Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-01-14 / 4. szám

létik, és a megyei hatalom, egy — nagy semmi. A KK. és RR. a nemeseken kívül más polgárokat is akarnak alkotmányos életünk sánczaiba bevenni, tehát e tekintetben olly módot kö­telesek követni, melly által ezen ezést nemcsak a követi, de a főrendi táblánál is, főleg pedig a kormánynál elérhetik. Már hogy ha a szólónak javaslata szerint a KK. és RR. azt mon­danák p. o., ezen megyében 3000 nemes választó van, ezek­hez még 2000 honoratiorokat adni akarunk, és ezen 5000 választó válasszon 250 képviselőt, ki az egész megyének tisztikarát választván, annak közigazgatásában is részt vegyen, nemde több reményünk lehetne-e ezen javaslat elfogadtatá­sához mintsem ,­ hogy 3000 mostani nemes választóhoz, kik tetszésük szerint verekednek és gyilkolnak, még 2000 válasz­tót adjunk, és így 5000 választó a választás helyén megjelen­vén az illető székvárosnak lakóit szü­netlen rémülésben tar­tsák? A szóló azonban látja, az utasítások többségét, és igy e kérdést tovább nem feszegetvén, ha már nagyobb bajoknak és kicsapongásoknak beállása nélkül teljes kigyógyulást re­mélni nem lehet, s ha a köznemességet személyes tanácskozási befolyásából kizárni nem akarják, a választásokat legalább koordinálni kell, mert ha mi nem fogjuk, bizonyosan mások fogják coordinálni. Ketreczbe zárták a főispán hatalmát, és a durva tömeg önkényének, megvesztegetésének tág kaput nyi­tottak. A szóló pedig azt tartja, hogy olly gyűlés, mellyet senki sem fékezhet, minden hatalmak közül legelvakultabb mozgalmaiban, és legveszélyesebb eredményeiben; pedig hol vannak sorompói ezen gyűléseknek, miután a főispán hatal­mát megsemmisítettük. Egy őrszékben? Boldog isten! annyi sanyarú tapasztalás után az illy durva tömeg túlcsapongásai­­nak fékezésére az ellensúlyt egy illy őrszékben keresni! Olly szabályok, mikkel a közgyűlés önmagát korlátozza: csak ál­mok, puszta theoriák. Épen azon többség, mellyet formák ál­tal zabolázni akarunk, felhangolt szenvedélyeinek ostromával széttörendi a formákat, és sietni fog kivett hatalmát viszont kezébe ragadni. Feltartóztató erő csak a gyűlés körén kívül létezhet , t. i. a főispánban, és miután ennek hatalmát meg­semmisítettük, egy állandó és független bíróban; de hogy ez szigorúan és törvényesen ítélhessen, mind a megvesztegetés, mind a többi kicsapongások iránt meghatározott törvényeket kell hozni. A büntetőtörvénykönyv a tisztviselők megveszte­getése ellen szigorú szabályokat javasol; több szónok a vá­lasztók megvesztegetését ezekétől megkülönbözteti; igen­is, van különbség, t. i.a megvesztegetett tisztviselő vagy bíró, egy embert, egy családot tehet szerencsétlenné; a megvesztege­tett választók tömege egy rész alispánnak vagy szbb­ónak választása által egy egész megyét vagy egész járást; egy ügyetlen országos követnek választása által az egész orszá­got szerencsétlenné teheti, és így még nagyobb büntetést ér­demel, mint a megvesztegetett bíró. A szóló tudja, hogy a megvesztegetés egy alkotmányos ország organismusának majdnem kikerülhetlen következménye, és azért ellene nagy tapintattal hozott törvényekkel szükség fellépni; tudja, hogy Európának más alkotmányos országai sem látták el magukat még hathatós törvényekkel azoknak megbüntetésére, kik vagy mint gazdagok és hatalmasok proletariusokat pénzzel gyűjtenek, és a tömeg kegyének hízelegnek, vagy saját vok­­saikat áruba bocsátják. Francziaország példája azonban mutatja, hogy midőn ott csak 200 franknyi direct adót fizető polgárok bírnak választási joggal, a legsikeretlenebb kísérlet volna itatás vagy vesztegetés útján a kamarákba tolakodni akarni. Angliában szegényebb választók léteznek, és ezeket vesztegetni szokták, de mégis azon különbséggel, hogy az ot­tani választóknak egyedül választási, nem tanácskozási joguk van, és hogy ott a megvesztegetésre a szégyen bélyegét süt­vén, olly botránnyal, olly szemtelenséggel nem fizetik, mint nálunk, hol a sülttel, kenyérrel és borral megrakott szeke­rek a faluknak templomai vagy korcsmái előtt megállanak, s az összeggyült nemesek közt elosztatik, a pénz pedig formális kötelezvények mellett szolgáltasdó ki azoknak, kik bérért sza­vazatukat lekötötték, és midőn olly állandó és szoros kapcso­latban a szegény választó a gazdagabb úrral sehol sincs, mint nálunk a colonicalis telken lakozó nemes ember, a vesztegetés könnyebben elérheti a szegény mezei gazda lak­helyét. A törvényhozásnak múlhatatlan kötelessége nem bor­zasztó vétek ellen, melly miatt múlt évben a gyűlések és vá­lasztásoknál 14­0 ember esett el, szigorú szabályokat hozni, és a választmány által javaslott általános és semmit nem je­lentő óvószer helyébe speciális törvényeket vagy azon a mó­don alkotni, mint azt a büntetőtörvénykönyv kidolgozására kiküldött választmány a megvesztegetett tisztviselők irányá­ban javaslotta, vagy az angol törvények példáját követni. A megvesztegetés iránt, vonatkozva némelly előtte szólt tagok előadásaira, egy másik szónok következőleg nyi­latkozik: Nem örömest szoktam, úgymond, minden meg­nevezésemmel történni szokott nyilatkozatokra felelni, mert capacitatív helyett alkalmasint átvinnék a tárgyat sze­mélyeskedésekre; nem azért tehát, mert megnevezve valók, hanem mivel az ügy támadtatott meg­, mellyel védtem, érzem magamat kötelesnek felszólalni, nem magam, hanem az ügy érdekében. Sz. megye követe azt mutogatá, mennyivel üdvö­­sebb a képviseleti rendszer a fenállónál, én erre nézve álta­lános nézeteimet már előbb kifejtem­, és ha az érd.­követ aján­latát azok ellenében akarta elfogadhatónak bebizonyítani: a szőnyegen forgó kérdésekhez képest nem azt kell vala bizo­nyítani : jobb-e a képviseleti rendszer vagy nem, hanem azt: valljon a képviseleti rendszer által ki lesz-e kerülve a meg­vesztegetés vagy nem? és ezt nem téve, s így c­áfolatlanul hagyá azon kifejezett meggyőződésemet, hogy a képviseleti rendszer nem volt kigondolva a megvesztegetés elhárítására, hanem a tanácskozás könnyítésére, holott különben a meg­vesztegetés ott még könnyebben eszközölhető, ha a képvi­selet bázisát annyira nem növeljük, hogy a megvesztegetés lehetlenné váljék. Számba adta továbbá, mintha én azt állí­tottam volna, hogy mivel a kis nemesség hajdan hazáját véd­te, tehát most bűnei ellen nem akarunk tilalmazó törvényt hozni; ezt én nem mondhattam le, mert fogalmaim közt ezen eszjür­e, kis nemesség,nem létezik,ép a határvonalt a kis és nagy nemesség közt nem ismerem; de nem mondtam azért sem,mert én a megvesztegetést nemcsak az alsóbbren­dű, vagy ha úgy tetszik birtoktalan nemesek közt tudom di­vatosnak, keresztül megy ez a húszassal beérőtől fogva a fo­rintosokra, vendéglőkön, aranykulcsosokon s consiliariuso­­kon, s még tán fölebb is. Én azt mondom, hogy nem azért nem hozunk törvényt, mert nem akarunk, hanem mert kielé­gítő törvényt hozni nem lehet, és míg repressiv törvényekben akarjuk föllelni az orvoslás lehetőségét a megvesztegetések ellen, fáradságunk mindig hasztalan le­z, s minden intézke­dés papiroson maradand. T. érdemes követő fejtegető, milly gyöngék voltak municipiumaink a hajdan korban, s milly gyöngék most is, s,m­int korcsosuland el ismét a megveszte­getés mérge által. És ez igaz, és én megtudnám mutatni, milly gyönge alapokon nyugszik maga az egész nemzeti alkotmány, ha ezeknek itt helye volna; előadó, hogy a városi törvények után a 16 városi követ nagyobb tekintéllyel bizand valam­eny­­nyi megyéknél, és ez ismét igaz, de a következtetés megfog­hatatlan, mintha ez mind azért történendenék,mert a megvesz­tegetés ellen törvény nem hozatik. Igen gyengék municipiu­maink, s a városok erősek lesznek, de csak azért, mert ők a polgárságot képviselik, mi pedig egy castát; és ők erősbek lesznek, ha megvesztegetési törvényt hozunk is; de mégis erősbek mi, ha a néppel meg akarjuk a képviseletet osztani, akár hozunk megvesztegetési törvényt akár nem. Ide kell te­hát törekedni. B. megye követének beszéde igen tanuságos vala reáma nézve, de midőn azt választá induló­pontul, hogy a mostani ingerült állapotban nem tanácsos e kérdésben tör­vényt alkotni, és mégis e javaslati legelsőbb törvényt, meg­vallom, nem tudom összeegyeztetni másként erős logicájával, minthogy kifejtett eszméi meggyőződésében gyökeredzenek, az ajánlat pedig ezzel homlokegyenest áll logicájával. A­mi a tárgyat illeti, elmondom az általános nézeteket és elveket, mellyeknél fogva a megvesztegetés meggátlása tekintetében sükerre számolni nem lehet, elmondom, hol nyílik a gyöke­res orvoslás lehetősége, és ebben úgy látszott a t. RR. na­gyobb része velem kezet fogott, de kételkedni látszik azon, valljon ha egészben gátolhatlanok a megvesztegetés minden nemei, nem lehetne-e annak legalább botrányos­ nemeit megszüntetni, s igy kénytelen vagyok annak megmutatásába bocsátkozni, hogy amaz elvek olly természetűek, mellyek részletekbe való kitérést sem szenvednek, s itt mindaddig, mig a gyökeres orvoslás módjához, a népnek is az alkotmá­nyos sánczokba leendő bevételéhez nem folyamodunk, rep­ressiv törvényekben hiában keresünk menekvést, ez a tör­vényhozás philosophiája szerint lehetetlen, mert 1) a bű­n felismeréséhez megkivántatik olly telt, mellyben egy harma­diknak ártani való szándék nyilván kitűnjék, már pedig abban, hogy én inkább Pétert mint Pált óhajtom, s e nézetre máso­kat is reá bírni törekszem, ki fogja megmutathatni, hogy nem épen a közjóra igyekeztem-e munkálni; de azon absurdum is elő áll, ha a tisztválasztás előtt vagy után tilalmas a sza­vazással materiális tekintetbeni viszonyban állani, hogy a tisztválasztási időszak megszünteti a szív nemesebb ösztöneit, magát az erényességet is gyakorolhatni. Kár, mert a tisztvá­lasztás olly állapot, hol mindenki barátság, rokonság, szere­tet, hiúság, boszo­s közjó tekintete, s ezerféle érdekeknél fog­va maga nézeteinek előmozdítására kötelezve van, miszerint ki ezen közérdekeltség megsemmisítésére törvényt akarna al­kotni, az, végokoskodásában magának a szabad választás megsemmisítésének ideájára jutna; ezért nem felejtkezett meg Deák Ferencz legméltatlanabb bántódásai közt is azon elv­ről, hogy nem a bűnt, hanem a bűnöst szükség keresni. N­or mert lehetlen a megvesztegetések ellen olly törvényt alkotni, melly épen megvesztegethetés által a szabadságot ne veszé­lyeztesse, hogy újabb, s a törvény nemlétében nem létezett erkölcstelenségeknek újabb forrását ne nyissa. Hozzuk meg — teszem — hogy ki veszteget, az hivatalt nem viselhet, s ha bele jutott, de vesztegetés által, elmozdíttatik, vagy ki vesz­tegetve volt, szavazati jogát veszti, gondolják meg a t. RR, az ármánynak milly megmérhetten tág mezeje nyílik, mind­ezt épen a megvesztegetés által a legártatlanabban is kivihetni.— És nem is tudom t. RR., csaknem közértelmű­ a vélemény, hogy a megvesztegetés meggátlása csak akkor lehetséges, ha a megvesztegetendők száma olly nagy, a választói hasis olly széles, hogy megvesztegetés sükerére senki nem számolhat, mert a megvesztegethetés a megvesztegetők vagyonát felmúl­­ja, miért akarunk tehát illy palliatív óvszerekkel ezen egyedü­­­leges és egyedül igazságos módnak útjába állani, ha igaz, a megvesztegetés meggátlására nézve a képviseletet a néppel meg kell osztani, s ennek alapja az örök megváltás, miért két országgyűlés olly kitöréssel küzdött, mitől a nemzet újjászü­letésének reményei valának felfüggesztve, és látjuk, hogy e törvény alkotásakor hézag van, miért nem fogunk ezen hiány fölfedezéséhez mindenek­előtt, itt nagy mulasztási teher fekszik rajtunk, mert csak valljuk meg, mindig mondjuk, hogy min­den reményeink utolsó biztosítéka a nép , de a nép ügyének előmozdítására még ez országgyűlésen egy órát sem szán­tunk. Én, ha tehetségemnek Isten úgy kedvezem­, mint akara­tomnak, e részben rövid időn megteendem indítványomat, addig hadd maradjon a kicsapongások tárgyában, a meg­vesztegetések arányában a hézag inkább egész meztelensé­gében , mintsem ferde törvénnyel elpalástolva legyen ismét egy nagy tekintet, hogy a népet emelnünk kell, nem a dema­­gogismus dicsőségébeni elragadtatás miatt, hanem saját fel­maradásuk érdekében, és a nemzeti felvirágoztatás paran­csoló szüksége tekintetéből. 21 Megyei tudósítások. Mar mar­o­s b­ó 1. Folyó hó 4-kén kezdett s ez évi utolsó közgyűlésünk tegnap, miután azt a bekövetkezett ünnepek mi­att tovább folytatni nem lehetett, berekesztetett. — Első nap­jain bevett szokás szerint a kir. végzések s helytartói intéz­­vények olvastattak s tárgyaltattak. Ezek után a megyei kör­levelekre került a sor. Közülök Somogynak levele, melly szerint a nagyobb fontosságú tárgyakat előbb, semmint kerü­letileg fölvétetnének, a megyékkel közöltetni kívánja, pártol­­tatott, annyival is inkább, mert Győr megyének hasonló felszó­lítását a BR. már korábban magukévá tették. — Vasnak, az 184­0.25. tcz. világositása és bővítése. — Tömésnek a Magyar­­országhoz tartozó részeknek valóságos visszacsatolása, Bi­harnak Magyar-és Erdélyben összekapcsoltatása, Csanádnak és Biharnak a levélczimek, Győr megyének a soproni váltó­törvényszéknek Győr városába leendő áttétele iránti leveleik pártoltattak. — Arad megyének felszólítása Arad város be­­czikkelyeztetése iránt azon időre halasztatott, a mikor a ki­rályi városok ügye országgyű­lésileg elhatároztatni fog. Tu­­rócznak a jelen országyűlésnek iránya elleni kikelése e me­gyében sem talált pártolókra, sőt ellenében jegyzőkönyvileg megjegyeztetni rendeltetett, hogy a felszólító megyének azon kitételében, mintha a jelen hongú­űlés folyama alatt az egybe­­gyű­lt országos RR. által felköltött elvek alkotmány felforga­tására czéloznának, e megye ővei teljességgel nem osztoz­hatnak.­­ A választmány beadá az országgyűlési tárgyak irán­i véleményét, ezek közül kiemeltetett elsőben is követ uraknak azon tudósításuk, mellyben az országgyűlésnek min­den évbeni tartása iránti indítványt közüik azon megjegyzés­sel, hogy ezen indítványnak érdemleges tárgyalása folyó hó 15-kéig elhalasztatott, a megye­ikei nem látták czélirányo­­soknak az illy rövid országgyűléseket főleg azért, mert attól tartanak, hogy az illy rövid tanácskozási idő az utasítási rendszer megszüntetését előbb utóbb bekövetkeztetné. — Föl­vetettek ezután a jelen országgyűlésen előterjesztett indítvá­nyok, mellyekről külön tudósítást küldenek. — Végre felol­vastatott követ uraknak a magyar nyelv tárgyában keletkezett üzenet fölötti megegyezést magában foglaló örvendetes tudó­sítása, melly alkalommal a követi táblának nádor ő fensége iránti lovagias végzése, s kijelentése többszöri éljen kiál­tással helyeselteték. — A tiszti tudósítások halmaza miatt a gyűlés tárgyalása alá beadott minden jelentések idő rövid­sége miatt nem intéztethetvén el, három hétig tartott közgyű­lésünk folytatása 1844 —ki január. 29-ik napjára tétetett ál­tal; ezt azonban 22-kén nagy törvényszék tartása fogja meg­előzni.— Az 1844-ki évnegyedes közgyűléseink mart. 11., jun. 10., sept. 9. és november. 25-ik napjaira tüzeltek ki. Aradból, dec. 24­. Ez évi utolsó közgyűlésünk f. hó 11 -től 19-keig tartott. Tárgyainak halmazából említést érde­melnek a következők: 13 A felolvasott felsőbb kormányszéki rendeletek sorában különös részvéttel fogadtatott az, melly néhai Tököly kir. tanácsnok öszvegye, s a szerb Maticza in­tézet közt fenforgott visszahelyezési famosus kérdést, az öz­vegy javára döntötte el. ( 2­ Az utasítás­készítő választ­mány beadott véleménye után elhatároztatott, hogy a már országos tanácskozás alá került tárgyakra nézve részletes pótló utasítások ne adassanak, hanem illy tárgyaknál köve­telik az anyautasítás szellemét s abban megállapított elveket szem előtt tartva, magokat bölcs belátásuk szerint, a tanács­kozások során kifejlődő körülményekhez alkalmazzák. Ugyan­ezen választmányi javaslat folytában a megyei indítványok közül pártolást nyertek: a) Trencsiné, a k. curia egy részé­nek országgyűlés alatt Pesten bíráskodása; — b) Szepesé, az 1828-ban választmányilag készült bányásztörvényjavaslat elfogadása; — c) Torontálé, az egyházi udvar-grófok bírás­kodásának, s innét, a megye mellőzésével, püspöki vagy káptalani székhez gyakorolt fölebbvitelnek megszüntetése; — d) Győré, a honfiusitási díjnak ezentúl csak különös nagy érdem tekintetéből leendő elengedése; ugyszinte a kormány­székek s törvényhatóságok közti kölcsönös czimezgetésnek megrövidítése; — ej Zempléné, a puszták benépesítése, és I.­ Honthé, a főispánok helyetteseik eskü formájának módosítása iránt. — Ellenben Csongrádinak évenkinti országgyűlést sür­gető indítványa, egy részben már előbb kelt megyei végzés­nél fogva, azon okból, minthogy ez az országgyűlés egész kiterjedésbeni rendezését feltételezi, ez­úttal el nem fogadható­nak találtatott. 1­33 A megyei népiskolák évenkénti meg­szemlélésére állandóul kiküldve levő kerületi vizsgálók egyike ebeli eljárásáról kimerítő jelentést adván be, ezen jelentése, a népiskolák felemelésére irányzott javaslatával együtt, lelkes méltánylással vétetett, s alkalmid szolgált kinevezésére egy állandó középponti iskolai választmánynak, mellynek föladata leend az előadott s elfogadott javaslatot megyeszerte életbe hozni, és a népiskolák ügyét minden, a megyei hatóság kö­rén túl nem eső módok és eszközök által előmozdítani. — [40 Egy hivatalos jelentésből szomorúan értvén a RR., hogy T — helységben az adóért elmarasztalt jobbágy­telket bíró neme­sek az ellenök kiküldött polgári hatalomkarnak vakmerően ellenszegültek; a bírói foglalás eszközlésére katonai hata­lomkár alkalmazása, s egyszersmind az elkövetett botrány megvizsgálására, a hely­színen működendő nyomozó biztos­ság rendeltetett. — 53 Még szomorúbb behatást okoztak a megyében történt két rendbeli katonai kihágás vizsgálatáról szóló jelentések, minthogy azon szives vendégszeretet,mellyel Arad megyéje és városa a kebelében tanyázó katonaság iránt mindig viseltetni szokott, ha valahol, itt bizonyára eféle je­lenetek előfordulását föltenni sem engedte.­­ A marhahús ára a téli hónapokra 10 krról 12-re emelteti. Krassóból, dec. 24-kén. Közgyűlésünkön mindenek előtt az orsz.gyűlési tárgyakkal foglalkozó választmány je­lentése olvastad föl, s ennek fonalán határoztatok. A károm­­kodók miképeni megfenyítése iránt indítványozott külön tör­­vényezikk nem kell; a megyei kihágások érdemében kiküldve volt kerületi választmány jelentésében az 1-ső §ban említett 3 év helyett 6 évet kívánunk; a számvevői hivatalt is állan­­dósítni óhajtjuk; a 24-dik §-ból a g) alatti szerkezetet ki­­hagyandónak ítéltük; a káplánoknak szavazatjogot nem adunk. A II. szakasz 68. §ára kimondotta a választmány, hogy a ne­mességet nullifi­álni nem akarja, hanem akarja, hogy a ne­mest ön­maga által választott nemes képviselje a törvény­­hozás mezején, de akarja egyszersmind, hogy törvényhozási jogban nem kiváltságosított véreik is részesíttessenek, és e né­zetben osztoznak megyénk rendei is, mihez képest a nemneme­­sek képviseltetését indítványoztatandják. Úgy vannak továbbá ,meggyőződve, hogy a fokonkinti haladás a legbiztosabb, és

Next