Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-12-03 / 96. szám

reactio gyanánt a legutóbbi és mostani időkben egy igenis kiszorító elszigetelt nyelv és fajbeli nemzetiség képzete válta fel; némikép úgy látszik, hogy midőn a legújabb a m­­es­­­­sziségeket, megsemmisítő közlekedési módok az egymástól fekvő nemzeteket egymással egyesiték s összehozták, né­mi e­l­őérzéssel féltjük eme közönséges összegyűlésben az egyes nemzetiségek fenmaradását; a­mitől azonban nincs mit félni; mert a­mi a különféle nemzetiségekben valódi termé­szetes alapokon nyugszik, azt bármelly közeledése az ide­gen nemzetiségeknek csak kimivelheti, nemesítheti, — de el nem törölheti, ellenben mit egyedül a változandó divat ra­gasztott a nemzetiség eszméjéhez, az idővel magában is elenyészik. „Opinionum commenta debet dies, naturae judi­­cia confirmat.“ A nemzetiségnek ezen túlzó képzetét azért érintettem hosszasabban, mivel hazánkban is sok ide tartozó legközelebbi jelenségeket, mellyekről alább teen­ek emlí­tést, innét lehet leginkább magyarázni. Mármost, hogy a tárgy­hoz közelebb lőjék, a mi valódi magyar nemzetiségünket, a melly Európába jöttünkről óta magát fajunk hajlama, hazánk és az idők körülményei szerint századok hosszú során ki­fejtette, és a­mellyről az európai nemzetek nagy családjá­ban bőségesen ismeretesek vagyunk,­­ leginkább az jellem­zi, hogy csakhamar ifjú nemzeti korunk szilaj ideje után, a keresztény vallás fölvételével minden hódításokról letéve, mindazon nemzeteket, mellyeket vérrel szerzett honunkban találunk, testvéri karokkal emeltük magunkhoz; mind pedig a későbben hozzánk beköltözteket, mindjárt országunk ele­jén a jászokat, kunokat, számos német gyarmatokat, később hazájukból száműzött ráczokat, clemensinusokat stb, sőt a velünk többnyire kölcsönös egyezkedések útján összekap­csolt számos szomszéd országok lakosait is, kit-kit a maga sorsa és rendje szerint alkotmányunk s törvényünk jó­volt­á­­ban úgy, mint magunkat, részesítettük; nem volt hazánkban soha a legfényesebb kitüntetésben, vagy nemesség elnyeré­sében a különféle ajkú nemzedékre tekintet; hányan ülnek ezen teremben is nem magyar ajkúak maradéki, de szívben lélekben magyarok, kikre nézve minden nemzetiségi kü­lönbségnek még emléke is elenyészett. Európa első csapdái­nak hosszú sora honosaink közé tartozik; a hasznos, tisztes­eik országos városi rend eredetikép nagy részt törvényeink szava szerint hospitesekből idegenekből állott, maga Hor­vátország, melly közelebbi tárgya mai tanácskozásunknak, nemde századoktól fogva élvezi alkotmányunk minden jótéte­ményeit, m­ellyet élveztek nagyobb részt mind azon szomszéd tartományok, mellyek a sz. korona alatt valaha egyesülve valának, s mellyeket tőlünk a mi és e közfájdalmukra nem valamelly elégedetlenség, de akkorában erős ellen­­állhattak­ ellenséges hatalom szakított el; mert nem mu­tat a történet példát, hogy bármelly nemzet, melly ve­lünk akár itt ben a honban, akár azonkívül a szent korona egységében összekötve volt, ellenünk mint nemzet ellen el­lenséges indulattal fölkelt volna ; de mutat ellenben példát eleget, milly óhajtva vártuk a tőlünki elszakadás után az újabb öszvekapcsoltatást. Hogy e részben régi példákat el­hallgassak, a Szávántúli részeknek az egész nemzet de külö­nösen az érdekletteknek kitörő örömével már a mi időnkben történt visszakapcsoltatása ezen h­ozzánk való ragaszkodás­nak eleven példája vala; sőt el fogják, úgy, tartom ismerni azon számos nemzetek is, mellyek nem ugyan az alkot­mánynak, de a trónnak egységében velünk összeköttetvék, hogy soha nyomasztólag nem hálánk viszonyaikra, s készek valánk vérünket, életünket adni a velünk összeköttettekért, de mint az európai nagy nemzeti család egyik tagja is min­dig védfalut ott állottunk, hol azt az elnyomatás ellen véd­­ni kelletett, mindig a rendnek, loyalitásnak s culturának ré­szén valánk ; ez a mi nemzeti jellemünk , megférhető bárki­vel, és minden inkább mint elnyomó, meg is hozta nemze­tiségünknek eme kifejlődése érdemlett gyümölcsét, mert vi­­szon hajlandóságot, szeretetet és ragaszkodást tapasztal­tunk századok hosszú során mindazoktól, kik velünk egy hazában, vagy egy korona alatt összekötve valának, és el­ismerést, megbecsülést az európai nemzetségek nagy család­jától; mert ámbár fajunk számára nézve nem a legkiterjedet­­tebb az európai nemzedékek közt, egyedül áll s tartja fel nevét hírét és nemzetiségét azon sok, számokra nézve sok­kal szaporább keleti fajok között, mellyek mint a hunnok, gothok, vandalok stb. Európát szinte meghódították, és tá­vol legyen a nemzeti hizelkedés, egy nemes és generosus nemzetnek közönségesen és nem méltányosság nélkül hir­­dettethetik Voltak időke t. RK és RR, midőn a nyelv nem játszott o­ly nagy szerepet a nemzetiség eszméjében, mint most; — nem csak nálunk, de egész Európában a latin nyelv vala a köz­dolgok nyelve, s a többi európai nemzetek a latin nyelvnek emez uralkodását eltörölve, anyai nyelvüket vevék köz­igazgatásuk, tudományos elöhaladásuk eszközéül; mi talán a különböző nemzetiségek tekintetéből sokkal tovább m­aradánk a deák nyelv használata mellett, de ha polgári, társaságos, ha tudományos kifejlődésünkben egészen elma­radni nem akarunk, lehetetlen volt, midőn más nemzetek mindnyájan kifejlődésük uj eleven eszközéhez nyúlának, nekünk a régi életnélkül mellett maradni, s igy mintegy 50 éveknek előtte elhatározánk a latin nyelv használatán túl­adni, és ki csodálhatta, ha e helyett azon nyelvet választot­tuk, melly az anya-nemzetnek — melly­­öl ezen haza nevez­tetik , mellynek utalma és fentebb kifejtett nemzeti hajlama mellett a többi nemzedékek is boldogul éltek, és a melly számára nézve a többit haladja — nyelvét választók, szóval, ki gondolhat is mást, minthogy Magyarországban magyarok­nál, midőn új nyelvbeli eszközt kelle választani, máshoz lehetett volna, mint a magyar nyelvhez nyúlni? De eme ter­mészetes s magában értett czél elérésében is a legnagyobb óvatossággal járt el a nemzeti törvényhozás ; lassan kint, de biztosan haladott előre minden erőszak nélkül, kimérve a fenálló körülményeket, és gondosan előrekészítve ezen nyelvbeli tökéletes átalakulásra neveltetés és más alkalmas módokon az utakat, é­s meg is felelt, sőt sokkal felülha­­jtatta a siker a törvényhozás várakozását, a­mint az mindig, midőn a törvények a valóban létező tökéletesen kifejlett kö­rülményekhez és szükségekhez vannak alkalmazva, mindig megszokott történni. — Csak emlékezetemre is m­ég a leg­­magyarabb vármegyékben is a házi társalgási nyelv a férfi­­aknál nagyobb részt deák vala; számosan szólottak a ma­gyarul legjobban tudók közül is a köztanácskozásban deá­kul, a lót­ajka vármegyéket nem is említve; ezen teremben, hol 1825 ben jelentem meg mint képviselő először, a várme­gyék követjeinek nagy része, szinte ollyanok is, kik ma­gyarul tudának, latinul szólott, a városi követek kevés ki­vétellel többnyire,h­a mélt. Fö­RBnél még vegyes ülésben is a latin szónál más közönségesen nem halat szol­t; s ime a mai tanácskozás tárgya mutatja, hogy már egyedül horvát algánkírainak követei, kikről törvényeink eddig is e részben mindig kivételkép rendelkeztek, kívánnak azon nyelven szó­lani , melly több százados uralkodása után alig hangzik már hazánkban. Úgy látszik, t. KK és RR, hogy Rómának ezen harmadfél ezer évet túlélt nyelve, melly a Capitoliumból a vi­lágnak parancsolt, melly a rómaiak elhunyta után is foly­tatta a római birodalmat feldúlt nemzetek között hatalmát, mellyen nálunk törvényeink, szabadságaink írva valának, nehezen és utolsó lépéseit védve akar kimenni egy szabad nemzet tanácskozási tereméből, és legalább azt óhajtja, hogy több százados uralkodása által abból ki ne vettessék, ha­nem törvény által, melly századokig általa szólott,­­emeltes­sék el. „Da sacro cineri­­lores!“ Ezek t. RK és RR azon te­kintetek, mellyek nemzetiségünk és nyelvünk körül mint reánk magyarokra, úgy a velünk összekötött atyafi nemze­tekre nézve előttem állandó közérdekűeknek lenni látsza­nak; meg kell ellenben vallanom, hogy azon események, mellyek a jelen országgyűlés alatt a magyar és horvát kö­zötti nyelvviszonyokra nézve közelebb felhozattak és mai tanácskozásunk tárgyát közvetlen illetik, nem ezen nagyobb­­szerű nemzetiségi érdekből, mint inkább beszédemnek mind­járt elején érdeklekt mostani korszerű divatos múlékony nem­zetiség eszméjéből látszanak eredni, ugyanis leginkább az utolsó országgyűléstől fogva a túlfeszített nemzetiség esz­méje, némelly helybeli szokott tiszt- s követválasztás, s egyes ellenkező viszonybeli körülmények által segittetve, horvát országban főkép, de itt ben a honban is némelly ed­­digelé ismeretlen illr. pánszláv párt nevezeteket hozott elő, mellyek bár kedvetlen hatásúak is, de ideiglenes körül­ményeknek szüleményi lévén, a felső kormány s az öszves nemzet egyesült szilárd akarata, és ezáltal a közös nem­zeti normális állapotnak helyreállítása mellett bizonyosan megszünendnek ; a mint is a panszlávi rémkép, melly inkább magyar hazánkat illette, az országos tanácskozásoknak tár­gyává nem tételvén, és igy érdeme felett ki nem emeltetvén, egy bölcs jótapintatu bánásmód által ott látszatik megszűnt­nek lenni, honnan leginkább eredeti, és az ilir mozgalmak ha meg nem szűntek is, legalább csendesültek volna, ha a t.­KK és RR ezen országgyűlés elején, midőn róluk első említés történt, adott csekély tanácsomat követték és az el­lenkező horvát atyafiakat vagy arra hívják meg, hogy itt az országgyűlésen a közcsalád együttlétében béküljenek ki, vagy ha azt tenni nem akarják, magánviszálkodásaikat otthon végezzék el, kimélvén az időt, melly a sok teendők tekin­tetéből a közhaza javára soha sem lehet elegendőkép kímé­lendő. Már a­mi a J.­KK és KB felolvasott felírási javaslatá­nak közvetlen tárgyát a t. RK és RR tudva lévő táblai hatá­rozatát és az erre érkezett k. leiratot illeti: ezen határozat keletkezésének körülményei az országos naplóból közre tudva lévén, annak némelly momentumait rövideden adom elő. Köz­meggyőződés vala közöttünk, hogy fájdalmas H.orsz. Akinek azon utasítása, mellynél fogva a jelen esetben még magya­rul is tudó követeit a honi nyelvünkön szólástól eltiltotta,de számosan osztoztak azon véleményben, hogy mindamellett is, bár a határozat meghozatott, annak kényszerítő erőt vilá­gos törvény nélkül adni nem lehet; én különösen mint elnök kimondván a határozatot, mint megtörtént tettet az illető ülés naplójának végén, az ottan bővebben kifejtett okoknál fogva világosan kijelentettem, hogy a határozatot sem törvényes­nek, sem czélirányosnak nem tartottam; a J­­KK és KR pedig a dolog további folyamatában különösen a magyar nyelv iránt ő Felsége eleibe terjesztendő felírás és törvénynek már a lé­nyegére nézve mind a két tábla által helybenhagyott javas­latában a magyar nyelv egyedüli országgyűlési használata iránt hozott ama határozatukkal meg nem elégedve, világos törvényt kívántak alkotni a felől, hogy az országgyűlési nyelv egyedül magyar legyen ; s midőn az eziránti országos tanácskozások folyamában a méltós. FO­RR. által aziránt szólítlatának fel, hogy a törvényjavaslatban világosan kité­tetnék, hogy a horvát követek ezentúl az országgyűlésen magyarul beszélni tartozzanak, válaszüzenetekben a Főren­cieknek azt felelték, hogy ezt szükségtelennek tartják an­­nálfogva, mivel az ezentúl egyedül divatozandó ország a gyűlési magyar nyelv közönséges kifejezése alatt a horvát­országi követek is értetnek. Ezen felfogott legszétirányo­­sabb módok következésében felszólítom és kérem a tek KK. és Reket, hogy a közönségesen óhajtott czélnak, az egyedül országgyűlési magyar nyelvnek használatát— elfogadván ö Felségének kegy.­­leiratát — a már kész és ö Felsége ele­ibe felterjesztendő törvényjavaslat útján eszközöljék, vagy pedig ha határozatuknak támogatására, mellynek külön­ben is semmi kényszerítő sanctioja nincsen és törvény nél­kül nem is lehet, ő Felsége elött is már a most érdeklett törvényjavaslat kir. helybenhagyásának könnyebben meg­nyerendő tekintetéből okokat előterjeszteni kivánnak, azok,sz­ö­vetsége elébe felterjesztve, addig a horvát követeket sza­vazataik kijelentésére nézve százados törvényes szokásuk mellett meghagyni méltóztassanak. ------Ezen hazafias érzel­meket, törvényhozói mély belátást és helyes politikai tapintatot bizonyító elnöki előterjesztés után ismét felharsant a „Marad­jon“ kiáltás, s midőn következve a horv.országi követek egyi­ke , ki már a felirási javaslat olvasásakor első emelkedett fel székéről, latinul megszólamlott, a követek nagy részé­nek élénk ellenszólalása szakasztá öt félben, s szavai ele­nyésztek a kiáltozások hangvegyületében. — A horvát kö­veteknek latin felszólalása továbbá is akadályoztaték a követek ellenkiáltozásai által; elnök ö­nmaga pedig egyes tagok által felszólíttatok a júniusi határozatnak épségben tartására. Az ülésnek ezen rendkívüli folyamát elnök­e­nmaga többszöri felhívások által igyekezett csendes, nyugodt állapotba visszavezetni; egyszersmind azonban ismételve kijelenté, mikép a BB. kívánatot nem teljesítheti, a határoza­tot, mellyet ő sem hozatalakor törvényesnek el nem ismert, sem most el nem ismerhet, nem védelmezheti, fen nem tart­hatja, a horvát követeket annak megtartására sem physice, sem moraliter nem kényszerítheti, csupán javaslatig szólít­hatja fel őket, hogy a BR. kívánaténak engedjenek, a mint erre őket valósággal fel is szólítja; de ha erre nem haj­landók, őket kényszerithetőknek nem tartja. --Végre a már érintett felszólalási és ellenkiáltozási jeleneteknek többszöri megújultéval, s elnök ő­nmagának a tanácskozási csend és nyugalom helyreállítására fordított — de siikeretlen igyeke­zete után ,egy megyei követ aziránt kérte meg elnök ö­nmél­­tóságát, hogy a dolgoknak illy helyzetében engedje az orsz. ülést kerületivé átalakulni, hogy a BR. a jelen állapot iránt tanácskozhassanak. Erre elnök­e nagymaga, a zajnak utóbbi élénk kitörése után, ismételve nyilatkoztató, hogy ő mint a törvénynek esküdt embere, a törvény ellenében statútumot fen nem tarthat, sem conclusum­ot mindaddig ki nem mond­hat, míg csak egy szóló akarja is kijelenteni véleményét; minthogy pedig a horvátországi követ ebben akadályoz­­tatik, s illy zaj és ingerültség közepette a tanácskozást folytatni különben is alig lehetne, az előbbi szónok kí­vánatéra készséggel hajol s az ülést eloszlatja. A kerületi gyülekezetté alakult RR., részletes­ elő­terjesztések nélkül röviden abban állapodtak meg, hogy a kedélyek ingerültsége miatt a kér. tanácskozás holnapra halasztassék. Ezzel a KR. délutáni 12 óra tájon szétosz­lottak. Hetvennyolczadik országos ülés a nin. Fő­rendeknél, dec. 1 jén d. e. 10 órakor. A nmlgy Főrendek csupán a fejérmegyei petitio és a kér. napló nyomtatásának akadályoztatása ügyében készült válaszizenetek felolvasta­­tása végett gyűltek össze, miknek megtörténtével, az utób­biaknak köziratra rendelése után, Nádor ö Fensége a KK. és RRnek izenetét a­dm. Főrendek az országgyűlési szállá­sok bérének fizetése és a sérelmek összeszedése tárgyában kelt válaszára tűzte ki tárgyalásul, melly azonban igen rövid ideig tartott, minthogy egy nm. grófnak azon javaslata, misze­rint a KK. és RRnek kijelentessék, hogy a nm.FORR. száza­dos jogaikhoz az orsz. választmányok kinevezését illetőleg, tovább is ragaszkodnak,a közakarattal elfogadtatott, CXVlik kerületi ülés, decem­b 2-kán d. e. 11 óra­kor. Mielőtt a napirendre tűzött tárgy iránt nyilatkozás tör­ténnék, a m. kereskedelmi társulat ideiglenes elnökének azon kérését terjeszti elő az elnökség, hogy, mint ezelőtt néhány hónappal, úgy most is méltóztatnának a kér. RRek megen­gedni, miszerint holnap első alakulási gyűlését a nevezett társulat a RRek teremében tarthassa, melly kőreményben a gyülekezet egyhangúlag megegyezett.­­ Az elnökség egyszersmind fölhivá a rendkívüli számban összesereglett hallgatóságot, hogy tegnapi dicséretes önmegtartóztatása szerint (mert a hallgatóság tegnap legkisebb részt sem ven a zajbak­) ma is adja bizonyságát példás erkölcsi erejének.­­ Ezután fölszólalt egy megyei követ a tegna­pi jelenetekre vonatkozólag, s törvénytelenségnek és bot­ránynak nevezvén azt, hogy a horvátországi követek a BBek határozatát, mellynek ellenében 1/2 hónapig hallgat­tak,­ tegnap, a kir. resolutio által buzdíttatva, megszegték, továbbá, hogy az elnök, el nem követve, minden módot a ha­tározat föntartása végett, bárha javaslá is a horvát követek­nek a magyarul szólást, de erre őket elnökileg nem köte­lezte, sőt a szónoki sorozatra utalás által mintegy alkalmat nyújtott nekik, hogy ismételve megkísértsék a latin fölszó­lal­ás­t ; ezek szerint, nem óhajtván a szóló, a tegnapi botrá­nyos jelenetek megújulását, minthogy a tettleges erőszak ellenében erőszakot használni a BRek méltóságával meg nem egyez, s a tegnapi jelenetek ismétlése nemcsak nem emelné, sőt sülyesztené és súlyosítaná állásukat, ennélfog­va figyelmeztetni kívánván a nemzetet, miszerint neki ön­maga által választott elnökre van szüksége , az elnök teg­napi eljárása ellen ünnepélyes óvás iránt tesz indítványt, annyival inkább, minthogy a nöaga elnök a tegnap általa is törvénytelennek mondott határozat ellen ajun­ 2tikai ülés­ben a horvát követek által benyújtani szándéklott óvást vi­s­­szautasította ; — kívánja továbbá a szónok, mondassák ki ezen óvást magában foglaló határozatban az is, hogy a BBek a jun. 201ki határozathoz továbbá is ragaszkodnak, erőszak útján azonban a horvát követek ellen föl nem lépnek, s így ha azok következve ismét szólni akarnának, előadásukban gátoltatni ugyan nem fognak, de arra semmi figyelem nem le­end, szavaik tekintetbe nem vétetnek, az országos naplóba be nem iktattatnak, s a cessorok is oda fognak utasittatni, hogy magokat e végzéshez alkalmazzák. — A szónok előa­dására általános „Elfogadjuk” harsogott, s miután ehez hozzá nem járulhatását utasítása világos szavainál fogva két megyei követ kijelenté, a határozatnak szerkezetbe vé­tele az összes jegyzőségre bizalván, a félóráig tartott ülés­nek vége jön. — közöljük előbbi számunkban tett ígéretünk szerint egy mlgs szónoknak a nov. 23. főtáblai ülésben mondott beszédét. — Azt hallom sokszor, úgymond a magos szónok, hogy nincs olly tárgy, melly a lehető legnagyobb publicitással nem vol­na vihető, s annak hasznát igen sokszor hallottam mutogatni; én pedig mégis mind e mellett némi esetekben az igen nagy világosságtól félek, s azért, megvallom, épen e tárgyban ma kívánok felszólalni, mert igen kevesen vagyunk, s nem is látok valami küföldi gyorsírót, ki azt mindjárt elvinné Európa minden széleibe és határaiba. Ugyanis egyik mű­szónok vá­laszul adá egy másiknak, hogy az angliai példa ide épen 267

Next