Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-09-17 / 74. szám

szerződést már előre is tervezni, mellyben mindenek hatá­rozottan és világosan kiléte be­nnük ; illyet azonban leg­­alkalmasabban terjeszthetne elő a társaság, már az­ér­t is, hogy szándéka és czé­­­ja annál világosabban tünjek ki, mit tőle már a közös érdeknél fogva ,s várni s remény sem lehet V. A. Gondolatok a fiumei vasútról. Bizonyos az, hogy mi magyarok kereskedési tárgyakról még nem rég gondolkozunk, s ennélfogva megfogható, hogy többségünk a trii lapok u­ján történt agilatio­a­ttal könnyen félrevezettet­hetik, fökrp akkor, midőn az anyagi érdek valamelly morá­lis, szellemi vagy nemzeti kedvencz idea által támogatói. Bizonyos továbbá az, hogy a mai világban kiki maga érde­keit, nézeteit s hasznát, minden tőle kitelhető módon, és nem tekintve mást, vagy a közjó érdekét, úgy szokta haj­ba­s­ő­n­i és követni, valamint a fizetett prókátor gyakran az igazságtalan port is védeni szokta azon gondolattal: lássa a bíró mikép­­től, lássa az ellenfél mikép védi magát, így történt ez a fiumét vasúttal is. Nem czélom most, midőn az említett agitalio az országban már erőre kapott, ellene szólani, s azt tanácsolni, hogy ne le­gyen fiumei vasút, ám bár az ellen már a legfontosabb értekezé­sek írottak és ahoz értő emberek szózatai emelkedtek, azt be­­bizonyíták, hogy egy Fiuméba vivő vasút a kereskedés kívá­natait ki nem elégíti, hogy ezen vasút sokkal drágább lesz, mint az abból háromolható haszon, hogy a Szávám­ és Eszék­­broodi csatornám vizint haszno­s hatása a kereskedésre nézve sokkal olcsóbban elérhető és nagyobb is teendne. Én tehát ezeket újra nem említem, megadván magamat, s azt mondom, legyen hát vasút Fiuméba, legyen kikötő, csak azt tartom jónak, hogy a vasút ne Vukovárról, hanem egyene­sen Pestről vitessék Fiuméba, két oknál fogva: 1) mert ezen vasútvonalnak sokkal nagyobb materiális avagy keres­kedési haszna lesz, 2) megbecsülhetően szellemi és nemzeti érdeke fogna lenni. Az elsőre nézve: A kereskedést csak az teszi hasz­nossá, virágzóvá, a közlekedési eszközt vagy utal divatossá, ha ez utóbbin nem egy, hanem többféle portéka vagy kelme szállíd­alik ; továbbá, ha az után nemcsak kiviszünk, hanem be is hozunk. Már­pedig a vukovár-fiumei vasúton egyet­ nem igen fogna vitetni, mint búza, legfeljebb dohány és kender, Fiuméból pedig vissza majd épen semmi, mert a colonialis czikkelyek Vukovárra, honnan az ország minden részeire szétoszlathatnának, bizonyosan nem fognak viselni, mert épen az ország alsó részeiről legnehezebben és legtávolabban esik a szállítás. Így, ha a vasúton csak búza megy Fiuméba, s onnan semmi sem fog hozatni. Fiumének kereskedése, ke­veset fog gyarapodni, a vasút keveset jövedelmezni; holott Ha Pestiül vitetik a vasút, azon nemcsak búza és az országnak mindennemű kivitelre alkalmatos portékái szál­líttathatnak az adriai tengerig, hanem Fiuméból minden co­­lonialis portékák bizonyosan a vasúton fognak Pestre szál­lít­­a­­­n­i, mint legrövidebb s legolcsóbb után. Ezt bizonyítanom kell, mert minden ember tudja, hogy ezek mindig Pesten szoktak összegyüjtetni s onnan az országba szétküldetni. De hogy a búza is Pestről fogna vitetni és vitethetni, kétségen kívüli dolog: 1) azért, mert most is elég olcsó a búza Pesten, hova a Dunán nagy mennyiségben­­elérke­zik. A gőzhajók a fuvart napról napra könnyítik s olcsób­bá teszik. Van az országnak több búzatermő megyéje s vi­déke is, nemcsak a Bánát; ha ezekből Pestre gyűl a gabona, úgy Pesten nem lehet drágább mint Vukováron lesz (?) A Pestről Szolnokra vivő vasút, Heves megyét, a Kunságot, Csanádot, Csongrádot, Békést, Bihart és más megyéket rövid és olcsó mon kötendő össze Pesttel, s ha végtére a Dunának a Tiszával való csatornákkali összeköttetése sike­rül, a­minek minden esetre siker­ülni kell, mert illy hasznos közlekedést az ország java okvezet­ten megkíván , akkor Pest ezen czikkre nézve is bizonyosan legalkalmatosabb keres­kedési raktárrá fog válni. De, hogy Pest gabonaraktár is le­gyen, az országnak különös érdekében fekszik, mert úgy hi­szem, hogy búzát csak úgy és akkor szándékozunk kivinni, mikor honi szükségeink már fedezve lesznek. Szükség te­hát, hogy Pest legyen előbb ellátva, hol munkás népessé­günk összegyűlt és gyáraink is mindinkább szaporodni fog­nak; különben az történhetnék, hogy Pesten, a felföldön, a bányavárosokban éhség lenne, míg a bánási búza külföldre vitetnék. Hogy továbbá mindennemű colonialis és külöldi portékák egyenesen Pestre fognának a vasúton szállíttatni, felesleges bizonyítgatnom, ha illy rövid, egyenes és követ­­kezőleg olcsó úton jöhet a portéka Pestre, ekkor a keres­kedés bizonyosan minden más utat el fog hagyni, mert a fu­­varbér­letére leszállítva o­ly nagy inger leend , hogy annak semmi ellen nem állhat. Így tehát, ha Vukovártól vitetik a vasút Fiuméba, azon csak búza fog kivitetni, és ez sem min­dig, hanem csak bőtermésű esztendőkben; ha pedig Pestről vitetik a vasut, úgy ezen a búza is kivitethetik alkalmatos időkre, de rajta a külföldeli kereskedés is rendesen fog folytatóni. Különös tekintetet ér­deme­ a Pesttől egyenesen Fiuméba vivő vasút az ország belkereskedésére nézve is, s ezen te­­kintetből e vonal sokkal felülhaladja a vukován­t; mert mig ez a a b hí­da­k hosszában nagy városok nem léteznek, s gyá­rak nem találtatnak, az iparűzés csekély, és igy nem is gori­­da haló, hogy nagy forgalom keletkezzék rajta a belkeres­­kedésre r­tve, már csak azért is, mert ezen it többnyire kényelmesen élő, dolgozni nem tudó s nem szer­ető népeket tiöl ü­sze egymással, am­ellyeknek kevés szükségeik, addig a pesti vonal földmivelés és ipar által virágzó megyéket kötne ÖASZe az ország fővárosával Zalát, Somogyot, Tolnát, Veszprémet, mellyeknek népessége bizonyosan minikji­ *) i’ersen a kiiza ojfisst ugyan, de rsak­ Pestet, tekintve, mert, hogy az in­nen meg vasúton szállított galion­t az, orlessaival állhatná ki a versenyt, mellyel jelenleg a Haltaiból a Pereviz-csatornán és olcsó vízi után között is bajosan állja ki, gém­ipa rémülhető. A tzerk. 430 - sabb az alvidékieknél, többet adhat, s többet is vehet a vá­sáriján *) Ha ped­g a pesti vonali a vukovárival személyek vagy is utazók számáig nézve hasonlójul össze, úgy a pesti vo­nalon nagy számu utazókat vár­hatunk, kik Fejérvárra, Fü­­redre, Kep­rhelyre, Varasdra, Zágrábba, Fiuméba, Stájeror­szágba s onnan Pestre utazhatnak, nem csak kereskedési ügyeikben, hanem egyéb foglalatosságok és az út kelleme­tessége miatt is; holott a vukovári vonalon a véghelyi kato­natiszteket, és néhány búzakereskedőt kivéve, valóban ke­vés utazó fog akadni. De sokkal nagyobbak még a pesti vonalnak nemzeti és szellemi hasznai, sőt ezen tekintetben úgy vagyok meggyő­ződve, hogy az ország java okveletten megkívánja, miszerint a vasút egyenesen Pestről vitessék F­iuméba. A szellemi centralisatió, az ipar előmozdítása, a nemzet összeforrása azt követelvén, hogy az ország minden részeiből minél több in­­telligu­min, akarat és tehetőség pontosakon össze az ország fővárosában, természetes az, hogy ha az út rész és hossza, s ha az embert valamelly anyagi érdek nem vonja, akkor biz ő sehová sem megy ; de mig Pestre az egész alföld s az egész tiszamelléke kénytelen elmenni, ha csak azért is, mert ott adhat és vehet is, addig Magyarország igen szép részé­nek , nevezetesen annak, mellyen a pest-fiumei itt menne keresztül, semmi érdeke nem kívánja a Pestre menetelt, mert ha mit el akar adni, azt Stájerországba és Bécsbe kö­­ny­ebben viheti, mint Pestre, ott pedig még jutalmasabban vehet minden, mint Pesten; hogy tehát azon vidékek lako­sai, Pestnek és a haza nagyobb részének érdekében, a fő­városban minél nagyobb számban összegyű­lenek­ szükség azoknak vasutat építeni. Nyernének ők is azáltal, de az or­szág általában még többet. Ez már a magyar vármegyékre is igen fontos nézet, de annál fontosabb Horvátországot te­kintve. Mondjuk ki az igazat kereken: sikerült a gonoszság­nak és értelmetlenségnek két rokon nemzetet ok nélkül egy­más ellen felingerelni, olly nemzeteket, mellyek ezer évek óta szoros barátságban békésen együtt éltenk, s melyek­nek érdeke azt kívánja, hogy örökké barátságban s ügyes­ségben együtt éljenek. Mit eddig a sok rágalom, pletyka, s éretlen firkálás elrontott, azt higgadt ésszel helyre hozni szükséges; ezt minden józanon gondolkozó magyar, úgy kell, hogy higgye. Nem tartom szükségesnek ezen eszmét bővebben fejtegetni, mert, ki ezt nem látja, nem hiszi, annak felvilágosításán hiában törekednénk; meglér­tése illy egyé­nek, minthogy vagy iindulatosságtól elvakilva, vagy nem gondolkozó s következőleg lehessen lény, a hazára nézve közömbös. Azon idegenség pedig, melly a két nemzet közt támadt, csak úgy hozatnék leghamarabb helyre, ha a két nemzet egymással jobban megismerkednék, mire a vasút legjobb alkalmat nyújtana; mert ha a horvátok gyakran Pes­tre, a magyarok Zágrábba járnának , úgy hiszem, ez o­ly jó­tékonyan hatna a két derék nemzetre, hogy az idegenség könnyen barátságra vált­ozhat­né­k, mi által mind a két or­szág, mind a közjó valóban sokat nyerne; igy megismer­kednék mindinkább a két nemzet, így tanulná a horvát a ma­gyart, ez viszont a horvátot becsülni, s igy forradhatna a két nemzet jobban össze azon egyé, melly egyedül képes jövendőnket bitositani. Sapienti pauca. Vegyük még továbbá azt, hogy Pest mennyit nyerne kel­lemese nézve, ha onnan két óra alatt a regényes Balaton vi­dékét meg lehetne látogatni; valljon nem hozna már csak ez is számosakat Pestre azok közül, kik eddig azt kerülik, állítván, hogy ott homokbuczkák közt ül az ember, sehova sem mehet, legfelebb a Rákosra. Kérdés, Baden és a Brühl hajoló vidéke Bécs mellett, nem húzott-e szint annyi lakót Bécsbe, mint más akármelly körülmény. Még magyar büszkeségemből is meritek egy okot. Ha t. i. egy külföldi utazó Fiuméba a vukovári vasuda felül Magyarországot látandó, hol leli fel a rm gyárt? az egész átmenten, ha még Titelig menne is, egy magyart sem talál; visszamegy Parisba, vagy Londonba, s utazókönyvében ki­adja, hogy 85 mértföldnyire letulazta az országot, s úgy látta, hogy azt mind rácz és horvát lakja. Még egyet szükség érintenem. Az úgynevezett pénz­emberek, mihelyt tudják, hogy az ország kamatot garantiroz, mindenre reá állanak s pénzt eleget fógnak adni, a mérnökök pedig oda mérik az utat pénzért a hova kívántatik; ezen lezs­érektől tehát tanácsot ne kérjünk, mert ők azon fognak örülni, minél jobb költségbe kerül a dolog, a mérnökök kik még abban is találják örömüket, ha valamelly rémilő akadályon tudnának diadalmaskodni. így olvastam nem rég egy nyom­tatványt, mellyben az áll, hogy, ha kívántaim fog, a vasutat Posega vármegyén is keresztül lehetne vinni Igaz is, meg­engedem, egyedül azon megjegyzést teszem, hogy a vasút legsúlyosab helyezője mégis csak a Száva partja lenne ; ha pedig Pozsega igen hegyes vármegyén vinnénk keresztül, akkor semit sem nyernénk, csak hogy az itt hat vagy hét mi­liőm­ mar többe kerülne. Elég bizonyság ez ezen emberek csapodár állításaira nézve. De minekünk, kik a költséget fizetni fogjuk, az országnak és követeinknek, köteleségük azt vizsgálni, mit és milly drágán vásárlunk. Már most igy gondolkodom. A fiumei vasút legalább 30—40 millió fornt pengő pénzbe fog kerülni. Erről meg­győződhetik kiki; csak az éjszaki Ferdinand császár nevű és az úgy nevezed bécs-gloggnitzi vasut-társaság száma­dását nézze meg; pedig mind a két után egy negyedrész ne­hézség n­ics, mint a vukovár-fiumei vasú­tn fog lenni. (akép ha Pozsega megyén vitetik keresztül !) Ezen 30— 40 mil­liómért mit nyerünk? Két­ millió pozs. mérő búzának kivite­lét ném­ el­­y bőleimö esztendőben 3) Mit nyerünk pedig, ha Pestről visszük Fiuméhoz az inni? a) Itt az ut annyiba nem fog kerülni; (?) mert ezen egész vonalon, a varasdi hegye­ken kívül, m­ellyeket könyü kikerülni, nagyobb hegyek nin­csenek, s következőleg az építés olcsó, b) Nyernénk nagy személyes közledést, és ezáltal szellemi s kereskedé­s élénk­ségét c) Élénk belkereskedést d) Pest városának emelkedé­sét kereske­dedési fontosságban, e) Pest igen sokat nyerne kiességére nézve is. úgy gondolom, hogy, ha mindezekért fizetnénk is 30 milliomok kamatját, még­sem sllhatnánk utá­na, mi ha más vonalon csináltatnék az itt, könnyen megtörtén­hetnék, mert nekem a vukovári vonal ollyanak tetszik, hogy azon könnyen le is nőhetne használhatlansága miatt, akkor t. i. ha az országban az ipar és népesség növekednék, s ha a Dunán a vaskapunál levő akadályok elházidalh­ának, kü­­lömben sem állandó a sorsa egy útnak, mellynek létele csak egy kereskedési czikkelytől függ t. i. a búzától. Dixi et sal­­vagi animam­, v. *) Ezen paralella aligha áll a bánáti lakosok legnagyobb rászóra nézve. A 4*CiH. Országgyűlési közlés. Kétszázhuszonegyedik országos ülés a nm. FRR nél, sept. 13-án déli egyedfél órakor. Az ülés megnyi­tásakor hitelesitteték a tegnap felolvasod két főrendi válasz­­izenet az úrbéri czikkelyek némelly szakaszainak módosítá­sa s a jobbágyok által gyakorlott szabad sóárulás tárgyában. Felolvastatlak s közi­ada utasittattak ezután a vallásbeli sé­relmek és nehézségeknek a mult országgyűlésről hátrama­radt némelly pontjai iránt átküldött negyedik, alurmezei gr. pansszos tárgyában szerkezteti harmadik rendi izenetek; végre a házasok iránti sérelem iránti felírásra a nm. FRR. megegyezésüket nyilatkoztaik. —Ezután a fenséges Elnök a t.­RRet elegyes­ülésre meghivatván, ebben a harminczadok országgyűlési meghatározása s a somogyi sérelem felolvas­tatlak, megpecsételtetek s ő Felsége kegyes színe elébe küldettek. Az ülésnek már két óra elött vége jön. CCLXXXIV. kerületi ülés sept. 13-kán. Elnökök Bay Ferencz Szabolcs, és Sárközy Kázmér Fehér megyék követei; jegyzők Vukovics, Palóczy; naplóvivő Bischi. Min­denek elött a kér. elnökség a BRket azon eljárásról, mire őt a tegnapi titkos tanácskozmány megbízta, értesítette.­­ A tárgyalás alá pedig először Somogy megyének a szekeres házalóknak a helytartótanács által lett eltiltásából eredeti sérelmére tett FRRdi válaszszenet vétetett, mellyre a FRR­ által javaslód, stylaris módosítások elfogadtattak s az erre adott izenetet, a kér.­jegyző még az ülésben elkészítvén, azt a tanácskozás folytában felolvasta, mi a mai országos ülésbe be is vitetett. Ezután az országos sérelmek és kívá­nat­­ok érdemében készíted 2-dik izenetre lett FRAdi észre­vételek ker­ültek elő. Azt­n pontokra, mellyek még FRRdi elfogadást nem nyertek, a RR. ez alkalommal is előbbi ha­tározatukat tanodák meg. Továbbá Sz. megye követe figyel­meztetésére, az országos pénztár számadásainak megvizs­­áltatására választmány, és pedig a megyék részérül kerü­­letenkint egy, a sz. kerytek, kir. városok, és káptalani­k kö­zül szinte egyegy választandó tagok küldettek ki. Végre a kiszemelt indítványok feledi tanácskozás foly­altatott. A 26. pontra nézve, melly szerint világos örökösödések eseteiben a verek közöl rövid utón végrehajtandó osztály, és a jobb­ágyok örökösödésének javítása addványoztatik, sokféle javaslatok lévenek. T. megye követe a vagyon biztosítása tekintetéből kívánta, hogy a rövid utón elintézendő örökö­södésekre nézve a fellebbvitel bárokon belül engedtessék meg, s a fellebbviteli bíróság törvény által állapitassék meg; n­elly oszlán bizonyos határidő alatt ítéletet hozni tartozzék. — Az utálnia szób­d megyei követ küldői pedig a hiányt leginkább abban tapasztalák , hogy abi­ák sokszor a kijelölt időie nem jelennek meg, s azzal,hogy a költséget szaporít­ják, meg az ügy elintézését is há láttatják; ennek orvoslására tehát a törvényt a kép kívánta módosittatni, hogy az osztályért folyamodó lel folyamodásét az alispánnak beadván, az 1836: 14. I. értelmében bírák választassanak, kik 15 nap alatt íté­letet hozni tartoznak; ha pedig a birák közül valamellyik meg nem jelenne, helyébe az alispán azonnal mást nevez­hessen. — G. megye követe pedig úgymond: azon szokás, melly jelenleg az örökösödési pöröknél a bírák választására me­g van állapítva, nem czélszerü, mert ha a felek neveznek ki két bírát, s ezek választanak elnököt, a birák a fél érde­két képviselve és ótalmazva, egymást paralysálják, az ítélet egyedül az elnök h­atározatától fü­gg; mind­ezek elmellőzé­­sére tellát küldőim azt kívánják, hogy a bírákat mindég a közgyűlés válassza; a felek pedig közösen az elnököt; és igy a kisebb értékű per­ekben, mellyek t. i. a 3000 forin­tot túl nem haladják 3, nagyobb summáju perekben pedig 5 bíró ítél­jen. — Egy Kárpátvidéki követ megemlité, miképen az ősi­­ség tárgyában kiküldött kerületi választmány a világos örö­kösödések iránt rendelkezett, és ha ezen munkálatot egé­szen a BR. tárgyalni nem akarnák, legalább a betáblázásról, telekköny­vvitelről és a világos örökösödésről szóló ponto­kat vennék tanácskozás alá, mert a vagyon csak úgy van biztosítva, ha anól a törvény világosan rendelkezik, illa­tn­ák választását bármikép elintézhetik, általa a birtokot legkevésbé sem biztosították, mivel a lejeknek, ha közülük valamelly­ik a választmány­i biták ítéletével meg nem eléged­nék, a törvény útja fenhagyatik, s az ellen mindenkor meg­indíthatja keresetét; innen van az, hogy ha az i­ly­en választ­mány valamelly birtokot árul, a vevő őrizkedik annak meg­vételeiül, mivel vásárlóit vagyonában biztosítva soha sem le­het, ennélfogva a jelen tárgyat az ősiségi munkálat tárgya­­lásáig felfüggesztendőnek vélem ; felljebbvitelre nézve pe­dig a cancellaria bíróságát kívánom megállapittatni. — Egy­más megyei követ úgymond: a világos örökösödési eljárás rendezése nem a birtok biztosítása tekintetéből, hanem a vé­­rengezések elmellőzésére tétetik, mert az örökösödés tár­gyában bármikép rendelkezzünk, meddig az ősiség eldöntve nem lesz, ezen kérdés bonyolódott állapotban marad. Miután tehát a sommás után elintézendő örökösödési eljárásra szükségünk van, szerettem volna, ha mindazon indítvány­ok, mellyek ez érdemben létettek, a tanácskozás előtt közirat­ra adattak volna, azonban ez mellőztetett­ én két részre

Next