Historia, 1. évfolyam (1928.)
4. szám - Honisme és helytörténet - Soós Elemér: A morvamezei csata - Dr. Tragor Ignác: Vác története Horváth Károly: Thán Mór
36 50, a török városban 1000 zssindelyes ház és sok iskola volt. Élénkkereskedelmük biztosítására hidat vertek a Dunán Szentendre szigetre. Vallási cselekményeik gyakorlására (mosakodás) hatalmas vízművet építettek, mely két kilométer távolságból hozta a vizet a dukai hegyekből. Ennek a vizével öntözték nagy kiterjedésű rizsföldjeiket, míg a Tabánt lakó keresztények, a ráják, szőlőmíveléssel foglalkoztak, hogy termeljék számukra az Allah által tiltott bort, melyet ők „magyar sörbet"-nek neveztek el. A díszes székesegyház gazdag kincsei után is kutattak, de hiába, mert a káptalan megbízott tagjai azokat a levéltárral együtt a váci püspök magyar kézen maradt várába, Nógrádba szállították és ott elásták. Vác ebben az időben valóságos török város volt, vára pedig a szultán birodalmának végvára és Buda kulcsa. Ezért kellett meghódításáért, vagy megtartásáért sok vérnek folynia, de állandó tárgya volt a diplomáciai alkudozásoknak és békepontozatoknak is. Végre feltűnik a múlt ködéből Károly lotharingiai herceg daliás alakja. 142 év igája után 1664. június 27-én visszafoglalja Vácot a töröktől. A felszabadult Vác várkapitánya Bottyán János (Vak Bottyán), a később híressé vált kuruc-generális lett. Ekkor csatolták vissza Vácot megint Pest megyéhez, ekkor tértek vissza idegenben bujdosó püspökei is. A mai Vác tulajdonkép a XVII század elején keletkezett. Ekkor kezdett újból felépülni, ekkor népesedett be ismét, ekkor jöttek haza püspökei, ekkor állították föl a káptalant. Az újjáépítés munkája sokféle súlyos akadályba ütközött. Az anyagi eszközöket csak nagy nehézségekkel lehetett megszerezni, mert az egyházi birtok visszaszerzését az udvari kamara emberei igen megnehezítették, a jövedelmeket pedig megnyirbálták. Balogh és Dvornikovich püspökök így is nagy buzgalommal fogtak az építkezés és telepítés munkájához, mely eredményesen haladt előre, míg II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának hadieseményei meg nem akasztották. Berkes András nagyprépost az egyházmegye papságával első között sorakozott a kibontott zászló alá. A nagy fejedelem oltalomlevelet adott Vác városának, de az ellene fölbujtatott rácok 1703-ban fölgyújtották és a kiütött döghalál lakói nagy részét elpusztította. Az egyházmegye kormányzásának gondja három püspök alatt Berkes Andrást terhelte. Ez az apostoli buzgalmú főpap sokat fáradozott a szeminárium fölállítása, szerzetesrendek ide telepítése és a város fölvirágoztatása érdekében. Kollonics püspök is sokat tett a város építése és szépítése, valamint lakosságának jóléte ügyében. A városból kitelepített reformátusok számára külön községet jelölt ki s ezzel megvetette Kisvác alapját. A Habsburg-házi uralkodók beolvasztó politikájuk szolgálatába a püspöki kart is bevonták, idegen származású püspököket neveztek ki. De az isteni Gondviselés cselekedeteiket az ország javára fordította, mert az Althannok és Migazzi személyében olyan püspököket adott a váci egyházmegyének, akik jövedelmüket Vác egyházi és kulturális céljaira fordították. A két Althann sokat fáradozott és áldozott székvárosa fölvirágoztatásáért: népjóléti, közművelődési és egyházi intézményeket létesített, díszes barokk művű épületeket, kápolnákat és temlomokat emelt, hidakat és szobrokat állított. Az újjáépítés nagy munkáját gróf Migazzi Kristóf bíboros püspök fejezte be. Mária Terézia annyira kedvelte őt, hogy Vácon is fölkereste. Migazzi ekkor a várost egészen átalakította, hogy minél fényesebben fogadhassa fejedelmi vendégeit. Lehordatta a várfalakat és betömette az árkokat, kiköveztette és befásította az utcákat s a közlekedésgátló régi városkaput lebontotta, kibővítette a tereket, szabályozta és szépítette az egész várost, melynek dunamenti részét kőfallal erősítette és hidakkal díszítette úgy, hogy a város teljesen új alap