Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1843-12-03 / 96. szám
reactio gyanánt a legutóbbi és mostani időkben egy igenis kiszorító elszigetelt nyelv és fajbeli nemzetiség képzete válta fel; némikép úgy látszik, hogy midőn a legújabb a messziségeket, megsemmisítő közlekedési módok az egymástól fekvő nemzeteket egymással egyesiték s összehozták, némi előérzéssel féltjük eme közönséges összegyűlésben az egyes nemzetiségek fenmaradását; amitől azonban nincs mit félni; mert ami a különféle nemzetiségekben valódi természetes alapokon nyugszik, azt bármelly közeledése az idegen nemzetiségeknek csak kimivelheti, nemesítheti, — de el nem törölheti, ellenben mit egyedül a változandó divat ragasztott a nemzetiség eszméjéhez, az idővel magában is elenyészik. „Opinionum commenta debet dies, naturae judicia confirmat.“ A nemzetiségnek ezen túlzó képzetét azért érintettem hosszasabban, mivel hazánkban is sok ide tartozó legközelebbi jelenségeket, mellyekről alább teenek említést, innét lehet leginkább magyarázni. Mármost, hogy a tárgyhoz közelebb lőjék, a mi valódi magyar nemzetiségünket, a melly Európába jöttünkről óta magát fajunk hajlama, hazánk és az idők körülményei szerint századok hosszú során kifejtette, és amellyről az európai nemzetek nagy családjában bőségesen ismeretesek vagyunk, leginkább az jellemzi, hogy csakhamar ifjú nemzeti korunk szilaj ideje után, a keresztény vallás fölvételével minden hódításokról letéve, mindazon nemzeteket, mellyeket vérrel szerzett honunkban találunk, testvéri karokkal emeltük magunkhoz; mind pedig a későbben hozzánk beköltözteket, mindjárt országunk elején a jászokat, kunokat, számos német gyarmatokat, később hazájukból száműzött ráczokat, clemensinusokat stb, sőt a velünk többnyire kölcsönös egyezkedések útján összekapcsolt számos szomszéd országok lakosait is, kit-kit a maga sorsa és rendje szerint alkotmányunk s törvényünk jóvoltában úgy, mint magunkat, részesítettük; nem volt hazánkban soha a legfényesebb kitüntetésben, vagy nemesség elnyerésében a különféle ajkú nemzedékre tekintet; hányan ülnek ezen teremben is nem magyar ajkúak maradéki, de szívben lélekben magyarok, kikre nézve minden nemzetiségi különbségnek még emléke is elenyészett. Európa első csapdáinak hosszú sora honosaink közé tartozik; a hasznos, tiszteseik országos városi rend eredetikép nagy részt törvényeink szava szerint hospitesekből idegenekből állott, maga Horvátország, melly közelebbi tárgya mai tanácskozásunknak, nemde századoktól fogva élvezi alkotmányunk minden jótéteményeit, mellyet élveztek nagyobb részt mind azon szomszéd tartományok, mellyek a sz. korona alatt valaha egyesülve valának, s mellyeket tőlünk a mi és e közfájdalmukra nem valamelly elégedetlenség, de akkorában erős ellenállhattak ellenséges hatalom szakított el; mert nem mutat a történet példát, hogy bármelly nemzet, melly velünk akár itt ben a honban, akár azonkívül a szent korona egységében összekötve volt, ellenünk mint nemzet ellen ellenséges indulattal fölkelt volna ; de mutat ellenben példát eleget, milly óhajtva vártuk a tőlünki elszakadás után az újabb öszvekapcsoltatást. Hogy e részben régi példákat elhallgassak, a Szávántúli részeknek az egész nemzet de különösen az érdekletteknek kitörő örömével már a mi időnkben történt visszakapcsoltatása ezen hozzánk való ragaszkodásnak eleven példája vala; sőt el fogják, úgy, tartom ismerni azon számos nemzetek is, mellyek nem ugyan az alkotmánynak, de a trónnak egységében velünk összeköttetvék, hogy soha nyomasztólag nem hálánk viszonyaikra, s készek valánk vérünket, életünket adni a velünk összeköttettekért, de mint az európai nagy nemzeti család egyik tagja is mindig védfalut ott állottunk, hol azt az elnyomatás ellen védni kelletett, mindig a rendnek, loyalitásnak s culturának részén valánk ; ez a mi nemzeti jellemünk , megférhető bárkivel, és minden inkább mint elnyomó, meg is hozta nemzetiségünknek eme kifejlődése érdemlett gyümölcsét, mert viszon hajlandóságot, szeretetet és ragaszkodást tapasztaltunk századok hosszú során mindazoktól, kik velünk egy hazában, vagy egy korona alatt összekötve valának, és elismerést, megbecsülést az európai nemzetségek nagy családjától; mert ámbár fajunk számára nézve nem a legkiterjedettebb az európai nemzedékek közt, egyedül áll s tartja fel nevét hírét és nemzetiségét azon sok, számokra nézve sokkal szaporább keleti fajok között, mellyek mint a hunnok, gothok, vandalok stb. Európát szinte meghódították, és távol legyen a nemzeti hizelkedés, egy nemes és generosus nemzetnek közönségesen és nem méltányosság nélkül hirdettethetik Voltak időke t. RK és RR, midőn a nyelv nem játszott oly nagy szerepet a nemzetiség eszméjében, mint most; — nem csak nálunk, de egész Európában a latin nyelv vala a közdolgok nyelve, s a többi európai nemzetek a latin nyelvnek emez uralkodását eltörölve, anyai nyelvüket vevék közigazgatásuk, tudományos elöhaladásuk eszközéül; mi talán a különböző nemzetiségek tekintetéből sokkal tovább maradánk a deák nyelv használata mellett, de ha polgári, társaságos, ha tudományos kifejlődésünkben egészen elmaradni nem akarunk, lehetetlen volt, midőn más nemzetek mindnyájan kifejlődésük uj eleven eszközéhez nyúlának, nekünk a régi életnélkül mellett maradni, s igy mintegy 50 éveknek előtte elhatározánk a latin nyelv használatán túladni, és ki csodálhatta, ha e helyett azon nyelvet választottuk, melly az anya-nemzetnek — mellyöl ezen haza neveztetik , mellynek utalma és fentebb kifejtett nemzeti hajlama mellett a többi nemzedékek is boldogul éltek, és a melly számára nézve a többit haladja — nyelvét választók, szóval, ki gondolhat is mást, minthogy Magyarországban magyaroknál, midőn új nyelvbeli eszközt kelle választani, máshoz lehetett volna, mint a magyar nyelvhez nyúlni? De eme természetes s magában értett czél elérésében is a legnagyobb óvatossággal járt el a nemzeti törvényhozás ; lassan kint, de biztosan haladott előre minden erőszak nélkül, kimérve a fenálló körülményeket, és gondosan előrekészítve ezen nyelvbeli tökéletes átalakulásra neveltetés és más alkalmas módokon az utakat, és meg is felelt, sőt sokkal felülhajtatta a siker a törvényhozás várakozását, amint az mindig, midőn a törvények a valóban létező tökéletesen kifejlett körülményekhez és szükségekhez vannak alkalmazva, mindig megszokott történni. — Csak emlékezetemre is még a legmagyarabb vármegyékben is a házi társalgási nyelv a férfiaknál nagyobb részt deák vala; számosan szólottak a magyarul legjobban tudók közül is a köztanácskozásban deákul, a lótajka vármegyéket nem is említve; ezen teremben, hol 1825 ben jelentem meg mint képviselő először, a vármegyék követjeinek nagy része, szinte ollyanok is, kik magyarul tudának, latinul szólott, a városi követek kevés kivétellel többnyire,ha mélt. FöRBnél még vegyes ülésben is a latin szónál más közönségesen nem halat szolt; s ime a mai tanácskozás tárgya mutatja, hogy már egyedül horvát algánkírainak követei, kikről törvényeink eddig is e részben mindig kivételkép rendelkeztek, kívánnak azon nyelven szólani , melly több százados uralkodása után alig hangzik már hazánkban. Úgy látszik, t. KK és RR, hogy Rómának ezen harmadfél ezer évet túlélt nyelve, melly a Capitoliumból a világnak parancsolt, melly a rómaiak elhunyta után is folytatta a római birodalmat feldúlt nemzetek között hatalmát, mellyen nálunk törvényeink, szabadságaink írva valának, nehezen és utolsó lépéseit védve akar kimenni egy szabad nemzet tanácskozási tereméből, és legalább azt óhajtja, hogy több százados uralkodása által abból ki ne vettessék, hanem törvény által, melly századokig általa szólott,emeltessék el. „Da sacro cinerilores!“ Ezek t. RK és RR azon tekintetek, mellyek nemzetiségünk és nyelvünk körül mint reánk magyarokra, úgy a velünk összekötött atyafi nemzetekre nézve előttem állandó közérdekűeknek lenni látszanak; meg kell ellenben vallanom, hogy azon események, mellyek a jelen országgyűlés alatt a magyar és horvát közötti nyelvviszonyokra nézve közelebb felhozattak és mai tanácskozásunk tárgyát közvetlen illetik, nem ezen nagyobbszerű nemzetiségi érdekből, mint inkább beszédemnek mindjárt elején érdeklekt mostani korszerű divatos múlékony nemzetiség eszméjéből látszanak eredni, ugyanis leginkább az utolsó országgyűléstől fogva a túlfeszített nemzetiség eszméje, némelly helybeli szokott tiszt- s követválasztás, s egyes ellenkező viszonybeli körülmények által segittetve, horvát országban főkép, de itt ben a honban is némelly eddigelé ismeretlen illr. pánszláv párt nevezeteket hozott elő, mellyek bár kedvetlen hatásúak is, de ideiglenes körülményeknek szüleményi lévén, a felső kormány s az öszves nemzet egyesült szilárd akarata, és ezáltal a közös nemzeti normális állapotnak helyreállítása mellett bizonyosan megszünendnek ; a mint is a panszlávi rémkép, melly inkább magyar hazánkat illette, az országos tanácskozásoknak tárgyává nem tételvén, és igy érdeme felett ki nem emeltetvén, egy bölcs jótapintatu bánásmód által ott látszatik megszűntnek lenni, honnan leginkább eredeti, és az ilir mozgalmak ha meg nem szűntek is, legalább csendesültek volna, ha a t.KK és RR ezen országgyűlés elején, midőn róluk első említés történt, adott csekély tanácsomat követték és az ellenkező horvát atyafiakat vagy arra hívják meg, hogy itt az országgyűlésen a közcsalád együttlétében béküljenek ki, vagy ha azt tenni nem akarják, magánviszálkodásaikat otthon végezzék el, kimélvén az időt, melly a sok teendők tekintetéből a közhaza javára soha sem lehet elegendőkép kímélendő. Már ami a J.KK és KB felolvasott felírási javaslatának közvetlen tárgyát a t. RK és RR tudva lévő táblai határozatát és az erre érkezett k. leiratot illeti: ezen határozat keletkezésének körülményei az országos naplóból közre tudva lévén, annak némelly momentumait rövideden adom elő. Közmeggyőződés vala közöttünk, hogy fájdalmas H.orsz. Akinek azon utasítása, mellynél fogva a jelen esetben még magyarul is tudó követeit a honi nyelvünkön szólástól eltiltotta,de számosan osztoztak azon véleményben, hogy mindamellett is, bár a határozat meghozatott, annak kényszerítő erőt világos törvény nélkül adni nem lehet; én különösen mint elnök kimondván a határozatot, mint megtörtént tettet az illető ülés naplójának végén, az ottan bővebben kifejtett okoknál fogva világosan kijelentettem, hogy a határozatot sem törvényesnek, sem czélirányosnak nem tartottam; a JKK és KR pedig a dolog további folyamatában különösen a magyar nyelv iránt ő Felsége eleibe terjesztendő felírás és törvénynek már a lényegére nézve mind a két tábla által helybenhagyott javaslatában a magyar nyelv egyedüli országgyűlési használata iránt hozott ama határozatukkal meg nem elégedve, világos törvényt kívántak alkotni a felől, hogy az országgyűlési nyelv egyedül magyar legyen ; s midőn az eziránti országos tanácskozások folyamában a méltós. FORR. által aziránt szólítlatának fel, hogy a törvényjavaslatban világosan kitétetnék, hogy a horvát követek ezentúl az országgyűlésen magyarul beszélni tartozzanak, válaszüzenetekben a Főrencieknek azt felelték, hogy ezt szükségtelennek tartják annálfogva, mivel az ezentúl egyedül divatozandó ország a gyűlési magyar nyelv közönséges kifejezése alatt a horvátországi követek is értetnek. Ezen felfogott legszétirányosabb módok következésében felszólítom és kérem a tek KK. és Reket, hogy a közönségesen óhajtott czélnak, az egyedül országgyűlési magyar nyelvnek használatát— elfogadván ö Felségének kegy.leiratát — a már kész és ö Felsége eleibe felterjesztendő törvényjavaslat útján eszközöljék, vagy pedig ha határozatuknak támogatására, mellynek különben is semmi kényszerítő sanctioja nincsen és törvény nélkül nem is lehet, ő Felsége elött is már a most érdeklett törvényjavaslat kir. helybenhagyásának könnyebben megnyerendő tekintetéből okokat előterjeszteni kivánnak, azok,szövetsége elébe felterjesztve, addig a horvát követeket szavazataik kijelentésére nézve százados törvényes szokásuk mellett meghagyni méltóztassanak. ------Ezen hazafias érzelmeket, törvényhozói mély belátást és helyes politikai tapintatot bizonyító elnöki előterjesztés után ismét felharsant a „Maradjon“ kiáltás, s midőn következve a horv.országi követek egyike , ki már a felirási javaslat olvasásakor első emelkedett fel székéről, latinul megszólamlott, a követek nagy részének élénk ellenszólalása szakasztá öt félben, s szavai elenyésztek a kiáltozások hangvegyületében. — A horvát követeknek latin felszólalása továbbá is akadályoztaték a követek ellenkiáltozásai által; elnök önmaga pedig egyes tagok által felszólíttatok a júniusi határozatnak épségben tartására. Az ülésnek ezen rendkívüli folyamát elnökenmaga többszöri felhívások által igyekezett csendes, nyugodt állapotba visszavezetni; egyszersmind azonban ismételve kijelenté, mikép a BB. kívánatot nem teljesítheti, a határozatot, mellyet ő sem hozatalakor törvényesnek el nem ismert, sem most el nem ismerhet, nem védelmezheti, fen nem tarthatja, a horvát követeket annak megtartására sem physice, sem moraliter nem kényszerítheti, csupán javaslatig szólíthatja fel őket, hogy a BR. kívánaténak engedjenek, a mint erre őket valósággal fel is szólítja; de ha erre nem hajlandók, őket kényszerithetőknek nem tartja. --Végre a már érintett felszólalási és ellenkiáltozási jeleneteknek többszöri megújultéval, s elnök őnmagának a tanácskozási csend és nyugalom helyreállítására fordított — de siikeretlen igyekezete után ,egy megyei követ aziránt kérte meg elnök önméltóságát, hogy a dolgoknak illy helyzetében engedje az orsz. ülést kerületivé átalakulni, hogy a BR. a jelen állapot iránt tanácskozhassanak. Erre elnöke nagymaga, a zajnak utóbbi élénk kitörése után, ismételve nyilatkoztató, hogy ő mint a törvénynek esküdt embere, a törvény ellenében statútumot fen nem tarthat, sem conclusumot mindaddig ki nem mondhat, míg csak egy szóló akarja is kijelenteni véleményét; minthogy pedig a horvátországi követ ebben akadályoztatik, s illy zaj és ingerültség közepette a tanácskozást folytatni különben is alig lehetne, az előbbi szónok kívánatéra készséggel hajol s az ülést eloszlatja. A kerületi gyülekezetté alakult RR., részletes előterjesztések nélkül röviden abban állapodtak meg, hogy a kedélyek ingerültsége miatt a kér. tanácskozás holnapra halasztassék. Ezzel a KR. délutáni 12 óra tájon szétoszlottak. Hetvennyolczadik országos ülés a nin. Főrendeknél, dec. 1 jén d. e. 10 órakor. A nmlgy Főrendek csupán a fejérmegyei petitio és a kér. napló nyomtatásának akadályoztatása ügyében készült válaszizenetek felolvastatása végett gyűltek össze, miknek megtörténtével, az utóbbiaknak köziratra rendelése után, Nádor ö Fensége a KK. és RRnek izenetét adm. Főrendek az országgyűlési szállások bérének fizetése és a sérelmek összeszedése tárgyában kelt válaszára tűzte ki tárgyalásul, melly azonban igen rövid ideig tartott, minthogy egy nm. grófnak azon javaslata, miszerint a KK. és RRnek kijelentessék, hogy a nm.FORR. százados jogaikhoz az orsz. választmányok kinevezését illetőleg, tovább is ragaszkodnak,a közakarattal elfogadtatott, CXVlik kerületi ülés, decemb 2-kán d. e. 11 órakor. Mielőtt a napirendre tűzött tárgy iránt nyilatkozás történnék, a m. kereskedelmi társulat ideiglenes elnökének azon kérését terjeszti elő az elnökség, hogy, mint ezelőtt néhány hónappal, úgy most is méltóztatnának a kér. RRek megengedni, miszerint holnap első alakulási gyűlését a nevezett társulat a RRek teremében tarthassa, melly kőreményben a gyülekezet egyhangúlag megegyezett. Az elnökség egyszersmind fölhivá a rendkívüli számban összesereglett hallgatóságot, hogy tegnapi dicséretes önmegtartóztatása szerint (mert a hallgatóság tegnap legkisebb részt sem ven a zajbak) ma is adja bizonyságát példás erkölcsi erejének. Ezután fölszólalt egy megyei követ a tegnapi jelenetekre vonatkozólag, s törvénytelenségnek és botránynak nevezvén azt, hogy a horvátországi követek a BBek határozatát, mellynek ellenében 1/2 hónapig hallgattak, tegnap, a kir. resolutio által buzdíttatva, megszegték, továbbá, hogy az elnök, el nem követve, minden módot a határozat föntartása végett, bárha javaslá is a horvát követeknek a magyarul szólást, de erre őket elnökileg nem kötelezte, sőt a szónoki sorozatra utalás által mintegy alkalmat nyújtott nekik, hogy ismételve megkísértsék a latin fölszólalást ; ezek szerint, nem óhajtván a szóló, a tegnapi botrányos jelenetek megújulását, minthogy a tettleges erőszak ellenében erőszakot használni a BRek méltóságával meg nem egyez, s a tegnapi jelenetek ismétlése nemcsak nem emelné, sőt sülyesztené és súlyosítaná állásukat, ennélfogva figyelmeztetni kívánván a nemzetet, miszerint neki önmaga által választott elnökre van szüksége , az elnök tegnapi eljárása ellen ünnepélyes óvás iránt tesz indítványt, annyival inkább, minthogy a nöaga elnök a tegnap általa is törvénytelennek mondott határozat ellen ajun 2tikai ülésben a horvát követek által benyújtani szándéklott óvást visszautasította ; — kívánja továbbá a szónok, mondassák ki ezen óvást magában foglaló határozatban az is, hogy a BBek a jun. 201ki határozathoz továbbá is ragaszkodnak, erőszak útján azonban a horvát követek ellen föl nem lépnek, s így ha azok következve ismét szólni akarnának, előadásukban gátoltatni ugyan nem fognak, de arra semmi figyelem nem leend, szavaik tekintetbe nem vétetnek, az országos naplóba be nem iktattatnak, s a cessorok is oda fognak utasittatni, hogy magokat e végzéshez alkalmazzák. — A szónok előadására általános „Elfogadjuk” harsogott, s miután ehez hozzá nem járulhatását utasítása világos szavainál fogva két megyei követ kijelenté, a határozatnak szerkezetbe vétele az összes jegyzőségre bizalván, a félóráig tartott ülésnek vége jön. — közöljük előbbi számunkban tett ígéretünk szerint egy mlgs szónoknak a nov. 23. főtáblai ülésben mondott beszédét. — Azt hallom sokszor, úgymond a magos szónok, hogy nincs olly tárgy, melly a lehető legnagyobb publicitással nem volna vihető, s annak hasznát igen sokszor hallottam mutogatni; én pedig mégis mind e mellett némi esetekben az igen nagy világosságtól félek, s azért, megvallom, épen e tárgyban ma kívánok felszólalni, mert igen kevesen vagyunk, s nem is látok valami küföldi gyorsírót, ki azt mindjárt elvinné Európa minden széleibe és határaiba. Ugyanis egyik műszónok válaszul adá egy másiknak, hogy az angliai példa ide épen 267