Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-08-02 / 61. szám
jelenség, mert a kamarákban nem őrködik papság a népnevelés és vallás felett. Ugyanezen és hasonló nézetekből fog indulni véleményem szerint a magyar legislatio is akkor, midőn az országgyűlését koordinálni fogja, s belátván, hogy a derűst kár nélkül nélkülözni nem lehet, annak tovább is illő helyet és szavazatot adand a diaetán. Mi több, semmit nem kétlem, figyelemmel lesznek utódink azon történeti igazság iránt is, hogy t. i. ott veszi eredetét a constitutional polgári szabadság, hol a clerűs világi ügyekbe, hivatalokba, tanácskozásokba bocsátkozott, vagy inkább bocsáttatott. Tanúi ennek nálunk István törvényei, András arany bullája, az angolok magna chartája, az arragoniaiak kiváltságai és azon szabadság, mellyet 6. Lajos franczia király egy apát tanácsára a városoknak adott; a királyi esküt is a constitutiók megtartására papok hozák életbe; mindezeknél fogva bátran elmondhatjuk , mikép a constitutionals polgári szabadság pap szerzette kincse a nemzeteknek. És vajmi kitűnik ez az Oriens és Occidens közti viszonyokból, különbségből; keleten, hol a sceptrum egyszersmind feszület gyanánt tisztelteik, constitutio létre nem jöhetett, mert a papság a kormányból, minden polgári hivatalokból, jogokból kizárva van; ellenben nyugoton a clerusnak polgári jogok adatván, mindenütt constitutio keletkezett és pedig akkor, midőn a leghatalmasabb volt; különben is nem kell s lehet felejteni, hogy a nemesség papság nélkül könnyen a Fejedelem satrapájává válik. Maga ez a szó charta kolostor eredetű zárdákban a fő és tagok közti viszonyokat állapitá meg, később ez világiak által utánoztatván, az uralkodók és alattvalók közti viszályokat szabályozá. Ezeket csak azért említem, hogy lássák a t. RR. a történetek világánál, mikép a constitutionalis polgári szabadság papszerzette kincse a nemzeteknek; mi végre a „Regnum meum non est de hoc mundo” illeti: a tudós követ ur több jeleit adá már annak, hogy fél theologus , s igy tudnia kellene, hogy mi magyarázatkép azt szoktuk az idézett állításhoz csatolni: „sed in hoc mundo“. Áttérek már most B. m. követe észrevételeire, ki semmikép nem tudja megfogni, mikép lehetne sürgetés a clerus jelen sérelmes ügyének elintézése, holott én azt az előlegesek sorába vélem tartozandónak, mert először az 1608. 1. tczikknek egy nap egy óráig sem szabad maradni teljesítés nélkül. Másodszor a vallási tárgyak a jelen országgyűlésen is mindennapiak, jövendőre pedig fájdalom még gyakoriabbak lesznek, mellyeket épen úgy nem lehet sikeresen elintézni vallás szolgái nélkül, mint a kereskedési dolgokat kereskedők, bányászatit bányászok, népnevelésű népnevelők nélkül. Harmadszor, ha a nemesség régi törvényhozó társait elveti magától, újakat meg maga mellé venni nem tud vagy nem akar, ekkor a magyar törvényhozás időről időre egyoldalubb lesz, sőt jövendője általában nincsen, mert rövid idő múlva egyedül fog élni a törvényhozási téren s nem a nemzetet hanem csak annak Rádióját fogja képviselni, mai világban pedig egy olly testületnek, melly még a törvényhozói hatalmat is monopolizálni törekedik, és pedig ép akkor, midőn minden mások kiváltságait lerombolja, sem tekintete sem állandósága nem lehet. Ki nem ismeri ezen közmondásnak „Extra Hungáriam non est vita“ képtelenségét? s szinte illy hibás véleménye az a nemességnek, mint ha nyolcz századok alatt egyedül lett volna tényezője a nemzet fennmaradásának ; ami jó, ami dicső történt Árpád atyánk főidén, annak nem kis része a másik három rendet is illeti, minden szerencsétlenségek legnagyobbika pedig az lenne, ha a nemesség még jövendőre is exclusivum privilégiumot kívánna gyakorolni a legislatio mezején. Hibás továbbá B. azon hiedelme, mintha ma sokkal több káptalanok, apátok, prépostok volnának mint 1608-ban, midőn azért is kevesen jöhetének a diadara, mert a török elöl a clerus szétfutott. Igaz, vannak ma néhány új káptalanok, de ezek helyett tízszer annyi országyűlési üléssel szavazattal bíró apátok, prépostok elmaradtak az országgyűléséről, ma csak nevei s czimei vannak már fen azon apátságoknak, prépostságoknak, honnét 1608ban nevezetes diaetalis voksmennyiség került ki. A török hadak pedig nemcsak a püspökségeket és káptalanokat tarják elfoglalva, hanem a megyéket is, ésannyira, hogy három megyének volt egy követe, több megyékből pedig hoszas időkig egy követet sem küldhetének, és ha tovább még jobban visszamegyünk a történetekbe, látni fogjuk, hogy hajdan Borsod vmegyének nemcsak kanonok, hanem plébános országgyűlési követei is voltak, valamint Pestnek is valának egykor váczi kanonok küldöttjei. Utoljára kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, mennyire valótlan B. azon mondása, hogy a clerus bátor még diaeta előtt a Fejedelemhez folyamodott, mégis a propositiokból kimaradt; igenis távol esik a valótól ezen állítás, mert a clerus a kegy. kir. előadások leérkezte után szinte fél évre folyamodott csak országgyűlési szavazatának ügyében urunkhoz királyunkhoz. Többnyire az országos kiküldöttség véleményét pártolom. — Még a káptalanok, és nehány megyei követek közül az orsz. választmány véleménye pártolására több nyilatkozatok történtek, de a BR. többségének maradjon-a mindazon okoskodásokat megczáfolta s a két szerkezet meghagyatott. Ezután még a II. osztályú sérelmek többi pontjaira nézve befejeztettek a tanácskozások, s minthogy azokban legkisebb változás sem történt, az ülés eloszlott. A jul. aki kér. ülés részleteinek folytatása. VI. osztály Az egyes szabad királyi városoknak azon sérelmei s kivonatai, mellyek felterjesztendők lesznek. 8. Noha Debreczen városa lakosai még 1536, s igy a reformatio kezdetében, csakhamar az evangelica vallásnak a honbani terjedésével, egyet sem véve ki, az evangelica vallásra áttértek, és mint ezen vallást követők valamint addig, mig az erdélyországi nagy fejedelemséghez tartoztak, vallási szabadságukat élvezték, és sem magánszemély sem a város öszvege más vallású felekezetet érdeklő egyházi pártfogói jog czime alatt soha sem terheltetett, úgy, miután a Város Magyarországhoz 1693-ban visszakapcsoltatott, a két Magyarhon között keletkezett békekötést magában foglaló Leopoldinum Diplomának pontjai között áll az a feltétel is, miszerint Debreczen városa és annak lakosai mind vallási, mind polgári tekintetben jövendőre nézve bírjon és bírjanak azon jogokkal és szabadságokkal, mellyekkel birt és bírtak addig, mig az a város Erdély nagyfejedelemséghez tartozott. Ennek szentül leendő megtartása mellett őrködik az 1715 : 108. törvényczikkely is, midőn a k. városok közé soroztatván Debreczen városa, a Leopoldinum Diplomára hivatkozólag, az a közelebb érintett jogaiban, kiváltságiban és szabadságiban jövendőre is megtartatott, azon egyedüli köteleztetetés mellett, hogy a r. katholika szentegyház részére mutasson helyet, mintazáltal a m. k. Helytartótanácsot ezen okoknak többszöri felterjesztése nem győzvén meg arról, hogy a folyamodó város a r. katholica egyház javára pártfogói joggal nem terheltethetik, s ellene az 1681: 41-ik t.cz. nem alkalmaztatható, 1828. aug. 12. intézvény szavai szerint ő cs. kir. Felségének k. k. parancsolatja következtében rendeltetett, hogy az 1681: 41-ik t.cz. értelmében Debreczen városa a r. kath. egyház részére pártfogói joggal tartozván, az akkor kérdésben forgó egyház épületének fedelét igazittassa, a félbenmaradt két tornyát pedig építtesse. Ennek ugyan foganatja nem lett, minthogy az akkori kis prépost debreczeni r. katholikus lelkész, kötelessége szerint, az érdeklett építtetést, a nagyváradi deák szertartású püspökség segedelmével, és a városnak az építtető lelkész által segedelemképen kért és úgy adott némelly anyagok általi hozzájárultával előbb bevégeztette, mint a tisztelt helytartótanácsi rendelet megküldetett, — hanem 1843ik kisasszony havasröl költ intézvénynél fogva a m. k. Helytartótanács, az előbbire hivatkozólag, ismét a r. kath. egyház fedelének építtetése iránt méltóztatott rendelkezni; minthogy pedig: 1-er. Az 1681: 41. törvény az azután keletkezett Leop. Dipl. és annak szentsége mellett őrködő 1715: 108. ellenében Debreczenre nézve kötelező erővel nem bir; de 2-or. a gyakorlat is a város mentesítése mellett áll, miután magát a templomot a nagyváradi püspök gróf Csáky építette, közelebb pedig az akkori kis-prépost és helybeli lelkész, azon szép jószág jövedelméből, melly a királyi adomány mellett épen illy szent czélra való tekintetből adatott a helybeli lelkésznek, folytatta az építtetést és az egyház fedelének kijavítását magára vette. 3~or. a r. kath. lelkész választásába a város mindeddig befolyással nem volt, mint a kit ezen jog törvényszerüleg nem is illet; sőt a nagyváradi megyés püspökség által évenkint kiadni szokott schematismusban is néma város, hanem ő cs. kir. Felsége tétetik ki a debreczeni r. kath. egyház pártfogójának; 4 er. a tisztelt intézvény az 1790/126. törvényczikkely 2-ik szakasza ellen is rendelkezett, midőn a város nevezete alatt, annak evangélikus községét a r. kath. egyház építtetésére kívánta kényszeríteni, mégpedig egy ollyan evangélikus községet, melly 5-öt. 1536-ik évtől kezdve maga ereje s igyekezete által szerzetté fekvő javait, és hazája boldogságáért — a kegy. királyi kiváltság levél szavai szerint — „emberi elmét felülmúló tettei által“ nyerte a k. városi szabadságot. — Vélemény: A 1715: 108-ik t.cz. világos tartalma szerint Debreczen városa a Leopold császár és király hitlevelében foglalt minden kiváltságaiban s szabadságaiban megerősittetvén , és egyedül az építendő r. katholika egyháznak, s a sz. Ferencz szerzetesek conventje helyének kimutatására köteleztetvén, ehhez járulván az 1791: 26-ik t.cz. 2-ik §-ának világos rendelete, s az előadásból kitetsző azon folytonos szokás, miszerint a város, valamint a patronátusi jogot nem gyakorolta s nem gyakorolja, úgy az ezzel járó terheket is nem viselte : mindezeknél fogva az előadó városnak evangélikus községe a r. katholika egyháznak akár építtetésére, akár kijavítására nem köteleztethetik. 9. Sz. k. Szakolcza városa számos törvények értelme, de nagy Lajos királytól 1382. nyert kiváltságlevele tartalma szerint is a katonaság terhe alól ment lévén, azonban 1742. a porosz háború alkalmával hazafias indulatból vontatókat önkint szolgáltatván, azóta azokkal törvénytelenül terheltelik ; és ámbár ebbeli sérelme az 1827—ki országgyűlésből 97ik szám alatt felterjesztetvén, az évi jun. 21. k. k. válaszban erre nézve orvoslás is igértetett, mivel mindazáltal az mindeddig nem csak nem következett, sőt inkább legközelébb is a városnak legfelsőbb helyre tett folyamodására nem kedvező válasz érkezett, ezen sérelem orvoslása kéretik.— Vélemény: Az 1827-ki jun. 21. kir. leiratban ezen pontra nézve megígért k. k. válasz szorgalmazandó. — Végzés: Elfogadtatik. 10. Sz. k. Szakolcza városa, a Morva vizének kiöntései által, mellyeket a holicsi és gödingi császári malmok mesterséges zárgátjai okoznak, tömérdek károkat szenvedvén, a folyónak leendő szabályoztatása, úgy szinte az áradás műtételes okainak elbárittatása, annyival inkább világos törvény által eszközöltetendő, minthogy mind a mellett, hogy az érdeklett vízi müveknek ártalmas és veszélyes voltát eddigelé több rendbeli deputatiok kimondották, azok mai napiglan is meg nem szüntettettek. — Vélemény: Ez igazságos kívánat, az 1836-ik mart. 28-ról országosan felterjesztett sérelmek és kivánatokrai hivatkozás mellett, újólag felterjesztendő s a k. kir. válasz szorgalmazandó. — Végzés: Elfogadtatik. 11. Sz. kir. Szeben városának azon sérelme, miszerint ő mint Som helysége fele részének földesura, a nélkül hogy a patronatusi jus terheit elvállalta, avagy ez iránt törvényes utón kihallgattatott volna, a m. kir. udvari kamara által, a nevezett helység görög egyesült lelkészének évenkint kiszolgáltatandó 139 fit és 53 kr. fizetésével újonnan terheitetett, még az 1830 országgyűlésből orvoslás végett felterjesztetvén ; ámbár erre nézve mindeddig királyi válasz nem érkezett, még is a m. k. Helytartótanácsnak 1840. Apr. 22én 1842-ki oct. 31. és 1843 máj. 30. intézményeinél lógva, az előadó város, mindazon jövedelmeknek, mellyekben a mondott helység lelkésze részesül, kimutatására kényszeriltetik ; és igy be nem váratván, a törvényhozás utján eszközlendő kir. kegyelmes válasz, ezen tárgynak kormányszéki utáni eldöntése czéloztatik. Minthogy pedig ezen tárgy egyedül a törvényszabta után lenne eldönthető, de a várost földesúri jogai ellenére, törvényekben nem alapuló illyen fizetésekre kormányszéki utón szorítani nem is lehetne, a fenforgó sérelem orvoslásának szorgalmaztatását kéri. — Vélemény: Ezen sérelem, az 1836-ki mart. 20-káról felterjesztetteknek IV-ik osztálya k-ik pontjára hivatkozással — újólag felterjesztendő s a k. kir. válasz szorgalmazandó. — Végzés: Elfogadtatik. 12. A katonaságtól járuló háló-krajczárok, mellyek 1830-ik előtt minden nehézség nélkül kifizettettek, Szeben városa kebelében majd másfél évig tanyázott Walmoden vasas ezred stábjától, de a következett időkben ott fekvő katonaságtól is megtagadtattak ; és jóllehet a m. k. Helytartótanácshoz intézett több rendbeli folyamodások következtében érkezett felsőbb utasításoknak azáltal, hogy a salgamalis krajczárokban múlt időkre folyvást és szakadatlan részesülését hiteles adatokkal bebizonyította, elegett tett, még is e részben mindeddig is kedvező választ nem nyerhetett. — Vélemény: Az 1715. behozatott katonai regulamentum szerint a háló krajezárok — salgamus — mind a fekvő, mind az átmenő katonaságtól megfizettetendők. Szeben városa kivánata igazságos, s mint illyen pártolandó. — Végzés: Elfogadtatik. V. osztály. Azon sérelmek s kivánatok, mellyek vagy a rendszeres munkák megvizsgálatására,vagy külön teendő indítványra utasitottak, vagy a felterjesztésre alkalmasoknak nem találtattak. 1. A már felterjesztett, de eddig meg nem szüntetett sérelmek orvoslása az 1791 : 13. t.czikk értelmében sürgettessék. 2. Azon előleges országos sérelmek s kivonatok, mellyek a múlt országgyűlésből felterjesztettek , de a melylyekre semmi kir. válasz nem érkezett, úgy szinte azok is, mellyekre 1811-iki országgyűlés óta vagy semmi, vagy nem megnyugtató kir. válasz, érkezett, újra felterjesztessenek. Vélemény: A jelen sérelmek és kivánatok közzül azok, mellyek már felterjesztettek, de még reájok királyi válasz nem érkezett, külön osztályban fognak újabban felterjesztetni; a mellyekre nézve pedig már eddig királyi válasz érkezett, azoknak és az azokra következett k. kir. válasznak tárgyalása nem a küldöttség köréhez, hanem országos tanácskozás alá tartozik. — Végzés: Helyes. 3. A kir. m. udv. Cancellaria 1842. évi dec. 9-től kelt parancsolatja által Sillye Sándornak Miskolczi Krisztina Eszter Károlyné ellen megújított szóbeli pere tárgyában, a perbeli eljárást és ítéleteket, onnan kiindulva, mert az 1836 . 20. t. ez.ben a szóbeli perek megnjithatása nem foglaltatik, de különben is e perbeli érték több kérdésekbe bonyolódva lévén, világos adósságnak már nem tekinthetik, megsemmisítette, ámbár ezen megye Rendet leginkább azon oknál fogva, mivel a felidézett törvény a szóbeli perujításbeli orvoslási módot se ki nem zárta, sem az életben lévő, de igazságon alapult régi törvényt el nem törlötte, de feltenni sem lehetne, hogy a törvényhozás akkor, midőn egyfelől a szóbeli bíráskodással a bizonyos summáig perlekedőket költség tekintetéből kímélni kívánta, épen akkor más felöl a már szóbeli per után volt kereset irányában a másik felet nevezetes költségek teljesítésével terhelni s ezáltal a szóbeli per utján perlekedőket a köztörvény jótékonyságától megfosztani akarta volna, a m. kir. udv. Cancellariát a feniit kir. parancsnok visszavételére megkérte légyen, orvoslást nem nyert; sőt ennek ellenére az előbbi parancsolat az 1843-ki ápril 8-án alatti újabb parancsolat által megujittatott; ezen, a törvénykezés rendével meg nem egyező intézvények sérelmesek, azoknak orvoslása sürgettetik. 4. A szóbeli perekről alkotott 1836 : 20. és 1840: 11.1. czikkek akkép módositassanak s részint bővíttessenek, hogy ezentúl mindennemű, azon világos keresetek is, melylyek bevételére az előbbi fenálló törvények különös perutat (institutum) és bíróságot jelöltek ki, 200 pengőírtok erejéig szóbeli per utján elitélhetők és meg is vehetők legyenek; továbbá hogy midőn szóbeli per utján a felek egyessége következtében 200 írtnál nagyobb öszveg ítéltetik meg, a felebbvitel a megyei törvényszékre mindenkor birtokon belől engedtessék meg. 5. Az uj- és világos zálogos, örökösödési, kártérítési, hitbér iránti, mindennemű világos számvetési és csödületi pereknek, a mennyiben t. i. ezek 200 p. irtot meg nem haladnak, az 1840: 11. t. ez. nyomán, szóbeli perre leendő tartozás világosan kimondassák és a szóbeli bíráskodás némelly részben módosíttassák. 6. A szóbeli pereknél a 200. p. írtnál kisebb mennyiségre nézve is, taksa nélküli bíráskodás csak a kimutatott szegényekre szokltassék; általán fogva pedig a„Theresianum Taxatoriumt a jelen kürülményekhez alkalmazva felemeltessék. 7. Miután az 1836. 20. t. sz. a szóbeli perekben a birói eljárás teljesítését a szegényebb sorsú perlekedő követeléseire nézve minden díj nélkül tétetni rendelné; azonban a köztapasztalás szerint a vagyonosok is, még pedig nagyobb mennyiséget meghaladó követelésekre nézve is, a szóbeli kereset útját követvén, ezáltal az illető bíróságnak nem csak az eljárás, de az irományok kiadása által is tetemes fáradság és költség okoztatik : a nevezett törvény akkép világosítva módosíttassák, hogy a vagyonosok által indítandó s törvény által kiszabott mennyiséget meghaladó keresetektől bizonyos meghatározott járandóság fizetése állapíttassák meg. 8. A 200 posrtot haladó követelések iránti szóbeli perekben a rendes folyamatu pertakifák fizettessenek. 9. A m. k. Cancellaria a sommás utu perek tárgyában még akkor is, midőn az idézett fél az ügy-it iránt nem csak 355