Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-10-22 / 84. szám

84. szám. Szerkeszti s kiadja Bal­ás­falvi Orosz József. October 22.1844. A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és kü­lf­öldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel; — a Századunk terjedelmest) politicai s ro­kon tudományu értekezésekkel, a Kis futár litera­­turai, művészeti s s közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak térképen. Megjelennek e lapok minden kedden és pénte­ken. Előfizetés e 15-dik félévre postán 6 fr. 48 kr. p.- helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr.­­2 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél Hófehér­­utczában a 21. sz. a. ház udvarra eső­lső emeleté­ben Pesten V­éber Józsefnél a tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom. Magyarország. Kinevezések. Országgyűlési köz­lések. 248. ország, ülés a m. FRB nél: nemnemesek hivatal­­képessége, országgyűlési szabad újságok, 311. ker. ülés: ma­gyar gazdasági egyesület, iparegyesület, pesti országház, Mátyás szobra, orsz. pénztár. 248. ország, ülés a t. Kir. és RRnél: Haj­dúkerület és kir. városok rendezése, vukovár-fiumei vasút. 249. orsz. ülés a m. FRRnél: kir városok és Hajdúkerület rendezése. 312. kerületi ülés: börtönrendszer, pénzügyi munkálat, útvonalak. 313. ker. ülés: hitelintézet, útvonalak. Pozsonyi újdonsá­gok. Megyei tudósítások. Sárosból. Vegyes közlemé­nyek. Buda­pest. Ausztria. Nagybritannia. Német­ország. Fris hirvirágok. Kis futár. Szabó Józsefről­ tudósítás. Hirdetések: m­agy­arorszá­g*. a cs. kir. ap. Felsége Berger L­a­josnak az országos főépitészigazgatóságnál második igazgatósegéddé lett lép­cső­nkinti előléptetése által megürült harmadik igazgatói segéd helyét Sreczkés Károly ottani első hivatalsegédre ruházni legkegyelmesebben méltóztatott. Q cs. kir. ap. Felsége Hornig F­erencz. m. n. ka­marai számadólisztet kért nyugállapotba helyezni kegyes­kedett. Országgyűlési közlés. Kétszáznegyvennyolczadik orsz. ülés a m. FRB nél, od­. lákán délelőtti 11 órakor. A hitelintézet kö­rüli válaszizenet hitelesíttetvén, többrendü változások történ­tek a szerkezetben. Ezután felolvastattak s kéziratra bocsát­tattak a zsidók s a községi jegyzők ü­gyébeni válaszizenetek.­­ A tanácskozások első tárgya volt a nemnemesek hivatal­képessége iránti 2-dik rendi izenet, mellyeket egy m. báró, főtörvényszéki biró s főispáni hellyettes ekkép nyita meg. Némi tartózkodással szólok e tárgyhoz, miután annak fel­vétele alkalmával a m. FRR. tanácskozásaiban részt nem vehettem; figyelni fogok azonban az itt mondottakra, mely­­lyeknek hírlapok utján csakugyan hiteles tudomására jövök, ügyelni főleg a m. FRR. e tárgyban fő válaszára. A t. RR. első felszólítása alkalmával elvileg ugyan az általános hi­vatalképesség mellett nyilatkozónak, s ezt támogatók fel­hordott okaikkal, hogy azonban ez elvet csak részletesen akarok még most életbe léptetni, onnan való gyanítható, miszerint a javasolt 1.czikket azon időre mondák szolgálan­­dónak, míg majd általánosan rendelkezni fog az országgyű­lése a hivatalképességről. De ide mutat e fölött e kifejezé­sük is, miszerint jelenleg csak a közigazgatási hivatalokra kivánák a hivatalképességet kiterjeszteni. Illy felhívásra a m. FRR. részükről is mindjárt elfogadók a hivatalképesség­nek nemnemesekre leendő kiterjesztése elvét, de kettőre szób­ták fel a t.­RRet, hogy f. i. magyarázzák meg, mit érte­nek a közigazgatási kifejezés alatt; mi leginkább úgy tör­ténik meg, ha világosan megnevezik azon hivatalokat, mely­­lyeket innentül a nemnemesek által is viseltetni óhajtanak; s másodszor az kivehető válaszizenetükből, miszerint az általános elv lépcsőnkint jöjjön életbe. A t. RR. ime most e­sik üzenetben megfordítják a dolgot, s nem azon hivatalokat nevezik meg , mellyeket viseltetni óhajtanak a nemnemesek által is , hanem mintegy az általános hivatalvisel­tetést mond­ják ki, s azon hivatalokat nevezik meg, mellyekről meg­győződésük az, hogy azokat a nemnemesek még most nem viselhetik, s illyeneknek állítják az alispán, szolgabiró és esküdt hivatalokat; a két tábla tehát magában az elvben megegyezett, de elég van a m. FRR. kívánságának is annyi­ban téve, miszerint most már határozottan kimondák a RR., mi értelemben vették a közigazgatási hivatalok kifejezést, t. i. szerintük a nemnemes lehet a Nádortól kezdve lefelé minden az alispáni hivatalig; azon alul azonban szbi­ó­s esküdt nem ; s kétségtelenül ha már csakugyan ez volt a t. R­. nézete, ezt könnyebben lehetne illy módon kifejezni, mint történhetett volna akkor, ha a m. FRR. felszólítása nyo­mán azon számtalan hivatalokat nevezték volna meg, mely­­lyekre a hivatalképességet kiterjeszthetőnek vélik. Nem gondolom azonban, hogy az elv lépcsőnkénti életbelépteté­sét a m. FRR. közül bárki is olly értelemben gondolta vol­na a t. t. RR. által vétetni, miszerint az felülről aláfelé tör­ténjék. Más nemzeteknél legalább megfordítva volt a dolog, mint ennek közelebben Anglia példája, mert hiszen a t. RR. eljárása, s első üzenetükben lett nyilvánítása szerint, mikép még most ők sem akarnak általánosan rendelkezni, további kifejlődése a dolognak lépcsőnként úgy történnék, hogy majd idővel alispán is lehet a nemnemes, de még ak­kor sz.biró s esküdt nem ; még később majd sz.biró is, de esküdt csak akkor, ha általánosan leend a hivatalképesség honunkba behozva, s itt akarata ellen is azon értelmezés jut az embernek eszébe, mellyet az esküdt hivatalról tréfásan szoktak mondani: quod sit officium, cum quo parum, sine quo nihil.“ mintha épen ezen mindenüvé beszólt hivatal­noki elemben végfogylig meg akarnák a nemesi mérsékletet a t. RR. tartani. Nem lehet ugyanis azt tennünk fel a t.­Rrről,hogy a hivatalképesség javait kiterjesztése mellett minden más tisztséget le akartak volna nyomni, s csak a ki­szemelt hármat sugároztatni a nemesi előjogok segedelmével legtöbb tekintéllyel körül. De nem azt sem, hogy zárt kaput nyitnak a nemnemeseknek a magasabb hivatalokra, de ne­­hezítni kívánják az odajuthatást az által, hogy a kisebb hi­vatalokat elzárják előlük, mert avagy magasabb állású tiszt­viselőink rendszerint nem épen ezen hivataloknál kezdték-e meg pályájukat, mellyekre a BR. javaslata szerint a nemne­mesek igényt nem tarthatnának.. Azonban bárhogy legyen is a dolog, a t. RR. e hármas kivételt magában foglaló ja­vaslatát az elv lépcsőnkénti alkalmazásának komolyan ne­vezni nem lehet, és úgy e tekintetben a m. FRR. felszólítá­sának, melly azonban eredetét a tek. RR. f-ső üzenetében vette, elég téve nincs, s az volna tehát a kérdés, mit kelljen a m. FRRnek a dolog jelen helyzetében tenniük? Felfogá­­­som szerint csak kettő történhetnék : vagy fel kellene a RRet szólítanunk, hogy a hivatalképességet alulról és ne felülről kezdjék meg , vagy pedig az, hogy reáállanánk ugyan az általuk javalt kivételekre, de viszont mi is állítanánk i­lyen kivételeket fel; részemről azonban sem egyik, sem másikra nem hajolhatnék; én e tényt, melly minden esetre csak dísz­­leni fog rendelkezéseink sorában, nem akarom félszegün alkotni; nem akarok olly javaslatot tenni, mellyre a t. RR. az oligarchiái éi hajlam szinét foghassák ; mi könnyen meg­történhetnék , ha a t. RR. példáját követve mi is kivételeket próbálnánk tenni; de nem fogom soha e törvényt úgy al­kotni, hogy azon a helyhatósági érdekeknek vétethessék észre szava. Ugyan mit mondanánk, ha a városok olly tör­vényt indítványoznának, feltéve, hogy netalán egykor a pol­gári rend lenne e honban túlnyomó, mi nem újság már más országokban,hanem a nemes lehessen minden, csak polgár­mester, kapitány, s­zenator nem; illy félszeg törvényre ré­szemről soha nem állanék, s azt hiszem, hogy éz az egyik legszebb feladata táblánknak, miszerint az ehhez hasonló, az elfogultságnak némi jeleit magukon viselő törvényjavas­latokat kellőleg kiegészítse, s e kiegészítést itt e helyen ab­ban indítványozom, miszerint ezennel mondjuk ki az általá­nos hivatalképességet. Igaz, hogy ekként nem lépcsőnként fogunk eljárni, de azért ne gondoljuk mégis , hogy valami nagy rohanást fogna ebbeli megállapodásunk maga után húz­ni , sőt inkább azt hiszem, hogy ha van törvény, melly las­san fog életbe lépni, ez általam indítványozott egyike lesz azoknak; eszmei hatása lesz , de gyakorlati eleinte kevés ; évekig a status quo fog fennmaradni, az a főkormányszékek­­nél, s kinevezésektől függő hivataloknál; mert avagy ma is nincsenek-e azoknál nemnemesek is alkalmazásban? s van-e reá példa? hogy egy különben alkalmatos egyén csak a miatt mellőztetett volna el, hogy ő nem nemes szü­lőktől származott, tudtomra nincs; de ellenben arra van, hogy ha hivatalos pályáján eljutott azon fokozatra, mellyen túl polgári állásánál fogva nem mehetett volna, azáltal nyer­te meg a hivatalképességet, miszerint előbb megnemesü­le­­tett. A választásoktól függő hivataloknál pedig még tovább fog tartani az átalakulási idő, hisz a tapasztalás mutatja, hogy megyei nemeseink mielőtt elválasztanak valakit, még pergamentje régiségét is megvizsgálják; s egy ujonan te­remtett nemesnek fia megyékben csak ritkán nyer alkalma­zást ; sőt a megyékben annyira egyedárázzák a hivatalokat, miszerint csak a szomszéd megyéből áttelepedett egyének­nek is — úgyszólván — meg kell új lakhelyükön honosulni, hogy nemeseink által hivatalokra emeltessenek, és bizony messze még azon idő, mellyben illy alkalmazásokra a nem­nemesek számot tarthatnak. Ámde e törvény megszüle­tésétől fogva legjobb hatást fog a hon minden polgáraira gyakorolni; ha látják a nemnemesek, hogy nyitva előttük a tér minden hivatalok elnyerhetésére, küzdeni fognak azok­ért, migten a nemes ivadék versenyezni fog velük, ha lá­­tandja, hogy képesség, érdem­i igyekezet többet fognak innen túl élni e honban, mint puszta születés. Szeretem én is kiváltságos polgártársaim előjogait, s úgy tekintem azokat mint őseink jól szerzett hagyományát. Örömest megóvom azokat maradékaim számára is, de elsánczolni magamat többi polgártársaimtól nem kívánom, sőt szeretem megtágitni módját annak, miszerint eszük és szívük után mások is él­vezhessék azt, mit a kiváltságosok közül sokan — csak valljuk meg igazán—kirekesztőleg őseik érdemeinek kö­szönhetnek. Vagy tán Németországra mutat valaki, s annak alkotmányos kisebb herczegségeire ? hol a jelen idő­ben bűn már kiváltságosnak lenni; hol néhány udvari, s erdészeti hivatalokat kivéve, minden tisztségek a polgárok kezei közt vannak, s azt jósolja, hogy nekünk is ez lesz sorsunk, részemről azt hiszem, hogy épen az általam indít­ványozott törvény óv meg bennünket hasonló eseménytől. Ha ott is maga idejében eszmélt volna fel a nemesség, nem hanyagolta, s jobbnak nevelte volna gyermekeit, nem tám­ad­­tatott volna meg az összes miveltebb polgári rend által, melly erővel vette el tőle azt s egyszerre, mit mi most an­nak önkényt ajánlunk, s mire nálunk e szerint békés utón lesz eljuthatni módjában, ismétlem m. FRR. lassan kint fog e törvény a gyakorlati életbe átmenni, lassabban, mint ama másik általános képességi, mellyet pedig csak kevéssel ez­előtt fogadunk el egyhangúlag. Sokat gondolkoztam raj­ta, mi birható a te­rlet ezen általam minden tisztelettel fogadott üzenetükre; de megvallom, alapos okokat sem egyik, sem másikra nem találok, mert ha az lett volna oka e kivételeknek, mit fenebb már érintem, mikép bajos feltenni, hogy a választók, kik megannyi nemesekből állanak, bárki nemnemest megválasszanak megyei hivatalra, úgy ez ok minden más megyei hivatalra is állana, mellyektől pedig nem kívánják a t. RR. a nemnemeseket elzárni, mert hisz választatnak sok helyen a megyei jegyzők, a tiszti ügyvé­dek pedig mindenütt, valamint az adószedők, s más egyéb hivatalok is, mellyeknek fontosságát senki kétségbe nem veendi, azt legalább nem állítandja, hogy az esküdtszék előttük elsőbbséggel bírjon. Továbbá mindjárt első üzene­tükben kimondák a t. RR., mikép a közigazgatási hivatalokra a nemnemeseket is óhajtják alkalmazni; de hát a most ki­vettek nem közigazgatásiak ? szeretném én azt a végrehajtó hatalmat látni, melly ezek segedelme nélkül csak egy lépést is lehetne honunkban. De ha ezek nem is, a főispánság csak közigazgatási hivatal; s ha hát ebben mellőzhető a character indelebilis, miért nem az annyiszor említett, s kivett hivataloknál? Igen, de mondhatná valaki, az annyi­szor említett triumvirátusban a birói minőséget kell tiszte­letben tartani. Ezt okul azonban ismét nem hozhatják fel a t. RR., kik a táblabirákban nem kívánják meg a kirekesztő­­leges nemességet. De továbbá nem magok mondák-e, mi­kép a cancelláriánál s consiliumm­ál a legfelsőbb hivatalok­ig mindenre alkalmaztathatnak a nemnemesek. Úgy de hi­szem ezek a kormárnyszékek akárhányszor működnek bírói téren, miután az úrbéri, nemesítési s visszahelyezési perek oda szoktak felküldetni. S ha mind­ez nem lenne is, a hét­­személyes és kir. tábla tagjai csak kirekesztőleg bírák ; mi­ért hát ezekben nélkülözhető a nemesi minőség? Mindezen okoknál fogva tehát, hogy kelletén túl ne éljek vissza cs. k. Fhgséged s a m. FRR. türelmivel, inditványomal­me a követ­kezőkben központosítom. Mondjuk meg a t.­RRnek vála­szunkban, mikép első válaszunk alkalmával a hivatalképes­ség életbeléptetését némi megszorításokkal azért javalluk mi is, mivel a t. RR. is azt látszottak első felszólításukban kívánni; látván azonban a t. RR. és RR. előttünk fekvő ja­vaslatából, melly nehézségekkel lenne e megszorítás meg­határozása egybekötve, de magát a javait megszorítást is olly csekélynek tartván, hogy e miatt nem lenne méltó az úgyis már közösen elfogadott elvet egész általánosság­ban nem iktatni törvénybe: részünkről óhajtuk, hogy e te­kintetben a t. RR. velünk kezet fogni szíveskedjenek. — Ezen közhelyesléssel fogadott beszéd után szokásos caule­­láját interponálta Horvátország követe mind küldői munici­­palis jogainak fentartása, mind jelesen minden a protestán­sok lakhatási jogaira vonható balmagyarázat eltávoz­tatására. — Az általános hivatalképesség elfogadásának egy ma­gróf azon okból is örült, nehogy a magyar nemesekről is az mondassák, mit egy német iró földjeiről mondott: „Sie sind alle Hofräthe, oder wollen es werden.“ — Egy m. grófnak azon gyanúsítását, mintha a főrendi többség majd a megyék­ben ezen általános elfogadás ellen agitálni fogna, egy m. gróf s főispán visszautasig, egy nm. országnagy pedig emlékezteté a szónokot, hogy ezen tábla a birtokképességet is minden megszoritás nélkül azon kiterjedésben elfogadta, melly a nemesekre nézve létezik ; ez pedig sokkal nagyobb engedmény volt mint a jelen, melly az előbbinek olly szük­séges következménye, hogy azt a legnagyobb inconsequen­­tia nélkül nem is lehetne megtagadni. — A vitatások bere­kesztése előtt még egy m. gróf aristocratiai szót emelt a végzés ellen, előre tudván, hogy a nm. gyülekezet illy szo­katlan hangon csodálkozandik. De felszólal, már csak azért is, hogy legyen némi nyoma, hogy olly idők felé sie­tünk, mellyekben majd kérdés támad, volt-e valaha aristo­­cratia Magyarországban? A szónok nem bánja, legyünk bár republicánusok, demagógok, sz­ simonisták vagy communis­­ták, de váljunk azokká, ha tetszik, egészen , de fentartani az aristocratiát s mellette illy democratiai intézményeket ten­ni, nem egyéb mint kertésznek felállitni a kecskét. Ha te­hát tetszik elrontani az aristocratiát, körüljük el a I­ae­tust s legyünk mindnyájan egyenlők. — A fenséges Elnök a végzést a bri helyettes nézetei szerint kimondván, fel­­­olvastató a magyar ezredekbeni tisztségekre s parancsnok­ságokra csak honfiak alkalmazásáróli­­zenet, és felirási javas­latot, mellyet egy m. gróf s kormányszéki alelnök mint már a múlt országgyűlésekből is felterjesztett s az országos sérelmek közt is foglalt tárgyat nem ellenezvén, csak né­­melly kifejezések megváltozását javasló, mi el is fogadta­tott. — Következék ezután az országgyűlési szabad újság tárgyábani második rendi üzenet fölvétele, mellynek felol­vasása után egy m. gróf s főispáni helyettes így adá elő né­zeteit. Ha visszahozom emlékezetbe mindazt, mi az idő­szaki sajtó iránt történt, és ha figyelembe veszem, mit a t. R.. a múlt országgyűlésen átküldött üzenetben kinyilatkoz­tattak, hogy t. i. elveiket és nézeteiket fentartják akkorra, midőn a sajtószabadságnak általános kérdése szőnyegre fog kerülni, mellynek köréhez tartozik a hírlap is, és e tekin­tetben a törvénye­őkket át fogják küldeni a m. FRRhez ; ha mindezeket vizsgálat alá veszem, megfoghatlan előttem, hogy a t.­RR. ezen nyilatkozatuk következtében miért nem bo­csátkoztak a sajtószabadságnak általános tárgyalásába, és miért nem közlöttek aziránt is javaslatot a m.FBRel.? Meg­­foghatlannak látszik előttem ezen dolog annyival inkább, mert véleményem szerint sokkal több ok van arra , hogy a sajtószabadság egész kiterjedésében tárgyaltassék, mint­sem hogy annak rendszeréről a hírlapok kivéve külön tár­­gyaltassanak, mert ki fogja tagadni, hogy az időszaki sajtó tárgyában a múlt országgyűlés óta nevezetes előlépések történtek, miszerint látjuk, hogy az időszaki sajtó tágasabb körben működik mint azelőtt; a hírlapokban bővebben szólt-

Next