Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-10-18 / 83. szám
küldve, de ez, senkinek kedvezéseket nyújtani nem akarván, némelly közbejött körülmények miatt a tervet mind ez ideig be nem nyújthatta, e pontot tehát a választmány jelentésének tárgyalásáig felfüggesztetni indiványozta. — Voltak, kik az országház építtetését ellenzették. Egy m. követe arra a muzeumot, melly szinte a nemzetét kívánta fordittatni; megjegyzé erre P. követe, miszerint azon épület országházának, hogy abban a nemzet illő nyilvánossággal tanácskozhassék, nem alkalmatos stb. Egyébiránt ezen kérdés elhatározása a holnap felveendő orsz. választmányi jelentésnek tárgyalására halasztatott. CCCX. kerületi ülés oct. 17-kén. Elnökök és naplóvivő az előbbiek , jegyzők: Ghiczy, Szentkirályi, Szemere és Vukovics. Legelsőben az őfelsége kormánya alá nem tartozó idegen tartományokkal folytatandó külkereskedés iránti szenet, felírás és törvényjavaslat, hogy a külkereskedést illető vámszabályzatban orsz.gyűlésen kívül változás ne tétessék, úgy a városi reformügyben a Sdik izenet hitelesíttetett; egyszersmind a hajdúkerületi szerkezetben az orsz. ülésben tett változtatás nyomán a javítás megtörtént. Ezután a tegnapi megállapodás folytában a Pesten építendő országház érdemében kiküldött orsz. választmány jelentése olvastatott fel. Sz. m. követe előbb aziránt kívánt tisztába jönni, valljon őfelsége be fog-e egyezni az orsz.gyűlésének Pesten leendő tartásába, mivel a szállások tárgyában legközelebb érkezett k. kir. válaszban ő Felsége az országgyűlés Pozsonyban való tartása mellett nyilatkozott; különben is nem látja a számos nélkülözhetlen teendők közt az országház építésének szükségét, midőn a nemzetnek mind itt, mind Budán van országháza. Mire válaszul adatott, miképen az, hogy kell-e országházat épitetni vagy nem, miután ennek szükségét a rendek több ízben kimondották s e részben választmányt is küldöttek ki, kérdés, ha csak önmagunkat a világ előtt compromittálni nem akarják, nem lehet. ő Felsége, valahányszor a nemzet az országgyűlésének Pestre áttételét sürgette, mindig azt válaszolta: miképen ő a nemzet kívánságát nem ellenzi, de nincs Pesten a tanácskozásra alkalmas hely ; most tehát, midőn a czélhoz közel vagyunk, azt ellenzeni annyi, mint az országgyűlésének Pestre leendő áthelyezését akadályoztatni. Erre ismét mondatott, miképen legelső szükség e hazában az anyagi erők kifejtése, mert a haza jövendője leginkább ettől feltételeztetik, a czél minél előbbi elérésére szükséges, hogy a nemzet ajánlatait ide fordítsa. Ellenben erre megjegyeztetett, miszerint az ember nem csak ember, nem csak kenyérrel és vízzel, hanem igével is él, mert az ember életére erkölcsi táplálék is szükséges, a lélekből származik az anyag és nem viszont anyagból a lélek szónok nem kívánná az országház Pesten leendő építését, ha ott a tanácskozásra alkalmas hely találtatnék; hiszik, hogy akármelly gunyhóban , melly a tanácskozásra alkalmas, lehet üdvös törvényeket alkotni, de erre ott alkalmas hely nincs, s ha már építtetni kell, illő azt úgy építtetni, hogy a nemzet méltóságának megfeleljen. A törvényhozás köréből kell kisugárzani az erkölcsi jólétnek, s hogy az a nemzet testében minél könnyebben szétterjedhessen, szükséges az országgyűlést Pesten tartatni, nem pedig az ország egyik szegletébe szorítani; ha az előbb szólott követ tud egy, csak pár sorból álló erkölcsi törvényt a sajtó szabadságáról alkotni, akkor, úgymond, a szónok az egész 10 millió ajánlatot az anyagi hasznok előmozdítására adja stb. Egyébiránt itt, miután az országos választmány jelentését beadta, s a helyet kijelölte, csak arról lehet szó: elfogadják e azt a KB, vagy nem ; továbbá, minthogy a választmány czélszerű terv készítésére csődületet nyitott, s a tervek november végére fognak csak beérkezni, azok közül a legalkalmasb kiválasztására egy országos választmányt kiküldetni indítványozott, stb. melly elfogadtatván, aziránt történt szavazat, valljon kívánnak e a KB. valamit az ajánlott öszvegből az országház építésére adni? 26 megye 22 ellenében igennel szavazott, de az öszveg mennyiségének meghatározása későbbre halasztatott. Azonban némi éles Bejegyzések után az ország, választmány által a terv készítésére kitűzött 1000 arany jutalmat az országos pénztárból rendelték kifizettetni. — Ennek folytában a pénzügyi munkálatban kijelölt czélokra az ajánlandó öszveg mennyiségének meghatározása került elő. — Főutak építésére az országos választmány által javaslott 4 millió 28 szóval 16 ellenében elfogadtatott, úgy a Lujza út megváltására és a fiumei kikötőre a kijelölt summa megajánltatott. Valamint az országos út és csatornahálózati tervek készítésére a 150 ezer forint 28 szó többséggel 16 ellenében elhatároztatott. Ezen pontnál Cs. m. követe megújítván tegnapi indítványát, a dunatiszai csatorna tervének megviszgálására ezen öszszeget 30 ezer forinttal szaporittatni kívánta, de ennek a fentebbi szavazat nyomán csak 15 pártolója találkozott. A Tisza szabályozásának terve elkészítésére és a munkálat megkezdésére 29 megye 19 ellenében a 600 ezer forintot megajánlotta, úgy továbbá az ország, választmány javaslata szerint a többi folyók szabályozására, ide értvén a Dunát is, 400 ezert; a népnevelésre szinte 400 ezert és a stalislkai hivatal felállítására a 40 ezret szavazat nélkül megajánlotta. Ezután a nemzeti múzeum belső kikészítésére és a gr. Ráday család gyűjteményének megszerzésére, miután a tegnapi határozat következtében a múzeum alaptőkéjéről szóló számadás felolvastatott, s onnan a megkívánható szükség kiviláglott, N. m. követe indítványára 100 ezer forint elrendeltetvén, az országos pénztárakról szóló számadás megvizsgálása külön tanácskozásra határoztatok. Végre a gazdasági és iparegyesület kerülvén elő, némellyek az elsőre a 200 ezer,az utóbbikra pedig 100 ezer forint tőke 60/A kamatját kívánták megajánltatni; de annak meghatározása K. m. követe indítványára a gazdasági egyesület részéről beadott, azonnal felveendő folyamodásának tárgyalására halasz latott. Pótléka az October 10-ei országos ülésnek. — Midőn a hitelintézetről szóló törvényjavaslat országos tanácskozás alá került, a nm. kir. Személynök a 2. §-ra következőleg nyilatkozott. Igen sokáig tanakodtam magamban, hogy felszóljak-e e tárgyban , mert olly fontos és érdekesnek tartom azt, hogy csak javaslatot tenni, tanácsot adni is nagy következésű lehet, mert ki tudja : jól üt-e ki vagy sem? Ezen kívül meg kell vallanom, hogy mi financiális oldalát illeti ezen munkának, abban ámbár gyermekségemtől fogva olvasottság által ismereteket szerezni igyekeztem , gyakorlatilag jártas nem vagyok. Egyébiránt időm sem volt azon számos foglatosságok között, mellyek lisztemmel öszve vannak kötve, mélyebben bemenni a dolog vizsgálatába. De vannak ezen törvényjavaslatnak — hogy úgy mondjam — bírói és törvényes szempontjai, és mégis lényeges oldalai, s ezen tekintetből mint az országnak egyik főbírája, mint ollyan, ki egész életét a közhivatal ezen nemében töltötte —jól vagy rosszul, más kérdés — csekély észrevételeimet a t. Kzel közölni mégis kötelességemnek tartom, valóban csak észrevételeimet, nem is annyira javaslatomat, azt mondván a latin költővel: „Meliora imperii aut bis utere mecum.“ Hogy észrevételeimet kifejthessem ezen nagy tárgyban, kénytelen vagyok hosszasabb lenni minden esetre már azért is, mivel időm nem volt, hogy rövidebb lehessek. Én a hitelintézetet elkerülhetetlenül szükségesnek tartom, az okokat nem akarom bővebben előadni, mert azokat az országos választmány munkálatának elején, hol a javaslati törvényeket motiválja, bővebben kifejtette : véleményem az, hogy ha az ország nem segít a birtokos nemességen, vagy már most a dolognak kifejlődése szerint a birtokosokon közönségesen, nemsokára a földbirtokosok Magyarországon, mind azon terheknél fogva, mellyek őket eddig is nyomják, és az idő kifejlődése szerint még szaporodni fognak, veszélyeztetve lesznek. Mindazon terheken, mellyek a birtoktól elválaszthatatlanok, jövendőre nem segíthetni máskép, de nem is mivelheli a földtulajdonos birtokát, melly ezen tehernek viselésére őt alkalmassá, a birtokot pedig becsesebbé teszi, mint illy intézet segedelme által, ha t. i. rendes kamat mellett idönkink nem rögtönözött megfizetéssel összekötött kölcsönökre szert tehet. Ennek következtében czélját ezen intézetnek leghasznosabbnak, magát az intézetet elkerülhetően szükségesnek látom. Ha jól vettem fel, ezen intézetnek czélja kettő, egyik közvetlen t. i. a kölcsön, igazságos, valódi, csak kölcsönös hasznot hozható feltételek mellett; a másik közvetett, szinte közhasznú, melly a munkálat elején szinte meg van említve, miszerint a hitelintézet leveleinek kiadása által a pénzforgatási eszköz az úgynevezett numeraire meg fog szaporodni a hazában , és ezen megszaporodás mi más következést húz maga után, mint a birtok és termesztmények becsét emelni fogja; és igy azon néposztályt, melly főtekintetet érdemel — mint azt országos választmány jól mondja — alkalmatossá teszi mind kötelességének a múltra teljesítésére, mind jövendőre az elöhaladásra. Ezen két czél más hitelintézeteknél, és a külföldön is megvan, de a mi hitelintézetünknek organizmusa különbözik a külföldiekétől, és e részben előre meg kell mondanom, hogy okosan nem is lehet mást tenni, mint e részben a különbséget felállítani. Más külföldi hitelintézetek, mennyire ismerem azokat, elvileg véve a dolgot, mégis privát intézetek; egyes földesurai az országnak összeállnak, és állítanak hitelintézetet, a státus nem tesz egyebet e tekintetben, hanem törvényesíti azt, hogy a statútumokat azok, kik aláírták, és a társaságnak tagjai megtartsák, és más segédeszközöket nyújt, de publicus intézetnek, mint az itt vézetik, nem tekintetik. Nem is szükséges ez ott, mert vegyük fel akármelyiket azon tartományok közül, hol ilyen intézkedés van, tudjuk azokban a hitelintézetek többnyire a nagyobb nemesi birtokokra vannak alapítva, melly jószágok nagyobb kiterjedésű testületeket formálnak; ott olly birtok is ritka, melly egy faluból áll, hanem mind uradalmak azok, gyakran hitrebizottságok , hol a felosztás majd ezen okból, majd a közadó, cataster stb. tekintetéből tilos, és egyáltalában nem divatozik; a jószágok felmérve, a telekkönyvbe behozva és a mi fő, pörös keresetektől mentek lévén, a becsű könnyű, sőt nem lévén nagy az ország, maga a kölcsön mennyisége is könnyen kiszámitatható, és mindezeknél fogva, könnyen találkoznak házak, mellyek mint a t. RK. nevezik — a leszámítolást azonnal teljesítik, és mellyek nyilt cassát nyitnak. De ezeken kivül valljuk meg, ezen országok polgárosodási, gazdasági, kereskedési tekintetben előbb is vannak mint mi, az illy megállapodott társasági viszonyokhoz a pénzes embereknek is nagyobb a bizodalmuk, úgy, hogy ott nem szükséges az illy intézeteket status intézeteivé alakítani. Nálunk máskép áll a dolog: nemcsak az uradalmakra, hanem egy pár ezer forintos jószágokra is lementek a tek. RR. és jól tették , ennek pedig mind megbecsülését, mind evidentiába tartását egyes társaságokra bizo batos; nálunk a perek és keresetek, mellyek a fekvő birtokot illetik, számitathatlanok, és ez a különbség a mi helyzetünk és azon országok helyzete között talán a legnagyobb ; hitelünk azonkívül pénzbeli ügyekben eddigelé Európában nem nagy, mellyet mint elő fogom adni, egy részben magunk is kelletinél inkább is lealacsonyítottunk; mindezeknél fogva nálunk az illy hitelintézet egyesek biztosításán nem alapulhat, privát intézet nem lehet, fel kell a státusnak a dolgot fogni, és az egészért jót állani; s valóban midőn az országos választmány bölcs javaslata szerint 200.000 ft. takarékpénztárul a közből ajánltatik, az intézet kezelése, és felügyelése a fejedelem és haza által nevezendő köztisztviselőkre bizatik, és a mi legfőbb, a státus jótállása nyilván törvényesen kimondatik, át fogja látni mindenki, hogy itten nem privát, hanem közönséges intézetnek megalapításáról van a szó. Már most természetes, hogyha az ország magára veszi a biztosítást, ha valaki szavának, mindenekfelett az országénak szentnek kell lenni, kivált most, midőn először lépünk fel a világ előtt közpénzbeli hitel tekintetében, és e czélra, hazánk mostani viszonyai között a. RR. nem is tehetnek mást, mint amit tenni szándékoznak. Azt mondja ugyanis az országos választmány, hogy a kölcsön a biztosításra szolgáló vagyon igazi értékének egy harmadrészére adathatik, s igy ezen egy harmada törvényes hypotheca, melly minden más az egész vagyon ellen képzelhető kereseteket megelőz. Azt mondják továbbá a tek. RR. és méltán, hogy ha később ezen vagyonra nézve, miután az arra felvett kölcsön a hitelintézet részére intabulálva van, per indítatik, ezen pert nem lehet végrehajtásba hozni addig, míg az be nem jelentetik az intézetnek, és ennek helybehagyása nélkül a végrehajtás nem történhetik; hogy tovább a vagyont felosztani, eladni, ezen intézetnek tudta nélkül nem lehet, szóval, a t.Rt. a közhitel tekintetéből erősen megkötők, és megszokták a szabad rendelkezés jogát, de ez nem is lehet máskép. Engedjék meg a lek. RR., ki nemzeti állapotunkat egy darab időtől fogva tekinti, észreveszi, hogy mi — értem a nemességet, és mivesz osztályt — nem tekintve arra, hogy institutioink, anyagi, szellemi erőnk nőttek fejlődtek-e velünk, legalább úgy mint kellett volna? sőt arra sem tekintve, hogy az alsó osztályok követnek-e illő távolságban bennünket? — E Európának és a mivelt világnak mind anyagi mind szellemi javaiba, kellemeibe, talán feleslegébe is , igen mélyen beletekinttettünk , és azokat erősen megizlettük; már most visszatérni ezektől, és azt mondni: én visszamegyek a régi egyszerűségre, ha tetszik, jó, ha nem, bajos. Tessék megengedni, tán nagy része azon ellentéteknek, mellyek mostan közöttünk léteznek, ebből származik, mindent akarunk és élvezünk is, és el sem tudunk tőle szokni, institutióink pedig, és anyagi szellemi kifejlődésünk karöltve nem nőnek vágyainkkal. Ebben, némi tekintetben úgy vagyunk, mint azon falusi ember, ki szükséges kimivelés nélkül először jön egy igen mivelt városi társaságba, régi szabású egyszerű falusi társaságos tónussal , köntössel; ha ezen jó ember a finom társaságból kiigazíttatni vagy legalább nevetség tárgya lenni nem kíván, szükség, hogy amit Jánoska nem tanult, azt János tanulja meg, és kénytelen lesz hamarjában azon társaság tónusát, külső színét magáévá tenni. Mi t. R., ámbár minden hasonlatosság sántikál, majd nem így vagyunk, s amennyiben nagyon előrementünk, visszalépni pedig sem kedvünk, sem tehetségünk, némi részben törvényeinken, szokásainkon kell tágítani vagy illetőleg szorítani, hogy öszhangzásba hozzuk azokat helyeztetésünkkel, és e részben : akarni, vagy nem akarni, ez a kérdés. Én mindazt, mi e tekintetben e munkálatban rendelve van,helyesnek tartom; helyesnek nevezetesen azt, hogy az egész ország magára vállalta a kezességet; helyesnek tartom a 200,000 frtot, a közfelvigyázást; helyeslem végre azon megszorítást, mellyet az orsz.. választmány a hypothecául szolgáló birtokra nézve szükségesnek tart, s mellynek munkálatában okát is adja, és megmutatja, hogy ezen megszorítás még a többi keresetekkel sincsen ellentétben. Meg kell ugyan vallanom, hogy akármit mondjunk, azon régi elvben találom ebbeli határozatunknak alapját, melly néha jó néha rosz czélra fordittatik: „salus publica suprema lex esto“ ezt egy kissé ezúttal a jó czél elérésére alkalmazni kellett. Más részről pedig tökéletes igazság fekszik abban, midőn azt mondja a választmány, hogy az illy jószágoknak csak egyharmada lévén lekötelezve, arra nézve, kinek azon jószágra keresete van, kétharmada zárva áll, és a kereset szabadon marad. Mis mindaz, mi itt bölcsen előhozva van, mindeddig mind jó, de most méltóztassanak megengedni, megmondom vélekedésemet aziránt is, mit a továbbiban nem tartok jónak. Ez tehát közintézet, nem is mondhatom másnak, mert a státus áll évette jól, 200.000 forintot ad reá, felelős tisztjei által kezelteti stb.; azonkívül a t. RB. itt először a hon közjava, a közhitel megállapítása s megtartása tekintetéből némelly eddigelé nagytekintetű törvényeink és törvényes szokásaink változtatásával, új, erős, de meg kell vallanom, szükséges törvényes szabályokat hoznak; de hát ezen első, úgymondva reformlépésünk ismét ollyan mint a régi modor volt, mellyről nem én mondom, de sokan mondják: „más fizetett és más vette hasznát.“ Tessék megengedni, ha semminemű folyamatban levő per alatt álló birtokra nem adnak ezen hitelintézetből kölcsön pénzt, kérdem: kinek per alatt van a jószága, miért fizet azon 200.000 fiihoz? De ha erre azt mondanám is : „medica non curat praetor“, miért áll jót úgy hozván a dolog magával, mert a status mindent magában foglal, egész jószágával azért, miből semmi haszna? és pedig valóban. RR., ha ezen megszorítás áll, a birtokosok legkisebb részének lehet belőle csak haszna. Perekről van szó, most már otthon vagyok. Megmondom egyszer, milly sok ezer juris per van folyamatban a kir. tábla előtt, s ha mindenikre 3—4 falut veszünk is, és a kér. táblák, vármegyék előtt folyó pereket hozzá számláljuk, Magyarország jószágainak körülbelől három ötödrésze per alatt van ; hát még azon megszorítások elkerülése tekintetéből, mellyeket a felpereseknek azon jószágok iránti keresetükre nézve, mellyeknek egy harmadára a hitelintézet kölcsöne inhypothecálva lesz, ezen új törvény rendelete szerint az executio alkalmával szenvedni kellene, hány ezer per fog a legrövidebb idő alatt támadni, ez ugyan, ha őfelsége megtart ki. Személynöknek, reám nézve igen hasznos volna, mert soha annyi actiók nem praesentáltattak, mint ezen intézkedés következtében praesentáltatni fognak; de méltóztassanak megengedni, azon jószágoknak számát, mellyekre kölcsönözni lehetni fog, az egész magyarországi nemesi fekvő birtok egy ötöd részére leszállítaná, ha a rész akaratnak és irigységnek gonosz játékát ide nem is számítom, pedig milly könnyű ez nálunk, hol akárkinek lehet pert akasztani nyakába. Ugyanis méltóztassanak megengedni, hogy egy kissé egybeadjam a lehető pereket. Magyarországban először minden jószágok szent István királytól kezdve, donationalis jószágok, az első foglalási esetek igen ritkák , már 485