Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-08-16 / 65. szám

tam, hogy a városokat különösen érdekli az élelmezési tárgy. Miért különösen? Itt az a kérdés, hogy kaszárnyák építtes­senek és a megkívántató zab és széna kiszolgáltassák ;e terhet csak néhány városok viselik, a többiek — kivévőn az alföldi városokat — a szállásozást és katonai élelmezést alig ismerik. Az mondatott továbbá, hogy a városok képvi­selik az adózók osztályát, én azt­ mondom, hogy ők szinte olly castot képviselnek, mint mi. Én tehát elvkérdést látván a dologban, s azt per tangentem eldönteni nem akarván, maradok a kerületi határozat mellett. (Vége kövt Julius 26-ki kerületi ülésben, az V-ik osztályú sérel­mek és kivonatok folytatása volt napirenden. 51. Mivel 1840-ik évben hozott kereskedési törvények czéljuknak meg nem felelnek, óhajtandó: a) Hogy a számviteli könyv a mostan fenálló dijak mellett, az első feljegyzési könyv vagy épen nem, vagy minden terjedel­mére­ tekintet nélkül a pecsét és aláírások egyszerű díjai mellett mind a váltótörvényszékek, mind a törvényható­ságok által törvényesítlélhessék. b) Hogy a számviteli könyv, a bejegyzett kereskedő vagy annak könyvivője ál­tal a fenálló törvény értelmében vezettetvén, az első fel­jegyzési könyvbe a kereskedési segédszemélyzet is — a tanítványokon kívül — az általa vett vagy eladott tárgyakat bejegyezhesse, nehogy különben a kereskedők, könyvvivő­jük rögtöni megbetegedése vagy elutazása esetében, vagy a törvény által tiltott firkakönyveket (Schmierbi­cher) alatto­mosan ismét behozni, vagy talán több hét után is csak em­lékezetből az egyes tételeket az első feljegyzési könyvbe felvenni kénytelenek legyenek, c­ Hogy az 1840. 16. t. ez. 16. §. ekkép módositlassék, hogy a rendesen vezetett keres­kedői könyvek, úgy mint az előtt, fél próbának tekintesse­nek, mert az áru megrendelésének vagy átadásának bebi­­zonyitása alig lévén lehetséges, a részlelkű adósok hitele­zőiket könnyen kijátszhatják. d) Hogy az 1836: 20. és 1840: 11. szóbeli bíráskodásról szóló czikkek rendelete a számviteli 200 p­o­ntot meg nem haladó adósságokra is olly formán terjesztessék ki, miszerint az első bíró ítélete a hit letétele előtt, tehát birtokon belül a törvényszékhez s ille­tőleg a városi tanácshoz felebb vitethetvén, a felebbvitel­­ben hozott elmarasztaló ítélet pedig azonnal a pótló eskü fetétele után végre is hajtassák. 52. Miután a 1840-ik országgyűlés hiteltörvényeket al­kotott, s ez által a kereskedés és ipar nélkülözhetsen segéd­eszközeinek, a tőkéknek biztosítására egy nevezetes lépést ten, szükséges arról gondoskodni, mikép azon óhajtott siker, mellyel a földbirtokos egyedül amazok által el nem élhetett, hitelintézetek által eszközöltessék; s mikép azon váltójogi hiteltörvényeknek netalán tapasztalt hiányai kijavitassanak, jelesen is az, minthogy eddig a csőd alá került javaktól a hitelező részére az ingók elszakasztalván, a földbirtok meg­úsztatott azon lényeges tartozmányától, melly egyedül ké­pessé tévé megadni a jövedelmet, mit nélküle csak felében eszközölhet, szükséges , hogy az ingó tartozmányok ingat­lanoknak s a földbirtoktól elválhatlanoknak tekintessenek. 53. Végre a váltótörvény különösen a földbirtokosokra a váltóképességből háromló káros következések miatt oda módosítlassék, hogy váltókiadási úgy szintén elfogadási ké­pességgel csupán a kereskedők bírhassanak. 54. Az ithéri laizás tárgyában alkotott törvény határo­zatlan s könnyen önkényre vezető értelmű ; mind ezért, mind az úrbéri laizás engedelme alatt levő erdőknek majd mindenütt pusztulásra jutott állapotja miatt, ezen törvény szükségképen még­pedig a kép módosítandó, hogy az úrbéri erdő egy részének természetbeni kiszakítása és a jobbágy­nak használata alá bocsátása egyedül a földesúri szol­gálatokat örökösen megváltandó községekre terjesztessék ki, a többiekre nézve pedig az úrbéri faizás is, szintúgy mint a legelővel történt, a legkisebb és legnagyobb szám, melly között a faizás akár és akár pedig szekér számra, az úrbéri erdő terjedelmességéhez és a házhelyek mennyisé­géhez képest, állapíttassák meg. (Folyt. köv.) Pozsonyi újdonságok. Pozsony, aug.15. Midőn a legközelbi számiban em­lített kicsapongásról szóló sorokat írtam, kezemet szivemre tevén, meggyóntam az igazságnak, hogy magamat rágalom s méltatlanság bűnösévé nem teszem. Mert valamint utálat s gyűlölet érzetével fordulok el mindentől, a mi az erény út­járól letérten a bűn undok bélyegét viseli homlokán, s el­­lenállhatlan erőt érzek lelkemben megostorozni a rosz­tet­teket, olly hő tisztelettel hajlok meg öröm közt a valódi jó előtt, tonon vágyva hirdetni minden igazságos érdemet. És mindenekfelatt, a­mit a polgári élet alapföltétéül szabott meg a közérzetem, mint Izrael fiai elött a szentek szen­é­t szavaim és tetteim előtt olly sérthetetlen a­ becsület. — Ezen elvjellemző vallomás helyett becses olvasóink bizonyára a lönérintettem kihágás megígért rajzát várták ; annak közlé­sét azonban később időre halasztván, midőn egész hiteles­ségében fog az e lapokban megjelenhetni, jelen alkalom­mal egy más, igen rövid kalandocskával bátorkodom szol­gálni , miszerint ugyanis tegnap este egy derék magyar úri társaságot elhagyván, s a városi kávéházak egyikébe fagy­­laltozni térvén, alig három perczet mulattam benne, midőn hirtelen megfordulva „szellemei“ kíséretében láttam elöttem a mult számban megemlített egyént, eme kérdéssel gúny­­vonásos ajkain : „nem tudja mi újság?“ — Engem a sors meglehetős jó mennyiségű sejtelemmel ellátott megérteni s tapintattal, hol csak lehet, kikerülni a kellemetlen súrlódáso­kat, s megvallom gyengeségemet, ez alkommal is minden vá­lasz nélkül szép beken hagyom oda tüszinta rám nézve küny­­nyen talán veszélyt is hozhatott­­eremet. Uram! ha sértve érzi önmagát, lépjen fel jogszerű módon ellenem ; ott a törvény itt a sajtó, de minden egyéb visszatorlás csak gyalázatot h­árí­­tandna fejére. És ha van áliadalom, mellyben szabad volna egyenetlen fegy­verekkel szerezni magának igazságot, melly­ben a kárhoztatás méltó szózatát erőszakkal lehetne visz­­szafojtani, veszélyben forogván e miatt a személyes bátor­­lét, akkor tegyék le ott mindenről a kezeket és alkossanak a társaséretnek egy uj szerkezetet. Ezzel tartoztam, önnek uram, önmagamnak és a közönségnek mint e rovat írója. — Schultz Auguszt: Megyei tudósítások. Szombathely, nyárutó 8. Folyó hó­tkén kezdődött évnegyedes közgyűlésünk ma jön befejezve. Már az első nap igen gyéren mutatkozék a köznemesség s utóbb pén­zért sem volt látható; s ezen t. olvasó milsé csóváljuk fe­jünket, mert ki mihez nem ért, hacsak mások előteleséből nem, különben avatatlan szokott maradni, a mit én helyes­lek. Jelenleg körülményünk sem áll ama ponton, miszerint az úgynevezett korleskedés a még csak egy év lefolyta után tartandható tisztujitás esetére beállhatna. S akkorra erős reményünkint országgyűlésileg a megyei tisztujitásokon se­gítve leend, s akkoron a munkás kezek nem leendenek töb­bé erőszakosan elvonva term­észelrendelte haszondus pá­lyájukról, mi eddigelé a közállománynak csak kára s vég­­veszélyeül szolgála.— Bizzunk a kegyleli egekben, s Árpád unokái ébredési korszakának magasztos gyümölcsét élve­­zendjük. Majd felejtek lisztünket, hisz a közgyűlésről aka­rok meglenni rövid jelentésünket. El lehet mondani, hogy első nap a közügyet érdeklő igen nevezetes tárgyak sző­nyegre nem jutának. Öt rendbeli orsz. követi tudósítások az illető választmánynak adattak át, ha tán még némellyek iránt követ urak a szükséges utasításokkal ellátva nem len­nének, meg időből ki nem szoriltatunk, a szükséges utasítá­sok megeshessenek. — Egy tárgy azonban a BB. figyelmét több ideig elfoglalá. Ugyanis a mult évnegyedes közgyűlés alkalmával más. bán Kőszegh városából a lovagkatonaság szabja Körmendre eltelelni határoztaték , mivel a nevezett város az eddigi szerződés értelme szerint — a mint követe által a megye teremében nyilatkozók — nem akart a katona­ságnak továbbá szállást adni. Az érdeklett határzat követ­keztében buzgalomteljes megyei alispán Széll József úr a megyétől megbizatva lévén avégett, hogy Körmend városát venné szoros vizsgálat alá, valljon képes leendene-e az ez­redesnek s többi liszturaknak alkalmas szállással szolgálni ? a megyei fömérnökkel párosult kiküldöttségbeni eljárá­sát előterjesztő, mellyből kitetszett, hogy Körmenden a tiszt urak elfogadására 90 alkalmas szoba kínálkozik, s hogy minden előkészületek már megillezvék, mire nézve jövő hóban a katonaság Körmendre vonulhat,a mi a megyé­nek bizonnyal hasznára s a szegény adózó közönségnek nem kis könnyítésére történendik, mivel az előfogatok rö­vid­ülendnek s a Zala megy­ei és sz. Gotthard táján létező ka­tonaság zab- és szénabeli tartozását könnyebben s gyor­sabban kézhez fogja szolgáltathatni. Az érdeklett hivatal­­nokoknak lelkiismeretes és igen gyors eljárása hű éljenzés közt méltányoltatott. Honnan kitetszik, hogy a megye előbbi végzetéhez szilárdul ragaszkodik, melly szerint a stáb még a jövő ősszel Körmendre lészen helyzendő. Ez alkalommal eziránt is jelentés létetett, miszerint a stábnak áttétele által a kőszeghi biztosságra sem leend szükség. De valljon a hivatalától elesendő biztoson temnd-e valamikép segítve; ennek feláldása a BE. nagylelkűségére bízatott. Sz. M. főjegyző úr azt ajánlá , hogy az érintett biztos úr, tekin­tetbe vévén annak lelkiismeretes kezelését s pontossá­gát, tétetnék olly állomásra, hol az illy igen ritka kellé­­kű tisztviselő a megyének nagy hasznot s kedves szolgá­latot teendhet továbbá is. Melly indítvány viszhangra talált ugyan, de a már többször említett biztos Kemény Károly ur senkinek sem akarván ártani, a megye kegyes részvétét megköszönte, s igy eddigi 100 pft. fizetését és 6 öt fa járan­dóságát érdemének elismerése és némileges jutalmul hu­­zandja a jövő lisztujitásig. Midőn hihetőleg a megye szeren­cséjének ismerendi, ha illy jeles tulajdonú egyéni tisztvise­lői koszorújába fog fűzhetni. — Kőszegen a megyeháza magtárral együtt nyilvános árverés utján lesznek eladandók. E tárgy eldöntése után következett a legfőbb helyekrőli in­tézmények felolvasása, ezután többféle hatóságoktól érke­zett tudósítások olvaslatának fel, nevezetesen: Veszprém megyének felszólítása őseinknek homályfedte nyomdokit kutatgató derék Regulyak pártfogoltatási ügy­ében , mi siker nélkül egészen nem maradt, mert egy aláírási iv nyittatott meg, az ügy kezelése Szelestey László urra bizalék.­­ Többek közt Győr városának megyénket megkereső abbeli levelének következtében, miszerint a Duna jobbpartján a vasútnak létrehozatalát elősegítni egész erővel sietnénk — az igen korszerű vaspályaügyben követ uraknak utasításba adandó következő határzat létesült: mindig az összes törvényhozótestület s ne a kormány határozza meg az épí­tendő vaspályát; bármelly vonalon épülendő vaspályát tiltó törvény létrehozatala ellen szavazzanak. Egyébiránt Vas­megye rendei a pest-fiumei vasútnak minden más vonal előtti elsőségét sürgetik ; erre nézve biztosítékul ötös száz­­bérfizetésre késznek nyilatkoznak. De a dunántúli résznek fiumévali összekapcsoltatását is Sopronytól kezdve különö­sen sürgöltetni rendelők. Alig mernénk kételkedni, hogy az, ki csak az egész hon felemelkedésén örvend s ezt előm­oz­­ditni vágy, tán pártérdekből ellenezhetné gyengülni indult kikötőnk jövőjét, s igy széldúlhatna forrón dobogó keblünk­ben rejlő s epedve várt felemelkedésünk iránti reményünk nagy hatású csiráját. —m—. Vegyes közlemények. Mi újság Buda­pesten? Széchenyi gőzös első visi utazásának ünnepélye a nemes gróf tiszteletére folyó hó. 10-kén díszcsert fog megtartatni. Maga az ünnep hőse is jelen leen,, s az uj gőzös többi társainál bizonnyal büsz­kébben­­artandja föl fejét, hogy a magyarhoni gőzhajózás egyik leghatalmasabb előmozdítójának világhirűr nevét visel­heti. — 15-én pedig azaz Nagy b. asszony ünnepén a ma­gyar gyalog polgárkatonaság nagykészülétű zászlószente­­lési ünnepe fog végbemenni, nem, mint lapjainkban emlitve volt, a Bakoson, hanem a városház piaczán. Ez ünnepély alkalmával egyszersmind a dragonyos polgárság is­meteendi esküjét, s a zászlóanyák, gróf Batthyányi Lajosné, és gróf Károlyi Györgyné diszmagyar­ ruhában fognak megjelenni. — Vörösmarty összes művei már sajtó alatt vannak, kétféle nagyobb és kisebb alakú kiadásban fognak megjelenni. Meg­lássuk , a magy­ar olvasó világ mint viselendi magát a láng­esze gazdag kincshalmazát hona oltárára levő nagy költő irányában! — A fiatal írók közt olly rövid időn feltűnt, s közönségünk által mindinkább kedvelt Petőfi Sándor költe­ményeinek első füzete is nemsokára napfényre jő. A nem­zeti kör, mint pártfogója, minden magyarhoni casinóhoz aláírási ívet küldött előfizetés végett, minek jó sükerét biz­ton lehet remélni. — A budai hegyek közt rendes, kiváltsá­gos és numerizált gyermekek láthatók, kik kizárólagos sza­badalommal búnak a poros Buda­pestről érkező urakat egy pár krajczárért megkerélni. — Cassano, a köztünk megte­lepedett jeles olasz építész egy tervet készít, melly szerint a közkedvességet nyert Széchenyféle társalgási kert egy része üveg alá fog vétetni, s ezen nrel­szerü vendéglő a legszebb növényekkel leend föl­dísz­itve, hogy id­én is tava­szi zöld környezze az élvezni szerető vendégeket. Hisszük, hogy ez lesz a divatvilág téli elúzeuma, leglátogatottabb mulatóhelye. — A nemzeti színház tevékeny igazgatója által kitűzött 30 arany díjra 8 szinmű érkezett be pályázás vé­gett, miről a hivatalos jelentés bővebben fog szólani. — Egyik legszorgalmasabb, derék színésznőnk, Hubenay Fe­­renczné annyira beteg, hogy szinte kevés remény van be­cses életéhez. Adná ez ég, hogy ne esnék áldozatául az állm­a használt, erős, természetlen rudnói gyógyszereknek! Buda. Valamikor az ember tanúja szép s reményekre följogosító nyilatkozatoknak, mik főleg a munkaképes ifjú­ság köréből származvak, kellemes szivnyugtató érzet ka­rolja átkebleinket s képzetvilágunkban sejtelmileg elénk tá­rul a jövő koránya, me­lynek szinte tündér lényében csil­­lamlanak a most sarjadó növények akkoron teljes életerejü fákká vastagodott törzsei, s az azokról lecsüngő zamaldus gyümölcsök önmagukat kínálják a bámulat becseibe elmé­lyedt nézőnek. Lesznek honunknak is maholnap számos­ Demosthenesei, Cicerói; hisz az ifjúság a nagyobbakban úgy mikint a kisebb tanodákban a szónoklati kerekdedség s hangkellem megszerzésében nem egyedül apadhatlan fára­­dalommal segitselik, hanem annak alapos elsajátítására s az ablam­ minél tökéletes!) kiképzésére mind példaadó lel­kűsés, mind hasznosb könyveknek a jelesbek közötti elosztása által serkentetik, ösztönöztetik. S e nézpontból tekintve az ügyet, a hon legigazságosb méltánylatával adózik a bu­dai kir. főtanodalmi kegyesrendi oktató testületnek, melly e néniben magát semmi hasonnemü intézetünk által felül­ni v­­­a­­­rr­i nem engedi. Múlt hó 30-án tartatott a szónoklati ünnepély, gyér, ám válogatott hallgatóság elött. Kellem a kimondásban, nemesség a magatartásában, erély a szenve­delmek kitüntetésében, szendeség az erény ajánlatában, csengve fölbátoritó szózat a jó követésére — mind megannyi gyöngy, mik ez ünnepély diszét sokmagasiták. S elérzéke­­nyültek sziveink, midőn a szavalók elsője, sőt minden ér­telemben elsője az ifjúságnak, reményteljes Köffinger Frid­rik szive mélyéből fakadó hálát rebegetleün s hőn tisztelte elöljárója é­s tanítójának. Az ünnepélyt löt. Somogyi Ká­roly úr nagylelkű ajándékának (három példány academiailag koszoruzott munkájából!) kiosztása fejezte be. Éljen az ifjú­ság méltánylója; éljenek annak érdemes ápolói, éljenek ift a Demostheneseink­ Székesfehérvárról. Minthogy erősen hiszem azt, hogy serdülő újainkról, kikben a haza édes remény­ét helye­zi, kedvesen veszi tudósításainkat, becses lapjaiban egy két rendet, nem kétkedem, midőn ez ügyben írni szándékom, engedend. A lefolyt hónapban ifjaink kedves ajakán öröm­­teljesen hallam eme szavakat: elközelgetének másod félévi próbatételeink! s milly kitűnő figyelemmel kisérék azt, ki­vehetem onnét, mert napi beszédjük kedves tárgya, fogla­latosságaik főanyaga volt, s valóban a belső öröm szálta meg keblemet, látva igy bennök a tudományos utáni szép és reményteljes haladás szándékát, tapasztalva az ösztönt, mellyel egyik a másikat a jól kieső próbalét öröméből ösz­­tönözé, támogatva ama nemes adattal, hogy csak igy fog­ják a szülői fáradozás szülte cseppeket egy kevéssé letörö­leni, ha ifjú korukban a tudománnyal kapcsolt szép erény ösvényei­t­­podják. E szellemtől áthatva isteni segedelem­mel végzők újaink próbatételeiket, a próbatétel után az azokat koronázni szokott ünepélyes soroztatásról nyájasan értekezzenek, várva a napot, mellyen szorgalmuk ítéletét meghallandók. A fényes örömünnep jul. h. 31 kére­tűzetett ki, mellyen a tanulóifjúság a szerencsésen fülért esztendei javakért a mindenhatónak hálát emelve, a kormányzó, ta­náci kar s több számos vendégek kíséretében gyűlt ösz­­sze, élvezni az öröm ünnep ajándékit; két szónoklat előzi meg a soroztatás felolvasását, mellyek egyikében a szónok latin nyelven ékesen fejtegetve a tudatlanság szomorú kö­vetkezményeit, ösztönt nyujta a tudományok szerzésére; a másik szónok honi nyelvünkön szivet indító s kénye­ket facsaró búcsúzó beszédével hirdeté az elválás szomo­rú óráját, miután felolvastalak újaink érdemszerint ren­dezett nevei; mindezen ünnepélyt hathatósan emelő jelen­létével városunk tisztelt nagyprépostja, ki a tanuló ifjúság iránt viseltető szives hajlamából ünnepélyünkre megjelenni kegyeskedett, s midőn ékes beszédével először a szülőket mint első nevelőket, kiktől egyedül függ a m­nitei fáradság sikere, leereszkedő gyengédséggel szent kötelességükre fi­gyelmeztette volna, hálaszót emelt a tisztelt kormányzó a buzgó s fáradozó (anilói kar munkás iparáért, kiket).

Next