História 1979

1979 / 3. szám - FIGYELŐ - DOMBRÁDY LÓRÁND: Mi volt a Vkf-2?

Az évek során több alkalommal visszhan­got váltott ki Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig című emlékirata. A számos kritikában (többek között E. Fehér Pál a Népszabadságban, Vida Ferenc a Párttörté­neti Közleményekben stb.) a Horthy-rend­­szer erőszakszervezete egyik sajátos termé­kének, a Vkf—2-nek a megítélése kulcskér­désnek számít. Ugyanehhez a témakörhöz kapcsolódik sok vonatkozásban Máté György —Vida Ferenc: Hűség és hűtlenség című kis­monográfiája is, Kossuth Könyvkiadó 1979. (A szerk.) Az ellenforradalmi rendszer hadse­regének mind katonai, mind politikai szempontból kiemelt jelentőségű ve­zető testületé volt a vezérkar. Főnökét — mint legfelső hadúr — maga Horthy Miklós kormányzó nevezte ki, közvet­lenül az ő rendelkezése alá tartozott, neki számolt be tevékenységéről, a had­sereg állapotáról. A honvédelmi mi­niszternek a vezérkar főnöke nem volt alárendelve, őt a kormányzónak tett jelentései tartalmáról csak tájékoztat­ni volt köteles. A vezérkar működése meghatározta a hadsereg arculatát, be­folyásolta az állam katonapolitikáját, de hatást gyakorolt az államélet egé­szére is. A vezérkarnak feladata ellátásához elsőrendű érdeke volt a külföldi — elsősorban a kisantant (Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia) — államok katonai helyzetének és háborús felké­szülésének. megfigyelése, ugyanakkor a saját fegyveres erőkkel kapcsolatos titkos adaitok megőrzése. E feladatot a hírszerzés és a kémelhárítás látta el, ami a vezérkar második osztályának, az úgynevezett Vkf—2-nek hatásköré­be tartozott. A Vkf—2. felépítését a volt Osztrák— Magyar Monarchia hadseregének ve­zérkarához igazodva 1920-ban alakítot­ta ki első vezetője, Stojakovics (Sztójay) Döme. A trianoni békeszerző­dés megtiltotta vezérkar létrehozását, ezért ez a szerv 1938-ig, a fegyverke­zési egyenjogúság bevezetéséig mint a Honvédelmi Minisztérium VI. katonai főcsoport ja állott fenn, s ezen belül működött a VI—2. osztály. A Vkf—2. struktúráját kezdettől két alapvető — egymástól el nem választ­ható, egymást kiegészítő — feladat ha­tározta meg: a hírszerzés és a kémelhá­rítás. Az osztály eszerint tagozódott al­csoportokra, az úgynevezett alosztályok-Mi volt a Vkf-2? ra. A hírszerzést a Központi offenzív alosztály („Koffa”.), a Nyilvántartó al­osztály („Nyíl”.), az úgynevezett „X” desifrírozó csoport, valamint az attasé csoport, míg a kémelhárítást a Defen­zív alosztály („Def.”) látta el. A Vkf—2. szervezetét kiegészítették a hadtestpa­rancsnokságoknál működő, így az or­szág egész területét behálózó, a Vkf—2. osztály irányítása és ellenőrzése alatt működő hadtest II. osztályok. A Vkf—2. osztályt vezérkari ezredes, míg az egyes alosztályokat vezérkari törzstisztek — őrnagy, alezredes — vezették. Az osztály szerkezete az ellenforra­dalmi rendszer fennállása alatt lénye­gében nem változott, azonban a testü­let létszáma jelentősen növekedett. 1935-ben 56, 1938-ban 83, 1940-ben 74, míg 1942-ben már 152 fő az osztály tényleges állománya, amit a háború alatt tartalékosok behívásával még szükség szerint kiegészítettek. Ugyan­ezen időszakokban a többi vezérkari osztály létszáma általában 25—40 fő között mozgott. A Központi offenzív alosztály kiter­jedt hírszerző hálózattal rendelkezett. A beszerzendő híranyag egyrészt szo­rosan katonai jellegű volt, kiterjedt a megfigyelt állam hadseregére: haditer­veire, felvonulására, vezetésére, felsze­relésére, alakulatainak elhelyezésére, mozgósítási és kiegészítési rendszerére, stb. Másrészt a „Koffa”. szélesebb ka­tonapolitikai célokból érdeklődött min­den olyan bel- és külpolitikai jelenség és tény iránt, mely a haderő megterem­tésére — különös tekintettel a nemzeti­ségi viszonyokra — és annak növelé­sére vonatkozott; figyelemmel kísérte az ország gazdasági és ipari potenciáljának változásait. A „Koffa” tevékenysége a második világháborút megelőzően első­sorban a kisantant államok ellen és az őket támogató hatalmak felé irányult. Kiterjedt ügynökhálózata és nem utol­sósorban a katonai attasék tevékenysé­ge révén gazdag és megbízható infor­mációk birtokába jutott. Kevesebb si­kerrel járt a magyar hírszerzés tevé­kenysége a Szovjetunió ellen. A hábo­rús évek alatt a kémkedés már csak Szlovákiára és főleg Romániára szo­rítkozott. A német elhárítás már ezt sem nézte jó szemmel, bár a két hír­szerző szolgálat között korábbról fenn­álló hírcsere egyezményre hivatkozva ekkor is igyekezett hasznosítani a ma­gyar információkat. A hírszerző munkában nagy szerep jutott a határmenti hadtestek II. hír­szerző és kémelhárító osztályainak, amelyek a szomszédos országok határ­körzeteiben — kb. 60 km mélységig — szervezték és irányították a hírszerzést, a határőrizeti és ellenőrzési szervek be­vonásával. A határmenti átkelőhelye­ken és községekben ezenkívül hírszerző egységeket is működtettek. A „Koffa” összehangolta tevékenysé­gét a politikai rendőrséggel és a csend­őrséggel. A csendőrség kiterjedt besú­gó hálózatával különösen értékes ada­tokat szolgáltatott a már említett ha­tárövezeti hírszerzés számára. A Vkf—2. agyközpontja a Nyilván­tartó alosztály, az úgynevezett „Nyíl” volt, ahol népes személyzet gyűjtötte és rendszerezte különböző szempontok szerint az egyes Vkf—2. alosztályoktól, a katonai attaséktól, a lehallgató és fi­gyelő szolgálattól, a csapatoktól, vala­mint a hírközlő szervektől és sajtótól naponta folyamatosan érkező híreket, értesüléseket. Az ily módon összegyűj­tött anyagból napi, heti és havi általá­nos és tematikus összefoglalókat, érté­keléseket készítettek a kormányzói ka­tonai iroda a vezérkar főnöke, a honvé­delmi miniszter, a miniszterelnök, va­lamint más katonai és polgári szervek számára. Fontos részlege volt a Vkf—2. osztály­nak az „X” csoport, mely a különböző or­szágok rejtjelezett katonai adásainak lehallgatásával, azok sifre (titkosírás)­­kulcsainak megfejtésével foglalkozott. Feladatai közé tartozott a vezérkar tit­kos üzeneteinek és parancsainak továb­bítása is. Az attasé csoport irányította a külor­szágokban működő magyar katonai at­tasék munkáját, értékelte jelentései­ket. Másrészt a Magyarországon mű­ködő attasékkal kapcsolatos ügyeket — protokolláris feladatoktól a megfigye­lésig — intézte. Vkf felépítési sémája Államfő (Horthy)

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék