Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-05-28 / 42. szám

5­42. szám. m* Május 28. 1843. A Hírnök kinevezései«, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel; — a Századunk terjedelmesb politicai s ro­kon tudományu értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai művészeti és közéletben jelesebb tünemé­nyek találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti s kiadja K­alásfalvi Orosz József. Megjelennek e lapok minden vasárnap és csütör­tökön. Előfizetés máj. 15 től dec. alig postán 7 fr. 48 kr. p., helyben boriték nélkül 7 fr., borítékkal 7 fr. 24 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgal­mas barátok átellenében a 245 sz. ház lső emeleté­ben, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes bekü­ldetése kéretik. Ez év második felére az előfizetést ezennel megnyitjuk. Lapjaink ára a megszaporodott tárlatom miatt ezentúl félévre postán 6 for. 48 kr.? helyben borítékkal 6 for. 12 kr.? boríték nélkül 6 for. pengőben. Azon t. ez. előfizető uraknak a kik lapjaink országgyűlési folyamát teljesen kívánják, máj. 15. — jul. 1-ig néhány példánnyal 1 pengő for. ráfizetése mellett még szolgálhatunk. A szerkesztőség. Tartalom. Magyarország és Erdély Kinevezés, adakozás, ha­lálozások; országgyűlési közlés; Szatmár, Tolna, Győr megyék és Szeged városa követutasításai, Sront és Szabolcs megyék közgyű­lései; vegyes közlések. Nagybritannia. A repeazügy és az unió iránti felvilágosítások. Francziaország. Spanyolor­szág.. Az uj ministerek jellemzése. Svéczia és Norvégia. Amerika. Kis futár. Közlemények, függelék. Hirdetések. és Kalény. Ő cs. s ap. kir. Felsége a Bánffy Zsigmond meghaláro­­zása által megürült udv. titoknoki hivatalt a kir. m. udvari kanczellárjánál Sebastiani József cs. kir. státustanácsi tiszt­re legkegyelmesebben ruházni méltóztatott. Ő cs. s ap. kir. Felsége Pozsonyban létekor a koldulás megszüntetése pénzalapjára és a lazarellumra 600, a siket­­némák intézetére 400, az irgalmasok kórházára 400, az Er­zsébet apáczákéra 400, a notre-dámák conventjére 400, az Orsolyn­ákéra 300, a polgári kórházra 400, az árvák házára 300, a két kisdedóvó intézetre 600, a várhegyi és váraljai 2 szegénygyámolító egyesületre 400, a katonai nevelő intézet­re 100, s egyes szükölködők közötti elosztásra 400, össze­sen 4.700 pártot legkegyelmesben adományozni méltóztatott. Nagymirgy Branyicskai b. id. Józsika János cs. kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsnok, Leopold jeles rendje nagy keresztes vitéze, az érd. kir. kormányszék nyu­galmazott elnöke és a közelebbi erdélyi országgyűlésen volt teljes hatalmú királyi biztos, élte 66-dik— hazájának s fejedelmének szemelt hiv szolgálata 49-ik évében, — az egész test idegrendszerének több hónapokig tartott elgyen­gülése következtében, f. hó 16-án est­éli 7 órakor,meghalt. Novák Antal, Békésmegye közszereteten állott alispá­­nja f. h. 19. Gyulán hosszabb ideig tartott idegláz által, 46. évében, polgárerényes legszebb korában, az élők sorából kiragattatott. A rácz-kanizsai magyar harminczadnál az ellenőri hi­vatal Punikh József halála által megürült. Országgyűlési közlés. Negyedik országos ülés, máj. 24. A KK. és Rt. országos ülésének folyamáról előbbi lapjainkban időrövidség miatt részletes t­­udósítást nem közölhetvén, azt jelen czikk által véltük pótlandónak. Déli 12 órakor meg nyitván har­sány éljenzéssel fogadott Elnök ö­nmaga az országos ülést, a kerületi elnökség átnyujtá a kér. RBnek, azon írásba fog­lalt megállapodását, melly a megbízólevelek vizsgálata, ille­tőleg képviselő tagok névsorának készítése végett kikü­lden­­dőnek határoztatott. Miután azt a nádori itélőmester felolva­­sá, Elnök ő­nmaga történeti vázlatát adta ezen — már a m. országgyűlésen is szőnyegre hozott tárgynak, melly iránt akkor is ama százados szokáshoz ragaszkodott, miszerint a Személynek a névsort maga készitette s mellyben akkor, hosszas vitatkozás után végzéssé jön, hogy az illymódon elkészített képviselői névjegyzék az orsz. iratok közé tétes­sék ugyan, de az igazolás (verificatior) kérdését illetőleg, minden új intézkedés mellőztével a régi szokás maradjon. Mostanra nézve, a tettet nem fellé változtatni ugyan nem lehet, de ő a két. névjegyzéknek semmi hitelességet nem tulajdoníthat, különben is az akkori s mostani körülmények közt semmi különbséget nem lát, akkor is hiányozván a kép­viseleti táblánál a Részeknek , Tolna megyének küldöttjei és Pest megyének egyik követe, most hasonlókép hiányzanak a Részek, s hiányzanak némelly törvényhatóságok követei, kiknek székeit üresen látjuk ; az eset hasonlata tehát ugyan­azon végzés hozatalát vonja maga után, t. i. jelenleg is az előbbi szokás melletti maradást- Szót emeltek akkor a Jász- Kun kerületek és káptalanok, részéről az illető követek, s küldőiket mindazon jogokban kívánták részesittetni a kém­lelt és országos ülésekben, mellyekben más törvényhatósá­gok részesülnek követeik által; az első szónok különösen kiemelvén mindazon terhek hazafiai készséges viselését, akiket a haza más polgárai viselnek, főleg pedig ama nagy áldozatot, mellyel magokat I. Leopold idejében a Német­rendnek, utóbb pedig az agg katonák pesti intézetének el­­zálogositatásuk terhe alul önköltségökön megváltották; melly előterjesztésre azon elnöki válasz adaték, hogy a mennyiben itt kerületi tanácskozásbeli jogok megadásárul feletnék említés, azoknak, mint e helyen intézkedés alá nem jöhetőknek tárgyalása nem ide tartozik, a mennyi­ben pedig más egyéb jogok megadásáról volna szó, ezek­ről annak idején mind tanácskozás mind végzés keletke­­zendik. Nyilatkoztak e közben s után több megyék kö­vetei, utasításuk szellemében részint az előbbi szokás fentartása, részint igazolási törvények hozatala mellett, m­íg E. és K. vármegye követeinek előadásaiból azon meg­győződés fejlekezett, hogy a kerületileg javasolt intéz­kedés az előbbi gyakorlattal semmiben össze nem ütköz­vén , mindkettő fenállhat együtt. Erősité­s megállapitá vég­re ezen meggyőződést az elnöki előadás, miszerint ö­nmaga az igazolás kérdését, úgy a mint annak lényege van, igen messze terjedőnek állitván, mostani körülményeinknek figyelembe vételét ajánlotta, mellyek között illy kérdés fö­lötti vitatkozás a csillapult elméket forrongásba hozhatná, a tárgyalásra várakozó nagyfontosságu kérdéseket pedig so­káig háttérbe szorítaná, s miután kinyilatkoztatá, hogy el­nöki jogainak épségben maradása mellett a névjegyzék el­készítése ellen — melly egyébiránt azok neveit nem foglal­­hatandja magában — kk itt nem mint képviselök ülnek, — kifogása nincs: felszólilá újólag a Kirat és RRket, hogy e kérdésbe különösen most, ne bocsátkozzanak. — A vitat­kozásoknak uj fordulatot adott Horvátország követének e tárgyra vonatkozólag latin nyelven lett azon nyilatkoztása, hogy ő, megbízólevelüket a vizsgáló választmánynak semmi eselre be nem mutatandná, habár annak kinevezése elfogad­tatnék is. Az előadási nyelv s a nyilatkozati ellentétes­­ség egyiránt kellemetlenül hatott a KK-ra és RR-re, s a zaj nehezen volt csillapítható elnök e nagyméltóságának abbeli felvilágosítása által is, miszerint Horvátország követeinek megbízólevele egészen más alakzatban szolgálhatván ki mint egyes törvényhatóságoké, mint a Nádor Ő Fensé­géhez s hozzá (Személynök ő nagyméltógához) intézett levél többé a horvátországi követek keze közt sincs, s így azt a szónoklatt köv. ur, legjobb akaratja mellett sem mu­tathatná be a javaslatba hozott választmánynak. Felszó­lalt ekkor T. követe magyar nyelven, s addig is, míg kül­dői nevében, utasítása szerint a horvátországi viszonyo­kat illetőleg bővebb előterjesztést s ezzel párosult óvást le­­hetend a KK. és RR. előtt, felfedezé okát annak, miérthogy a nevezett ország követe megbízólevelének a választmány előtti felmutatásától idegenkedik. — Szavait hosszan tartó éljenzés követé, kardcsörtetésekkel s rombolással elannyira, hogy Elnök ő nagyméltósága a hallgatóságot rendre, s véleménynyilatkozatainak illynemü kifejezésével fölhagyás­ra utasította, nehogy máskép korlátozó szabályok hoza­tala váljék szükségessé. E jelenet után P. vármegye kö­vete, a mozgalomokozó viszonyok fejtegetésébe bocsát­kozni s a volt szokást kérdésbe hozni nem akarván, ille­­tődve nyilatkoztasd, miszerint óhajtotta volna, hogy miután ezen súrlódásokra nézve egyik részről az elnyomni szán­dékozás, másikról pedig a simulni teljességgel nem aka­rás vádja hallatszott, ez utóbbinak tettleges megczáfolására jelen országgyűlésen Horvátország követei magyarul szó­laljanak fel, mit hogy nem tettek, igen fájlalja s e részben több méltányosságot várt. Mi pedig a választmány iránti el­lenkezést illeti: bármi utasítása legyen is a követ urnak, az semmi esetre nem lehet, hogy a többség által hozott végzés­hez magukat ne alkalmaztassák. Ha e házban csak egy tag létezik is, ki a végzésnek ellenállhat, akkor e tábla többé nem létezik, stb. Elnök úr ö­nmaga megjegyzi, mikép kétséget nem szenved, hogy mindnyájunknak kedvesebb volna, ha, mint a legnagyobb rész, úgy a h­országi követek is magyarul szólnának, s hogy a gyengédség és méltányosság ezt aján­lanák; ama kellemetlen viszonyok sőt viszálkodások meg­szüntetését illetőleg pedig, mellyek a horvátországi két párt közt vannak, a köv. urnak javasolja: legyen bennünk bi­zalma, s higgje el, hogy hidegebb vérrel de melegebb szív­vel fogunk abban eljárni mint az ügybe foglalt s igy érdek­­lett felek. — Hangzott későbben még két latin szónok­lat. Mindkettőnél nyilvánult egy kis visszatetszés a hall­gatóság részéről; a követ urak közül pedig számosan felhívottaknak érezték magukat megütközésök élénk ki­jelentésére különösen az utóbbi szónok ellenében, s bár­­mint igyekezett is a nagym. Elnök ismételt felszólalásával az alaptárgyhoz visszatérését eszközölni , a latin szónok­lat ellen több határozott nyilatkozás intézteték. Különö­sen B. megyének követe volt az, aki a lény helytelen voltát kitüntette, felhozván, hogy mióta nemzeti nyelvünk diplomatikai méltóságra emeltetett, mindazok, kik e táblánál, mellynek csaknem felét képezték, még csak egy emberkor előtti latin nyelvet használtak, magyarul szónokolnak s csu­pán Horvátország követei vonakodnak ettől s találják sérel­mesnek, holott sem a német tartománybeli követek a franczia parlamentben, sem a scotok és írek az angol alsóházában, sem Éjszakamerikának bármilly nyelvű képviselője kifogást nem tett soha az ellen, hogy az elsőben franczia, az utóbbiakban angol nyelven kell felszólalnak. Kiemelé különösen, hogy most, midőn Urunk, Királyunk kegyességénél fogva ő Fel­ségük szentséges személyéhez is magyar beszédeket intéz­hetünk, midőn felírásaink egyedül magyar nyelven történnek, törvényeink eredetije magyar, nyelvünktöl idegenkedése, holott neki magának szolgálna legnagyobb kárára, ha latin előterjesztései be nem fogadtatnának; mert azt, hogy latin nyelven mondott beszédek iktattassanak, annak küldői ne­vében ünnepélyesen ellenmond; hogy pedig fordításban jöjenek bele, ki kezeskedik azok hitelességéről? stb. Nyo­másan szóltak még e tárgyhoz több megyék követei, kiknek előadását kibékítő szellemben kívánta előterjesztve hallani Sz. vármegye követe, ki e részben korholó beszédek he­lyett olly törvények alkotását sürgette, mellyekben Horvát­országnak az igazság kimondassák. — Végre ismét a meg­kezdett tárgy fonala került elő, s miután Elnök­e excája a korábbi nyilatkozatok szerint önjogainak s a régi szokásnak fentartása mellett a választmány kinevezését ellenzetttő­­nek nem találta, a KK. és RR. naplója iránti rendezkedések pedig, mellyek szerint az, gyorsíróikig szerkesztve, 100 ívre öt pforintnyi előfizetéssel, lehető gyorsasággal, legfö­­lebb harmadnapnyi időköz után s szokott önkörbeli censo­­rok felügyelése alatt jelenendik meg, miben, hogy annyi­val kevesebb fenakadás lehessen, kérte ö­nmaga az illető tagokat, hogy a kitű­zendett órákban pontosan megjelenni szíveskedjenek, közhelyeslést nyertek, a bizománytevelek szerint képviselői névjegyzéket készítendő választmányi tagok neveinek felolvastatása után délutáni 23/4 órakor az ülés eloszlott. V. kerületi ülés, máj. 26. Reggeli 9 órától kezdve a negyedik országos ülésben megerősített névjegyzékkészítő választmány folytató munkálódását 11 óráig, midőn is az elnökség által az országgyűlési napló tárgyában a főren­dekhez küldendő üzenet bemutattatván fölolvastatott s köz­iratra bocsáttatni rendeltetett; azután jelentést ten az el­nökség a kerületi jegyzőkönyv iránt. Fölolvastatván még bővebb tudomásul a múlt országgyűlés kerületi üléseinek e tárgyban kelt határozatai s hitelesíttetvén a 1edik kér. ülés szokott jegyzőkönyve, szót emelt V. megye követe a kerü­leti ülések folyamárul szerkesztetni kívánt részletes­ jegy­­zőkönyvrül, mellyre nézve megjegyzé, hogy az mindeneset­re inkább napló leend — csakhogy kivonatos — hogysem jegyzőkönyv, melly fölösleges is volna minthogy jegy­zőkönyve a kér­ üléseknek különben is van; előterjeszté továbbá, mikép az előadásnál e naplóban nem lehet a szó­nokok által tárgyszerüleg fölhozott okokat és ellenokokat egymással összeállítani s mintegy szembesítni; mert e nap­ló egészen más mint egy törvényszéki jegyzőkönyv vagy­­perbeli kivonat, hol a feleselések pro A pro I állanak; az, mit ő készített, kerületi napló, s ha a kér. RR. megengedik olvas fel belüle, hogy hallják minő tartalomszerkezettel s milly modorban van föltéve. Közkivánságra tehát felolvasott egy részt belüle, melly mind nyelvezeti szabatossága , mind velős rövidsége, a mellett mégis kimerítő s hű szerkezete által helyeslést nyerve, harsány éljennel méltányoltatok, köziratra bocsáttatni határoztatott. Miután a kér.­jegyzőség a napló alakzatának s tartalomszerkezetének mikép rende­zése iránti alapszabályokat nem különben a bírálat mi mó­­doni teljesítése iránti határozatot fölolvasta , figyelmeztető elnök úr a kér.­e­et, hogy kedden Urunk Királyunk ő Föl­­ségének névnapja leendvén, bevett szokás szerint illő lesz üdvözlő felírással járulni ő Felségéhez, melly föliratnak szerkesztésére midőn Borsod megye követe, mint kerületi jegyző fölhivatott, már azt el is készítve mutatá be s olvasá föl a kér. Rinek, mi élénk tetszéssel fogadtatván kéziratra bocsáttatni határoztatott s a kér. ülésnek vége jön. VI. kerületi ülés, máj. 27. d. e. 9­2 órakor. Az előbbi ülésben történt megállapodások szerint fogalmazottan felolvastattak.­ 1)­izenete a KK­ és RR-nek a magos Főren­dekhez az országgyűlési szabad újságok iránt, 2} a kér. Rk határozata az országos ülések naplójának gyorsírók ál­tali szerkesztése iránt, 3) határozat a kér. üléseknek jegy­zőkönyve , vagy mint utóbb megállapittatott, naplója iránt, 43 az országgyűlési naplónak miképen leendő szer­kesztése tárgyában még 1839. jun. 20 dikán készült utasítás, mellynek pontjai a most gyorsiróilag készülendő naplónak szerkesztése iránt is érvényesek maradtak. A harmadik pont alatt, vagyis a két. napló iránti határozathoz B. és R. vár­megyék követei még hozzá tétetni kérték, hogy az fogai-

Next