Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-11-22 / 93. szám
elvesztő. Most egy éve másod ízben raboltatok ki e ház, tetemes pénzöszteg és nem kevés értékű tárgyak oroztatván el belőle. Ekkor az özvegy tűrt és hallgatott, nehogy még súlyosabbik boszultassék meg harmadszor; de szólott a lármás világ és gyanakodott csaknem úgy, mint előbb, sőt azt is tudni akarta, mikor, hol, és ki költötte el az öszvegy pénzét? Ezt követte egy harmadik szerencsétlenség: egy fiatal asszonyságnak t. i. paraszt férfi, és nőruhában néha szekérrel, néha lóháton és gyalog, s többnyire éjenkint folytatott kicsapongó kalandjaival lévén az egész széles vidék füle és szája tele, történik, hogy az itt úrnőnek arszlán fivére rábeszélvén sógorát is (az özvegynek tőszomszédját és még két bizonyságnak felkért egyént, elmentek az öszvegy házához megkérdezendők: honnan hallotta azon kalandos híreket? amellyeket az illy híreken kapkodó vidék népe már versekben is megénekelt volt. Ezen sajátságos procedúrának ünnepélyesnek és komolynak kell való lenni, de mi történik? A fiatal ura és a nemes öszvegyet csupán leányával találván szobájában, a komoly kikérdezés helyét dühös megrohanással cserélte ki; tegeződés, ütésre felhúzott kezek, és főbelövésseli sokszoros fenyegetőzés egymást érték az uracs részéről. A regius urak lovagiasan és csendes vérrel szemlélték e spanyol játékot, és az ártatlan leány reszketését, míg a bátor özvegy remegő leányát is felbátorítván kiküldő, és elleneivel úgy egyezett meg, hogy noha ő azon híreket sem nem indította, sem nem szokta beszélni ocsmányságuk miatt, de, minthogy azokat mindenki tudja, ha kívánják, azt könnyű bebizonyitni, s az öszvegy igéré is ezt akármikorra. És a híreket teljesen igazoló sikerrel alia szavának, még aznap egy nagy sereg olly bizonysággal, kiket a kijelölt házig menő útjában rögtönözve talált. Ezen procedúrának szinte egy második felvonása lett, ugyanis a megtámadva vélt özvegy uralmára töméntelen vasvillás és csépes nép rohant a ház körül, és ajtók elébe, s a ritka türelmü asszony mindent elkövetett megtámadóinak uralmára, mit a felbőszült néppel szemben alig vivhata ki, és maga haza kisérte őket — a két udvar közti közkert ajtajáig. Negyedik csapás e házon, egy bűnös és kebelláziló merény, mellytől visszaborzadna a legvadabb fertelem is, folyó oct. 1 -jén történt. Az irt öszvegynél lévén t. i. egyetlen fitestvére is, és egy más nemes asszony, midőn négyen szerény vacsorájukat atyafias örömmel költenék el, minyájan egyszerre görcsös gyomorrágást vettek észre ; s az éles eszü, és bármi viszályokban ritka lélekéberséggel bíró öszvegy tüstént észrevéve, hogy vacsorájuk meg volt mérgezve, és tüstént küldött a csak negyedórányi városi orvoshoz, ki a szükséges gyógyszereket magával hozva, ez ártatlan családot megmenté annyira, hogy már éltökhöz van remény. És kire fenekült a gyanú? Csudálatos, hogy most is a szomszéd urnő — nem a már felérintett, hanem egy más — szolgáló leányára, ki látogatás szokatlan ürügye alatt akkor estve a konyhában ülvén, egy tűznél levő lábast minden kérés nélkül kavargatott. A főzö asszonyról teljesen leháromlott a gyanú, mert ő az irt lábasbani étket kitalálván, s fenekét a kevés maradékkal kimártván, legkínosabb állapotra jutott, és orvosi szorgos segély mellett is mind máig szörnyen szenved. Az uri gyógyszertárben két orvosi rendelet van, arsenicumot tartalmazó. Egyiket még ez évi augustusban hozatta meg az özvegy szomszédja aláírásával, rühes cselédje számára a házi úr, (Isten mentsen, hogy e becsületes urra legtávolabbról is valaki legkisebbet is gyanítana, ő mindenben ártatlan volt most és mindig, de házi dolgaival igen,úgy van, mint a pap a gólyafészekkel) másikat az úrnő férje aláírása nélkül hozatta meg, ki tudja miért? Az.hatóság érdemes főtisztje hálás rendelést tett a nevezett gyanús szolgáló fölkérésére, letartóztatására s kikérdezésére, a megmaradt, és orvosi gyógyszer által kiidézett, s illy alakban hivatalosan elpecsétlett mérges étkek vegytani felelemzésére. A biztos urak fel is kérték a gyanús leányt, de az urnő — férje nem lévén honn — nem adta ki. Mit hoz ki a vizsgálat a titok leple alól, már a közvélemény iránta nyilatkozott, majd aztán a vizsgálat eredménye után tán fogok én is és nyíltabban. E szerencsétlen házra a közvélemény végpusztulást jósol, ha e borzasztó merény valódi kútfejére most sem fognak ráakadhatni, s valakinek nem kevés successiót, aztán egy közkert lerontását, s két telekből egyet. Borzasztó gyilkosság. Marosvásárhely oct. 20 án vasárnap estre egy tisztességes kisebb rendű vendéglőben néhány mészáros mesterlegény becsületesen borozott; többek közt Tollas József nevű mészáros, igen jámbor, szelíd, emberséges ember, s ennek sógora, vagy meghalt nőjének testvére Rozsnyai István mészároslegény, zabolátlan ifjú. Tollas József kilencz és tiz óra között haza indulván, Rozsnyai István elbe megy más után Cziriák nevű szabadságos katona mészáros legénnyel, elázott részeges hitvány emberrel, s a piacz közepén épen a tanácsház mellett irtózatosan megverik. Öszvefutás lesz s a két vérengző elszalad. A kegyetlenül megveretett Tollas József kínosan haza ballag s a szomszédjában lakó városi directort felkölti, Czirjáknak, mint jószágtalan czellengő embernek elfogatására, ki épen Rozsnyai Istvánnál lakott. A director erőt vevén maga mellé, Rozsnyai István házához ment, utána ballagott itt is a szegény Tollas s megállott az utczaajtóban, mig benn a director kéri elő Czirjákot, észrevevén Rozsnyai, hogy sógora is ott van a kapuban, a pitvarajtóban megtámasztva volt puskáját ragadja s egy pillanat alatt úgy lövi mellbe Tollast, hogy ez mindjárt meghalt. Ekkor többen a gyilkosra rohannak, ki puskájával úgy ütött másokra, hogy annak agya is eltört, sőt az asztalon készen volt nagy kést is felragadta s azzal a meggyilkoltnak egy másik sógorát meg akarta ölni, de a kést csak combjába döfhette belé. Két három ember lesz vala áldozatja dühének, ha jobban meg nem csípik. Attól fogva már börtönben van. — Borozások alatt a gyilkos ifjú mind szüntelen kinálgatta Tollast borral s igen barátságosan látszott vele bánni. Minden jelek oda mutatnak, hogy előre készült a meggyilkolásra; puskája is ón-s szegdarabokkal töltve volt, s azzal várta készen a rá menőket, gondolván, hogy a piaczi megverés után látogatói fognak lenni még azon éjen a városi hivataloskodók. Mint mondják, valami kis bosszúja volt Rozsnyainak Tollasra. Egyébiránt ez ifjút igen rendetlennek, kényén neveltnek, verekedőnek, sőt vérengzőnek mondják. Már ezzel harmadszor lőtt Tollasra. Másokat is sokszor megvert, megsebesített, szóval merő zsarnokságot űzött maga körében, mégis többnyire mindig elkerülte a büntetőigazság kezét. — Megjegyzésre méltó ez ifjúról, hogy néhány évvel ezelőtt lova nem járván úgy, mint ő kívánta volna, leszállott róla, s azonnal kését ütötte belé, hogy a szegény állat egyszerre megdöglött. Egy szegény zsidót halálra vert. Az ember az Isten képére teremtett nemes valóság, de ha indulatja és szenvedélyes rabja lett, akkor pokolig sülyedő ördöggé vált, kitől a társaságot mentől előbb megtisztitni kell. Igazítás. Az e lapok 81-ik sz. 475. lapján bemutatott munka 26. §. 10-ik sorában álló „versezet“ helyett az eredeti kéziratban „mit“ szó olvastatik ; e roppant botlást szerző ezennel másolói ügyetlenségnek nyilvánítja. A legutóbbi számban pedig 540. oldal harm. hasábjának alulról 11. sorában tévedésből áll: meghoszabbittatik helyett „elhalasztatik.“ 547 tengyluitannia, Nov. Dán titkostanácsot ült windsori várában a királyné, mellyen Albert herczegen kívül a bel- és pénzügyminister jelen voltak. Többi közt a Dundonald lord forgatógépi találmányával szabadalom lön megerősítve s hosszabbítva, miután egy nappal előbb a státustanács ítélőbizottmánya szakértők hozzájárulásával, a nevezett ügyre nézve kedvezően nyilatkozott. Dundonald lord kimutatá, mikép találmányába 12000—14000 ft sliget beleölt, mellyről Henton mérnök bizonyságot ten, miszerint az 40 év óta a gépműzemek legnevezetetesb javítása. — Nov. 9-kén tartatott meg Gibbs londoni új polgármester ünnepélyes menete, amint szokásban van, Guildhalltól a cityn keresztül egész a londoni hídig, és innen Themse vizén fölfelé egész Westminsterig, hol a polgármester a királyi főtörvényszék előtt ünnepélyesen meghiteltetett, s aztán státusbárkájában a folyón egész a blackfliarsi hídig visszaért. A menet az angol polgárzat őskori fényében jön megtartva: aranylánczok, skarlátpalástok, nagy vendéghajak, zene, czéhzászlók, czimernökök sajátos öltönyükkel, s pánczélzott lovagok vevék körül hoszszú sorban a polgármesteri státuskocsit, de a fogadtatásról, mellyet Gibbs Mihály uram tapasztalt, a hírlapok különbözőleg tudósítnak. A Standard szerint például tökéletesen meg lehetett elégedve a nép részérőli fogadtatásával, a Globe szerint azonban nem jön ugyan , mikép fenyegetőztek, záptojásokkal meghajigálva, de füttyök és sziszegés nem hibáztak a néptömegből,vegyítve keserítő kiáltásokkal: „hol vannak az ellopott templomkönyvek?“ — úgy hogy citybeli díszmenete inkább formaszerinti vesszőfutás volt, mint megtiszteltetés. Annyi bizonyos, hogy az ő fogadtatása vegyes természetű volt, miközben Magnay Vilmos, multévi polgármester, ki a menet végén haladt, osztatlan tetszésben, szeretet és kedvezésjelekben részesült. Magnay nemesítése a cityben sok beszédnek szolgáltatott alkalmat, nevezetesen, hogy börzenyiláskor a sheriffek elmellőztettek. Előbb ugyanis szokásban volt, hogy valahányszor a lordmayor baronetté emeltetett, a sheriffek is lovagokká lőnek nevezve. Jelen alkalommal a királyné ezen szokástól eltért, s a Sun ennek okát imigy fejtegeti: Victoria tapasztalván, mikint némelly szárazföldi státusokban az üres nemesezimek sokasága ezen állapotra igen káros hatást gyakorol, elhatározó magában, Angliában ezen bajon akkép segíteni, hogy nemesi oklevél ezentúl csak azoknak fog adatni, a kik mellett a közvélemény szól, s kik ezenfelül némileg még világi javakkal is bírnak; mert puszta czimek könnyen hivatalvadászatot szülnek a statusban, melly hogy milly veszedelmes — a történetek eléggé tanúsítják. Igy:ő Victoria elhatározása igen bölcs és köszönetreméltó. Francziaország. Az ellenzék sajtó a kölcsönfelvétel módját nem helyesli. Múlt országgyűlésen a követkamra Garnier Pages indítványára oda nyilatkozott, miszerint a kormány jövő kölcsön alkalmával, a bankárokat mellőzve, egyenesen a közönséghez forduljon. A National azon kis tőkékre emlékeztet, mik csak a takarékpénztár által is 400 milliót hoztanak a státusnak, s hozzáteszi: „ma mint sok év előtt ismételni kell, mikép az egyenes kölcsön egyedüli mód, melly a hitel mostani állapotához illik. A kölcsönnel úgy van a dolog mint a vasutakkal. Nincs egy alapos ok sem, hogy miért legyenek azok néhány magánember nyereségforrásai. Ila egy bankár holnap 200 milliót aláír, ezen pénzösszeget nem a maga ládájából veszi, hanem azon polgároktól, kiknek kiadandó tőkéik vannak, s fáradságáért megfizetteti magát. Miért nem lehetne egy statusnak, melly egész sereg beszedőt s pénzügyszolgát bir, magának eladni papírjait, s más adózókkal legalább a bizottmányilletményt megérdemeltetmi? Corsica szigetét is meglátogatók azon dulongó viharok, mellyek nov elején Olaszhonon átvonultak; valamennyi folyó s patak túlhágta partjait, a hidak elrontattak s az Ajaccio és Bastia közti országúton a közlekedés egészen megszakadt. Spanyolország. A spanyol congressus a válaszfeliratot novemán elfogadd. Okán még a tengerészetről fejlődött le egy igen érdekes vita, mellynek kimenetele a cataloniai követek hatalmas befolyását ujlag bebizonyítá, kik a fenálló tilalomrendszer mellett virtanak. A válaszfeliratban a tengerészet előmozdítása szükséges intézkedésül bélyegeztetik ezen szavakkal: „most, midőn béke ölében iparunk gyorsan emelkedni kezd“ — Sako azonban a kitételt ekkép indítványozd: „most, midőn béke ölében keletkező iparunk inkább mint valaha erős óralmat kíván.“ S indítványát azzal támogatá, mikép a spanyol ipar nemcsak hogy nem emelkedik, hanem inkább legnyomorubb állapotban teng; s előadása olly benyomást tön a gyülekezetre, hogy egy a bizottmány nevében Rius Rosas által megkísértett cáfolat daczára mégis 72 szóval 65 ellen elhatároztatott, miszerint az indítvány fontolás alá vétessék, s hihetőleg már be is tétetett a válaszfeliratba. A déli tartományok reményei tehát, mellyek a föltétlen tilalomrendszer megszüntetését s mérsékes védvámok behozatalát évek óta óhajtják, ismételve meghiusulának. A pénzügyi rend helyreállítása, a kiviteli bérkerét emelése, elöhaladás az iparban, melly a csempészet eltörölhetlensége s a jelen rendszer mellett csak név szerint, valóban pedig épen nincs megvédve, végre megszüntetése a nép azon elerkölcstelenedésének, melly az üdvtelen dugárusság természetes eredménye, egy bölcs táhozástól függenek. Mon minister minden ígéretei csak önaltatás, s minden eddig elé tett kísérletekhez hasonlóan eredmény nélkül maradandnak. A köveskamra ugyanazon ülésben egy bizottmányt is kinevezett, melly az organicus törvények alkotása iránt a senatusról már helybehagyott felhatalmazásról tudósítson. A bizottmány köv. hét tagból áll: Llorente , Seijas, Benavides, Alcala, Galiano, Quirato, Moron, Nocedal, — elnökük Alcala Galiano, titkáruk Nocedal. Az országban egyébként a rettegtetési rendszer folyvást tart. Több nagyobb városokban számos újabb elfogatások történtek, a figuerasi őrség, nem lévén iránta többé birodalom, egy estramadurai zászlóaljjal helyettesittetett; az egyedül Cataloniában eddigelő még fenállt vichi nemzetőrség mindenszentek napján szinte hasonló oknál fogva lefegyvereztetett, s a félelem olly erős vola, hogy csak három órai szünetet engedtek volt neki. Valenciában novelre táján éjszakán néhány összecsoportulás kísértetett meg, a katonák azonban a rendet folyvást fentartották. Falragasztványok s proclamatiókat találtak, valamint Castellon, Cartagena s Murciából emissariusokat venek észre. Galíciában a forrongás szinte hasonló módon tart; Balboa tábornok minden erejét ráfordítá, hogy Vich, Tuy s Redondela városokat a lázadástól megőrizhesse; a kormányt folyvást komoly aggodalmak ostromolják. Prim tábornok s bűntársai peréről köv. tudósítások érkeztek Madridból. A haditörvényszék nov.ékén ült össze; elnöke nem Espeleta tábornoka mint előbb jelentetett), hanem Mazaredo madridi főkapitány volt. Hat tábornok teljesíti a birói tisztet: Ribero, Concha, Gallegos, Campo Alenge, Concordia és Rute. Shelly tábornok, a fővádlóit védő sérelemkép adá elő, mikép védence sem a feladóval sem a tanukkal nem szembesiteték. Ezen nyilatkozatnál a bírák szemei Aznar ügyvédre fordulanak, ki a per utasítását is vezető, s egyszerű vallomásokra az összeesküttek fejeit kiváná. Prims társai e törvényszéki ülésben nem voltak jelen. Riberos Concha (testvére a köveskamrai ellenzékhez tartozó tábornoknak) Prim részére kedvezőleg nyilatkoztak. Nov. 4én még mi sem végeztetett ügyében. A törvényszék tagjai meggyőződtek, mikop a per sokkal kimerítőbb utasítást kíván, melly mégis rendelheték, addig elé az egész ügy felfüggesztetett. A perfolyam részleteit a J. des Debats levelezője kissé bővebben közli. A Prim tábornok által összegyűjtött védtanács egyáltalában a haditörvényszék ellen tiltakozott, az ellenmondás azonban sikertelen maradt. Egyébiránt a bírák mérsékelt seszélyes férfiakat ismertetnek; nem tarthatni, hogy őket ítéletükben pártos nézetek, politikai gyűlölet vezérlendi. Spanyolországban, hol egyébként minden nyilvános tények bizonyos nézőjátékos színnel bélyegeztek, egyedül az igazságszolgáltatás ment minden pompától, minden külső máztól, sőt mondhatni, még a szükséges méltóságtól is. S valóban csupán irelmet hint a vádlottak kedélye fölé, de semmi tiszteletparancsoló érzetet nem kelt a nézők keblében. A törvényszéki személyzet a volt őrségi laktanya egyik tágas termében gyűlt össze. Kis asztal körül egészen közönséges székeken lilének : az elnök, a hat bíró, törvényszéki ügyvéd s egy titkár, két padlón a hallgatók számára hagyva, kik azonban úgy látszott, jogukat használni nem igen buzgókodtak; a terem mintegy 500 személyt fogadhat kérelmesen ; ezen számnak alig fele volt jelen, s ezeknek is háromnegyede napiparancs által oda idézett őrségi lisztekből állott. Asztalon a birák előtt négy könyv feküdt; még feszület sem volt föltéve, a hat tábornok egyenruhában volt; a nézők a teremben fel alá jártak, a birákhoz közeledtek, s helyet foglaltak megöttük ; nem volt semmi őrizet felállítva, semmi felvigyázó — szóval egy törvényszéki ülés ünnepélyiségiből mi sem volt látható. Legelöl a perirományok olvastattak s a tanúvallomások (Prímnek a katonasághoz nem tartozó társai vele együtt ítéltetnek) , aztán Shelly tábornok védbeszédét adá elő, azaz egy értekezést olvasott, mellyet neki a vádlott egyik ügyvéde odanyújta. Shelly derék katona, becsületes férfi, sohasem foglalkozott törvényes dolgokkal; a védbeszédet valóban egyhangúlag is olvasó s úgy, mintha tartalmából mit sem értett volna. Prim hadi pályája meglehetős élénk színekkel volt rajzolva: még igen fiatal korában 1833-ban önkéntesül állott be a szolgálatba ; rangjait egymásután a harczmezőn nyerő, hétszer jön megsebesítve. Shelly után még hat katonatiszt lépett elő védbeszédével; egyikök mire sem tudott menni olvasásával ; az elnök türelmetlenségét le nem győzhetvén, a nézők közöl egy lisztet megkérele s a beszédet általa tovább olvastató, amit ez egészen egykedvűleg végezett. Előadások után a közönségnek a termet oda kellett hagyni. Két óra múlva az ülés ismét nyilvánossá lön, az elnök jelenté, mikép a törvényszék nincs elegendőleg értesítve, s a pernek újonan kell intéztetni. Egyébiránt Spanyolországban a hadi ítéleteket nem az elnök teszi nyilvánossá, hanem a tartományi főkapitánynak átküldi, ki is a hadügyésszel elhatározza: valljon az ítélet végrehajtandó-e vagy a legfelsőbb hadi - tengerészeti tanács ebbe terjesztendő? Így megy