Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-08-02 / 61. szám

jelenség, mert a kamarákban nem őrködik papság a népne­velés és vallás felett. Ugyanezen és hasonló nézetekből fog indulni véleményem szerint a magyar legislatio is akkor, midőn az országgyűlését koordinálni fogja, s belátván, hogy a derűst kár nélkül nélkülözni nem lehet, annak tovább is illő helyet és szavazatot adand a diaetán. Mi több, semmit nem kétlem, figyelemmel lesznek utódink azon történeti igazság iránt is, hogy t. i. ott veszi eredetét a constitutional polgári sza­badság, hol a clerűs világi ügyekbe, hivatalokba, tanácsko­zásokba bocsátkozott, vagy inkább bocsáttatott. Tanúi ennek nálunk István törvényei, András arany bullája, az angolok magna chartája, az arragoniaiak kiváltságai és azon sza­badság, mellyet 6. Lajos franczia király egy apát tanácsára a városoknak adott; a királyi esküt is a constitutiók meg­tartására papok hozák életbe; mindezeknél fogva bátran el­mondhatjuk , mikép a constitutionals polgári szabadság pap szerzette kincse a nemzeteknek. És vajmi kitűnik ez az Oriens és Occidens közti viszonyokból, különbségből; ke­leten, hol a sceptrum egyszersmind feszület gyanánt tisz­telteik, constitutio létre nem jöhetett, mert a papság a kor­mányból, minden polgári hivatalokból, jogokból kizárva van; ellenben nyugoton a clerusnak polgári jogok adatván, min­denütt constitutio keletkezett és pedig akkor, midőn a leg­hatalmasabb volt; különben is nem kell s lehet felejteni, hogy a nemesség papság nélkül könnyen a Fejedelem sa­­trapájává válik. Maga ez a szó charta kolostor eredetű zár­dákban a fő és tagok közti viszonyokat állapitá meg, ké­sőbb ez világiak által utánoztatván, az uralkodók és alatt­valók közti viszályokat szabályozá. Ezeket csak azért em­lítem, hogy lássák a t. RR. a történetek világánál, mikép a constitutionalis polgári szabadság papszerzette kincse a nemzeteknek; mi végre a „Regnum meum non est de hoc mundo” illeti: a tudós követ ur több jeleit adá már annak, hogy fél theologus , s igy tudnia kellene, hogy mi magyará­zatkép azt szoktuk az idézett állításhoz csatolni: „sed in hoc mundo“. Áttérek már most B. m. követe észrevételeire, ki semmikép nem tudja megfogni, mikép lehetne sürgetés a clerus jelen sérelmes ügyének elintézése, holott én azt az előlegesek sorába vélem tartozandónak, mert először az 1608. 1. tczikknek egy nap egy óráig sem szabad maradni teljesítés nélkül. Másodszor a vallási tárgyak a jelen or­szággyűlésen is mindennapiak, jövendőre pedig fájdalom­ még gyakoriabbak lesznek, mellyeket épen úgy nem lehet sikeresen elintézni vallás szolgái nélkül, mint a kereskedési dolgokat kereskedők, bányászatit bányászok, népnevelésű­ népnevelők nélkül. Harmadszor, ha a nemesség régi törvény­hozó társait elveti magától, újakat meg maga mellé venni nem tud vagy nem akar, ekkor a magyar törvényhozás időről idő­re egyoldalubb lesz, sőt jövendője általában nincsen, mert rövid idő múlva egyedül fog élni a törvényhozási téren s nem a nemzetet hanem csak annak Rádióját fogja képviselni, mai világban pedig egy olly testületnek, melly még a tör­vényhozói hatalmat is monopolizálni törekedik, és pedig ép akkor, midőn minden mások kiváltságait lerombolja, sem te­kintete sem állandósága nem lehet. Ki nem ismeri ezen közmondásnak „Extra Hungáriam non est vita“ képtelensé­gét? s szinte illy hibás véleménye az a nemességnek, mint ha nyolcz századok alatt egyedül lett volna tényezője a nemzet fennmaradásának ; a­mi jó, a­mi dicső történt Árpád atyánk főidén, annak nem kis része a másik három rendet is illeti, minden szerencsétlenségek legnagyobbika pedig az lenne, ha a nemesség még jövendőre is exclusivum privilé­giumot kívánna gyakorolni a legislatio mezején. Hibás to­vábbá B. azon hiedelme, mintha ma sokkal több káptalanok, apátok, prépostok volnának mint 1608-ban, midőn azért is kevesen jöhetének a diad­ara, mert a török elöl a clerus szétfutott. Igaz, vannak ma néhány új káptalanok, de ezek helyett tízszer annyi országyűlési üléssel szavazattal bíró apátok, prépostok elmaradtak az országgyűléséről, ma csak nevei s czimei vannak már fen azon apátságoknak, prépost­­ságoknak, honnét 1608ban nevezetes diaetalis voksmennyi­­ség került ki. A török hadak pedig nemcsak a püspöksége­ket és káptalanokat tarják elfoglalva, hanem a megyéket is, ésannyira, hogy három megyének volt egy követe, több megyékből pedig hoszas időkig egy követet sem kü­ldheté­nek, és ha tovább még jobban visszamegyünk a történetekbe, látni fogjuk, hogy hajdan Borsod vmegyének nemcsak ka­nonok, hanem plébános országgyűlési követei is voltak, va­lamint Pestnek is valának egykor váczi kanonok küldöttjei. Utoljára kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, mennyire valót­lan B. azon mondása, hogy a clerus bátor még diaeta előtt a Fejedelemhez folyamodott, mégis a propositiokból kima­radt; igenis távol esik a valótól ezen állítás, mert a clerus a kegy. kir. előadások leérkezte után szinte fél évre folya­modott csak országgyűlési szavazatának ügyében urunkhoz királyunkhoz. Többnyire az országos kiküldöttség vélemé­nyét pártolom. — Még a káptalanok, és nehány megyei kö­vetek közül az orsz. választmány véleménye pártolására több nyilatkozatok történtek, de a BR. többségének marad­­jon-a mindazon okoskodásokat megczáfolta s a két­ szerke­zet meghagyatott. Ezután még a II. osztályú sérelmek többi pontjaira nézve befejeztettek a tanácskozások, s minthogy azokban legkisebb változás sem történt, az ülés eloszlott. A jul. aki kér. ülés részleteinek folytatása. VI. osztály Az egyes szabad királyi városoknak azon sérelmei s kivo­­natai, mellyek felterjesztendők lesznek. 8. Noha Debreczen városa lakosai még 1536, s igy a reformatio kezdetében, csakhamar az evangelica vallásnak a honbani terjedésével, egyet sem véve ki, az evangelica vallásra áttértek, és mint ezen vallást követők valamint ad­dig, mig az erdélyországi nagy fejedelemséghez tartoztak, vallási szabadságukat élvezték, és sem magán­személy sem a város öszvege más vallású felekezetet érdeklő egyházi pártfogói­ jog czime alatt soha sem terheltetett, úgy, miután a Város Magyarországhoz 1693-ban visszakapcsoltatott, a két Magyarhon között keletkezett békekötést magában fog­laló Leopoldinum Diplomának pontjai között áll az a felté­tel is, miszerint Debreczen városa és annak lakosai mind vallási, mind polgári tekintetben jövendőre nézve bírjon és bírjanak azon jogokkal és szabadságokkal, mellyekkel birt és bírtak addig, mig az a város Erdély nagyfejedelemséghez tartozott. Ennek szentül leendő megtartása mellett őrködik az 1715 : 108. törvényczikkely is, midőn a k. városok közé soroztatván Debreczen városa, a Leopoldinum Diplomára hivatkozólag, az a közelebb érintett jogaiban, kiváltságiban és szabadságiban jövendőre is megtartatott, azon egyedüli köteleztetetés mellett, hogy a r. katholika szentegyház ré­szére mutasson helyet, mintazáltal a m. k. Helytartótaná­csot ezen okoknak többszöri felterjesztése nem győzvén meg arról, hogy a folyamodó város a r. katholica egyház javára pártfogói joggal nem terheltethetik, s ellene az 1681: 41-ik t.cz. nem alkalmaztatható, 1828. aug. 12. intézvény szavai szerint ő cs. kir. Felségének k. k. parancsolatja kö­vetkeztében rendeltetett, hogy az 1681: 41-ik t.cz. értel­mében Debreczen városa a r. kath. egyház részére pártfo­gói joggal tartozván, az akkor kérdésben forgó egyház épü­letének fedelét igazittassa, a félbenm­aradt két tornyát pedig építtesse.­­ Ennek ugyan foganatja nem lett, minthogy az akkori kis prépost debreczeni r. katholikus lelkész, köteles­sége szerint, az érdeklett építtetést, a nagyváradi deák szertartású püspökség segedelmével, és a városnak az épít­tető lelkész által segedelemképen kért és úgy adott némelly anyagok általi hozzájárultával előbb bevégeztette, mint a tisztelt helytartótanácsi rendelet megküldetett, — hanem 1843ik kisasszony hava­sröl költ intézvénynél fogva a m. k. Helytartótanács, az előbbire hivatkozólag, ismét a r. kath. egyház fedelének építtetése iránt méltóztatott rendelkezni; minthogy pedig: 1-er. Az 1681: 41. törvény az azután ke­letkezett Leop. Dipl. és annak szentsége mellett őrködő 1715: 108. ellenében Debreczenre nézve kötelező erővel nem bir; de 2-or. a gyakorlat is a város mentesítése mellett áll, miután magát a templomot a nagyváradi püspök gróf Csáky építette, közelebb pedig az akkori kis-prépost és helybeli lelkész, azon szép jószág jövedelméből, melly a királyi adomány mellett épen illy szent czélra való tekintet­ből adatott a helybeli lelkésznek, folytatta az építtetést és az egyház fedelének kijavítását magára vette. 3~or. a r. kath. lelkész választásába a város mindeddig befolyással nem volt, mint a kit ezen jog törvényszerüleg nem is illet; sőt a nagyváradi megyés püspökség által évenkint kiadni szokott schematismusban is néma város, hanem ő cs. kir. Felsége tétetik ki a debreczeni r. kath. egyház pártfogójá­nak; 4­ er. a tisztelt intézvény az 1790/1­­26. törvényczik­kely 2-ik szakasza ellen is rendelkezett, midőn a város nevezete alatt, annak evangélikus községét a r. kath. egy­ház építtetésére kívánta kényszeríteni, mégpedig egy ollyan evangélikus községet, melly 5-öt. 1536-ik évtől kezdve maga ereje s igyekezete által szerzetté fekvő javait, és ha­zája boldogságáért — a kegy. királyi kiváltság levél szavai szerint — „emberi elmét felülmúló tettei által“ nyerte a k. városi szabadságot. — Vélemény: A 1715: 108-ik t.cz. világos tartalma szerint Debreczen városa a Leopold csá­szár és király hitlevelében foglalt minden kiváltságaiban s szabadságaiban megerősittetvén , és egyedül az építendő r. katholika egyháznak, s a sz. Ferencz szerzetesek convent­­je helyének kimutatására köteleztetvén, ehhez járulván az 1791: 26-ik t.cz. 2-ik §-ának világos rendelete, s az elő­adásból kitetsző azon folytonos szokás, miszerint a város, valamint a patronátusi jogot nem gyakorolta s nem gyako­rolja, úgy az ezzel járó terheket is nem viselte : mindezek­nél fogva az előadó városnak evangélikus községe a r. ka­tholika egyháznak akár építtetésére, akár kijavítására nem köteleztethetik. 9. Sz. k. Szakolcza városa számos törvények értelme, de nagy Lajos királytól 1382. nyert kiváltságlevele tartalma szerint is a katonaság terhe alól ment lévén, azonban 1742. a porosz háború alkalmával hazafias indulatból vontatókat önkint szolgáltatván, azóta azokkal törvénytelenül terhelte­lik ; és ámbár ebbeli sérelme az 1827—ki országgyűlésből 97ik szám alatt felterjesztetvén, az évi jun. 21. k. k. válasz­ban erre nézve orvoslás is igértetett, mivel mindazáltal az mindeddig nem csak nem következett, sőt inkább legköze­­lébb is a városnak legfelsőbb helyre tett folyamodására nem kedvező válasz érkezett, ezen sérelem orvoslása kéretik.— Vélemény: Az 1827-ki jun. 21. kir. leiratban ezen pontra nézve megígért k. k. válasz szorgalmazandó. — Végzés: Elfogadtatik. 10. Sz. k. Szakolcza városa, a Morva vizének kiöntései által, mellyeket a holicsi és gödingi császári malmok mes­terséges zárgátjai okoznak, tömérdek károkat szenvedvén, a folyónak leendő szabályoztatása, úgy szinte az áradás mű­­tételes okainak elbárittatása, annyival inkább világos törvény által eszközöltetendő, minthogy mind a mellett, hogy az ér­deklett vízi müveknek ártalmas és veszélyes voltát eddigelé több rendbeli deputatiok kimondották, azok mai napiglan is meg nem szüntettettek. — Vélemény: Ez igazságos kívá­nat, az 1836-ik mart. 28-ról országosan felterjesztett sé­relmek és kivánatokrai hivatkozás mellett, újólag felterjesz­tendő s a k. kir. válasz szorgalmazandó. — Végzés: Elfo­gadtatik. 11. Sz. kir. Szeben városának azon sérelme, miszerint ő mint Som helysége fele részének földesura, a nélkül hogy a patronatusi jus terheit elvállalta, a­vagy ez iránt törvényes utón kihallgattatott volna, a m. kir. udvari kamara által, a nevezett helység görög egyesült lelkészének évenkint ki­szolgáltatandó 139 fit és 53 kr. fizetésével újonnan terhei­tetett, még az 183­­0 országgyűlésből orvoslás végett felter­­jesztetvén ; ámbár erre nézve mindeddig királyi válasz nem érkezett, még is a m. k. Helytartótanácsnak 1840. Apr. 22én 1842-ki oct. 31. és 1843 máj. 30. intézményeinél lógva, az előadó város, mindazon jövedelmeknek, mellyekben a mon­dott helység lelkésze részesül, kimutatására kény­sz­eriltetik ; és igy be nem váratván, a törvényhozás utján eszközlendő kir. kegyelmes válasz, ezen tárgynak kormányszéki utáni el­döntése czéloztatik. Minthogy pedig ezen tárgy egyedül a törvényszabta után lenne eldönthető, de a várost földesúri jogai ellenére, törvényekben nem alapuló illyen fizetésekre kormányszéki utón szorítani nem is lehetne, a fenforgó sé­relem orvoslásának szorgalmaztatását kéri. — Vélemény: Ezen sérelem, az 1836-ki mart. 20-káról felterjesztetteknek IV-ik osztálya k­-ik pontjára hivatkozással — újólag fel­terjesztendő s a k. kir. válasz szorgalmazandó. — Végzés: Elfogadtatik. 12. A katonaságtól járuló háló-krajczárok, mellyek 1830-ik előtt minden nehézség nélkül kifizettettek, Szeben városa kebelében majd másfél évig tanyázott Walmoden va­sas ezred stábjától, de a következett időkben ott fekvő ka­tonaságtól is megtagadtattak ; és jóllehet a m. k. Helytartó­­tanácshoz intézett több rendbeli folyamodások következté­ben érkezett felsőbb utasításoknak azáltal, hogy a salgama­­lis krajczárokban múlt időkre folyvás­t és szakadatlan ré­szesülését hiteles adatokkal bebizonyította, elegett tett, még is e részben mindeddig is kedvező választ nem nyerhetett. — Vélemény: Az 1715. behozatott katonai regulamentum szerint a háló krajezárok — salgamus — mind a fekvő, mind az átmenő katonaságtól megfizettetendők. Szeben városa kivánata igazságos, s mint illyen pártolandó. — Végzés: Elfogadtatik. V. osztály. Azon sérelmek s kivánatok, mellyek vagy a rendszeres munkák megvizsgálatására,vagy külön teendő indítványra utasitottak, vagy a felterjesztésre alkal­masoknak nem találtattak. 1. A már felterjesztett, de eddig meg nem szüntetett sérelmek orvoslása az 1791 : 13. t.czikk értelmében sü­rget­­tessék. 2. Azon előleges országos sérelmek s kivonatok, mellyek a múlt országgyűlésből felterjesztettek , de a mely­­lyekre semmi kir. válasz nem érkezett, úgy szinte azok is, mellyekre 1811-iki országgyűlés óta vagy semmi, vagy nem megnyugtató kir. válasz, érkezett, újra felterjesztessenek. Vélemény: A jelen sérelmek és kivánatok közzül azok, mellyek már felterjesztettek, de még reájok királyi válasz nem érkezett, külön osztályban fognak újabban felterjesztet­ni; a mellyekre nézve pedig már eddig királyi válasz érke­zett, azoknak és az azokra következett k. kir. válasznak tárgyalása nem a küldöttség köréhez, hanem országos ta­nácskozás alá tartozik. — Végzés: Helyes. 3. A kir. m. udv. Cancellaria 1842. évi dec. 9-től kelt parancsolatja által Sillye Sándornak Miskolczi Krisztina Eszter Károlyné ellen megújított szóbeli pere tárgyában, a perbeli eljárást és ítéleteket, onnan kiindulva, mert az 1836 . 20. t. ez.ben a szóbeli perek megnjithatása nem foglaltatik, de különben is e perbeli érték több kérdésekbe bonyolódva lévén, világos adósságnak már nem tekinthetik, megsemmi­sítette, ámbár ezen megye Rendet leginkább azon oknál fogva, mivel a felidézett törvény a szóbeli per­ujításbeli orvoslási módot se ki nem zárta, sem az életben lévő, de igazságon alapult régi törvényt el nem törlötte, de feltenni sem lehetne, hogy a törvényhozás akkor, midőn egyfelől a szóbeli bíráskodással a bizonyos summáig perlekedőket költség tekintetéből kímélni kívánta, épen akkor más felöl a már szóbeli per után volt kereset irányában a másik felet nevezetes költségek teljesítésével terhelni s ezáltal a szó­beli per utján perlekedőket a köztörvény jótékonyságától megfosztani akarta volna, a m. kir. udv. Cancellariát a feniit kir. parancsnok visszavételére megkérte légyen, orvoslást nem nyert; sőt ennek ellenére az előbbi parancsolat az 1843-ki ápril 8-án alatti újabb parancsolat által megujitta­­tott; ezen, a törvénykezés rendével meg nem egyező intéz­vén­y­e­k sérelmesek, azoknak orvoslása sü­rgettetik. 4. A szóbeli perekről alkotott 1836 : 20. és 1840: 11.1. czikkek akkép módositassanak s részint bővíttessenek, hogy ezentúl mindennemű, azon világos keresetek is, mely­­lyek bevételére az előbbi fenálló törvények különös perutat (institutum) és bíróságot jelöltek ki, 200 pengő­írtok erejéig szóbeli per utján elitélhetők és meg is vehetők legyenek; továbbá hogy midőn szóbeli per utján a felek egyessége kö­vetkeztében 200 írtnál nagyobb öszveg ítéltetik meg, a fe­­lebbvitel a megyei törvényszékre mindenkor birtokon belől engedtessék meg. 5. Az uj- és világos zálogos, örökösödési, kártérítési, hitbér iránti, mindennemű világos számvetési és csödületi pereknek, a mennyiben t. i. ezek 200 p. irtot meg nem ha­ladnak, az 1840: 11. t. ez. nyomán, szóbeli perre leendő tartozás világosan kimondassák és a szóbeli bíráskodás né­melly részben módosíttassák. 6. A szóbeli pereknél a 200. p. írtnál kisebb mennyi­ségre nézve is, taksa nélküli bíráskodás csak a kimutatott szegényekre szok­ltassék; általán fogva pedig a„Theresianum Taxatorium­t a jelen kürülményekhez alkalmazva felemel­tessék. 7. Miután az 1836. 20. t. sz. a szóbeli perekben a bi­­rói eljárás teljesítését a szegényebb sorsú perlekedő köve­teléseire nézve minden díj nélkül tétetni rendelné; azonban a köztapasztalás szerint a vagyonosok is, még pedig na­gyobb mennyiséget meghaladó követelésekre nézve is, a szóbeli kereset útját követvén, ezáltal az illető bíróságnak nem csak az eljárás, de az irományok kiadása által is tete­mes fáradság és költség okoztatik : a nevezett törvény ak­kép világosítva módosíttassák, hogy a vagyonosok által in­dítandó s törvény által kiszabott mennyiséget meghaladó keresetektől bizonyos meghatározott járandóság fizetése állapíttassák meg. 8. A 200 po­srtot haladó követelések iránti szóbeli pe­rekben a rendes folyamatu per­takifák fizettessenek. 9. A m. k. Cancellaria a sommás utu perek tárgyában még akkor is, midőn az idézett fél az ügy-it iránt nem csak 355

Next