Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-10-18 / 83. szám

küldve, de ez, senkinek kedvezéseket nyújtani nem akarván, némelly közbejött körülmények miatt a tervet mind ez ideig be nem nyújthatta, e pontot tehát a választ­mány jelentésének tárgyalásáig felfüggesztetni indiványozta. — Voltak, kik az országház építtetését ellenzették. Egy m. követe arra a muzeumot, melly szinte a nemzetét kívánta for­­dittatni; megjegyzé erre P. követe, miszerint azon épület országházának, hogy abban a nemzet illő nyilvánossággal tanácskozhassék, nem alkalmatos stb. Egyébiránt ezen kérdés elhatározása a holnap felveendő orsz. választmányi jelentésnek tárgyalására halasztatott. CCCX. kerületi ülés oct. 17-kén. Elnökök és naplóvivő az előbbiek , jegyzők: Ghiczy, Szentkirályi, Sze­mere és Vukovics. Legelsőben az ő­felsége kormánya alá nem tartozó idegen tartományokkal folytatandó külkereske­­dés iránti szenet, felírás és törvényjavaslat, hogy a külke­­reskedést illető vámszabályzatban orsz.gyűlésen kívül vál­tozás ne tétessék, úgy a városi reformügyben a Sdik izenet hitelesíttetett; egyszersmind a hajdúkerületi szerkezetben az orsz. ülésben tett változtatás nyomán a javítás megtör­tént. Ezután a tegnapi megállapodás folytában a Pesten épí­tendő országház érdemében kiküldött orsz. választmány je­lentése olvastatott fel. Sz. m. követe előbb aziránt kívánt tisztába jönni, valljon ő­felsége be fog-e egyezni az orsz.­­gyűlésének Pesten leendő tartásába, mivel a szállások tár­gyában legközelebb érkezett k. kir. válaszban ő Felsége az országgyűlés Pozsonyban való tartása mellett nyilatkozott; különben is nem látja a számos nélkülözhetlen teendők közt az országház építésének szükségét, midőn a nem­zetnek mind itt, mind Budán van országháza. Mire vála­szul adatott, miképen az, hogy kell-e országházat épi­­tetni vagy nem, miután ennek szükségét a rendek több ízben kimondották s e részben választmányt is küldöttek ki, kérdés, ha csak önmagunkat a világ előtt compromittál­­ni nem akarják, nem lehet. ő Felsége, valahányszor a nem­zet az országgyűlésének Pestre áttételét sürgette, min­dig azt válaszolta: miképen ő a nemzet kívánságát nem el­lenzi, de nincs Pesten a tanácskozásra alkalmas hely ; most tehát, midőn a czélhoz közel vagyunk, azt ellenzeni annyi, mint az országgyűlésének Pestre leendő áthelyezését aka­dályoztatni. Erre ismét mondatott, miképen legelső szükség e hazában az anyagi erők kifejtése, mert a haza jövendője leginkább ettől feltételeztetik, a czél minél előbbi elérésére szükséges, hogy a nemzet ajánlatait ide fordítsa. Ellenben erre megjegyeztetett, miszerint az ember nem csak em­ber, nem csak kenyérrel és vízzel, hanem igével is él, mert az ember életére erkölcsi táplálék is szükséges, a lé­­lekből származik az anyag és nem viszont anyagból a lé­lek­­ szónok nem kívánná az országház Pesten leendő építését, ha ott a tanácskozásra alkalmas hely találtatnék; hiszi­k, hogy akármelly gunyhóban , melly a tanácskozásra alkalmas, lehet üdvös törvényeket alkotni, de erre ott alkal­mas hely nincs, s ha már építtetni kell, illő azt úgy építtetni, hogy a nemzet méltóságának megfeleljen. A törvényhozás köréből kell kisugárzani az erkölcsi jólétnek, s hogy az a nemzet testében minél könnyebben szétterjedhessen, szük­séges az országgyűlést Pesten tartatni, nem pedig az ország egyik szegletébe szorítani; ha az előbb szólott kö­vet tud egy, csak pár sorból álló erkölcsi törvényt a sajtó szabadságáról alkotni, akkor, úgymond, a szónok az egész 10 millió ajánlatot az anyagi hasznok előmozdítására adja stb. Egyébiránt itt, miután az országos választmány jelen­tését beadta, s a helyet kijelölte, csak arról lehet szó: elfo­gadják e azt a KB, vagy nem ; továbbá, minthogy a választ­mány czélszerű terv készítésére csődületet nyitott, s a tervek november végére fognak csak beérkezni, azok közül a leg­­alkalmasb kiválasztására egy országos választmányt ki­küldetni indítványozott, stb. melly elfogadtatván, aziránt történt szavazat, valljon kívánnak e a KB. valamit az ajánlott öszvegből az országház építésére adni? 26 megye 22 elle­nében igennel szavazott, de az öszveg mennyiségének meghatározása későbbre halasz­tat­ott. Azonban némi éles Bejegyzések után az ország, választmány által a terv ké­szítésére kitűzött 1000 arany jutalmat az országos pénztár­ból rendelték kifizettetni. — Ennek folytában a pénzügyi munkálatban kijelölt czélokra az ajánlandó öszveg mennyi­ségének meghatározása ker­ült elő. — Főutak építésére az országos választmány által javaslott 4 millió 28 szóval 16 ellenében elfogadtatott, úgy a Lujza út megváltására és a fiumei kikötőre a kijelölt summa megajánltatott. Valamint az országos út és csatornahálózati tervek készítésére a 150 ezer forint 28 szó többséggel 16 ellenében elhatároztatott. Ezen pontnál Cs. m. követe megújítván tegnapi indítványát, a dunatiszai csatorna tervének megviszgálására ezen ösz­­szeget 30 ezer forinttal szaporittatni kívánta, de ennek a fentebbi szavazat nyomán csak 15 pártolója találkozott.­­ A Tisza szabályozásának terve elkészítésére és a mun­kálat megkezdésére 29 megye 19 ellenében a 600 ezer forintot megajánlotta, úgy továbbá az ország, választmány javaslata szerint a többi folyók szabályozására, ide ért­vén a Dunát is, 400 ezert; a népnevelésre szinte 400 ezert és a stalislk­ai hivatal felállítására a 40 ezret szava­zat nélkül megajánlotta. Ezután a nemzeti múzeum belső kikészítésére és a gr. Ráday család gyűjteményének meg­szerzésére, miután a tegnapi határozat következtében a mú­zeum alaptőkéjéről szóló számadás felolvastatott, s onnan a megkívánható szükség kiviláglott, N. m. követe indítványá­ra 100 ezer forint elrendeltetvén, az országos pénztárak­ról szóló számadás megvizsgálása külön tanácskozásra ha­tároztatok.­ Végre a gazdasági és iparegyesület kerül­vén elő, némellyek az elsőre a 200 ezer,az utóbbikra pedig 100 ezer forint tőke 60/A kamatját kívánták megajánltatni; de annak meghatározása K. m. követe indítványára a gazda­sági egyesület részéről beadott, azonnal felveendő folyamo­dásának tárgyalására halasz latott. Pótléka az October 10-ei országos ülésnek. — Midőn a hitelintézetről szóló törvényjavaslat országos tanácskozás alá került, a nm. kir. Személynök a 2. §-ra következőleg nyilatkozott. Igen sokáig tanakodtam magamban, hogy fel­­szóljak-e e tárgyban , mert olly fontos­ és érdekesnek tar­tom azt, hogy csak javaslatot tenni, tanácsot adni is nagy következésű lehet, mert ki tudja : jól üt-e ki vagy sem? Ezen kívül meg kell vallanom, hogy mi financiális oldalát illeti ezen munkának, abban ámbár gyermekségemtől fogva olva­sottság által ismereteket szerezni igyekeztem , gyakorlati­lag jártas nem vagyok. Egyébiránt időm sem volt azon szá­mos foglatosságok között, mellyek lisztemmel öszve vannak kötve, mélyebben bemenni a dolog vizsgálatába. De vannak ezen törvényjavaslatnak — hogy úgy mondjam — bírói és törvényes szempontjai, és mégis lényeges oldalai, s ezen tekintetből mint az országnak egyik főbírája, mint ollyan, ki egész életét a közhivatal ezen nemében töltötte —jól vagy rosszul, más kérdés — csekély észrevételeimet a t. Kzel közölni mégis kötelességemnek tartom, valóban csak ész­revételeimet, nem is annyira javaslatomat, azt mondván a latin költővel: „Meliora imperii aut bis utere mecum.“ Hogy észrevételeimet kifejthessem ezen nagy tárgyban, kénytelen vagyok hosszasabb lenni minden esetre már azért is, mivel időm nem volt, hogy rövidebb lehessek. Én a hi­telintézetet elkerülhetetlenül szükségesnek tartom, az oko­kat nem akarom bővebben előadni, mert azokat az országos választmány munkálatának elején, hol a javaslati törvénye­ket motiválja, bővebben kifejtette : véleményem az, hogy ha az ország nem segít a birtokos nemességen, vagy már most a dolognak kifejlődése szerint a birtokosokon közönsége­sen, nem­sokára a földbirtokosok Magyarországon, mind azon terheknél fogva, mellyek őket eddig is nyomják, és az idő kifejlődése szerint még szaporodni fognak, veszélyez­tetve lesznek. Mind­azon terheken, mellyek a birtoktól elvá­laszthatatlanok, jövendőre nem segíthetni máskép, de nem is mivelheli a földtulajdonos birtokát, melly ezen tehernek viselésére őt alkalmassá, a birtokot pedig becsesebbé teszi, mint illy intézet segedelme által, ha t. i. rendes kamat mel­lett idönkink­ nem rögtönözött megfizetéssel összekötött kölcsönökre szert tehet. Ennek következtében czélját ezen intézetnek leghasznosabbnak, magát az intézetet elkerül­­hetően szükségesnek látom. Ha jól vettem fel, ezen intézet­nek czélja kettő, egyik közvetlen t. i. a kölcsön, igazságos, valódi, csak kölcsönös hasznot hozható feltételek mellett; a másik közvetett, szinte közhasznú, melly a munkálat elején szinte meg van említve, miszerint a hitelintézet leveleinek kiadása által a pénzforgatási eszköz az úgynevezett nume­raire meg fog szaporodni a hazában , és ezen megszaporo­dás mi más következést húz maga után, mint a birtok és termesztmények becsét emelni fogja; és igy azon néposz­tályt, melly főtekintetet érdemel — mint azt országos vá­lasztmány jól mondja — alkalmatossá teszi mind köteles­ségének a múltra teljesítésére, mind jövendőre az elöhala­­dásra. Ezen két czél más hitelintézeteknél, és a külföl­dön is megvan, de a mi hitelintézetünknek organizmusa különbözik a külföldiekétől, és e részben előre meg kell mondanom, hogy okosan nem is lehet­ mást tenni, mint e részben a különbséget felállítani. Más külföldi hitelintéze­tek, mennyire ismerem azokat, elvileg véve a dolgot, mégis privát intézetek; egyes földesurai az országnak össze­állnak, és állítanak hitelintézetet, a státus nem tesz egyebet e tekintetben, hanem törvényesíti azt, hogy a statútumokat azok, kik aláírták, és a társaságnak tagjai megtartsák, és más segédeszközöket nyújt, de publicus intézetnek, mint az itt vézetik, nem tekintetik. Nem is szükséges ez ott, mert vegyük fel akármelyiket azon tartományok közül, hol i­lyen intézkedés van, tudjuk azokban a hitelintézetek többnyire a nagyobb nemesi birtokokra vannak alapítva, melly jószágok nagyobb kiterjedésű testületeket formálnak; ott olly birtok is ritka, melly egy faluból áll, hanem mind uradalmak azok, gyakran hitrebizottságok , hol a felosztás majd ezen okból, majd a közadó, cataster stb. tekintetéből tilos, és egyáltalában nem divatozik; a jószágok felmérve, a telekkönyvbe behozva és a mi fő, pörös keresetektől men­tek lévén, a becsű könnyű, sőt nem lévén nagy az ország, maga a kölcsön mennyisége is könnyen kiszámitatható, és mindezeknél fogva, könnyen találkoznak házak, mellyek mint a t. RK. nevezik — a leszámítolást azonnal teljesítik, és mellyek nyilt cassát nyitnak. De ezeken kivül valljuk meg, ezen országok polgárosodási, gazdasági, kereskedési tekintetben előbb is vannak mint mi, az illy megállapodott társasági viszonyokhoz a pénzes embereknek is nagyobb a bizodalmuk, úgy, hogy ott nem szükséges az illy intézeteket status intézeteivé alakítani. Nálunk máskép áll a dolog: nemcsak az uradalmakra, hanem egy pár ezer forintos jó­szágokra is lementek a tek. RR. és jól tették , ennek pedig mind megbecsülését, mind evidentiába tartását egyes tár­saságokra bizo­ batos; nálunk a perek és keresetek, mellyek a fekvő birtokot illetik, számitathatlanok, és ez a különbség a mi helyzetünk és azon országok helyzete kö­zött talán a legnagyobb ; hitelünk azonkívül pénzbeli ügyek­ben eddigelé Európában nem nagy, mellyet mint elő fogom adni, egy részben magunk is kelletinél inkább is lealacso­nyítottunk; mindezeknél fogva nálunk az illy hitelintézet egyesek biztosításán nem alapulhat, privát intézet nem lehet, fel kell a státusnak a dolgot fogni, és az egészért jót állani; s valóban midőn az országos választmány bölcs javaslata szerint 200.000 ft. takarékpénztárul a közből ajánltatik, az intézet kezelése, és felügyelése a fejedelem és haza által nevezendő köztisztviselőkre bizatik, és a mi legfőbb, a stá­tus jótállása nyilván törvényesen kimondatik, át fogja látni mindenki, hogy itten nem privát, hanem közönséges inté­zetnek megalapításáról van a szó. Már most természetes, hogyha az ország magára veszi a biztosítást, ha valaki szavának, mindenekfelett az országénak szentnek kell lenni, kivált most, midőn először lépünk fel a világ előtt köz­pénzbeli hitel tekintetében, és e czélra, hazánk mostani viszonyai között a­­. RR. nem is tehetnek mást, mint a­mit tenni szándékoznak. Azt mondja ugyanis az országos vá­lasztmány, hogy a kölcsön a biztosításra szolgáló vagyon igazi értékének egy harmadrészére adathatik, s igy ezen egy harmada törvényes hypotheca, melly minden más az egész vagyon ellen képzelhető kereseteket megelőz. Azt mondják továbbá a tek. RR. és méltán, hogy ha később ezen vagyonra nézve, miután az arra felvett kölcsön a hitelintézet részére intabulálva van, per indítatik, ezen pert nem lehet végrehajtásba hozni addig, míg az be nem jelentetik az intézetnek, és ennek helybehagyása nélkül a végrehajtás nem történhetik; hogy tovább a va­gyont felosztani, eladni, ezen intézetnek tudta nélkül nem lehet, szóval, a t.­Rt. a közhitel tekintetéből erő­sen megkötők, és megszok­ták a szabad rendelkezés jo­gát, de ez nem is lehet máskép. Engedjék meg a lek. RR., ki nemzeti állapotunkat egy darab időtől fogva tekinti, észreveszi, hogy mi — értem a nemességet, és mivesz osz­tályt — nem tekintve arra, hogy institutioink, anyagi, szel­lemi erőnk nőttek fejlődtek-e velünk, legalább úgy mint kel­lett volna? sőt arra sem tekintve, hogy az alsó osztályok követnek-e illő távolságban bennünket? — E Európának és a mivelt világnak mind anyagi mind szellemi javaiba, kellemei­­be, talán feleslegébe is , igen mélyen beletekinttettü­nk , és azokat erősen megizlettük; már most visszatérni ezektől, és azt mondni: én visszamegyek a régi egyszerűségre, ha tet­szik, jó, ha nem, bajos. Tessék megengedni, tán nagy része azon ellentéteknek, mellyek mostan közöttünk léteznek, ebből származik, mindent akarunk és élvezünk is, és el sem tudunk tőle szokni, institutióink pedig, és anyagi szel­lemi kifejlődésünk karöltve nem nőnek vágyainkkal. Ebben, némi tekintetben úgy vagyunk, mint azon falusi ember, ki szükséges kimivelés nélkül először jö­n egy igen mivelt vá­rosi társaságba, régi szabású egyszerű falusi társaságos tónussal , köntössel; ha ezen jó ember a finom társaságból kiigazíttatni vagy legalább nevetség tárgya lenni nem kíván, szükség, hogy a­mit Jánoska nem tanult, azt János tanulja meg, és kénytelen lesz hamarjában azon társaság tónusát, külső színét magáévá tenni. Mi t. R­., ámbár minden ha­sonlatosság sántikál, majd nem így vagyunk, s a­mennyi­ben nagyon előrementünk, visszalépni pedig sem kedvünk, sem tehetségünk, némi részben törvényeinken, szokásain­kon kell tágítani vagy illetőleg szorítani, hogy öszhangzás­­ba hozzuk azokat helyeztetésünkkel, és e részben : akarni, vagy nem akarni, ez a kérdés. Én mindazt, mi e tekintet­ben e munkálatban rendelve van,helyesnek tartom; helyes­­nek nevezetesen azt, hogy az egész ország magára vállalta a kezességet; helyesnek tartom a 200,000 frtot, a közfel­­vigyázást; helyeslem végre azon megszorítást, mellyet az orsz.. választmány a hypothecául szolgáló birtokra nézve szükségesnek tart, s mellynek munkálatában okát is adja, és megmutatja, hogy ezen megszorítás még a többi kere­setekkel sincsen ellentétben. Meg kell ugyan vallanom, hogy akármit mondjunk, azon régi elvben találom ebbeli határozatunknak alapját, melly néha jó néha rosz czélra fordittatik: „salus publica suprema lex esto“ ezt egy kissé ezúttal a jó czél elérésére alkalmazni kellett. Más részről pedig tökéletes igazság fekszik abban, midőn azt mondja a választmány, hogy az illy jószágoknak csak egy­harmada lévén lekötelezve, arra nézve, kinek azon jószágra keresete van, két­harmada zárva áll, és a kereset szabadon marad. Mis mind­az, mi itt bölcsen előhozva van, mindeddig mind jó, de most méltóztassanak megengedni, megmondom vélekedése­met aziránt is, mit a továbbiban nem tartok jónak. Ez tehát közintézet, nem is mondhatom másnak, mert a státus áll évette jól, 200.000 forintot ad reá, felelős tisztjei által ke­zelteti stb.; azonkívül a t. RB. itt először a hon közjava, a közhitel megállapítása s megtartása tekintetéből némelly ed­digelé nagytekintetű törvényeink és törvényes szokásaink változtatásával, új, erős, de meg kell vallanom, szükséges törvényes szabályokat hoznak; de hát ezen első, úgy­­mondva reformlépésünk ismét ollyan mint a régi modor volt, mellyről nem én mondom, de sokan mondják: „más fizetett és más vette hasznát.“ Tessék megengedni, ha semminemű folyamatban levő per alatt álló birtokra nem adnak ezen hi­telintézetből kölcsön pénzt, kérdem: kinek per alatt van a jószága, miért fizet azon 200.000 fiihoz? De ha erre azt mondanám is : „medica non curat praetor“, miért áll jót úgy hozván a dolog magával, mert a status mindent magában foglal, egész jószágával azért, miből semmi haszna? és pe­dig valóban­­. RR., ha ezen megszorítás áll, a birtokosok legkisebb részének lehet belőle csak haszna. Perekről van szó, most már otthon vagyok. Megmondom egyszer, milly sok ezer juris per van folyamatban a kir. tábla előtt, s ha mindenikre 3—4 falut veszünk is, és a kér. táblák, várme­gyék előtt folyó pereket hozzá számláljuk, Magyarország jószágainak körülbelől három ötödrésze per alatt van ; hát még azon megszorítások elkerülése tekintetéből, mellyeket a felpereseknek azon jószágok iránti keresetükre nézve, mellyeknek egy harmadára a hitelintézet kölcsöne inhypo­­thecálva lesz, ezen új törvény rendelete szerint az executio alkalmával szenvedni kellene, hány ezer per fog a legrövi­debb idő alatt támadni, ez ugyan, ha ő­felsége megtart ki­. Személynöknek, reám nézve igen hasznos volna, mert soha annyi actiók nem praesentáltattak, mint ezen intézkedés következtében praesentáltatni fognak; de méltóztassanak megengedni, azon jószágoknak számát, mellyekre kölcsö­nözni lehetni fog, az egész magyarországi nemesi fekvő birtok egy ötöd részére leszállítaná, ha a rész akaratnak és irigységnek gonosz játékát ide nem is számítom, pedig milly könnyű ez nálunk, hol akárkinek lehet pert akasztani nyakába. Ugyan­is méltóztassanak megengedni, hogy egy kissé egybeadjam a lehető pereket. Magyarországban elő­ször minden jószágok szent István királytól kezdve, dona­­tionalis jószágok, az első foglalási esetek igen ritkák , már 485

Next