Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-10-22 / 84. szám

Trencsin, Vas, Komárom, Somogy, Győr, Veszprém , Bara­nya, Fejér, Esztergom, Mosony, Tolna, Árva, Bács, Turócz, Pozsega, Verőcze és Szerém m. ; kihagyására pedig, Abaúj, Ungh, Szabolcs, Borsod, Heves, Ugocsa, Bihar, Marmaros, Csongrád, Békés, Csanád, Arad, Temes, Torontál, Krassó, Nógrád, Zala, Liptó, Bars, Hont, Zólyom és Pest szavaztak. Nyírra és Szatmár nem szavazott, Sáros nem volt jelen.­­ Tétettek következve kifogások ugyanezen (nak h)és csont­jai ellen, minthogy azok részint méltánytalanok, részint igaz­ságtalanok. E pontok szerint ugyanis kizáratnának a válasz­tatásból épen olly egyének, kikben már állásuknál fogva föl kell tenni a szükséges qualificatiokat, különösen pedig az értelmiséget, s mert igy a hivatalnokok és egyháziak iránti bizodalomnak útja elzáratnék, sőt implicite az mondat­nék ki, hogy azokat állásuknál fogva olly büntetés terheli, min­t a kerületi Rendek, a crim. Codexben még a legnagyobb gonosztevőre sem véltek szabhatónak, s mert, midőn a hi­vatalnokok a közéletbeli viszonyok megismerésének alkal­mától megfosztatnának, a status szenvedhetne miatta leg­súlyosabban. Mindezen s több más felhozott okok nem voltak elégségesek a mondott pontok kihagyását eszközölni, hatal­masan emelkedvén fel több ízben azok megtartása mellett a „maradjon !“ kiáltás. — A d­) pont tanácskozásbavétele más napra halasztatott. LXXXIVIk kerületi ülés, oct. 21 én d. e. 9 72 óra­kor. A 158ik -nak tegnapról fenmaradt pontjai kerülvén ta­nácskozás alá, a c­ pont ellen két megyei követ szólalt föl, minthogy abban az infamiának egy neme rejlik, melly szerint, a Cod. Criminalisnak 15-dik szakaszában már egyébiránt is kimondott elv ellenére, holtig tartó büntetés szabalnék vala­kire , s ennélfogva annak kihagyatását sürgetek. Ellenszó­zat csupán egy emelkedett a városi követek sorából, s igy hallgatólagos megegyezéssel a kérdéses pont kihagyatása végzésse jön ; hasonlókép kihagyatott az í’pont is a LXXXI. kerületi végzés értelmében.­­ Megnyitá ennekutána egy vá­rosi követ, utasításánál fogva már más alkalommal is tett azon indítványát, hogy az, ki írni és olvasni nem tud, képvi­selő taggá ne választathassék; egy megyei követ pedig, szinte már korábban tett javaslatához képest fölemlíté, mikép mind a nevelési ügy előmozdítása, mind pedig az értelmiség­nek bizonyos­ fejlesztése tekintetéből szükségesnek látná, hogy az elemi iskoláknak végezése qualificatio gyanánt ál­líttassák föl a képviselő tagokra nézve. Csakhamar szót emelt e javaslatok ellen egy főbb szónoklatu tag, minthogy Olymó­don a választási jog szükebb körre szorittatnék, s elzáratnék a bizodalom útja olly egyéneket választhatni, kik habár írni s olvasni nem tudnak is , de bírnak olly természetes ésszel, becsületességgel és vagyonosságal, hogy tőlük a közü­gyek­­beni részvétet megvonni kár volna , mint ezt, a szónok pél­dákkal is igazolhatná. Különben ő az ebbeli intézkedést nem is ide, hanem a népnevelés ügyéhez tartozandónak vélte, melly honunkban igen elhanyagoltatott, s csak ennek jobb lábra állítása után lehetne a mondottakat feltételül kikötni a képviselőséghez; míg ez nem történik, miután e felté­tel a megyei nemesek joggyakorlatához sincs hozzáköt­ve, nehogy ez­által visszahatás vagy ingerültség okoz­hassák, a mondott javaslatokat mellőztetni kívánta. A nagy többség azonban ellenkező véleményben volt, s igy hosszas és élénk vitály keletkezett, mellynek részleteiről — ha idő és hely engedendi — közelebbi számunkban szólandunk. Történt időhatárt javasló indítvány is, melly a két ellenvéle­ményt összeolvaszthatná; de ez nem sikerült s s szavazatra tűzetvén a kérdés, az első javaslat, t. i. hogy a képviselők — a már eddig is megválasztva voltakon kívül — jöven­dőre írni és tudni olvasni köteleztessenek, 39 megyei szava­zattal 6 ellenében elfogadtatott. Elfogadás mellett szavaztak : Pozsony, Soprony, Trencsin, Vas, Zala, Liptó , Bars, So­mogy, Hont, Győr, Veszprém, Baranya, Fejér, Eszter­gom, Mosony, Pest, Tolna, Bács, Turócz, Pozsega, Ve­­rőcze, Szerém, Abaúj, Zemplin, Ungh, Szepes, Sza­bolcs , Gömör, Heves, Beregh, Torna , Ugocsa , Bihar, Mar­­maros Csanád , Arad, Temes, Torontál, Krassó, —­elle­ne: Komárom, Zólyom, Borsod, Csongrád, Békés, Sáros. Ekkor az ellenző megyék egyik követe az időhatárt tűz­ni javasló módosításhoz ragaszkodók, s kívánta, hogy 16 vagy húsz évet meghaladottakra ne terjesztessék ki az írni és olvasni tudás kötelessége. Ő mindig arra néz, úgymond, kivihető e a törvény vagy nem, s minő hatás­sal van azokra kiket az főleg érdekel, s vigyáz arra, hogy általa a jogok minél kevesbbé szok­h­assanak meg ; azért kí­vánja e módosítást, kívánja egyébiránt egész általánosság­ban, úgy hogy ezen kötelezés a megyei nemességre is ki­terjesztessék. Fölhozá ismét a nevelési ügyet s párvonalt húzott a cath. és prot. iskolák között, s azért állt­á ez utób­biakat sokkal tökélyesebbeknek, mert ezek igazgatásába nem csupán az egyháziak folynak be, hanem a világiak is, se módot kívánná­k általánosan meghatároztatni törvény által. Szólt továbbá a nemeseknek és képviselő tagoknak joggya­korlati egyenlőségérül stb. Előadását azonban általános „Maradjon“ követé, s csak a záridőt indítványozott követi szólalt föl mellette. Az előbbi szónokok közül ismét többen fölszólaltak ellene, c­áfolólag ; s miután már megyei és vá­rosi követek részérül fölvilágosittatott azon körülmény, hogy a nemesek és városi képviselők között nagy a kü­lönbség, mert azok jogaik s kötelességeik gyakorlatára nézve senkinek nem felelősek, ezek ellenben mint bizott­mány tagjai a közgazdálkodásnak, az árvák dolgának, a köz­oktatási és nevelési ügynek, a számvevőségnek, mellyel a pénztári vizsgálatra nézve szigorú feleletteher van össze­kötve, továbbá mint rendőrségi felügyelő bizottmány tagjai, sokfélekép felelősség alatt állanak, s épen azért múlhat­­lanul szükséges is, hogy írni és olvasni tudjanak; más­kép sem hitelesítéseket nem lehetnének, sem az érkező fel­sőbb rendeletek, s körükhöz tartozó irományok és oklevelek valódi tartalmát nehezen vagy épen nem ismerhetnék meg, — a javaslatba hozott határidő nem csak szükségtelennek, de károsnak is nyilváníttatott, mert'így a cselekvőség élet­194 pályájának küszöbén álló nemzedék mivelődési ösztönt nem­ nyerhetne. Felszólalt két tag a káptalankövetek sorából is, kitüntetve, mikép az ellenző szónok a fenforgó kérdést egé­szen más térre vitte át mint kellett volna, s hogy az egyhá­ziak a világi hatalom czélszerű befolyását a népnevelésbe eddig sem gátolták, hanem a megyei szép rendeletek több­nyire csak papiroson maradtak,, s igy szemrehányásoknak egyáltalán nincs helye, hanem inkább kezet kell fogni a kö­zös czél biztos elérése végett. Más részről egy megyei kö­vet nyíltan kimondá, hogy a másodízben feltámaszott időha­­tárbeli módosítás nem egyéb, mint a már szavazat által el­döntött kérdésnek megtámadása, mire nézve felszólítá a kér. Aehet, hogy e tárgynak további vitatásával felhagyva, ta­nácskozásaikat a következő szakaszokra terjesszék ki, s ez általános helyeslés közt el is fogadtatott. — A 162dik­­ban a képviselők esküje foglaltatván, minthogy abban az „Isten“ nem fordul elő annak ezen kezdő szava után „Esküszöm“ egy káptalankövet „az élő Istenre“ szavakat kívánta beletétetni, mi el is fogadtatott. — Huzamosb vitatkozás támadt a 164ik -nál, mellyben a képviselő tagok mennyisége a városok né­pességéhez képest számszerűit meghatároztalik, s e soro­zatba, Arad, Eszék, Felsőbánya és Pécs városok is befog­­lalvák. — A képviselő tagok számát egy megye követe fe­lére kívánta leszállittatni, egy másik pedig három osztály szerint 300, 200, 100. számban megállapittatni, főleg azon okból, nehogy olly nagy tömeg összegyülekezése által, mint a javaslati szám szerint némelly városokban történni fogna, hol 1200 képviselő jönne össze — a tanácskozás megnehe­­zíttessék, vagy épen zavarok elemévé tétessék. Előadásuk azonban többséget nem nyert. Többrendű felszólalások tör­téntek a miatt: kell-e itt intézkedni a nevezett négy város­ról, minthogy azok még beczikkelyezve nincsenek? végre szavazatra került a dolog, s a szerkezetből kihagyatásukra Abaúj, Zemplin, Szabolcs , Szepes , Gömör, Borsod , Heves, Beregh, Bihar, Marmaros, Torontál, Vas, Nógrád, Zala, Liptó, Komárom, Veszprém, Pest és Árva; benhagyásra : Ungh, Torna, Ugocsa, Békés, Csanád, Arad, Krassó, Pozsony, Sop­rony, Trencsin, Bars, Somogy, Hont, Győr, Baranya, Zólyom, Fejér, Esztergom, Pozsony, Bács, Turócz, Pozsega, Verő­­cze és Szerém megyék szavaztak, s ezzel az ülésnek d. u. 1­4 óra után vége jön. Városi ügyek. F­enyegeti-e veszély az ország aristocraliai alkotmányát, ha a sz. kir. városok törvényes szavazat­joguk gyakorlatába ismét vissza­he­lyeztetnek? Jóakarók is, kik nem néznek előítéletes pillanattal a városokra, gyakran aggodalommal teszik föl e kérdést: valljon a városoknak szavazattai, miket országgyű­léseken ismét érvényesekké akarnak tenni, nem fognak-e arra szolgálni, hogy a magasabb osztályok kiváltságait ösz­­szetépjék? vagy pedig épen arra, hogy országrendi alkot­mányukat sarkaiból kiemeljék? Mi nem átallunk e kérdésre jól meggondolt „nem“-mel felelni, és ezen nem-et eldönt­­hetlen tényekkel támogatni. Mi nem alapítjuk bizonyítási módunkat szemlélődő philosophiai elmélkedésre, nem szá­raz országtani elméletekből elvont következtetésekre, hanem a tapasztalásra és gyakorlati életre; a honi polgárság köré­ből a sz. k. városokban otthonos szelemmel kívánunk e kér­désre szabadelműen felelni. Az említett aggály három or­szágrend által, a nemesség, a főrendűek, a papság s ezen fölül a kormány által támasztalhatik. A nevezett három rend talán attól tarthat, hogy ha a városok az alsó tábla vég­zéseiben tettleges részt veendenek, kiváltságai és mentessé­gei veszélyeztetni fognak, sőt a rendek egyesülve a kormány­nyal attól félhetnek, hogy a polgári birtoknak mozgékony­sága, és kereskedést űző osztályok cosmopoliticai körben forgásának egy bizonyos neme, az értelmiségeknek rakásra gyűjtése, a társas élet csúcsainak lassankinti lesimitása, azon nyitó és lázitó szellemet idézte és idézendi elő városainkban, melly „megszokta a fenségest porba rántani.“ De hogy az illy aggodalom alaptalan, az mindenek előtt a honi történe­tekből tetszik ki. Több századon át építtetett alkotmányunk goth épülete , melly építkezésnél a városok a többiek között erős munkások valának, de sehol sem leljük föl azokban a lerombolási vágy nyomait. Midőn politicai életök leginkább virult, midőn királyukkal kizárólag egyedül tartanak ország­gyűlést, még akkor sem törekedtek az aristocratia ellen. Ezen jelenetet könnyen lehet városaink alkotmányából megfejteni. Mindnyájan 3 osztályra szakadnak: bánya vá­rosokra, mellyeknek neve jelenti már különös foglalkozásuk ágát; ollyanokra, mellyek lakosai még legnagyobb részt földmivelők, és végre ollyanokra, hol a polgárok főkép­p a műipar és kereskedésre adják magokat. De taglaljuk őket még tovább. Csak hat város számlál harmincz ezernyi la­kosságon fölül, e szám alatt állanak kilenczen, mellyek la­kossága húsz ezer és tizenkét ezer közt változik, végre vannak harmincz és hárman, mellyek lakosai száma e somma alatt két ezerig száll le. A harmadik szemléleti mód arra tanít bennünket, hogy az uralkodó nyelv tekintetéből az összes városiaknak legnagyobb része németekből és szlá­­vokból áll. Végezetül a negyedik nézet azt mondja, hogy a magyarországi városok még igen távol vannak a túlzott miveltség stádiumától. Azon ful-ingere a miveltségnek, melly a politicai túlcsapongások utáni vágyat szüli, azon társias elgyör­yülés, melly a társaságnak csak görcsös kitöréseiben leli föl kielégittetését, hála az égnek, nálunk még nem bír előzménnyel. És most megnyugva kérdezzük: valljon az aristocratia, hierarchia és alkotmányos kormány állandó súly­pontjára nézve, fekszik-e valami alapos aggály az elő­­számlált elemekben? A bányászkodó városiak foglalkodása bizonyosan nem szül a fejetlenséghez hasonló, hanem in­kább testületi szellemet, m­elly alkotmányunk alapfeltéte­leitől nem idegen, annál kevésbé ellenkezik azokkal. Az alsó és felső nemesség földmivelési érdeke, több és nem csekély jelentésű városokban, mellyek most is mezei gazda­ságot űznek, rokon törekvésekre talál. A városi kereskedés­nek több mint négy­ötöd része termesztmények vétele­s eladásából áll. A termesztő nemes és a városi áruló itt egy vonalon állanak, és kölcsönös foglalkozásuk nem kíván el­lenkező rendelkezéseket a törvényhozás részéről. Eddigelé még egy gyárvárosunk sincs. Maga a műipar sem űzetik még valamelyikben kizárólagosan. Azért nálunk még szó sem lehet a műiparnak a földművelés érdekeinek­ vetélyéről. Hogyha pedig a városok számát és lakosságát tekintjük, úgy minden gyanúnak és féltékenységnek el kell némulnia. Sőt a nemesség számra nézve is majd föléli a városok la­kosságát; ide számítandó még az előjogok túlnyomósága, a nemességnek kettős képviseltetése az alsó és felső táblánál, úgy, hogy az aristocratiai elem elnyomatására gondolni sem lehet. Végre azon városi lakosoknak ismert jellemvonása is, kiknél a német vagy tót nyelv uralkodik, semmi alkalmat nem nyújt valami nyugtalanságra. Hiszen csaknem példa­beszéddé vált, hogy a német és tót minden státusforma alatt képes meghonosodni. Záradékul vegyük a fővárost, Pestet, ezen gyálpontját a városi törekvéseknek, ezen központosí­tását az ország értelmi és műipari erejének ugyanazon szemléleti mód alá. Mindenek előtt elkülönözzük a több százra menő nemes házbirtokosokat, a több ezret levő fek­vő birtoknélküli nemes lakosokat, és igen nagyszámát a státustisztviselőknek, melly több ezer lakosság összegéről democraticai szándékot föl sem tehetni. Ezután a polgárok és adózók osztályzata a városnak physicai felosztásához képest következő kereset-irányokra szakad. A belső és Leopoldváros leginkább kereskedőkből és műipart űzőkből áll. A Józsefváros legtöbb szőlő­mivelőket számlál, kiknél a tót nyelv uralkodik. A Ferenczvárost főleg olly iparűzök lakják, kiknek foglalkozása a folyóvíz használatára szorul. Végre a nagy kiterjedésü Teréziaváros a polgár­keresetnek minden fokozatát foglalja magában. A kereskedés is igen élénk ezen külvárosban, hanem az leginkább az ott letele­pült zsidók kezében van. A­mit följebb a különféle polgári foglalatosságokra nézve általában mondottunk, azt különö­sen Pestre is alkalmazhatni. Polgárainak nincs abnor­­mis typusa, melly őket az ország többi városi lakosaitól el­­különözné. Ide járul az is, hogy a vagyonos polgárok egy része, a kereskedőség, a bécsi piaczczal szoros összekötte­tésben van ; onnan pedig democraticai benyomásoktól szinte nem kell tartani. Hogy pedig az üzéri összeköttetés és üzéri függésnek a politikai életre befolyása van, kétségbe senki sem vonja. És így nemcsak történeti szempontból bi­zonyítottuk be, hogy az aristocratiát a városok részéről ve­szély nem fenyegeti, hanem bizonyítja ezen állításnak való­­ságát a magyarországi városok alkatrészeinek taglalása is, és az ezen anyagból kifejlődő szellem­ bizonyítja t. i. azt, hogy ezen alkatrészek belső természete általában nem ol­vaszt, és hogy kielégíttetését az alkotmánynak aristocraticai határvonalin belül is feltalálhatja. De ez mind nem elég, még tovább megyünk s azt állítjuk, hogy a magyarországi váro­sok lényegileg véve az alkotmánynak aristocraticai institu­­tióival hasonnemű. Minden város nemhogy csak nemest ké­pez, hanem több városok földes­urak is, és ezen tekintet­ből egy érdekük van az aristocratiával. A városok minden mentességöket, minden kiváltságaikat királyaik kegyelmé­nek köszönik. Minden szabadságuk és be­rendezésöknek egész lényege kiváltságos állapoton alapul. Hogy ők muni­­cipiumok, azt a kiváltság fejezi ki, hogy szabad vásárokat tart­hatnak, azt kiváltságuknak köszönhetik; polgári műiparjok sőt a kereskedés gyakorlata is, ezédeik, kereskedési és egyéb testületeik szinte kiváltságokra alapittattak ; elannyi­­ra, hogy azon szelleminek, mellyet mi aristocraliának neve­zünk, alsóbb faja vagy legalább hasonnemü rokonszenve váro­sainkban mélyen meggyökerezett. Szemléletünknek eredmé­nyét tehát a következőkbe vonjuk össze röviden: hogy a sza­bad kir. városok sem a történet útmutatása szerint, sem alkat­részeik természeténél fogva, sem státusjogi szempontból vé­ve az ország három rendének és a kormánynak aggodalomra legkisebb alapot sem szolgáltatnak; és pedig annál kevésbé, mert csak egyedül rend, nyugalom s egyetértésben, mint maga elemeiben, bir élet­képességgel a polgárság, melly elemeik hogy megőriztessenek, és hogy ezer éves typusuk egyszerre nálok se töröltessék el, a jelen országgyűlésnek és épen azoknak feladata, kik, mint fölebb említtetett, ré­szükről aggodalmat támaszthatnának. Egyébiránt nem ta­gadjuk , hogy sz. k. városok czélszerű és jól megfontolt re­formok mezején , a­mennyiben azok a többi rendeket is ér­­deklendik, hátra nem fognak maradni, és minden sajátságos szellemük és óvakodó mérsékletük daczára örömmel teen­­dik szavazataikat a megért javítások mérlegébe. Esztergom, oct. 4. Folyó hó­rkán kezdődött közgyű­lésünket mgos főispáni helyettesünk azon kérdéssel nyitá meg: valljon a KK. és RR, kívánják-e most a törvényes­­ év eltelte után a tisztujitást megtartatni? Mire a RR. részé­ről e méltóságának a törvényekhezi hű ragaszkodásáért hála nyilvánított, a tisztujitásra vonatkozólag pedig kijeleneték, hogy ámbár a RR. a jelen tisztikarral tökéletesen meg van­nak elégedve, mégis törvényes jogaikhozi ragaszkodásuknál fogva a tisztujitást megtartatni óhajtják. Ezek folytában köz­gyűlésül f. hó 18ka, tisztválasztásul pedig 19ke tűzetett ki. Ezek után az orsz.választmány épitő­székrőli munkálata lő­vén szőnyegre, mindenek előtt azon elv állíttatott fel, hogy valamint tulajdon­jogaikat mindenben fen kívánják tartani a karok, úgy a más, nevezetesen a törvényes elnök jogait sértetten kívánják hagyni, minthogy csak mindenki jogá­nak épségben­léte mellett hiszik valamennyiét kölcsönö­sen erősödhetni; ennélfogva abban semmi olly rendelke­zést, melly a mostani gyakorlatban levő jogokkal ellen­keznék , el nem fogadónak.­­ A folyók szabályozása tárgyában, minthogy e czélra az országos választmány ál­tal több olly fundus javasoltatik, mellyek részint a nemesi jogokba ütköznek, részint a nem-adózás elvével ellenkel-

Next