Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1843-10-22 / 84. szám
Trencsin, Vas, Komárom, Somogy, Győr, Veszprém , Baranya, Fejér, Esztergom, Mosony, Tolna, Árva, Bács, Turócz, Pozsega, Verőcze és Szerém m. ; kihagyására pedig, Abaúj, Ungh, Szabolcs, Borsod, Heves, Ugocsa, Bihar, Marmaros, Csongrád, Békés, Csanád, Arad, Temes, Torontál, Krassó, Nógrád, Zala, Liptó, Bars, Hont, Zólyom és Pest szavaztak. Nyírra és Szatmár nem szavazott, Sáros nem volt jelen. Tétettek következve kifogások ugyanezen (nak h)és csontjai ellen, minthogy azok részint méltánytalanok, részint igazságtalanok. E pontok szerint ugyanis kizáratnának a választatásból épen olly egyének, kikben már állásuknál fogva föl kell tenni a szükséges qualificatiokat, különösen pedig az értelmiséget, s mert igy a hivatalnokok és egyháziak iránti bizodalomnak útja elzáratnék, sőt implicite az mondatnék ki, hogy azokat állásuknál fogva olly büntetés terheli, mint a kerületi Rendek, a crim. Codexben még a legnagyobb gonosztevőre sem véltek szabhatónak, s mert, midőn a hivatalnokok a közéletbeli viszonyok megismerésének alkalmától megfosztatnának, a status szenvedhetne miatta legsúlyosabban. Mindezen s több más felhozott okok nem voltak elégségesek a mondott pontok kihagyását eszközölni, hatalmasan emelkedvén fel több ízben azok megtartása mellett a „maradjon !“ kiáltás. — A d) pont tanácskozásbavétele más napra halasztatott. LXXXIVIk kerületi ülés, oct. 21 én d. e. 9 72 órakor. A 158ik -nak tegnapról fenmaradt pontjai kerülvén tanácskozás alá, a c pont ellen két megyei követ szólalt föl, minthogy abban az infamiának egy neme rejlik, melly szerint, a Cod. Criminalisnak 15-dik szakaszában már egyébiránt is kimondott elv ellenére, holtig tartó büntetés szabalnék valakire , s ennélfogva annak kihagyatását sürgetek. Ellenszózat csupán egy emelkedett a városi követek sorából, s igy hallgatólagos megegyezéssel a kérdéses pont kihagyatása végzésse jön ; hasonlókép kihagyatott az í’pont is a LXXXI. kerületi végzés értelmében. Megnyitá ennekutána egy városi követ, utasításánál fogva már más alkalommal is tett azon indítványát, hogy az, ki írni és olvasni nem tud, képviselő taggá ne választathassék; egy megyei követ pedig, szinte már korábban tett javaslatához képest fölemlíté, mikép mind a nevelési ügy előmozdítása, mind pedig az értelmiségnek bizonyos fejlesztése tekintetéből szükségesnek látná, hogy az elemi iskoláknak végezése qualificatio gyanánt állíttassák föl a képviselő tagokra nézve. Csakhamar szót emelt e javaslatok ellen egy főbb szónoklatu tag, minthogy Olymódon a választási jog szükebb körre szorittatnék, s elzáratnék a bizodalom útja olly egyéneket választhatni, kik habár írni s olvasni nem tudnak is , de bírnak olly természetes ésszel, becsületességgel és vagyonosságal, hogy tőlük a közügyekbeni részvétet megvonni kár volna , mint ezt, a szónok példákkal is igazolhatná. Különben ő az ebbeli intézkedést nem is ide, hanem a népnevelés ügyéhez tartozandónak vélte, melly honunkban igen elhanyagoltatott, s csak ennek jobb lábra állítása után lehetne a mondottakat feltételül kikötni a képviselőséghez; míg ez nem történik, miután e feltétel a megyei nemesek joggyakorlatához sincs hozzákötve, nehogy ezáltal visszahatás vagy ingerültség okozhassák, a mondott javaslatokat mellőztetni kívánta. A nagy többség azonban ellenkező véleményben volt, s igy hosszas és élénk vitály keletkezett, mellynek részleteiről — ha idő és hely engedendi — közelebbi számunkban szólandunk. Történt időhatárt javasló indítvány is, melly a két ellenvéleményt összeolvaszthatná; de ez nem sikerült s s szavazatra tűzetvén a kérdés, az első javaslat, t. i. hogy a képviselők — a már eddig is megválasztva voltakon kívül — jövendőre írni és tudni olvasni köteleztessenek, 39 megyei szavazattal 6 ellenében elfogadtatott. Elfogadás mellett szavaztak : Pozsony, Soprony, Trencsin, Vas, Zala, Liptó , Bars, Somogy, Hont, Győr, Veszprém, Baranya, Fejér, Esztergom, Mosony, Pest, Tolna, Bács, Turócz, Pozsega, Verőcze, Szerém, Abaúj, Zemplin, Ungh, Szepes, Szabolcs , Gömör, Heves, Beregh, Torna , Ugocsa , Bihar, Marmaros Csanád , Arad, Temes, Torontál, Krassó, —ellene: Komárom, Zólyom, Borsod, Csongrád, Békés, Sáros. Ekkor az ellenző megyék egyik követe az időhatárt tűzni javasló módosításhoz ragaszkodók, s kívánta, hogy 16 vagy húsz évet meghaladottakra ne terjesztessék ki az írni és olvasni tudás kötelessége. Ő mindig arra néz, úgymond, kivihető e a törvény vagy nem, s minő hatással van azokra kiket az főleg érdekel, s vigyáz arra, hogy általa a jogok minél kevesbbé szokhassanak meg ; azért kívánja e módosítást, kívánja egyébiránt egész általánosságban, úgy hogy ezen kötelezés a megyei nemességre is kiterjesztessék. Fölhozá ismét a nevelési ügyet s párvonalt húzott a cath. és prot. iskolák között, s azért álltá ez utóbbiakat sokkal tökélyesebbeknek, mert ezek igazgatásába nem csupán az egyháziak folynak be, hanem a világiak is, se módot kívánnák általánosan meghatároztatni törvény által. Szólt továbbá a nemeseknek és képviselő tagoknak joggyakorlati egyenlőségérül stb. Előadását azonban általános „Maradjon“ követé, s csak a záridőt indítványozott követi szólalt föl mellette. Az előbbi szónokok közül ismét többen fölszólaltak ellene, cáfolólag ; s miután már megyei és városi követek részérül fölvilágosittatott azon körülmény, hogy a nemesek és városi képviselők között nagy a különbség, mert azok jogaik s kötelességeik gyakorlatára nézve senkinek nem felelősek, ezek ellenben mint bizottmány tagjai a közgazdálkodásnak, az árvák dolgának, a közoktatási és nevelési ügynek, a számvevőségnek, mellyel a pénztári vizsgálatra nézve szigorú feleletteher van összekötve, továbbá mint rendőrségi felügyelő bizottmány tagjai, sokfélekép felelősség alatt állanak, s épen azért múlhatlanul szükséges is, hogy írni és olvasni tudjanak; máskép sem hitelesítéseket nem lehetnének, sem az érkező felsőbb rendeletek, s körükhöz tartozó irományok és oklevelek valódi tartalmát nehezen vagy épen nem ismerhetnék meg, — a javaslatba hozott határidő nem csak szükségtelennek, de károsnak is nyilváníttatott, mert'így a cselekvőség élet194 pályájának küszöbén álló nemzedék mivelődési ösztönt nem nyerhetne. Felszólalt két tag a káptalankövetek sorából is, kitüntetve, mikép az ellenző szónok a fenforgó kérdést egészen más térre vitte át mint kellett volna, s hogy az egyháziak a világi hatalom czélszerű befolyását a népnevelésbe eddig sem gátolták, hanem a megyei szép rendeletek többnyire csak papiroson maradtak,, s igy szemrehányásoknak egyáltalán nincs helye, hanem inkább kezet kell fogni a közös czél biztos elérése végett. Más részről egy megyei követ nyíltan kimondá, hogy a másodízben feltámaszott időhatárbeli módosítás nem egyéb, mint a már szavazat által eldöntött kérdésnek megtámadása, mire nézve felszólítá a kér. Aehet, hogy e tárgynak további vitatásával felhagyva, tanácskozásaikat a következő szakaszokra terjesszék ki, s ez általános helyeslés közt el is fogadtatott. — A 162dikban a képviselők esküje foglaltatván, minthogy abban az „Isten“ nem fordul elő annak ezen kezdő szava után „Esküszöm“ egy káptalankövet „az élő Istenre“ szavakat kívánta beletétetni, mi el is fogadtatott. — Huzamosb vitatkozás támadt a 164ik -nál, mellyben a képviselő tagok mennyisége a városok népességéhez képest számszerűit meghatároztalik, s e sorozatba, Arad, Eszék, Felsőbánya és Pécs városok is befoglalvák. — A képviselő tagok számát egy megye követe felére kívánta leszállittatni, egy másik pedig három osztály szerint 300, 200, 100. számban megállapittatni, főleg azon okból, nehogy olly nagy tömeg összegyülekezése által, mint a javaslati szám szerint némelly városokban történni fogna, hol 1200 képviselő jönne össze — a tanácskozás megnehezíttessék, vagy épen zavarok elemévé tétessék. Előadásuk azonban többséget nem nyert. Többrendű felszólalások történtek a miatt: kell-e itt intézkedni a nevezett négy városról, minthogy azok még beczikkelyezve nincsenek? végre szavazatra került a dolog, s a szerkezetből kihagyatásukra Abaúj, Zemplin, Szabolcs , Szepes , Gömör, Borsod , Heves, Beregh, Bihar, Marmaros, Torontál, Vas, Nógrád, Zala, Liptó, Komárom, Veszprém, Pest és Árva; benhagyásra : Ungh, Torna, Ugocsa, Békés, Csanád, Arad, Krassó, Pozsony, Soprony, Trencsin, Bars, Somogy, Hont, Győr, Baranya, Zólyom, Fejér, Esztergom, Pozsony, Bács, Turócz, Pozsega, Verőcze és Szerém megyék szavaztak, s ezzel az ülésnek d. u. 14 óra után vége jön. Városi ügyek. Fenyegeti-e veszély az ország aristocraliai alkotmányát, ha a sz. kir. városok törvényes szavazatjoguk gyakorlatába ismét visszahelyeztetnek? Jóakarók is, kik nem néznek előítéletes pillanattal a városokra, gyakran aggodalommal teszik föl e kérdést: valljon a városoknak szavazattai, miket országgyűléseken ismét érvényesekké akarnak tenni, nem fognak-e arra szolgálni, hogy a magasabb osztályok kiváltságait öszszetépjék? vagy pedig épen arra, hogy országrendi alkotmányukat sarkaiból kiemeljék? Mi nem átallunk e kérdésre jól meggondolt „nem“-mel felelni, és ezen nem-et eldönthetlen tényekkel támogatni. Mi nem alapítjuk bizonyítási módunkat szemlélődő philosophiai elmélkedésre, nem száraz országtani elméletekből elvont következtetésekre, hanem a tapasztalásra és gyakorlati életre; a honi polgárság köréből a sz. k. városokban otthonos szelemmel kívánunk e kérdésre szabadelműen felelni. Az említett aggály három országrend által, a nemesség, a főrendűek, a papság s ezen fölül a kormány által támasztalhatik. A nevezett három rend talán attól tarthat, hogy ha a városok az alsó tábla végzéseiben tettleges részt veendenek, kiváltságai és mentességei veszélyeztetni fognak, sőt a rendek egyesülve a kormánynyal attól félhetnek, hogy a polgári birtoknak mozgékonysága, és kereskedést űző osztályok cosmopoliticai körben forgásának egy bizonyos neme, az értelmiségeknek rakásra gyűjtése, a társas élet csúcsainak lassankinti lesimitása, azon nyitó és lázitó szellemet idézte és idézendi elő városainkban, melly „megszokta a fenségest porba rántani.“ De hogy az illy aggodalom alaptalan, az mindenek előtt a honi történetekből tetszik ki. Több századon át építtetett alkotmányunk goth épülete , melly építkezésnél a városok a többiek között erős munkások valának, de sehol sem leljük föl azokban a lerombolási vágy nyomait. Midőn politicai életök leginkább virult, midőn királyukkal kizárólag egyedül tartanak országgyűlést, még akkor sem törekedtek az aristocratia ellen. Ezen jelenetet könnyen lehet városaink alkotmányából megfejteni. Mindnyájan 3 osztályra szakadnak: bánya városokra, mellyeknek neve jelenti már különös foglalkozásuk ágát; ollyanokra, mellyek lakosai még legnagyobb részt földmivelők, és végre ollyanokra, hol a polgárok főképp a műipar és kereskedésre adják magokat. De taglaljuk őket még tovább. Csak hat város számlál harmincz ezernyi lakosságon fölül, e szám alatt állanak kilenczen, mellyek lakossága húsz ezer és tizenkét ezer közt változik, végre vannak harmincz és hárman, mellyek lakosai száma e somma alatt két ezerig száll le. A harmadik szemléleti mód arra tanít bennünket, hogy az uralkodó nyelv tekintetéből az összes városiaknak legnagyobb része németekből és szlávokból áll. Végezetül a negyedik nézet azt mondja, hogy a magyarországi városok még igen távol vannak a túlzott miveltség stádiumától. Azon ful-ingere a miveltségnek, melly a politicai túlcsapongások utáni vágyat szüli, azon társias elgyöryülés, melly a társaságnak csak görcsös kitöréseiben leli föl kielégittetését, hála az égnek, nálunk még nem bír előzménnyel. És most megnyugva kérdezzük: valljon az aristocratia, hierarchia és alkotmányos kormány állandó súlypontjára nézve, fekszik-e valami alapos aggály az előszámlált elemekben? A bányászkodó városiak foglalkodása bizonyosan nem szül a fejetlenséghez hasonló, hanem inkább testületi szellemet, melly alkotmányunk alapfeltételeitől nem idegen, annál kevésbé ellenkezik azokkal. Az alsó és felső nemesség földmivelési érdeke, több és nem csekély jelentésű városokban, mellyek most is mezei gazdaságot űznek, rokon törekvésekre talál. A városi kereskedésnek több mint négyötöd része termesztmények vételes eladásából áll. A termesztő nemes és a városi áruló itt egy vonalon állanak, és kölcsönös foglalkozásuk nem kíván ellenkező rendelkezéseket a törvényhozás részéről. Eddigelé még egy gyárvárosunk sincs. Maga a műipar sem űzetik még valamelyikben kizárólagosan. Azért nálunk még szó sem lehet a műiparnak a földművelés érdekeinek vetélyéről. Hogyha pedig a városok számát és lakosságát tekintjük, úgy minden gyanúnak és féltékenységnek el kell némulnia. Sőt a nemesség számra nézve is majd föléli a városok lakosságát; ide számítandó még az előjogok túlnyomósága, a nemességnek kettős képviseltetése az alsó és felső táblánál, úgy, hogy az aristocratiai elem elnyomatására gondolni sem lehet. Végre azon városi lakosoknak ismert jellemvonása is, kiknél a német vagy tót nyelv uralkodik, semmi alkalmat nem nyújt valami nyugtalanságra. Hiszen csaknem példabeszéddé vált, hogy a német és tót minden státusforma alatt képes meghonosodni. Záradékul vegyük a fővárost, Pestet, ezen gyálpontját a városi törekvéseknek, ezen központosítását az ország értelmi és műipari erejének ugyanazon szemléleti mód alá. Mindenek előtt elkülönözzük a több százra menő nemes házbirtokosokat, a több ezret levő fekvő birtoknélküli nemes lakosokat, és igen nagyszámát a státustisztviselőknek, melly több ezer lakosság összegéről democraticai szándékot föl sem tehetni. Ezután a polgárok és adózók osztályzata a városnak physicai felosztásához képest következő kereset-irányokra szakad. A belső és Leopoldváros leginkább kereskedőkből és műipart űzőkből áll. A Józsefváros legtöbb szőlőmivelőket számlál, kiknél a tót nyelv uralkodik. A Ferenczvárost főleg olly iparűzök lakják, kiknek foglalkozása a folyóvíz használatára szorul. Végre a nagy kiterjedésü Teréziaváros a polgárkeresetnek minden fokozatát foglalja magában. A kereskedés is igen élénk ezen külvárosban, hanem az leginkább az ott letelepült zsidók kezében van. Amit följebb a különféle polgári foglalatosságokra nézve általában mondottunk, azt különösen Pestre is alkalmazhatni. Polgárainak nincs abnormis typusa, melly őket az ország többi városi lakosaitól elkülönözné. Ide járul az is, hogy a vagyonos polgárok egy része, a kereskedőség, a bécsi piaczczal szoros összeköttetésben van ; onnan pedig democraticai benyomásoktól szinte nem kell tartani. Hogy pedig az üzéri összeköttetés és üzéri függésnek a politikai életre befolyása van, kétségbe senki sem vonja. És így nemcsak történeti szempontból bizonyítottuk be, hogy az aristocratiát a városok részéről veszély nem fenyegeti, hanem bizonyítja ezen állításnak valóságát a magyarországi városok alkatrészeinek taglalása is, és az ezen anyagból kifejlődő szellem bizonyítja t. i. azt, hogy ezen alkatrészek belső természete általában nem olvaszt, és hogy kielégíttetését az alkotmánynak aristocraticai határvonalin belül is feltalálhatja. De ez mind nem elég, még tovább megyünk s azt állítjuk, hogy a magyarországi városok lényegileg véve az alkotmánynak aristocraticai institutióival hasonnemű. Minden város nemhogy csak nemest képez, hanem több városok földesurak is, és ezen tekintetből egy érdekük van az aristocratiával. A városok minden mentességöket, minden kiváltságaikat királyaik kegyelmének köszönik. Minden szabadságuk és berendezésöknek egész lényege kiváltságos állapoton alapul. Hogy ők municipiumok, azt a kiváltság fejezi ki, hogy szabad vásárokat tarthatnak, azt kiváltságuknak köszönhetik; polgári műiparjok sőt a kereskedés gyakorlata is, ezédeik, kereskedési és egyéb testületeik szinte kiváltságokra alapittattak ; elannyira, hogy azon szelleminek, mellyet mi aristocraliának nevezünk, alsóbb faja vagy legalább hasonnemü rokonszenve városainkban mélyen meggyökerezett. Szemléletünknek eredményét tehát a következőkbe vonjuk össze röviden: hogy a szabad kir. városok sem a történet útmutatása szerint, sem alkatrészeik természeténél fogva, sem státusjogi szempontból véve az ország három rendének és a kormánynak aggodalomra legkisebb alapot sem szolgáltatnak; és pedig annál kevésbé, mert csak egyedül rend, nyugalom s egyetértésben, mint maga elemeiben, bir életképességgel a polgárság, melly elemeik hogy megőriztessenek, és hogy ezer éves typusuk egyszerre nálok se töröltessék el, a jelen országgyűlésnek és épen azoknak feladata, kik, mint fölebb említtetett, részükről aggodalmat támaszthatnának. Egyébiránt nem tagadjuk , hogy sz. k. városok czélszerű és jól megfontolt reformok mezején , amennyiben azok a többi rendeket is érdeklendik, hátra nem fognak maradni, és minden sajátságos szellemük és óvakodó mérsékletük daczára örömmel teendik szavazataikat a megért javítások mérlegébe. Esztergom, oct. 4. Folyó hórkán kezdődött közgyűlésünket mgos főispáni helyettesünk azon kérdéssel nyitá meg: valljon a KK. és RR, kívánják-e most a törvényes év eltelte után a tisztujitást megtartatni? Mire a RR. részéről e méltóságának a törvényekhezi hű ragaszkodásáért hála nyilvánított, a tisztujitásra vonatkozólag pedig kijeleneték, hogy ámbár a RR. a jelen tisztikarral tökéletesen meg vannak elégedve, mégis törvényes jogaikhozi ragaszkodásuknál fogva a tisztujitást megtartatni óhajtják. Ezek folytában közgyűlésül f. hó 18ka, tisztválasztásul pedig 19ke tűzetett ki. Ezek után az orsz.választmány épitőszékrőli munkálata lővén szőnyegre, mindenek előtt azon elv állíttatott fel, hogy valamint tulajdonjogaikat mindenben fen kívánják tartani a karok, úgy a más, nevezetesen a törvényes elnök jogait sértetten kívánják hagyni, minthogy csak mindenki jogának épségbenléte mellett hiszik valamennyiét kölcsönösen erősödhetni; ennélfogva abban semmi olly rendelkezést, melly a mostani gyakorlatban levő jogokkal ellenkeznék , el nem fogadónak. A folyók szabályozása tárgyában, minthogy e czélra az országos választmány által több olly fundus javasoltatik, mellyek részint a nemesi jogokba ütköznek, részint a nem-adózás elvével ellenkel-