Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-10-22 / 84. szám
84. szám. Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. October 22.1844. A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és mindenféle hirdetmények minél gyorsabb közlésével; — a Századunk terjedelmest) politicai s rokon tudományu értekezésekkel, a Kis futár literaturai, művészeti s s közéletbeli jelesebb tünemények, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak térképen. Megjelennek e lapok minden kedden és pénteken. Előfizetés e 15-dik félévre postán 6 fr. 48 kr. p.- helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr.2 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél Hófehérutczában a 21. sz. a. ház udvarra esőlső emeletében Pesten Véber Józsefnél a tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom. Magyarország. Kinevezések. Országgyűlési közlések. 248. ország, ülés a m. FRB nél: nemnemesek hivatalképessége, országgyűlési szabad újságok, 311. ker. ülés: magyar gazdasági egyesület, iparegyesület, pesti országház, Mátyás szobra, orsz. pénztár. 248. ország, ülés a t. Kir. és RRnél: Hajdúkerület és kir. városok rendezése, vukovár-fiumei vasút. 249. orsz. ülés a m. FRRnél: kir városok és Hajdúkerület rendezése. 312. kerületi ülés: börtönrendszer, pénzügyi munkálat, útvonalak. 313. ker. ülés: hitelintézet, útvonalak. Pozsonyi újdonságok. Megyei tudósítások. Sárosból. Vegyes közlemények. Budapest. Ausztria. Nagybritannia. Németország. Fris hirvirágok. Kis futár. Szabó Józsefről tudósítás. Hirdetések: magyarország*. a cs. kir. ap. Felsége Berger Lajosnak az országos főépitészigazgatóságnál második igazgatósegéddé lett lépcsőnkinti előléptetése által megürült harmadik igazgatói segéd helyét Sreczkés Károly ottani első hivatalsegédre ruházni legkegyelmesebben méltóztatott. Q cs. kir. ap. Felsége Hornig Ferencz. m. n. kamarai számadólisztet kért nyugállapotba helyezni kegyeskedett. Országgyűlési közlés. Kétszáznegyvennyolczadik orsz. ülés a m. FRB nél, od. lákán délelőtti 11 órakor. A hitelintézet körüli válaszizenet hitelesíttetvén, többrendü változások történtek a szerkezetben. Ezután felolvastattak s kéziratra bocsáttattak a zsidók s a községi jegyzők ügyébeni válaszizenetek. A tanácskozások első tárgya volt a nemnemesek hivatalképessége iránti 2-dik rendi izenet, mellyeket egy m. báró, főtörvényszéki biró s főispáni hellyettes ekkép nyita meg. Némi tartózkodással szólok e tárgyhoz, miután annak felvétele alkalmával a m. FRR. tanácskozásaiban részt nem vehettem; figyelni fogok azonban az itt mondottakra, melylyeknek hírlapok utján csakugyan hiteles tudomására jövök, ügyelni főleg a m. FRR. e tárgyban fő válaszára. A t. RR. első felszólítása alkalmával elvileg ugyan az általános hivatalképesség mellett nyilatkozónak, s ezt támogatók felhordott okaikkal, hogy azonban ez elvet csak részletesen akarok még most életbe léptetni, onnan való gyanítható, miszerint a javasolt 1.czikket azon időre mondák szolgálandónak, míg majd általánosan rendelkezni fog az országgyűlése a hivatalképességről. De ide mutat e fölött e kifejezésük is, miszerint jelenleg csak a közigazgatási hivatalokra kivánák a hivatalképességet kiterjeszteni. Illy felhívásra a m. FRR. részükről is mindjárt elfogadók a hivatalképességnek nemnemesekre leendő kiterjesztése elvét, de kettőre szóbták fel a t.RRet, hogy f. i. magyarázzák meg, mit értenek a közigazgatási kifejezés alatt; mi leginkább úgy történik meg, ha világosan megnevezik azon hivatalokat, melylyeket innentül a nemnemesek által is viseltetni óhajtanak; s másodszor az kivehető válaszizenetükből, miszerint az általános elv lépcsőnkint jöjjön életbe. A t. RR. ime most esik üzenetben megfordítják a dolgot, s nem azon hivatalokat nevezik meg , mellyeket viseltetni óhajtanak a nemnemesek által is , hanem mintegy az általános hivatalviseltetést mondják ki, s azon hivatalokat nevezik meg, mellyekről meggyőződésük az, hogy azokat a nemnemesek még most nem viselhetik, s illyeneknek állítják az alispán, szolgabiró és esküdt hivatalokat; a két tábla tehát magában az elvben megegyezett, de elég van a m. FRR. kívánságának is annyiban téve, miszerint most már határozottan kimondák a RR., mi értelemben vették a közigazgatási hivatalok kifejezést, t. i. szerintük a nemnemes lehet a Nádortól kezdve lefelé minden az alispáni hivatalig; azon alul azonban szbiós esküdt nem ; s kétségtelenül ha már csakugyan ez volt a t. R. nézete, ezt könnyebben lehetne illy módon kifejezni, mint történhetett volna akkor, ha a m. FRR. felszólítása nyomán azon számtalan hivatalokat nevezték volna meg, melylyekre a hivatalképességet kiterjeszthetőnek vélik. Nem gondolom azonban, hogy az elv lépcsőnkénti életbeléptetését a m. FRR. közül bárki is olly értelemben gondolta volna a t. t. RR. által vétetni, miszerint az felülről aláfelé történjék. Más nemzeteknél legalább megfordítva volt a dolog, mint ennek közelebben Anglia példája, mert hiszen a t. RR. eljárása, s első üzenetükben lett nyilvánítása szerint, mikép még most ők sem akarnak általánosan rendelkezni, további kifejlődése a dolognak lépcsőnként úgy történnék, hogy majd idővel alispán is lehet a nemnemes, de még akkor sz.biró s esküdt nem ; még később majd sz.biró is, de esküdt csak akkor, ha általánosan leend a hivatalképesség honunkba behozva, s itt akarata ellen is azon értelmezés jut az embernek eszébe, mellyet az esküdt hivatalról tréfásan szoktak mondani: quod sit officium, cum quo parum, sine quo nihil.“ mintha épen ezen mindenüvé beszólt hivatalnoki elemben végfogylig meg akarnák a nemesi mérsékletet a t. RR. tartani. Nem lehet ugyanis azt tennünk fel a t.Rrről,hogy a hivatalképesség javait kiterjesztése mellett minden más tisztséget le akartak volna nyomni, s csak a kiszemelt hármat sugároztatni a nemesi előjogok segedelmével legtöbb tekintéllyel körül. De nem azt sem, hogy zárt kaput nyitnak a nemnemeseknek a magasabb hivatalokra, de nehezítni kívánják az odajuthatást az által, hogy a kisebb hivatalokat elzárják előlük, mert avagy magasabb állású tisztviselőink rendszerint nem épen ezen hivataloknál kezdték-e meg pályájukat, mellyekre a BR. javaslata szerint a nemnemesek igényt nem tarthatnának.. Azonban bárhogy legyen is a dolog, a t. RR. e hármas kivételt magában foglaló javaslatát az elv lépcsőnkénti alkalmazásának komolyan nevezni nem lehet, és úgy e tekintetben a m. FRR. felszólításának, melly azonban eredetét a tek. RR. f-ső üzenetében vette, elég téve nincs, s az volna tehát a kérdés, mit kelljen a m. FRRnek a dolog jelen helyzetében tenniük? Felfogásom szerint csak kettő történhetnék : vagy fel kellene a RRet szólítanunk, hogy a hivatalképességet alulról és ne felülről kezdjék meg , vagy pedig az, hogy reáállanánk ugyan az általuk javalt kivételekre, de viszont mi is állítanánk ilyen kivételeket fel; részemről azonban sem egyik, sem másikra nem hajolhatnék; én e tényt, melly minden esetre csak díszleni fog rendelkezéseink sorában, nem akarom félszegün alkotni; nem akarok olly javaslatot tenni, mellyre a t. RR. az oligarchiái éi hajlam szinét foghassák ; mi könnyen megtörténhetnék , ha a t. RR. példáját követve mi is kivételeket próbálnánk tenni; de nem fogom soha e törvényt úgy alkotni, hogy azon a helyhatósági érdekeknek vétethessék észre szava. Ugyan mit mondanánk, ha a városok olly törvényt indítványoznának, feltéve, hogy netalán egykor a polgári rend lenne e honban túlnyomó, mi nem újság már más országokban,hanem a nemes lehessen minden, csak polgármester, kapitány, szenator nem; illy félszeg törvényre részemről soha nem állanék, s azt hiszem, hogy éz az egyik legszebb feladata táblánknak, miszerint az ehhez hasonló, az elfogultságnak némi jeleit magukon viselő törvényjavaslatokat kellőleg kiegészítse, s e kiegészítést itt e helyen abban indítványozom, miszerint ezennel mondjuk ki az általános hivatalképességet. Igaz, hogy ekként nem lépcsőnként fogunk eljárni, de azért ne gondoljuk mégis , hogy valami nagy rohanást fogna ebbeli megállapodásunk maga után húzni , sőt inkább azt hiszem, hogy ha van törvény, melly lassan fog életbe lépni, ez általam indítványozott egyike lesz azoknak; eszmei hatása lesz , de gyakorlati eleinte kevés ; évekig a status quo fog fennmaradni, az a főkormányszékeknél, s kinevezésektől függő hivataloknál; mert avagy ma is nincsenek-e azoknál nemnemesek is alkalmazásban? s van-e reá példa? hogy egy különben alkalmatos egyén csak a miatt mellőztetett volna el, hogy ő nem nemes szülőktől származott, tudtomra nincs; de ellenben arra van, hogy ha hivatalos pályáján eljutott azon fokozatra, mellyen túl polgári állásánál fogva nem mehetett volna, azáltal nyerte meg a hivatalképességet, miszerint előbb megnemesületett. A választásoktól függő hivataloknál pedig még tovább fog tartani az átalakulási idő, hisz a tapasztalás mutatja, hogy megyei nemeseink mielőtt elválasztanak valakit, még pergamentje régiségét is megvizsgálják; s egy ujonan teremtett nemesnek fia megyékben csak ritkán nyer alkalmazást ; sőt a megyékben annyira egyedárázzák a hivatalokat, miszerint csak a szomszéd megyéből áttelepedett egyéneknek is — úgyszólván — meg kell új lakhelyükön honosulni, hogy nemeseink által hivatalokra emeltessenek, és bizony messze még azon idő, mellyben illy alkalmazásokra a nemnemesek számot tarthatnak. Ámde e törvény megszületésétől fogva legjobb hatást fog a hon minden polgáraira gyakorolni; ha látják a nemnemesek, hogy nyitva előttük a tér minden hivatalok elnyerhetésére, küzdeni fognak azokért, migten a nemes ivadék versenyezni fog velük, ha látandja, hogy képesség, érdemi igyekezet többet fognak innen túl élni e honban, mint puszta születés. Szeretem én is kiváltságos polgártársaim előjogait, s úgy tekintem azokat mint őseink jól szerzett hagyományát. Örömest megóvom azokat maradékaim számára is, de elsánczolni magamat többi polgártársaimtól nem kívánom, sőt szeretem megtágitni módját annak, miszerint eszük és szívük után mások is élvezhessék azt, mit a kiváltságosok közül sokan — csak valljuk meg igazán—kirekesztőleg őseik érdemeinek köszönhetnek. Vagy tán Németországra mutat valaki, s annak alkotmányos kisebb herczegségeire ? hol a jelen időben bűn már kiváltságosnak lenni; hol néhány udvari, s erdészeti hivatalokat kivéve, minden tisztségek a polgárok kezei közt vannak, s azt jósolja, hogy nekünk is ez lesz sorsunk, részemről azt hiszem, hogy épen az általam indítványozott törvény óv meg bennünket hasonló eseménytől. Ha ott is maga idejében eszmélt volna fel a nemesség, nem hanyagolta, s jobbnak nevelte volna gyermekeit, nem támadtatott volna meg az összes miveltebb polgári rend által, melly erővel vette el tőle azt s egyszerre, mit mi most annak önkényt ajánlunk, s mire nálunk e szerint békés utón lesz eljuthatni módjában, ismétlem m. FRR. lassan kint fog e törvény a gyakorlati életbe átmenni, lassabban, mint ama másik általános képességi, mellyet pedig csak kevéssel ezelőtt fogadunk el egyhangúlag. Sokat gondolkoztam rajta, mi birható a terlet ezen általam minden tisztelettel fogadott üzenetükre; de megvallom, alapos okokat sem egyik, sem másikra nem találok, mert ha az lett volna oka e kivételeknek, mit fenebb már érintem, mikép bajos feltenni, hogy a választók, kik megannyi nemesekből állanak, bárki nemnemest megválasszanak megyei hivatalra, úgy ez ok minden más megyei hivatalra is állana, mellyektől pedig nem kívánják a t. RR. a nemnemeseket elzárni, mert hisz választatnak sok helyen a megyei jegyzők, a tiszti ügyvédek pedig mindenütt, valamint az adószedők, s más egyéb hivatalok is, mellyeknek fontosságát senki kétségbe nem veendi, azt legalább nem állítandja, hogy az esküdtszék előttük elsőbbséggel bírjon. Továbbá mindjárt első üzenetükben kimondák a t. RR., mikép a közigazgatási hivatalokra a nemnemeseket is óhajtják alkalmazni; de hát a most kivettek nem közigazgatásiak ? szeretném én azt a végrehajtó hatalmat látni, melly ezek segedelme nélkül csak egy lépést is lehetne honunkban. De ha ezek nem is, a főispánság csak közigazgatási hivatal; s ha hát ebben mellőzhető a character indelebilis, miért nem az annyiszor említett, s kivett hivataloknál? Igen, de mondhatná valaki, az annyiszor említett triumvirátusban a birói minőséget kell tiszteletben tartani. Ezt okul azonban ismét nem hozhatják fel a t. RR., kik a táblabirákban nem kívánják meg a kirekesztőleges nemességet. De továbbá nem magok mondák-e, mikép a cancelláriánál s consiliummál a legfelsőbb hivatalokig mindenre alkalmaztathatnak a nemnemesek. Úgy de hiszem ezek a kormárnyszékek akárhányszor működnek bírói téren, miután az úrbéri, nemesítési s visszahelyezési perek oda szoktak felküldetni. S ha mindez nem lenne is, a hétszemélyes és kir. tábla tagjai csak kirekesztőleg bírák ; miért hát ezekben nélkülözhető a nemesi minőség? Mindezen okoknál fogva tehát, hogy kelletén túl ne éljek vissza cs. k. Fhgséged s a m. FRR. türelmivel, inditványomalme a következőkben központosítom. Mondjuk meg a t.RRnek válaszunkban, mikép első válaszunk alkalmával a hivatalképesség életbeléptetését némi megszorításokkal azért javalluk mi is, mivel a t. RR. is azt látszottak első felszólításukban kívánni; látván azonban a t. RR. és RR. előttünk fekvő javaslatából, melly nehézségekkel lenne e megszorítás meghatározása egybekötve, de magát a javait megszorítást is olly csekélynek tartván, hogy e miatt nem lenne méltó az úgyis már közösen elfogadott elvet egész általánosságban nem iktatni törvénybe: részünkről óhajtuk, hogy e tekintetben a t. RR. velünk kezet fogni szíveskedjenek. — Ezen közhelyesléssel fogadott beszéd után szokásos cauleláját interponálta Horvátország követe mind küldői municipalis jogainak fentartása, mind jelesen minden a protestánsok lakhatási jogaira vonható balmagyarázat eltávoztatására. — Az általános hivatalképesség elfogadásának egy magróf azon okból is örült, nehogy a magyar nemesekről is az mondassák, mit egy német iró földjeiről mondott: „Sie sind alle Hofräthe, oder wollen es werden.“ — Egy m. grófnak azon gyanúsítását, mintha a főrendi többség majd a megyékben ezen általános elfogadás ellen agitálni fogna, egy m. gróf s főispán visszautasig, egy nm. országnagy pedig emlékezteté a szónokot, hogy ezen tábla a birtokképességet is minden megszoritás nélkül azon kiterjedésben elfogadta, melly a nemesekre nézve létezik ; ez pedig sokkal nagyobb engedmény volt mint a jelen, melly az előbbinek olly szükséges következménye, hogy azt a legnagyobb inconsequentia nélkül nem is lehetne megtagadni. — A vitatások berekesztése előtt még egy m. gróf aristocratiai szót emelt a végzés ellen, előre tudván, hogy a nm. gyülekezet illy szokatlan hangon csodálkozandik. De felszólal, már csak azért is, hogy legyen némi nyoma, hogy olly idők felé sietünk, mellyekben majd kérdés támad, volt-e valaha aristocratia Magyarországban? A szónok nem bánja, legyünk bár republicánusok, demagógok, sz simonisták vagy communisták, de váljunk azokká, ha tetszik, egészen , de fentartani az aristocratiát s mellette illy democratiai intézményeket tenni, nem egyéb mint kertésznek felállitni a kecskét. Ha tehát tetszik elrontani az aristocratiát, körüljük el a Iaetust s legyünk mindnyájan egyenlők. — A fenséges Elnök a végzést a bri helyettes nézetei szerint kimondván, felolvastató a magyar ezredekbeni tisztségekre s parancsnokságokra csak honfiak alkalmazásárólizenet, és felirási javaslatot, mellyet egy m. gróf s kormányszéki alelnök mint már a múlt országgyűlésekből is felterjesztett s az országos sérelmek közt is foglalt tárgyat nem ellenezvén, csak némelly kifejezések megváltozását javasló, mi el is fogadtatott. — Következék ezután az országgyűlési szabad újság tárgyábani második rendi üzenet fölvétele, mellynek felolvasása után egy m. gróf s főispáni helyettes így adá elő nézeteit. Ha visszahozom emlékezetbe mindazt, mi az időszaki sajtó iránt történt, és ha figyelembe veszem, mit a t. R.. a múlt országgyűlésen átküldött üzenetben kinyilatkoztattak, hogy t. i. elveiket és nézeteiket fentartják akkorra, midőn a sajtószabadságnak általános kérdése szőnyegre fog kerülni, mellynek köréhez tartozik a hírlap is, és e tekintetben a törvényeőkket át fogják küldeni a m. FRRhez ; ha mindezeket vizsgálat alá veszem, megfoghatlan előttem, hogy a t.RR. ezen nyilatkozatuk következtében miért nem bocsátkoztak a sajtószabadságnak általános tárgyalásába, és miért nem közlöttek aziránt is javaslatot a m.FBRel.? Megfoghatlannak látszik előttem ezen dolog annyival inkább, mert véleményem szerint sokkal több ok van arra , hogy a sajtószabadság egész kiterjedésében tárgyaltassék, mintsem hogy annak rendszeréről a hírlapok kivéve külön tárgyaltassanak, mert ki fogja tagadni, hogy az időszaki sajtó tárgyában a múlt országgyűlés óta nevezetes előlépések történtek, miszerint látjuk, hogy az időszaki sajtó tágasabb körben működik mint azelőtt; a hírlapokban bővebben szólt-