História 1982

1982 / 1. szám - ORMOS MÁRIA: Szent Mihály Arkangyal Légiója

Szent Mihály Arkangyal Légiója ( A román fasizmus bölcsője) A következőkben folyóiratunk sorozatot indít a történeti iro­dalom és a közönség előtt egyaránt kevéssé ismert európai ,,kis­­fasizmusok” történetéről. Talán sikerül ezzel is tovább mélyíteni, differenciálni azt a képet, amely a második világháborút követő első évtizedekben a fasizmusról világszerte, így nálunk is kiala­kult.­­(A szerk.) 1929 kemény telén, december utolsó napjainak egyikén, két lovas tűnik fel a Prut völgyében. Kis falu határába érve leszállnak a nyeregből, egyikük tovább siet. Hamarosan megkondul a falu templomának harangja. Gyere­kek, asszonyok gyülekeznek a téren, majd megjelenik néhány férfi is. A jövevény a jótevő jöttét hirdeti, s ha­marosan meg is érkezik fehér lován Corneliu Zelea Codreanu. Ámulattal vegyes csodálkozás fogadja, amikor megáll a gyülekezet közepén. Idegen, ismeretlen, olyan, mint egy jelenés. A Szajna mentén mindenki gyanakodna hogy egyenest Hollywoodból érkezett és perceken belül megkezdődik majd a forgatás. De nem a Szajna mentén vagyunk. Itt, ahol vagyunk, a paraszti nyomor és tudatlanság mély bugyrá­ban, itt sokan hinni vélik, hogy való­ban az Ég küldöttje ő. S a szárnyat­lan angyal leszáll lováról, méltósággal letérdel, derekát meghajtja, egészen addig, míg szájával az édes anyaföld­­höz ér. Felálltában hangos szóval szent imát mond el, s néhány szót fűz hoz­zá a paraszti nép szép jövőjéről, ame­lyet ő hoz el neki. S így megy ez tovább, faluról-falura, növekvő kísérettel, Codreanu híres fa­lusi „menetelése” idején. Mihelyt Cod­reanu nevét leírjuk, azonnal társul hozzá egy sor ismeret. Ő szervezte meg a hírhedt Vasgárdát, s a két világhá­ború között ehhez a szervezethez fű­ződött Romániában a legtöbb vereke­dés, templomrablás, egyéni és töme­ges gyilkosság. Könnyű ezt­ a „vezért” és mozgalmát, nagy vonalaiban, glo­bálisan a „helyére tenni”. Codreanu fasiszta vezér volt, mint a többi, moz­galma fasiszta mozgalom, mint a töb­bi. Antimarxista, antiliberális, anti..., anti ..., mint annyi más. Nacionalista, soviniszta, sőt fajelméleti, mint oly sok társa a korabeli Európában. A forga­tókönyv szelleme a szokásos, a szöveg mégis egészen egyéni, a „tömeg” után. Nem próbált puc­­­csot szervezni, mint a nácik München­ben, sem Bukarestbe menetelni a ró­mai és varsói menetelés mintájára. Mindemellett Codreanu — ellentétben a legtöbb fasiszta vezér városias meg­jelenésével — „népfiként” lépett fel. Előszeretettel járt népi öltözetben. A légió Vezérének román paraszti „gyökerei” azonban nemcsak gyengék, de nem is léteztek. Apja ugyanis a monarchiabeli Bukovinából az 1890-es években már valamilyen diploma bir­tokában költözködik át a romániai Husiba, ahol gimnáziumi tanár lesz. Ez hinni engedi, hogy a fiatal Zelinski — mert így hívták és lengyel volt — maga sem egyenesen származott az er­dőirtó ősöktől, akikre emlékezve a Codreanu nevet felvette (codru romá­nul erdőt jelent). Hősünknek egyéb­ként nemcsak apja, de anyja sem volt román; Elisabeth Brunner bizony bu­kovinai németnek született. Codreanu, a tanár, fiát katonatiszt­nek szánja. A katonai középiskolát a fiú el is végzi, utána azonban a jog­tudományt választja. Nem lehe­tetlen, hogy magasba néző szemei előtt a jogász karrier egyszerűen túlságosan alacsonyan helyezkedett el. Tény min­denesetre, hogy középiskolai tanuló­nak közepes volt, és az egyetemen egy­általán nem szorgalmazta a vizsgák letételét. lakiban Codreanu azonnal bekapcso­lódott a Cuza professzor vezette jobb­oldali diákmozgalomba, s ebben a körben csakhamar vezéregyéniség lett. A mozgalom ideológiáját a professzor képviseli, s ez az ideológia a nagyon is széles körű intellektuális nacionaliz­must egyetlen ponton haladja túl. Ez a pont az antiszemitizmus. Cuza a ro­mán társadalom minden problémáját ..a" zsidókérdésre vezeti vissza. Codreanu és csoportja 1923-tól jele­nik meg a nemzetközi hírközlő irodák anyagában. Ekkoriban a Cuza által alapított Keresztény Nemzeti Védel­mi Liga kereteiben tevékenykedik, s a figyelmet azzal hívja fel magára, hogy öt társával együtt letartóztatják összeesküvés vádjával. Kiderül: egy sor politikus és közéleti személyiség ellen terveztek merényletet azon a címen, hogy a kiszemelt áldozatok zsi­dóbarát álláspontot képviseltek. Vacaresti börtönében, ahol Codreanu a felmentő ítéletre vár, módja van az elmélkedésre. Szent Mihály arkangyal­lal való börtönbeli találkozásáról több­féle verzió kering az álomlátástól a je­lenésig, s addig a prózai tényig, hogy a börtönkápolnában ott volt a szent képmása. A lényeg azonban az, hogy 1923. november 8-án Codreanu barátai­val és híveivel közölte, hogy mozgal­mát az arkangyalról nevezi el, akit egyúttal védőszentként tisztelnek majd. Volt-e Codreanuban vallásosság, vagy nem, hajlott-e a misztikára vagy nem, voltaképpen közömbös kérdés ahhoz képest, hogy a leendő politikai vezér olyan szimbólumot talált mozgalma számára, amely az elképzelt és az egy­általán lehetséges követőkhöz akart szólni. A parasztokhoz ugyanis, akik­nek óriási többsége vallásos volt. Ek­koriban kezdi az arkangyal földi hely­tartója minden más tekintetben is be­leszőni a Cuzától örökölt ideológiába az ortodoxiát, s ez annál is kevesebb gondot okoz neki, minthogy az orto­doxia új hulláma maga erősen nacio­nalista és a tekintélyállam, a fasiz­mus felé kacsintgat. Ugyanakkor még­is nagyon valószínű, hogy Codreanu a népnek szánt misztikummal önmagát is tetemesen manipulálta. A vallásos­misztikus elkötelezettség végül odáig tagadja a légionárius vezetőt, hogy ta­gadni fogja mind az egyéni élet érté­két, mind a közösség életének értel­mét, amennyiben a végcélt már nem is a nemzeti létben, hanem a nemzet­halált követő feltámadásban jelöli meg. Ezzel Codreanu szélsőséges formában fejez ki egy olyan jellemzőt, amely tulajdonképpen minden fasizmus és nácizmus sajátja, kétkedést saját evi­lági programja kivihetőségében. Codreanu — az ’’Apostol” Kezdjük a romániai fasiszta mozga­lom egyéni vonásainak keresését a vezető személynél. Lassanként, ha fa­siszta vezérre gondolunk, akarva-aka­­ratlan egy kis bajusz, egy homlokba lógó hajtincs, egy rekedten ordító hang rémlik fel előttünk, s a kén talán már jobban hasonlít a Charlie Chaplin által alakított Adolf Hitlerhez, mint magához a modellhez. Holott a valóságban csak egyetlen Hitler Adolf volt, s minden más fasiszta vezér különbözött tőle. Codreanu éppenséggel egyáltalán nem hasonlított hozzá. Codreanu nem középmagas volt, ha­nem magas, nem köpcös, inkább dali­ás. Nem volt népszónok, soha egyetlen német stílusú népgyűlést nem rende­zett, hanem — mint láttuk — ő ment Szent Mihály arkangyal­­földi helytartója román parasztviseletben

Next