidézendő. Ez oka talán, hogy Cubában a kereskedők s gyarmatos termesztők hosszas ellenállása után állítólag egy rendelmény nyilváníttatott a rabszolgák viszonyai enyhítésére czéltó. Yucatani tudósítások szerint a mexicobéliek és yucatanok közt két csata történt. Az elsőben, melly nov. 12. mintegy 16 angol mértföldnyire Campcachytól esett, a mexicóiak tetemes veszteséggel megverettek, míg a győzteseknek csak öt sebesültjük volt. A második csata, melly néhány nappal későbben Campeachy falai alatt történt, kétes kimenetű volt, úgy hogy mindkét rész igényelte a győzelmet. A mexicóiak 200, a yucatánok 150 embert vesztettek. Amazoknak seregei élelemszükség és szökés által tetemesen szenvedtek. A mexicóiak késedelmeskedése által elég idő engedtetett a yucatanoknak Campenchyt a legtökéletesebben megerősítni és a belrészekből a város védelmére elég segedelmet magukhoz vonni. Ilire futamodott, hogy Mexico Angliának közbenjárását nem fogadta el s Texasba új bevontást határozott. E státusbeli legutolsó tudósítások szerint Wolf mexicói tábornok a Rio Granden visszavezetett, s elég seregek voltak ellenállására. Minthogy az egész mexicói hajóhadacska Campechy ágyúztatásával foglalkozik, Galveston még nem támadtatott meg. A texasi hajóosztály San Antonio hajót vesztette el, s a többi hozzá tartozó hajók erősítmények hiánya miatt az új-orleansi révben tartóztattak vissza. mentegetheti a szerb kormánynak dec. 13. nyilvánított határozata, melly által rögtöntéset rendeltetik mindazok ellen, kik engedelem nélkül Belgrád városa határaiba lépnek vagy a békétlenek és lázítók szándékait akármiképen támogatják. Hogy ezen határozat egészben véve az országban és a határokon fölötte kellemetlen érzést gerjesztett, igen természetes; azonban felejtik mellette, mennyire szorongattabb a szerb kormány minden részről, s jövendő léte sokféle s alig máskép mint szigorúsággal elhárítandó veszélyek által mennyire fenyegettetik. — Mihály nehány híveinek, kik a belgrádi börtönökben fogva tartattak, sikerült kiszabadulniok; nehány nap előtt a zimonyi negyvenedbe (quarantine) jöttek, hol bilincseiktől, mellyeket még kezeiken hordoztak, megszabadíttattak. (Iluim Delamare missionarius Letschuen tartományból 1840. sept. 12. ezeket írja: „Mig a chinai kormány cantoni alattvalóit megöleti, hogy ezáltal az idegeneket mákonyuk eladásában gátolja, addig azt nagyszámú csempészektől Yunan tartományból Letschuenbe bevitetni engedi. Ezek elszánt emberek, kik több száz s ollykor ezer főből álló csapatokban, lándzsákkal s alabárdokkal fegyverkezve csatangolják be az országot. Főnökeik egyike elég szemtelen volt a setschueni alkirálynak megírni, hogy ők, számra 15.000, társaságot képeztek a mákony bevitelére s eladására, hogy tőle mit sem kívánnak mint hogy szemeit hunyja be, melly föltétel alatt ígérik, hogy senkinek nem vétendnek, de azon esetre, ha őket üzletükben gátolni akarnák, különbség nélkül mindent leölendnek, mi ttokban áll. Igen nagylelkűek azok iránt, kik csak legkisebb szolgálatot is tesznek nekik, de azokkal kik ellentállnak, hallatlan kegyetlenséggel bánnak. Azért a katonák s a rendőrség többnyire megfutamodik közeledtöknél.“ Egy más ugyan e tartománybeli missionarius igy ir. A mákonykereskedés folyvást tart. A mandarinok elsők szegik meg az ebbeli törvényt s nem szigoruk az azt átságok ellen. Majdnem minden tisztviselők s ezek cselédei mákonyt színak; tiz évvel ezelőtt alig ismerte valaki a tartományban ezen mérget, de most mindnyájan, gazdagok szegények, férfiak s nők színi akarnak, egészen divattá lön s úgy meggyökesült, hogy lehellennek látszik azt kiirtani. Hihetetlen azoknak száma, kik általa egészségüket s vagyonukat veszélyeztetik.“ A számos mákonycsempészek, kik e drága áruval megrakvák, egy új rostat is vontak maguk után; az útonállók száma tudnillik kíséretekben hihet.